Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-20 / 196. szám
5 Műfűre keresi társait Két éve kedvtelésből farag 1987. augusztus 20., csütörtök Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPTA A kulturális bizottság hétköznapjai SZELLEMI KINCSÜNK ÉRTÉKTEREMTŐ ERŐNK ■ ■ Horn Péter akadémikus, az Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állattenyésztési Karának dékánja 1986 júniusától az országgyűlés kulturális bizottságának elnöke. Elődje, Bognár Rezső akadémikus volt, akit az ország- gyűlés megválasztott az Elnöki Tanács tagjának. Horn Pétert elsősorban állattenyésztőként, oktatóként ismerik. A kulturális bizottságban viszont nemcsak oktatásról folyik a vita. — Mi a feladata a bizottság elnökének? Szervez? Vitát vezet? Képviseli a közösség véleményét? — Én állattenyésztő szakember vagyok, akit ezen a szakterületen Magyarországon kívül is ismernek, de nem vagyok kultúrpolitikus. Ezt elmondtam képviselőtársaimnak is. Megnyugtattak: nem is azt várják a kulturális bizottság elnökétől, hogy kultúrpolitikai' kérdésekben foglaljon állást. Az a feladata, hogy a képviselők által felvetett kérdéseket, összegyűjtött problémákat továbbítsa az illetékes állami szerveknek. Végsősoron tehát a parlamenti bizottság elnökétől azt kívánják meg, hogy képes legyen az üléseket korrekt módon, meghatározott idő alatt levezetni, összefoglalni az ott elhangzott legfontosabb javaslatokat, és mindenütt képviselni azt. Ha ezt teszi, akkor a képviselők az összefoglalót a bizottság véleményeként fogadják el. A kulturális bizottság minden egyes üléséről emlékeztetőt állítunk össze, amely az elhangzott kérdéseket az összefoglalóval együtt tartalmazza, súlypontozza azokat. Ezek az emlékeztetők általában négy-öt oldalasak, és minden érdekelt — a bizottság dokumenA kulturális bizottság szakterülete a legsokrétűbb, mert valamilyen formában majdnem minden ide tartozik: a műszaki kérdések a műszaki értelmiségen, helyzetén keresztül érintenek bennünket. A bizottság az oktatástól a művészeti életen és a sporton át egészen az Akadémia tevékenységéig sok mindenre figyel. Ez a sokféle tevé— Engem meglepet a jelölés a kulturális bizottság elnöki funkciójára — mondta —; új képviselő vagyok, és alig egy évvel megválasztásom után kaptam megbízást arra, hogy a kulturális bizottság elnöki teendőit ellássam. Tudtam akkor is, hogy ez sok többletmunkával jár, márpedig — őszintén szólva — munkám mellett a képviselőség is elég feladatot ró rám. tumaként — megkapja. A módszer új, mi vezettük be, és azért tartjuk jónak, mert az írásba foglalt felvetésekre vissza lehet térni és rákérdezni a címzettekre, hogy mit tettek a megvalósításukért. Ezeknek az emlékeztetőknek az összeállítása az elnök többletmunkája, de kitűnő segítőtársaim vannak, közöttük a bizottság titkára, Tóth János, aki az MTESZ főtitkára. Segít még másik két ember is az ülések szervezésében, előkészítésében. — Mi volt az elnök számára a legnagyobb siker, s mi a viták fö forrása? — Rövid, mindössze egyéves működésről nehéz mérleget készíteni. Nagy öröm számomra, hogy a bizottság tagjai — akik között színészek, egyetemi oktatók, pedagógusok és a legkülönfélébb művészeti ágak képviselői is vannak — egyértelműen a tudomásomra hozták: elégedettek a munkámmal, mert tapasztalják, hogy amit ígértem akkor, amikor ezt a pozíciót elvállaltam, azt teljesítem is. Nyilvánvaló, hogy egy sor kérdésben — amelyet felvetett a bizottság ülésein — egy év alatt nem lehetett még érdemi előrehaladást elérni, hiszen a teljesítésére kiszabott határidők még nem jártak le. kenység tulajdonképpen egy problémakörben vizsgálható, mégpedig abban, hogy miként lehet nemzetközi versenyképességünket megőrizni olyan területen, amely ma — a társadalom megítélése szerint — fogyasztja és nem termeli a nemzeti jövedelmet. Holott hosszú távú hatása egyértelmű mind a kulturális, mind pedig az oktatási területnek — hogy csak a legfontosabbat vegyem — és nagyon is értéket termelő erő. A legnagyobb vitát az váltja ki, miként lehet arra bírni a kormányzatot, hogy erre a nagyon fontos területre próbáljon több pénzt áldozni. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a kulturális élet működési feltételét biztosító anyagiakat bizonyos területeken nem mindig a jó gazda gondosságával használják fel. Vannak belső tartalékok is: messze nem any- nyi, mint amennyivel elő lehetne teremteni azokat a pótlólagos pénzeszközöket, amelyek a dinamikusabb fejlődéshez szükségesek volnának az oktatásban. — A pénz az élet minden területén kevés. Ezt a keveset hogyan lehet mindenki megelégedésére elosztani? — Én azt hiszem, hogy mindenki megelégedésére sohasem lehet elosztani. — Akkor milyen elvek alapján lehet a legfontosabbat kiemelni? — Mi azt szeretnénk, hogy a jövőben a jól működő területek — azok, amelyek a — Gondolom, az oktatás területén is lehet találni ilyen nem eléggé átgondolt pénzfelhasználásokat. — Meggyőződésem, hogy így van. Ebből a kiutat a különböző intézmények mainál szorosabb együttműködése jelentheti. Ez csak részben oldható meg szervezeti változtatásokkal. A döntő az, hogy.a külön szervezetek .működjenek jó! együtt, valósuljon meg a nagyon szoros kooperáció. Itt, a kaposvári állattenyésztési karon törekszünk ilyenekre. Például a Pécsi Orvostudományi Egyetemmel közös műszerközpont létrehozásán dolgozunk. Ezzel a legfelsőbb tudomártypaListi- kai irányítás is egyetért és támogatja. — Ezek nagyon racionális kérdések. Valóra váltásukban milyen szerepe van az országgyűlés kulturális bizottságának? — A bizottság ülésein a vita sokkal élesebb, mint ahogy az a sajtóból kiderül: igazi érdemi vita az, amely ma a bizottság ülésein fojövő szempontjából fontosak — kapjanak fokozott támogatást. Ez vonatkozik a művészeti élet minden ágára, és az oktatásra is. — Ez már az ágazatok szelektív fejlesztését is jelenti. — Ez óhatatlanul a szelektív fejlesztés irányába hat, de ösztönöz az egyes intézmények vagy intézmény- rendszerek jobb együttműködésére. Amikor például a magyar filmgyártás helyzetéről tárgyaltunk, a képviselőket is — akik a szakmát nem ismerik — meglepte, hogy a televíziós filmgyártás és a hagyományos filmgyártás között nincs érdemi együttműködés. Pedig nyilvánvaló: ha ez a két terület összefogna és egymásra épülve dolgozna, akkor ugyanannyi pénzből és esetleg jobb minőséget lehetne előállítani. Ugyanez vonatkozik a filmimport és -export kérdésére is; ma mindegyik a saját útját járja, és ez — tudjuk jól más területekről is — egy ilyen kis ország esetében az erőforrások elfecsér- lését, a pazarlást is jelenti, s egyik gátja a minőségi fejlesztésnek. lyik. Az ott elhangzott vélemények az emlékeztetőbe kerülnek, és ezek eljutnak az illetékesekhez. Másrészt jelen is vannak az ülésen a kormányzati szerveknek a képviselői, akiknek az a feladtuk, hogy mérlegeljék a felvetéseket és a megoldás módját keressék. Azok a példák, amelyekről az imént beszéltem, a bizottság ülésein hangzottak el, és a lehetséges megoldásra a javaslatot ott fogalmazzák meg. — A bizottság számon is kéri a kormány illetékes szerveitől, hogy miként valósítják meg ezeket a javaslatokat? — A bizottság döntött arról, hogy az emlékeztetőkben összefoglalt felvetések megvalósítását számon kéri, amikor annak az ideje elérkezik. A napirendek közé ezért rendszeresen beiktatjuk, hogy beszámolót kérünk arról, mi lett korábbi javaslataink, felvetéseink sorsa. Dr. Kercza Imre Nyugdíjba készül a Valahol Európában című nagy sikerű magyar film egyik gyerekszereplője. A statisztákénál több feladata volt akkor, megemelt gázsit is ígértek .neki, ha vállalja a veszélyes jelenetet, amit napjainkban többnyire jól képzett, merész kaszkadőrökre bíznak. A jelenet sikerült. A színészi pálya nem. Megmaradt a magyar filmművészet Mufurcaként R och- bach Jenő. — Ha most köztünk lehetne Radványi Géza, a film rendezője, akivel nem tudom, mikor találkozott utoljára, mit mondana neki? — Nem is tudom, hogyan szólítanám. Radvány.i úrnak ... Ő engem szinte apai szeretettel vett körül, de sose szólított a nevemen. Talán ő szólalna meg először ... Azt kérdezné, mi lett velem. A felesége készített föl a színművészeti felvételire. Radványi kinn maradt, engem eltanácsoltak. Külföldre távozása után már nem találkoztunk. Makk Karcsin keresztül üzengettünk egymásnak. Szerettem volna vele beszólni a Cirkusz forgatásán; nem sikerült... A Valahol Európában gyerekszereplői közül csupán Harkányiból lett színész. Műfűre még kapott néhány kisebb szerepet, a Bárányfelhők fenn az ágensben, és a Hannibál tanár úr-ban is föl villan az arca: ez a második volt az utolsó alkalom, amikor kamerák elé állt. — A legemlékezetesebb a Valahol Európában. Népes pesti gyerekcsapatot kísértem el szüleik kérésére a filmgyárba a próbafelvételre. Nekem eszem ágában sem volt, hogy jelentkezzem. Édesanyámat kellett eltartanom. Ahogy túlestünk a próbákon, Radványi Géza megkérdezte tőlem, mit keresek itt a filmgyárban. Nem tudtam olyan gyorsan felelni, hogy ő ne folytassa: „Állj be közéjük!” A tömegjelenetekben is figyelemmel kísért. Egyszer odajött hozzám, hogy van egy •nekem való szerep. Műfűre ... Talán emlékszik rá. Az autójelenetért — emlékszem, Hegyi Barnabás idegesen állt a kamera mögött, hogy sikerül-e fölvenni a jelenetet — ezer forint jutalmat kaptam... A díszbemutatón alig lehetett ráismerni a sok szegény gyerekre: valameny- nyien új ruhában voltak. A siker nyilvánvaló lett, maguk a gyerekek is könnyes szemmel keltek föl a székről a nézőtéren, ahol: — Ott ült az egész vezérkar — folytatta Rochbach Jenő. — Nagyon sok ajándékot kaptunk. Vass Zoltán ott támogatott, ahol tudott, az Ibusz vezérigazgatója egy újabb öltöny ruhával lepett meg. 1948-tól a Déryné tánc- együttesben, majd a BM Központi Művészegyüttesben táncolt, kitanulta a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmát, a budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalatnál a rajztehetségét ismerték föl. A Nagykanizsai Sörgyár targoncása két éve kedvtelésből farag. • — A szép tárgyakat mindig megcsodáltam. Órákat álltam a kirakatok előtt, de pénzem nem volt, hogy vásároljak belőlük. Csináltam magamnak néhány dísztárgyat. A televízió népszerű Riporter kerestetik vetélkedőjén az egyik kanizsai kislány választása rám esett; csinált velem egy riportot. Úgy került adásba, hogy faragó vagyok ... Gondoltam, megpróbálom. Két év alatt hat kiállításom volt. — Mi történt a többi gyerekszereplővel ? — Ficsur — a filmben így hívták — Las Vegasban mulatót tart fenn, néhányan pedig- meghaltak már ... Ezt még senki sem kérdezte eddig tőlem. Szeretnék velük találkozni. Talán a film bemutatójának negyvenedik évfordulóján másnak is eszébe jut majd .. H. B. A JAVASLATOK SORSA OKOSAN A LEHETŐSÉGEKKEL AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS: HATÉKONYSÁG Szépségszalon a kórházban? Helyreállító sebészet Kaposváron A tavasszal új részleggel bővült a megyei kórház I. számú sebészete. Azóta már mintegy száztíz plasztikai műtétet végeztek el az osztályon. — Szépségszalon a kórházban? Dr. Séf fér István adjunktus kijavít: — Helyreállító sebészet. Az élet minőségének javítására törekszünk. — A különféle sérülések, műtétek, betegségek nyomainak eltüntetése teszi ki munkánk javát, de a fejlődési rendellenességek helyreállítására is van lehetőség. Ma egy kisfiún végeztem plasztikai műtétet; úgy született, hogy az egyik füle nem fejlődött ki. Ilyen és hasonló esetekkel fordulnak hozzánk; az esztétikai jellegű műtétek száma kevesebb. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy ezeknek sem pusztán a szépítés a céljuk, a beilleszkedési zavarok megszüntetését is elősegíti ilyen esetekben a korrekció. A száztíz műtét — amelyet március óta végeztek — bizonyítja, hogy ismertté vált Somogybán a plasztikai sebészet. — Az orvosok körlevélből értesültek erről, s a következmény: mintegy százhatvanan várnak, hogy sorra kerüljenek. — Végeztünk már teljes fülpótlást, pótoltunk daganat miatt eltávolított emlőt, elfagyott sarkot, segítettünk gyógyíthatatlannak látszó lábszárfekélyes betegen is. A plasztikai sebészet az általános sebészetből fejlődött ki, az első világháború után lett önálló, de tudunk arról, hogy Egyiptomban, Indiában is foglalkoztak vele: akkor a különböző csonkításokkal járó büntetések nyomait segítették eltávolítani. — A plasztikai sebészet abban különbözik az általánostól, hogy szövetkímélő technikát alkalmazunk, a műszerek finomabbak, homogén szövetbarát anyagokat alkalmazunk a varratoknál. A plasztikai módszer kímélő sebészeti technika. Rövidebb a kezelési idő is. Az általános sebészet is használhatja ezt a technikát, s továbbfejlődhet a finomabb műszerek alkalmazásában is. A jövő sebészetének is nevezhetjük a plasztikai sebészetet. A megyei kórház új műtéti tömbjének átadása után lehetőségünk nyílik, hogy továbblépjünk. Megteremtettük a mikroszkopikus sebészet feltételeit. Magyarországon 1958-ban alakult meg a plasztikai sebészeti társaság. 1979-ben vált külön az általános sebészettől, specializálódott. Kevés orvos műveli ezt. — Hol tanult? — Az általános sebészetet dr. Rozsos Istvántól, a kaposvári 1. számú sebészeti osztály vezetőjétől. Az itt szerzett ismeret és gyakorlat adott jó alapot ahhoz, hogy tovább specializálódjam. Budapesten a plasztikai tanszéken dr. Zoltán János professzor és munkatársai tanítottak két évig. Egy műtősnőnk és egy nővérünk pedig rövid tanfolyamon ismerkedett meg ugyanitt a sajátos feladatokkal. Szigorló orvos voltam még, amikor a kezembe került Zoltán professzor egyik tanulmánykötete, amely a plasztikai sebészettel foglalkozott. Azóta érdekel a sebészetnek ez az ága. Elképzeléseimet támogatta dr. Rozsos István is. Budapesten kívül a plasztikai sebészet részterületeit művelik Szegeden, Pécsen és Debrecenben is. Kaposváron szeretnének déldunántúli központot létrehozni. Hétfőn és szerdán van szakrendelés az osztályon, s a plasztikai beavatkozások egy részét járóbeteg-ellátásként végzik el: a rászorulónak nem kell befeküdnie a kórházba. — A bőrdaganat eltávolítása, a szemráncplasztika nem időigényes. Meglep, hogy Kaposváron nem volt még igény arcráncplasztikára, pedig tíz-tizenöt évet lehet „letagadni" a műtét után ... — Vannak férfi páciensek is? — Elsősorban műtéti hegek korrekciója céljából keresnek fel, és sok a lábszárfekélyes ember is, aki szeretne megszabadulni betegségétől. Dr. Seffer István, mint általános sebész gyakran végez életet mentő beavatkozásokat. A plasztikai műtétek az élet minőségét, a közérzetet javítják. A várakozólista bizonyítja: sok embernek van rá szüksége, igénye. Horányi Barna
