Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-15 / 192. szám
Néplap 1987. augusztus 15., szombat AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A A NYUGALOM SZIGETEI: A PARKOK Neves festőnk, Rippl-Ró- nai József elmélkedve tekint a kőszobrát körülvevő szö- kőkútra. Ám tükörképét nem látja: Jobb is: a zord idő ugyancsak megcsúfította méltóságos, nyugalmat árasztó alakját. A szökőkút víztükre helyett moszatos elszínesedett betonmedencében csordogál a víz. — Rendbe kellene hozni: nemcsak a medencét, a szobrot is — mondja Szabó Miklós István, a park őre. Megszokott helyéről, a stzélső pádról figyel. Ismeri a visszatérő vendégeket, tudja, melyik pad kié, és éber tekintettel vigyáz a zöld épségére. — Alacsony, kovácsoltvas kerítés kellene ide — mondja —, akkor nem taposnák le a füvet. Egy kis dróttal már bekerítettem, azóta kevesebben vágnak utat rajta. Inge alatt rejtőző zacskóból őszibarackot szed elő. Megkínál. — A park a közéletnek és a város népének is fontos terepe: meg kell becsülni. Eszünk. — Klikkel van a legtöbb gondja? — öregek, fiatalok egya ránt szemetelnek. A parkőr fiatal ember, de már 1968 óta — akkor rokkantosították le — őrzi a vidéket, gondozza a szobrok környékét. — Szeretek a néppel bánni, szeretek köztük lenni. Ezért választottam ezt a foglalkozást. És a szabadságért. Visszatérő vendégeink a nyugdíjasok. Mindnek megvan a törzshelye. Ha azt elfoglalják, leülnek máshova. De mihelyt felszabadul a hely, ismét birtokukba vesztik a megszokott padot. Itt, a harmadikon — mutat egy árnyas helyre — tanyázik egy festőművészféle. Nagy ember lehet... látom rajta. Elköltözött a régi helyéről, mert ott megnyerték a fát, és nem ad már árnyékot. Mindennap pontosan három órakor érkezik. Van egy nyolcvanéves néni, naponta jön etetni a galambokat. És a szerelmesek . ..! — Elcserélné a foglalkozását másra? — Nem! — hangzik a határozott válasz. — Sokat harcoltam érte és nagyon szeretem. Parkrendező asszonyok tisztítják a medencét körülvevő virágos részt. Körülveszik a galambok. — Mind ide járnak, az egész városból — mondja, és fürgén morzsolja a reklámszatyor tartalmát. — Kiszedem a kukákból a keiv '. %' .* ja ;' T:? • nyeret. Inkább ők egyék meg! Igaz, galambocskám? — szél utánam, stílusosan. Nagypapa egyengeti csöppnyi unokája lépéseit. Percekre a város szívétől, ezen a kis zöld szigeten nyugalom honol. Piacnapokon megnő a Színház park forgalma. Megpakolt szatyrokkal igyekeznek oda-vissza az emberek. A padok ilyenkor csak pár perces átmeneti pihenőül szolgálnak. — Hétszáz — mondja egy nagy, vörös kontyos asszony az alkalmi vevőnek. — A Nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel vezette olasz gyártmányú, rendszám nélküli gyermekkocsiját Káposzta Alajosné huszonnyolc éves gyed-alkalmazott. Járműve a zebrári |fölborult, és hathónapos Alajos Tádé nevű igyermeke keserves szirénázásba kezdett. Az esetet az éppen arra járó Kolbász Dénes kisnyugdíjas jelentette a hatóságoknak. Az anyagi kár meghaladja a százharminc forintot. Személyi sérülés nem történt, így a mentők és a itűzoltók beavatkozás nélkül visszatérhettek állomáshelyükre. \A rendőrség nagy erők bevonásával megkezdte ia nyomozást a felelősség megállapítására. Mindössze ennyit közöltek az újságok a 'tragédiáról. Mi időt és fáradságot nem kímélve feltártuk az eset társadalmi hátterét. Az előzmények a lakótelep tervezéséig vezethetők vissza. Káposzta Alajos fiatal építész tervezte húsz évvel ezelőtt a Karfiol utcai lakótelepet. Széles utcákat, hatalmas, zöld parkokat rajzolt az áttetsző pauszpapírra. Meg játszótereket zöld lombú fákkal, kis piros padokkal, ahol a nagymamák kö- tögethetnek. A ilépcsők mellé gyerekkocsi-lejárót álmodott, a zebrához emelkedő— süllyedő útszegélyeket. . — 'Hülyeség! — mondta tömör egyszerűséggel a főnöke, Kolbász Dénes főtervező. — Ez a lakótelep középkorú kádereknek készül. A játszótér helyére autóparkolót építünk, a lépcsők helyére liftet. Tíz év múlva már senki se fog gyalog járni. A felvonók a garázsokig járnak, és egy kis emelő- szerkezettel helyezzük át a kádereket a kocsiba. Világos? Hirini kell a jövőben, fiatalember! Külön építünk majd egy telepet a nyugdíjasoknak, egyet meg a fiatal házasoknak. Gyerekszoba nem szükséges, hiszen akkor már lombikban folyik majd az emberiség újratermelése. )Tud követrti, fiam? T. Ágoston László Karambol — Hogyne, főnök ... folytatom a gondolatmenetét. A lombikból méretarányos, teljesen kifejlett példányok lépnek szírire ia társadalom igényeinek megfelelő szak- képzettséggel. E steril környezetben fogant egyedek nem ismerik majd a betegségeket. így hát nirics szükség se óvodára, se iskolára, se orvosi rendelőre, se ... — Ügy van, fiam. Mi lakóházakat építünk. A lépcsőre meg a liftre is csak azért kell pénzt pazarolnunk, mert nem vagyok biztos berine, hogy a lombikembernek lesz-e szárnya? Evek jöttek, évek mentek, fölépült a lakótelep. Kiderült, hogy a lombikbébi sokba kerül, maradt hát a hagyományos módszer. Mivel sok volt a lakásigénylő, ide költöztették a fiatal házasokat meg a nyugdíjasokat is. Kolbász Dénes nyugdíjas főtervező az ötödik emeleten kapott lakást, és naponta átkozta a liftszerelőket, mert többnyire gyalog kellett leballagnia a lépcsőn, hogy elsétálhasson a telep másik végében utólag épített közértbe. Káposzta Alajos deresedé halántékkal szánta rá magát a házasságra, s mivel már ő sem hitt a lombikbébiben, maga gondoskodott a munkaerő-utánpótlásról, űk a második emeleten laktak. Még mindig csak osztályvezető-helyettes volt. Nem engedhette meg magáriak, hogy háztartási alkalmazottat meg nevelőnőt tartson, így Amálkának személyesen kellett otthon maradnia a kis Alajos Tádéval. Azon a bizoriyos napon éppen a közértbe igyekezett Amálka a csúszópénzen beszerzett olasz gyermekkocsit tolva. Szembetalálkozott a folyosó másik végében lakó fiatalasszonnyal, aki már messziről integetett rieki, és fennszóval figyelmeztette: — Siess, Árnál, épp most érkezett tartós te) a közértbe! Ha ötödik sebességre kapcsolsz, talán még jut belőle neked is. Amálnak se kellett több, nekilódult. Aztán a zebránál megtörtént a baj. Leugratta járművét a járdáról, de a különlegesen edzett cső nem bírta tovább. Halk reccsenés- sel összecsuklott, s a földre csúsztatta a kis Alajos Tádét, aki elégedetlenül szirénázni kezdett. Amálka kocsishoz méltó káromkodásba tört ki, megemlegetve a jármű és a lakótelep tervezőinek le- és felmenő rokonságát. Éppen arra járt Kolbász Dénes, aki személyes sértének értékelte az elhangzottakat. Azonrial felhívta a rendőréget, védelmet és nyugdíjemelést kérve. Otthon aztán Káposzta Alajos is értesült a történtekről. Félórai mélabú után kijelentette, hogy levonja az eset tanulságait. Elválik Amálkától. Mégis csak disz- nóság, hogy ilyen illetlen szövegkörnyezetben emlegessék az édesariyját. boltban hétezerért sem kapja meg... A bordó franciabársony zakón fürgén siklik a napbarnította férfikéz. Öt nem lehet becsapni. Neki butikja van Budapesten és százezreket keres. Legalábbis ezt állítja. Népes, tarka gyerekhad szaporázik utána. Nem tanácsos itt magányosnak lenni, főleg, ha nő az illető. A „butikos” sasszeme a vélt zsákmányra villan. Szarosabban szorítom a táskámat. Egyenruhás járőr közeledik. Ügyel a rendre, figyeli a padrangólókiat. Gera Katalin szobrászművész szépséges leányalakja háborítatlanul pihen. Kaposvár parkjai élnek. V. Ä. Jó formában A második Forma—1 Magyar Nagydíj után mindenütt azt olvashatni, hogy világ- színvonalon rendezték meg a magyarok a század nagy őrületének újabb bemutatóját. Nyilatkozza ezt világhírű autós szakember, ezen a véleményen van . a győztes, sőt ami ritkán fordul elő: még némelyik vesztes is megemlíti, hogy nem a szervezőkön múlt... Ilyenkor elégedetten húzhatjuk ki magunkat, hiszen olyan kevés dologban adatik meg, hogy munkánkról hasonló vélemé nyékét kapjunk. A Forma—1 azonban teljesen más dolog, a Forma—1 nemzeti ügy. A nekibuzdulásból kivette részét a rádió is. Méghozzá derekasan. Csaknem egész napos közvetítéssel készült a stáb, több helyszínről, több riporter igyekezett a legfrissebb információkat elmondani. Meglepő, hogy igyekezetük milyen sikerrel járt. Jó kapcsolatok kiépítésén és a riporteri leleményességtől függött bizonyára, hogy példának okáért minden autó kiállítása után azonnal megtudhattuk, mi okozta a bajt. Külön érdekességet adott a maratoni közvetítésnek, hagy rengeteg háttérinformációt tudhattunk meg, ezek némelykor már olyannyira „háttér” jellegűek voltak, hogy egy-egy istálló személyzetéhez tartozónak érezhettük magunkat. A magas színvonalú verseny magas színvonalú szervezést igényel, így valószínűleg könnyebb dolga volt a stábnak is, hiszen jó „hozott” anyagból kellett gazdálkodnia. Számomra nagyon érdekes volt a másnapi riport is, amikor a közvetítés résztvevői beszámoltak munkájukról, arról, hogy milyen műhelytitkok segítették őket. Jó ötlet volt az is, hogy amerikai tudósítónkat megkérték, számoljon be a Forma—1 ottani visszhangjáról. Megtudhattuk, hogy azon az egy vasárnapon többször elhangzott Magyarország neve az Amerikai Egyesült Államokban, mint máskor egész évben. Tehát hírünk öregbítő- dött a nagyvilágban. Magam nem tartozom az autók és az autóversenyek megszállottjai közé. Talán azért is tetszett a közvetítés, mert tudomásul vették a műsor készítői, 'hogy nem mindenki szakember, nem mindenki számára egyértelmű, hogy mit jelent a turbómeghajtás, s mi módon eshet ki egy csavar a kerékrögzítőből. S bizonyította a közvetítés: a televízióval is versenyezhet esetenként a rádió. A ké pi látvány hiányát gyors, érdekes információkkal, riportokkal feledtetni lehet. S többet egy sportközvetítéstől nem is várhatunk. Varga István 100°|0 — politika és irodalom Az első jelentős magyar kommunista folyóirat megjelenésének 60. évfordulójára A magyar sajtó történetében a 100u/o volt az első olyan politikai és kulturális folyóirat, amelyet a Kommunisták Magyarországi Pártja irányított, amely Magyarországon hosszabb időn keresztül megjelenhetett, és tábort tudott maga köré tömöríteni. Bonyolult korszakban indult útijára az illegális KMP legális folyóirata hatvan évvel ezelőtt, 1927. augusztus 15-én. Európa- szerte a forradalmi hulláim apályának, a kapitalizmus viszonylagos stabilizációjának ideje volt ez, Magyar- országon a Bethlen István minisiaterelnök nevével jelzett konszolidáció időszaka. A rendszer viszonylagos liberalizálódását felhasználva az emigráns írók egy részé visszatért Magyarországra, s a kulturális életben is erősödött a baloldal befolyása. Ám a helyzet megítélése ellentmondásos volt: a haladó íróikban, még Móricz Zsigmondiban is illúziókat ébresztett a bethleni konszolidáció, a magyar kommunista párt stratégiai célkitűzése viszont a proletárdiktatúra. azonnali kivívása volt. Változatlanul reálisnak llátta a forradalom gyors bekövetkezését, és ez a szövetségi politika helytelen értelmezését, így a nem kommunista írókkal; szembeni bizalmatlanságot is jelentette. Ez a szemlélet tükröződött a 100° o pártirény Másában is. Az évenként tízszer megjelenő 100% szerkesztője Tamás Aladár kommunista író, szellemi irányítói pedig a Tanácsköztársaság bécsi emigrációba kényszerült vezetői voltak. Ez bonyolulttá tette a szerkesztői munkát. A lap indításának megbeszélése céljából Tamás Aladár dr. Lukács Hugónak, Ady egykori orvosának bécsi lakásán találkozott Komor Imrével, aki elvezette a szerkesztőt Kun Bélához, s együtt mentek át egy kert- helyiségbe, ahol Landler Jenő, Révai József, Lukács György és Lándor Béla ülték körül az asztalt. A párt vezetői úgy döntöttek, hogy .a többi kapcsolattól független, önálló vonalnak kell az új, legális lapot Béccsel összekötni. Az ösz- szekötő Földes Pál lett, aki az osztrák fővárosban igen komoly állással rendelkezett, egy textilgyár igazgatójaként dolgozott. Később egy Bécsben élő író, Vajda Sándor vette át ezt a fontos feladatot. A kéziratok vaskos levelek formájában Szelényi István zeneszerző címére érkeztek Becsből Budapestre! A folyóirat hasábjain kezdetben az irodalom és a művészet több ága szerepelt, majd fokozatosan előtérbe kerültek a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom témái, a gyarmati kérdés, a Szovjetunió helyzetét elemző cikkek, tanulmányok. A magyar munkásmozgalom ideológiai, eszmei, és kulturális nevelésével szinte felmérhetetlenül fontos szerepet töltött be a 100% az ellenforradalmi Magyarországon. Figyelemreméltó a lap első munkatársainak névsora is: Nagy Lajos, Gergely Sándor, Gereblyés László, Schönstein Sándor, Erg Ágoston, Molnár Farkas, Dé- si Huber István, az emigrációból Bolgár Elek, Lukács György, Révaii József. A 100% köre volt Magyarországon időrendben az első kommunista írói csoportosulás. Műveikben a korabeli magyar élet tényeinek könyörtelen felmutatása, a valóság ábrázolása volt a legfontosabb. A megfogalmazásnak természetesen alkalmazkodnia kellett az akkori viszonyok lehetőségeihez. A Tanácsköztársaság jelentőségére például csak „virágnyelven” lehetett célozni: „ ... A felületen persze ma is fennáll a társadalom régi hierarchiája, sőt szilárdabbnak látszik, mint valaha volt. Ám a forradalmak és ellenforradalmak viharai közben fenekestül felforgatták a régi hierarchiáit. Ha a munkások, a parasztok, a kispolgárok visszavetődtek a régi társadalmi helyzetükbe (a legtöbbször a réginél rosszabb körülmények között), mégis a forradalmak és ellenforradalmak megrázkódtatásai közepette állottak már máshol is. Nem magától értetődő többé senki számára, hogy hova állítja a gazdasági és társadalmi törvények pillanatnyi törvényszerűsége . 'J A 100% főként a munkás- lapterjesztőkön keresztül jutott el a mozgalom résztvevőihez, és fellendítette a szavalókórusok működését is. Három-három és fél ezer fiatal munkást mozgósított a szavalókórusokba a folyóirat, ennyi aktív harcost nyert meg a mozgalom a párt vagy a KIMSZ irányította legálisan működő szárnyának. A viszonylagos nyugalom éveinek véget vetett az 1929. október 24-t New York-i tőzsdekrach, amellyel megkezdődött a világgazdasági válság. 1930 a nagy tömegmegmozdulások és a megtorlások éve. Nem is csodálkozhatunk azon, hogy 1930. június végén a rendőrség letartóztatta Tamás Aladárt. Írók és értelmiségiek egy csoportja erkölcsi garanciát vállalt a szerkesztőért, és szabadon bocsátását követelte. Köztük volt Kodolányi János, Illyés Gyula, Karinthy Frigyes, József Attila, Külföldről tiltakozott Gorkij, Andersen Nexő, Romain Rolland, Henri Barbusse, André Gide, Stefan Zweig és Ludwig Renn. Az ítélet kénytelen volt megállapítani, hogy a 100% „magas színvonalú, tárgyilagos szellemű lap”. A szerkesztőt felmentették, de a lapot — éppen háromévi működés után — 1930 augusztusában betilt Ottóik. Ma már nem mindenben értünk egyet a hatvan évvel ezelőtti folyóirat cikkeinek megállapításaival, de tisztelettel emlékezünk a lap kommunista eszmeiségért vívott harcára, a kortárs világirodalom értékeinek közvetítésében vállalt szerepére és a magyar nép sorsáért érzett felelősségére. Imre Erzsébet
