Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-11 / 136. szám

2 Somogyi Néplap 1987. június 11., csütörtök Magyar—mongol közös közlemény Nagy-Britannia (Folytatás az 1. oldalról) A Mongol Népköztársaság párt- és állami küldöttsége megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét és a Szovjet Hősök Szabadság té­ri emlékművét. Budapesten és Fejér megyében ipari, me­zőgazdasági üzemeket, kul­turális létesítményeket láto­gatott meg. A vendégeket mindenütt szívélyes, baráti fogadtatás­ban részesítették, ami tük­rözte a két nép és a két or­szág barátságát és szoros együttműködést. I. A megbeszéléseken széles körű véleménycserét folytat­tak a két ország társadalmi­gazdasági fejlődéséről, a kétoldalú kapcsolatok és együttműködés helyzetéről és távlatairól, valamint a nemzetközi helyzet, a nem­zetközi kommunista- és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Kádár János tájékoztatást adott a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresz- szusa határozatainak végre­hajtásáról, a népgazdaság helyzetéről és a szocialista építőmunka időszerű felada­tairól. Hangsúlyozta, hogy az MSZMP és a magyar nép nagyra értékeli a mongol dolgozóknak a szocializmus építésében, a Mongol Népi Forradalmi Párt XIX. kong­resszusán kitűzött feladatok megvalósításában elért ered­ményeit. Dzsambin Batmönh tájé­koztatást adott a Mongol Népköztársaság szocialista építőmunkájának időszerű kérdéseiről, azoknak a nagy jelentőségű határozatoknak a végrehajtásáról, amelyeket a Mongol Népi Forradalmi Párt XIX. kongresszusa fo­gadott el a népgazdaság in­tenzív fejlesztése, a szocia­lizmus anyagi-műszaki bázi­sának teljes felépítése érde­kében, valamint az ország­ban kibontakozó alkotó tevé­kenységről. A mongol fél nagyra érté­kelte a testvéri imagyar nép­nek a fejlett szocialista tár­sadalom építésében, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa társadal­mi-gazdasági célkitűzései megvalósításában elért' je­lentős eredményeit. II. A küldöttségek vezetői megelégedéssel állapították meg, hogy országaik, párt­jaik és népeik barátsága és együttműködése a marxiz­mus—leninizimus és a szocia­lista internacionalizmus esz­méi alapján sokoldalúan fej­lődik. és új vonásokkal gya­rapszik az élet minden terü­letén. Az 1984-ben aláírt új barátsági és együttműködé­si szerződésben foglalt elvek és célok megbízható alapot képeznek a két ország barát­ságának és együttműködésé­nek elmélyítéséhez. A felek megelégedéssel ál­lapították meg, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a Mongol Népi Forradal­mi Párt kapcsolatai eredmé­nyesen fejlődnek és kifejez­ték készségüket azok továb­bi bővítésére. Megállapították, hogy a magyar—mongol gazdasági, kereskedelmi és műszaki­tudományos együttműködés eredményesen fejlődik a vo­natkozó egyezmények és megállapodások alapján. En­nek kapcsán elismeréssel szóltaik a két ország gazda­sági és műszaki-tudományos együttműködési kormánykö­zi bizottságának tevékeny­ségéről. Meggyőződésüket fejezték ki, hogy a látogatás idején aláírt 2000-ig szóló hosszú távú program elősegíti a két ország kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködését és annak korszerűsítését. Kedvezően értékelték a kétoldalú kulturális, oktatási és tudományos kapcsolato­kat. Ezek bővítését és gaz­dagítását célozza az új kul­turális és tudományos együttműködési egyezmény. Lesz-e „koronázás”? Dzsambin Batmönh elbúcsúzik Kádár Jánostól Kádár János, és Dzsam­bin Batmönh széles körű véleménycserét folytatott a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Korunk alapve­tő követelménye a béke meg­védése, az atom- és más tö­megpusztító fegyverektől mentes világ megteremtése, a tényleges leszerelésre való áttérés, a nemzetközi együtt­működés erősítése. Mindezt hatékonyan szol­gálja a Szovjetunió és a töb­bi szocialista ország széles körű békeoffenzívája. Teljes támogatásukról biz­tosították a Szovjetunió nagy horderejű leszerelési javaslatait, a tényleges meg­állapodásokra irányuló kül­politikai kezdeményezéseit. Üdvözölték az európai kö­zéphatótávolságú rakéták és hadműveleti-harcászati raké­ták felszámolására vonatko­zó szovjet javaslatokat, amelyek mielőbbi megvaló­sítása jelentős lépés lenne Európa és a világ atomfegy­vermentesítésének útján. Aláhúzták a Varsói Szer­ződés tagállamainak az euró­pai fegyveres erők és ha­gyományos fegyverzetek je­lentős csökkentésére, a ve­gyi fegyverek betiltására tett javaslatai fontosságát és időszerűségét. Méltatták a Varsói Szer­ződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületé berlini ülésének jelentőségét, hozzá­járulását a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításá­hoz, a kedvező világpolitikai folyamatok elmélyítéséhez, a leszerelés, és a fegyverzet- korlátozás ügyéhez. . Kádár János és Dzsambin Batmönh megkülönböztetett figyelmet szentelt az ázsiai és csendes-óceáni térség biz­tonságával összefüggő kérdé­seknek. Fontosnak tartották, hogy az ázsiai országok kö­zösen keressék a biztonság megteremtésének útjait és minden erőt mozgósítsanak a regionális problémák bé­kés rendezése, a térség or­szágai közötti bizalom és együttműködés erősítése, a politikai párbeszéd fórumai­nak megteremtése érdeké­ben. Nagyra értékelték Mihail Gorbacsov vlagyivosztoki be­szédében előterjesztett konk­rét javaslatokat, amelyek reális lehetőséget teremthet­nek az ázsiai és csendes­óceáni átfogó biztonsági rendszer kiépítéséhez. A fentiekkel összefüggés­ben is nagy jelentőséget tu­lajdonítottak a Kínai Nép- köztársaság és a szocialista országok közötti kapcsolatok fejlődésének. Ez elősegíti a nemzetközi béke, biztonság és együttműködés erősítését, a szocializmus ügyét. Állást foglaltak az indokí­nai térség vitás kérdéseinek békés, tárgyalásos úton tör­ténő, külső beavatkozástól mentes megoldása, a délke­let-ázsiai államok kapcsola­tainak normalizálása, s kö­zöttük a kölcsönösen elő­nyös együttműködés és jó­szomszédi viszony megte­remtése mellett. Támogatják a KNDK-nak az ország békés egyesítésé­hez szükséges kedvező fel­tételek kialakítására irányu­ló kezdeményezéseit, a Ko­reai-félsziget békéjének és biztonságának megszilárdí­tását célzó konstruktív ja­vaslatait. A felek egyhangúlag meg­állapították, hogy a Mongol Népköztársaság párt- és ál­lami küldöttségének magyar- országi hivatalos baráti lá­togatása, amelyet szívélyes elvtársi légkör, valamennyi 'megvitatott kérdésben meg­nyilvánuló nézetazonosság jellemzett, jelentős mérték­ben hozzájárul a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Mongol Népi Forradalmi Párt, a Magyar Népköztársa­ság és a Mongol Népköztár­saság hagyományos barátsá­gának és együttműködésé­nek elmélyítéséhez, a szocia­lista országok kapcsolatai­nak erősítéséhez. Dzsambin Batmönh őszin­te köszönetét fejezte ki a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságá­nak, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának és a magyar népnek a meleg fo­gadtatásért, amelyben a Mongol Népköztársaság párt- és állami küldöttségét része­sítették. Dzsambin Batmönh a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága és a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnök­ségének nevében Kádár Já­nos vezetésével magyar párt- és állami küldöttséget hí­vott meg hivatalos baráti látogatásra Mongóliába. A meghívást Kádár János kö­szönettel elfogadta. Lesz-e „koronázás” a mi­niszterelnöki hivatalban? — kissé tréfásan több brit megfigyelő így tette föl a kérdést, az angol olvasó szá­mára félreérthetetlenül: „ko­ronázásra” ugyanis a har­madszor is nyerni akaró konzervatív pártvezér, Mar­garet Thatcher készül. Ha sikerül neki, rekordot dönt a brit történelemben. A jú­nius tizeoegyediki. mai erő­próba előtti sűrű közvéle­ménykutatások szerint a to- ry politikusnak jó esélye van arra, hogy a brit neve­zetességnek számító rekor­dok könyvébe őt is fölve­gyék. A fölmérések nyolc­tíz pontos konzervatív veze­tést mutattak ki, .s a máso­dik helyen álló munkáspárt ugyancsak' jónéhány ponttal előzte meg a középutasnak minősített szociáldemokra­se kétségkívül- nagy befo­lyást gyakorolhat a végered­ményre. A konzervatívok maga­biztossága ellenére a mun­káspárt is abban reményke­dik, hogy a szavazatszámo­lás neki kedvez majd: a la- bouristák azt ígérték, hogy a nagyjábóL hárommilliós — bár enyhén csökkenő — munkanélküliséget rövid időn belül egymillióval csök­kentik. Míg a labouristák leg­alább reménykedhetnek a győzelemben, a harmadik számottevő párt, az 1981- ben alapított szociál­demokrata-liberális szö­vetség viszont még leg- vérmesebb álmaiban sem gondolhat többségre, leg­utóbb 27 képviselőjüket vá­lasztották meg, most minden vágyuk az, hogy valamelyik nagy párttal „alkudozás-ké­pesek" legyenek. Vezéreik, David Owen és David Steel, a két Dávid azt szeretné, hogy ne legyen Góliát június 11—ót követően: ha nincs ab­szolút többség, akikor az „óriás” rászorulhat a „tör­pe” támogatására. A párt- szövetség jelenléte minden­esetre fölvetette a koalíció Nagy-Brifanniában szokat­lan lehetőségét, és megho­nosította az úgynevezett „taktikai szavazás” fogal­mát: ha valaki munkáspárt- ellenes, de azért a torykat sem kívánja győzelemhez juttatni, szavazhat a harma­dik erőre, vonatkozik ez a tory-ellenes, de nem túlzot­tan la bourista-barát vokso­lókra is. Egyelőre csupán ez a számolgatás, és pusztán a koalíciós esélyek fölvetődése számít újdonságnak; hogy a két Dávid „megizmoso­dik-e”, vagy a pártszövetség harmadik erő jellege a poli­tika-történet érdekes, ám je­lentéktelen epizódjává süly- lyed — ez majd a szavazás után derül ki. Mindenesetre a hetvenes évtized végén a Munkás­pártból kivált és tapasztalt politikusnak tekintett egykori külügyminiszter, David Owen az egyik legfontosabb kaimpányvitában a konzer­vatívok mellé állt'. Ez pedig Nagy-Britannia nukleáris el­kötelezettsége. A vita oly­annyira fontos, hogy a vá­lasztási hadjárat kellős kö­zepén Reagan elnök is meg­szólalt, dicsérve Margaret Thatchert, és előrejelezve, hogy mindent elkövetne a labouristák „súlyos tévedé­seinek” a helyesbítésére, ha netán a munkáspárt kerülne hatalomra. A Fehér Ház la­kója Neil Kthnock ama ter­veit minősítette tévedésnek, amelyek szerint a szigetor­szág egyoldalúan leépítené nukleáris arzenálját, kivon­nák az amerikai atomfegy­vereiket, és az elavultnak mondott Polaris tengeralatt­járókat nem váltanák föl a korszerű amerikai Trinden- tekkel. Mindazonáltal Rea­gan azit is mondta, hogy bármelyik párt győzzön is, Nagy-Britannia és az Egye­sült Államok hagyományo­Margaret Thatcher egy dél­walesi műszergyárban szon­dapróbát tart. Ez is a válasz­tási hadjárathoz tartozik. Egyébként a műszer nem mutat ki alkoholt... ta-ldberális pártszövetséget. A favorit tehát mindenkép­pen a nyolc éve hivatalban lévő, és a választásokait egy évvel előbbre hozó konzer­vatív politikus, de meglepe­tések mindig előfordulhat­nak. Az ígéreteket halmozó, hevesen indulatos, olykor személyeskedő választási ’hadjárat június első napjai­ra mindenesetre megvála­szolatlanul hagyott néhány kérdést: például azt, hogy a felmérések szerint a válasz­tók ötödét kitevő ingadozók kire adják majd voksukat június második csütörtökén. A toryk legutóbb kényelmes, 140 fős többséget szereztek a 650 tagú parlamentben, a határozatlanok végső dönté­Gyorsabban ver? Neil Kinnock szívét sztetoszkóppal vizs­gálja a birminghami gyermekkórház egyik kis betege. A munkáspárti vezér választási körútja során kereste fel a kórházat Szerda esti kommentár Kompromisszum Velencében A biztonsági alakulatok emberei nem sokat teketó­riáztak. Rövid vizsgálódás után úgy döntöttek, hogy fel­robbantják a velencei Lido közelében egy lagúna vizé­ben talált gyanús fémtár­gyat. Igaz, utólag kiderült, hogy a feltételezett pokolgép csak egy forróvíz-tároló volt, ám a fejlett tőkés országok csúcsértekezletének biztonsá­ga felett őrködő szakértők úgy vélték, jobb, ha semmit nem kockáztatnak. Az apró incidens inkább a szerdán befejeződött három tanácskozássorozat légkö­rét, lebonyolításának körül­ményeit jellemzi, semmint tartalmát, de érzékelteti ta­lán, miért foglalt el kiemelt helyet a megbeszélések na­pirendjén a terrorizmus kér­désköre. Persze nem ez volt az immár tizenharmadik al­kalommal összehívott hetes csúcs legfontosabb témája, hiszen jóval gyakrabban ke­rült szóba a kelet-nyugati viszony, illetve a Perzsa- (Arab)öböl térségében ural­kodó feszültség. Mi több, a megfigyelők épp ez utóbbi problémát vé­lik a velencei találkozó „fő­szereplőjének”, hiszen a ha­józás szabadságának védel­me, s az ez ügyben Wa­shington részéről jelentkező szolidaritási igény különösen hosszas viták kiindulópontjá­vá vált. A végeredmény a ki­adott nyil&tkozat alapján — csakúgy, mint számos más kérdésnél — egyfajta sajátos kompromisszum: a nyugat­európai szövetségesek elvben támogatták az Egyesült Ál­lamok erőfeszítéseit, gyakor­latilag azonban elzárkóztak a tevőleges, netán katonai területre kiterjedő segítség­től. Korántsem az öböllel kap­csolatos vita volt az egyet­len, ahol a bizonyos fokig hasonló, ám távolról sem egyező érdekek nyomán né­mileg felvizezett, legalábbis az első fogalmazványokhoz képest eltérő formában szü­letett meg végül az egyezte­tett záróközlemény. A ve­lencei csúcs másik vonása, hogy bár névleg gazdasági találkozóról ■ van szó — ta­lán soha nem uralták any- nyira tisztán politikai jelle­gű kérdések az eszmecseré­ket, mint most. Nem segítet­te ugyanakkor a rendezők dolgát, hogy a csúcs némileg „foghíjasnak” tűnt: - kurta villámlátogatást tett csak a lagúnák városában a csütör­töki általános választásokra hazasiető Margaret Thatcher, alig 24 órát volt jelen Chi­rac francia kormányfő is, Fanfani, a házigazda csupán ügyvezető jelleggel tényked­hetett, hiszen Olaszország­ban vasárnap szintén parla­menti voksolásra kerül sor. A nemzetközi közvélemény érdeklődése Velence után most az izlandi fővárosra irányul. Reykjavíkban tár­gyalnak ugyanis a NATO- tagállamok külügyminiszte­rei, s a jelek szerint ezen a megbeszélésen derül ki, mi­lyen előrehaladásra lehet számítani a tőkés csúcs nyo­mán a legfontosabb kelet— nyugati kérdésekben, min­denekelőtt a fegyverzetkor­látozás ügyeiben. A velen­cei lagúnák pedig visz­szanyerhetik egyeduralmu­kat a gondolások, s a biz­tonságra ügyelő sok ezer rendőr is átadja helyét a turisták seregének ... Sz. G. san „különleges viszonya” — fennmarad. A munkáspárti vezér en­nek ellenére — nem meg­alapozatlanul — választási beavatkozást vetett Reagan szemére, Margaret Thatcher pedig — szintén nem min­den alap nélkül — kedvező hatásúnak mondatta a Fe­hér Ház lakójának megszó­lalás áit. A munkáspánt visz- szautasítja a konzervatív vádakat, arra hivatkozva, hogy a szigetország a NA­TO tagja maradna, és a to­ryk amúgyis abszurd dolgot föltételeznek: Nyugat-Euró- pa „lerohanásáit”, ami sem­miképpen sem tartható állí­tás. A vita lényegében a nukleáris elrettentés hívei és ellenfelei között zajlik, és. Thatcher örömmel nyugtáz­hatja, hogy ebben a polé­miában a centrista pártszö­vetség — a torykat a „ki­sebbik rossznak” minősítve — hozzá csatlakozott. Nemzetközi jelentőséget a brit választásoknak éppen a nukleáris vita kölcsönöz, hi­szen a világpolitika szem­pontjából sem közömbös, hogy az atomhatalom Nagy- Britannia ebben a kérdésben milyen álláspontot foglal el. A választási hajrában is él­vezett pcntelőny azt látszik megerősíteni, hogy a szava­zók nagyobb része a konzer­vatív érvek elfogadására hajlik. Martin József

Next

/
Thumbnails
Contents