Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-15 / 192. szám

1987. augusztus 15., szombat Somogyi Néplap 3 Az átképzési támogatásra építve Megváltozott munkakör „Gondoskodni kell, hogy a dolgozók a köve­telményeknek megfelelő képzésben és továbbkép­zésben részesüljenek.” (Az MSZMP Központi Bizottságának július 2-i állásfoglalásából.) Csődközeiben vagy megmenekülőben? w Uj „rend" nyolc oldalon Az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatal 1984;es, a vál­lalati muiikaerő átképzési támogatásáról. megjelent rendel ete óta 1986 végéiig átképzési támogatásra ösz- szesen 4 millió 42 ezer fo­rintot fizettek ki gomogyban az érintett ipari, kereskedel­mi vállalatoknak, valamint téeszeknek. Az utóbbi idő­ben egyire többen élnék ez­zel a lehetőséggel. Az idén az első félévben már 1 mil­lió 346 ezer forintot kaptak a kérelmezők. Közülük a segesdi Új Élet Tsz Fitting GT tűzzomámco- zó és megmunkáló üzeme egy év alatt 775 ezer forin­tot vett föl munkaerő-át­képzésre. — A támogatás egy éven keresztül vehető igénybe, ezért folyamatosan éltünk vele. A nagyobb összeget még tavaly vettük fel, eb­ben az évben pedig 277 ezer forintot kaptunk — mondta Takács László, a társaság anyag- és áruforgalmi veze­tője. Mezőgazdasági munkáról — sok esetben az utcáról. — ide került dolgozók betaní­tására fordították a pénzt. Betanított és egyszerű szak­munka elsajátítására képes munkaerőre van ugyanis szükségük. A betanítás idejére ak­kor jár támogatás, ha az a korábbi munkabérhez ké­pest keresetcsökkenéssel jár. Segesden előfordult, hogy a munkavállalónak megelő­zően nem volt munkahelye- Ilyenkor a .fizetést sincs mi­hez viszonyítani. Éppen ilyen esetek miatt lehet el­térői a szabályozóktól. Álta­lában feltételezett keresetet vesznék alapul, és az úi munkabérhez igazítják a tá­mogatás nagyságát. Ráadásul Segesden egy másik gondot is meg kellett oldani: a me­gyében eddig egyetlen üzem sem folytatott ilyen tevé­kenységet. A víz- és gázvezeték-kötő­idomok horganyzásában itt vállalták az úttörők szere­pét, tehát ilyen munkakör sem létezett. Éppen ezért egy várható keresetet vettek alapul, amelyet 6 ezer fo­rintban állapított meg a megyei tanács munkaügyi osztálya. Ha valakinek pél­dául a korábbi fizetése öt­ezer forint volt, ehhez még ezer forint keresetkiegészítő támogatást kapott. — A betanulási időt há­rom hónapban szabtuk meg. Aki ezt követően sem képes elérni a megszabott teljesít­ményt, legtovább összesen egy évig számíthat a támoga­tásra. Az első munkásokat még Sopronban tanították be. Ott már négy évtizede készítenek fittingeket, kiala­kultak a normák. Mi is eh­hez igazítjuk a követelmény­rendszert. Jelenleg 115 dolgozója van az üzemnek. A termelés nö­vekedésével az utóbbi hóna­pokban átlagosan negyven­hármán sajátítják el a fit­ting gyártásához szükséges ismereteket. A támogatásból egy dolgozóra, ugyancsak át­lagosan, 1500 forint jut. A községben az üzem be­indulása előtt kevés volt a munkalehetőség. Most a la­kosság helyben megtalálja a számítását Az átképzési támogatás pedig anyagi biz­tonságot és talán több bátor­ságot is ad az új feladatok, másfajta munkák elsajátí­tásához. A rövidített nevek egybe- csengése miatt sokan hason­lítják a SÁÉV-et az épp fel­számolás alatt levő veszpré­mi társvállalathoz, a VÁÉV- hez. A somogyiak csupán annyiban különböznek a „névrokontól”, hogy itt „csak” hatvanmillió forint veszteségről beszélnek az ot­tani százmilliókkal szemben. Szabó Gyula, az új igaz­gató: — Nem gondolunk rá, hogy mi lesz, ha az idén nem sikerül nyereségessé tenni a vállalatot, hiszen abban az esetben egyértelmű lesz a helyzet, következhet a csőd­eljárás, a felszámolás. Mi azért vagyunk itt, hogy ne kerüljön sor erre, hiszen az építőipari kapacitásra, a nagyvállalati szervezettség­re a megyében szükség van. Részletes intézkedési tervet dolgoztunk ki a csőd elkerü­lésére: Minden egyes felada­tot felelős emberek kaptak meg, nincs egymásra muto­gatás, csupán egy célunk le­het, valamelyes nyereséggé átfordítani a veszteséget. (Ha valaki veszi a fárad­ságot és előkeresi a tegnapi újságot, s összehasonlítja a SÁÉV igazgatójának szavait ^ Tanép első embere által elmondottakkal, az láthatja: csupán kis fogalmazásbeli különbségek vannak. Ez nem lehet a véletlen műve. Úgy látszik: jövőre vagy marad két építővállalatunk, vagy egy sem lesz.) — Nyereségessé tehető-e egyáltalán oly sok vesztesé­get hurcoló vállalat? — Az idén még nem. Ti­zennyolcmillióra csökkent­hetjük 1987-ben a vesztesé­get, és jövőre már az új vál­lalati belső rend szerint dol­gozva, nyereséggel gazdál­kodhatunk. Lehet, hogy túl merész vagyok, de megkoc­káztatom, nem is kicsi nye­reséggel. Az igazgató az általa em­lített új rend szóbeli ismer­tetése helyett átnyújtotta az intézkedési tervet, amelyből minden kiderül. A nyolcol­dalas, igen tömören fogal­mazó dokumentum részlete­zésére nincs módunk, de főbb vonásait vázolhatjuk. Új irányítási rendszerrel, ésszerű létszám-átcsoporto­sítással, a végéemkák műkö­désének felülvizsgálatával, mélyépítési részleg felállítá­sával, átgondolt vállalkozás- politikával, a veszteségfor­rások feltárásával, a társa­dalmi tulajdon fokozott vé­delmével, a lerombolt panel- technológia felülvizsgálatá­val, az ipari termelés erősí­tésével és egyebekkel képze­li el a jobb jövőt a cég ve­zetőgárdája. Heim Miklós, a vállalati tanács elnöke mondta: — A tanács feladata ugyan, hogy a vállalat legfontosabb céljait meghatározza és a stratégiát kijelölje, de most némiképp módosul a dol­gunk. A tanács a minden­napi munkát igyekszik gör­dülékennyé tenni, a vállala­ti tanács tagjai a többszöri átgondolt megbeszélések után elsősorban a végrehaj­tást szorgalmazzák. Ki-ki a maga munkaterületén min­den tudását, tekintélyét lat­ba veti és hajtja a társait. — Milyen alapvető gyen­geségek kerültek gondolat­ban az első helyre, s mit kell tenni ezek ellen? — kér­dezem az igazgatót. — A lakásépítés egészen addig jól megy, amíg a pa­neleket összerakjuk. Azután lelassul a munka és sok a minőségi hiba. Az egyik ki­út az, hogy gyorsabban és jobban meg kell csinálni a kulcsra kész lakásokat, de csak annyit, amennyit a je­lenlegi gárda elbír. És min­denképpen szeretnénk beve­zetni a félkész házak építé­sét, amelyekben a befejező munkákat — a burkolást, a tapétázást és az egyebeket — a vevő igényei és pénztár­cája szerint maga csinálja meg. Ez csak egy apróság a sok közül, amely előrevihet bennünket, de annak illuszt­rálására jó, hogy miféle új­donságokkal akarunk kísér­letezni. — Létszám-átcsoportosítást és -csökkentést határoztak el. Sikerülhet-e ez akkor, amikor több száz ember ment el a vállalattól viszonylag rövid idő alatt? — Nem a jól dolgozó em­berektől akarunk megszaba­dulni, sőt őket kiemelten kí­vánjuk fizetni. És ha az egész stratégia sikerre vezet, akkor meggyőződésem, hogy néhány százan vissza is tér­nek a vállalathoz. A kilába­láshoz elegendően vagyunk most is. Ha netán megnöve­kednének a feladatok, akkor kell létszámbővítésre gondol­nunk. — Arról is beszélnek, hogy a SÁÉV egyáltalán nem akar lakást építeni. — Ez nem igaz. Akarunk lakást építeni, de megfelelő áron, amely nekünk nyeresé­get hoz. És az is igaz, hogy meg akarjuk szüntetni a ko­rábbi állapotot, amikor a lakásépítés szinte egyedural­kodó volt a vállalatnál. Ipa­ri és mezőgazdasági beruhá­zások építését is megpályáz­zuk, mai fölkészültségünkkel azon a területen sikereket érhetünk el. Több lábon kell állnunk, ha állva akarunk maradni. — Biztos benne, hogy si­kerül állva maradniuk? — Egyáltalán nem vagyok benne biztos. És mégis biz­tos vagyok benne. Ezt fur­csa még kimondani is, de így igaz. Tudathasadásos ál­■ lapot. Tudom, tudjuk, hogy sokszor tízmilliónyi a veszte­ségünk, és hiába van komoly tervünk, mert elvileg és gyakorlatilag is elbukhatunk. Viszont nem vállaltuk volna a munkát, ha nem lennénk biztosak a sikerben . .. Fölösleges a gondolatot folytatni, hiszen akárhány­szor körbeforgathatnánk, is­mét az az eredmény jönne ki: igen és nem... És ismét a párhuzam a Tanéppel: a hit, a bizakodás nem köz- gazdasági kategória, de egye­lőre erre kell hagyatkozniuk az építőknek azzal együtt, hogy kemény gazdasági esz­közökkel igyekeznek elkerül­ni az összeomlást. Luthár Péter Lehőcz Rudolf BEFEJEZŐDÖTT A HELYREÁLLÍTÁS Két éve volt a siófoki földrengés 1985. augusztus 15-én 6.15- kor megmozdult a föld Sió­fokon, szinte katasztrófa­hangulat lett úrrá a város­ban és a környékén tartóz­kodó mintegy 120 ezer em­beren. Kémények dőltek, házfalak repedtek, épületek váltak életveszélyessé. Két év alatt mi is történt, mit sikerült kijavítani, hely­rehozni? összesen 8120 la­kás, üdülő és egyéb létesít­mény sérült meg Siófokon. Az Állami Biztosító több mint 40 millió forintot fize­tett. — A tanács legelőször a kórház udvarán és a meglé­vő rendelőintézetben alakí­tott ki körzeti orvosi rende­lőket, hogy a betegellátás zavartalan legyen — mond­ta az eltelt két évet össze­gezve dr. Gáti István, Sió­fok tanácselnöke. — Új tü­dőgondozó, gyógyszertár és gyermekorvosi rendelő épült. Felújítottunk kétszáz állami lakást, s kijavítottuk vala­mennyi állami kezelésben lévő épületünket. Kilitiben szeptemberben vehetik bir­tokukba a gyerekek a régi helyett az új nyolc tanter­mes iskolát és ugyanitt új­jáépítettünk négy pedagógus szolgálati lakást. Annak ide­jén a legnagyobb károk a Sió partján lévő régi rende­lőintézetben keletkeztek. Fel­újításán a mai napig dolgoz­nak a szakemberek. Még nem fejeződött be teljesen a város központjában a gyer­mekkönyvtár és az áfész- irodaház rekonstrukciója. A régi épület helyreállítása után tovább bővítjük egy új szárnyépülettel a kórházat. Ennek átadását 1988 végére tervezzük. A földrengés okozta károk helyreállítása a két év alatt nagyrészt befejeződött. Befejeződött a termelés a tatai szén­Á HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA Az augusztusi átlagnál hű­vösebb, csapadékosabb idő újabb gondokat okozott a mezőgazdaságban. Hol meg­indultak, hol leálltak az ara­tók, a nyári talajmunkák üteme is lassúbb volt az ilyenkor szokásosnál. így nem csoda, hogy a gazdasá­gokban aggódva hallgatják AZ ELŐREJELZÉSEKET, várják a tartósabb meleget, a munkák meggyorsítását megkönnyítő napsütést. Az idegenforgalomban ed­dig még nem okozott külö­nösebb gondokat a mostani időjárás, hiszen a külföldiek egy része kirándulásra hasz­nálja fel a borúsabb napo­kat. Ennek nyomán meg­élénkült a forgalom Kapos­váron és a megye belső ré­szein is. A kormány ezen a héten elfogadta az adóreform tör­vénytervezetét és úgy hatá­rozott, hogy az Országgyű­lés elé terjeszti. Ez a téma élénken foglalkoztatja a so­mogyi képviselőket is, akik megkezdték a fölkészülést a megyei képviselőcsoport ülé­sére. Szakértőkkel, vállalati, mezőgazdasági üzemi köz­gazdászokkal, választókkal konzultálnak. Most ugyanis még sok lehetőség van arra, hogy az indokolt módosító javaslatokat továbbítsák. Megyénk fontos belpoliti­kai esemény volt, hogy Kle- novics Imre, a megyei párt- bizottság első titkára kedden az SZMT-be látogatott. A megyei pártbizottság a kö­zeljövőben értékeli, milyen munkát végeznek a kommu­nisták a szakszervezetekben. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezetőivel, majd az ágazati-szakmai szakszer­vezetek megyei tisztségvise­lőivel tartott találkozó és eszmecsere jó alkalmat adott arra, hogy megmutassa: mit kívánnak tenni a szakszer­vezetek a kibontakozás prog­ramjáért a SZOT július 10-i plénumának állásfoglalása alapján. A megyei pártbi­zottság első titkára azt kér­te, hogy a szakszervezetek SEGÍTSENEK a részfeladatok megoldásá­ban, ha a megyei pártbizott­ság elkészíti a Központi Bi­zottság július 2-i állásfogla­lása alapján a kibontakozási programját. Az SZMT új alapokon együttműködik a megyei ta­náccsal és a tömegszerveze­tekkel, egyedül a népfront­bizottsággal lazább a kap­csolatuk. Jogosnak tartják a területi pártszervek igényét, hogy az ágazati-szakmai szakszervezetek rendszere­sebben tartsák velük a kap­csolatot. Vannak bizonyos terüle­tek, mint az igazságügy, a közigazgatás, az élelmiszer­kereskedelem, ahol a jelen­legi bérek elvándorlást, színvonalcsökkenést okoz­nak. Ezen mindenképpen változtatni kell. Klenovics Imre leszögezte: ahol a ha­tékony termelés a fedezet, ott LEHETŐSÉG VAN jövedelemkiegészítő és bér- intézkedésekre. Sok szó esik mostanában arról, hogy miként lehet megújítani a szocialista munkaversenyt és brigád­mozgalmat. Ennek szellemé­ben tartották meg a szoci- alistabrigád-vezetők tanács­kozását a héten a Somogy Megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Somogy fejlődé­se elképzelhetetlen a megye legnagyobb építőipari válla­latának fejlődése nélkül. A mintegy nyolcvan brigádve­zető sokat tehet a Sáév előtt álló feladatok megoldásában. A most megkezdődött lab­darúgó NB I-ben Somogyot két csapat képviseli. Me­gyénk eredményeinek is kö­szönhető, hogy az MLSZ Kő­röshegyen tartotta sajtótájé­koztatóját. Lajos Géza medencében Pénteiken reggel hét óra négy perckor gördült fel az utolsó csiille szén a Tatabá­nyai Szénbányák 12 a jelű bányaüzemének lejtősakná- jánák Ezzel befejeződött a termelés a tatai szénmeden­ce utolsó termelő aknáján. Ebből az alkalomból meg­emlékeztek a szénmedence történetéről. Az eseményen részt vett Kapolyi László ipari miniszter, Antalóczy Albert, a Komárom Megyei Pártbizottság első titkára és Varga Gyula, a megyei ta­nács elnöke is. Fekete Lajos, a vállalat v ez ériiga zgat ó j a elmondta, hogy a 26 mélyművelésű bá­nyaüzemből és az 5 külfej­tésből 1897-tőil napjainkig csaknem 171 millió tonna jó minőségű szenet termeltek ki.

Next

/
Thumbnails
Contents