Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-04 / 156. szám
1987. július 4., szombat Somogyi Néplap 7 SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK V A NÉGY OKOS ISTEN PONTJA Talán soha sem fogjuk igazán megérteni a keleti embert. Pedig mi is onnan érkeztünk ezernél is több évvel ezelőtt. De mi már európaiak vagyunk, s úgy gondoljuk: ez jó nekünk. Talán nem is kell törekednünk rá. hogy megértsük — európai pontossággal — a távol maradiakat. Hiszen ez lehetetlen, mondhatnánk belenyugvóan, az övékéhez hasonló enyhe mosollyal. Tökéletes megértés nincsen. Az egymásra való rá- érzés több is ennél!.. S újra a mosoly: nem értelek, de elfogadom, hogy más vagy . . . Hiszen legnagyobb kincsünk a világon, hogy sokfélék vagyunk. Unalmas szürkeségbe süppednénk enélkül. — Főorvos úr! Ha kicsit sárgásabb volna a bőre. egy kicsit mandulavágású a szeme, játszva kiadhatná magát kínainak. Hihetek-e a kicsiny termet, a bölcsességet sugalló kopaszság és a hivatás véletlenszerű egybeesésében ? — Ha akar. Tőlem azonban ne várjon hókuszpókuszt. keleti titokzatoskodást. Az egyetemen ugyan évfolyamtársaim Gandhinak hívtak, de India nem Kína, miképpen én is csak egy öreg orvos vagyok, nem pedig csodatevő. Pedig csodákat mesélnek róla. Olyasmiket. hogy- az embernek afféle ostoba gondolatai támadnak: jó volna egy kicsit megbetegedni és kipróbálni a gyógyulást. Tűszúrással kezel. Akupunktúrái. Éz önmagában elegendő az összesúgásra, a misztikus zagy- vaságok, butikok és szépítőszalonok mélyén való elsugdosásra. Dr. Marton Sándor nyugdíjas kaposvári orvos ettől lesz a legdühösebb. (Ha egyáltalán dühös tud ilenni. mert bárhogy is próbálja, nemigen sikerül neki.) — A barátaimtól mentsenek meg, az ellenségeimet magam is elintézem — idézi az ismert mondást. — Amennyit ártottak a magyarországi akupunktúrának a jóakarói, annyit a legrosszabb lelkű ellenzői sem árthattak. A fölmagasztalása volt a nagy baj! — De ugye, ezt ön sem mondja komolyan? — Nagyon is komolyan mondom. Az akupunktúra egy többezer éves tudomány, amelynek hatalmas és számunkra nehezen megközelíthető filozófiai háttere van. Ez a gondolkodásmód még akkor is nagyon érdekes, ha nem hiszünk benne. De könyör- gök: ezt a filozófiát most átvenni a tűszú- rásos gyógymóddal együtt... Mintha kezelés közben varázsigéket mormolnék. A gyógymód sok pártfogója viszont azon igyekezett, hogy teljes ősiségével együtt terjessze a tűkezelés jó hírét. Így azonnal megkapták a lovat maguk alá azok, akik nekirontottak és tűzzel-vassal irtották a tűvel való gyógyítást. Természetesen azt is tudni kell, hogy a k'eletiek igen sokat tudtak az emberi szervezetről. Olyan — még ma is nehezen megmagyarázható — összefüggésekre figyeltek föl, amelyeknek ismerete az európai képzettségű orvos számára is nagy kincs. De nem szabad mitikus ködökbe burkolni mindezt, hanem meg kell keresni azokat a lehetőségeket, amelyeknek segítségével egymást erősítheti a kétféle hagyomány. Nem szabad nagyképű európaiként eldobni az orvoslás ősi kínai művészetét! — Ha jód tudom, ön és sok társa még ma is félig-meddig tiltott, eretnek dolgot művel, amikor ezzel a módszerrel gyógyít. — Igen. ez így van. Hozzá nem értő. de magas poszton levő emberek a sárga földig letették s tilalmazták ezt a gyógymódot. Világszerte polgárjogot nyert már, de Magyar- országon legföljebb csak megtűrik. Én az úttörők között voltam. Nemcsak hiszek benne. hanem bizonyítani is tudom áldásos voltát. Bárki bármit nyilatkozzék is róla: szol- galelkűség volna nem használnom. De mt egyetlen betegnek sem mondtam, hogy csodaszerrel kezelem. Az akupunktúra igenis hatásos gyógymód. De gyógymód, és nem a bölcsek köve. Ezután körülbelül egy óra hosszat sorolta, hogy mire nem használható az akupunktúra. S majdnem ugyanennyi ideig tartott, amíg elmondta — rettentően vázlatosan —. hogy mi is a tűkezeléses gyógyítás. — Ha kétkedését hallották volna, akkor igen jól fölhasználhatnák az ellenségei. — De nem hallották. És nekik nem is mondanám, önmagámmal kell tisztában lennem. A szerelmese vagyok ennek a gyógymódnak. De örökké féltékeny, mindig kételkedő, rossz szerelmese. Nekem megadatott, hogy Kínában kétszer is ismerkedjem vele. Először a kulturális forradalom idején, meglehetősen rosszkor jártam ott. Másodszor már sokkal oldottabb időszakban tanulmányozhattam a gyógymódot őshazájában. Megjegyzem: az akupunktúráról az első alkalommal is sokat megtudtam; az orvosi tevékenység vizsgálatát senki sem akadályozta. sőt segítettek mindenben. Ám a politikai körítés akkor meglehetősen furcsa volt. Mi is tehát ez a gyógymód? Leírhatatlan, itt legalábbis. Elégedjünk meg annyival, amennyit a laikus általában tud: a test ezernyi pontján lehet tűket szúrni az emberbe, s ezek a szúrások fájdalmat enyhítenek, betegséget gyógyítanak, érzéstelenítenek úgy, hogy segítségükkel komoly műtétek végezhetőik el... — És mire jó az akupunktúra? — Először szögezzük le: mire nem jó. Nem segít a tűkezelés ott, ahol tönkrement szervek vannak. Segít viszont sok működési zavaron. fájdalommentessé tehet visszafordíthatatlan betegségeket, a fejfájások kezelésében feltétlenül „veri" az európai gyógymódokat. Bizonyos betegségek elhatalmasodását lelassíthatja, s jó néhányat meg is gyógyít. Előnye, hogy megcélozza a fájdalmat, a beteg érzéseire összpontosít, azaz hisz a betegnek. Az európai iskola mintha túlzottan a technika felé tolódna el. Igen jók a műszerek, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a beteggel való személyes kapcsolat fontosságát. Megemlítem: gyógyszerkímélő is az akupunktúra, fölöslegessé tehet sok idegen kémiai anyagot. Helyettük néhány tűszúrás is megteszi. Sorolhatnám még a tűkezelés hasznait, de elég ennyi. Hogy azután használjuk-e a régi kínai elnevezéseket, mint például a fejtetőn levő négy okos isten pontja és hasonlók, az már másodlagos- kérdés. Megismétlem: a tűkezelés és a modern európai orvostudomány módszerei együtt is használhatók és használandók. Ezt kellene fölismerni és elismerni. — Jól értettem, hogy a tűszúrásos gyógymód alkalmazása megköveteli a beteg alapos megismerését, tehát időigényes? — A gyógyítás mindig időigényes. Az orvos azonban sokszor rohanni kényszerül. Az akupunktúráié orvos ezt nem teheti. Közel kell kerülnie betegéhez, végig kel! kopogtatnia, ki kell tapogatnia az érzékeny, fájdalmas pontokat, öreg vagyok, nem kockáztatok, ha kimondom: az egyik legfőbb baja a mai egészségügynek — a pénzhiányon kívül — az idő, az elmélyülés hiánya. S ez utóbbi nem mindig az objektív körülmények miatt van így. Témánktól sehogyan sem tudunk elszakadni. Pedig sok érdekességet sejtet néhány félmondat a gyerekévekről, az orvostanhallgatóként eltöltött időről, a lassan végigjárt kórházi és körorvosi ranglétráról, az OTI- főorvosi időszakról, majd az önkéntes visz- szavonulásról alacsonyabb beosztásba . . . Dr. Marton Sándor, az egyik legkiválóbb kaposvári cukrászmester 1913-ban született fia nem is akart orvos lenni. Kertésznek készült. — Amikor fiatal voltam, divatos volt a freudizmus. Ezért lettem mégis orvos. Pszichiáterként képzeltem el magam. De se delejes nézésem, se lenyűgöző fellépésem nincs Maradtam belgyógyász. Lassacskán elkezdtem érdeklődni a keleti dolgok iránt. Közben szinte minden osztályt végigjártam a kórházban, szolgáltam falusi körzetekben. Ez némiképp segített akkor is, amikor elkezdtem akupunktúráim, hiszen korábban rákényszerültem, hogy foglalkozzam mindenféle beteggel, s bővítsem általános orvosi tapasztalataimat. Dolgoztam reumatológiai szakrendelésen is. Az a vicces, hogy reumatológiai szakvizsgám nincs. — És most? — A nyugdíjban megmaradt a magánpraxis. A legtöbb betegem majdnem olyan idős, mint ón vagyok, öreg. elhasznált emberek. Akkor vagyok boldog, ha fájdalommentessé tudom tenni az életüket. Sokuk megfordíthatatlan bajjal küszködik. Jön — mondjuk — egy idős ember, aki már alig tud menni, hajlott a háta. fáj minden por- cikája. Kiegyenesíteni nem fogom, a lába sem lesz ép. De nem fog neki fájni a járás. Tipeg majd lassan és görbén, de tipeg. És visszajön: „Főorvos úr, újra tudtam kapálni, és nem fájt". Persze nem minden betegem ilyen. Gyógyítani is lehet az akupunktúrával. Minden betegéről sok oldalnyi nyilvántartást vezet. NDK-beli — és részben saját — módszerrel lyukasztja, írja különlges kartonjait, ezekből piljanatok alatt bárkiről — aki nála járt — megtudható minden lényeges mozzanat. — Fia orvos. Ö is akupunktúrái? — Nincs ideje rá. Talán nem is hisz benne; nem erőltetem. Majd rájön magától, ha rájön. Három lányom közül egyik sem lett gyógyító. Mindegy. Az akupunktúra nem családi magántulajdon. Az a fontos, hogy ne csak maroknyian csináljuk. Bárkit szívesen megtanítok rá. Hátralevő éveimben csak ezzel akarok foglalkozni. Mellettem van a feleségem, ő vigyáz rám. Az asszony bölcs az életben. A férfinak mindig marhaságokon jár az esze. Sarkkutatáson, expedíción . . Naivságommal mindig csak bajt csináltam itthon. Volt, aki elsimítsa. Létrehozott egy alig legális hazai aku- punktúrás társaságot. Az osztrák társaság tiszteletbeli tagja, világkongresszusok előadója. Fáradhatatlanul fordítja magyarra a külföldön megjelenő akupunktúrás szak- könyveket, maga is írt ilyet, kéziratban van a polcán. Sokszor mosolyog — mint a keletiek —. és keveset beszél; kivéve, ha az akupunktúráról van szó. Azután bocsánatot kér. — Föltartottam. Persze az ilyen öreg, mint én, már csak fecseg ... Szemernyi mesterkéltség sincs a hangjában. Azt hiszem, tréfál, de rájövök: komolyan mondja. Közben vakargatja kopasz feje búbját. Valahol a négy okos isten pontjának tájékán. Luthár Péter
