Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-11 / 162. szám
IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS 1987. július 11., szombat ___________________________Somogyi Néplap_______________________________? N ehéz szerelmek Pannonhalma millenniuma előtt ötéves kislányunokám egyszer azzal jött h&za az óvodából, nagy újság van: szerelmes. Szülei jót kacagtak a közlésen. Engem is megmosolyogtatott a hír. Még valami olyasfélét is mondtam: do- boltassunk riadót, mert a szerelem itt van a kapu előtt. Aztán elröppent arcomról az évődő derű. Mi talán nem éltük át harmatos gyermekként ugyanezt? Amikor nem tudtunk még nevet adni a megnevezhetetlennek. Amikor a bimbódzó barátság, a másik nem iránti félszeg érdeklődés, az egész világgal való megismerkedés vágya összekeveredett bennünk. És azt hittük róla — talán ez a nyugtalan csodálkozás a szerelem. Divattá vált nálunk, hogy a makulátlan ítélkezők fölényével beszélünk a fiatalok szerelmi életéről. Hogy az utcán csókolódznak; időnek, előtte alakítanak ki szexuális kapcsolatokat; hiányzik egymáshoz való közeledésükből a szemérem hamva-bája. Más kérdés, hogy az erkölcs legszigorúbb védelmezői- vájon önmegtartóztató életet éltek-e annak idején. Olyan középiskolába jártam egykor, ahol égbekiáltó és az intőkönyvbe jegyzendő bűnnek számított, ha egy fiú végigkísért az utcán egy leányt. De emlékszem, egy madarak és fák napja alkalmából rendezett kiránduláson némelyik kamasz társunk a tízóraira vitt zsíros- kenyér fejében nyert be- avattatást a testi szerelem gyönyöreibe az erdőben tanyázó városszéli „hölgyektől”. Ma nem sihederek és bakfis'ok jöttek a gondolatra, hogy a legprózaibb közszükségleti portéka is azáltal vezethető be a legkönnyebben, ha meztelen női test ékesíti a hirdetést szolgáló falragaszt. Nem gimnazisták döntöttek úgy, hogy egy-egy film mondandója úgy válik félreérthetetlenné, ha közösülést is iktatnak bizonyos jelenetekbe. Sőt — uram bo- csá’ — azt sem ifjúsági parlamentek tették lehetővé, hogy nem kevesen a népgazdaság kontójára éljenek szerelmi szenvedélyüknek. Magyarán titkárnői státusban foglalkoztassák azt, aki... de mit részletezzem! Lehet már két esztendeje is, hogy szó, köszönés nélkül akart elsurranni mellettem egy tizenéves legényke. Jól ismertem, rászóltam hát, ho- vá-hová. Azonmód hozzátettem: csak hem a fogorvoshoz? Mivelhogy ábrázata dagadt, szemé pedig véres volt. Annyi idő se telt bele, míg egy málnaszörpöt elkortyol az ember, s kiderült: atyai pofonok nyomát látom a fiún. Mégpedig ocsmány beszédét torolták meg a szülői nyakle• Most már biztos, hogy megjött a nyár. Hogy miből következtetek erre? Nem, nem a napsütésből. A pék is süt néha, mégse Nyárnak hívják. A meleg se győz meg, télen is volt már meleg, nyáron is dideregtünk ... Még csak nem is abból, hogy levetkőztek asz- szonyaink. Hajaj, ha mindig nyár lenne, ahányszor ők levetkőznek, soha se kellene vacognunk. No, de nem csigázom tovább az érdeklődésüket; megmondom kerek perec. A nyár legbiztosabb jele, hogy bezárnak a maszek butikok, az egyszemélyes közértek és a több ezer embert foglalkoztató gyárak. Nem az acélöntödékre goridolok, hanem azokra, ahol egyben adják ki a dolgozók szabadságának kétharmadát. Márpedig ez törvény, végre kell hajtani. Jobb, ha az ember időben meggondolja, mikor• legyen beteg, mikor romoljon el a vízcsapja, mert az orvosok, vesek. Mivelhogy előző este vendégek füle hallatára nem átallotta az embemekvaló valamivel kapcsolatban olyan kifejezéssel élni, hogy a „franc egye meg!” Isten úgyse’ magam is durvának és társalgásban meg nem engedhetőnek minősítem az ilyen kifejezést. A testi fenyítést viszont nem kevésbé tartom tilalmasnak. Nem beszélve arról, hogy a „nemes fölháboro’dásból” elragadtatott apa ugyanúgy magyar mondatok megfogalmazásával keresi kenyerét, mint csekélységem. S arról válik maholnap inkább hírhedtté, semmint jelentőssé, hogy írásaiba minden módon trágár kiszólásokat ékel be. Reménykedem, az eddigiek alapján senki sem aggatja rám a titulust, mely szerint én a fiatalok vagy éppen a gyermekek nemi szabadosságának szószólója volnék. Engem is zavar ebben sok fölösleges, vagy éppenséggel elítélendő jelenség. A heves és kihívóan a sokaság szeme előtt lebonyolított vonagló csókpartik. A felelőtlenül, boldog-boldogtalannal első szóra kialakított szexuális viszonyok. A csoportszex mind gyakoribb jelentkezése. A gyöngédség, a másikért vállalt erkölcsi helytállás készségének teljes hiánya. Az érzelmi szövetség lebecsülése, a szerelemnek, mint ódivatú, fölösleges pszichológiai ko- loncnak elvetése. Nemcsak bemocskolják a fiúk-lányok kapcsolatát, de fájdalmasan elszürkítik, szegényessé teszik azt. Nem minden zavar nélkül, de belátjuk, igenis létezik már a gyermekkorban is szexualitás. De mit tud a legtöbb szülő arról, hogyan viselkedjék, ha fia-lánya jelét tanúsítja annak? ... Napjainkban korábban lépnek át a gyermekek a serdülőkorba, mint nemrég. Ez az akcelerációnak is nevezett jelenség a szülők zömét arra készteti, hogy aggodalmas „nem, nem, nem” legyen á válasza a fiatal legtöbb olyan kérésére, aminek indítéka éppen a fejlődés felgyorsulása. Ugyanakkor kitolódik a felnőtt-, az önálló életre való fölkészülés időtartama. Furabuta ellentmondása az életének, hogy fájdalmas szerelmi viharokat átélő tizenévesek a szülőktől kunyerált tíz forintokon ülhetnek csak be egy moziba vagy presszóba azzal, aki nélkül jeges űr volna számukra a világ. Nemcsak a leszerelési tárgyalások mennek nehezen. Kínlódóan vagy még úgy sem értjük meg egymást ezekben a- dolgokban a mai kamasz- és bakfistömegek és mi, akik ősz fejjel is emlékszünk még első randevúinkra, első boldogságunkra, régi kétségbeeséseinkre. Bajor Nagy Ernő Pannonhalmáról a legalaposabb tudományos dokumentáció dr. Lévárdy Ferenc műve. Tőle tudjuk, hogy az ezeréves fennállásának ünneplésére készülő kolostor a magyar művészi múlt nagy tanúja. Hazánk védett műemléke. Az épületegyüttes csaknem minden részlete megfontolt gondolkodás alapján készült, forrástanilag jól dokumentált történelmi, építészet- történeti érték, amely a legkisebb építészeti beavatkozás esetén műemléki, történelmi, építészettörténeti, esztétikai meggondolásokat igényel. A Kisalföld fölé emelkedő dombtetőn 996 táján épült fel a Géza fejedelem által alapított kolostor, a mai főmonostor legkorábbi építészeti előzménye. A Szent Márton tiszteletére szentelt első templom és kolostor azonban elpusztult. A jelenlegi épület- együttes többszöri újraépítés, illetőleg bővítés nyomán fejlődött ki. Bazilikája 13. századbeli, kerengője Mátyás király korabeli. A mai megjelenésében nagy részben barokk kolostorépület a 18. század első felében épült, magába foglalva a korábbi középkori elemeket. A könyvtárépület és a bazilika homlokzata egy nagyszabású, de egészében soha meg nem valósult klasz- szicista terv eleme. A kolostor az 1910-es években emeletráépítéssel bővült és helyenként új homlokzati architektúrát kapott. A második világháború idején a középkori erődítmény egy részének bontása árán az épületegyüttes egy modern gimnáziumi épülettel egészült ki. A felszabadulás után Pannonhalmán mindössze kis léptékű műemléki helyreállításra kerülhetett sor. A pannonhalmi műemlék együttes, ma is a bencés szerzetesrend magyarországi központja, magába foglalja a rend főmonostorát, gimnáziumát, gyűjteményeit, ezen belül a 300 ezer kötetes könyvtárat, amely a világ legnaA bazilika főbejárata a toronnyal gyobb bencés könyvtára, a nemzeti kincseinket őrző levéltárat. Napjainkban részben idegen elemként ékelődik a kolostor egyik szárnyába a szerzetesrendek idős tagjainak ápolását ellátó, állami kezelésben lévő szociális otthon. A pannonhalmi főmonostorban jelenleg 70 szerzetes, 100 szociális otthoni ellátott, 50 főnyi személyzet. 320 kollégiumi diák lakik. A bentlakók és a látogatók higiénés és komfort ellátásának színvonala az átlagon aluli és tarthatatlan. A könyvtár pedig csak dísztermének bemutatására alkalmas. Könyvraktára zsúfolt, bővíthetetlen és ideiglenes jellegű, hasonló a levéltár, a metszettár, az éremtár és a képtár helyzete is. Mindehhez járul, hogy a pannonhailmi főmonostort évente félmillió turista keresi fel. Kilenc esztendő múlva ünnepli Pannonhalma fennállásának ezeréves jubileumát. A legfőbb cél a millenniumra — ahogyan azt dr. Várszegi Asztrik perjel és Lővey Félix gazdasági vezető mondta e sörök írójának — a műemléki együttes művészeti és műemléki feltárása és bemutatása a főapátság által megtestesített történeti, esztétikai és etikai értékekhez méltó színvonalon. Olyan módon, hogy a kolostori élet feltételei javuljanak, az oktatásba diákok ellátása kielégítő színvonalú legyen. Gyűjteményei bemutathatok legyenek és rendezhetővé váljanak. S ami a legfontosabb: mód nyíljon a tudományos kutatásra. A főmonostornak a KÖZTI által készített teljes felújítási tervét a Minisztertanács és az Országos Tervhivatal jóváhagyta, 1973-as árakon 267 millió forintos anyagi támogatással. Mindehhez a rend saját erejéből évente kétmillió forintot fordít a rekonstrukciós munkálatokra. Természetesen a programnak megfelelően folyamatban van a pannonhalmi vár teljes felújítása. Jelenleg a gimnáziumi tetőteret építik be, ahol a diákok kényelmes szálláshoz jutnak, összesen 12 ezer négyzetméter nagyságú homlokzati részt állítanak helyre. A főmonostornak ezer ablaka van, mindet-kicserélik. A torony melletti szárny Középkori kolostor-kerengő tetőterének beépítése is befejeződött. Megkezdődtek annak a szárnynak a külső felújítási munkálatai, amelyben az említett híres barokk ebédlő található. A főapáti szárny és a kolostor felújítását 1990-ig végzik el. A legnehezebb feladatra 1990 után kerül sor a könyvtár, valamint a bazilika felújítási munkálataival. A középkori kolostor-kerengő is eredeti állapotában díszük majd, és 1996-ra visszakapja eredeti szépségét a középkori kolostorkert is. Megmarad a kert híres napórája is. Sajó Sándor írta egykoron Pannonhalmáról: „Mint drága ékszer aranykoszorúban, Zajló habok közt szirtes nyugalom. / A táj öléből égre tornyosultan / Ügy áll e vár, ez ősmagyar halom”. A vár, az ősmagyar halom újabb évezredévének kezdetére készül... Imre Béla A középkori kolostorudvar a napórával A NYÁR JELEI ! _____________________________________________________________ m eg a vízvezeték-szerelők közül nagyon sokan jobban kedvelik a strandot, mint a síparadicsomot. Megkérdeztem az egyik butikos ismerősömet, rá is vonatkozik-e a törvény, s ha igen, mertnyi szabadsága lehet, ha június közepén bezár, s csak októberben nyitja ki újra a boltot? Elküldött a fenébe, mondván, hogy őt nem érdekli a szabadság, csak az adó. Márpedig a nyereség egytizedéért nem dolgozik. Nem akartam bosszantani, pedig megmondhattam volna, hogy így adóellenőrzés táján engem az ö helyében izgatna a szabadság, de aztán csak annyit kérdeztem: — Hogyan? Hiszen a köz- gazdasági szabályozó rendsze_ rünk a több, jobb munkát ösztönzi... — Biztosan igaza van — mondta. — Végtére is maga a szemináriumon tanulta a szabályozó rendszert, én meg csak a bőrömön ... No, de föl a fejjel, jövőre már maga is országfenntartó lesz, példát mutathat adófizetésből! — Természetesen becsülettel eleget fogok tenni állam- polgári kötelezettségemnek és örülök, hogy hozzájárulhatok a gazdasági egyensúly helyreállításához. Ma se értem, miért nézett rám olyan furcsán, s miért forgatta meg az ujját a halántékán ... Attól tartok, orvos ismerősöm se értette meg, miért gratuláltam neki az etikai problémájuk megoldásához. Eddig szégyenkezve nézett félre, ha a hálás beteg a zsebébe csúsztatta a borítékot. Sokan el se fogadták, mondván, hogy a gyógykezelés nálunk ingyenes. Aki mégis elfogadta, napokig furdalta miatta a lelkiismerei, hiszen illegális jövedelemre tett szert. Most meg hallom, hogy a biztosító is hálapénzbiztosítást akar kötni velünk. No, de alapvetően a jövedelemadó oldja meg ezt a gondot, hiszen ebből is adót kell majd fizetnie az orvosnak. No, persze a gyógykezelés azért ingyenes marad, de legalább elmúlik a lelkiismeret- fur dalás! Szóval én is kivettem a szabadságom kétharmadát, több mint két hetet. Gondoltam, két nap alatt megjavíttatom a csapot, egy nap alatt elintézem a hivatalban az ügyesbajos dolgaimat, aztán hurrá, nyaralunk. A Gelka szerelői szabadságon vannak. Utálják a síparadicsomot. A maszek műhely zárva. Nem a postára ment, szabadságra. A hivatalban a portás sétáltatta a kutyáját. Akkora dög, hogy szeptemberig senki se mer benyitni az ajtón. Még a telefonálást is kétszer meggondolja az ember ... Mire mindennek a végére jártam, vasárnap este lett. A szabadságom utolsó napja. De jól kipihentem magam! Sebaj, majd az ősszel egy nap ellógok a hivatalból, és mindent elintézek. Most meg kipihenem a szabadság fáradalmait. Csak nehogy addig kiderüljön, hogy a vénasszonyok nyara is csak nyár ... T. Ágoston László BANKE LÁSZLÓ A várakozó Levél a fáról ahogy lezörren — úgy elszakadni! nem lehet könnyen. Üldögélni kell pádon, csöndben s hagyni az időt, múljon fölöttem. Ülök és várok. Nem tudom mire. Ha csak nem a tél csontkezeire. Magamat végleg kezébe fenném, úgy dermednék meg észre se venném. Vállam ha néha megveregetnék, még szebben ülnék csak üldögélnék. Ügy elszakadni nem lehet könnyen, levél a fáról ahogy lezörren.
