Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-22 / 171. szám
2 Somogyi Néplap 1987. július 22., szerda Kádár János a MOM-ban Kádár János a szerelőműhely munkájával ismerkedik Magyar vezetők üdvözlő távirata Lengyelország nemzeti ünnepén (Folytatás az 1. oldalról) néznünk a külpiacon, hiszen a versenyfeltételek kedvezőtlenebbé váltak. Ma mára szocialista országok is — érthetően — mind igényesebb vásárlók. A külső körülmények tehát kedvezőtlenné váltak számunkra. Manapság sokan megkérdezik, hogy miért van adóssága az országnak, ki vagy kik az okai a kialakult helyzetnek? És ezt rendszerint olyanok kérdik —nagy hangerővel —, akik előbbre- jutásunkért még egy szalmaszálat is alig tettek odébb, s ahogy én ismerem egyiküket, másikukat, nem is fognak. Ám azt, hogy ki a felelős, azt megkérdezik. Nos, a felelősség széles skálán oszlik meg. Nem lehet — például — egyvalakit, vagy egy brigádot felelősnek mondani azért, ami bekövetkezett, s a vezetést sem, mert nem volt világos: ez új világgazdasági helyzet. E viszonyok között a mi- vezetésünk egy KGST-átlagszintnek megfelelő termélésfej- lesztést és fogyasztásnövekedést tervezett évről évre. Béremelés, fogyasztásnövekedés — ez ment egy pár esztendeig, s kiderült, hogy az átmenetinek vélt hátrányos. körülmények tartósak, sőt, még komiszabbá váltak. Akkor kezdtük ténylegesen elfogyasztani mindazt, amit megtermeltünk. A Központi Bizottság megítélése szerint — s aki a legutóbbi ülésünk határozatát elolvasta, az világosan érti is — ez a folyamat rossz irányú, megengedhetetlen. így nem mehet tovább! Változtatnunk kell, ezt célozza a kibontakozási program. A programot — eddigi benyomásaink szerint — megértéssel fogadták az emberek. Érzik, hogy most már tenni kell, ezt a negatív folyamatot meg kell állítani, sőt, vissza kell fordítani! Mert terveztünk ugyan, de az elosztási tervet mindig teljesítettük, sőt túlteljesítettük, a termelési tervet pedig alig vagy egyáltalán nem. Másképpen kell hozzáállnunk a dolgokhoz, ezt a célt szolgálja — alapvető irányjelző- ként — a Központi Bizottság július 2d állásfoglalása, a gazdasági-társadalmi kibontakozás programja. Ezt fogja majd követni a kormány programja, amely a végrehajtás konkrét munka- terve lesz. Több kibontakozási program ne legyen. De annál inkább legyen meg mindenkinek a saját munkaterve: minisztériumoknak, vállalatoknak, brigádoknak. Ezeket nem hirdetni, hanem végrehajtani kell. Grósz elvtárssal beszélgettünk arról, hogy a Minisztertanács legutóbbi ülésén tárgyaltak az Országgyűlés szeptemberi ülésszaka elé terjesztendő kormányprogramról. Azt kértem tőle is: az egyes minisztériumok ne várjanak szeptember végéig, a KB-határozátból kiindulva határozzák meg saját tennivalóikat, hiszen jól tudják, mi®van a házuk táján. Amikor az Országgyűlés jóváhagyta a kormány program- tervezetét, akkor az esetleges egyeztetés elvégezhető lesz egy hét alajt, s nem akkor kell nekilátni a minisztériumi, főhatósági feladatok kidolgozásának. Tehát én valahogyan úgy képzelem a dolgot, ahogyan ebben az üzemben cselekszenek: már most nekikezdtek összeállítani a saját programjukat. S ez így helyes, hiszen ki más tudná jobban, hogy mit kell cselekedni, mint akik itt dolgoznak. Időnként fölvetődik a kérdés, hogy érvényesül-e nálunk a párt vezető szerepe. Ezt a témakört egyébként a Központi Bizottság is napirendre tűzi majd. A tavaly novemberi KB-ülés után mindenesetre nekem az volt a benyomásom, hogy pozitív és negatív értelemben egyaránt érvényesül a vezető szerep. Mit értek ez alatt? Mindenki nagyon várta már azt a határozatot, ami bizonyította, hogy az emberek a párttól várnák útmutatást ebben az országban. Sokan csalódva mondták viszont, hogy nem eleg konkrét, nem mondja meg, személy szerint kinek mit kell csinálni. Erre gondoltam, amikor a negativ megnyiivánuiast említettem. Ez a csodavárásnak egy formája, amelynek ideje véget vetni. Azokat a feladatokat, amelyeket a kibontakozási programunk tartalmaz, akkor lehet végrehajtani, ha mindenütt a saját tennivalóikkal foglalkoznak komolyan. Van, amit a kormánynak ke.il megoldania, de azt nem tudja, amit a vállalatoknál kell elvégezni, es a vállalatvezetés sem tudja megoldani, amit a brigádoknak kell. Kibontakozási programunk előirányoz egy olyan időszakot, amelyet stabilizációs szakasznak nevezünk. Ennek az időszaknak az egyik fő jellemzője, hogy sem a közületi, sem a lakossági fogyasztás nem növekedhet. Mégpedig azért, mert csak így tudjuk megfordítani a korábban kialakult rossz sorrendet és ellőbb megtermeljük mindannak a fedezetét, amelyet azután elosztunk. Olyan követelmény ez, amelyet minden háztartást vezető asz- szony jól ért, és tudja, hogy a család sem költekezhet elő- re, vásárolhat hozómra tartósan. Hát még egy ország! Sok más tennivalót is tartalmaz ez a szakasz. A megfelelő helyekre keli koncentrálnunk a beruházási eszközöket és a megfelelő helyeken alkalmaznunk a munkaerőt. Változatlanul alapelvünk, hogy a szocialista társadalomban a munkához való jogot garantálni kell, de ezt úgy értjük, hogy e jogot a hatékony foglalkoztatás helyén kell érvényesite- ni. Ez pedig átcsoportosításokkal jár. Ugyancsak a stabilizációs időszak feladatai közé tartozik, hogy felülvizsgáljuk a helyenként nagyra növekedett intézményeinket, irányító szerveinket, beleértve a létszámokat, és — ha szükséges — e tekintetben is intézkedéseket hozzunk. A konszolidációs szakasz fontos jellemzője a differenciálás is. A vállalatok közötti megkülönböztetés megköveteli annak megszüntetését, hogy a jól termelőktől a nyereséget elvonták a gyengék eltartására. Sem olyan termékek gyártását folytatni, sem olyan termelőegységeket működtetni nem lehet, amelyek nem igazodnak a követelményekhez, a költségszintjük magas, vagy nincs piacuk. A rendszerünkre egy kicsit jellemző, hogy mindenkit eltart. A lelkiismereteseket, az élenjárókat éppúgy, mint a gyengébbeket, dolog- talanakat. Tehát az egyének között is szükség van a differenciálásra. A közeljövő tennivalói közé tartozik az adórendszer átalakítása is, talán ezzel foglalkozik most legtöbbet a közvélemény. Mi ezzel a célunk? A vállalati adó elsőszámú rendeltetése, hogy a gazdálkodás tiszta, áttekinthető legyen és a produktív vállalatoknak teremtsen jobb feltételeket. Ami pedig nem produktív és nem tehető azzá, azt fed kell számolni, ákár tevékenységről, akár vállalatról van szó. Ezt csupán agitációval nem lehet elérni. További törekvésünk, hogy a jövőben ne terheljük meg sokféle adóval a termelést, így kedvezőbb feltételek között dolgozhassanak az emberek. Ügy gondolom, az állampolgárt sem mint fogyasztót kell ösztönözni, hanem mint termelőt. Szélsőséges véleményeket hallani a személyi jövedelemadóról. Az a célunk, ha bizonyos nehézségeken túljutottunk, akkor utat nyissunk annak, hogy aki dolgozik, az kereshessen is. De a közteherviselésből az is következik, hogy a jól kereső ember a jövedelmével arányosan járuljon hozzá a társadalmi kiadásokhoz. Mindenképpen nagyobb mértékben, mint aki szerényen keres, vagy aki nélkülözik — mert sajnos ilyenek is vannak. A személyi jövedelem- adónak az igazi ereje később, a fejlődésben, a kibontakozásban, a termek|gfcMikában mutatkozik majpVffg igazán. Ez jó lesz az embereknek, jnég akkor is, ha a kibontakozásnak vannak nem túl kellemes velejárói. Említhetem például a legutóbbi áremeléseket. Nem kerülhettük el: szükségszerű volt, mert a fogyasztás már régen meghaladta a termelést, s tűrhetetlenné duzzadt a költségvetés hiánya. A termelés szintjét meghaladó életszínvonal fenntartása mára szükségszerűen vezetett el a kényszerű intézkedésekhez. Senki sem lelkes, amikor ezt tudomásul kell venni, de el keli viselni. Azért a nemszeretem dolgokkal együtt is lehet élni, dolgozni. Meg keld tanulnunk beosztani a pénzt. Most egy kicsit nehezebb szakasz következik, de végig kell csinálnunk, mert nincs más út. Nem szabad felelőtlenül élnünk, az ország sorsával nem játszhat senki sem. y Most a fW kérdés az, hogy egyetérthetünk-e ezzel a programmal és hozzálátunk-e a végrehajtásához. A végrehajtás káderpolitikai feltételeinek biztosítására került sor bizonyos területeken. A folyamat ezzel nem fejeződött be. A kibontakozási program e tekintetben is egyfajta vízválasztó lesz: aki érti ezt a programot és kész cselekedni a megvalósításáért, az dolgozzon a maga beosztásában, aki nem, azt le kell cserélni. Hallani olyan véleményeket is, hogy bizonyos létszámot irányítsunk vissza a termelésbe. Nos, volt erre már példa, s emlékszem, ahol ez történt, eleinte az érintettek többsége elégedetlen volt. Néhány hónap múlva megnyugodtak, mert tapasztalhatták, hogy jobban kereshetnek a termelésben, mint az adminisztrációban. A társadalom előtt álló követelmények a pártra, annak minden egyes tagjára fokozottan érvényesek. Olyan módon kell élni, dolgozni, cselekedni, hogy a kommunisták feltétlen a kibontakozás élén járjanak. A párttagság önkéntes, viszont aki vállalja az azzal járó politikai és erkölcsi kötelezettséget, attól meg is kell követelni, hogy eszerint cselekedjek. A pártmunkát is szükséges megvizsgálnunk, annak érdekében, hogy kisebb apparátussal, rövidehb ülésekkel és kevesebb papírmunkával, de mindenképpen hatékonyabban dolgozzunk. A Központi Bizottság állásfoglalásának sorsa az emberek hozzáállásán, nem utolsósorban azon múlik, hogy a kommunisták eiö,- járnak-e feladataink elvégzésében. Példát mutassanak úgy is, hogy képviselik a párt politikáját, fellépnek a nem helyes nézetekkel szemben, világos beszéddel, határozottan érvelve, nyílt vitában utasítják vissza azokat. Tettekre van szükség! Ezek a tettek jelentik a legtöbb garanciát a kibontakozási program megvalósulására. Tetteket várunk az állami, a gazdálkodó szervektől, a társadalmi és a tömegszerveze- tektő.1 is. Annál inkább, mert hiszem, hogy a szocialista rendszerben rejlő erőket még nem bontakoztattuk ki megfelelően. A kibontakozás forrása mindenek előtt a hazai munka. Ezt persze megfelelő nemzetközi tevékenységgel kell kiegészítenünk, beleértve a szocialista országokkal való együttműködés hatékonyabbá tételét, és a kapcsolatok építését minden állammal, amely hajlandó erre. Grósz Károly elvtárs röviddel kormámyelnöki hiva- talibalépése után Moszkvában járt. Nyílt, elvtársi beszélgetéseket folytatott Mihail Gorbacsov és Nyikolaj Rizskov elvtárssal. Ezúttal is megállapították, hogy a törekvéseink közösek. Kölcsönös a szolidaritás, és gyorsabban tudjuk a céljainkat megvalósítani — itt és a Szovjetunióban egyaránt —, ha jó együttműködést alakítunk ki. Van tehát nemzetközi támaszunk, hátterünk. Itthon pedig arra a túlnyomó többségre támaszkodhatunk, alki becsülettel kíván munkálkodni. Hozzájuk kell szólnunk és velük együtt dolgozunk — akkor valóra válik a kibontakozási program. Azt tapasztalom, hogy az emberek értékelik és egyben féltik is, amit már elértünk. A politikánknak most az a célja, hagy előbbre tudjunk lépni a giazdasági reformok révén, a társadalom demokratizálódása útján, s azáltal, hogy az új kérdésekre megtaláljuk a szocialista válaszokat. S ebben számítunk a Magyar Optikai Művek kollektívájára, s valamennyi tisztességgel, becsülettel dolgozó közösségre az országban. A KISZ-esek adták ki a jelszót: „Jövőnk a tét”. Én ezt megitoldanám: a jövő a szocializmusé, a jövő ebben az értelemben tehát a miénk, a magyar népé, amely a szocializmus építésének útján jár — mondotta végezetül Kádár János. A kelet-lengyelországi Chelm, a háborútól szinte porig rombolt kisváros történelmi jelentőségű eseménynek adott otthont 1944. július 22-én. A vasútigazgatás épületében ült össze az első lengyel népi kormány, a jórészt még mindig náci megszállás alatt álló ország újjászületésének jelképe. Egy pincében állt a kis házinyomda, melyben kinyomtatták az újjáépítés első programját, a Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottság kiáltványát. A dokumentum nem hallgatta el a nehézségeket, de egy kötelező ígéretet tartalmazott: új Lengyelország születését. Lengyelország valóban talpra állt az irtózatos pusztítás, a hatmilliós vérveszteség után is, és az új határok között végre teljesült a nemzet évszázados álma, a szabad, független és erős Lengyelország megteremtése. A Lengyel Munkáspárt és a Lengyel Szocialista Párt 1948-as egyesülésével létrejött Lengyel Egyesült Munkáspárt állt élére az ország- építő munkának, s évtizedeken át tartó, sikereket és kudarcokat, átmeneti megtorpanásokat — és nem egyszer bizony válságokat is — hozó fejlődés után komoly eredményeket mutathat föl. A' mai Lengyelország vitathatatlanul jelentős szerepet játszik Európában. Gazdasági potenciálját, külpolitikai aktivitását tekintve a szocialista közösség befolyásos tagja, s méretei, lakosságának száma, s eddigi kihasználatlan tartalékai is indokolják, hogy európai középhatalomnak minősítse a külföldi sajtó. Ugyanakkor minden pozitív változás ellenére, a lengyel fejlődésre erősen rányomják bélyegüket azok a válságok, amelyek többször is veszélybe sodorták a vívmányokat. Ezek közül talán éppen a legutóbbi volt a legsúlyosabb, hiszen ezúttal vaiooan a dolgozók millióit tévesztettek meg a szocializmus eszméit ellenző „ideológusok”. Történelmi tény, hogy a lengyelek saját erejükből voltak képesek úrrá lenni a nagyobb léptékű kockázatokat is hordozó helyzeten, s ezzel nagymértékben hozzájárultak kontinensünk biztonságának erősítéséhez is. Wojciech Jaruzelski és társai óriási felelősséget vettek vállukra, de ma már világos, hogy sikerrel birkóztak meg feladatuk legnehezebb részével. A lengyel társadalom és gazdaság ma jó úton halad ahhoz, hogy elérje és túlszárnyalja a válság előtti eredményeket, felvegye a versenyt az idők során szüntelenül változó követelményekkel. A lakossági ellátás máris sokat javult, mint ahogy gyorsan növekedik a mezőgazdasági termelés is. A LEMP a társadalom lehető legszélesebb rétegeit, így a hívők millióit is mind több sikerrel igyekszik a kibontakozás mellé állítani. A reformfolyamat továbbvitelével szélesedik, erősödik a szocialista demokrácia, s a gazdasági fellendüléssel talán a ma még ingadozók is meggyőzhetők a követett út helyességéről. Hazánkat sokévszázados történelmi barátság fűzi Lengyelországhoz, s az egykori perszonáluniónál is szorosabbak azok a szálak, amelyek a Varsói Szerződés és a KGST tagjaiként összekötik a két országot. A lengyel újjászületés évfordulóján köszöntjük a lengyel népet, és azt kívánjuk, hogy nyugalmas, békés évek alkotó munkájával sikeresen valósítsa meg a maga elé tűzött országépítő feladatokat. Horváth Gábor Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangú határozatot fogadott el az Irak és Irán között immár hetedik éve folyó háború beszüntetéséről. A képen: a szavazás pillanata Kadar Janos, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Németh Károly, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Grósz Karoly, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke üdvözlő táviratot küldött Lengyel- ország nemzeti ünnepe alkalmából Wojciech Jaruzelskinek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa elnökének és Zbigniew Messnernek, a Lengyel Népköztársaság Miniszter- tanácsa elnökének. Tisztelt Elvtársak! Lengyelország újjászületésének 43. évfordulóján a Ma. gyár Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és népünk nevében őszinte jókívánságainkat küldjük önöknek és a baráti lengyel népnek. Nagyra értékeljük a Legyei Népköztársaságnak a szocializmus építésében elért eredményeit, társadalmi-gazdasági fejlődését, valamint a béke és biztonság megszilárdítását, a nemzetközi együttműködés előmozdítását célzó tevékenységét, mélynek nyomán évről évre nő országuk nemzetközi tekintélye. örömünkre szolgál, hogy a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság sokoldalú együttműködése — közös eszméinkkel és céljainkkal összhangban — eredményesen szolgálja országaink és népeink javát. A jövőben is e gyümölcsöző kapcsolatok bővítésén és ia barátság elmélyítésén fogunk munkálkodni. Nemzeti ünnepükön további sikereket kívánunk szocialista hazájuk felvirágoztatásáért, a békéért és a társadalmi haladásért folytatott tevékenységükhöz. # £ * Sarlós István, az Országgyűlés elnöke Lengyelország új-' jászületósének 43. évfordulója alkalmából táviratban üdvözölte Roman Malinowskit, a Lengyel Népköztársaság Szejm- jének elnökét. Az évforduló alkalmából táviratban üdvözölte partnerszervezeteit a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, az Országos Béketanács.
