Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-14 / 164. szám

1987. július 14., kedd Somogyi Néplap 5 Kiállítás nyílt a vasutasnap alkalmából a kaposvári vasútállomáson. A tárlaton Csikós Nagy Márton amatőr faszobrász alkotásaival ismerkedhetnek meg az érdeklődők Hazánkban első alkalommal Nemzetközi felvilágosodás-történeti kongresszus Budapesten ________TV-NÉZŐ________ J egyzet a jegyzetről Pénteken kezdődnek a Szeged^ Szabadtéri Játékok A szegedi Dóm téren a hét végén, pénteken kezdődnek meg a szabadtéri játékok idei előadásai. Az 1959. évi felújítás óta a mostani lesz a 29. évad. Az idén öt mű kerül színre, valamennyi olyan, amelyet eddig még nem adtak elő a Szegedi Szabadtéri Játékokon. A nyitó darab Edmond Rostand „Cyrano de Ber­gerac” című verses drámája lesz. A Madách színházi elő­adás szabadtéri változataként Lengyel György rendezésé­ben Huszti Péterrel és Moór Mariannái a főszerepekben. A Cyrano három estén kerül színre. A következő hétvé­gén, július 24-én és 25-én a Nemzetközi Szakszervezeti Néptáncfesztivál gálaestjét tartják a Dóm téren „Bo­szorkányok, varázslatok” címmel, tíz ország mintegy 700 néptáncosának és zené­szének közreműködésével. A Polner Zoltán költő szöveg-, könyvére írt történet rende­ző koreográfusa Novák Fe­renc, zenei vezetője Rossa László. A keretjátékban Rác­kevei Anna, Bubik István és Juhász Róza lép színpadra. Július 31-én, augusztus 1-jén és 3-án Verdi Rigolettója lesz műsoron. Az olasz nyel­ven felhangzó opera rende­zője Békés András, karmes­tere Oberfrank Géza, a Man- tuai herceg szerepét Kaludi Kaludov, Rigolettót az olasz- országi Roberto Magri, Gil- dát Szűcs Márta, Sparafucile szerepét a jugoszláviai Bra- nislav Jatic énekli. Az augusztus 14-től 21-ig egymást követő nyolc estén kerül színre a szabadtéri já­tékok és a Rock Színház kö­zös produkciójaként Claude- Michel Schönberg-Alain Bo- ublil „Nyomorultak” című musicalja. A magyarországi ősbemutató rendezője Szine- tár Miklós, karmestere Mak- láry László, a főbb szerepek­ben Vikidál Gyula, Makrai Pál, Kútvölgyi Erzsébet és Szombathy Gyula lép szín­padra. A bemutatásra kerülő mű­vek iránt nagy az érdeklő­dés: több mint 70 000 jegyet elővételben megvásároltak. A programot úgy állították össze, hogy azokon a napo­kon, amikor a Dóm téren nem lesznek előadások, a já­tékok „kamaraszínpadain”,, a tanácsháza udvarán és azúj- szegedi Liget szabadtéri színpadán rendeznek műso­rokat. Ezeken - a helyeken kisoperák és drámák kerül­nek színre, kabaré és san­zonestéket, népzenei és kó­rushangversenyeket tarta­nak. így a fesztivál idősza­kában szinte minden este lesz nézni-, illetve hallgat- nivaló. Első alkalommal ad ott­hont hazánk a felvilágoso­dás történetével foglalkozó történészek nemzetközi kongresszusának: a négy- évenkénti — sorendben he­tedik — konferenciát július 25. és augusztus 2. között tartják meg Budapesten az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemen. Az MTA Történettudomá­nyi Intézetében az MTI mun­katársának elmondták, ' a Nemzetközi XVIII. századi Társaság a korszak történe­tére vonatkozó legfrissebb eredményeket áttekintő esz­mecseréje színhelyéül nem véletlenül választotta ha­zánkat. Jelzi ez annak a tu­dományos munkának az elis­merését is, amelyet a társa­ság magyar szekciója vég­zett az utóbbi évtizedben. Az MTA, a Művelődési Minisztérium, valamint a mintegy 15 ország tudósaiból álló Nemzetközi XVIII. szá­zadi Társaság által rendezett budapesti eszmecserére több mint ezer résztvevőt — a felvilágosodás témájával fog­lalkozó kutatókat, illetve az ez iránt érdeklődő szakem­bereket — várnak, s mintegy félezer előadás hangzik majd el. A plenáris és szekcióülé­seken a korszak történetét számos megközelítésben vizsgálják: a gazdaság- és társadalomtörténettől a mű­velődés- és művészettörténet legkülönbözőbb témaköréig. Az angol ás francia nyelvű konferencia hat szekciójában egyebek között szó lesz á felvilágosodás korának gaz­dasági kérdéseiről, a mező- gazdaság fellendüléséről, az ipari forradalom szerepéről, a kereskedelem, a közlekedés és az infrastruktúra fejlődé­séről. A résztvevők kicseré­lik gondolataikat a francia forradalom és a felvilágosult politika társadalmi hatásá­ról, a felvilágosodás ideoló­giájának, eszmerendszerének terjedéséről, az egyház, a fi­lozófia és az oktatás válto­zásairól. Külön szekció fog­lalkozik majd a felvilágoso­dás és a tudományos hala­dás témaköreivel: a mate­matika, a fizika, a technika fejlődésével, az emberi test­re és a természetre vonatko­zó korabeli új ismeretekkel, a politikának mint önálló tu­dománynak a kialakulásával, valamint a történettudomány új módszereinek elterjedésé­vel. Áttekintik a XVIII. szá­zadi esztétika, irodalom, ze­ne-, színház- és képzőművé­szet fejlődését, valamint a nemzeti tudat kibontakozá­sához, a nemzeti nyelvek és irodalmak izmosodásához vezető folyamatokat. A konferencia vendégelt számos budapesti közgyűjte­mény várja a témához kap­csolódó új kiállítással. Az Országos Széchényi Könyv­tárban már látható a felvi­lágosodás történetével össze­függő kiadványokat és do­kumentumokat felvonultató bemutató, a Néprajzi Múze­umban a korabeli életmódra vonatkozó emlékekből nyílik július végén tárlat, s új ki­állítással köszönti a rendez­vényt az Orvostörténeti Mú­zeum, a Zenetudományi In­tézet, valamint a Ráday Könyvtár is. Történetünk szereplőit hívjuk mondjuk Vighéknek, és lakjanak egy somogyi községben. Teszem azt So- mogyjádon. Vighéknek egy évig volt gyerekük, most nincs. — Meghalt? — kérdezhet­né az olvasó. Hát valami olyasmi, felel­hetnénk. Víghék • szerettek volna gyereket, de nem lehetett nekik. Végül, annyi gyötre­lem után, árra az elhatáro­zásra jutottak, hogy örökbe fogadnak egy fiúcskát. Le­gyen egy átlaggyerek, aki egészséges, ök is átlagem­berek, nem csodagyereket akartak. Egy olyan kis lur­kót, aki kedvességet, szere- tetet és örömet tud hozni az életükbe. 1986 januárjában Nágocson ismerkedtek össze „fiúkkal”, Zsolttal, Ettől kezdve remegve készülődtek péntekenként Víghék. A leg­nagyobb hóban, fagyban tet­ték meg a nyolcvan kilomé­tert, hogy láthassák, maguk­hoz vehessék a kisfiút. A gyakori találkozásból tartós kapcsolat lett. Elhang­zott már az apu és anyu megszólítás, a kis karok egy­re jobban szorították a „szülök” nyakát. Zsolt sosem ismerte apját, anyját. Másfél éves korában adta intézetbe az apja, édesanyja pedig meghalt. Hét évig senki sem látogatta... Víghék 1986 nyarán végleg magukhoz vették Zsoltot. Apja és anyja lett, külön szobája, és barátai az utcá­ban. Mielőtt eljött volna a köz­Vajon milyen a nézettségi mutatója dr. Szecskő Ta­más tv-jegyzeteinek, ame­lyekben a televíziós műso­rok népszerűségéről, fogad­tatásáról közöl beszédes szá­mokat — kajánkodhatnék a statisztikákkal, ám nem te­szem. Csupán megjegyzem, hogy számomra az derült ki a számokból, hogy tulajdon­képpen a magyar közönség mindent néz, erre is, arra is kíváncsi. A múlt hetek népszerű és egyben hírhedt sorozata, a Sógun eléggé vegyes érzel­meket váltott ki a nézők­ben. A gyerektáborokban a vetítési időben nem lehetett más programot szervezni, az értelmiségiek eleve elzár­kóznak mindenféle sorozat­tól — állítja a fölmérés, amelyet Szecskő Tamás is­mertetett szombat esti jegy­zetében. Az idősebb korosz­tály tagjainak érdeklődése a kegyetlenség fokozódásával arányosan csökkent, s vé­gül is elfordultak a filmtől. Bizonyára sok hasznos ta­pasztalatot szűr le a televí­zió a fölmérésekből, ám mintha ezzel be is fejeződ­ne a tömegkommunikációs kutatócsoport munkája, s folytatódik minden úgy, ahogy vollt. Vagy a televí­zióban is épp oly nehéz az újítás bevezetése, mint az élet más területén? Az elmúlt hét televíziós műsorai közül bizonyára nem a jegyzet vitte el a pálmát, de néha nem árt nekünk, nézőknek sem a tükörbe néznünk, ahogy azt Szecskő Tamás tette. Külön­ben is a kettesen ment... Nálunk még mindig na­gyobb rangja van az egyes műsornak. Ismerek több csa­ládot, amelyik még nem is gondolt arra, hogy fölszerel­tesse a kettes műsor véteié­ségbe a fiú, Nágocson és Ka­posváron is bíztatták a szü­lőket: — Jó esélyük van az örök- befogadásra ! Vighéknek új életük kez­dődött. Hárman voltak. Apa, anya, gyerek. Hogy dalolás, madárfütty és boldogság lett volna minden napjuk? De­hogy! Be kellett illeszkednie Zsoltnak is, de a szülőknek is a gyerek életébe. Egymás­ra találtak. A fiú kiegyensú­lyozott lett, szokásai alakul­tak ki a családban, feladato­kat kapott, és ami ennél is fontosabb: igazi szeretetet. Példát arra, hogyan lehet él­ni. Példát arra, hogy milyen egy család, milyen jó apával és anyával. Egy évig éltek boldogan. Az idén nyáron egy férfi és egy nő állított be Víghék - hez. Két vadidegen ember. Sem Víghné, sem Zsolt nem ismerte őket. — Az apád' vagyok — mondta a férfi Zsoltnak. — Vetem fogsz jönni. Ez a néni pedig a mostohaanyád. A férfi átnyújtott Víghné- nek egy levelet, amelyet mondjuk a siimonfai tanács állított ki, s amelyben en­gedélyezik, hogy az apa el­vigye a fiát nyári szabad­ságra. Legalul pedig az állt, hogy folyamatban van az ál­lami gondozás megszünteté­se, mert az apa kérelmet nyújtott be. Víghné elfehéredett, az őszülés futott hollófekete hajszálai közé. Ez nem lehet, mondta sírva maga elé. A férfi egy kis házba vit­te a fiút, ahol a testvére is hez szükséges antennát. Mi lenne, ha nem kettő, hanem módjuk négy, öt, hat, nyolc műsor közül válogathat­nánk? Maradnánk a megszo­kottnál? Pedig a kettesen szombat este egy nagy hatású film­drámát láthattunk. Georg Büchner Woyzeck című drá­máját Werner Herzog fill - mesítette meg — a címsze­repet játszó Klaus Kinski elnyerte a kritikusok és a közönség rokonszenvét, el­ismerését. Az 1978-ban ké­szült filmről, illetve annak főszereplőjéről így írt an­nak idején a Die Weltwoche kritikusa: — Klaus Kinski t nem lehet eléggé dicsérni. Se nem expresszionista, se nem későromantikusan bo­rús érzelemvilágú, hanem finom árnyalatokkal érzé­kelteti az egyre növekvő megzavarodottságot, a sze­gény ördög elkerülhetetlen útját a gyilkossághoz. Éva Mattes, a film női főszerep­lője ezért a szerepéért Cannes-ban elnyerte a leg­jobb női alakítás díját. Tv-lovas (a lemezlovas mintájára) még nincs, de feltétlen szükség lenne ilyenre, aki ötvözni tudná az ismeretbővítést a könnyed­séggel, az esztétikai fogal­mak magyarázatát a szín es­séggel, Nem biztos, hogy mindenki a történetért vá­lasztja ki azt a filmet, ame­lyet nézni kíván, hanem a kedvenc színész játékát tartja vonzónak. Többet kel­lene foglalkozni vélük ,is, azokkal a népszerű színé­szekkel, akiket ismer már a közönség, és azokkal a fia­talokkal, akiket érdemes megismernünk. A műsorain­kat ajánljuk még kevés ... várta. Ég és föld volt So- mogyjádhoz képest. Rá­adásul itt tudta meg: még két testvére van, mostoha­testvérei az édesapja élet­társától. ök ugyan nem lak­nak majd velük. Víghné nem hagyta any- nyiban a dolgot! Fölkereste a gyermek- és ifjúságvédel­mi intézet igazgatóját, akitől megtudta: Zsolt nem állami gondozott, hanem intézetben elhelyezett. És megtudta azt is, hogy ha a gyereket visz- sza tudják adni a vér sze­rinti szülőnek — már amennyiben az papírral iga­zolja, hogy el tudja tartani a gyereket —, akkor ő kap­ja és nem más. Apelláta nincs! Víghné úgy érzi, hogy volt egy gyereke, aki élve meg­halt. A férje levert, ingerült és fáradt. Egyszer már nem bírta tovább, és egy munka­társával kiauíózott a község­be, hogy lássa a kisfiút. Az utcán találkozott vele, az ugyancsak fáradtan, letörten fogadta. Borzasztó volt, em­lékezett vissza rá a férfi. Hol veszett el ez a gye­rek? Miért engedte meg a jobb kéz, hogy vállaljátok, vigyétek a fiút, amikor a bal egy mozdulattal visszavette?! Itt nem forintokról van szó, élettelen határozatokról, ha­nem három emberről. Víghék azt mondják, ha lehetne, sem akarnának töb­bé így gyereket. 'Mindenkit lebeszélnének róla. Ha a gyereknevelésnek nem a sze­retet az alapja, hanem az embertelen intézkedés, ak­kor nem érdemes. Döntse el az olvasó — igazuk van-e?! B. J. A nyári hónapokban sok hazai és külföldi turista keresi fel a történelmi nevezetességek­ben bővelkedő, szép fekvésű nyugat-magyarországi várost, Kőszegei. A képen: a helyi kis­termelő üdítő portékáját árulja Horányi Barna AZ ÜGY LEZÁRULT - FELEJTSE EL! (?)

Next

/
Thumbnails
Contents