Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-17 / 193. szám

1987. augusztus 17., hétfő Somogyi Néplap 5 Amatőr képzőművészeti tábor Törökkopányban dekoratőr Vrbovecben. Szür­realista festőnek vallja ma­gát, de itt magával ragadta a rézkarc technikája; ezzel ismerkedik. A művészeti ve­zető mondta el, hogy Boltizar este feszült figyelemmel hall­gatja az előadásokat, bár ál­lítólag egy szót sem ért be­lőlük. Ez a hetedik alkalom, hogy találkoznak. Igaz, nem min­dig ugyanazok. Ezért sem rajzolódhatott ki talán az amatőr képzőművészek So­mogy megyei táborának ha­tározott arculata. Az 1981- ben Rákos József, a megyei művelődési központ akkori munkatársa és Tibol László középiskolai rajzszakfelügye­lő kezdeményezésére alakí­tott közösség hat évig Nagy­bajomban székelt, az idén — technikai okok miatt — át­költözött Törökkoppányba, a megyei KISZ-bizottság júli­usban megnyitott ifjúsági tá­borába. — A környezet gyönyörű. Sok a zöld — mondja Vörös András Kaposvárról. Rajz­tábláján éppen egy linómet­szet temperával történő át­fogalmazásán fáradozik. Kék és lila színekkel alapozza a vásznat. Először van itt, s most ismerkedik a vidékkel. Az Űjpesti Izzó képzőművé­szeti körében dolgozott éve­kig, Angyalföld és Újpest vi­lágát próbálta megragadni művészileg. — Meg kell szoknom a kü­lönbséget. Ez a vidék egé­szen más. Voltam több tá­borban is már, de eddig ez a legrokonszenvesebb ... — öt éve dolgozom már ebben a táborban — mond­ja Kovács Katalin szegedi főiskolás. — Itt van csak időm arra, hogy kedvtelé­semnek a rézkarckészítésnek hódoljak. Szegeden év köz­ben nincs rá időm. és a technikai felszerelésem. A tágas hallban mozgal­mas az élet. Többen az el­készült alkotásokat elemzik, s vitatkoznak is a tábor mű­vészeti vezetői. Szemadám György festőművész egy ki­csit bizalmatlan a jövőt ille­tően. — Sók az új ember — mondja —, és bizonyos fokig újra kell kezdeni minden év­ben a szervezőmunkát. Mo­dellt sem sikerült szerez­nünk, és ez kissé hátráltatja a munkát. — A programban több, a videófilmezéssel kapcsolatos előadás és gyakorlati foglal­kozás is szerepel. — Olyasmit szerettünk volna kitalálni, ami új. Az SMK-nák van videófelszere­lése és sikerült megnyerni Kotnyek István festőművészt, aki egyben amatőr filmes is, hogy munkáit mutassa be. Ezenkívül bemutatjuk a kép­zőművészethez szorosan kap­csolódó filmeket. Szeretnénk speciális látványvilágot te­remteni az alkotók számára. Később esetleg egy közös munkára is vállalkoznánk. Katja Martin fekete hajú kislány mandulavágású sze­mekkel. Képzőművészeti fő­iskolás az NDK-ban. Négy éve a Balatonnál ismerke­dett meg a somogyi amatő­rökkel, azóta ide jár. Törve, de szívesen beszéli nyelvün­ket. Elmondta, hogy a mi képzőművészeti képzésünk más jellegű, mint az NDK- beli, s ez neki nagyon tet­szik. Kedvenc műfaja a gra­fika, de minden technikát kipróbál. — Szeretem a természetet — magyarázza, és mosolyog. Láthatóan jól érzi magát a Koppány völgyi kis tábor­ban. Búcsú Buz A két jugoszláv férfi ven­dég közül még csak az egyik érkezett meg. Josip Boltizar Halmos Klára, az SMK munkatársa — a tábor veze­tője — elmondta, hogy 33 tagja van a csoportnak, stíz napig táboroznak. Hosszabb távú terveik még nincsenek, de az itt készült alkotások és a résztvevők jó közérzete arra ösztönöz, hogy jövőre újra találkozzanak a képző­művészet iránt fogékony, al­kotó emberek. Várnai Agnes A buzsáki búcsúnak már hagyománya, van. Sokan fel­keresik — külföldiek és hon­fitársaink egyaránt. Minden­ki számára van valami von­zó ebben a színes vásári for­gatagban. Szólt a zene, a legmodernebbtől a nosztal­gialemezig. Marina ... Mari­na ... és a Három plusz ket­tő. Pár méteres körzetben jól megfért egymás mellett az ötvenes évek slágere meg a lakodalmas muzsika. Az árusok tarka sátrakban százféle portékát kínáltak. Keleti csemegét, színes lég­gömböket, szépen megmun­kált somogyi bicskákat, ci­pőt, ruhát és népművészeti tárgyakat. Megjelentek a té­véből jól ismert, kedvelt ál­latfigurák is; a Muppet Show tagjai, a Rózsaszín párduc, Süsü, az egy fejű sár­kány és társai. Felnőtt le­gyen a talpán, aki ellenáll gyermeke kérésének! Nagy sikerük volt az izgő- mozgó marionett-bábuknak. Gazdájuk, az orosházi Hámo­A Somogy és Tolna me­gye határán fekvő Alsóhe- tényben befejeződött a ré­gészeti építőtábor munkája. A feltárásokat 1981-ben kezdték, és minden évben hat hetet töltöttek itt a diá­kok. Az ásatások költségét a Dombóvári Városi Tanács és a Nemzeti Múzeum fedezte. Dr. Tóth Endre régész, az ásatások vezetője elmondta: az idén folytatták az egykori Jovia város temetőjének fel­tárását, és a tavaly előkerült mauzóleum épülete teljessé vált. Megtalálták az épület félköríves apszisait, ame­lyekben sírok voltak. A mau­zóleum hossza 38, szélessége 22 méter. Az épület központi része egy hatszögletű tolda­lékokkal bővített terem: itt voltak a legelőkelőbbek sír­jai. Ehhez a teremhez csat­lakozik a két oldalapszisos előtér, amelyben tavaly 8 sírt tártak fel. Előtte talál­tak egy pilléres,. félig zárt, három oldalról árkádos ud­vart, amelynek mindkét ol­dalán két félköríves apszis helyezkedik el. Az épületek falburkoló színes márvány­lapokkal voltak díszítve, s rendkívül ritka lelet az ara­nyozott falfestmény. Eddig egész Közép-Európában nem találtak hozzá hasonlót. — Mikor készült az épü­let? — A mauzóleumot 350—360 között építették, s Jovia vá­rosának egyházi és világi előkelőségeit temették ide — mondta dr. Tóth Endre. — összesen kilenc félköríves apszissal van bővítve az épü­let, s rendkívül díszes a ki­vitelezése. Sem Pannóniá­ban, sem Dalmáciában, de még a Közép-Duna vidékén sincs ilyen épület. A mauzó­leum nemcsak a tartomány helytörténete, hanem az egész késő antik kultúra szempontjából is fontos. — Milyen sírokat tártak föl? — Megállapítottuk, hogy szigorú keresztény rítus sze­rint temetkeztek az itt lakók. Halottaikat lepelbe csavar­ták, s nagyon gazdagon di­. Félköríves apszis téglasírral prémért sem álltak sorba a vásárlók. Búcsúban amúgy .is fogy a pénz, mintha húznák az ember zsebéből. Egy perc alatt megrajzo­lom a karikatúráját! — hir­dette a felirat. Profilból nyolcvan, szemből száz fo­rint. Ám vállalkozó kedvű modell nem akadt. A külföldi vendégek sere­ge látogatta az általános is­kolában kiállított népművé­szeti tárgyakat. Megcsodál­ták Verseghy Ferenc különö­sen szép habán kerámiáit, a helybéli fafaragásokat, s Hanzel László 240 patkóval díszített „tojását”. Honty Márta iparművész tűzzo­mánc és szőttes faliképéi most is osztatlan tetszést arattak, akár csak a vörös és kék színekben pompázó bu­zsáki térítők, tüllre hímzett fehér kelmék. A Balatonbog- lári Állami Gazdaság pezs­gői és aranyló őszibarackja is megállásra késztette a kül­földi vendégeket. S hogy ne csak a pénz fogyjon, látványosságként gyermekműsor, valamint a szekszárdi Holló együttes szórakoztatta a kicsiket. Dél­után menettánc, a siófoki Volán Dixieland muzsikája, majd folklórműsora várta a népes vendégsereget. A huszadik buzsáki búcsút — amelyet Nagy Gábor, a Somogy Megyei Tanács köz- művelődési osztályvezetője nyitott meg — hajnalig tar­tó bál zárta. rí Lajos először járt'Buzsá­kon. Keze egy pillanatra sem állt meg, bár bábuinak kevesebb vevője akadt, mint bámulója. A debreceni bá­ránybundáért és ezüstróka­Fotóalbum a Szovjet-- * unióról ■ * Ez év májusában Amerika és több nyugati ország 60 legjobb fotóriportere indult útnak 50 szovjet és szocia­lista országokbeli kollégájá­val, ' hogy addig soha nem látott méretű fotóanyagot gyűjtsön a Szovjetunió éle­téről Lvovtól Csukotkáig. A 100 ezer felvételen az ország életének egy napját örökítet­ték meg. A vállalkozás cél­ja, hogy „A Szovjetunió egy napja” címmel fotóalbumot állítsanak össze, amelyet a Collins Publishers Kiadó se­gítségével az egész világon terjesztenek. A terv megva­lósítását a Novosztyi Sajtó- ügynökség segíti. A Szovjetunió és népe szá­mos nyugati ország embere számára talány marad — mondotta a Moszkovszkaja Novosztyi lap tudósítójának adott interjújában David Co­hen amerikai kiadó. — Ha az ember csak az újságok cí­meit olvassa el Amerikában, abból is láthatja, hogy az emberek többségének ködös elképzelései vannak az önök országáról. Azt reméljük, hogy fotóalbumunk segítsé­gével az emberek jobban megérthetik és megismerhe­tik önöket. Igaz, talán szá­mos nehézségbe ütközik majd vállalkozásunk véghezvitele, ám az albumot nagy pél­dányszámban kívánjuk kiad­ni. Lehet, hogy anyagi szem­pontból sem a legelőnyösebb a kiadvány, ám bízom ben­ne, hogy az olvasók érdeklő­déssel fogadják. Ásatások Alsóhetényben szített selyemmel, textillel fedték le a sírokat. Textil­maradványokat már egy-két éve is találtunk, néhány aranyszál és fonál előkerült. Az idén azonban egyben ta­láltunk sál alakú selyemre feltéve egy 15x20 centiméte­res aranytextilt, Kínából származó selymet, amely mindössze 0,2 milliméter vastag fonalakból áll. Az egykori Római Birodalom te­rületén ez a legnagyobb aranytextil-lelet. Csupán Bu­dapesten és Kölnben van egy-egy hozzá hasonló, de azok szegényesebbek. IV. század eleji hamvasz- tásos temetőt is találtak itt. A sírokból 80—100 érme ke­rült elő. Ezenkívül bronzmé­cses, lámpafüggesztő lánc, sőt egy nagyon szép festett agyagedény is és több üveg­edény. Ezek szintén sírmel­lékletek. — Eddig 72 sírt ástunk ki. Többnyire téglából készül­tek, de kőszarkofágot is ta­láltunk. Az erőd ásatásánál pedig egy 32 méter hosszú és 16 méter széles épületet, amely valószínűleg raktár vagy legénységi szállás volt. Folytatták a már megkez­dett fürdőépület feltárását. Dr. Tóth Endre régész el­mondta azt is, hogy nagyon gyümölcsöző a kapcsolat a szomszédos üzemekkel, töb­bek között a naki és kapos- pulai szövetkezetekkel: meg­értéssel fogadják és támo­gatják munkájukat. A feltárást jövőre folytat­ják. Építőtábort szerveznek újra. Bodó Imre , Útkeresés és újrakezdés

Next

/
Thumbnails
Contents