Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-11 / 162. szám

IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS 1987. július 11., szombat ___________________________Somogyi Néplap_______________________________? N ehéz szerelmek Pannonhalma millenniuma előtt ötéves kislányunokám egyszer azzal jött h&za az óvodából, nagy újság van: szerelmes. Szülei jót kacagtak a köz­lésen. Engem is megmoso­lyogtatott a hír. Még valami olyasfélét is mondtam: do- boltassunk riadót, mert a szerelem itt van a kapu előtt. Aztán elröppent arcomról az évődő derű. Mi talán nem éltük át harmatos gyermek­ként ugyanezt? Amikor nem tudtunk még nevet adni a megnevezhetetlennek. Ami­kor a bimbódzó barátság, a másik nem iránti félszeg ér­deklődés, az egész világgal való megismerkedés vágya összekeveredett bennünk. És azt hittük róla — talán ez a nyugtalan csodálkozás a sze­relem. Divattá vált nálunk, hogy a makulátlan ítélkezők fölé­nyével beszélünk a fiatalok szerelmi életéről. Hogy az utcán csókolódznak; időnek, előtte alakítanak ki szexuális kapcsolatokat; hiányzik egy­máshoz való közeledésükből a szemérem hamva-bája. Más kérdés, hogy az erkölcs leg­szigorúbb védelmezői- vájon önmegtartóztató életet él­tek-e annak idején. Olyan középiskolába jár­tam egykor, ahol égbekiáltó és az intőkönyvbe jegyzendő bűnnek számított, ha egy fiú végigkísért az utcán egy le­ányt. De emlékszem, egy madarak és fák napja alkal­mából rendezett kirándulá­son némelyik kamasz tár­sunk a tízóraira vitt zsíros- kenyér fejében nyert be- avattatást a testi szerelem gyönyöreibe az erdőben ta­nyázó városszéli „hölgyek­től”. Ma nem sihederek és bakfis'ok jöttek a gondolatra, hogy a legprózaibb közszük­ségleti portéka is azáltal ve­zethető be a legkönnyebben, ha meztelen női test ékesíti a hirdetést szolgáló fal­ragaszt. Nem gimnazisták döntöttek úgy, hogy egy-egy film mondandója úgy válik félreérthetetlenné, ha közö­sülést is iktatnak bizonyos jelenetekbe. Sőt — uram bo- csá’ — azt sem ifjúsági par­lamentek tették lehetővé, hogy nem kevesen a népgaz­daság kontójára éljenek sze­relmi szenvedélyüknek. Ma­gyarán titkárnői státusban foglalkoztassák azt, aki... de mit részletezzem! Lehet már két esztendeje is, hogy szó, köszönés nélkül akart elsurranni mellettem egy tizenéves legényke. Jól ismertem, rászóltam hát, ho- vá-hová. Azonmód hozzátet­tem: csak hem a fogorvos­hoz? Mivelhogy ábrázata da­gadt, szemé pedig véres volt. Annyi idő se telt bele, míg egy málnaszörpöt elkortyol az ember, s kiderült: atyai po­fonok nyomát látom a fiún. Mégpedig ocsmány beszédét torolták meg a szülői nyakle­• Most már biztos, hogy megjött a nyár. Hogy miből következtetek erre? Nem, nem a napsütés­ből. A pék is süt néha, még­se Nyárnak hívják. A meleg se győz meg, télen is volt már meleg, nyáron is dide­regtünk ... Még csak nem is abból, hogy levetkőztek asz- szonyaink. Hajaj, ha mindig nyár lenne, ahányszor ők le­vetkőznek, soha se kellene vacognunk. No, de nem csigázom to­vább az érdeklődésüket; megmondom kerek perec. A nyár legbiztosabb jele, hogy bezárnak a maszek butikok, az egyszemélyes közértek és a több ezer embert foglalkoz­tató gyárak. Nem az acél­öntödékre goridolok, hanem azokra, ahol egyben adják ki a dolgozók szabadságának kétharmadát. Márpedig ez törvény, végre kell hajtani. Jobb, ha az ember időben meggondolja, mikor• legyen beteg, mikor romoljon el a vízcsapja, mert az orvosok, vesek. Mivelhogy előző este vendégek füle hallatára nem átallotta az embemekvaló valamivel kapcsolatban olyan kifejezéssel élni, hogy a „franc egye meg!” Isten úgyse’ magam is dur­vának és társalgásban meg nem engedhetőnek minősítem az ilyen kifejezést. A testi fe­nyítést viszont nem kevésbé tartom tilalmasnak. Nem be­szélve arról, hogy a „nemes fölháboro’dásból” elragadta­tott apa ugyanúgy magyar mondatok megfogalmazásá­val keresi kenyerét, mint cse­kélységem. S arról válik ma­holnap inkább hírhedtté, semmint jelentőssé, hogy írá­saiba minden módon trágár kiszólásokat ékel be. Reménykedem, az eddigiek alapján senki sem aggatja rám a titulust, mely szerint én a fiatalok vagy éppen a gyermekek nemi szabadossá­gának szószólója volnék. En­gem is zavar ebben sok fö­lösleges, vagy éppenséggel el­ítélendő jelenség. A heves és kihívóan a sokaság szeme előtt lebonyolított vonagló csókpartik. A felelőtlenül, boldog-boldogtalannal első szóra kialakított szexuális vi­szonyok. A csoportszex mind gyakoribb jelentkezése. A gyöngédség, a másikért vál­lalt erkölcsi helytállás készsé­gének teljes hiánya. Az érzel­mi szövetség lebecsülése, a szerelemnek, mint ódivatú, fölösleges pszichológiai ko- loncnak elvetése. Nemcsak bemocskolják a fiúk-lányok kapcsolatát, de fájdalmasan elszürkítik, szegényessé teszik azt. Nem minden zavar nélkül, de belátjuk, igenis létezik már a gyermekkorban is szexualitás. De mit tud a leg­több szülő arról, hogyan vi­selkedjék, ha fia-lánya jelét tanúsítja annak? ... Napjainkban korábban lép­nek át a gyermekek a serdü­lőkorba, mint nemrég. Ez az akcelerációnak is nevezett je­lenség a szülők zömét arra készteti, hogy aggodalmas „nem, nem, nem” legyen á válasza a fiatal legtöbb olyan kérésére, aminek indítéka ép­pen a fejlődés felgyorsulása. Ugyanakkor kitolódik a fel­nőtt-, az önálló életre való fölkészülés időtartama. Fura­buta ellentmondása az élet­ének, hogy fájdalmas szerelmi viharokat átélő tizenévesek a szülőktől kunyerált tíz forin­tokon ülhetnek csak be egy moziba vagy presszóba azzal, aki nélkül jeges űr volna szá­mukra a világ. Nemcsak a leszerelési tár­gyalások mennek nehezen. Kínlódóan vagy még úgy sem értjük meg egymást ezekben a- dolgokban a mai kamasz- és bakfistömegek és mi, akik ősz fejjel is emlékszünk még első randevúinkra, első bol­dogságunkra, régi kétségbe­eséseinkre. Bajor Nagy Ernő Pannonhalmáról a legala­posabb tudományos doku­mentáció dr. Lévárdy Ferenc műve. Tőle tudjuk, hogy az ezeréves fennállásának ün­neplésére készülő kolostor a magyar művészi múlt nagy tanúja. Hazánk védett műem­léke. Az épületegyüttes csak­nem minden részlete megfon­tolt gondolkodás alapján ké­szült, forrástanilag jól doku­mentált történelmi, építészet- történeti érték, amely a leg­kisebb építészeti beavatkozás esetén műemléki, történelmi, építészettörténeti, esztétikai meggondolásokat igényel. A Kisalföld fölé emelkedő dombtetőn 996 táján épült fel a Géza fejedelem által alapí­tott kolostor, a mai főmonos­tor legkorábbi építészeti előz­ménye. A Szent Márton tisz­teletére szentelt első temp­lom és kolostor azonban el­pusztult. A jelenlegi épület- együttes többszöri újraépítés, illetőleg bővítés nyomán fej­lődött ki. Bazilikája 13. szá­zadbeli, kerengője Mátyás ki­rály korabeli. A mai megjele­nésében nagy részben barokk kolostorépület a 18. század el­ső felében épült, magába fog­lalva a korábbi középkori ele­meket. A könyvtárépület és a bazilika homlokzata egy nagyszabású, de egészében soha meg nem valósult klasz- szicista terv eleme. A kolos­tor az 1910-es években eme­letráépítéssel bővült és he­lyenként új homlokzati ar­chitektúrát kapott. A máso­dik világháború idején a kö­zépkori erődítmény egy ré­szének bontása árán az épü­letegyüttes egy modern gim­náziumi épülettel egészült ki. A felszabadulás után Pannon­halmán mindössze kis lépté­kű műemléki helyreállításra kerülhetett sor. A pannonhalmi műemlék együttes, ma is a bencés szer­zetesrend magyarországi köz­pontja, magába foglalja a rend főmonostorát, gimnázi­umát, gyűjteményeit, ezen be­lül a 300 ezer kötetes könyv­tárat, amely a világ legna­A bazilika főbejárata a toronnyal gyobb bencés könyvtára, a nemzeti kincseinket őrző le­véltárat. Napjainkban rész­ben idegen elemként ékelő­dik a kolostor egyik szárnyá­ba a szerzetesrendek idős tag­jainak ápolását ellátó, állami kezelésben lévő szociális ott­hon. A pannonhalmi főmonos­torban jelenleg 70 szerzetes, 100 szociális otthoni ellátott, 50 főnyi személyzet. 320 kol­légiumi diák lakik. A bent­lakók és a látogatók higiénés és komfort ellátásának szín­vonala az átlagon aluli és tarthatatlan. A könyvtár pe­dig csak dísztermének bemu­tatására alkalmas. Könyv­raktára zsúfolt, bővíthetetlen és ideiglenes jellegű, hasonló a levéltár, a metszettár, az éremtár és a képtár helyzete is. Mindehhez járul, hogy a pannonhailmi főmonostort évente félmillió turista kere­si fel. Kilenc esztendő múlva ün­nepli Pannonhalma fennállá­sának ezeréves jubileumát. A legfőbb cél a millenniumra — ahogyan azt dr. Várszegi Asztrik perjel és Lővey Félix gazdasági vezető mondta e sörök írójának — a műem­léki együttes művészeti és műemléki feltárása és bemu­tatása a főapátság által meg­testesített történeti, esztétikai és etikai értékekhez méltó színvonalon. Olyan módon, hogy a kolostori élet feltéte­lei javuljanak, az oktatásba diákok ellátása kielégítő színvonalú legyen. Gyűjtemé­nyei bemutathatok legyenek és rendezhetővé váljanak. S ami a legfontosabb: mód nyíljon a tudományos kuta­tásra. A főmonostornak a KÖZTI által készített teljes felújítá­si tervét a Minisztertanács és az Országos Tervhivatal jó­váhagyta, 1973-as árakon 267 millió forintos anyagi támo­gatással. Mindehhez a rend saját erejéből évente kétmil­lió forintot fordít a rekonst­rukciós munkálatokra. Természetesen a program­nak megfelelően folyamatban van a pannonhalmi vár tel­jes felújítása. Jelenleg a gim­náziumi tetőteret építik be, ahol a diákok kényelmes szálláshoz jutnak, összesen 12 ezer négyzetméter nagyságú homlokzati részt állítanak helyre. A főmonostornak ezer ablaka van, mindet-kicseré­lik. A torony melletti szárny Középkori kolostor-kerengő tetőterének beépítése is befe­jeződött. Megkezdődtek an­nak a szárnynak a külső fel­újítási munkálatai, amelyben az említett híres barokk ebédlő található. A főapáti szárny és a kolostor felújítá­sát 1990-ig végzik el. A legnehezebb feladatra 1990 után kerül sor a könyv­tár, valamint a bazilika fel­újítási munkálataival. A kö­zépkori kolostor-kerengő is eredeti állapotában díszük majd, és 1996-ra visszakapja eredeti szépségét a középkori kolostorkert is. Megmarad a kert híres napórája is. Sajó Sándor írta egykoron Pannonhalmáról: „Mint drá­ga ékszer aranykoszorúban, Zajló habok közt szirtes nyu­galom. / A táj öléből égre tornyosultan / Ügy áll e vár, ez ősmagyar halom”. A vár, az ősmagyar halom újabb évezredévének kezdeté­re készül... Imre Béla A középkori kolostorudvar a napórával A NYÁR JELEI ! _____________________________________________________________ m eg a vízvezeték-szerelők kö­zül nagyon sokan jobban kedvelik a strandot, mint a síparadicsomot. Megkérdeztem az egyik bu­tikos ismerősömet, rá is vo­natkozik-e a törvény, s ha igen, mertnyi szabadsága le­het, ha június közepén bezár, s csak októberben nyitja ki újra a boltot? Elküldött a fe­nébe, mondván, hogy őt nem érdekli a szabadság, csak az adó. Márpedig a nyereség egytizedéért nem dolgozik. Nem akartam bosszantani, pedig megmondhattam vol­na, hogy így adóellenőrzés táján engem az ö helyében izgatna a szabadság, de aztán csak annyit kérdeztem: — Hogyan? Hiszen a köz- gazdasági szabályozó rendsze_ rünk a több, jobb munkát ösztönzi... — Biztosan igaza van — mondta. — Végtére is maga a szemináriumon tanulta a szabályozó rendszert, én meg csak a bőrömön ... No, de föl a fejjel, jövőre már maga is országfenntartó lesz, példát mutathat adófizetésből! — Természetesen becsület­tel eleget fogok tenni állam- polgári kötelezettségemnek és örülök, hogy hozzájárulha­tok a gazdasági egyensúly helyreállításához. Ma se értem, miért nézett rám olyan furcsán, s miért forgatta meg az ujját a ha­lántékán ... Attól tartok, orvos ismerő­söm se értette meg, miért gratuláltam neki az etikai problémájuk megoldásához. Eddig szégyenkezve nézett félre, ha a hálás beteg a zsebébe csúsztatta a boríté­kot. Sokan el se fogadták, mondván, hogy a gyógykeze­lés nálunk ingyenes. Aki mégis elfogadta, napokig fur­dalta miatta a lelkiismerei, hiszen illegális jövedelemre tett szert. Most meg hallom, hogy a biztosító is hálapénz­biztosítást akar kötni velünk. No, de alapvetően a jövede­lemadó oldja meg ezt a gon­dot, hiszen ebből is adót kell majd fizetnie az orvosnak. No, persze a gyógykezelés azért ingyenes marad, de leg­alább elmúlik a lelkiismeret- fur dalás! Szóval én is kivettem a sza­badságom kétharmadát, több mint két hetet. Gondoltam, két nap alatt megjavíttatom a csapot, egy nap alatt elin­tézem a hivatalban az ügyes­bajos dolgaimat, aztán hurrá, nyaralunk. A Gelka szerelői szabadsá­gon vannak. Utálják a sípa­radicsomot. A maszek mű­hely zárva. Nem a postára ment, szabadságra. A hivatal­ban a portás sétáltatta a ku­tyáját. Akkora dög, hogy szeptemberig senki se mer benyitni az ajtón. Még a te­lefonálást is kétszer meggon­dolja az ember ... Mire mindennek a végére jártam, vasárnap este lett. A szabadságom utolsó napja. De jól kipihentem magam! Se­baj, majd az ősszel egy nap ellógok a hivatalból, és min­dent elintézek. Most meg ki­pihenem a szabadság fáradal­mait. Csak nehogy addig ki­derüljön, hogy a vénasszo­nyok nyara is csak nyár ... T. Ágoston László BANKE LÁSZLÓ A várakozó Levél a fáról ahogy lezörren — úgy elszakadni! nem lehet könnyen. Üldögélni kell pádon, csöndben s hagyni az időt, múljon fölöttem. Ülök és várok. Nem tudom mire. Ha csak nem a tél csontkezeire. Magamat végleg kezébe fenném, úgy dermednék meg észre se venném. Vállam ha néha megveregetnék, még szebben ülnék csak üldögélnék. Ügy elszakadni nem lehet könnyen, levél a fáról ahogy lezörren.

Next

/
Thumbnails
Contents