Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-20 / 196. szám

1987. augusztus 20., csütörtök 4 Somogyi Néplap A „vezérko » * * ——————————— II bájnos” Tizenhat évesen kezdte... Egerszegi Ferencet „vezér- kombájnosnak” titulálja Pásztohy András, a szentgá- loskéri téesz elnöke. A ma­gyarázat: ez a kombájnos vi­szi a prímet, igaz. a többiek előtt is le a kalappal. A gé­pen CB-rádió van, s így mindig elérhető és irányítha­tó az újabb feladatra. Tár­sai — valamennyien fiata­labbak — követik a példá­ját, nincs is gond sem a kombájnok fölkészítésével, sem nyáron, a kalászosok, sem ősszel a kukorica és a napraforgó betakarításá­val . . . A 37 éves mezőgazdasági gépszerelő önmagát is képes ..szervezni ’. Különben aligha férne bele hétköznapjaiba a közösben és a háztájiban végzett munka, a tanácsnál a vb-tagság. a futballcsapat ügyeinek intézése, a téeszve- zetőségi tagság, az ülnöki munka a bíróságon . . . S még nincs vége a társadalmi el­foglaltságoknak, az önként vállalt megbízatásoknak. Nyáron, aratáskezdéskor ül fel a kombájnra, s csak ősz­szel állítja be gépét hosszú pihenésre, amikor az utolsó tábláról is lefogyott a kuko­rica. Szusszanásnyi , szüne­tek persze közben is adód­nak. Ilyen ..muszájpihenő’' volt a hónap első napjaiban, miután végeztek a gabona­aratással a szentgáloskéri téeszben. s az eső miatt nem mehetttek át segíteni az ecsenyi szövetkezetbe. Az újabb ..felvonásra” készülőd­ve a karbantartás adott munkát, eközben volt mód a beszélgetésre. — Huszonegy éve a beta­karítási idényben mindig kombájnra ülök. Itt szület­tem Szentgáloskéren, de be­jártam a jákói, a mernyei, a kisgyaláni határt, sőt arat­tam Lellén és á Baranya me­gyei Oroszlón is. Jó ideje már, hogy Claas Dominátor- ral dolgozom; jó gépek ezek, az egyikre például hetven­négy nyarán ültem, s majd­nem tizenkét év múlva kel­lett csak a motorját cserél­ni ... Ilyen tiszta régen volt a búza, mint az idén. A Claas Dominator veze­tésére és kezelésére külön ok­tatásban részesült: Gödöllőn, Nagyigmándon, Baján szerez­te meg a szükséges ismere­teket, részben NSZK-beli szakemberektől, a termelési rendszerek által szervezett tanfolyamokon. A gép, amely­nek a nyergében ezen a nyá­ron ült, 3,5 millió forint ér­tékű. Valamikor jól kellett bánni a kisebb vagyont érő lóval is, hát még most, ezzel a több millió forint értékű monstrummal! Ahhoz, hogy a nyári aratási idényben meg­keresse havonta a 10—12 ezer forintot, „meg kell fog­nyara ni” a munkát, amikor az idő engedi. Mi a véleménye a családnak erről a szigorú hajtásról? — Engem már így ismert meg a későbbi feleségem, kombájnos voltam legény koromban is! így fogadott el a családom, természetesnek tartják a sok távollétet. A pénzből élünk. Hetvenkettő­ben új házat építettünk, ab­ba mindig kellett valami, a központi fűtést például egy hónappal ezelőtt szereltük be. A lányom az ősszel egészség- ügyi szakközéiskolába megy. ez is költséggel jár. Tízéves fiamat érdeklik a gépek, minden szabad idejét közöt­tük tölti, talán folytatja majd azt a munkát, ami nélkül én el sem tudnám képzelni az életemet. Mert van azért itt mód kikapcsolódásra is. Az elmúlt huszonegy évben majdnem egész Európát be­jártam, de csak átutazóban, a nyári és az őszi betakarí­tás közti időszakban. Az apó­somék Boglárlellén élnek, a gyerekek ott vakációznak, én és a feleségem — ő is a téesz­ben dolgozik — az augusz­tusi „holtidőben” töltünk ve­lük néhány napot... Beszélgetünk a kenyérről. Arról, hogy az asztalra több­nyire csak egyfajta kerül — Kaposvárról hozzák —, a mi­nősége egyre jobb. Néha szó­ba jön a kombájnos által aratott búza és a kenyér mi­nősége közötti összefüggés, úgy hogy mit lehetne sütni abból a gabonából, amit le­hordanak a táblákról. Eger­szegi Ferenc szerint nem mindig elég a jó szándék, a szakmai hozzáértés; az idő­járás is „beleszól” abba, hogy miből mennyi és milyen mi­nőség terem, mint például az idén is. Ha elindul a kombájnosok csapata, ő megy elöl a gépé­vel. ötven-hatvan métert tesznek meg a táblán, aztán megállnak . . . Megnézik, nem marad-e szem a szalmában. Minden gabonaszem érték. Másfél évtizedig számos elő­kelő helyet szerzett a megyei versenyeken. A „vezérkom- bájnos” húzza magával és összetartja társait. Ősszel is nagy feladatot kell megolda­niuk: 1200 hektár kukorica és 387 hektár napraforgó beta­karítása vár a kombájnok­ra ... Hernesz Ferenc NYÁR A DALMÁT TENGERPARTON A BIOKOVO LÁBÁNÁL Brisl a vendéget látványos hűhó nélkül, természetes nyugalommal fogadja. A busszal érkező csoport körül felbukkanó egy-két szuvenír- árus csak „átutazó” ... Csa­ládoknál kap szállást az üdülővendég; az utazási iro­dák a már említett Dalmá- cija Kardeljevo közreműkö­désével bérelik. Az egymásra épült, többemeletes régi há­zak — s egy udvarban sok­szor két-három épület — er­re igazán jó lehetőséget te­remtenek. A Vojvodina, Olimpia Tours, Putnik, vagy Globe-embléma mellett a fa­lu mintegy 30 házán Ibusz- táblácska jelzi, hogy magyar lakója van. Több generáció él itt „egy fedél'’ alatt, a lakó mégis legföljebb a család két-há- rom tagjával találkozik. Há­ziasszonyom, Milica Boric csak anya nyelvét beszéli. Fiával — korombeli — azon­ban naponta váltottunk szót, németül, a világ kisebb-na- gyobb dolgairól. Tőle hallot­tam azt is, hogy koszorúba — ahogy náluk ismerik — csu­pán a fügefa őszi termése fonható. A nyáron beérő gyümölcsöt nem lehet tartó­sítani. Megkínált egy pohár dalmát borral is. Ízlelve ismerjük meg ide­gen tájak szépségét, gyümöl­csét; egymás mellett lakva az embereket. A dalmát part lakói udvariasak — és barát­ságosan tartózkodók. A ven­dég nyaral, s nappal legföl­jebb a déli hőségben pihen. A falu lakói korán kelnek. Hogy mikor; nem tudom: pirkadatkor már tiszta voll a ház, a fürdőszoba. Az utca sem néptelenkedett. Az ég derengős, szürke volt még, s már jött az áru — feltöltöt- ték a vendéglő és a bolt rak­tárait. Autó hozta a húst. lisztet, egyebet Kardeljevó- ból. Halat, zöldségfélét öreg bárka Hvar felől. Bristben később kél a nap. mint a pannon tájontaBio- kovo 1000—1700 méterrel tor­nyosul a tengerszint fölé. A helybeli hat-fél hétkor már bevásárolt az iskola mellett a csepp piacon. Telt kosara mellett ősz szálkás arcú ha­lász állt itt reggelente serpe- nyős, ősi mérleggel a kezé­ben, 400 dinár a kétujjnyi hosszú, apró hal kilója, öt­hat ilyet fapálcára tűzve, szelet kenyérrel kínál a hal­sütő Gradac strandján is. A nyaralók később, csak nyolc óra tájt kelnek. A program választható: strand, vagy kirándulás. A tenger pár lépésre, és fürödni, na­pozni mindenütt lehet. Hor­gászni is, bár ezt jobbára csak a gyerekek teszik. Ha nagyobb nyüzsgést kíván a vendég: irány Gradac! (Gra­dac kisváros, alig ezer lako­sú; tengerbe nyúló sziklafél­sziget.) Alig két kilométerre Az Arany János utcai építkezés MÚLIK AZ IDŐ, FOGY A PÉNZ A VII. ötéves terv kapos­vári lakásprogramjának egyik jelentős állomása az Arany János utcában épülő házsor. Az előkészített terü­leten a múlt év végén meg­kezdték az előközművesítést, de tavasz végén leállt a mun­ka. Az ütemterv szerint a jövő év derekán kellene át­adni az első lakásokat: meg­építésükre azonban eddig nem kötött szerződést senki­vel a beruházó. Az építkezés részleteiről dr. Molnár Ist­ván, a Kaposvári Városi Ta­nács tervosztályvezetője és Fehér Ferenc, a Sáév ter­melési igazgatóhelyettese mondta el véleményét. — Az Arany János utca beépített terület volt, előbb az ott élőknek kellett másutt lakást adni, majd lebontani a házakat. Molnár István: — Abban az utcában régi, leromlott ál­lapotú épületek voltak, a lakók elhelyezéséről amúgy is gondoskodnunk kellett vol­na. A terület viszont alkal­mas arra, hogy jó néhány la­kásigényt ki tudjunk elégíte­ni, s a közműveket a .közel­ben lehet csatlakoztatni. Ter­mészetesen ezzel egyidőben a Búzavirág utcában is épül­nek lakások. Az Arany János utcában 400 lakást tervez­tünk, de közben csökkent a terület, így 363-nál állapod­tunk meg. Az első ütemben a Nádor utcától a Léva közig dolgoznak majd az építők. Fehér Ferenc: — A Sáév június 30-án vette át a terü­letet: az első szerződés csak közművesítésre szólt, és nem lakásépítésre. A díszített homlokzat — Miért nincs szerződés? A beruházó egyedül a Sáév- re számíthat ennél az épít-_ kezésnél. Fehér Ferenc: — Mi már a nyolcvanas évek elején ja­vasoltük a terület rekonst­rukcióját. A mostani terve­ket a pécsi tervezővállalul készítette a Sáév technoló­giájára. Nekünk azonban egyrészt kötelezettségünk van, másrészt átértékeltük korábbi vállalkozáspoliti­kánkat és nem vállalunk veszeteséges munkát. A ter­vekben is van még egy vita­tott kérdés: a homlokzat. A nyílások köré kiugró díszíté­seket rajzolt a tervező, a fal­ra pedig farácsot, amelyen növény fut. Ez a megoldás élőmunkaigényes, és elsősor­ban a kivitelezőn verik el a port, ha csúszik a határidő, és akkor is, ha a rácsok miatt megbontott szigetelésen be­ázik az épület. Ezért ennek a tervnek aiz alapján nem vál­laljuk a munkát. Nem egye­zik bele ezekbe a tervekbe az OTP sem. Molnár István: — Külön kell választani a két dolgot, a szerződést és a kivitelezést. Szerettük volna, ha a Sáév hamarabb megkezdi a mun­kát. Igaz, hogy a tervszolgál­tatás nem volt teljes körű és a homlokzat kialakításához még ma sincsenek tervek. Én mégis azt gondolom, hogy elsősorban kapacitásbeli ne­hézségei vadnak a Sáévnek: a múlt évi egyeztetésnél nem mérték föl eléggé reálisan a lehetőségeiket. Fehér Ferenc: — Sok fizi­kai dolgozó távozott el a vál­lalattól, jobbára azok, akik a minőségi munkát végzik. Voltak és ma is vannak ka­pacitásgondjaink. Azt tart­juk, ha valaki vállalkozik valamire, akkor mérje fel előtte, hogy miként tudja megvalósítani és mennyi pénzért. Ezt nagyobb gond­dal kell ezután megvizsgál­nunk; az Arany János utcai építkezésre csak akkor kö­tünk szerződést, ha teljes egé­szében megkapjuk a terve­ket. Tavaly az egyeztetésen az hangzott el, hogy április 30-ig árajánlatot adunk, ad­dig csak műszaki adatokon vitatkoztunk. Molnár István: — Az ala­pozást mindenesetre el lehe­tett volna kezdeni, ahhoz nem kellnek a homlokzati tervek. Nem akartuk kiszol­gáltatott helyzetbe- hozni a Sáévet. — A jövő év elejétől vár­hatóan megváltozik az ár­képzés: a maximált helyett szabadárat alkalmazhatnak az építőipari vállalatok, lehető­séget adva a nyereségesebb munkákra. Fehér Ferenc: — Egy mi­niszteri tájékoztatón valóban elhangzott, hogy felszabadít­ják a maximált árat, de a részletekről még keveset tu­dunk. Nem hiszem, hogy bár­melyik építőipari vállalatot motiválná ebben az évben. Kétségtelen: arra is gondol­tunk, hogy a néhány hónap­pal később kötött szerződé­sen többet nyerhetünk. De a vállalat érdeke az, hogy ka­pacitását teljesen kihasznál­ja. Árajánlatot! Molnár István: — A vál­lalat igazgatója legutóbb egy tervegyeztetésen elmondta: a homlokzati tervek kézhez vé­telétől számítva két héten belül árajánlatot ad, de a to­vábbiakról csak január else­je után tárgyalhatunk. A kérdéssel kapcsolatban még annyit: a tanács pénzügyi keretei maximáltak, s ha a lakások ára magasabb lesz, máshonnan kell elvonni a pénzt vagy kevesebb lakást építünk. Könnyebb lenne a helyzetünk, ha a Sáévvel mások is versenyeznének. Fehér Ferenc: — Igénye­sebb lett a megrendelő. Egy­szerűbb ipari létesítménye­ket építeni, sokkal kevesebb gondot jelent, mint lakást. Az igények megnövekedésé­re a vállalatok nem voltak felkészülve, sem kapacitásu­kat, sem pedig minőségi munkaerőt tekintve. Ettől függetlenül nem jelent visz- szalépést az Arany János ut­ca képe az Április 4. utcához képest. A túl erős tagoltsá­got viszont elleneztük, mert a jobbára sima, esztétikusán festett fal egyszerűbb és gyorsabban készül. Molnár István: — Meg kell találni az egyszerű és szép megoldásokat, de úgy, hogy közben a minőségről sem szabad megfeledkez­nünk. A visszalépés semmi­képpen sem igaz, de most nem luxusigényeket kielégí­tő hétszobás otthonokat épí­tünk. A két plusz két fél­szobás lakásokra van legin­kább kereslet. — Mostanában megint jó néhányan dolgoznak az Arany János utca környékén. Mikor kezdi meg a Sáév a munkát és hogyan tudják majd tartani a határidőt? A határidők és a lakások Fehér Ferenc: — Az elő- közművesitést a Délviép vég­zi, és a januári hidegek miatt kicsit késett a dolgá­val. Régi tapasztalat — más­hol is úgy csinálják —, hogy addig nem fognak másba, amíg az alapközmű nincsen a helyén. A Délviép még nem vonult le, de mi csak­nem egy hónapja átvettük a terepet és elkezdtük a mun­kát. Még ebben az évben szeretnénk befejezni a Ná­dor utca és Léva köz közötti lakások szerkezeti szerelését. A vállalat tartalékát tekint­ve megoldja ezt, csak az idő­járás szólhat közbe. Molnár István: — 1988. június 30-án kellene átadni az első lakásokat ezen a te­rületen. A Sáév korábban 14 hónapos átfutási idővel dol­gozott, az elmúlt egy-két év­ben erre nem volt példa. Most augusztus van, a szer­ződést ebben a hónapban várhatóan megkötjük, s ak­kor a legjobb esetben is 1988 októberében kezdődhet az átadás. Ha valamikor, akkor most igaz a mondás: az idő pénz. A huzavona a közösség pén­zét csapolja. Faragó László Bristtől. Félóra séta a par­ton végig vagy a műúton. S ott van Makarska is — busszal alig háromnegyed óra — színes forgatagával. A modem lakónegyed és a ki­kötő között ódon belvárosa. Reneszánsz házak, s hátizsá­kos diákolk — a Szt. Márk székesegyház lépcsőzetes te­re. Turista-Bábéi a pál­mafás strandon, bárokban, üzletsoron .. . Brist nyugodt és csendes — mint a hegyek csúcsa; a dalmát föld rejtett gyöngy­szeme. Szépségével nem hi­valkodik. Egy pillantás még a múltra. Közös kincsünk: a római, la­tin örökség, történelmünk metszéspontjai. Török elleni küzdelem. Több mint kétszáz éve Hunyadit és a magya­rok bátor harcát dicsérő éne­ket jegyzett föl e hegyi falva­kat járó szerzetes. Fra And- rija Kacic Miovic ... Brist szülötte. (S egykor Budán ta­nult a főiskolán.) Erőt sugár­zó, szikár alak — Mestrovic szobra, naponta megálltam előtte — a Biokovo lábánál. E hegyek voltak évekig Tito partizánjainak menedékei is. A harcokban, fegyverrel a kezében, Brist 32 fia halt meg. Közülük nyolc, mint a költő, Miosic nevű . . . Erre gondoltam, mikor újra in­dultunk haza — a Neretva völgye felé. Kurucz Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents