Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-06 / 132. szám

Somogyi Néplap 1987. június 6., szombat ni m IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS BfíÍÍ|:#S|ÍIÍ Tenni, ahogy lehet tóPESKŐH' ciós anyagát foglalja magá­ba. Kezdve a szülővárostól, Temesvártól', a műegyetemi felvételi bizonylaton át a korai rajzokig, tervekig. Micsoda kor volt ez az épí­tészettörténész szemszögé­ből! 1910 körül mennyi min­den épült, milyen gondosan, gyonsan és jó minőségben, néha még az 1945 utáni el­hanyagolást is kibírva. Nem csoda, hogy később a közép- osztály „boldog békeidők­nek” nevezte ezt a korit, s ezért idézőjelben szoktuk használni — de ne felejtsük el, hogy Móricz „boldog em­bere” is ebben a korban volt boldog, minden szenvedése ellenére ... Kós életművé­nek döntő szakasza is ehhez az időkhöz kötődik: ekkor épült föl a sztánai Varjúvár, az Állatkert egyes részei, a Városmajor utcai iskola, a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeum, a zebegényi temp­lom és a főváros egyik leg- harmonikusabb épülete, az óbudai református papiak . .. Az 1920 utáni könyvművé­szeti életmű bizony, amolyan pótcselekvés is volt — tanul­mány Erdély köveiről, Er­dély köveinek egymásra ra­kása helyett Azt hiszem, semmi sem jellemzőbb Kós Károlyra, mint amit Bankó Samunak mesélt: olcsó, papíron érték­telen földet vásárolt, s az­tán két kezével kiszedve a köveket feljavította a talajt. Ilyen ember volt. Hogy az­tán filozófiája, a transzilvá- nizmus mennyire volt élet­idegen, más kérdés. Az bi­zonyos, hogy a román király és a magyar kormányzó ural­ma helyett valamilyen de­mokratikus köztársaságról álmodott. Helytállása a nehéz idők­ben példa az utókor számá­ra. Életművét jól illusztrálja — a szó szoros értelmében — Sas Péter Képeskönyve. Székely András t7»XmOTWXHiHWl Majdnem száz évet élt. Majdnem száz év alatt mennyi baj érhet egy félig- meddig német eredetű erdé­lyi magyart, aki székely ezermesterként vállalta ma-, gára a művész, az építész, az író, a politikus feladatát? Élete egyik főművét, a két kezével teremtett, bámulatos egységű Varjúvárat feldúl­ták a világháborúban; a for­rások szemérmesen hallgat­nak róla, hogy kik és miért. Igaz, rendbe tették, amolyan nyaraló lett a kis nyomdát rejtő kőház, ahol a szinte középkori módon formált könyvek születtek, a modern tömegáru csúfságától meg­riadó angol Morris és Ruskin szellemi útmutatását követ­ve. De az idős mester, bár nyolcvankét éves koráig ma­ga kaszálta kolozsvári kert­jében a füvet, már nem szí­vesen ment el a Varjúvárba. Van ebben a nagy szere­tettel összeállított albumban egy kép: a Mezőgazdasági építészet című könyv cím­lapja. Akkor készült a tan­könyvféle, amikor Kós Ká­rolyt épp félreállították, a 40-es évek végén. Pedig 1945 után éppúgy elfogadta a történelmi változásokat, mint 1920 után. Baloldaliakkal mindig barátkozott, de sose volt párttag. Talán ennek is köszönhető, hogy nem tör­tént nagyobb baj», mint hogy méltatlan munkakörbe helyezték, igen kis túlzással mondhatni, hogy disznóólát terveztettek vele szakmány­bán. S mit csinált? Megpró­bálta a legtisztességesebben végrehajtani a büntetésfel­adatot, mindazok javára, akiknek a gazdasági épüle­tekkel dolguk lehet. Sokat meditálnak ma arról, mi hasznosabb, a lelkes Kos­suth- vagy a borúlátóan szer­vező Széchenyi-típusú ma­gyar; számomra a sors meg­szabta feladatokat vállaló Kós Károly a példakép. Aki mindig az angol nyelvi for­dulat alapján cselekedett: do your best — tedd, amit te a (legjobban megtehetsz. A Sas Péter által szerkesz­tett és a filozófus Tordai Zá- dor szövegeivel kommentált képeskönyv egy meg nem írt, de fölöttébb szükséges nagy monográfia illusztrá­Matuz Gábor | J / . r I r I háromtagú csalod Negyedszerre is telitöl- tötte a kis műanyag locso­lókannát, és pontosan pró­bálva beosztani a vizet, mindegyik virág tövéhez löttyintett még valameny- nyit. Utána a kannát hal­kan bevitte a kamrába, visszafelé szobájában köny­vet emelt le a polcról, ki­ment az erkélyre, lehunyta szemét, és arcát jólesően a kora tavaszi, erejüket próbálgató napsugarak elé tartotta. A sokáig szoba­fogságra kényszerült bőr hamar kipirult, ekkor a nő csendesen a szalmafonatú karosszékbe ereszkedett, lábait keresztbe rakta egy­máson, pörgetni kezdte a könyv lapjait, szemét nem nyitotta ki, félt a hunyor- gástól. „Ügy látszik, elaludtam”, pislogott bele, hirtelen jö­vő ásítását, elnyomva a gyorsan sötétülő szürkület­ben. A vékony függönnyel vé­dett kiságyból apró hor- kantás hallatszott, majd egy rövid sóhajtást köve­tően új, felelősséget nem teljesen tisztázotton érzé­kelő hang érkezett: — Ma­ma. A nő meglepetten pillan­tott fel, gondolkodni kez­dett, mit is hallott az előbb tulajdonképpen. Rövid töp­rengés után, a megriasztott agy rendeződésekor rájött, a mama szót rögzítette em­lékezete. Nem öntudatlanul kiejtett két szótagot: ma­ma, nem, tisztán, érthetően, igaz, kissé félénken: tylama. Elmosolyodott, ujjaival vé­gigsimított a könyv ke­mény kötésén, ha nincs egyedül, nevet. Ha nincs egyedül a nagy pillanatban — első értelmes szó! —, mondjuk, ketten tanúi a sorsformáló eseménynek, nevet. A másik is nevetne. Nem hangosan, nem egé­szen felszabadultan, hiszen a felnőttek nevetése nagy örömben harsány, nyolchó­napos fülnek pedig lehet, hogy fájdalmas erősségű. — Mama! Mintha szólítot­ta volna őt, az anyját, va­lamit akar, talán éhes, fel kellene■ állni... valahol azt olvasta, nyolchónapos csecsemők nem szoktak be­szélni, néha szavakba ren­deződő gagyogásuk tartal­ma nem az, amit először veszünk ki belőlük ... még­is, most másodjára a szó keményebben hangzott...” azt hiszem, keményebben hangzott”. Nahát, ilyen váratlanul, hogy fog örülni a férje! Megszólalt első gyermekük, megkezdte kilábalását a felnőttek számára érthetet­len világból, közelíthetnek egymáshoz. Ezután már nem érzik buta szükségét a gügyögésnek, selypítő be­szédnek, ha kell hozzászól­ni, hiszen már figyel, pró­bálja megjegyezni a szava­kat, nemsokára két lábra kényszeríti kicsiny testét, megteszi az első önálló lé­péseket, mindenbe beleka­paszkodva, ami nem elég stabil, a földre rántva tör előre, növekszik. — Mama! Nézd, nézd, ez a paran­csoló hangsúly, mint aki tisztában van vele, min­den körülötte forog, min­denki azon fáradozik, ma­radéktalanul a kedvére te­gyen! Váratlanul eszébe ju­tott József Attila Mama cí­mű költeménye, gyerekko­ra számára legkedvesebb verse: „Már egy hete csak ...”. Anyák napján mindig ő szavalta. — Mama! A tnő vágyakozva felállt, félrehúzta a finom anyag­ból készült függönyt, és le­hajolt: — Tessék! — súgta gyen­géden. A kisfiú válaszként is felfogható szavaiba enyhe szemrehányás vegyült, a magárahagyatottság érzé­sének megpendítése: — Mama! Mi a... csinálsz?! ENGYEL JÓZSEF 1ŰVEI KÜLFÖLDÖN Aki csak kevéssé ismeri az író életrajzát, annak is tud­nia kell, hogy pályája meg­szakításokkal és újraindulá­sokkal teli. Az első törést a tanácshatailom bukása jelen­tette, Bécsi emigrációja ide­jén kapcsolódott a magyar írók köréhez. Ott adták r ki az Írók könyvtára sorozat darabjaként 1923-ban Gáb­riel Lajos változásai című munkáját. Minthogy Bécs- ben, majd 1927-től Berlin­ben német lapok munkatár­sa volt, németül is próbált írni elbeszéléseket. Közülük néhány, mint a Sternekund und Reinekund, Berlin 1928 oder die Demokratie, Broc- dorf — Rantrau megjelent. Könyvre viszont várnia kellett a Moszkvába való át- településig. Tudjuk, hogy már Berlinben készen volta Visegrádi utca, de Kun Bé­la előszavával csak 1932-ben adták ki a Sarló és kalapács könyvtár darabjaként. Ezt a sorozatot a Szovjetunióban élő külföldi munkások ki­adóvállalata gondozta. Egy évvel később pedig a Szov- jetszkaja Literature Isztori- cseszkij reportazs (Történel­mi riport) címen adta ki oroszul. Még ugyanabban az évben (1933) Tri domni (Há­rom kemence) című önálló kötete is megjelent P. Bern­stein fordításában. Van a Visegrádi utcának egy kevésbé ismert kiadása is. Torontóban a Kanadai Magyar Munkásköriyvtár 9. számaként vehették kézbe az érdeklődők (1936-ban). Ezután huszonhárom évig nem jelent meg külföldön Lengyel József-mű. Az ötvenes évek elején újrainduló fordítói munka nyitányát Lengyel életművé­ben az 1919-es eseményekre emlékező esszéregény német változata jelenti. A Visegra- der Strasse-1 a Dietz Verlag adta ki 1959-ben Berlinben. Éttől kezdve a német kiadók fokozottan érdeklődtek a Lengyel-könyvek iránt. A Verlag Volk und Welt 1965- ben jelentette meg a Das unruhige Leben des Ferenc Prenn (Prenn Ferenc hánya­tott élete) című regényt. Szent-Iványi Ita műfordítá­sának sikerét jelzi, hogy egy év múltán utánnyomása is szükségessé vált. A Rowohlt Verlag az Elba menti Glück- stadtból vállalta a Die Att­raktionen des Hern Tördeky (Tördeky úr attrakciói) meg­jelentetését Friderika és Ele­mér Sehog átültetésében. Ez­után csaknem tíz év telt el az újabb kötetig. Jörg Busch- mannt ragadták meg a Trend Richárd vallomásai, s mun­kájának eredményeként az Aufbau Verlag-1976-ban ki­adta a Die Bekentnisse des Richard Trend-t. öt évvel később a Verlag der Nation tette a német olvasók kezé­be a Die Kettenbrücke (Híd­építők) című regényt, Álmos Csongár fordításában. A hatvanas évek közepén milánói olasz kiadó (Edizio- ne Milano Nuova) érdeklő­dött Lengyel József-művek iránit Nyilván Eva Rossi ajánlatai következtében, aki néhány év alatt három köny­vet fordított olaszra. 1964- ben a Batte il cuore della Cina (Keresem Kína köze­pét) jelent meg. A következő esztendőben a Ferro Edizio- ni vállalkozott két sikeres mű, Del principio alia fine (Elejétől végig) és a Sorti- legio (Igéző) kiadására. Meg kelil jegyezni, hogy a hatvanas évek második fele igazán sikeres volt Lengyel Józsefnek az angol nyelvte­rületen. A Peter Owen Ltd. Duezynska Ilona ajánlására lefordíttatta több könyvét. A sort 1964-ben a The Jude’s Chair (Űjra a kezdet) nyi­totta meg. A folytatás: From Beginnig to End + The Spell (Elejétől végig és Igéző), majd Prenn drifting (Prenn Ferenc hányatott élete) 1966- ban. Az Elejétől végig 1968- bam az Egyesült Államokban került közlésre a Prentiee- Hall American Edition Englewood Cliffs gondozásá­ban. Két évvel később Acta sanctorum címmel az Elévült tartozásit tette át angolra Duezynska Ilona. A hetvenes évek elején ugyanő Anna Novotny néven publikálta fordításait. 1973-ban csak­nem egyidőben jelent meg közreműködésével a Szem­besítés (Confrontation) angol és amerikai kiadása. Az előbbit Peter Owen cége, az utóbbit a Citadel Press gon­dozta New Jerseyből. Angol nyelven Lengyel József- könyv 1979-ben hagyta el a nyomdát, a The JJridgebuil- ders (Hídépítők) Házi Judit fordítását a Corvina kiadó gondozta. Az író munkái közül az Igéző iránt nyilvánult meg talán a legnagyobb érdeklő­dés. Magda Reinerová cseh nyelvű tolmácsolását 1967- ben adta ki ^prágai Odeon. De már azt két: évvel előbb olvashatták Hana Ponicka jóvoltából szlovákul (a po­zsonyi Slovensky Spisovatel jelentette meg). Csehül Ca- rodéjrük, szlovákul Bosorak volt a címe. Lengyelül — Hanna Kuzniarska munká­jának eredményeként — Czarownikként került ki­adásra 1971-ben. Csehül az Isten ostorát (Attila — Bic Bőül) olvashatták 1978-tól Milán Navratil átültetésében. Érdekesség, hogy az Igé­zőből leghamarabb francia nyelvű változat jelent mega Le pain amer kötetben Tar- dos Tibortól. A Danoél pá­rizsi kiadó 1964-es könyve tartalmazta az Igézőt és az Elévült tartozást. Csaknem pontosan tíz évvel később gondozta a Fayard szintén Tardostól a Deux commu- nistes (Szembesítés) című Lengyel-művet. Anne-Marie de Backer és Pödör László együtt dolgozott az Endu­rance humaine (Mit bír az ember) köteten, amit a Cor­vina 1976-ban adott ki. Az önálló könyvként meg­jelent Lengyel-művek mel­lett egy pillantást kell vet­nünk antológiákra is. Pon­tosabban: előbb mint érde­kességet feltétlenül' említeni kell az Elejétől végig dán változatát, amely Fra begin- delsen til enden címen Leif Bertelsen munkájának ered­ményeként jöhetett ki. Ha már az érdekességeknél va­gyunk, akkor első helyre kí­vánkozik az indiai Madras vállalkozása: 1965-ben, illet­ve a következő évben teluga és tamil nyelvű válogatás jelent meg rövid történetek­ből. Ebbe Lengyel Józseftől a Könyv, kert és gyermek került. Pár esztendővel ké­sőbb egy szlovén nyelvű an­tológiába av Kicsi, mérges öregúrt fordította 3e Joze Hradil. A Várnában 1969- ben kiadott Magyar panorá­mában a Sárga pipacsokat olvashatjuk bolgárul. A Mo­derne Erzähler der Welt Ungarn kötetben Lengyel József Obsitosok szökésekről beszélnek című elbeszélése került Hildegard Grosche fordításában (Baselben a Horst Edmann Verlag gon­dozta). A 44 magyar elbeszé­lés című moszkvai kötetbe az Oldás és kötést válogat­ták. Részletesebb felsorolás helyett még egy érdekesség: az Oldás és kötés legutóbb (1987) kínaiul jelent me| Csaj Pong-fej tolmácsolá­sában. Az Oldás és kötés egyéb­ként több folyóiratban is ol­vasható volt a hatvanas években. Ilyenek: Synthéses (Bruxelles), Sinn und Form (Berlin), Rettur (Rejkjavik). A folyóiratoknál mindig volt, akit foglalkoztatott Lengyel József írásművészete, s igye­kezett népszerűsíteni. Ki kell emelni Einar Olgeirsson ne­vét, aki nemcsak az Oldás és kötést tette át izlandi nyelv­re, de a Rettur 1973-as év­folyamában recenzipt írt a Szembesítésről, 1975-ben pe­dig ugyanott nekrológot Len­gyel Józsefről. Az első összegzés Lengyel József külföldi fogadtatásá­ról Margittay Ilona jóvoltá­ból készült. További feladat a teljes bibliográfia elkészí­tése. Enélkül a pályakép részletes, megrajzolása elkép­zelhetetlen. Laczkó András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents