Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-01 / 153. szám

1987. július 1., szerda Somogyi Néplap 3 Nagyobb előrelátásra van szükség Hind többen igénylik az átképzési támogatást 1.985-ben módosította az Állami Bér- és. Munkaügyi Hivatal a vállalatok átkép­zési támogatásáról szóló 1983. évi rendeletét. Az új jogszabály lehetőséget ad a vállalatok között és a válla­laton belül történő átcso­portosítás esetén a támoga­tás igénybevételére. Rajnai Lászlót, . a megyei tanács munkaügyi osztályának fő­előadóját arról kérdeztük, hogyan élnek az érdekeltek ezzel a lehetőséggel. — Az átképzési támoga­tást akkor kérhetik a válla­latok, ha az áthelyezés hi­ányszakmába történik. Első munkavállalásnál pedig azok átképzésére, akiket a tanult szakmájukban nem tudnak elhelyezni. Jogos a támogatás kérvényezése az elektronizáció bevezetésével kialakításakor. Áthelyezés esetén akkor jár a támogatás, ha a vál­tozás keresetcsökkenéssel jár. Ilyenkor a korábbi bér és az új munkakörben meg­keresett pénz különbözet ét teheti ki. Első munkaviszony­nál az azonos munkakörben foglalkoztatottak átlagos ke­resete és a munkavállaló bére között lehet különbség. Minden más esetben szük­ség van az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal hozzájá­rulásához. Somogybán 1984-ben egy vállalat, a Tungsram Rt. ka­posvári gyára kért támoga­tást, és 164 dolgozó átképzé­séhez csak 454 ezer forintot kapott. Egy évvel később már négy munkáltató pályá­zott. köztük a Surjárvölgye Tsz és a Sáév. 1986-ban to­vább bővült a kérelmezők száma, és összesen 2 miMió 621 ezer forint jutott ilyen célokra. Az idén eddig két új igénylés érkezett be a megyei tanácshoz; a Buda- flax tabi gyára és a bedeg- kéri tsz szeretné igénybe venni a támogatást. A mai napig a megyében összesen 5 milíliió 154 ezer forint át­képzési támogatást fizettek ki. — 'A vállalatok még nem használják fel kellően ezt a lehetőséget. A jelenleginél nagyobb méretű létszám mozgatására használhatnák vagy bátrabban próbálkoz­hatnának termékszerkezet­váltással. Továbbképzésre például még nem kértek. A vállalatoknak úgy kellene képezni a dolgozókat, ho.gy amikor szükséges, az a fel­adat megkezdése előtt már rendelkezésre álljon a mun­káskéz, s esetleg csak a to­vábbképzést kellene megol­dani. Ne az utolsó pillanat­ban forduljanak támogatá­sért, hanem előre számolja­nak a piac várható alakulá­sával. Tudják azt, hogy fél év múlva mit lehet jól el­adni és a gyártáshoz milyen szakemberekre lesz szük­ség. Sajnos még. nem tartan nak itt a vállalatok. Pedig <;sak akkor lesznek verseny- képesek, ha a piac mozgá­sát rugalmasan, sokrétűen képzett szakemberekkel azonnal követni tudják. Az átképzési támogatás hatékony eszköze lehet a fölöslegessé vált munkaerő más területen történő kikép­zésénél. A vállalat az okta­tás vagy az átképzés idején fölmerült költségeket vissza is kaphatja. Élelmiszer­vizsgálatok A Kermi élemiszerosztá- 1 yána'k la boraitól' i um álba n évente mintegy tízezer élel­miszerminta elemzését vég­zik el. A munka számottevő részét az új termékek for- galombahozatal előtti vizs­gálatai alkotják. A múlt év­ben az előírásoknak az új élelmiszerek és élvezeti cik­kek 7 százaléka nem felelt meg, további 25 százaléka kisebb módosításokkal for­galmazható volt és 68 szá­zalék kapott megfelelő mi­nősítést. PÁLYAKEZDŐK lavuló népfrontmunka Megvitatták a HNF megyei bizottságának ülésén Tízen tettek eredményes fonószakmunkás-vizsgát az idén a kaposvári 512. Számú Ipari Szakmunkásképző Is­kola végzős hallgatói közül. Kettőjük bizonyítványa; je­les. Bogdán Gyöngyi húszéves, ében pillantásé lány. Komoly arcát vállára omló. barna hajzuhatag koszorúzza. Falu­ról jött; három éve munkás- szálláson. a textilesek leány­otthonában lakik. — Gyermekkoromban, ta­lán a fehér köpeny miatt, élelmiszerkereskedő szeret­tem volna lenni — kezdte. — Az álom azonban hamar szétfoszlott: nem vettek fel a kereskedelmitanuló-iskolá- ba. Dolgozni kezdtem. A Kaposvári Ruhagyár kadar­kúti konfekcióüzemében be­tanított munkásként két évig nadrágot varrtam. Unal­mas szalagmunka volt, tud­tam. hogy a ..jövő mást tar­togat számomra. Tizenhét év a felső korhatár, éppen any- nyi voltam, nem sokat töp­rengtem. így kezdődött pa- mutfonós pályafutásom. — Friss a pecsét a szak­munkás-bizonyítványán. Mik a tervei? — Szeretnék továbbtanul­ni a textilipari szakközépis­kolában, és persze jó lenne a technikusi minősítést is megszerezni. A valóság tala­ján élek; a régi. fehér köpe­nyes álom után nem dédel­getek magamban királyfis, hófehér paripás álmokat. Az viszont véletlen, hogy a vá­lasztottamnak éppen fehér a Polski Fiatja... Az a baj. hogy hatvan kilométerre in­nen, Boglárlellén lakik. A lakásproblémánk ott rögtön megoldódna. A szakmáról meg . . . Szeretem, pedig volt néhány ..megrázó" élményem. Például a scifi-alagút; így neveztem el magamban azt a végtelennek látszó alagso­ri folyosót, amelyről az öltö­zők nyílnak és amelynek a mennyezetét az a töménte­len almazöld cső takarja. Tu­dom, butaság, de most is nyomaszt a végtelenben ösz- szefutó sok vonal ... A má­sik friss seb. Májusban, a szakmunkástanulók országos versenyén „rossz lovat" sor­soltak nekem: a nyitott ajtó melletti gépet. Az állandó huzat miatt a gyakori szál­szakadás mindent elrontott. Pedig az első hat közé ke­rülés tétje a szakmunkás- vizsga alóli felmentés volt. Tizedik lettem. így viszont itthon nyílt alkalmam bizo­nyítani: becsületesen készül­tem. Orsós Gyöngyi kormos szempillájú. szeplős kamasz- szépség. Fiúsra nyírt frizu­rája főnyeremény: nem kell melírozni. A homlokától vö­röses szőke hajpatak indul a barna tincsek közé. Lehet, nem a legjobbkor köszöntem rá. Conan Doyle A sátán ku­tyája című könyvének olva­sásában zavartam meg. Az olcsó papírra nyomtatott be­tűk közé csúsztatta szép ívű, lakkozott körmű ujját, és úgy sugarazott rám tépet- len szemöldöke alól, hogy egy pillanatra zavarba jöt­tem. — Nem, nem fonó akar­tam lenni — mondta. — Volt mifelénk egy város: Nagy­atád. Tudja, merre van? A nővérem meg a nagybátyám néha hétvégén elvitt az Ezüstkancsóba. Nagy adag fagylaltokat ehettem olyan­kor, epret meg málnát tej­színhabbal. Fehér kötényes. fityulás kisasszonyok hozták alumíniumtálcán . . . Olyan szép volt, hogy elhatároz­tam: felszolgáló leszek. Csakhogy mindenáron ki akartam szakadni az ottho­ni környezetemből és fedél is kellett a fejem fölé. . Egyszer a tévében láttam egy fonodát belülről. Tetszett. Az­tán egy falumbeli. aki már több éve a „kaposi textil­ben" dolgozott. rpondta. hogy jöjjek ide tanulónak. Bevallom, leginkább a szál­lás miatt jöttem. Megszeret­tem a szakmát, és hát — evés közben jön meg az ét­vágy — szeretnék tovább­tanulni. Kati néni, a szak­oktatóm megígérte, hogy ez­után is segít. Sokat köszön­hetek neki, a vizsgára is ő készített fel. a lakására is bármikor becsengethettem . . . Kár, hogy egy kicsit ko­molytalan — könyvbolond — vagyok._A vizsgaidőszakban is ahelyett, hogy a történel­met tanultam volna. Thomas Hardy Egy tiszta nő című könyvét olvastam fél éjsza­ka. Pedig talán még kitűnő is lehetett volna a bizonyít­ványom . . . Két fiatal pályakezdő, tele kimondatlan reménnyel, kör- vonalazatlan vággyal. . . Raj­tuk áll és a közösségen, amely befogadja őket; raj­tuk és a többieken, hogy mit hoz a holnap Bogdán Gyön­gyinek és Orsós Gyöngyinek. 1987 osztályelsőinek. Vallató Géza Zöldborsó­szezon A konzervgyárakban meg­kezdődött a zöldborsófeldol­gozás szezonja. Ezekben a napokban tíz gyár fogadja a gazdaságokban nyújtott mű­szakban betakarított termést. Az idén a tavalyinál többet vesznek át. A konzervgyári feldolgo­zásra alkalmas zöldborsó fej­lődése és érése két és fél— három hetet késett. A tartó­sításával foglalkozó gyárak a tervezett mennyiségnek ed­dig csupán ötödét dolgozták fel. míg tavaly ilyenkor már a négyötödét átvették. A szezonban összesen 115 ezer tonna zsenge borsót tartósí­tanak. körülbelül tíz száza­lékkal többet, mint tavaly. A gyárak naponta 4800—5000 tonna borsót fogadnak. A feldolgozásban eddig nem volt fennakadás; jól felké­szültek az idényre. A zöldborsó mintegy 80— 82 százalékát az idén is ex­portra adja az ipar. Az áru­nak több mint a felét üve­gekben tartósítják, ugyan­akkor növekszik a fémdobo­zos csomagolás aránya. Mindennapi kenyerünk közügy. Természetes, hogy a boltban mindig legyen ke­nyér a pultokon, s a minősé­ge is legyen kifogástalan. Az utóbbi időben sokféle péksü­temény közül is válogatha­tunk, de úgy látszik, mintha a kínálat a vásárlók igényeit szeretné befolyásolni. A drá­gább, jobb minőségű kenyér­ből jórészt teli vannak a polcok, míg az olcsóbb ter­mékek eltűntek. Bizonyítja ezt az is, hogy a megyeszék­hely üzleteibe kerülő kenyér nyolcvan százalékát a drá­gábbik fajtából szállítják. Mindemellett a Somogy Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat elmúlt négyévi mun­káját igen jónak ítélte a me­gyei tanács mezőgazdasági bizottsága a közelmúltban tartott tanácskozáson. Legutóbb 1983-ban értékel­ték a vállalat tevékenységét. Akkor igen sok kritika érte a péksütemények minőségét és választékát. Különösen Kaposvár és Belső-Somogy területén. Abban az időben Vajon mennyire a de­mokratizálódás és az előre­haladás részesei a népfront- bizottságok? — ezt vitatta meg a HNF Somogy Megyei Bizottsága. Az írásbeli vita­anyagban — amelyet a me­gyei népfronittitkár állított össze — áttekintették az új kezdeményezéseket, s rámu­tattak a népfrontbizottságok munkájának hiányosságai­ra. Nagyatádon például a vá­ró sszépí tésben, M arca 1 iban a virágosító akcióban, Bar­cson a társadalmi munka szervezésében és a cigány­fiatalok érdekeinek képvise­letében vettek részt tevéke­nyen, Csurgón a kisgazdasá­gok, kertbarátok összefo­gásában, Fonyódon, illetve Ecglárlellén és Siófokon az idegenforgalom gondjainak feltárásában és megoldásá­nak segítésében. A tapasztalatok szerint különösen Marcaliban javult sokat a körzeti bizottságok munkája. önálló népfront­jobbára csak egyfajta —- gé­pi készítésű — kenyér került a boltokba, s valóban joggal kifogásolták a vásárlók. A ipinőség és a választék javí­tásán csak a gyors műszaki fejlesztés segíthetett. Bánkú­ti Béla igazgató elmondta, hogy a korszerűtlen techno­lógiák megszűnésével a fel­újított üzemekbe és a Csur­gón. Barcson, Marcaliban épített új gyárakba a legkor­szerűbb berendezések kerül­tek, s ezekkel már nyeresé­gesen gazdálkodhatnak. * — Miért dolgozik viszony­lag nagy nyereséggel a vál­lalat? Nem kellene a' több­letet import adalékanyagok vásárlásába fektetni? Ilyen kérdéseket tettek fel nekünk, s mi ezzel szemben korszerű gépeket vásároltunk, -szigorí­tottunk a technológiai fe­gyelmen, s ez meghozta az eredményt, igazolta az el­képzelésünket. Ugyanakkor — érvelt, az igazgató — a Sió zsemléhez még most is használunk'külföldi adalékot. A kenyérgyárak korszerű­történeti sorozataik. évfor­dulós megemlékezéseik mel­lett a közösségteremtésben is példaként állíthatók. Fi­gyelemre méltó kezdemé­nyezés tanúi voltak a me­gyeszékhelyen is. A körzeti bizottságok elnökei tanács­kozási joggal részt vettek a tanácsüléseken és informáló­dásuk mellett szószólói let­tek a lakossági érdekeknek. Elhangzott azonban az is, hogy a sokrétűség és a gaz­dagodó tartalom mellett még mindig nagy a színvo­nalbeli különbség az egyes bizottságok munkája között. Sok felszólalás hangzott el az anyaggal kapcsolatban. Ecseny népfrontképviselője a társközségek gondjaira mutatott rá, úgy, hogy sa­ját példájukkal bizonyította az „életben maradás" és a többi kis település közös cselekvésének módját, le­hetőségét. Érdekes dolgokat mondott el a somogyvári népfrontküldött: azt, hogy a fejlődő és a figyelem közép­sítésével megszűnt az előtér - melés, csak háromnapos ün­nepek előtt van erre szükség. Bővült a választék, a megye majdnem minden településén legalább két fajta kenyeret lehet venni. A- többi pékáru közül viszont néhány eltűnt a boltokból: perec, vajas .kif­li, tepertős pogácsa. A rozs és a szója alapanyagú süte­ményeket viszont sokan meg­kedvelték. Ám ezek a készít­mények drágábbak is; nem szabad, hogy kiszorítsák a hagyományos termékeket. A kenyérellátással, szállításával ■nincsenek nehézségek. To­vább csökkent azoknak a te­lepüléseknek a száma, ahová kétnaponként érkezik a pék­árut szállító kocsi. A boltok vigyázva gazdálkodnak á ke­nyérrel, hogy minél keveseb­bet kelljen leértékelni. A Sütévnél nagy a mun­kaerő-vándorlás, a dolgozók fele évente cserélődik. Ebbe ugyan beleszámítják a szezo­nális létszámváltozást is, de még így is igen magas az el­vándorlás. pontjában levő község a „kulisszák mögött" mennyi gonddal küzd. Többen hozzászóltak a kis települések nehéz helyzeté­hez. Volt olyan felszólaló is, aki ezúton kérte a megyei népfrontbiizottságot, hogy támogassa községük egész­séges ivóvízzel való ellátá­sát, mert „úgy hallotta", hogy az ő községük lesz az utolsó a megyében a veze­tékrendszer kiépítésekor. Átgondolt véleményt hal­lottunk a megyei könyvtár igazgatójától. Hangsúlyoz­ta, hogy mindenkinek meg­van a kötelessége és felelős­sége, hiszen önmagától sem­mi nem változik. A vita összegezéseként el­hangzott: jó jel, hogy a népfrontbizottságok 80—90 százaléka már munkaterv szerint dolgozik. Ez az át­gondolt cselekvés záloga annak, hogy fejlődjék a köz­életi tevékenység. A vállalat alaptevékenysé­gi körén kívül mással is megpróbálkozik; ennek egyik legjobb példája a Balaton Fűszérttel létrehozott keres­kedelmi iroda. A Sütév — az ország 38 hasonló vállalatát összehasonlítva — a tavalyi 600 millió forintos bevétellel az elsők között szerepel. A bizottság ezen az ülésen meghallgatta Suhajda János megyei munkavédelmi és munkaügyi felügyelő előter­jesztését is a mezőgazdasági nagyüzemek munkavédelmi ellenőrzéseinek kétéves ta­pasztalatairól. A vizsgálat szerint az üzemek túlnyomó részében a rendeletek szerint dolgoznak, a fegyelemnek és a megelőzésnek köszönhető­en csökkent a munkahelyi balesetek száma. Kevesebb volt az italozás, de még így is több mint. hatvanezer al­kalommal róttak ki helyszíni bírságol az ellenőrök. Gond. hogy az üzemeknél kevés a munkavédelmi szakember. Ezért folyamatosan tovább­képzést szerveznek, s ide a mezőgazdaságok is elküldhe­tik a képviselőjüket. F. L. B J Számvetés a sütőipar munkájáról KEVESEBB BALESET A MEZŐGAZDASÁGBAN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents