Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-17 / 141. szám
1987. június 17., szerda Somogyi Néplap 3 Maradiság, megújhodás Megsokszorozott milliárdok Tiszta forrás az együttműködés Ülést tartott tegnap a megyei tanács. A testület áttekintette a népi ellenőrzés múlt évi tevékenységét - fezen a napirenden felszólalt Bal- lai László, a KNEB elnöke. Értékelték a tanácsok múlt évi költségvetési íés fejlesztési tapasztalatait, és kapcsolódott ehhez a témához annak az együttműködésnek az elemzése, amely a helyi tanácsok és a nem tanácsi szervek között alakult ki a megyében. Mozog a föld gazdaságunk építménye alatt. Attól nem félhetünk, hogy a mozgás kibillenti egyensúlyából a gazdaságot, hiszen számtalan vonatkozásban éppen a labilitás, az egyensúlyvesztés a fő oka újító, korszerűsítő szándékainknak. Mást kell csinálni és másként — mondhatjuk, ha arra gondolunk, hogy az iparban elkerülhetetlen a szerkezetváltás, a mezőgazdaságban a termelés, az export gazdaságosságának növelése, és minden más ágazatban is a modernizálás, a hatékony és takarékos gazdálkodás, s mindezt úgy, hogy vállalkozásaikért felelősséget is viseljenek a termelők, a kudarc ott éreztesse kedvezőtlen hatását, ahol a hibákat elkövették. Egyszóval komoly változások elé nézünk a gazdálkodás irányát, feltételrendszerét illetően. Bármennyire is óhajtott, hogy friss szél kerekedjék, jócskán akadnak, akik az új gazdasági stratégiától féltik életünk stabilitását, s kérdik: nem lenne elég a jelenlegi gazdasági rendszer keretei között jobban, gondosabban vezetni, dolgozni? S a kérdést megtoldják azzal, hogy hiszen a szerkezetváltás, a vállalati támogatások csökkentése jelentős dolgozói rétegeket bizonytalanít el végső soron. Fel kell-e vállalnunk ezeket az új feszültségeket? Aligha lenne helyes lehurrogni a kétségeinket han- goztatókat. Ilyen nagy átalakulás előtt jogosnk tetszik, •hogy minden alternatívát megvizsgáljanak, s a döntések hatását is mérlegre tegyék. Egy valami azonban teljesen bizonyos: a kor, a világgazdaság és a belső parancsok nem engedik meg, hogy azon meditálunk, lépjünk vagy maradjon minden a régiben. Ez a kérdésfeltevés már évekkel ezelőtt sem volt igaz, nemhogy ma, amikor a jelen feladatai mellett mulasztásaink pótlása is dolgunk, és mind nagyobb terhek nehezednek gazdaságunkra az adósságszolgáltatás és a tetemes költségvetési hiány miatt. A választás most nem a mi akaratunktól függ. A döntést az élet, a világpiac objektív követelményei erőszakolják ki. Az a verseny, amely tőlünk függetlenül van, zajlik, és mindent patikamérlegre téve honorál: minőséget, korszerűséget, súlyt, küllemet, anyagba zárt tudást. Igaz, az új gazdasági stratégiánk, amelynek célja a költségvetési egyensúly helyreállítása, és az új, versenyképesebb értéktermelő szerkezet kiépítése, áldozatokat kíván mindenkitől. Szóltunk már a lehetséges munkaerőátcsoportosítás gondjairól,' kényelmetlenségeiről. Űjab- ban beszélünk a hozzáadott érték-adó bevezetésének (ami az igazi vállalati teljesítmények méréséhez szükséges) árfelhajtó hatásáról is.. Bűnös dolog lenne bagatelizál- ni gazdaságunk operációjával járó „fájdalmakat”. Ezek a problémák azonban összehasonlíthatatlanul kisebbek azoknál, amelyek ránk várnának az „egyhelybenjárás” esetén, ha elmulasztanánk a „műtéti” beavatkozásokat gazdaságunk kóros betegségei gyógyítása érdekében. Képzeljük csak el, micsoda feszültségek forrása lenne az olyan gazdaság, amely nem termelheti meg a szükségletek növekedésének kielégítésére szolgáló többletjavakat. És ezért nem, mert a jobbaktól a gyengék támogatására óriási nyereségeket vonnak el, megfosztva a fejlődés lehetőségétől, végül is a gyengék közé taszítva őket. Ma a deficiteket országos méretekben elfedik a kölcsönök, az állami támogatások. Megrázkódtatás nem azzal jár, ha ezen a rossz gyakorlaton változtatunk (itt-ott perze a gazdasági vezetők cseréjével is), hanem azzal, ha a végletekig működni hagyjuk a gazdaság stabilitását aláásó módszereket, mechanizmusokat. Van elég külföldi példa előttünk, ami azt mutatja, hogy a hagyományos stabilitás megszűnése, a gazdaság nagyívű váltása nemhogy nem vezetett társadalmi válsághoz, ellenkezőleg, összefogta a modernizálásban érdekelt jelentős rétegeket. És mivel a rossz leépítéséből származó új meg új forrásokat az igazi teljesítmények elismerésére fordították, nagyobb társadalmi elégedettséget váltottak ki, mintha munkája figyelembe vétele nélkül mindenkit újabb kedvezményekben részesítettek volna. (Ami nem jelenti azt, hogy ne kellene a jövőben szociálpolitikai intézkedésekkel segíteni a változások által leginkább hátrányosan érintetteken. Csakhogy ehhez a fedezetet is meg kell teremteni.) Az újságok híradásaiból tudjuk, készül a párt új társadalmi, gazdasági cselekvési programja, amelynek tervezetét több felelős testület is megvitatta már. A program a társadalmat is érinti, mivel olyan szférákban is újítani kell, ahonnan, mint forrásból, a gazdasági döntések kiindulnak. Mi vállaljuk a felépítmény korszerűsítésének, sőt, a politikai rendszer fejlesztésének is a gondját, hogy ezeken a területeken is elháruljanak a gazdaság, az ország fejlődésének útjából az akadályok. De a tudati visszahúzó erőkről sem szabad elfelejtkezni. Sajnos, ezek közé tartozik a régihez való ragaszkodás, a kényelemszeretet, a pozícióféltés, amelynek fékező hatását a legminimálisabbra kell szorítani. Komornik Ferenc Az együttműködés nem mai keletű, de formája, tartalma a társadalmi, gazdasági változásokkal együtt módosul. A települések fejlődésében betöltött szerepét kitűnően jellemzi két adat' a VI. ötéves tervben mintegy 1,9 milliárd forint tanácsi pénzeszközzel összesen 10—11 milliárd forintnyi fejlesztés valósult meg a megyében, vagyis az együttműködés révén megötszöröződött. A harmincegy tanács és harminc gazdálkodó szervezet tapasztalatait összegező jelentéssel szemben — bár igen sokoldalú elemzést tárt a testület elé — a valóság sokkal gazdagabb. Már csak azért is, mert a kapcsolatoknak vannak olyan formái, amelyek nem számszerűsíthetők. Létük azonban meghatározó a települések fejlődésében. Illyen például a közös érdekeken alapuló koordinációs tevékenység, a szervező munka, amely „összehozza” a kisebb pénzeszközöket egy általános fejlesztési cél érdekében. A társadalmi szervezetek, a tömegmozgalmak rendszerint együttműködési megállapodások alapján segítik a helyi tanácsokat a társadalmi, gazdasági feladatok végrehajtásában. A nem tanácsi szervekkel való gazdasági együttműködés a hatvanas évek közepétől bontakozott ki megyénkben. Szerepet játszott a foglalkoztatás bővítésében, a kereskedelem, az idegenforgalom, a lakosság életkörülményeit közvetlenül befolyásoló infrastrukturális fejlesztésben. A tanácsok részben pénzt kaptak más gazdálkodóktól, részben pénzt adtak át nem tanácsi szerveknek olyan célokra, amelyek a település fejlődését, a lakosság ellátását javították. A forintokon kívül e célok elérésében (vízellátás, gázvezeték-, útépítés stb.) jelentősen segítette a községek lakóinak és üzemi dolgozóinak társadalmi munkája. A VI. ötéves tervben például az előző tervidőszak kétszerese, 1,7 milliárd forint voilt a társadalmi munka értéke. A testület megállapította, hogy a községi tanácsok legmegbízhatóbb partnerei a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek. Jóval szerényebb mértékben segítik a lakóhelyek fejlesztését az ipari és más üzemek. A városi tanácsok az érdeklődő vállalatoknak területet biztosítanak lakásépítéshez. Tornatermek, sport- csarnokok épültek összefogással Fonyódon, Boglárlel- lén, Barcson, Tabon. A közösen felhasznált pénz, az együttműködés eredménye az, hogy további ötvenegy településen megoldódott az egészséges ivóvíz-ellátás. A szennyvízhálózat az előirányzottnál gyorsabban bővült a Balaton-parton. Az elemzés arra is rávilágított, hogy térségenként, nem egyformán eredményes az együttműködés. Oka lehet ennek a pénzügyi források szűkülése. A személyi feltételek, a kölcsönös érdekek felismerésének hiánya, de az is, hogy eltérő időpontban készülnek a tanácsok és a gazdálkodó szervek középtávú tervei. Ez nehezíti a feladatok összehangolását. Egy bizonyos — így foglalt állást tegnap a testület ,—, van még erő, tartalék a településfejlesztést szolgáló kapcsolatok javításában. A korábbiaknál jobb lehetőséget ad erre, hogy lényegesen csökkentek a gazdasági együttműködést sokszor fékező jogszabályi kötöttségek. Szükség lenne arra is, hogy gyorsabban terjedjen az olyan új típusú együttműködés, mint például a társulati forma, a közös váúalkozás, a kötvénykibocsátás. A tervidőszakban változatlanul kiemelt társadalmi-gazdasági programok megvalósítása az együttműködés fő célja. Megkülönböztetett jelentősége van a vízigazdálkodásnak, a közlekedésnek, a hírközlésnek és a kereskedelmi ellátás javításának. Ahogy Brandtmül- ler István általános elnök- helyettes zárszavában mondta: a pénzszűke a fejlesztésben akadályozó tényező, de egyben kényszerítő erő is az együttműködés, a kapcsolatok kialakítására. Ezek nélkül aligha teljesíthetők a tanácsok feladatai. SZOCIALISTA BRIGÁDBAN Fokozódó követelmények Huszonhat éves múltja van a szociadistabrigád-mozga- lomnak a Somogyi Erdő- és; Fafeldolgozó Gazdaságnál. Tavaly 134 brigád vett részt a versenyben, 21 a csurgói gyárból nevezett. Csurgón 13 brigád kapott ananykoszorús minősítést, három pedig a Vállalat Kiváló Brigádja címet is elnyerte. Az idén az üzem szocialista közösségeinek a száma 16-ra csökkent, mert az azonos területeken dolgozók egyesültek. A dolgozók csaknem fele brigádban tevékenykedik. Vállalásaik hozzájárulnak a vállalat eredményes gazdálkodásához. A 107 százalékos eredmény elérése, az 1 millió 135 ezer forint önköltségcsökkentés és a 4365 óra társadalmi munka vállalása jól érzékelteti a brigádok erőfeszítéseit. Csurgón a legrégebbi a Petőfi szocialista brigád, 19 éves múltra tekint vissza, de a legfiatalabb is 1979-ben alakult. Az előző, tavaly a Vállalat Kiváló Brigádja elismerést kapott. A brigádok egy kivételével a termelő területen tevékenykednek. Balogh László másfél éve vezeti az Április 4. szocialista brigádot. Az 1973-ban alakult csapat 20 tagú. — A brigádtagoknak több mint a fele szakmunkás — mondta. A gyártás előkészítésétől, a gyártmányok elkészítéséig minden területen ott vagyunk. Nemcsak a munkában van együtt a társaság. A kommunista műszak mellett kirándulni is elmentünk. Tavaly Kislángon voltunk. Az út érdekessége, hogy a községnek mi gyártattuk a sertésistállók tartó- szerkezetét. A Sefag elvárja a brigádoktól a kiegyensúlyozott teljesítményt, a technológiai fegyelem betartását és a példa- mutatást. A vállalat vezetői egy-két kommunista műszaknál nem terveznek többet évente, mivel túlzottan igénybe venné a dolgozók szabadidejét. — A tagokat a munkához való hozzáállás alapján válogattuk ki azok közül, akik szívesen dolgoznának közöttünk. Ügyelnünk kell arra, hogy teljesíteni tudjuk a vállalásokat. A fagyártásnál új gyártástechnibai szabvány lépett életbe, ez fegyelmezettebb munkát követel tőlünk. Korábban például az általunk gyártott íveket nem kellett minősíteni, most ezt megkövetelik attól függően, hogy milyen osztályú anyagot építettünk be. Az Április 4. brigád 60 óra társadalmi munkát vállalt a sportpálya építésénél. Ezenkívül régi kapcsolatuk van az öregek napközi otthonával, de óvodák és iskolák játékait, berendezéseit is megjavítják. — Végig aranykoszorús brigád volt a miénk. Kétszer lettünk kiválóak. A közelmúltban vettünk részt az „Ismerd meg hazádat” vetélkedőn, és negyedik helyezést értünk el, Balogh Lászlóék tavaly 160 ezer forint önköltség-megtakarítást vállaltak és 180 ezret sikerült teljesíteniük. Kimagaslóan sok társadalmi munkát végeztek. Ennek az elismerése az a kitüntetés, amelyet a Hazafias Népfronttól kaptak. A legrégebbi, a Petőfi brigád vezetője, Oglizán Jánosné és társai a közelmúltban éltek az alapszabályban rögzített egyik követelmény alkalmazásával, amely szerint: a fegyelmezetlen dolgozókat a mozgalomból ki kell zárni. — Olyan munkásokról van szó, akik nem számítottak törzstagnak. Csak olyanok dolgozhatnak közöttünk, akik lelkiismeretesen végzik a munkájukat. Húszán vagyunk, főleg nők a brigádban, hatszor nyertük el a kiváló címet. Vállalták, hogy idei tervüket, <a 90 ezer négyzetméter parkettát a tervezettnél kisebb önköltséggel állítják elő. Ez a vállalás már évek óta sok pénzt hoz a vállalatnak. A. 400 ezer forintos eredményjavításra tett felajánlásukat a kétszeresére teljesítették, az 55 ezer forintos önköltségcsökkentés helyett pedig 100 ezer forintot sikerült megtakarítaniuk. , Lehőcz Rudolf Munkaerőmérleg Csökkent a kínálat Az ÁBMH Munkaügyi Információs Központja által közzétett adatok szerint a munkaerő keresletét és kínálatát az év első negyedében a korábbiaknál erőteljesebben befolyásolta a vállalatok szelektív munkaerő- gazdálkodása, valamint termelési- és termékszerkezetük átalakítása. A vállalatok munkaerőigénye az év első három hónapjában a múlt év utolsó negyedéhez képest több mint 11 százalékkal csökkent. A felkínált munkakörök összetételében is jelentős változás tapasztalható, s mind több az olyan munkát vállalni szándékozó, aki csak a munkaerőközvetítő szervek segítségével tud ismét elhelyezkedni. A vállalatok az év első negyedében 56 700 — 1986 utolsó negyedéhez képest 7200-zal kevesebb — betöltésre váró állást jelentettek be a közvetítő szerveknek. Űj dolgozók felvételénél is inkább a meglévő létszám minőségd javítására törekedtek, főiként jól képzett szakembereket kerestek. A szakmunkások iránt alig csökkent az érdeklődés, míg a betanított munkásoknaik csaknem 23 százalékkal, a segédmunkásoknak pedig 18 százalékkal kevesebb álláslehetőséget ajánlottak fel. Míg országos átlagban csökkentek a munkaerő iránti igények, addig a Somogy, Békés, Győr-Sopron, Hajdú-Bihar, Heves és Vas megyei vállalatok 0,4—24 százalékkal több új dolgozót szándékoztak felvenni, mint negyedévvel korábban. A legtöbb betöltetlen álláshely változatlanul a fővárosban van.
