Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-14 / 164. szám

1987. július 14., kedd Somogyi Néplap 3 „A népszerűségből nem lehet megélni Vésén már látszik az alagút vége... Otthonról a seregbe * Becsületes helytállás a gyakorlaton Ahogy mondani szokták, borotvaélen táncolt a vései tsz, többször is zajlott sza­nálási eljárás. Azután há­rom éve új vezetőség került a gazdaság élére, s ettől kezdve egymást követték a termelési szerkezettel, a munkaszervezéssel és az ér­dekeltségi rendszerrel kap­csolatos változások. Javul­tak a termelés tárgyi fölté­telei, s több szakirányítói poszton volt személycsere. E lépések eredményeként 1985- ben 5,6, tavaly pedig 10,5 milliós nyereséggel zárta az évet a tsz, az idén pedig többen már túl szerénynek éráik a tervezett 13,8 milli­ót. Joggal hihetnénk, hogy az eredményt hozó megúju­lásnak mindenki örül, ám ez nem így van ... Mielőtt azonban ennék okairól szól­nánk, néázüfk meg, hogyan változott meg a tsz terme­lési szerkezete. A veszteséges ágazatok átalakítása 1985 ínyarán kezdődött. Az állattenyész­tésben a kis súlyú borjú ne­velése helyett a jövedelme­zőbb hízómarhára tértek át. Űj állattenyésztési ágként a púlykahizlalást vezették be, mely a háztáji termelés in­tegrálásával jövőre teljese­dik ki. 150-es tehénlétszám­mal kezdik meg a legelőre alapozott tejtermelést. A növénytermesztésben nem annyira a napraforgó-, rozs- és borsótermesztés új­bóli bevezetése a fontos változás, hanem inkább az, hogy a hozamok minden­áron való növelése helyett a jövedelmezőség lett az irányadó. Az ágazat nem a tonnák, hanem a hektáron­kénti nyereség növelésében érdekelt. Ugyancsak három éve kezdték jelentős gyümölcs- termésük helybeli hasznosí­tását. Ezzel kapcsolatos vál­lalkozásaik különösen figye­lemre méltóak. Egyebek közt azért, mert a korábban hulladéknak tekintett anya­gokból állítanak elő tőkés exportterméket. 1985Jben kezdte a termelést az alma­ié-, tavaly pedig a gyü- möilcsvelőüzem. Az utóbbi­ból fejlődött ki a ma már többféle gyümölcsöt feldol­gozó rostos üdítő gyártás. A véseiek terméke olcsóbb a hasonló készítményeknél, ugyanakkor több (40 száza­léknyi) gyümölcsöt tartal­maz. Az idén már 10 ezer hektoliter kerül forgalomba belőle az új, védett Fructus márkanévvel. A vertikum kiegészítésére tavaly indí­tották be azt az üzemegysé­get, amely almatörkölyből állít elő pektiinalapanyagot NSZK-exportra. Most épül gyümölcsllésűrítő üzemrész, amely szeptembertől 200 va- gonnyi léből készít majd sűrítményt nagyrészt tenge­rentúli exportra. Ezzel ko­rán tsincs vége az új megoldá­sok keresésének. Már a Kermiben vannak a saját szabadalmuk alapján ké­szülő pektines gyümöllcSle- vük mintái. Ez diabetikus készítmény, biológiai mecha­nizmusa azonban lényegesen eltér a már forgalomban lévőkétől. A gyümölcsfeldolgozás az idén több mint 8 millió fo­rintot ihoz. A szerkezetváltás önma­gában aligha lett votlna eredményes az új munka- szervezési és érdekeltségi megoldások nélkül. Új vál­lalkozási formákat, egye­bek közt önelszámoló egysé­geket hoztak létre. Mind­ezek lényege, hogy több és jobb munkával többet lehet keresni, s hogy az ágazatve­zetőtől a dolgozóig mindenki közvetlenül érdekelt az eredményességben. Az átlag­bér a két év előtti 54-ről 66 ezer forintra nőtt, nem be­szélve a nyereségrészesedés­ről, amelyet azelőtt csak hírből ismertek. Miért van hát, hogy a nemrégiben lezajlott megyei pártbizottsági látogatáskor a gazdaság párttitkára töb­bet beszélt elégedetlen és sértett emberekről, mint azokról, akik örülnek, hogy tisztességes munkájukat jobban megfizetik? — Az úgynevezett üzem­egységvezetői posztokon nagyrészt szerény végzettsé­gű, idősebb emberek álltak, akik úgy hitték, hogy kor­szerű ismeretek nélkül, csu­pán tapasztalatból is lehet irányítani — mondta Gubek István ágazatvezető. — Az elnök jól képzett, fiatal ag- ronómusokat hozott, így persze elkezdődött a morgo- lódás. „Hogy képzeli, hogy 30 éves emberek dirigálja­nak?” Azok körében sem lett népszerű az elnök, akik ugyan most többet keresnek, ám ezért dolgozni is kell, ráadásul már a közös va­gyont sem tekinthetik „ma­gukénak” a szó korábbi ér­telmében. Az itt palackozott sört például már ki-ki csak a tsz árudájában veheti meg. — A fizikai dolgozóknál csak az kap részesedést, aki a férfiak közül a 2100, a nőknél az 1900 órát ledol­gozza — mondta Porosa István elnök. — Emiatt az idén hatvanan maradtak ki az év végi részesedésből. Az összes bér 90 százalékát a teljesítmények alapján fizet­jük ki, s rövidesen még az eddig órabéres gépszerelés­nél is teljesítménybérezést vezetünk be. Azelőtt a bért elsősorban a munkában töltött évek határozták meg, a mai mérce szigorúbb, s lehet olyan, aki ennek nem örül. Én vállalom ezt, mert a népszerűségből ma nem lehet megélni, csak a jobb munkából. Az állattenyész­tésen kívül valóban minden ágazatvezető cserélődött. El nem küldtünk senkit. Aki elment, elégedetlen volt a képességeihez mért beosz­tással. Az új vezetőktől azt kértük, hogy szigorúan kö­veteljék meg a munkát. Ma már nem lehet „megy, ahogy megy” alapon zsebből gaz­dálkodni. A vésői példa tanulságát az említett látogatás során dr. Sarudi Csaba, a megyei pártbizottság titkára így öszegezte: a követelmónytá- masztás nem kelt mindig tetszést. Nincs olyan meg­újulás, amellyel mindenki egyetért, mégis vállalni kell, mert nincs más kiút. Ehhez csak annyit, tálán kevesebb lett volna a sértett berzenkedés, ha a tsz párt­vezetősége és tagsága hatá­rozottabban kiáll az új el­fogadtatása mellett. A gazdaság eredményei imponálóan fejlődtek, ve­zetőiben nyomát sem talál­tam azonban megelégedett­ségnek, még kevésbé önelé­gültségnek. — Amit eddig elértünk — mondta Porcsa István —, az csupán annyi, hogy már látszik a fény az alagút vé­gén. A lehetőségeket terem­tettük meg, hogy még ered­ményesebben dolgozzunk. Bíró Ferenc Mozgalmas időszak van a megye déli részében lakó tartalékos katonák mögött Szokásos „civil” munkájuk mellett fontos honvédelmi feladatot is megoldottak. Az egyik éjszaka sorra ér­tesítették a tartalékosokat, hogy haladéktalanul vonul­janak be a nagyatádi egység­hez. Megbolydult a környék. A futárlánc munkáját dicsé­ri, hogy az érintettek részé­re a behívóparancsokat gyor­san, valamivel a határidő előtt kézbesítették. Futószalaghoz hasonló gyorsasággal és rendszeres­séggel pergett a többi ese­mény is: lövészet, harcjár­mű-vezetési, összekovácso­lási gyakorlat. Menet közben a tartalékosokat tájékoztat­ták arról, hogy milyen cél­lal hívták be őket. Azt mér­ték föl, milyen szinten tud­ták megőrizni honvédelmi ismereteiket, milyen színvo­nalon képesek együttműköd­ni a tényleges állománnyal. Nem egy tartalékos szo­ciális gondja is előjött. Ha ezt előbb jelzik — eleget téve a bejelentési kötelezett­ségnek —, már megoldhat­ták volna. Ilyen szempontból szintén hasznos volt tehát a fölmérés, és tanulságos más tartalékosok számára is. A feladatok gördülékeny megoldását segítette a rend­őrség, valamint — egyik szervezőként — a tanács. Hamvas János, a Nagyatádi Városi Tanács elnöke a kö­vetkezőket mondta el tapasz­talatairól: — Fegyelmezettség és jó hozzáállás jellemezte a két nap eseményeit. Örömmel állapítottuk meg, hogy be­csületbeli kötelességüknek A nehézfémek kimutatására űj műszert vásárolt a Dunántúli Regionális Vízmű. Az NDK-beii berendezés már kis koncent- rátum esetén is jelzi a szennyvízben az ilyen anyagokat. A műszer az új szennyvíztisztító telep laboratóriumának a mun­káját segíti EGYÜTT AZ EZÜSTPARTON Négy szobában tizenkettőn A SZOT Ezüstpart üdülő­szállóban jelenleg 16 úgyne­vezett nagycsalád élvezi a nyár, a Balaton öremeit. A legtöbb közülük négygyerme­kes család, de jöttek öt, sőt hat gyermekkel is. A legma­gasabb létszámmal a Mis- kolczi família érkezett Szép­lakra: 4 szobában tizenkét - ten laknak, az étteremben két összetolt asztalt ül­nek körül. — Otthon is elférnek egy asztalnál? — Szeretjük a közös étke­zéseket, ha valamennyien együtt vagyunk. (Este hat óra. Az első tur­nus már vacsorázik, Mis- kolcziék a másodikkal indul­nak majd az étterembe. Ad­dig beszélgethetünk.) — Nagyszerűen érezzük magunkat, kitűnő strandidőt fogtunk ki — folytatja az asszony. — Azt hiszem, fel­frissültén, kellemes emlékek­kel térünk majd vissza szü­lővárosunkba, Kecskemétre. — Mekkora lakásuk van otthon ? — 75 négyzetméteres, úgy­nevezett négyszobás. Nem könnyű elférni benne, Negyvenegy éves, csinos asszony, szinte árad belőle a derű és a lelkierő. Eredeti foglalkozása: női fodrász, de 1968 óta gyesen van. Tíz gyermeket szült, s nevel a férjével, Miskolczi Pállal együtt, aki a kecskeméti Paj­tás áruházban eladó 1955 óta. — Nekem ez a hivatásom feleli az asszony. — A fér­jem pedig megért és szeret engem. Akárcsak a gyere­keket. —Hát igen — veszi át a szót az ötven körüli család­fő. — Amikor udvaroltam ne­ki, már akkor azt mondta: „legalább öt gyereket sze­retnék”. Gondoltam, majd elfelejti... És tessék... — gyöngéd mosollyal néz a fe­leségére. — Mindegyik gyerek más — így az asszony —, minde­gyikben van valami külön­leges, szeretnivaló. — A legidősebb, Brigitta, az idén érettségizett. Orosz— angol szakra jelentkezett a szegedi egyetemen, s az orosz nyelvet Leningrádban is volt módja gyakorolni. Pál Csaba jövőre fog érettségiz­ni, Erzsébet Krisztina máso­dikos gimnazista (mellesleg lelkes eszperantista), Berna­dett pedig szeptemberben kezdi meg a nyolcadik osz­tályt. A fényes szemű Ág­nes hetedikes (a német és az angol nyelvórák mellett zongorázni is tanul), a ha­todikos Péter, és a negyedi­kes Fatima német tagozatos iskolába jár. Az erőteljes kis László harmadik osztályos. A két kicsi: Margit, Lukré­cia hároméves, Ágoston két­éves. — Megkérdezhetem — szólók —, hogy körülbelül mennyi a havi kiadásuk? — Pontosan, mint ameny. nyi a bevételünk — mondja az asszony. — Én 1500 fo­rintot kapok a gyesen, a fér­jem keresete, ha nagyon si­keres a hónapja, 6 ezer fo­rint. Ehhez jön a 9 ezer fo­rint családi pótlék és a 4600 forint nevelési segély. Éven­te kétszer ruhasegélyt is ka­punk. Nos, ennyi. Ezt kell beosztanunk. Ingyen üdülnek. — Még az utazási költsé­gekre is kaptunk kétezer fo­rintot a szakszervezettől — mondják. — A koszt nagyon jó és bőséges, nincs szükség pótlásra. A négy szobában kényelmesen elférünk, ké­nyelmesebben, mint otthon. Szeretik a Balatont, „külö­nösen, ha hullámzik”, mond­ják a gyerekek. Nagy sétá­kat, kirándulásokat tesznek. A nagyobbak már ismerik Tihanyt, Szántódpusztát?. Fagylaltot nem vesznék. („Nem egészséges”, állítják.) A tévét az üdülőben is és otthon is csak olyankor né­zik, ha nekik való műsort su­gároznak. A könyveket job­ban szeretik. Játszanak, sportolnak, olvasnak. Testben és lélekben egyaránt egész­ségesek. Sz. A. érzik a résztvevők a felada­tok eredményes megoldását. Kedvező hatású volt az is, hogy néphadseregünk egysé­ge feszesen, jól szervezte meg a fölmérést, gördülé­keny volt a gyakorlat. Csak a vállalatoknál, szö­vetkezeteknél zsémbeskedtek egy kissé: az atádi konzerv­gyárban borsószezon van, a földeken pedig megkezdődött az aratás. Hiányoztak az órákra kieső emberek és jár­művek, bár a legnélkülözhe­tetlenebb gépkocsikat a hon­védség rövid idő után visz- szajuttatta az üzemeltetőhöz. A gyakorlat időpontja nem véletlenszerű volt: a néphad­seregen belüli feladatok kí­vánták meg ezt az időzítést. Hogyan értékelik a kato­nák a fölmérést? Erre vála­szolt Vukics János őrnagy, a nagyatádi egység parancsno­kának politikai helyettese: — Több csoportba osztva végezték feladataikat az ak­ció résztvevői. Közülük né­hány kiváló teljesítményt ért el és a többiek is jók, eredményesek voltak. A tar­talékosok és a sorkatonák egyaránt lelkesen tevékeny­kedtek, igyekeztek megmu­tatni, hogy mit tudnak, ösz- szességében a fölmérés olyan sikeres volt, hogy a leszere­lés után néhány sorkatonán­kat megdicsértünk, illetve soron kívül előléptettünk, mivel kimagasló munkával járultak hozzá a jó össztel­jesítményhez. Valamennyi résztvevőnek megköszöntük a jó hozzáállást, a sikeres részvételt. K. Gy. Kevesen jegyeztek kötvényt Kivárnak a telefont várók A posta a múlt hónapban hirdette meg, hogy Kapos­váron és góckörzetében, va­lamint Nagyatádon telefon­kötvényt bocsát ki. Meg­kezdődhetett a kötvényjegy­zés, a magánszemélyek hu­szonötezer, a közületek száz­ezer forint értékű kötvé­nyekre jelenthették be igé­nyüket. A jegyzés határide­je augusztus harmincegyedi­ké, tehát van még idő, ám a kaposvári kötvényirodában mégis meglehetősen elége­detlenek az eddigi számok­kal. A tervek szerint 4800 magánszemélynek és 300 kö- zületnek kívánnának érték­papírt eladni, ám eddig csu­pán ezerhétszázra van je­lentkező. Különösen kevés a közületi jegyzés. A góckör­zetben levő falvakból is alig- alig jeleztek vételi szándékot az emberek. Épül a kaposvári telefon- központ, és a megyeszékhe­lyen, valamint környékén sok helyütt láthatják azt is a polgárok, hogy dolgoznak a posta kábelfektetői. Meg­lehet: sokan úgy gondolják, hogy a több ezres kapacitá­sú központ most már min­denképpen elkészül, a kábe­leket sem véletlenül helyezik el a szakemberek, tehát köt­vény nélkül is lesz telefon. lzményi Ria, a kaposvári kötvényiroda vezetője leszö­gezte: 1990-ig senki más ne számítson telefonra, mint az, aki kötvényt vesz. Ehhez az alaptételhez a posta minden körülmények között tartja magát. —S mi történik akkor, ha augusztus végéig nem gyűlik össze elegendő vásárolni szándékozó magánember és közület? — Akkor meg kell hosz- szabbítanunk a határidőt. Ezért volna jobb, ha idejé­ben jegyeznének kötvényt mindazok, akik telefont sze­retnének, illetve meglevő te­lefonjukat kívánják áthe­lyeztetni máshova. A közü­letek nagy része jól tudja, hogy akar-e a közeljövőben terjeszkedni, új telephelyet kialakítani. Jó volna, ha ezt is figyelembe vennék, és a leendő üzemek, irodák, üz­letek s egyebek telefon- ellátását is beterveznék, az­az kötvényt jegyeznének. — A jelenlegi „iramból” azonban nem tűnik ki az önök által várt lelkesedés■ — Reméljük, hogy nemso­kára felgyorsulnak az ese­mények. Tudjuk azt is, hogy sokan most vannak szabad­ságon, s ez kihat mind a magánemberek, mind a kö­zületek jegyzéseire. Bekalku­láljuk azt is, hogy sok cég­nek Budapesten vagy másutt — Somogy megyén kívül — van a központja, s az itteni telephelyek vezetői a köz­ponti döntésre várnak. Ez­zel együtt kedvezőbb lenne az ütemesebb forgalom, mert félünk tőle, hogy majd au­gusztus vége felé hosszú so­rok állnak a kötvényiroda élőtt. Persze ma is vannak, akik sietnének, sőt már az OTP- ből kivett huszonötezer fo­rinttal érkeznek a Toldi la­kótelepen levő kötvényirodá­ba. Számukra megismétel­jük: most csak jelentkezni lehet, azaz kötelezettséget kell vállalni a vásárlásra, azután a posta majd dönt, hogy ad-e kötvényt vagy nem, s aki végül is vehet ér­tékpapírt, az október elseje és november hatodika között teheti ezt. L. P.

Next

/
Thumbnails
Contents