Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-23 / 172. szám
1987. július 23., csütörtök Somogyi Néplap 3 TÁBORI KÉPESLAP A gyapjúfonástól a vadlesig Tábori képeslapoknak is nevezhetnénk mai összeállitásunk Írásait. Ot helyszínen öt tábor életébe pillantottunk be a nyár kellős közepén. A kisebb és nagyobb diákok a vakáció örömeit élvezik, és hasznosan töltik idejüket. A tábori képeslapok mindegyikére illik, hogy szép helyeken jártak a gyerekek. S amit az újságíró jegyzett le elbeszélésük nyomán a képzeletbeli tábori anziksz túlsó felére, arról elöljáróban csak annyit: lesz mit mesélniük egymásnak nyári élményeikről, netán romantikus kalandjaikról szeptemberben ... — Tudod, milyen pillangó ez? — mutatott a hétéves Hivatal Peti a kezén pihenő lepkére. — Egy álcsüngő! — vágta ki büszkén. S mint kiderült, helyesen. A mesztegnyői honismereti és természetvédelmi tábornak félszáz hasonló kis „tudósa” volt a múlt héten. Az általános iskola egyik terméből érkezésünkkor Köves- di Tibornénak, a tábor vezetőjének ízes beszéde hallatszott ki. Lendületes előadását hangulatos történetekkel fűszerezte, s a gyerekek élvezettel hallgatták. — Ez az első tábor, amelyben a honismeretet és a természetvédelmet összekapcsoltuk — mondta később. — A kaposvári Kilián városi művelődési központ és a helyi honismereti szakkör együttműködése eredményeként jött létre, A gyerekekkel az embert és a környezetét együttesen tanulmányozzuk: a táj és az életmódváltozást, valamint ezek egymásra (gyakorolt hatását vizsgáljuk. Ehhez nagyszerű lehetőséget nyújt a tábor és az itt élő lakosság segítő- készsége. A környezet is hangúlatos: a közeliben huszonkét halastó van. Az iskola udvarán felállított sátortáborból átsétáltunk a honismereti házba, amely a gyakorlati foglalkozásoknak adott otthont. Udvarán éppen a gyapjúfonás ősi mesterségével ismertette meg fiatal hallgatóságát egy idős, hosszúvízi néni, az asztaloknál pedig mézeskalácsot készítettek a gyerekek. — A tojásfestéstől a gyöngyfűzésig, a szövéstől, fonástól az agyagozásiig számos népi kismesterségbe (belekóstoltunk — mesélték a gyerekek. — Sokat beszélgettünk erdészekkel, vadászokkal, erdőmérnökökkel és főként a falu idős lakosaival. Egymás szavába vágba mesélték élményeiket: kirándulásukat a kisvonattal. Háromházra, Liibickozmára, Kafcra. Bizonyára maradandó az esti és a hajnali vadles, a vadszámlálás és a közös főzések emléke is. Kirándulásaikon a madarak és az emlősök 73 faját számlálták össze a jégmadártól a pirók egérig, a vízi tyúktól a vidráig. — A természetvédelmi területekre vigyáz az ország. Ám közvetlen környezetünk mese- és mondavilágát, egy- egy évszázados tölgyfáját, védett növényeit is meg kell őriznünk nekünk, az itt lakóknak — összegezte Kö- vesdi Ti bőmé. Nyári számítástechnika T ehetséggondozás Bevallóim: először kétkedve fogadtam a hírt, miszerint Kaposváron', az 503. számú iparú szakközépiskolában — július közepén — napi kilenc órát tölt a tanteremben jó néhány középiskolás. Kirnt .legalább harminc fok, bent valamivel több, de ez a negyedik alkalommal meghirdetett számítástechnikai tábor résztvevőit, úgy látszik, egy cseppet sem zavarja. Kétkedésemet sietett eloszlatni Gulyásáé Lőrincz Ilona táborvezető. Elmondta, hogy eleinte a dólelőitti és a délutáni foglalkozások között szünetet terveztek, aztán a gyerekek kérték: ne legyen szünet. Itt — bármily furcsa — mindenki tanulni akar, & lehetőleg minél többet. Erre utalt Zsakó László, a tábor egyik tanára is, aki az Eötvös Loránd Tudományegyetem számításltudományi tanszékén programvezető matematikus. — Öröm itt dolgozni, hiszen mindenki azért jött, hogy minél több ismeretet megszerezve hagyja el a tábort. Talán emiatt is jobban lehet ezekkel a gyerekekkel dolgozni, mint az egyetemistákká 1. Ez évtől kimondott célja az összejövetelnek a tehetséggondozás. Ennek érdekében áprilisiban Fonyódon egy számítástechnikai verseny volt hivatva eldönteni, kik azok a legjobb somogyi középiskolások, akik jogot szerezhetnek az egyhetes részvételre. A másik cél: biztos alapot .nyújtani a Nemes Tihamér országos középiskolai számítástechnikai verseny jövő évi feladatainak megoldásához. A megyei tanács szervezésében zajló egyhetes tábor negyvenkét órában általános számítógépes feladat- megoldási módszereket ismertet, elsősorban nem a gépi specialitásokat, hanem A MÉH tröszt vendégei küldött el az iskola a táborba. A mezőkövesdi kisfiú szinte szólni sem tudott a sok élménytől, először járt a Balatonon... A tó ismerős Lukács Annamáriának, aki Székesfehérvárról érkezett, de táborban először tölti a nyarat. — Százötven forint értékű papírt gyűjtöttem. Fölajánlottam a fehérvári uszoda építésére, tégi aj egyet vásároltam. Mórról érkezett Czetli Orsolya, aki igazán kihasználja most, hogy négy éve tanul németül. — Nemzetiségi iskolába járok; nálunk az alsó tagozatos gyerekeknek kötelező a német nyelv tanulása. A szüleim arra ösztönöztek, hogy ne hagyjam abba. Ötödikbe megyek. A táborban sokat beszélgetek a német pajtásokkal, lesz közülük levelező- társam is. A hétvégi búcsúestre készültek már a gyerekek. Sok élményt gyűjtöttek, s azt is tudják, hogy az ingyenes táborozás olyan jutalom, amit kiérdemeltek. a feladatmegoldást helyezve előtérbe. A kaposvári Maár Attila az első közepi sík olás év kötelező foglalkozása in kedvelte meg a számítógépet, és a legjobb úton halad, hogy hasonló területen folytassa felsőfokú tanulmányait a jövő évi érettségi után. Ö is, mint Kálmán Ferenc, tavaly az országos középiskolai versenyen a döntőben is sikerrel szerepelt. Feri szántén negyedikbe megy, a barcsi közgazdaságiban; nyolcadikos kora óta foglalkozik számítástechnikával, s kacérkodik a programozó matematikusi pályával. A táborvezető, valamint az oktatók — Szlávi Péter, Szabó Attila és Kőhegyi Jánosáé (az ELTE tanárai) — a tábor utolsó napján elbírálják a beadott versenyfeladatokat, amelyeket szabadidejükben készítettek az ifjú szakemberek. S a tábor egész ideje alatt jól dolgozók meghívást kapnak a kővetkező évi számítástechnikai táborba. Kötélhúzás — a verseny szabályai szerint. A Somogy Megyei Művelődési Központ balatonfenyvesi táborának 'lakói kqzt ádáz küzdelem folyt: általános iskolások — hetedik osztályt végzett tanulók — és középiskolába felvett diákok feszülnek neki a kötél két végének. A délutáni program a felszabadult pihenést, a testedzést szolgálta. Délelőtt a négyórás tanulás is erőpróbának számít a balatonfenyvesi tehetség- gondozó táborban. Az évi hetvenórás iskolai nyelvtanulást negyvenórás foglalko- zássail „patkolják meg”. Szíjártó Miklósné vezető szakfelügyelő négy éve foglalkozik ifit a diákokkal. — Az első években az általános iskolák választották ki azokat a tanulókat, akiket a tehetséggondozó táborba irányítottak. Eléggé vegyes volt az összetétel, ezért a csoport is. Mióta az egyéni pályázatok sikeres résztvevőit hívják meg, a tehetség- gondozás is jobban eléri célját. A balatonfenyvesi magyar —orosz tehetséggondozó • táborban a héten hetven gyerekkel foglalkoztak a megye legjobb pedagógusai. — Ilyen erős csoportunk még nem volt — örült az eredményes munkának Szíjártó Miklósné. Arcán a fáradtság jele; négy órai intenzív tanulás után — tizennégy gyerekkel, rekkenő hőségben. — Csökkentették az általános iskolai oroszórák számát, heti két-három óra áll csak a pedagógus rendelkezésére, hogy megtanítsa a gyerekeket a nyelvre. Az osztályok zsúfoltak: nem ritka a negyvenes létszám sem. A táborban olyan diákokkal foglalkozunk, akik a gimnáziumi továbbtanulást választották. Célunk, hogy a középiskolai grammatikai követelményekre fölkészítsük őket. Papp Enikő júniusban fejezte be általános iskolai tanulmányait Kaposváron, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában. A Táncsics gimnáziumba nyert felvételt. — Úgyis péntek lesz a leg- szomorúbb nap — bizonygatta egy szőke kislány. — Én haza sem megyek — tette hozzá a barátnője —; nagyon jó itt. Igen, Szenna valóságos paradicsoma azoknak, akik népművészettel1, néprajzzal foglalkoznak, s ugyanilyen élményt kínál a most itt vendégeskedő álltalános iskolás aknáik is, akik egy honismereti tábor tagjaiként hat napot töltenek a faluban. A két idézett vélllemény nem egyedi: mindenki úgy érzi, kevés a hat nap. A Hazafias Népfront támogatásával húszegynéhány somogyszolbi gyerek tölti itt a szabadidejét. A programok szervezője, a tábor házigazdája, a falumúzeum gondnoka, Csepinszky Mária. — Igyekszünk dlyan tartalmas foglalkozásokat szervezni, amelyek maradandó élményt jelentenek a gyerekeknek. Többek között megismerkedhetnek a szövéssel, a gyöngyfűzéssel, a fonásokkal, megtanulnak néhány népdalt, de táncház is szerepel a kínálatban. Az első napon természetesen a falumúzeummal ismerkednek, majd fokozatosan sorra veszünk mindent. Horváth Anita tavaly is táborlakó volt itt; mint meg — Az osztályfőnököm, aki egyben az orosztanárom is volt, javasolta, hogy föltétlenül foglalkozzam a nyelvvel. Nem bánom, hogy a nyárból tíz napot még tanulással töltök. — Mi szeretne lenni? — Szeretem a nyelveket. Azért jöttem el a balatonfenyvesi táborba, hogy fölkészüljek a gimnáziumi tanulásra. Nem szeretnék szégyent vallani. Az én elképzelésem az volt, hogy orosz —angol szakos tanár leszek, de a szüleim biztatnak: olyan jól tanulok, akár orvos is lehetnék ... tudtuk, talán ő sző a legügyesebben. A hosszú kerti asztal mellett a hatodikos Horváth Diána és Szalai Brigitta rendezgette a gyöngyöket, mindketten jártak már itt kirándulás alkalmával. A gyerekek kísérő tanára, Hosszú Lászlóné elmondta, hogy a felsősök szinte kivétel nélkül tagjai az iskola honismereti szákkörének, a kisebbek pedig a néptánccal állnak közelebbi kapcsolatban. A közeljövőben szeretnének iskolájukban. egy tájházait kiatakítainii, és sok ötletet merítettek ehhez az itt töltött napok alatt. A táborozok teljes ellátást kapnak, az étkezést — mindenki általános megelégedésére — a szomszédos vendéglő biztosítja. Hasonlóképp vélekednek a helyi tanács turistaszállásáiról is. A tábor kétségkívül legnagyobb eseménye a hirkanyírás volt, de szívesen emlékeztek a gyerekek arra a diavetítésre is, amelynek filmkockái révén erdélyi tájaikkal, szokásokkal ismerkedtek meg. A kitűnő szervezés, a szívélyes vendéglátás garancia arra, hogy többen lesznek olyanok, akik jövőre Szennában újra találkozni fognak. Honismeret Szennában A dél-dunántúli megyék általános iskolásai az 1985/86- os tanévben — még csak ez az adat áll Weisz József írének, a régióbeli vállalat sajtófőnökének a rendelkezésére — ötmillió forint értékű papír-, vas- és egyéb hulladékot gyűjtöttek. Az elmúlt tanévben bizonyára még többet. Hatodik esztendeje bérli nyaranta a MÉH tröszt a Somogy megyei KlSZ-bizott- ság balatoni eny vési táborát; a vállalat itt látja vendégül azokat a szorgalmas hulladékgyűjtőket, akik érdemesek az ingyenes nyaralásra. Német gyerekekkel is találkoztunk ottjártunkkor. Az NDK-beli diákok cserekapcsolat révén kerültek ide. A héten Fejér, Bács-Kiskun, Borsod, Heves és Békés megyei gyerekekkel találkoztunk a táborban; a somogyiak Csillebércen üdülhetnek. Vámos Jancsi a faház előtt épp egy kényelmes létra fokán üldögélt, amikor megszólítottuk. <— A vasgyűjtésben a mérlegelésnél segédkeztem. Ezért
