Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-23 / 172. szám

1987. július 23., csütörtök Somogyi Néplap 5 Nyílt levél Kosták Lajoshoz Ha megbocsáttatik minden jóság En veled szeretnék fele­selni! VELED. „Hej, Kas­sák Lajos, derék Kassák Lajos ... egyszer majd megtanítanak kesztyűbe dudálni... hívatlan ven­dég vagy köztünk és saj­nos nem találsz ki az aj­tón, amit annyiszor feltár­tak előtted... de sokan neheztelnek rád, vicsorít­ják fogukat és fenik a ké­süket ... költeményeket firkálsz, meggyalázva az anyagot és a formát” — minek, s mivégre hát? Jöjj! Jöjj vissza Tarta- roszból egy röpke látoga­tásra, hogy gyűlöletemet végre megértsd! Jöjj, ül­jük körül az asztalt Wag­ner maszkjában, .sötét egek alatt egy szombat este. Feleseljünk hát önmagunk- kai, miközben szegények rózsái illatoznak a talpunk alatt, hol földem, virágom hever: ajándék az asszony­nak, aki csak egyetlen szót ismer: szerelem. Nézz kö­rül! lm összes vagyonom és fegyvertáram a kert, hol mestereket köszöntök én is, míg hullanak, egyre hullanak a tölgyfa levelei. Fújjad csak furulyádat, nem kell \e kornak tiszta­ság könyve, nem kellenek számozott — s számozatlan — versek, holdtölték, fel­hőtlen éjszakák, kibontott zászlók, gyászdobok, ma­gányos fák a parton... és egyáltalán: semmi sem kell, még a SEMMI sem, hisz elbizonytalanodott MINDEN — így hát AZ sem kell! Csak énekelje­nek érted a máglyák, ha már nyolcvan év földi ha­lódás után végre áteveztél a Styx túlsó partjára. Máglyát gyújtottam én is július 22-én, hiszen pont két évtizedes volt már a hiányod, örömtüzet villan­tottam, s gyűlöltelek, mint arra érdemest. Jöjj — hív­talak. Egy pohár bor még nem a világ, annyit tán ál­doznék érted. S hogy meg­értsd szememben a hideg fényeket, figyelj! Ki vol­tál TE életedben? Gyógy­szertári laboráns és mosó­nő elhamarkodott gyerme­ke, aki gimnáziumi tanul­mányait félbehagyva laka­tosinasnak állt. Csavargó, sorsüldözött éhenkórász voltál, mert nem bírtad az angyalföldi vasmunkásélet gyötrelmeit. Csatangoltál az út porában, végigkutya­goltad Ausztriát, Németor­szágot, Belgiumot, sőt Pá­rizsig jutottál — de mi ér­telme volt? S hazatérve meg mit tettél? A TETT kéthavonta jelent meg, s joggal tiltották be. A MA sem volt különb, mindig újítani, támadni szándéko­zó harsona, háborúellenes hangulatkeltő írásokkal. A HÁBORÚ ellen akartál ágálni? ■ Te oktalan! Hisz jól tudhattad, hogy a vi­lágégések viszik előbbre életünket, azok hozzák mindig a fellendülést! Hát haladásellenes voltál? Mondd■ csak! Szocialista eszmék, avantgarde-szem- lélet, irodalomszervezés és szervezkedés, ráadásul köl­tészet, próza, publicisztika, plakátművészet, festészet? Nem lesz ez egy kicsit sok? Ennyit egy ember sem bír­hat! Ráadásul kacérkodsz a hatalommal? Bírálod az őszirózsás forradalom után a társadalmi átalakulás felemás voltát, s már 1918 novemberében kommu­nista köztársaságot köve­telsz? Mit képzelsz magad­ról? Nem fogadod el a pártirányítás elvét min­denféle „művészeti szuve­renitást” hirdetve? A totá­lis művészi szabadság hive vagy? Hát legyen! Ne hidd, hogy oktalanul tar­tóztattak le,a fehérterroris- ták, de örült szerencséd volt, mondhatom. Megszök­ni a gyűjtőfogházból nem mindenkinek adatik meg! Bécs különben is szép vá­ros, meghiszem, hogy sze­retted az ottani életet. Konstruktívan igyekeztél megalkotni magadnak egy új művészetet, a konstruk­tivizmust, majd az új kép­zőművészeti irányzatot, a képarchitektúrát. Te ko­molyan hittél abban, hogy munkásképviselő vagy? Hogy a munkások gondját képviselheted? Hiába jött a felszabadulás, hiába tér­tél vissza Angyalföldre, hiába az országgyűlési kép­viselőség, a politikai kar­rier és az újabb folyóira­tok, nem alkottál semmit! Semmi olyat, amire évek múltán emlékezni lehetne. Hiába írtál, hiába festettél, hiába követtek egykor — s még ma is — ifjú művé­szek csapatostul, hiába let­tél Baumgarten-díjas és Kossuth-díjas, semmit sem adtál az utókornak, csak ÖRÖK ELEGEDETLENSE- GET, hiányérzetet, folyton változtatni, jobbítani vá­gyást. Elég volt! A bor elfo­gyott, kelj fel az asztal­tól és indulj! Kerberosz vi­csorítva vár már a folyó- nál. De megállj csak! Vidd magaddal minden alkotá­sodat, minden versedet, regényedet, novelládat, ta­nulmányaidat, plakátaidat, festményedet! Vidd magad­dal őket, s hagyd helyükbe a HIÁNYT! Akkor tán megbocsátta­tik minden jóságod, s föl­érhetjük ésszel, mit is ve­szítettünk! Gyarmati László A sétá ló- utcát díszíti Kaposváron az élelmi- szeripari szakközépisko­la külső lábazatának szellőzőlapjaira díszes bronzlapokat raktak tel. Az alkotás Kálóczy Jó­zsef iparművész munká­ja, felrakását a kaposvári Reál kisszövetkezet- dol­gozói végzik. 1987: PUSKIN-EMLÉKÉV Az eredeti Godunov Leningrádban A leniwgrádi Kirov opera és ba lettszínházba n Jurij Tyemirkan karmester, Bo­risz Pokrovszkij rendező és Alekszandr Ivanov művé­szeti vezető irányításával eredeti formájában adjáik elő Muszorgszkij Borisz Go­dunov j át, amelyet Puskin művére írt. Az előadásra a Puskun-év — a költő halá­lának 150. évfordulója — alkalmából kerül sor. A Szovjetunióban és kül­földön egyaránt népszerű operát a fiatal, 30 éves ze­neszerző rendkívül rövid idő alatt írta. 1870 nyarán par­titúráját bemutatta a péter - vári Martini színháznak, ott azonban elutasították. A kö­vetkező év nyarára befejez­te az opera átdolgozását; új finálét írt, és megjelentek az úgynevezett „lengyel szí­nek”. A színház a második változatot is elutasította, ám végül — főleg az orosz éne­kesek kitartó kívánságára — mégis csak színre kerüli 1874-es péterváni bemutató­ja óriási siker volt. Az ope­rát azonban már az ősbemu­tatón is jelentős rövidíté­sekkel adták elő, amelyeket egyrészt a cenzúra, másrészt a karmester. Eduard Nap- ravnyik követelt. A Borisz Godunovot később tovább rövidítették, majd levették a műsorról. Muszorgszkij halála után barátja, Rimszkij-Korszakov átnézte a Borisz Godunov partitúráját. A XIX. század végén a Rimszkij-Korszakov féle partitúra alapján kezd­te meg az opera útját a vi­lághír felé; ehhez nagymér­tékben hozzájárult, hogy fő­szerepét Fjodor Saljapin éne­kelte. Akkoriban kevesen gondoltak az „eredeti” Bo- riszra. Századunk 20-as évei­ben Borisz Aszafjev és Pa­vel Lamm tanulmányozni kezdte a zeneszerző kézira­tos hagyatékát, s megtalál­ták az opera eredeti parti­túráját. 1928-ban a leningrá- di opera előadta az eredeti Boriszt, heves vitákat kelt­ve. Voltak, aikiik az „erede­ti”, másak az „átdolgozott” Muszorgszkij-mű mellett áll­tak ki. A vita nem szakmai kérdésekről folyt, hanem történelmi, erkölcsi és mű­vészi problémákról. A körül­mények úgy alakultak, hogy a 20-as évek után a kérdés ismét feledésbe merült; csu­pán a 60-as években adta ki az angol David Lloyd-Johns a Borisz Godunov szerzői partitúráját. Jerzy Szemkov lengyel karmester hamaro­san hanglemezre vette az opera zenéjét; ez fontos lé­pést jelentett. Jelenleg az operát az egész világon ere­deti formájában játsszák, s ma már senki sem kételke­dik abban, hogy csak a gondosan megőrzött szerzői szöveg képes átadni Mu­szorgszkij gondolatait, elénk állítani az általa megfor­mált figurákat. Marina Rahmanova DUNÁNTÚLI TÁRLAT HATODSZOR Kétszázhatvanöt alkotás Százötvenhat dunántúli képző- és iparművész küld­te el alkotását a hatodik al­kalommal megrendezésre kerülő dunántúli tárlatra a Somogy Megyei Múzeumba. Dr. Pogány Gábor művé­szettörténész a művek elbí­rálása után nyilatkozott -la­punknak. —• A beérkezett ötszáztíz alkotásból a zsűri kétszáz­hatvanötöt fogadott el a ki­állításra. A VI. dunántúli tárlaton két jelentős gene­ráció szerepel, a negyven­ötven évesek mellett felhí­vásunk mozgósította az úgy­nevezett stúdiósokat, a fia­talokat is. A neves mesterek köziül, akik egyébként ritkán vesznek részt közös tárlato­kon, Bartha László, Tóvári Tóth István, Kolbe Mihály, Kaján Gyula alkotásaival találkozhatnak majd a né­zők. * — Az eddigi dunántúli tár­latokat a táblaképfestészet uralta. Változott-e a kép? — A plasztika az eddigi­eknél jelentősebb hangsúlyt kap e kiállításon. A grafikai alkotásokból is többet mu­tathatunk be. Sajnálatos, hogy a Veszprém megyei iparművészek, a városlődiek és a herendiek távol marad­tak, pedig eddig szépen sze­repelitek. — Milyen újdonságot ígér a VI. dunántúli tárlat? — Már az előző kiállításon észrevehető volt, hogy Ma­gyarországon is lépést tarta­nák a képzőművészek az új festői lírányzattail, amit a nyolcvanas években a Ve­lencei ■ Biennálén „nyitás­nak” neveztek az új szenzi- bitiitás képviselői. A klasszi­kussá merevedett neoavant- gard elleni fellépés közele­dést jelent a felismerhető formák ábrázoil'ása felé. Ez a festői érzékenység azonban nem jelenti azt, hogy újra divatba jön a naturalizmus. — Hogyan szerepeltek a zsűri előtt a somogyiak? — Szabados János, Gerö Kázmér, Csiszár Elek mel­lett Horváth János paszte'.ll- jeit, Gáspár András Olaj­festményeit, Harangozó Fe­renc grafikáit, Honty Márta finom ceruzarajzait és Bors István szobrait naigyon ked­vezően fogadta a bírálóbi­zottság. Ám azt előre elárul­hatom, hogy ezen a kiállítá­son Dunántúl északi megyéi erőteljesebben szerepelnek. A VI. dunántúli tárlatot szeptember 19-én nyitják meg Kaposváron. H. B. ÚJJÁSZÜLETIK A GLOBE SZÍNHÁZ Magyar földben izmoso­dott az a tölgyfa, amelyből megfaragták az újjászülető Globe színház 24 tartóoszlo­pának egyikét. A világ hu­szonhárom országát kérték föl, hogy egy-egy 25 láb hosz- szú, lxl láb vastagságú (775 cmx31 cmx31 cm) tölgyfa oszloppal járuljon hozzá a Globe pontos másának meg­építéséhez. Shakespeare egy­kori híres londoni körszínhá­zának másához a huszonne­gyedik oszlopot természete­sen a szülőföld adja: a wind- sori királyi kastély parkjá­ból vágták ki a hozzá való tölgyet. A Temze déli partján, át- ellenben a Szent Pál kated- rálissal, már tisztítják a te­repet az első kapavágáshoz, amellyel Fülöp herceg, II. Erzsébet királynő férje, jú­lius 16-án ünnepélyesen meg­adja a jelt a munkálatok megkezdésére. Majdnem azon a helyen, ahol csaknem négy évszázaddal ezelőtt a színész Shakespeare társula­ta először vitte színpadra a drámaíró Shakespeare azóta halhatatlanná vált műveit. Ugyanott, ahol a tölgyfaosz- lopokon fészkelő karzatokat megtöltő és a színpadot kö- rülálló londoniak előtt 1600- ban először hangzott fal a „Lenni vagy nem lenni?” az­óta is megválaszolatlan kér­dése. Shakespeare első színháza 1613-ban égett porrá, amikor Különös szenvedélynek hódol Egerben az MHSZ városi rá­dióklubjának titkára, Krinszki Bernát: Beloiannisz utcai la­kásáéi 80 darabból álló rádiótörténeti gyűjteményt őriz. A Philipsek, EKA-ák, Standardok, Minervák ma is üzemképe­sek. Képünkön: Standard 3A rádió a 30-as évekből. a „VIII. Henrik” előadásának csatajelenetében egy elsütött ágyú torkolattüzétöl kigyul­ladt a faépítmény zsúpfede­le. Mindjárt új színházat épí­tettek a helyén, de azt meg 1644-ben lebontották. Az 1992-ben újra megnyí­ló Globe színpada körül és karzatain 379 évi szünet után ismét tapsolhat a közönség, most ugyanis az eLső Shakes- peare-színház mását építik fel. Történészek, tudósok tu­catjai működtek közre a ter­vek . elkészítésében, hogy minden ugyanolyan legyen, mint egykor. Csak a szerke­zet lesz erősebb, hiszen a ku­tatások szerint a mai embe­rek átlagosan 20 centimé­terrel magasabbak és némi­leg súlyosabbak is, mint az I. Erzsébet korabeli angolok. Az élő-eleven emlékművel egy mai színész álma válik valóra. Az amerikai Sam Wanamaker fél évszázaddal ezelőtt, 17 éves korában szó­laltatta meg először Shakes­peare alakjait. Eredeti szín­padi világuk életre keltésé­ről azóta ábrándozik. Angliá­ban letelepedve Wanamaker a hetvenes évek elején kezd­te meg hadjáratát a „fából való o” betű újjáteremtéséért a mai London egyik legfor­galmasabb sugárútjának szomszédságában. Sziszifuszi munkáját végül — most, 68 éves korára — siker koronázta. Az általa alapított Globe Theatre Trust az idén februárban megkap­ta a southwarki kerületi ta­nács engedélyét: megépülhet a Globe repl'kája — eredeti helyétől alig 200 méternyire. Wanamakernek bele kellett nyugodnia a színhely némi eltolódásába, hiszen a city- ből az egyik legforgalmasabb Temze-hídon átvezető South­wark Bridge Roadot még­sem lehet csak úgy fölépíte­ni, avagy az időközben oda­települt sörgyárat lebontani. A kerületi és más építési és tervezési hatóságok bürok­ratáival vívott . másfél évti­zedes, gyakran szélmalom- harcnak ható küzdelme után Wanamaker azonban ezt már szívesen elfogadta. A nagy vállalkozás össze­sen 13—15 millió fontra be­csült költségeinek mintegy 20 százalékát Wanamaker alapítványa már előteremtet­te a munkálatok megkezdé­séhez. Az ünnepélyes kapa­vágással, a nemzetközi Sha­kespeare-héttel folytatódott a világméretű gyűjtés. A Globe mellé még egy kőszín­ház, múzeumi és ki állítási központ, vendéglők és boltok is épülnek. A 24 tölgyfa tartóoszlop már a helyszínen van. Ha minden a tervek szerint ha-' lad, akkor a színházmúzeum­nak helyet adó épületszámy 1990-re elkészül. S 1992-ben ismét Shakespeare-premier lesz a Globe-ban. Hogy me­lyik darabbal? Wanamaker még habozik. K. T.

Next

/
Thumbnails
Contents