Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-11 / 136. szám
2 Somogyi Néplap 1987. június 11., csütörtök Magyar—mongol közös közlemény Nagy-Britannia (Folytatás az 1. oldalról) A Mongol Népköztársaság párt- és állami küldöttsége megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét és a Szovjet Hősök Szabadság téri emlékművét. Budapesten és Fejér megyében ipari, mezőgazdasági üzemeket, kulturális létesítményeket látogatott meg. A vendégeket mindenütt szívélyes, baráti fogadtatásban részesítették, ami tükrözte a két nép és a két ország barátságát és szoros együttműködést. I. A megbeszéléseken széles körű véleménycserét folytattak a két ország társadalmigazdasági fejlődéséről, a kétoldalú kapcsolatok és együttműködés helyzetéről és távlatairól, valamint a nemzetközi helyzet, a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Kádár János tájékoztatást adott a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresz- szusa határozatainak végrehajtásáról, a népgazdaság helyzetéről és a szocialista építőmunka időszerű feladatairól. Hangsúlyozta, hogy az MSZMP és a magyar nép nagyra értékeli a mongol dolgozóknak a szocializmus építésében, a Mongol Népi Forradalmi Párt XIX. kongresszusán kitűzött feladatok megvalósításában elért eredményeit. Dzsambin Batmönh tájékoztatást adott a Mongol Népköztársaság szocialista építőmunkájának időszerű kérdéseiről, azoknak a nagy jelentőségű határozatoknak a végrehajtásáról, amelyeket a Mongol Népi Forradalmi Párt XIX. kongresszusa fogadott el a népgazdaság intenzív fejlesztése, a szocializmus anyagi-műszaki bázisának teljes felépítése érdekében, valamint az országban kibontakozó alkotó tevékenységről. A mongol fél nagyra értékelte a testvéri imagyar népnek a fejlett szocialista társadalom építésében, a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa társadalmi-gazdasági célkitűzései megvalósításában elért' jelentős eredményeit. II. A küldöttségek vezetői megelégedéssel állapították meg, hogy országaik, pártjaik és népeik barátsága és együttműködése a marxizmus—leninizimus és a szocialista internacionalizmus eszméi alapján sokoldalúan fejlődik. és új vonásokkal gyarapszik az élet minden területén. Az 1984-ben aláírt új barátsági és együttműködési szerződésben foglalt elvek és célok megbízható alapot képeznek a két ország barátságának és együttműködésének elmélyítéséhez. A felek megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Mongol Népi Forradalmi Párt kapcsolatai eredményesen fejlődnek és kifejezték készségüket azok további bővítésére. Megállapították, hogy a magyar—mongol gazdasági, kereskedelmi és műszakitudományos együttműködés eredményesen fejlődik a vonatkozó egyezmények és megállapodások alapján. Ennek kapcsán elismeréssel szóltaik a két ország gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottságának tevékenységéről. Meggyőződésüket fejezték ki, hogy a látogatás idején aláírt 2000-ig szóló hosszú távú program elősegíti a két ország kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködését és annak korszerűsítését. Kedvezően értékelték a kétoldalú kulturális, oktatási és tudományos kapcsolatokat. Ezek bővítését és gazdagítását célozza az új kulturális és tudományos együttműködési egyezmény. Lesz-e „koronázás”? Dzsambin Batmönh elbúcsúzik Kádár Jánostól Kádár János, és Dzsambin Batmönh széles körű véleménycserét folytatott a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Korunk alapvető követelménye a béke megvédése, az atom- és más tömegpusztító fegyverektől mentes világ megteremtése, a tényleges leszerelésre való áttérés, a nemzetközi együttműködés erősítése. Mindezt hatékonyan szolgálja a Szovjetunió és a többi szocialista ország széles körű békeoffenzívája. Teljes támogatásukról biztosították a Szovjetunió nagy horderejű leszerelési javaslatait, a tényleges megállapodásokra irányuló külpolitikai kezdeményezéseit. Üdvözölték az európai középhatótávolságú rakéták és hadműveleti-harcászati rakéták felszámolására vonatkozó szovjet javaslatokat, amelyek mielőbbi megvalósítása jelentős lépés lenne Európa és a világ atomfegyvermentesítésének útján. Aláhúzták a Varsói Szerződés tagállamainak az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek jelentős csökkentésére, a vegyi fegyverek betiltására tett javaslatai fontosságát és időszerűségét. Méltatták a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületé berlini ülésének jelentőségét, hozzájárulását a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításához, a kedvező világpolitikai folyamatok elmélyítéséhez, a leszerelés, és a fegyverzet- korlátozás ügyéhez. . Kádár János és Dzsambin Batmönh megkülönböztetett figyelmet szentelt az ázsiai és csendes-óceáni térség biztonságával összefüggő kérdéseknek. Fontosnak tartották, hogy az ázsiai országok közösen keressék a biztonság megteremtésének útjait és minden erőt mozgósítsanak a regionális problémák békés rendezése, a térség országai közötti bizalom és együttműködés erősítése, a politikai párbeszéd fórumainak megteremtése érdekében. Nagyra értékelték Mihail Gorbacsov vlagyivosztoki beszédében előterjesztett konkrét javaslatokat, amelyek reális lehetőséget teremthetnek az ázsiai és csendesóceáni átfogó biztonsági rendszer kiépítéséhez. A fentiekkel összefüggésben is nagy jelentőséget tulajdonítottak a Kínai Nép- köztársaság és a szocialista országok közötti kapcsolatok fejlődésének. Ez elősegíti a nemzetközi béke, biztonság és együttműködés erősítését, a szocializmus ügyét. Állást foglaltak az indokínai térség vitás kérdéseinek békés, tárgyalásos úton történő, külső beavatkozástól mentes megoldása, a délkelet-ázsiai államok kapcsolatainak normalizálása, s közöttük a kölcsönösen előnyös együttműködés és jószomszédi viszony megteremtése mellett. Támogatják a KNDK-nak az ország békés egyesítéséhez szükséges kedvező feltételek kialakítására irányuló kezdeményezéseit, a Koreai-félsziget békéjének és biztonságának megszilárdítását célzó konstruktív javaslatait. A felek egyhangúlag megállapították, hogy a Mongol Népköztársaság párt- és állami küldöttségének magyar- országi hivatalos baráti látogatása, amelyet szívélyes elvtársi légkör, valamennyi 'megvitatott kérdésben megnyilvánuló nézetazonosság jellemzett, jelentős mértékben hozzájárul a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Mongol Népi Forradalmi Párt, a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság hagyományos barátságának és együttműködésének elmélyítéséhez, a szocialista országok kapcsolatainak erősítéséhez. Dzsambin Batmönh őszinte köszönetét fejezte ki a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és a magyar népnek a meleg fogadtatásért, amelyben a Mongol Népköztársaság párt- és állami küldöttségét részesítették. Dzsambin Batmönh a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága és a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnökségének nevében Kádár János vezetésével magyar párt- és állami küldöttséget hívott meg hivatalos baráti látogatásra Mongóliába. A meghívást Kádár János köszönettel elfogadta. Lesz-e „koronázás” a miniszterelnöki hivatalban? — kissé tréfásan több brit megfigyelő így tette föl a kérdést, az angol olvasó számára félreérthetetlenül: „koronázásra” ugyanis a harmadszor is nyerni akaró konzervatív pártvezér, Margaret Thatcher készül. Ha sikerül neki, rekordot dönt a brit történelemben. A június tizeoegyediki. mai erőpróba előtti sűrű közvéleménykutatások szerint a to- ry politikusnak jó esélye van arra, hogy a brit nevezetességnek számító rekordok könyvébe őt is fölvegyék. A fölmérések nyolctíz pontos konzervatív vezetést mutattak ki, .s a második helyen álló munkáspárt ugyancsak' jónéhány ponttal előzte meg a középutasnak minősített szociáldemokrase kétségkívül- nagy befolyást gyakorolhat a végeredményre. A konzervatívok magabiztossága ellenére a munkáspárt is abban reménykedik, hogy a szavazatszámolás neki kedvez majd: a la- bouristák azt ígérték, hogy a nagyjábóL hárommilliós — bár enyhén csökkenő — munkanélküliséget rövid időn belül egymillióval csökkentik. Míg a labouristák legalább reménykedhetnek a győzelemben, a harmadik számottevő párt, az 1981- ben alapított szociáldemokrata-liberális szövetség viszont még leg- vérmesebb álmaiban sem gondolhat többségre, legutóbb 27 képviselőjüket választották meg, most minden vágyuk az, hogy valamelyik nagy párttal „alkudozás-képesek" legyenek. Vezéreik, David Owen és David Steel, a két Dávid azt szeretné, hogy ne legyen Góliát június 11—ót követően: ha nincs abszolút többség, akikor az „óriás” rászorulhat a „törpe” támogatására. A párt- szövetség jelenléte mindenesetre fölvetette a koalíció Nagy-Brifanniában szokatlan lehetőségét, és meghonosította az úgynevezett „taktikai szavazás” fogalmát: ha valaki munkáspárt- ellenes, de azért a torykat sem kívánja győzelemhez juttatni, szavazhat a harmadik erőre, vonatkozik ez a tory-ellenes, de nem túlzottan la bourista-barát voksolókra is. Egyelőre csupán ez a számolgatás, és pusztán a koalíciós esélyek fölvetődése számít újdonságnak; hogy a két Dávid „megizmosodik-e”, vagy a pártszövetség harmadik erő jellege a politika-történet érdekes, ám jelentéktelen epizódjává süly- lyed — ez majd a szavazás után derül ki. Mindenesetre a hetvenes évtized végén a Munkáspártból kivált és tapasztalt politikusnak tekintett egykori külügyminiszter, David Owen az egyik legfontosabb kaimpányvitában a konzervatívok mellé állt'. Ez pedig Nagy-Britannia nukleáris elkötelezettsége. A vita olyannyira fontos, hogy a választási hadjárat kellős közepén Reagan elnök is megszólalt, dicsérve Margaret Thatchert, és előrejelezve, hogy mindent elkövetne a labouristák „súlyos tévedéseinek” a helyesbítésére, ha netán a munkáspárt kerülne hatalomra. A Fehér Ház lakója Neil Kthnock ama terveit minősítette tévedésnek, amelyek szerint a szigetország egyoldalúan leépítené nukleáris arzenálját, kivonnák az amerikai atomfegyvereiket, és az elavultnak mondott Polaris tengeralattjárókat nem váltanák föl a korszerű amerikai Trinden- tekkel. Mindazonáltal Reagan azit is mondta, hogy bármelyik párt győzzön is, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok hagyományoMargaret Thatcher egy délwalesi műszergyárban szondapróbát tart. Ez is a választási hadjárathoz tartozik. Egyébként a műszer nem mutat ki alkoholt... ta-ldberális pártszövetséget. A favorit tehát mindenképpen a nyolc éve hivatalban lévő, és a választásokait egy évvel előbbre hozó konzervatív politikus, de meglepetések mindig előfordulhatnak. Az ígéreteket halmozó, hevesen indulatos, olykor személyeskedő választási ’hadjárat június első napjaira mindenesetre megválaszolatlanul hagyott néhány kérdést: például azt, hogy a felmérések szerint a választók ötödét kitevő ingadozók kire adják majd voksukat június második csütörtökén. A toryk legutóbb kényelmes, 140 fős többséget szereztek a 650 tagú parlamentben, a határozatlanok végső döntéGyorsabban ver? Neil Kinnock szívét sztetoszkóppal vizsgálja a birminghami gyermekkórház egyik kis betege. A munkáspárti vezér választási körútja során kereste fel a kórházat Szerda esti kommentár Kompromisszum Velencében A biztonsági alakulatok emberei nem sokat teketóriáztak. Rövid vizsgálódás után úgy döntöttek, hogy felrobbantják a velencei Lido közelében egy lagúna vizében talált gyanús fémtárgyat. Igaz, utólag kiderült, hogy a feltételezett pokolgép csak egy forróvíz-tároló volt, ám a fejlett tőkés országok csúcsértekezletének biztonsága felett őrködő szakértők úgy vélték, jobb, ha semmit nem kockáztatnak. Az apró incidens inkább a szerdán befejeződött három tanácskozássorozat légkörét, lebonyolításának körülményeit jellemzi, semmint tartalmát, de érzékelteti talán, miért foglalt el kiemelt helyet a megbeszélések napirendjén a terrorizmus kérdésköre. Persze nem ez volt az immár tizenharmadik alkalommal összehívott hetes csúcs legfontosabb témája, hiszen jóval gyakrabban került szóba a kelet-nyugati viszony, illetve a Perzsa- (Arab)öböl térségében uralkodó feszültség. Mi több, a megfigyelők épp ez utóbbi problémát vélik a velencei találkozó „főszereplőjének”, hiszen a hajózás szabadságának védelme, s az ez ügyben Washington részéről jelentkező szolidaritási igény különösen hosszas viták kiindulópontjává vált. A végeredmény a kiadott nyil&tkozat alapján — csakúgy, mint számos más kérdésnél — egyfajta sajátos kompromisszum: a nyugateurópai szövetségesek elvben támogatták az Egyesült Államok erőfeszítéseit, gyakorlatilag azonban elzárkóztak a tevőleges, netán katonai területre kiterjedő segítségtől. Korántsem az öböllel kapcsolatos vita volt az egyetlen, ahol a bizonyos fokig hasonló, ám távolról sem egyező érdekek nyomán némileg felvizezett, legalábbis az első fogalmazványokhoz képest eltérő formában született meg végül az egyeztetett záróközlemény. A velencei csúcs másik vonása, hogy bár névleg gazdasági találkozóról ■ van szó — talán soha nem uralták any- nyira tisztán politikai jellegű kérdések az eszmecseréket, mint most. Nem segítette ugyanakkor a rendezők dolgát, hogy a csúcs némileg „foghíjasnak” tűnt: - kurta villámlátogatást tett csak a lagúnák városában a csütörtöki általános választásokra hazasiető Margaret Thatcher, alig 24 órát volt jelen Chirac francia kormányfő is, Fanfani, a házigazda csupán ügyvezető jelleggel ténykedhetett, hiszen Olaszországban vasárnap szintén parlamenti voksolásra kerül sor. A nemzetközi közvélemény érdeklődése Velence után most az izlandi fővárosra irányul. Reykjavíkban tárgyalnak ugyanis a NATO- tagállamok külügyminiszterei, s a jelek szerint ezen a megbeszélésen derül ki, milyen előrehaladásra lehet számítani a tőkés csúcs nyomán a legfontosabb kelet— nyugati kérdésekben, mindenekelőtt a fegyverzetkorlátozás ügyeiben. A velencei lagúnák pedig viszszanyerhetik egyeduralmukat a gondolások, s a biztonságra ügyelő sok ezer rendőr is átadja helyét a turisták seregének ... Sz. G. san „különleges viszonya” — fennmarad. A munkáspárti vezér ennek ellenére — nem megalapozatlanul — választási beavatkozást vetett Reagan szemére, Margaret Thatcher pedig — szintén nem minden alap nélkül — kedvező hatásúnak mondatta a Fehér Ház lakójának megszólalás áit. A munkáspánt visz- szautasítja a konzervatív vádakat, arra hivatkozva, hogy a szigetország a NATO tagja maradna, és a toryk amúgyis abszurd dolgot föltételeznek: Nyugat-Euró- pa „lerohanásáit”, ami semmiképpen sem tartható állítás. A vita lényegében a nukleáris elrettentés hívei és ellenfelei között zajlik, és. Thatcher örömmel nyugtázhatja, hogy ebben a polémiában a centrista pártszövetség — a torykat a „kisebbik rossznak” minősítve — hozzá csatlakozott. Nemzetközi jelentőséget a brit választásoknak éppen a nukleáris vita kölcsönöz, hiszen a világpolitika szempontjából sem közömbös, hogy az atomhatalom Nagy- Britannia ebben a kérdésben milyen álláspontot foglal el. A választási hajrában is élvezett pcntelőny azt látszik megerősíteni, hogy a szavazók nagyobb része a konzervatív érvek elfogadására hajlik. Martin József
