Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-23 / 172. szám

4 Somogyi Néplap 1987. július 23., csütörtök NYÁRI NAP A DESEDAN 8—10 tonna napolaj kerül naponta a tóba Fokozódó nyári terhelés a Balatonon Hiányoznak a kajakos lányok A felhők mögül előkacsin- giató napsugarak lassan fel­ébresztik éjszakai nyugalmá­ból a tópartot. Pinkád. A strand még üres. Néma a vízpart. Csak néhány hor­gász várja a csodát: a hatal­mas pontyot, amurt, s ha az nincs, akkor kárászt,ke­szeget ... A Kaposvár mel­letti Deseda a horgászok pa­radicsoma. — Hajnali négy óta itt vagyok, de úgy látszik, ma nincs étvágyuk a halaknak. Tegnap fogtam egy csaknem tízkilós busát, valami apró hal kellene még melléje ha­lászlének, s nem lenne gon­dom a hétvégi ebédre — mondja Nagy István, aki évek óta sok-sok órát tölt a vízparton, s néha csónakjá­val beljebb is merészkedik. A horgászszerencse azonban forgandó: egyszer hopp, máskor kopp. Ma hajnalban, sajnos, az utóbbi van. S ahogy jön a meleg, a horgá­szok szed el őzködnek is. Majd este ismét megkísértik a szerencsét. A horgászok távoznak, a strandolok viszont most ér­keznek. A nap sugarai lá­gyan simogatják testüket. A víz kellemesen hűs, egészen fölfrissül tőle az ember. Túl­ságosan eltávolodni a {járt­tól azonban csak a jó úszók­nak ajánlatos, hiszen a mély­ség nem egy ember halálát okozta már. A bólyákon túl kezdődik a kajakosok birodalma. A Vízügy SC sportklubjában negyven gyerek naponta két­szer edz. Tavaly két verse­nyen is indultak, e azt ter­vezik, hogy jövőre nagysza­bású magyar—csehszlovák versenyt rendeznek a kapos­vári tavon. Addigra elkészül az új csónakház is, amely jó körülményeket teremt a sportolni vágyóknak: a fia­taloknak és időseknek, hi­szen a tinédzserkorból ki­öregedett kajakosokat a fel­nőttek túraszakosztálya fo­gadja be. Gyöngyös István edző csak a „fiúuralmon” kesereg. Lányok ugyanis nincsenek a szakosztályban. Tizenegy órakor vége az edzésnek. Rendbe teszik a hajókat, s akkor délelőttre már befejezték a munkát. A ragyogó napsütés viszont so­kukat átcsábítja a túlsó partra, ahol a strandon pe­zseg az élet. Rádióból, mag­nóból árad a zene, gumimat­racot fúvó, olvasgató, rejt­vényfejtő vagy egyszerűen csak heverésző emberekkel van tele a Deseda-part. Kinyitott a Fanta büfé is. Itt a lángosnak van a legna­gyobb sikere. A gyerekek körében pedig a vattacukor­nak. Utána igazán jólesik egy pohár hideg ital. Az élelmes árusok „vásárfiát”, ezer apró kacatot is kínál­nak. Néhány új zuhanyozó és mellékhelyiség nagyon kel­lene itt. S az sem ártana, ha a fűnyíró végigmenne a gyepen. A villanyvezeték építése dicséretes, a nyo­mukban keletkező gödrök és buckák viszont nem a leg­szebb látványt nyújtják. Az emberek is bosszankodnak, hogy a parkolótól sokat kell még gyalogolni a strandig. Néhány hete azonban re­ménykedhetnek: készül már az új út, amely a tervezett kemping területéig vezet. A hatalmas markolók már ja­vában dolgoznak. Ennek ta­lán csak az erdő kis lakói nem örülnek: a fácánok, nyulak, őzek ... Csiszár La­jos, mezőőr naponta végig­járja az erdőt. Segítője két kisfiú, akinek zsebpénzéből néha egy-egy csónak köl­csönzésére is futja. Az Ezermester Ifjúsági Kölcsönző desedai kiren­deltségén vízibiciklik, kaja­kok, csónakok, kempingföl - szerelések várják a vendége­ket. Hétvégeken elég nagy itt a tolongás, hétköznap azonban csöndesebb a köl­csönző. így Szabóné Müller Erikának és két apró gyer­mekének rögtön vízre bocsá­tanak egy csónakot. A deb­receni család először látoga­tott ide. A két csöppség né­hány perce még a játszótéri tüskökön hancúrozott... A tóparton gyorsan száll az idő. Néhány óra hamar elröppen. Lassan ismét itt az este. A fürdőzők útrakelnek, s újra a horgászok veszik birtokukba a partot. Horváth Éva Napok óta Közép-Európa kánikulai menedékhelye a Balaton. Az üdülőtelepek össznépessége most már kis ingadozásokkal állandóan 800 ezerre tehető, amely a hét­végeken tovább fokozódik és eléri az egymilliót. Az or­szág lakosságának egytizedét jelentő vendégsereg viszony­lag szűk körzetben, a part 40 településén, s ezen belül is javarészben a 4 városban és néhány idegenforgalmi központban összpontosult. A 104 fizető- és szabadstrand 190 ezer embernek nyújthatna Ideális fürdő- és napozóte­ret, ehelyett azonban hét­köznapi látogatottságuk meg­haladja a 420 ezret. A tartós kánikula önma­gában is fokozódó terhet ró a tó hidrobiológiái egyensú­lyára, s ezt tovább fokozza az idegenforgalommal járó környezetszennyezés. Becs­lések szerint 8—10 tonnára tehető az a napolajmeny- nyiiség, amely naponta a víz­be kerül1. Igaz, ettől a nap és a szél segítségével ha­mar mentesül a Balaton. Az olaj, amelynek nagyrésze a partvédő művekén, a föve­nyen és a vízimövényzeten rakódik le, a nap ibolyán­túli sugárzásának hatására viszoylag hamar elbomlik. De sok egyéb szennyező- anyag is kerül a tóba. A Terjed a videó Csehszlová­kiában is. Jelenleg 150—200 ezer videómagnó van a la­kosság tulajdonában. Figye­lemre méltó, hogy 1985-ben még csak 75 ezer készülék volt az országban. Mind több berendezést vásárolnak az oktatási és más intézmények, vállalatok is. A csehszlovák kiskereske­delmi hálózatban a Tesla és a Philips cég közös VM 64— 65. típusú készüléke kapható, amelyből, tavaly 12,5 ezer darab készült a pozsonyi Tesla üzemben. Ennek ára jelenleg 19 880 korona — több mint hatszorosa az átlag- fizetésnek. Tervezik azon­ban az árcsökkentést is, hi­szen még az idén növelik a videomagnók gyártását. A csehszlovák—holland közös vállalatnál 1992-re várhatóan évi 300—500 ezer darabot gyártanak majd. A szakem­vízből a szárazföldre vetődő szilárd hulladékból — főleg műanyagpoharakból — he­tente 200—250 köbmétert gyűjtenek össze a parton. Az utóbbi napokban ked­vezőtlen irányban változott a tó vízháztartásának mérle­ge. Naponta 6 millió köbmé­ter víz párolog el a tóból, s a veszteséget hosszabb ide­je nem egyenlíti ki a cáa- padék, csupán a Zala és a befolyó patakok a száraz időszakra jellemző mérsékel­tebb hozama pótolja —rész­ben. Ennek ellenére a tó öntisztuló képességből most is jól vizsgázott. A legutób­bi szemlén Siófok és Fonyód között, mindössze 5 elpusz­tult halat találtak, s a kék alga elszaporodását az idén csak egyetlen alkatommal tapasztatták a nyugati par­ton. A Balaton keleti meden­céjében újból növékedésnek indult a hínár, ami — bár a strandolók nem veszik öröm­mel — jó jel, mert azt mu­tatja, hogy ebben a térség­ben csökken az algásodás. A tó vize Balatonkenesétől Fo­nyód—Badacsony vonaláig jó minőségű. A kánikula és a csúcssze­zon terheléséből adódó je­lenségeket a partőrök kettő­zött őrjárattal figyelik. berek szerint Csehszlovákiá­ban 1995-re érik el a jelen­legi nyugat-európai szintet, hogy a háztartások húsz szá­zalékában legyen videókészü­lék. A hivatalosan valutával rendelkezők, illetve a feketén hozzájutók a Tuzex bolthá­lózatban jelenleg JVC-beren- dezést vásárolhatnak; ennek ára 780 dollár körül mozog. Az MTI prágai tudósítójának értesülései szerint a közeljö­vőben a japán Toshiba cég videómagnetofonjait is piac­ra dobják — ára 670—680 dollár lesz. Csehszlovákiában egyébként azt tervezik: idő­vel lakossági bankhitellel is lehet majd videóberendezést vásárolni, illetve bevezetik a kölcsönzést. Videókazettát azonban Csehszlovákiában még nem gyártanak, ezért az országos filmintézet az idén 30 ezer darabot, jövőre pedig 70 ez­Videózás Csehszlová kiá ba n Ruha teszi az embert Perdül, fordul a kicsi lány, arany hajában csillogó ko­rona, királykisasszony-ruhá- ja szélét kényeskedő mozdu­lattal felcsippenti, a szeme ragyog. — Ezt szeretném — mond­ja, s kacéran les önmaga tü­körképére —, ezt vigyük, anyu, s én leszek a leg­szebb a jelmezbálon. Györfi Jánosné itt-ott még igazít a ruhán. Derékban ki­csit bő, gyors öltésekkel be­varr néhány ráncot. Maga tervezte, maga varrta a fci- rálykisasszony-jelimezt, s tudta már akkor, amikor a régi Singer varrógép tűje alól lekunkorodott az anyag: szép lesz ez a ruhácska, bi­zony szép, de azért mégis­csak így mutat igazán. Huszonnyolc éve nyitotta meg Győrfi Jánosné jelmez- és ruhakölcsönző-boltját Ka­posváron. Előbb a Berzsenyi utcában, később az állomás­sal szemben várta az apró üzletben a kuncsaftokat. Sok-sok habosfehér menyasz- szonyi ruhát, kék és rózsa­szín csipkéből koszorúslá­nyoknak valót álmodott, varrt az évek során. Elein­te ezekre volt nagyobb a ke­reslet, megesett, hogy szinte az utolsó pillanatban futott be az üzletbe a jövendő asz- szootiy: gyorsan szükség len­ne egy gyönyörű ruhára. Volt olyan is, amikor együtt érkezett az ifjú pár, s ott, a boltban vesztek össze életre- halálra, nem kellett, már se ruha, se csók, se simogatás. — Nagy lakodalmakra in­dultak innen, sok-sok nép kísérte a szekereket — em­lékszik vissza Győrfi János­né —: trottyoszenekar ült a kocsin, s csak úgy suhogtak a selyemből, tüllből készült ruhák a szélben. Én még sohasem láttam csúnya menyasszonyt. Az öröm, az izgalom mindenkit megszé­pít. Nagy nap az esküvő napja, meg kelti adni a mód­ját. Manapság már nincs olyan nagy érdeklődés a köl­csönzött ruhák iránit, varrat­nak inkább, egyszerűbbet, más alkalmakkor is visel- hetőket. Nem ragaszkodnak már a fehér kesztyűhöz, a fátyolhoz sem. Inkább a jel­mezeket keresik, a bálokon, a rendezvényeken mindenki túl szeretné szárnyalni a másik ruháját. A gyerekek pedig nyúzzák az édesanyákat: Bubó dok­tor szeretnék lenni, cigány­lány, török basa. De ki vál­lalkozik manapság már ilyen jelmez elkészítésére? Se tü­relem, se hozzáértés, sőt megfelelő anyag sincs, eset­leg egy ingerült legyintés, ugyan, fiam, legyél szakács, kapsz egy fakanalat meg egy fehér kötényt, és kész. — Mindig nézem a televí­ziót, mert a gyerekek az ép­pen divatos mesefigurák kö­zül választják a jelmezeket. Valamikor mindenki Zorró szeretett volna lenni, most a nindzsajelmez a sláger. Beszéd közben előkerülnek a ruhák a dobozokból: tö­rök bugyogó, tulipán, fecs­ke, kismackó, indián, bohóc- jelmezek, s megtelik az ap­ró üzlet a mesék világával. Olyan egyszerű beleképzel­ni ezekbe a ruhákba a gye­rekeket, akik felöltözve mind-mind átélik, átérzik azt a szerepet, amelyet egyetlen estére megkaphat­nak. — Hatvanegy éves vagyok — mondja Győrfi Jánosné —, és nyugdíjas. De szeret­nék dolgozni, amíg az egész­ségem engedi. A férjem sza­kács volt; otthon ő vállalja a főzést, ón meg csak jövök- rnegyek egyik szobából a másikba. Itt emberek között vagyok, s szinte mindennap látom, tapasztalom azt a tü­nékeny örömöt, amely a ve­vőim arcán felragyog, ami­kor kedvükre való ruhát ta­lálnak. Klie Ágnes rét importál. A háztartási boltokban 330 koronáért job­bára nyugati, elsősorban JVC és Maxell videókazetták kap­hatók. Tervezik, hogy jövőre 25 ezer bolgár gyártmányú szalagot is behoznak. A dél- morvaországi Gottwaldban felkészültek arra, hogy im­port alkatrészekből saját ka­zettát gyártsanak. Most foly­nak egyébként a tárgyalások a japán Fuji céggel, amely- lyel együttműködve 1 millió darab videókazettát készíte­nek. A csehszlovák közvéle­mény nehezményezi, hogy igen kevés a műsoros kazetta. Nem elég az új cseh és szlo­vák filmekből készült felvé­tel sem, s ugyancsak híján vannak a külföldi filmeknek. Üjabban a filmintézet és a televízió igyekszik külföldi — elsősorban szocialista — szer­zői jogokat megvásárolni. A műsoros kazetták egyébként elég drágák: 600—800 koro­nába kerülnek. Van-e feketepiac Csehszlo­vákiában ? Természetesen igen. Széles körben cserélik egymás között a sokszorosan átmásolt, meglehetősen rossz minőségű nyugati kaland- és horrorfilmeket. A hatóságok azt tervezik, hogy új szerzői és kiadói törvényt kezdemé­nyeznek, amely szigorúan korlátozza az illegális forgal­mazást. Láng Judit

Next

/
Thumbnails
Contents