Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-04 / 156. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A s. * XLIII. évfolyam, 1! 56. szám Ára: 2,20 Ft 1987. július 4., szombat A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1987. július 2-i állásfoglalása a gazdasági—társadalmi kibontakozás programjáról ÜLÉST TARTOTT A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG Tegnap Tóth Jánosnak, a megyei pártbizottság titkárának elnökletével ülést tartott a megyei pártbizottság. A tanácskozáson felszólalt Somogyi Imre az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának titkára és részt vett dr. László Tivadar, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője. Klenovics Imre, a megyei pártbizottság első titkára adott tájékoztatót az MSZMP Központi Bizottsága július 2-i üléséről, ahol a testület elfogadta a gazdasági-társadalmi kibontakozás programját. Sarudi Csabának a megyei pártbizottság titkárának előterjesztésében megvitatta a testület a somogyi építőipar helyzetéről készített jelentést és elfogadta a további feladatokról szóló javaslatot. Dévényi Zoltán, a végrehajtó bizottság tagja, a végrehajtó bizottságnak a két pártbizottsági ülés között végzett munkájáról adott tájékoztatót. A megyei pártbizottság tagjai közé választotta Czinegéné Máj Erzsébetet, a balatonszárszói áfész osztály- vezetőjét, dr. Kovács Lászlót, a Kiszöv megyei titkárát, Papp Józsefet, az FMV 3. számú gyárának műszerészét, és dr. Szabotin István megyei főügyészt. A megyei párt- bizottság ifjúságpolitikai munkabizottságába választotta Klencsár Gábort, a megyei tanács ifjúsági és sportosztályának vezetőjét, Tóth Jánost, az MHSZ megyei titkárát. A gazdaság- és szövetkezetpolitikai munkabizottság tágjává Biczó Pétert, a Kiszöv nyugalmazott elnökét, Horváth Lajost, a Mészöv titkárát és Szabó Gyulát, a Sáév igazgatóját, az agitációs és propaganda-munkabizottság tagjává Czinegéné Máj Erzsébetet választotta meg a testület. Kedvező kilátások a vegyi cikkek exportjában A szocializmus építésének évtizedeiben népünk munkájának eredményeként gyökeresen megváltoztak hazánk társadalmi és gazdasági viszonyai: kivívtuk a nép hatalmát, felszámoltuk a nagybirtokrendszert, az alapvető termelési eszközök társadalmi tulajdonba kerültek, megteremtettük a szocialista nagyüzemi mezőgazdaságot. Fejlődésünk nem volt töretlen. A szocialista építés első éveit követő megrázkódtatás után azonban pártunkban, társadalmunkban volt erő a megújulásra. Kibontakozott a szocialista demokrácia, társadalmi közmegegyezés jött létre, a szocializmus építése nemzeti programmá vált. Rugalmas gazdaságirányítást vezettünk be, a népgazdaság fejlődésnek indult, nemzetközileg elismert eredményeket értünk el. 1960 óta a nemzeti jövedelem mintegy háromszorosára, az ipari termelés három és félszeresére, a mező- gazdasági termelés kétszeresére, a lakosság fogyasztá- ,sa, reáljövedelme két és félszereiére nőtt. Az ország jelentős anyagi és szellemi értékekkel gyarapodott. Javultak a munka- és életkörülmények; munkalehetőséget, teljes foglalkoztatottságot, szociális és létbiztonságot teremtettünk. Hazánk gazdaságilag közepesen fejlett országgá vált. Népünk jogosan lehet büszke munkájának eredményeire. Az utóbbi másfél évtizedben gyökeres változások mentek végbe a világgazdaságban. Ezek, valamint a szocialista társadalom építésének megváltozott feltételei, az intenzív gazdálkodásra való áttérés . együttesen új követelményeket támasztanak. nagyobb és nehezebb feladatok elé állítják a magyar népgazdaságot. Mindennek népgazdaságunk eddig csak részben tudott megfelelni. Késlekedtünk a megváltozott helyzethez való alkalmazkodásban. A gazdaságirányítás egésze nem ösztönzött és nem kényszerített eléggé az intenzív szakaszra való áttérésre, a termelési szerkezet átalakítására, a nemzetközi versenyképesség javítására. Növekedtek a gazdasági nehézségek. A fejlődés jelentősen eltér a XIII. kongresszus határozatában megjelölt iránytól és a VII. ötéves tervben kitűzött céloktól. A nemzeti jövedelem nem fedezi a fel- használást, az adósságállomány és a költségvetési hiány tovább növekszik, eközben a közületi és a lakossági fogyasztás emelkedik. A népgazdaság teljesítménye alapvetően meghatározza társadalmi életünk minden területének fejlődését. Ezért a Központi Bizottság halaszthatatlannak tartja, hogy megkezdődjön a felhalmozódott nehézségek felszámolása, a fejlődésünk útjában álló akadályok leküzdése, a termelési szerkezet átalakítása, a műszaki fejlesztés felgyorsítása. Szocialista fejlődésünk, a termelés elkerülhetetlen korszerűsítése, az életkörülmények javítása, az életszínvonal további fejlesztése szilárd alapokat követéi. A jelenlegi helyzetben szükség van egy olyan stabilizációs szakaszra, amelyben meg kell teremteni a termelés és a felhasználás összhangját, és érvényt kell szerezni annak a követelménynek, hogy csak azt lehet elosztani, amit megtermeltünk. Ebben a szakaszban vállalni kell az átalakítással együtt járó küzdelmeket, konfliktusokat és terheket. A fő feladat: szocialista társadalmunk humánus alapelveinek szem előtt tartása mellett határozottan érvényesíteni a racionális gazdálkodás követelményeit. Az egyensúly javítását most a kiadások csökkentésével, tartósan csak a jövedelemtermelő képesség fokozásával lehet megalapozni. Több területen szakítani kell a helytelen gyakorlattal. Az elosztás nem előzheti meg az anyagi fedezet megteremtését. Változtatni kell a támogatások és elvonások áttekinthetetlen, a hatékonyságot elfedő rendszerén. Határozott lépéseket kell tenni a támogatások leépítésére, mivel az eredményesen dolgozó vállalatok rovására tartósan nem finanszírozható a veszteséges tevékenység. Meg kell valósítani a teljesítmény szerinti differenciálást. A Központi Bizottság 1986. novemberi ülésén átfogóan elemezte népgazdaságunk helyzetét, és elhatározta, hogy gazdasági-társadalmi kibontakozási programot kell kidolgozni. A tervezetet a párt-, állami, társadalmi és tudományos szervezetek 38 vezető testületé véleményezte. A Központi Bizottság az észrevételek figyelembevételével és mérlegelésével -alakította ki állásfoglalását. I. A gazdasági-társadalmi kibontakozási program alapvető célja, hogy a társadalmi és gazdasági élet minden szféráját megújítva új lendületet adjunk a szocializmus építésének, megteremtsük a gazdaság fejlődéséhez szükséges forrásokat, s meghaladjuk a közepes gazdasági fejlettség szintjét. 4 A Központi Bizottság úgy ítéli meg, hogy a gazdasági életben jelen levő kedvezőtlen folyamatok megállítása, a kedvező irányú fordulat előkészítése érdekében egy rövidebb stabilizációs és egy hosszabb távú kibontakozási szakaszra van szükség. Az első szakaszban fokozatosan meg kell állítani az eladósodás folyamatát, csökkenteni, majd meg kell szüntetni az állami költségvetés hiányát. A kibontakozás érdekében fel kell gyorsítani az intenzív fejlődéshez, a világgazdasági folyamatokhoz történő igazodást, a tartós változásokat szolgáló szerkezetátalakítást, a műszaki fejlődést, a ráfordítások csökkentését, s mindezekkel a hatékonyság javítását. A gazdasági reformfolyamat széles körű kibontakoztatására van szükség. O A termelés differenci- áltan, elsősorban az exportképesség növelését szem előtt tartva fejlődjön. A gazdaságos konvertibilis elszámolású kivitel — főként a feldolgozóiparban — erőteljesen- növekedjen. Ezt a meglévő termelési kapacitások jobb kihasználásával, azok kiegészítésével és korszerűsítésével, a termékek minőségének és műszaki színvonalának emelésével, a piaci munka javításával kell elérni. A korábban jóváhagyott központi gazdaságfejlesztési programok felülvizsgálatával, módosításával, a végrehajtás eszköz- rendszerének a javításával gyorsítani kell az egyes ágazatok szerkezeti átalakítását. A fejlesztéseket a nemzetköziüteg versenyképes területekre kell összpontosítani. O A gazdaságtalan terme- lés és export támogatásának a leépítését határozottabban kell folytatni. Azt a termelést, amely nem tehető gazdaságossá, meg kell szüntetni, egyidejűleg más hazai termeléssel vagy importtal gondoskodni kell a szükségletek kielégítéséről. A fizetésképtelen vállalatok és szövetkezetek esetében szigorúan a felszámolási és szanálási jogszabályok szerint kell eljárni. A felszabaduló tőkét és munkaerőt a nagyobb hatékonyságú termelésben kell hasznosítani. A népgazdaság egyensú- ■ lyának átfogó javítása érdekében a nemzetközi együttműködés lehetőségeinek eredményesebb kiaknázására kell törekedni. — A magyar népgazdaság tudományos-műszaki haladásában, fejlődésében meghatározó szerepe van a Szovjetunióval, a szocialista országokkal kialakított együttműködésnek. Tovább kell fejleszteni a KGST keretében kialakult, kölcsönösen előnyös műszaki-tudományos és gazdasági együttműködést, a szocialista gazdasági integrációt. A szocialista országok viszonylatában a lehetőségek jobb feltárásával, a forgalom kölcsönös bővítésével biztosítani kell a kiegyensúlyozott áruforgalmi és fizetési kapcsolatok megőrzését. Az együttműködést az igényekhez igazodva, a vállalatok közötti közvetlen kapcsolatok fejlesztésével és a kölcsönös érdekeken alapuló közös vállalkozások útján is bővíteni kell. — A fejlett tőkés országokkal külkereskedelmi forgalmunk bővítésére és a fejlesztési-termelési kapcsolatok elmélyítésére kell törekedni. Kínálatunkban növelni kell a nagyobb feldolgozottsági fokú és a jelentős szellemi munkát igénylő termékek arányát. Kapcsolatainknak jobban kell segíteniük a hazai műszaki haladást, a korszerű termelési eljárások elterjedését. Erősíteni kell a vállalatok közötti tartós és közvetlen kapcsolatokat, a termelési kooperációt. Kedvező feltételek megteremtésével elő kell segíteni a működő tőke nagyobb arányú bevonását. — A fejlődő országokkal folytatott külkereskedelmünkben a kölcsönösen előnyös együttműködést úgy kell alakítani, hogy az jobban szolgálja a hazai termelés szerkezetátalakítási céljainak a megvalósítását. II. A rövid és hosszabb távú feladatok eredményes megoldásának egyaránt feltétele a népgazdaság tervszerű irányításának javítása és a piac fejlesztése, törvényeinek figyelembevétele. A központi irányítás * alakítson ki olyan köz- gazdasági és társadalmi környezetet, amely ösztönöz a vállalkozásra, értékeli annak eredményeit, kikényszeríti a teljesítmény szerinti differenciálódást és képes elviselni a konfliktusokat. a) A központi gazdaságirányító szervek döntései meghatározóak legyenek: a szerkezetátalakítás stratégiai feladatainak megoldásában, az energiatermelés és -elosztás, a kitermelőipar, az infrastruktúra, továbbá a KGST-együttműködés nagy horderejű kérdéseiben, a pénzügy- és hitelpolitikai irányvonal kialakításában. A kormány struktúrafejlesztő tevékenysége ösztönözze és segítse a nemzetközi technológiai és tecniikai fejlődés fő Vonalainak követését. b) A feldolgozóiparban, az élelmiszeriparban, az építőiparban, a fogyasztási cikkek termelésében, a szolgáltatásokban tudatosan nagyobb teret kell biztosítani a kereslet-kínálati viszonyok érvényesítésének. c) A gazdálkodásban aktív szerepet kell kapniuk az áru- és pénzviszonyoknak, a Keresletnek és a kínálatnak, a hitelnek, az áraknak, az árfolyamnak, a jövedelmezőségnek és a nyereségnek. Szigorú pénzügyi, hitelezési és költségvetési gyakorlatot alkalmazva fokozni kell a vállalati kollektívák érdekeltségét és felelősségét az eredményességben. O A kibontakozás döntően ^■■ azon múlik, hogy menynyire sikerül a vállalatokat, szövetkezeteket, a gazdálkodó egységeket a gazdasági élet valódi önállóssággal rendelkező, a jövedelem- és vagyongyarapításban közvetlenül érdekelt szervezeteivé tenni. A vállalatok nagyobb mozgékonysággal és ésszerű kockázatvállalással elégítsék ki a piaci igényeket, kerüljön összhangba a termelés és a kereslet. Gondoskodni kell, hogy a dolgozók a követelményeknek megfelelő képzésben és továbbképzésben részesüljenek. Javítani kell a munkafegyelmet, a munkaerkölcsöt, a munkakultúrát. Jelentősen fejleszteni kell a vállalatok közötti együttműködést, erősíteni a kooperációs és szerződéses fegyelmet; biztosítani kell, hogy a vállalatok megállapodásaikat következetesen betartsák. O Az állam és a vállalatok viszonyában legyen kiszámítható és áttekinthető a szabályozás; az egyedi beavatkozások jelentős csökkentésével erősíteni kell a gazdálkodó szervezetek önállóságát, a vállalati vezetés felelősségét. A társadalmi és a vállalati érdekek egyeztetésében kapjanak nagyobb szerepet az érdekképviseleti szervezetek. Intézményessé kell tenni a kormány, valamint a szakszervezetek, a szövetkezeti érdekképviseleti szervek és a Magyar Gazdasági Kamara közötti érdekegyeztetést. A Az eredményes vállalati **■ munkához a gazdasági tisztánlátást elősegítő, a gazdaságos termelést ösztön(Folytatás a 2. oldalon) A Chemolimpex külkereskedelmi vállalat az év első felében mintegy 10 millió dollárral túlteljesítette idei konvertibilis export-előirányzatának időarányos részét. Kedvez a kivitel növelésének, hogy a vegyi cikkek világpiacán fokozatos élénkülés tapasztalható. A kőolaj világpiaci ára a tavalyi mélypont után — amikor volt olyan időszak, hogy 10 dollár alá esett — most 17 dollár körül ingadozik. A kőolaj árának emelkedését ki- sebb-nagyobb mértékben követték az ebből készült vegyi termékek árai is. Főként az aromás vegyületek, s közöttük is elsősorban a benzol ára változott számunkra kedvezően, ez a termék a magyar vegyiexportban jelentős tételt képvisel. Most a korábbiaknál többre értékeli a világpiac a műanyagokat is. A külkereskedelmi vállalat szakembereinek megítélése szerint az idén összességében kedvezőbb a helyzetünk a vegyi cikkek külpiacán, mint tavaly volt. Második hete szedik a cseresznyét a Bárdibükki Állami Gazdaság gyümölcsösében; a zsabolai és a májusi ropogós után a germensdorfit
