Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-12 / 137. szám

1987. június 12., péntek Somogyi Néplap 3 Űj bérezés Lengyeltótiban A jobb eredményekért A félév közeledte számve­tésre készteti a vállalatokat. Hol tartanak, mennyire si­került megvalósítani a ter­veket? A Kaposgép lengyeltóti gyáregységének igazgatója, Lipusz András elégedett az eddig elért eredményekkel. — 110 milliós termelési értéket tűztünk ki célul éves szinten úgy, ' hogy ezt a munkát a meglévő létszám­mal akarjulk megvalósítani- Ezzel együtt nagy gondunk, hogy a bérfejlesztések elle­nére sincs elég jól képzett, érettségizett szakmunká­sunk. Azt tapasztaltuk, hogy ezek a dolgozók más terü­leten igyekeznek elhelyez­kedni magasabb bérért. Volt olyan érettségizett forgácsoló szakmunkásunk, aki inkább elment flakontöltő műveze­tőnek- A többségük nem azt a munkát végzi, amire ké­pesítve lett. Ezek ellenére a gyáregy­ség eddigi eredményei jók. Május végére az időarányos tervet 40 százalékkal túltel­jesítették­— Most félév előtt már látszik, hogy a nehezebb kö­rülményék között is elérjük a tervezett nyereséget. En­nek érdekében tovább kor­szerűsítettük a bérezés rend­szerét. Fontos az, hogy a dolgozó tisztában legyen az­zal, hogy milyen munkáért, mit várhat. Lengyeltótiban 5 százalé­kos normarendezést hajtot­tak végre. Ennek ellenében természetesen a követelmé­nyek is megnőttek. A jelszó a gyáregységnél: jobb mun­káért magasabb bért­— A főmunkaidőben vég­zett termelésnövelés emeli a nyereséget és ez teszi lehe­tővé a magasabb díjazást. Szándékosan beszélek díja­zásról és nem bérezésről. Meghatározott munkákért ugyanis meghatározott díja­kat fizetünk a produktív ter­melésben dolgozóknak- Ezen kívül prémiumra és egyéb jutalmazásokra további ősz- szegeket szeretnénk felhasz­nálni. Ennek megteremtésé­hez pontos, szervezett, érté­kes munkára van szükség. A gyáregység új próbál­kozásai a vállalat kollektív szerződéséhez is igazodnak és természetesen összhang­ban vannak a gyár sajátos­ságaival­— Mindig ostoroztam a hagyományos teljesítmény rendszert. Nálunk a munka jellege, bonyolultsági foka határozza meg annak érté­két, és a dolgozó a személyi órabérétől függetlenül kapja utána a díjazást- Dolgozóink nagy része megértette törek­vésünk lényegét. Természe­tesen volt olyan is, hogy nem vállalták a jövő ilyen úton történő megalapozását. Ahhoz, hogy Lengyeltóti­ban minél eredményesebben oldják meg feladataikat, a munkakörülményeken is rengeteg változtatásra van szükség­— Évtizedes álmurik válik végre valóra. Elindul a festőműhely rekonstrukció­ja, és ha ez elkészül, akkor végre nem az időjárás hatá­rozza meg ennek a munká­nak a minőségét. A felújí­tás megkezdéséhez már ke­zünkben van az engedély es az épület bontása még eb­ben a hónapban megkezdő­dik- Teljes átalakítást vég­zünk és korszerűsítjük a berendezéseket. Az új fes­téstechnológiánk megfelel majd a mai műszaki köve­telményeknek. A melegszóró berendezés a mai éltechno­lógiát jelenti- Anyagtakaré­kos, alkalmazásával javul a munka minősége és az egész­ségre sem káros olyan mér­tékben, mint a hagyomá­nyos módszer. Természetesen jelentős gépi és technológiai beruházást jelent a rekon­strukció. Ügy számolunk, hogy az idei télen már a felújított, megfelelő légtech­nikai berendezéssel ellátott műhelyben fogunk dolgozni­L. R. 35 talált új gazdára Megfogyatkoztak az építőipari munkásszállók Az építők szakszervezete az ágazat valamennyi válla­latára kiterjedő felmérés alap­ján — hat év után ismét — megvizsgálta a munkásszál­lások lakóinak helyzetét és a szálláshelyek kihasználását. Az adatokból kitűnik, hogy jelenleg az építőipari dolgo­zók 10,6 százaléka, vagyis mintegy 30 ezer ember lakik a fővárosi és vidéki munkás­szállásokon. Az építőiparban folyama­tosan csökkenő létszám miatt a rendelkezésre álló szállás­helyek kihasználtsága csak 65 százalékos. Elsősorban ez az oka annak, hogy a gaz­dálkodási nehézségekkel küszködő építőipari vállala­tok a munkásszállók értéke­sítésével igyekeznek enyhíte­ni pénzgondjaikon. Így 1980- tól napjainkig 20 vállalat összesen 35 munkásszállót adott el, csaknem 8 ezer szálláshellyel. Ezeket az épületeket az új tulajdono­sok — a tanácsok és külön­böző intézmények, vállalatok — sokféle célra hasznosítot­ták: berendezték szociális otthonnak, diák-kollégium­nak, fiatal házasok átmeneti otthonának, irodaháznak stb. A szakszervezet elnöksége azt szorgalmazza, hogy a vál­lalatok az eddiginél körülte­kintőbben járjanak el, és a jövőre, az építési igények megélénkülésére is gondoiva ne kótyavetyéljék el a mun­kásszállókat, álljanak készen a jelenleginél nagyobb mun­káslétszám foglalkoztatásá­ra, elszállásolására. A tapasztalatok szerint az állandó jellegű munkásszál­lásoknak 90, az ideiglenesek­nek pedig 80 százaléka meg­felel a műszaki-gazdasági, valamint egészségügyi elő­írásoknak. Az állandó szál­lók szobáinak 90 százaléka ■rendelkezik mosdóval, s vannak olyan épületek is, amelyekben minden lakószo­bához fürdőszoba vagy zu­hanyozó tartozik. Most már egyetlen szállón sem lehet megtalálni a múzeumi da­rabbá öregedett emeletes vaságyat, amely néhány .év­tizede még általános volt. A vállalatok anyagi lehetősé­geikhez mérten tovább kor­szerűsítik a munkásszálló­kat. Ám a szakszervezet el­nökségének véleménye sze­rint a meglévő berendezések, felszerelések épségének meg­őrzéséért az eddiginél többet kellene tenni a szállók ön- kormányzati testületéinek; szigorúbban kellene eljár­niuk a felelőtlen rongálók- kal, a mások nyugalmát za­varó rendbontókkal szemben is. Darhan, a barátság városa 1961. október 17-én rak­ták le ünnepélyesen a le­endő Darhan alapköveit- Ebben az időben csak vasút­állomás és szűzföldi állami gazdaság volt, csaknem két­ezer lakossal. Egy évvel ké­sőbb megalapították a szov­jet építőipari trösztöt, mely ipari és kulturális, valamint közhasználati létesítmények építésére specializálódott. A tröszt mellett építőanyag- bázis jött létre. így kezdő­dött a történelem új korsza­ka, mely a testvéri országok internacionalista barátságá­nak, szocialista együttműkö­désének példájává vált- Azóta a Szovjetunió se­gítségével fölépítették és üzembe helyezték a Hőerőmű Központot, a Sarégol-i Kő­szén fejtést, az Élelmiszer- és Malomipari Kombinátot, a Keramzik Gyárat, az ás­ványgyapot gyárat és a kő­fejtőt. A Bolgár-, aMagyar- és a Lengyel Népköztársa­ság, a Csehszlovák Szövet­ségi Köztársaság műszaki­gazdasági segítségével föl­épült az irhagyár, a Saré­gol-i zöldségtermelő ÁG, a húskombinát, a mészhomok téglagyár, a cementgyár. Darhan ma már vezetősze­repet játszik az országban a vililamosenergia-termelés- ben, az építőipari anyagok, a könnyű- és élelmiszeripa­ri termelésben- Némely ter­mékféleségeket exportra ké­szítik. A történelmi út néhány kiemelkedő állomása: Az 1969-ben 180 munkás­sal és 25 géppel létrejött építő-szerelő hivatal mára jelentős építő-szerelő műsza­ki együttműködési egyesü­letté alakult át. Darhan — Szeleng-i területén évente 60 millió tugrik értékű épí­tési-szerelési munkát vé­geznek- 1977-ben adták át az évi 70 000 négyzetméteres teljesítményű gyárat, 1974- ben Magyarország műszaki­gazdasági segítségével a 13 000 tonna hús és 5,80 000 tonna töltelékáru feldolgozá­sára alkalmas húskombiná­tot. A munkások közül so­kan Kaposváron tanulták meg a szakmát. 1968-tól mű­ködik az irhagyár- Ez a köztársaság egyetlen ipari üzeme, ahol mongol binkair- hából állítanak elő terméke­ket. Évente 1 millió 400 ezer birka irháját dolgozzák fel. A gyár termékei világszín­vonalúak, nemegyszer kitün­tetést kaptak a nemzetközi vásárokon és kiállításokon- A darbani édesipari gyár­ban állítják elő az ország édesipari termékének több mint négyötödét. Az ipar mellett jelentős a város mezőgazdasága. A Földművelési és a Növény- termesztési Intézet feladata a tudományosan megalapo­zott mezőgazdasági rend­szerek kidolgozása, az ország természeti adottságaihoz leg­jobban alkalmazkodó, magas hozamú fajták kiválasztása, kialakítása- 27 új magfajtát alkalmaztak a mezőgazda­ságba 2 újfajta burgonyát és 3 új zöldségfélét. A Mon­gol—Szovjet Barátság nevet viselő Darhani Vetőmagelő­állító ÁG-t 1959-ben alapí­tották. Jelenleg 40 000 hek­táron gazdálkodik, 50 000 fi­nomgyapjas birkájuk van-' A várostól nem messze levő zöldségtermelő állami gazdaságot 1968-ban hozták létre. Itt konzervgyár épül, s úgy tervezik, hogy a ter­melés a feldolgozás, a rak­tározás összhangjának meg­teremtésével évi 3000 tonna zöldség és gyümölcs ter­mesztésére lesznek képesek. Darhan az ország északi közlekedési fővonalán van- A városban új autóközleke­dési igazgatóság látja el a lakosságot és a vállalatokat. Autóparkja többszáz kocsiból áll, évi teljesítményük csak­nem 1 millió kilométer. A városon halad keresztül a nemzetközi vasútvonal- 1950- től, a darhani vasútállomás megépítésétől kezdve - évről évre nő a teherszállítás. A darhani csomópont az ulán- bátori vasútvonal teherszál­lításának 70 százalékát tel­jesíti. Húsz év óta automatizált posta vállalat működik, megbízható kapcsolatot te­remtve a világ különböző országaival is- 1973 óta van tv-állomás. Lakótelepek, iskolák, gyer­mekintézmények, kórházak épülnek Darhanban; a vá­ros az ország szocialista kultúrájának új központja lett. Nő a lakosság kulturá­lis színvonala: művelődési házakban, klubokban szer­vezték meg az esti egyete­meket, művészeti szakkörö­ket, a felnőttek és a gyere­kek számára; ifjú technikus és természetbarát szakkörö­ket, amelyek csaknem 5 ezer tagot számlálnak- 200 sportszekció dolgozik 20 sportágban, s ezeket 4 ezer ember látogatja. Az isi­ben épült ifjúsági színház munkája nemcsak az ország­ban, hanem a határokon túl is ismert. Darhan — fejlődése során — több közigazgatási terü­lettel gazdagodott, ide tar­tozik Hutul, Sárén hol, Hon- hor, Orhon, Darhan, Haj- ramdal, Szalhit- A város la­kossága elérte a 70 000-et, s az átlagéletkor 25 év alatt van. Darhan az ifjak váro­sa. Testvérvárosi kapcsola­tokat tart az Ulan-Ude (Szovjetunió), Dimitrovgrád (Bulgária), Kaposvár (Ma­gyarország), Qpole (Lengyel- ország) városokkal- Az együttműködés évről évre fejlődik. Egy évvel ezelőtt tartották meg a Mongol Népi Mun­káspárt XIX. kongresszusát, amely ’történelmi jelentősé­gű határozatokat hozott az ország sorsáról- A politikai stratégia fő tartalma a ter­melés hatékonysága és a mi­nőség javítása, a tervezés és irányítás tökéletesítése, a szociális gondok sürgős megoldása, a párt szervezé­si és eszmei munkájának megújítása volt. A határo­zatok végrehajtásának len­dületet ad a lakosság rész­vétele az össznépi szocialis­ta versenyben. Erről tanús­kodnak az év első felének eredményei­Dagvin Demberaldas a darhani pártbizottság titkára 150 milliós beruházás 20 ÉVES A VÍZIKÖZMÜ TÁRSULAT ÜNNEPSÉG SIÓFOKON . Jó célért társult 20 évvel ezelőtt, 1967. június 11-én a balatonkiliti törpevízmű tár­sulat, amely a környék víz- ellátásának és szennyvízelve­zetésének érdekében alakult, s fogott össze. E kis közös­ség első ténykedéseként a Sió-híd és az Űj Tavasz Tsz majorja közötti vezetéksza­kaszt már 1967. december 12-én üzembe helyezte. Fo­kozatosan, egyre többet vál­lalva és teljesítve dolgoztok. Ma már Siófok Térségi Vízi­közmű Társulat néven az egész környék vízellátásáért, szennyvíz-elvezetéséért te­vékenykednek. A két évtizede alakult tár­sulat tegnap délelőtt Siófo­kon tartotta ünnepi megem­lékező küldöttközgyűlését. Az eseményen megjelentek az országos vízügyi szervek képviselői, valamint Tóth János, a megyei pártbizott­ság titkára, Brandtmüller István, a megyei tanács ál­talános elnökhelyettese, va­lamint Siófok város párt-, és állami vezetői is. Somogyi Gyula, a városi tanács elnökhelyettese nyi­totta meg az ülést, hangsú­lyozva, hogy a víziközmű társulatnak évről évre igen nagy a feladata, hiszen Sió­fok a nyári főidényben az ország hetedik legnépesebb települése. Az ide érkező ha­zai és külföldi vendégsereg egészséges ivóvízének bizto­sítása rendkívül nehéz fela­dat. A víziközmű társulatok sikerét jelzik, hogy ma már az egész déli part üdülőöve­zeteiben csaknem teljes egé­szében befejeződött a víz­műhálózat kiépítése. Ezek közül a legjelentősebb a Siófok térségi társulat, amely a Siófok város jelenlegi köz- igazgatási területén megépí­tett és üzembe helyezett víz­vezeték hálózanak mintegy 60 százalékát építette. A társulat 1978-tól 1986-ig ösz- szesen 34 kilométer szenny­vízcsatorna építését is elvé­gezte. Dr. Ferenczi József, a tár­sulat elnöke értékelte a két évtizedes tevékenységet. Rendkívül gyümölcsöző kap­csolatot sikerült kialakíta­niuk a vízügyekben érdekelt társszervekkel, feladatai­kat ugyanis csak velük szo­rosan együttműködve látha- ják el. A Balaton fokozott vízvédelme érdekében to­vábbra is sokrétű feladato­kat kell megoldaniuk. A VII. ötéves tervidőszakban megvalósítandó szennyvíz- csatornák és belterületi víz­elvezető csatornák beruházá­si értéke meghaladja a 150 millió forintot. A további tervek egybeesnek a város és a Balaton fejlesztésével, így ezután is összefogásra, közös munkára és gondolkodásra van szükség. Dr. Gáti István tanácsel­nök elismerő oklevelet nyúj­tott át a társulatnak. Az el­nöknek, dr. Ferenczi József­nek Branditmüller István adta át a megyei tanács ki­tüntetését. Rosta Sándor, a BIB főtitkára négy dolgozót emlékplakettel jutalmazott. Nyolcán kaptak elismerő ok­levelet, ketten pedig Kivá­lód olgozó-ki tüntetést. Az ünnepi program a ba- laitanszéplaki vízkivételi mű megtekintésével ért véget.

Next

/
Thumbnails
Contents