Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-15 / 165. szám

Viktor Grisin lemondott mandátumáról 2 ________________________________________ K ohl—Teng-találkozó Pekingben Somogyi Néplap Miért ellenezzük az „egyenlősdit ?” írta: Gavril Popov, a Moszkvai Állami Egyetem professzora 1987. július 15., szerda A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa lejárta előtt meg­szüntette Viktor Grisin kép­viselői mandátumának érvé­nyességét, mert Grisin beje­lentette: lemond képviselői megbí za tásáról. Az 1914-ben született Vik­Giovanni Goria keresz­ténydemokrata politikust, eddigi kincstárügyi minis/.­Nem mondható, hogy az olaszok nincsenek hozzá­szokva a közéleti meglepe­téseikhez. Nyugat-Európa egyik legszövevényesebb po­litikai rendszerében annyi „bakugrás” történt az elmúlt évtizedekben, hogy az oda­szoknak már nemigen tud­nak újat mondani. Most azonban mégis meglepetés­ről ír a sajtó: négy hónapig tartó kormányválság után Francesco Cossiga államfő Giovanni Goriát nevezte ki minászt erelmőknek. Az elmúlt hetekben ren­geteg üatlállgatás látott nap­világot az olasz belpolitiká­val kapcsolatban. Az nyil­vánvalónak látszott, hogy a Kereszténydemokrata Párt (DC) nem egyezik bele a növekvő tekintélyű Bettino Oraxi újabb kormányfői megbízatásába, jóllehet a Szocialista Párt tovább erő­sítette pozícióit a júniusi választásokon. A DC első­számú jelöltje (vagy önje- löiitje?) Cirieco De Mita, a párt főtitkára volt, a szo­cialisták azonban a vele Való tárgyalástól zárkóztak el, mivel a négy évig jói működött öit pánti koalíció szétbomlásáért mindenek­előtt őt tették felelőssé. Napvilágot láttak olyan el­képzelések is, hogy „meg­fordítják” az eddigi Craxi— Andreotti párost: Andreotti lett volna a miniszterelnök és Craxi a km ügy miniszter. Egyesek még azt a megol­dást sem zárták ki teljesen, hogy kisebbségi DC-kor- máiny alakul, esetleg az OKP külső, passzív támo­gatásával. Goria eddigi pályafutását áttekintve azonban a meg­lepetés tényleg nem is olyan nagy. A kis termetű, szakál­las, kifejezetten megnyerő külsejű politikus az elmúlt évek olasz fellendülésének egyik atyamestere volt. Goria 1943. július 30-án született a borairól ismert észak-Olaszországi Astiban. Közgazdasági diplomát szer­zett a torinói egyetemen. 1960-bain lett tagja a Ke­reszténydemokrata Pártnak. Oiriaco de Mita védence­ként 1976-ban került be elő­ször az olasz törvényhozás­ba. Mint pártjának gazda­tor Grisin 1967—1986-ig a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­gének tagja, 1971—1986 kö­zött az SZKP KB PB tagja, 1967—1985-ig pedig a MosÁ- vai Városi Pártbizottság el­ső titkára volt. tért bízta meg hétfőn este az új olasz kormány meg­alakításával Cossiga köztár­ságpolitikai szakértője, több kormány munkáját segítet­te, majd három kormányfő alatt is,‘ egészen a legutób­bi kormányválságig, rendü­letlenül kincstárügyi mi - niszterként szolgált. A Craxi-konmány idején az ő nevéhez fűződtek azok a gazdasági szigorító intézke­dések. amelyeknek célja az államkincstár kiegyensúlyo­zása volt Goria nem kis szerepet játszott abban, hogy az ölt- párti koalíció — részint az állami kiadások jelentős csökkentésével, részint az olasz tőke külföldi beruhá­zásainak időleges korlátozá­sával — 4 százalékra csök­kenthétté a csaknem 20 szá­zalékos inflációt. Tavaly decemberben a L’ Espresso című tekintélyes hetilap közvélemény-kutatása szerint az olaszok már őt tartották a tárcáját legnagyobb szak­értelemmel vezető minisz­ternek. Goria kormányfői kineve­zése megnyugtathatja. az eddigi, fellendülést hozó gazdasági program megbé- nulátsától tartó olasz gazda­Kedd esti kommentár Sikerül-e a dél-koreai mentőakció? A legutóbbi 48 óra fejleményei tükrében ezt a kérdést két megközelítés­ben is fel kell tenni. S a válasz a kérdésekre szoro­san összefügg. Csőn Tu Hvan diktátor-elnök mostani nagyszabású kormányátala­kítása alkalmas-e az ellen­zék hetek-hónapok óta tartó tüntetéseinek ,lecsillapításá­ra? Az igen avagy a nem választól pedig nem kis mértékben függ, hogy mi­ként alakul az 1988-as szöu­li olimpia sorsa. Hétfőn iCsőn Tu Hvan el­nök korábbi ígéretének meg­felelően lényeges személycse­réket határozott el a kor­mányában. Hét poszton vál­toztak a miniszterek azzal a kimondott céllal, hogy a ka­binetnek politikailag semle­ges színezete legyen. Ennek a kabinetnek kellene bizto­A hivatalos látogatáson Kínában tartózkodó Helmut Kohl nyugatnémet kancel­lárt kedden Pekingben fo­gadta Teng Hsziao-ping, a Kínai KP Központi Tanács­adói Bizottságának elnöke. sítania a hatalom „pártat­lanságát” a még idén avagy a jövő év elején megtartan­dó ' elnökválasztásokig. Hu­szonnégy órával később a kormányzó Demokratikus Igazság Pártban is változá­sok történtek: állítólag távo­zott 27 olyan, a kemény vo­nal híveként iszámontartott politikus, akik közvetlenül avagy közvetve felelősek voltak az utóbbi évek dikta­tórikus irányvonalának megvalósításáért. Formailag ezzel megtisztították az utat Ro Te Vu pártelnök számá­ra, hogy az elnökválasztáso­kon egy mérsékelt „demok­ratikus meggyőződésű” po­litikus személyében indul- hassson, s — a kormányzó pártja reményei szerint — többséget kaphasson, ny­modon átmentse a dél-ko­reai rendszert. Nehéz ■ eldönteni, hogy Csőn Tu Hvan szöuli diktá­tor-elnök hajlandó lett Kína legtekintélyesebb po­litikusával a szövetségi kancellár másfél órán át tárgyalt. Teng a megbeszélésen ki­jelentette, hogy országa „hálás” az NSZK-nak a két ország fejlődő kapcsolataiért. „Az NSZK tovább nyitott Kína felé” — nyugtázta elégedetten Teng. Elégedetlenségének adott hangot azonban Teng a nemzetközi helyzetről szól­va. A kínai vezető szerint az elmúlt években nem so­kat változott a világ. Teng kijelentette: ugyanazok a nemzetközi problémák vár­nák megoldásra, mint azt Kohl legutóbbi, három év­vel ezelőtti kínai látogatása alkalmával megállapították. Kína belpolitikájáról szól­va — mint azt a találkozó után a nyugatnémet kor­mányszóvivő újságíróknak elmondta — Teng a gazda­sági reformfolyamat felgyor­sítását említette. Teng — idézte Ost — kijelentette, hogy az októberben esedé­kes „kínai pártkongresszus jóvá fogja hagyni ezt a re­formpolitikai irányvonalat és azt új politikai szerkezet létrehozásával is támogatja majd”. Ma feloldják a rendkívüli állapotot Tajvanon Ma feloldják Tajvanon az 1949 óta tartó rendkívüli állapotot. Az ország hiva­talos hírügynökségének je­lentése szerint Csang Csing- kuo elnök keddi rendeleté­ben jóváhagyta a parlament álltai már a múlt héten megszavazott törvényt. Ennek értelmében a ka­tonai bíróságok ezentúl nem ítélkezhetnek civilek fölött, ha azokat lázadással vagy felforgatással vádol­ják. Engedélyezik a politi­kai- pártok működését, de csák akkor, ha nem kom­munisták, és támogatják Tajvan és Kína tajvani ér­telmezés szerinti újraegye­sítését. Ezentúl nincsenek tiltva a tüntetések, s meg­szűnik a hadsereg cenzúrá­ja a sajtótermékek felett. Úgyszintén megszűnik a hadseregnek az a joga, hogy ellenőrizhesse az országba látogató külföldieket. Tajvanon 1949 óta volt érvényben a rendkívüli ál­lapot. Ebben az évben űz­ték ki a kommunistáikat a polgárháborúban vesztes Kuomüntamigat Kína száraz­földi területeiről. volna-e a külcsín ilyen meg­szépítésére akkor is, ha nem fenyegette volna a háttérből az olimpia rendezési jogá­nak elvesztése. Néhány hete több amerikai város már nyíltan is bejelentette igé­nyét a sportesemény rende­zési jogának átvételére, amennyiben a dél-koreai belső állapotok, az állandó tüntetések légköre miatt a Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság korábbi döntésének felülvizsgálatára kénysze­rült volna. A nemzetközi sportdiplo­mácia most valamelyest fel­lélegezhetett. Időközben fel­újultak az érintkezések Dél- Kor ea és a KNDK között is arról, hogy hány és milyen rendezvény jogát kapná meg Phenjan.) A végső szót azon­ban várhatóan mégiscsak a dél-koreai ellenzék mond­hatja ki. Elfogadja-e a rend­szer által felkínált biztosíté­kokat a demokratizálásra A munka bérezési rend­szerének reformját minden túlzás nélkül nevezhetjük a „peresztrojka” központi kér­désének. Hiszen ennek a problémának a radikális megoldása nélkül nem szá­míthatunk komoly sikerekre a gyorsítás, a termelés haté­konysága növelése terén. Ez érthető is: az igazságos bé­rezés nemcsak az elvégzett munkáért járó megérdemelt fizetség —, hanem rendkí­vül fontos motiváló tényező is. Számunkra elvileg mind­kettő nagyon lényeges, az átalakítás feladatainak és céljainak megvalósításában azonban a fizetés elsődleges szerepe — az ösztönzés. Igazságos munkabérrend­szer nélkül, valamint a mun­kások „gazda-szellemének” hiányában — ezt az előző évtizedek példája jól mu­tatja — minden más kény­szerítő erő hatástalan: kö­zönybe és apátiába ütközik minden kezdeményezés. Gondoljuk csak végig: mi sarkallja a munkást teljesít­ményének fokozására, en­nék érdekében új technoló­gia elsajátítására, új techni­ka ' alkalmazására ? Az em­ber veleszületett mindig új­ra törekvése, szorgalma, lel­kesedése, öntudata, köteles­ségérzete? Jelen esetben ezeket a motívumokat saj­nos csak közvetve említhet­jük. Minden fejlődés mo­torja — a gazdasági haladá­sé pedig különösen — min­dig is az „érdek” volt, és az is marad valószínűleg soká­ig. Egy termelőközösség „ér­deke” — a birtokában ma­radó bevétel: az egyes ta­goké pedig — a fizetés és azok a javak, amelyeket a vállalat szociális fejlődése biztosít számára. Miből tevődött össze a szovjet dolgozóik fizetése? A munkások zöme (70—75 szá­zalék) tarifa szerinti munka­bért kapott. Mi az a tarifa? A dolgozó végzettségének, a munka jellegének függvé­nyében központilag megálla­pított munkabér. Mivel ez a tarifa meghatározott hozzá­értést feltételez — a vezetés csak ennek a képességnek megfelelő termelékenységi szintet követelhet meg az adott munkástól, és nem többet. A tarifás megoldás támadható azért is, mert nem írja elő a kötelezően megtermelendő mennyisé­get. A munkásnak elég csu­pán megjelenni a munkahe­lyén —, s már törvényes jo­ga van a munkabér felvéte­lére. Elvileg az egyéni munka­végzéssel arányos a fizetés és a prémium egyaránt. A gyakorlatban azonban a kollektíva teljesítménye levelet a most kinevezett új Julnak avagy a mostani kormányát­alakítást csupán megtévesz­tő mentőakciónak tekinti, s folytatja kampányát Csőn Tu Hvan elnök rendszere ellen. A keddi szöuli lapok maguk sem zárják ki, hogy az ellenzék kevésnek ítéli majd a fejleményt. Az új kabinet ugyanis távolról alapján — aszerint, hogy a műhely, a részleg, illetve az üzem miként teljesítette (esetleg túlteljesítette) a havi, negyedévi, éves tervet — mindenki egyformán ré­szesedik, Ezért nehéz vála­szolni arra a kérdésre, mi­ért kapják a szovjet dolgo­zók a fizetésüket. Termé­szetesen a munkájukért. A „munka szerinti bérezés” el­ve azonban napjainkban úgy valósul meg, hogy a fizetés nagy része felülről garantált, a pótlékok pedig nem az egyéni eredményektől, ha­nem a közösség teljesítmé­nyétől függenek. A munkavégzés szerinti bérezés alapelvének megsze­gése végül az „egyenlősdi”- hez vezetett. Aki jól dolgo­zott, szinte ugyanannyi fize­tést kapott, mint a közepes teljesítményt nyújtó. A jó munkás jár rosszabbul. Aki gyengébben dolgozott — szintén közel annyit kere­sett, mint aki közepes ered­ménnyel végezte munkáját. Ez szociális igazságtalanság­hoz vezetett. Tavaly fontos határozat született az iparban dolgo­zók munkabérrendszeré- nek módosításáról, amely­ben először szögezték le, hogy a munkásoknak és al­kalmazottaknak kifizetendő bért a vállalatnak kell meg­termelni? Az elosztás elve azonban még mindig nem tartalmazza az új tarifás központi szabályozás eleme­it. A tarifarendszer a szov­jet gazdaságban — vélemé­nyem szerint — a múlté, kell, hogy legyen. Legfon­tosabb negatívuma ugyan­is — nem ösztönöz a mun­ka termelékenységének a nö­velésére. Következetesebben old­ják meg a bérezés kérdését a teljesen önálló gazdasági elszámolásra, önfinanszíro­zásra áttérő kollektívák. Ez év január 1-jétől valameny- nyi termelőágazatban új gazdaságtervező és -szerve­ző rendszer szerint dolgoz­nak. Az új szisztéma több mint 75 millió embert érint. Az anyagi ösztönzés követel­ményeit, feltételeit, mérté­két maga a kollektíva hatá­rozza meg. Csupán a válla­lat vezetője kivétel — az ő munkája értékelésének szempontjait az illetékes mi­nisztérium, illetve hatóság jelöli ki. Ezentúl egy összeg létezik a közösség premizálására, amelyet saját maguk oszta­nak szét, a brigádok, részle­gek, műhelyek között — azok munkálja alapján. A műhdlyéken, brigádokon be­lül pedig már maguk a mun­kások döntik el a jutalma­zás arányát. (Telefotó: — AP—MTI—KS) sem tekinthető „semleges­nek", hadügyminisztere pél­dául az a Csöng Ho Jong lett, akit az elnök legközvet­lenebb barátjának tartanak, s aki májusig belügyminisz­terként döntő szerepet töl­tött be az ellenzék megmoz­dulásainak keménykezű el­fojtásában. O. L. Gy. Giovanni Goria alakít kormányt Rómában A kormanyalakitassal megbízott kereszténydemokrata-párti politikus, Giovanni Goria nyilatkozik a sajtó képviselőinek A meglepetés-ember, aki nem G. N. L. Szöuli mentőakció Csőn Tu Hvan dél-koreai elnök (balra) átnyújtja a megbízó­miniszterelnöknek, Kim Csüng sasági elnök. Goria a meg­bízást — fenntartással — el­fogadta. Végleges választ a pártokkal való tárgyalás után fog adrni, amikor ki­derül, képes-e létrehozni egy kormánykoalíciót. Mostani megbízatása őt is meglepetéském érte. Mint újságírók« előtt az első pil­lanatokban kijelentette, nem számított rá. A kereszténydemókrata vezetőség pozitívumnak te­kinti azt, hogy a jelölésnél a párthoz tartozó politikus­ra esett a választás. A kommunista párt részé­ről Chiaromonte szenátor úgy véli, hogy Goria a ta­pasztalatok szerint a Craxi- kormány konzervatív szár­nyán helyezkedett él, elle­nezte a reformokat, s az ál­lam szociális szerepének csökkentését szorgalmazta. A CGIL szakszervezete fő­titkára szerint a kilátások egyáltalán nem megnyugta­tóak. is meglepetés sági köröket és a külföldi beruházókat: az olasz gyár­iparosok szövetsége például a múlt héten nyíltan azzal vádolta a huzaikodó párto­kat, hogy ismét gazdasági csődbe vezetik az országot. Zuhantak a tőzsdei árfolya­mok, veszített értékéből az Olasz líra a dollárral szem­ben, sokan már hamaros leértékelésit rebesgettek. Ha Giovanni Goriát elfo­gadják a koalíciós partne­reik, akkor a 46. olasz kabi­net élén áll majd minden idők legfiatalabb miniszter­elnöke. Római megfigyelők szerint azonban a Goráa- korimány csupán „technok­rata-kormány” lesz — vagyis nem politikai irányító, ha­nem gazdasági szakkor­mány —. és nem valószínű, hogy belátható időn belül valóban megoldódik az olasz politikai rendszer akut vál­sága. Ám, h'a legalább a gazdaság jól működik, ak­kor a politikusok végelát­hatatlan vitái nyilván ke­vesebb gondot okoznak majd a lakosságnak.

Next

/
Thumbnails
Contents