Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-14 / 164. szám

2 Somogyi Néplap 1987. július 14., kedd A hét végén 24 órás figyelmeztető sztrájkot tartottak az izraeli közalkalmazottak. A ké­pen: fennakadások keletkeztek a Tel-Aviv-i repülőtér munkájában is (Telefotó: — AP—MTI—KS) Bohuslav Chnoupok életrajza A stabilitás fontos elem de nem lehet öncélú 9 VSZ—HATÓ-tanácskozás Bécsben Bohuslav Chnoupek 1925-ben született Pozsonyligetfalun. Fel­sőfokú tanulmányait 1946 és 1950 között a pozsonyi Gazda­ságtudományi Főiskolán végezte. Diákévei alatt szerkesztője lett a Borba című főiskolai lapnak, a Borba című főiskolai lapnak. 1950-től 1952-ig tagja volt a Szlo­vák Ojságírók Szövetsége elnök­ségének. 1950 és 1958 között a „Smena" ifjúsági lap eperjesi tudósítója­ként dolgozott, majd a pozsonyi Pravda munkatársa lett. 1960-tól 1965-ig Moszkvából tudósította lapját. Visszaérkezése után, 1967- ig a Predvoj néven megjelenő ideológiai-kulturális folyóirat főszerkesztői posztját töltötte be. 1967-től 1969-ig a csehszlovák művelődésügyi és tájékoztatási miniszter első helyettese volt, majd egy évig a Csehszlovák Rádió vezérigazgatójaként dol­gozott. 1970-ben hazája moszkvai nagykövetévé nevezték ki. Bohuslav Chnoupek 1971-től tölti be a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság külügyminiszte­rének tisztét. 1972 óta parlamen­ti képviselő, a Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájának tagja. 1966-tól 1969-ig a CSKP KB Ideológiai bizottságának tagja volt. 1966-ban Csehszlovákia Kommunista Pártja XIII. kong­resszusán a Központi Bizottság póttagjává választották, majd 1969-ben a testület tagja lett. A csehszlovák külügyminiszter több magas állami kitüntetés tulajdonosa; 60. születésnapja al­kalmából hazájában a Köztársa­sági Érdemrenddel ismerték el tevékenységét, s megkapta a Munka Vörös Zászló Érdemrend­je szovjet kitüntetést. Hétfőn az NSZK bécsi nagykövetségén tartották a VSZ és a NATO országai­nak szokásos heti tanácsko­zását, amelyen az európai hagyományos leszerelési fó­rum előkészítéséről tárgyal­nak. Az ülésen a NATO-ja- vasilaft áldott előtérben, ame­lyet pénteken terjesztettek be a bécsi európai utó tál ál- kozón a bizalom, és biz- tonságerősítő, illetve a ha­gyományos haderőket ériintő tárgyalásokról. Az utóbbiak­nak — a NATO megfogal­mazása szerint — „A hagyo­mányos stabilitást” keid szol­gáin,iok. A VSZ országainak képviselői a tanácskozáson egy sor kérdést tettek fel a nyugati javaslattal kap­csolatiban, elsősorban arról, mii értendő valójában a „stabilitás” fogalma alatt. Választ várnak azokra a kérdésekre is, hogyan gon­dolja a NATO a helsinki folyamat többi országának tájékoztatását a tervezett tárgyiad ásókról, miután azo­kon, javaslatuk szerint, csak a két katonai szövetség tag­jai vennének részt. Ugyan­csak nyí'lt kérdés a harcá­szaitá nukleáris fegyverek be­vonása a tárgyalásokba, amint ezt a VSZ javasolta. Amennyiben a NATO leg­alább annyi megértést tanú­síit a másik fél szempontjai iránit, mint fordítva, nem le­het akadálya tartalmas, köl­csönösen elfogadható tár­gyalási mandátum kidolgo­zásának, hangoztatta az ülé­sen hazánk képviselője. Mint rámuítajtott, a NATO által használt, a „hagyományos stabilitásra” vonatkozó elne­vezés nem segíti a szándé­kok jobb megértését, hiszen elfedi a lényeget: hogy ti. a tervezett tárgyalások cél­ja az európai hagyományos haderőik és fegyverzetek ér­demi csökkentése. A stabili­tás fontos eleme ugyan a katonai egyensúlynak, de nem lehet öncélú. A VSZ — mutatott rá képvise­lőnk — a budapesti felhí­vásban és azóta tett politi­kai nyilatkozataiban, tervet terjesztett elő. milyen kere­teikben, milyen időrendben kívánja csökkenteni a had­erőket. Amennyiben a NATO még mindig az egyensúly hiányát emlegeti, az újólag elvont vitákhoz vezethet, holott a közös feladat: a két fél javaslatainak egybe­vágó elemeit ötvözve meg­kezdeni a tárgyalási mandá­tum kidolgozását. Vélemé­nyünk szerint e kérdésekben nincsenek kibékíthetetlen ellen (tétek a két oldal között, hangoztatta a magyar kép­viselő. Hétfő esti kommentár SENKI TÖBBET, HARMADSZOR... PORTUGÁLIA Választások — olasz módra? A portugállök lassacskán olyanok lesznek már, miiint az olaszok: egyik választás a másikat követi, de lénye­ges változásra nem lehet számítani. A parlamenti erőviszonyok újra és újra patthelyzetet teremtenék, s kizárják egy igazán szilárd kormány megalakításának lehetőségét. Nagyjából így reagált a világsajtó a hírre, hogy július 19-én ismét elő­re hozott választásokat tar­tanak az Ibériai-félsziget# kisebbik országában. Az 1974-es áprilisi forradalom óta még nem volt parla­ment, amely kitöltötte volna teljes, négyesztendős man­dátumát. A mostani válasz- t ásóik után Portugáliában 13 év alatt immár a 17. kor­mány születik majd. LESZAVAZOTT KABINET A legutóbbi kormányvál­ság néhány hónappal ezelőtt, áprilisiban robbant ki, ami­kor Cavaco Silva miniiszter­A Szocialista Párt új főtitká­ra, Vitor Constanció elnök kisebbségi szociálde­mokratának nevezett (való­jában jobboldali konzerva­tív) kabinetjét leszavazták a parlamentben. A bizal­matlansági indítványt az úgynevezett „elnöki párt”, az Eanes volt államfő ve­zette középbal tömörülés, a Demokratikus Megújulás Pántja (PRD) nyújtotta be. Ám a válság kirobbanásától aligha azt remélték, ami vé­gül kisült belőle. A parlament baloldalán elhelyezkedő erők ugyanis számszerűen abszolút több­séget tesznek ki, s így már jó ideje képesek lettek volna koalíciós kormányt alakíta­ni, ha mindkét fél részéről meglett volna erre a szán­dék. A Szocialista Párt azon­ban, az évek során folya­matosan jobbra tolódott Mario Soares főtitkárral az élen, mindeddig kitartóan elzárkózott attól, hogy a kommunistákkal lépjen szö­vetségre. Mióta azonban Soares államfő lett, a párt bázisa mintha ismét balfelé lendült volna. A jobboldali kormány bu­kása után mindenesetre el­képzelhetőnek vélték, hogy a szocialisták, a kommunis­ták, és Eanes pártja közö­Ramalho Eanes, volt elnök, a Demokratikus Megújulás Pártja vezetője sen, vagy esetleg a kommu­nistáik külső támogatásával alakít majd kormányt. Soa­res államfőtől azt várták, hogy a Szocialista, Párt fő­titkárét bízza meg kormány- alakítással. SZEMÉLYI ELLENTÉTEK Nem ez történt. Soares a választások előre hozása mel­lett döntött, s ügyvezető ka­binetként hivatalban hagy­ta Cavaro Silva kormányát. Mondják, hogy a döntés mögött netán személyi meg­fontolások is álltak, Soar es és a Szocialista Párt új fő­titkára, Vitor Coustanció közötti személyi ellentétek­ről beszédnek. Mások sze­rint viszont Soares inkább Mario Soares államelnök előrelátó volt, amikor meg akarta előzni, hagy újabb működésképtelen koalíció alakuljon. A portugál kom­munisták viszont arra fi­gyelmeztettek. hogy a dön­tés a további jobbratolódás veszélyét hordozza magában. Bár Portugáliában a vá­lasztások kiírásától kezdve tilos közvélemény-kutatáso­kat közzétenni, magán-köz- vólemény-kutatások eredmé­nyei alapján politikai hely- zeteSemzők mégsem tartják kizártnak, hogy a válság igazi győztese, maga a meg­buktatott kormányfő, Cava­co Silva lesz. A 47 eszten­dős közgazdász, aki tech­nokrata tudása mellp az utóbbi években a nagy hatá­sú politikai meggyőzés fegy­verzetével is felvértezte ma­gát, ugyanis egyre népsze­rűbb. Cavaco Silva minden­esetre abban bizakodik, ho,gy pártja akár az abszolút többséget is megszerezheti a mostani választásokon. Eh­hez a szavazatok 43 száza­léka már elegendő lenne, ezzé! a parlament 250 man­dátumából 126-ot kapnának. Ha az ügyvezető-kormány­fő várakozásai igazolódnak, ez a mostani választás még­sem csak egy lesz a sok kö­zül, hiszen akkor egyetlen politikai erő — méghozzá a politikai jobboldalról —egy­magában alakíthat kor­mányt, s nem kényszerül szövetségesek jóindulatát keresni. A FELZÁRKÓZÁS FELADATA Ez a fordulat azt is jelen­tené, hogy az új kabinet teljesen szabad kezet kapna az alkotmány — Nyugat- Európának jelenleg legde­mokratikusabb alaptörvénye — felülvizsgálatához, az áp­rilisi forradalom után vég­rehajtott államosítások visz- szafordításához, azaz a rep- rivatizáláshoz, a földreform vívmányainak szétrombolá- sához. Tíz és fél millió ausztrál szavazó járulhatott az urnák elé a távoli ötödik konti­nensen, hogy 'eldöntse, ki kormányozza a következő esztendőkben a földrésznyi országot. Pár a körülmények miatt ,a végeredményt csak csütörtökre ígérik, a szava­zás egyértelműen eldőlt: a szavazatok több mint felé­nek összeszámlálása után immár bizonyosság, hogy is­mét az ötvenkét esztendős kormányfő, Bob Hawke munkáspártja szerezte meg a győzelmet. Az egykori, fegyenctelep- böl lett angol gyarmat nem túlságosan hosszú történeté­ben példátlan, és Ausztrá­liában ennek megfelelően ünnepelt esemény, hogy egy kormányfő egymás után há­romszor vezeti győzelemre pártját általános választáso­kon. Talán nem túlzás az a megállapítás, hogy a két je­lenség hátterében van -némi hasonlóság. Bár a dolgok ennél bonyolultabbak, és az eltérések is jelentősek, mind­két esetben az a dolog lé­nyege, hogy egy markáns po­litikus meg tudta győzni a közvélemény többségét ar­ról: a jövő érdekében egy­szerűen elkerülhetetlen a nadrágszíj meghúzása Ausztrália lakosai sokall­ják a külföldi adósságot, és a mintegy kilencszázalékos évi inflációt, sokallják .a munkanélküliség arányát, és aggódnak az ausztrál dollár meglehetősen törékeny hely­zete miatt. Hogyan lehet az, hogy mégis a folyamatosság­ra szavazott a többség? A válasz két legjelentősebb té­nyezője a következő lehet: 1. A miniszterelnöknek — valószínűleg nem alaptala­nul — /sikerült elhitetnie a szavazók jórészével, hogy a jelenlegi bajok gyökere még a most ellenzéki liberálisok kormányzásának idejére nyúlik vissza, mert ők riad­tak vissza — éppen politi­kai, választási okokból a „kemény orvosságok” al­kalmazásától és 2. A válasz­tók ugyanerre a számlára írták az ,ellenzéki koalíció (a liberálisok és a nemzeti párt) jelenlegi, a helyzethez képest irreálisan kecsegtető ígéreteit, amelyeket inkább a szavazatszerző szándék, mint a valóság motivált. Az ausztrál többség tehát úgy döntött, hogy inkább a bajok feltárása, mint eltus- solása vezethet el a kibonta­kozásig. A jelenség nemcsak Ausztráliában lehet tanulsá­gos. H. E. Kohl a pekingi repülőtéren elvonul a diszalakulat előtt Helmut Kohl és Csao Ce-jang megbeszélései Helmut Kohl, az NSZK kancellárja — aki vasárnap érkezett egyhetes hivatalos látogatásra Kínába — hétfőn Pekingiben megkezdte tár­gyalásait. A kétoldalú gaz­dasági és kulturális kapcso­latok fejlesztése volt a köz­ponti témája Kohl és Csao Ce-jang kormányfő hétfői, első megbeszélésének. A politikusok megbeszé­léseivel párhuzamosan a szö­vetségi kancellár küldöttsé­gének vezető gazdasági szak­értői tárgyalnak a két or­szág közötti kapcsolatok bő­vítéséről, elsősorban új beruházásokról és a kétolda­lú kereskedelem fejlesztésé­ről. Az NSZK Kína kereske­delmi partnereinek listáján a negyedik helyet foglalja el, Hongkong, Macao, Japán és az Egyesült Államok után. Hivatalos kínai adatok szerint a két ország közötti kereskedelemben Peking ol­dalán az 1986-os mérleg két­milliárd dolláros hiánnyal zárult. Akárhogy is alakulnak a voksolás eredményei — hi­szen méig az is bizonytalan, hogy a választások döm- piingjébe belefáradt, kiáb­rándult portugálok közül hányán mennék el szavazni — egy mindenesetre bizo­nyos: Portugáliának végre szilárd kormányzatra lenne szüksége, amely hosszú távú programot dolgozhatna ki. A rá váró feladat ugyanis nem csekély: az elmaradott gazdaságú Portugáliát fel­zárkóztatni Nyugat-Euirópá- hoz. Ellenkező esetben az Euró­pai Közösség nyitott piacán, ahogyan ez mostanában is történik, a versenyképtelen portugál áruk, a gyenge portugál ipar léte is veszély­be kerülhet. A munkanélkü­liség pedig már így is ma­gas, 12 százalékos, s Portu­gáliának 16 milliárd dollá­ros külföldi adósság terhé­vel is meg kell birkóznia. Márpedig ha ezeken a terü­leteken nem sikerül síikért felmutatni, akkor kön/nyen előfordulhat, hogy a soron következő lisszaboni kabi­net élettartama is az olasz minta szerint fog alakulni. Az viszont köztudott, hogy a római kormányok átlagos működési ideje az elmúlt évtizedekben meglehetősen rövidke volt...

Next

/
Thumbnails
Contents