Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-30 / 178. szám

2 Somogyi Néplap 1987. július 30., csütörtök Dr. Mahathir Mohamad elutazott hazánkból Új szovjet javaslat Genfben Radzsiv Gandhi indiai kormányfő felesége kíséretében Sri Lankára érkezett. A repülőte­rén Junius Dzsajaverdene, Sri Lanka elnöke és felesége fogadta. Gandhi látogatásának célja a tamilok részleges autonómiájáról szóló szerződés-aláírás tetve — vegyék számba azo­kat az eszközöket, amelyeket nem lehet az űrbe juttatni, vagy ott állomásoztatni. A szovjet javaslat előírja azt is, hogy az egyezmény életbe lépése után beható tárgyalások kezdődjenek a műholdelhárító rendszerekről és az űr—föld osztályú fegy­verzetről. A szovjet javaslatban pon­tosan rávilágítanak a hadá­szati fegyverek és a rakéta­védelmi rendszerek közötti elválaszthatatlan, szerves kapcsolatra. Fontos a szovjet javaslat­nak az a kötelezettsége is. hogy — két-három évvel az ABM-szerződés lejárta előtt —, tárgyalásokat kezdenének az egész problémakörről, fi­gyelembe véve az új helyze­tet, amelyet a hadászati fegyverek radikális csökken­tése teremtene mindkét ol­dalon. A szovjet fél abból in­dul ki, hogy az ilyen meg­beszélések eredményeként további lépéseket tehetnének a stratégiai stabilitás meg­erősítése és az űrfegyverke­zés megakadályozása érdeké­ben. A szovjet javaslatokban a hangsúlyt az ellenőrzés kér­dése kapta, amely magában foglalja a helyszíni ellenőr­zést is. 50 kilométer hosszú, 7,3 méter széles cső Alagút a csatorna alatt 160 km-es sebességgel, 40 méterre a mederfenéktől Plenáris zárótárgyalások Margaret Thatcher brit miniszterelnök és Francois Mitterrand francia államfő a ratifikációs okmányok alá­írásával szerdán Párizsban az utolsó pecsétet is ráütöt­te a La Manche-csatorna alatt húzódó alagút meg­építéséről kötött szerződés­re, s immár semmi sem áll­ja útját, hogy a nagyszabá­sú munka még az idén megkezdőd jék. A brit sziget és a konti­nens között megvalósítandó állandó összeköttetés gondo­lata már évszázadok óta foglalkoztatja mérnökök és fantaszták elméjét mindkét parton. A legelső tervet nem kevesebb, mint 236 év­vel ezelőtt, 1751->ben a fran­cia Nicolas Desmaret ötölte ki. Azóta szinte megszakí­tás nélkül egymást érték az egyformán kivitelezhetetlen, de ötletdús és meghökkentő tervek és ellentervek külön­böző hidakra és alagutakra. Az első már-már megva­lósíthatónak tűnő elképze­lést 1802-ben nyújtotta be Bonaparte Napoleon csá­szárnak Albert Mathieu- Favier mérnök, aki úgy ta­lálta hogy lovas postakocsi­val járható, olajlámpákkal kivilágított és kürtőkkel szellőztetett alagutat lehet építeni. Tegnap Genfben, a nuk­leáris és űrfegyverekről folytatott szovjet—amerikai tárgyalások küldöttségeinek teljes ülésén, a szovjet de­legáció tervezetet terjesztett elő a következő címmel: „Megállapodás a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és az Amerikai Egyesült Államok között a rakétavédelmi rendszerek korlátozásáról szóló (ABM) szerződés megerősítését szol­gáló néhány intézkedésről, továbbá annak megakadá­lyozásáról, ihogy a fegyver­kezési verseny átterjedjen a világűrre”. A szovjet dele­gáció beterjesztett még egy jegyzőkönyvtervezetet és egy ahhoz tartozó általános ér­telmezési jegyzéket is. Az ugyanazon a napon szovjet és más arszágokbeli újságírók számára tartott sajtóértekezleten Alekszej Obuhov, a szovjet küldöttség helyettes vezetője, különle­ges megbízatású nagykövet egyóbek között elmondta: „A szovjet fél határozot­tan ellene van annak, hogy a világot bevonják a fegy­verkezési verseny felbecsül­hetetlen költségekkel járó újabb szakaszába. A Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára által ismertetett programból kiindulva — e program értelmében a vi­lágűr békés jellegének meg­őrzése mellett az év század végéig fokozatosan meg kellene semmisíteni a nuk­leáris fegyvereket — a Szov­jetunió következetesen tö­rekszik az ABM-szerződés megerősítésére, arra, hogy szilárd gátat vessenek a csapásmérő fegyvereknek a világűrbe való kijutása elé. A szerdán beterjesztett szovjet dokumentumterve­zetek a kötelezettségek pon­tos rendszerét irányozzák elő ebből a célból. A szovjet fél a rakétavé­delmi rendszereket korláto­zó ABM-szerződés megmá- síthatatlanságából indul ki, és azt javasolja: állapodja­nak meg arról, hogy tíz évig kölcsönösen, szigorúan be­tartják a szerződés minden előírását. A szovjet javaslat másik fontos megállapítása ez: a felek vállaljanak kötelezett­séget arra, hogy az űrbázisú rakétarendszerek kísérlete­it a földi laboratóriumi kö­rülményékre korlátozzák. Minden űrbéli rakétavédel­mi rendszerrel kapcsolatos tevékenységet megtiltaná­nak. A feleket érintő kötelezett­ségek pontosítása érdekében a szovjet tervezet javasolja, hogy — kölcsönösen egyez­(Folytatas az 1. oldalról) désefcre. A találkozókon részt vett a két ország kül­ügyminisztere és nagyköve­te. Dr. Mahathir Mohamad a déli órákban nyilatkozatot adott szállásán a Magyar Televíziónak. Szerdán Melega Tibor tár­gyalásokat folytatott Robert Kuok-kai, az egyik malay- siai üzleti csoportosulás ve­zetőjével a Külkereskedelmi Min isztéri uraiban. A délutáni órákban eluta­zott Budapestről a ma­laysiai kormányfő. Dr. Ma­hathir Mohamad feleségével, valamint a küldöttség tagjai­val, Grósz Károly, Várkonyi Péter és Baranyi Gyula tár­saságában érkezett a Ferihe­gyi repülőtérre, ahol ünne­pélyesen, katonai tisztelet- adással búcsúztatták. A ma­gyar és a malaysiai nemzeti zászlókkal fellobogózott légi­kikötőiben a búcsúztatásnál jelen volt Somogyi László, vaílamint állami és társadal­mi életünk több más vezető személyisége. Részt vett az ünnepségen Zainal Abidin bin Mokhtar, illetve Vladlen Puntusz, a budapesti szovjet nagykövetség követ-taná­csosa. Dr. Mahathir Mohamad Grósz Károly társaságában fogadta a felsorakozott díszegység parancsnokának jelentését, majd — a két or­szág himnuszának elhang­zása után — ellépett a ka­tonák sorfala előtt. Ezt kö­vetően úttörők virágcsokor­ral búcsúztak a kormányfő­től és feleségétől. A vendé­gek ezután repülőgépbe szálltak, s elindultak szov­jetunióbeli látogatásukra. A magyar—malaysiai tár­gyalások összegzéseként ma­gyar részről szerdán sajtó- közleményt hoztak nyilvá­nosságra, amely szerint a szívélyes és őszinte légkör­ben lezajlott megbeszélése­ken a tárgyalópartnerek tájé" koztatták egymást országaik belső helyzetéről, gazdaság- fejlesztési törekvéseikről és terveikről. Részletesen át­tekintették a magyar—ma­laysiai kapcsolatok helyzetét és fejlesztésük lehetőségeit. Egyetértettek, hogy országa­ik újkeletű, s mindezidáig szerény kapcsolatainak fej­lesztése, bővítése a kölcsö­nös előnyök és érdekek alap­ján szükséges és lehetséges. Kifejezték készségüket az egymás jobb megismerését, és a felsőszintű politikai érintkezést szolgáló szemé­lyes kapcsolatok bővítésére. Megkülönböztetett figyel­met fordítottak az országaik közötti gazdasági és kereske­delmi kapcsolatok fejleszté­sével összefüggő kérdésekre. Állást foglaltak az árucsere­forgalom további, kiegyensú­lyozott növelése, az ipari kooperációk és közös vállal­kozások Létesítése mellett. A magyar vállalatok a jövőben aktívabban bekapcsolódhat­nak a malaysiai gazdaság- fejlesztési tervek megvalósí­tásába elsősorban a jármű­ipar, az energetika, a gyógy­szergyártás, a mezőgazdasági eredetű nyersanyagok feldol­gozása területén. A tárgyaló­Csernobili ítélet Csernobilban tegnap az itéiet kihirdetésével befeje­ződött a nukleáris erőműben tavaly áprilisban bekövetke­zett szerencsétlenségért fe­lelős személyek pere. Viktor Brjuhanovot, az erőmű volt igazgatóját 10 év­re, Nyikolaj Fomin főmérnö­köt 10 évre, Anatolij Gyetlov helyettes főmérnököt 10 év­re ítélték. Borisz Rogoskin művezetőt 5 évi, Alekszandr Kovalen- kot, a negyedik blokk reak- tor műhelyének vezetőjét 3 évi, és Jurij Lauskint, az atomenergia felügyelet ki­rendelt instruktorát pedig két évi szabadságvesztésre ítélték. Az elítélteknek a szabad­ságvesztést javító-nevelő munka táborokban kell le­tölteniük. Az ítélet ellen a Szovjetunió alkotmánya ér­telmében nem lehet felleb­bezni. A vádlottak — Kovalenko és Rogoskin kivételével — a maximális büntetést kapták az ukrán 'büntetőtörvény­könyv érvényes cikkelyei alapján. Raimond Brize, a bíróság elnöke indokolásában hang­súlyozta, hogy a bíróság az Ukrán SZSZK büntető tör­vénykönyve 220., 165. és 167. paragrafusa értelmében bű­nösnek találta a vádlottakat a veszélyes üzemek bizton­sági előírásainak megsérté­sében, szolgálati beosztásuk­kal való visszaélésben, va­lamint gondatlanságban. A július 7-én kezdődött tárgyaláson 16 tárgyalási na-, pót tartottak és összesen 40 tanút hallgattak ki. A tár­gyalás hétfőn ért véget, a keddi munkanapot a bíróság az ítélet megfogalmazásával töltötte, amelynek felolvasá­sa szerdán .csaknem másfél órán keresztül tartott. A tárgyalás során a hat vádlott csak részben, ismerte el bűnösségét vagy tagadta azt a felhozott vádpontok alapján. A bíróság ugyanak­kor a szakértői jelentések, írásbeli bizonyítékok és ta­núvallomások alapján bű­nösnek ítélte őket. Egyedül Rogoskint men­tette fel a szolgálati beosz­tásával való visszaélés vádja alól. A tárgyalás során a bíró­ság döntött arról is, hogy há­rom újabb bűnügyi eljárást kezdeményez. Egyebek kö­zött azok ellen, akik elmu­lasztották a lakosság sugár­zás elleni védelméhez szük­séges intézkedéseket, ugyan­akkor az energiaügyi mi­nisztérium illetékesei ellen — akik nem megfelelően ellen­őrizték a csernobili atomerő­mű biztonsági előírásainak betartását, valamint azon tervezők ellen, akik a meg­felelő időben elmulasztották az RBMK—1000-es reaktor korszerűsítéséhez szükséges intézkedéséket. Lázár György, az MSZMP főtitkárhelyettese a Parla­mentben fogadta dr. Mahat­hir Mohamad malaysiai mi­niszterelnököt Thatcher brit miniszterelnök és Mitterrand francia államfő ratifikálta a la Manche-csatorna alatt húzódó alagút meg- épitéséről szóló szerződést Sz. G. partnerek kifejezték készsé­güket, hogy e korszerű együttműködési formák meg­honosítása érdekében válla­lataiknak a szükséges kor­mányzati támogatást megad­ják. A tárgyalópartnerek szük­ségesnek tartották, hogy a két nép jobban megismerje egymást. E célból készségü­ket fejezték ki az érdemi kapcsolatok fejlesztését szol­gáló keretek megteremtésére a kultúra, az oktatás és a tudomány terén is. A nemzetközi helyzetről lezajlott eszmecserék során megállapították, hogy orszá­gaik álláspontja az emberi­ség sorsát érintő számos lét- fontosságú kérdésben meg­egyezik, illetve közel áll egy­máshoz. A két kormányfő egyetér­tett, hogy dr. Mahathir Mo­hamad hivatalos látogatása, a magyar vezetőkkel folytatott szívélyes légkörű megbeszé­lései, valamint a kíséretében lévő miniszterek, üzletembe­rek partnereikkel folytatott tárgyalásai hozzájárultak egymás jobb megismerésé­hez, a kapcsolatfejlesztési le­hetőségek feltárásához, min­denekelőtt a gazdasági és az ipari együttműködés, terüle­tén, valamint a két nép kö­zötti kölcsönös tisztelet és megbecsülés érzéseinek erő­sítéséhez. Kifejezték meggyőződésü­ket, hogy dr. Mahathir Moha­mad hivatalos látogatása to­vábbi lendületet ad a ma­gyar—malaysiai kapcsolatok fejlesztésének az élet min­den területén. Dr. 'Mahathir Mohamad hivatalos malaysiai látoga­tásra hívta meg Grósz Ká­rolyt. A Minisztertanács el­nöke a meghívást köszönet­tel elfogadta. Thomé de Gamond (1807— 1875) francia katonatiszt, orvos és mérnök szinte egész élletét ilyen ötletek kimun­kálásánál áldozta. Első ter­vét 1856-ban terjesztette elő III. Napóleonnak, ám ezt az újabb tudományos ered­mények alapján legalább ötször átdolgozta. 1874-ben a két kormány megbízásából egy különbi­zottság már parlamenti ra­tifikálásira is előkészítette a „csáliagút” építéséről szóló szerződésit. 1966-ban Harold Wilson brit miniszterelnök és Geor­ges Pompidou francia elnök közös nyilatkozatban erősí­tette meg, hogy a két kor­mány döntött: az alagutat meg kell építeni. Az immár véglegesen el­fogadott terv szerint 1993-ra készül el a két, mederfenék alatt negyven méterre hú­zódó, 50 kilométer hosszú, 7.3 méter átmérőjű alagút, amelyben személyautókat és kamionokat is szállító villa­mos vonatok közlekednek óránként 160 kilométeres sebességgel. Az átkelés ki­es beszállással együtt mind­össze 45 pereiig tart majd. A két part között ingajá­ratban közlekedő vonatok óránként 4000 gépkocsit is képesek szállítani. Az ötmLtliárd font költsé­gű építkezésre a legnagyobb angol és francia bankok és építési vállalatok részvételé­vel magántársaság alakult Csatomaalagút Csoport (Channel Tunnel Group — CTG) néven, amely állami támogatás nélkül, részvény- kibocsátással és hitelfelvé­tellel szedi össze a vállal­kozás fedezetéhez szükséges pénzt. A terv ellen egyedüi a hajótársaságok ágálnak, míg az építkezés sokezer új munkaalkalmat teremt majd.

Next

/
Thumbnails
Contents