Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-03 / 155. szám
2 Somogyi Néplap 1987. július 3., péntek 1 Radzsiv Gandhi Moszkvában Választás a kenguruk országában Látkép Sydney-ről, az ország gazdasági-kulturális központjárói Az előrejelzések a Bob Hawke vezette munkáspárt újabb sikerét vetítik elő Még három éve sem áll az indiai kormány élén Radzsiv Gandhi, de ez a tegnap megkezdődött moszkvai vizit már a harmadik látogatása a szovjet fővárosban. Tárgyalásai Mihail Gorbacsovval azért is külön érdekesek, mert emlékezetes, hogy a világ két vezető politikusa nagyjából egy időben vette át országának vezetését. Nem vitás, hogy ez a tény, amelyben persze a véletlennek is van komoly szerepe, egy kicsit azért jelzi a szovjet- indiai kapcsolatok különleges fontosságát. A világ két nagyhatalma közül az egyik a Szovjetunió és Ázsia valamint az el nem kötelezettek egyik legfontosabb országa India immár négy évtizede töretlenül ápolja a kétoldalú kapcsolatokat, amelyek szinte a kezdetektől olyan jók, hogy az amerikai külpolitikai vezetésben mindig is irigységet — és nyugtalanságot is — keltettek. Pedig Radzsiv Gandhitól éppen azt várták sokfelé, hogy közeledni fog Amerikához és általában a nyugathoz, mégpedig a szovjet kapcsolat rovására. Nem így történt. Mert ugyan kétségkívül mind politikai, mind gazdasági téren javította országa viszonyát a vezető tőkés államokkal, ez egyáltalán nem hozta magával a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok ellanyhu- lását. A józan politikai egyensúlytartás jelzése volt két éve, hogy Radzsiv Gandhi egyetlen hónapon belül Washingtonba és Moszkvába is ellátogatott, de hogy melyik irány az elsődleges, még mindig Delhiben, azt megmutatta a szovjet párt vezetőjének tavalyi utazása Indiába. S ebben semmi különleges sincs. Hiszen India számára óriási és nélkülözhetetlen gazdasági-kereskedelmi partner a Szovjetunió, amely az North válaszol Oliver North alezredes, az iráni-kontra botrány egyik kulcsfigurája szerdai zárt körű meghallgatásán először tett tanúvallomást a Jcong- resszusi vizsgálóbizottságok tagjai előtt. A nemzetbiztonsági tanács politikai—.katonai osztályának elbocsátott helyettes -vezetője hét hónapon át alkotmányos jogaira hivatkozva hallgatásba bur- kolódzott. Az eskü alatt tett tanú- vallomás előtt North nem hivatalos formában válaszolt a bizottsági tagok Ronald Reagan szerepét firtató kérdéseire. Elsősorban arra kértek választ, hogy tudott-e az elnök az iráni fegyvereladásokból befolyt összegek átadásáról a nicaraguai kontráknak. Reagan . a botrány egyesrészleteit illetőéin máir megváltoztatta korábbi álláspontját, de következetesen kitart amellett, hogy nem volt tudomása a pénz „eltérítéséről”. A csaknem kétórás zártkörű meghallgatáson a vizsgálatot folytató törvényhozóknak és tanácsadóiknak csak egy szűk csoportja vett részt. North keddre kitűzött következő meghallgatása nyilvános lesz. elmúlt évtizedekben például száznál is több nagy indiai beruházásban vett részt. A politikában predig Delhiben értékelik az olyan megnyugtató és reményt keltő törekvéseiket, mint amilyet Gorbacsov fejtett ki az ázsiai biztonságról. Ezzel szemben India miniszter-elnöke és kormánya jól látja, hogy Washington miit sem akar változtatni külpolitikájának azon részein, amelyek sértik az indiai érdekeket. Ilyenek a pakisztáni fegyverszállítások, vagy az Sevardnadze és Shultz újabb, washingtoni találkozójának kérdése napirenden van, a kétoldalú megbeszélések tárgyát képezi, de mind- ezideig még nincs kitűzött időpontja a szovjet—amerikai külügyminiszteri tárgyalásoknak — hangsúlyozta csütörtöki moszkvai sajtótájékoztatóján Borisz Pjadisev helyettes külügyi szóvivő. Pjadisev kitért arra, hogy a genfi tárgyalásokon újabb akadályok merültek fék egyes kérdésekben „üresjáratban” mennek a megbeszélések. A közepes hatótávolságú és hadműveleti-harcászati rakéták kérdésében az amerikai fél ragaszkodik ahhoz, hogy .megtartsa azokat a robbanótölteteket, amelyeket az NSZK-nak átadott rakétákhoz tart Európában. Ugyanakkor olyan leszerelési ütemezést akarnak, amikor is egyes szakaszokban csak a Szovjetunió csökkentené a rakétáit. A hadászati támadófegyverek témájában is gyakran az abszurdumig fajulnak a viták.- Ami óta a Szovjetunió és az Egyesült Államok leszerelési tárgyalásokat folytat a nukleáris fegyverzetről, vagyis a hetvenes évek eleje óta, azt vették alapul az ilyen számításoknál, hogy az ilyen, vagy olyan típusú rakéta hány robbanótöltetet juttatott célba a kísérletek során. Az amerikai fél elképzelése szerint most — a hordozórakéta jellemzőit figyelembe véve — matematikai modell alapján valószínűsítenék, hogy az adott rakéta hány töltetet hordozhatna „feltehetőleg”; ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy szovjet oldalon sokkal több töltetet vennének számításba, míg az Egyesült Államoknál csökkenne ezeknek a száma. Az űrfegyverzet és a rakétaelhárító rendszerek kérdésében az Egyesült Államok képviselőinek szavai és tettei ugyancsak ellentétben vannak egymással; az ABM- szerződést — Reykjavíkkal ellentétben — nem tíz esztendeig őriznék meg, hanem csak hét évig, s ezt az időszakot is a megállapodás felszámolásának előkészítésére használnák fel — mutatott rá Borisz Pjadisev. A szovjet helyettes külügyi A------------------------------------------I ndiai-óceánon tartott nagy amerikai tengeri haderő stb. Érthető tehát, hogy a világ ma úgy értékeli a moszkvai Gandhi-látogatást, hogy India azzal a nagyhatalommal erősíti tovább kapcsolatait, amely a legközelebb áll hozzá1, s inkább figyelembe veszi Delhi érdekeit. Nem vitát*, hogy a Moszkvában most kezdődő indiai hét és a csúcsszintű tárgyalások1 segítik majd a szovjet—indiai viszony elmélyítését és szélesítését, politikai és gazdasági tekintetben egyaránt. \ A, K szóvivő határozottan cáfolta azokat a rvyugati sajtóértesüléseiket, hogy Nyikolaj Cser- vov vezérezredes, a szovjet fegyveres erők vezérkarának csoportfőnöke Maynard Glit- man-inai, az amerikai tárgyalóküldöttség képviselőjével valamiféle kompromisszumos javaslatokat, vagy indítványokat vitatott volna meg a genfi tárgyalások témakörében. Pjadisev kijelentette, a tábornok nem volt felhatalmazva javaslatokat felvetni vagy megállapodást kialakítani. Pjadisev ismertette Radzsiv Gandhi indiai kormányfő programját, aki csütörtökön érkezett hivatalos látogatásra a szovjet fővárosba, az indiai fesztivál megnyitására. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Gandhi tárgyalásai már megkezdődtek, s a szovjet vezető csütörtökön díszvacsorát ad az indilli vendég tiszteletére. Pénteken fejeződnek be a hivatalos tárgyalások, s ezt követően aláírják a szovjet—indiai tudományos-műszaki együttműködés hosszú távú komplex programját. Ugyancsak pénteken avatják fel Moszkvában Indira Gandhi szobrát. Pjadisev kérdésekre válaszolva kijelentette, hogy mindössze három szovjet zászló alatt hajózó olajszállító tartályhajó tartózkodik a Perzsa-öböl vizein, s a Szovjetunió nem szánrdékozik haditengerészeti egységeket vezényelni a térségbe. A csernobili szerencsétlenség bekövetkezéséért felelős személyek bírósági tárgyalása július 7-én kezdődik Csernobiliban — jelentette be Pjadisev, s utalt arra, hogy külföldi újságírók — összesen tizen — is részt vehetnek a tárgyaláson. Még tart a nyomozás a Rust-ügyben, s ezért még korai lenne bármit is mondani a nyugatnémet pilóta sorsáról — hangsúlyozta a szovjet szóvivő, s emlékeztetett; a jogszabályok értelmében az előzetes nyomozás két hónapig is eltarthat. Az NSZK konzulátusának munkatársai eddig négyszer látogathatták meg Mathias Rustot, két találkozón a fiatalember szülei is jelen lehettek. Választásra készülnek a kenguruk országában, az arra jogosultak július 11-én járulhatnak a szavazóurnákhoz. A kormány megbízatása csak jövő áprilisában járna le, Bob Hawke miniszterelnök azonban úgy látta, hogy az előrehozott választások előnyösek pártja számára. Elhatározását azzal indokolta, hogy az ellenzék gátolja a gazdaság helyreállítására irányuló törekvéseit. (A kormányzó munkáspárt az 1984-ben tartott legutóbbi választásokon a képviselőház 148 helye közül 82-t, a szenátus 76 helye közül 34-et nyert el.) A munkáspárt számára a jelenlegi időpont azért is előnyös, mert áprilisban ösz- szekülönböztek egymással a konzervatív ellenzék pártjai. A Liberális Pártban nyílt szakadás következett be a sikertelen pártelnök, John Howard és az egykori pártvezető és külügyminiszter, Andrew Peacock között. Peacock az 1985. évi választási vereség után vesztette el a pártban viselt vezetői pozícióját, majd a helyére került Howard az úgynevezett „árnyékkormányból” is kitette a szűrét, mert bebizonyult, hogy a volt pártelnök áskálódott ellene. Nem kevés á gondja a konzervatív koalíció kisebb pártjának, a Nemzeti Párt vezetőjének, lan Sinclairnek sem. A párt jobb szárnya, élén a 76 éves Bjelke Peter- sennel, Queensland szövetségi állam volt miniszterelnökével, fel akarja mondani a jelenlegi koalíciót a liberálisokkal és az úgynevezett „új jobb”-bal kíván szövetségre lépni. Ez a politikai csoportosulás Ausztrália növekvő gazdasági nehézségeinek kihasználására spekulál. Az ország külföldi adóssága több mint 100 milliárd ausztrál dollár (kb. 70 milliárd amerikai dollár), 9 százalékos az inflácfó, 8 százalékos, növekvő munkanélküliség, csökkenő reálbérek jellemzik a gazdasági helyzetet. A kormány a múlt évben az Ausztráliában közismerten magas szociális ellátást is kénytelen volt némileg csökkenteni. Konzervatív politikusok, mint az egykori pénzügyminiszter, John Stone, bányatulajdonosok, nagybirtokosok és vállalkozók, az „új jobbra” támaszkodva, kihasználva a nehezülő gazdasági helyzetet, hajtóvadászatot szeretnének indítani a hagyományosan erős szakszervezetek és az állami béregyeztetési rendszer ellen. Ez utóbbi kötelező bérminimumokat ír elő az egyes gazdasági ágak számára. Áz „új jobb” jellegzetes képviselője, Charles Copeman építési vállalkozó például demagóg módon azt követeli, hogy neki se a szakszervezet, se a bíróság ne írja elő, mi történjék az üzemében: a vállalkozók legyenek végre Ausztráliában ismét „urai a saját üzemeiknek” — hangoztatja. Munkáspárti politikusok és gazdasági szakemberek ismételten leszögezték, hogy a súlyos gazdasági helyzetért Hong Kong Kínához valló visszatérésének „mínusz tizedik” évfordulója volt a héten: most kezdődik a pontosan tíz évig tartó szakasz, amelynek végén — 1997. július 1-jén — a világ egyik legkülönlegesebb városállama, Hong Kong ismét Kína része lesz, 99 évi „távoliét” után. A Déllkelet-Ázsia kapujában fekvő, mind kereskedelmi, mind stratégiai szempontból fontos, 235 szigetből álló Hong Kong 1898 július 1-jén egyszerű adásvételi szerződés keretében lett az akikor virágkorát élő Br;iit- Birodalom koronagyarmata. Kínát akkoriban „tortához” hasonlították, amelyet a nagyhatalmak érdekszféra — „szeletekre” osztottak fel egymás között, bár ténylegesen nem gyarmatosították. Azóta a Kínai Nép- köztársaság maga is nagyhatalom lett, súlya van a viLáigipolliitiikában, egyre inkább felzárkózik a gazdaságban is. Ennek köszönhetően, mint testének részét követelhette vissza Londonitól Hong Kongcit. A megállapodásit 1984-ben írták alá. Sokan meglehetősen nehezen tudják elképzelni, sem a szakszervezeteket, sem a kiterjedt szociális gondoskodást nem lehet felelőssé tenni, sokkal inkább a vállalkozók régóta tartó hibás gazdasági stratégiáját. Ausztráliában még ma is alig van feldolgozóipar, emiatt jelentős az ország függése az importtól. A monopóliumok évtizedek óta az agrártermékek és az ércek exportját erőltették a mielőbbi profit érdekében. Az új technológia megteremtésére alig gondoltak. A mező- gazdasági és a nyersanyag- árak árainak emelkedése a világpiacon ezért rontotta az ötödik kontinens gazdasági helyzetét. A közelgő választásokon a munkáspárt a gazdasági élet megjavítására irányuló programmal indul. A választók bizalmát jelzi, hogy a közvéleménykutatások a munkáspárt újabb győzelmét Várják. Gáti István hogy miképpen fog egyesülni a délkelet-ázsiai kapitalista „gazdasági csoda”, Hong Kong a szocialista Kínával. A két ország viszonya azonban sokkal bonyolultabb annál, hogy ez az „apróság” gondot okozhatna. Hong Kong legalább egy évtizede a kínai külgazdasági nyitás első számú ajtaja — a tőkés külvilággal való kereskedelem javarészt Hong Kongon keresztül bonyolódott, és bonyolódik ma is, és a városon át szivárgott be a népi Kínába a fejlett technológia, és gyakran a tőke. E kapcsolat sajátosságából adódik, hqgy a b.riiit—kínai megállapodás értelmében Hong Kongot nem is „olvasztják” be egyszerűen a Kínai Népköztársaságba, hanem autonóm közigazgatást kap, és legalább ötven évig nem változtatják meg gazdasági— társadalmi berendezkedését sem. Ezzel szemben szabad lesz a munkaerő-vándorlás (ma is sokan mennek Kínából Hong Kongba dolgozni — csak most félig—meddig illegáilisan), és Hong- Kong világgazdasági helyzete, tőkeereje immár nyíltan egész Kínát szolgálja majd. Svájcban a felhőszakadás hatalmas kőlavinákat indított el, amelyek el torlaszolták az utakat. A képen: gépkocsik a kő fogságában (Telefoto—AP—MTI—KS) Moszkvai sajtóértekezlet időszerű kérdésekről Visszaszámlálás indul
