Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-17 / 141. szám
4 Somogyi Néplap 1987. június 17., szerda Mézpörgetés szúrásokkal TÍZEZER MÉH EGY KILÓ Pár száz forintot egy jó anyáért A hímek megtermékenyítés nélkül jönnek világra. A nőstények szúrósak, s a munka dandárját ők végzik. A család népes, a húsz—harmincezres létszám nyárra a kétszeresére duzzad. Tízezer méh így is csak egy kilónyit nyom. Az utazást nem, a virágport annál jobban kedvelik. Furcsa szerzetek a méhek, az ember régóta foglalkozik már a megismerésükkel, s méginkább a hasznosításukkal. Sokan vannak, akik a gyors meggazdagodás reményében kezdtek a tenyésztésükhöz. Nincs velük gond, repkednek egész évben, csak pörgetni kell, s aztán jó pénzért eladni a mézet. Nosza, vásároljunk mi is néhány kaptárt, várjuk a jó szerencsét, s még inkább a jó tér-, mést, hiszen egy-egy pörgetéskor húsz—harminc kiló mézet is lehet nyerni. Ezért azonban meg keli! dolgozni, és nemcsak a méheknek. Amióta hazánkat is elérte az atkaveszély, nőtt a fertőzés, csökkent a tenyésztők száma. — Tíz családnál többel nem érdemes kezdeni. Az első két évben még így is rengeteg munka van velük, mire megismerjük a szokásaikat, a gondozásukat. Az alapokat a szakkönyvekből is el lehet sajátítani, igazán megismerni ezt a munkát -azonban csak a gyakorlatból lehet — mondja Zvara Mihály, kaposvári tenyésztő, aki tíz éve tűri már a méhek gonosz szúrásait. — Mondjon bárki amit akar, senkinek sem hiszem el, hogy nem 'fáj a méhszú- rás. Az első pillanatokban pokoli kínt kell kiállni, különösen, ha az már huszadik—harmincadik azon_a napon. Olyan vástag védőruhát még nem találtak fel, amelyen ne hatolna át a méh fullánkja. Persze azért sok öröm is van ebben a munkában. Számomra nincs kellemesebb, mint a frissen pörgetett méz édes illata. — Pörgetéskor összegyűlik az egész család, a munkát nem lehetne egyedül bírni. Gyorsan, ügyesen kell dolgozni, hiszen a késést nem lehet behozni — fordult felém Zvaráné, aki — szolidaritás ide vagy oda — nem kedveli a „hölgyeket”. — A heréket szeretem, mert azok nem csípnek — magyarázza mosolyogva. Az igazi haszon az anyaméhekből van. A vándortenyésztőknek, akik a virágzást követve járják az országot, nincs Idejük a nevelésre. Inkább vásárolnak, s nem kevés pénzért. Egy jó anyáért kétszáz forintot sem sajnálnak, hiszen évente hét generációval gyarapíthatja a családot. A kicsinyek három hét alatt kelnek ki, és hamarosan munkába állnak. A méhek tíz fok alatt nem hagyják el a kaptárt, fürtökbe húzódva, húsz—huszonöt fokos meleget tartva vészelik át a telet. Tisztuló repülésre azonban ilyenkor is szükség van, ezért éberen figyelik, mikor lesz néhány napra melegebb. Az idén hiába kémlelték reménykedve az eget. Csak nem akart enyhülni az idő, s a hosszú bezártság sokuk életébe került. A veszteség nagy. — A tavalyi év volt a legjobb, olyan gazdag termés rég volt már. A szerencse azonban nem volt tartós. Az ötven család fele elpusztult a hosszú télben. Szinte minden tenyésztőt veszteség ért, s az idei év sem sok jóval kecsegtet. A fölvett kölcsönökből új családokat vásárolok, de a régieket is át kell vizsgálni. Állandóan figyelni kell a kaptárakat. A permetezés miatt szaporodnak a betegségek, s a fejlődés sem egyforma. Az állandó lépcse- rére, a tisztaságra is nagy gondot kell fordítani. Aki mégis vállalja ezt a többletet, sok örömét leli majd a munkában — búcsúzott Zvara Mihály.' H. É. TAR I JAH OS Ai ililá ilfUi m. A következő napokban újabb meglepetés érte őket. Filó Borbála észrevette, hogy szép lányok is vannak az osztályban. Csakhogy most ellenkező előjellel. A gondosan fésült hajú lányokat megdicsérte. Az egyik zsíros arcbőrű lánynak különleges szappant ajánlott. A szakkörön leült közéjük, s tanácsokat adott nekik, mintha az anyjuk lenne. A lányok egyik ámulatból a másikba estek. Meg kell őrülni! Csak nem cserélték ki a lelkét, mint valami Jókai-regény hősnőjéét? S a következő napokban újabb döbbenetes, , bár a diákszívekben friss és csiklandós reményeket. keltő változásokat észleltek rajta a nyolcadik bá fiai, lányai. Boriska tanárnő levetette a fekete ruhát, és egy nagy virágú, mintás kompiéban jelent meg a katedrán. A lányok fötszisszentek, és szinte megtapogatták tekintetükkel a muszlinruhás, ösztövér nőt. A fiúk a tenyerükbe fogták a szájukat, hogy el ne röhögjék magukat a szokatlan látványon. No, nézd a dekoltált apácáit! És a térdénél véget ér a szoknyája, holott máskor a vádliját verte slampos erkölcsű ruhája. De a legnagyobb meglepetést a tanárnő arca ckozta. Borbála arcát halvány rózsaszín púder tette simává és érdekessé. Szinte megszépült. A haját is feltornyoztartta kissé. Olyan veit benne, mintázok a. hervadt asszonyok, akik a 30 éves érettségi találkozójukra készülnek. Csengetés után a lányok lerohantak a lépcsőn, és csoportokba verődve izgatottan 'tárgyalták a fejleményeket. Mintha legalábbis kigyulladt volna az iskola. A fiúk közül a nagyobbak bedugták a fejüket a pletykakörbe, amelynek közepén Túrák \Edit hirtelen fölvetette a kérdést: — Néztétek? Ennek a Boriakénak a magas sarkú cipőben egészen jó lába van! N^m igaz? — kérdezte meg hirtelen a körbe bebámász- kodó fiúkat. A fiúk azonban csak krá- koigtak, és húzogatták a válMegrongálják a parkokat CSAK AZ ÖSSZEFOGÁS SEGÍT Évente mintegy hatszázmillió forintot fordít a Kaposvári Városi Tanács új eszközökre, fenntartásukra és felújításukra. Sajnos, az emberek egy része még mindig nem becsüli meg értékeinket. Farkas Istvánnal, a városi tanács általános elnökhelyettesével és Hartner Rudolf városi főkertésszel a vandalizmusról, az elszaporodott rongálásokról beszélgettünk. — Ügy számoltuk, hogy a hatszázmillió forintnak körülbelül egy százaléka rongálás — kezdte Farkas István. — Így öt-tízmillió forintra rúg. Ez sem pontos adat, hiszen nem tudunk mindenről, és van olyan, amit később állítunk helyre. S akkor még nem számítottuk be a vállalatok kárát: például a kirakatok betörését, a hirdetések letépését, az oszlopok megrongálását. — Mire futná a rongálás összegéből ? — A társadalmi segítséget is figyelembevéve 2—3 kilométer gázvezeték épülhetne belőle. Olcsóbb megoldá'sok- kai egy vagy két óvodai csoportnak teremthetnénk helyet, Ez az összeg egyébként a zöldterületek költségvetésének a fele. Szóba hoztam egy áprilisi tapasztalatot. A főkertész elkeseredve panaszkodott: több száz tulipánt kitéptek éjjel a Szabadság parkban. Pótolhatatlan kár volt. Most további példákkal szolgáltak. A sétálóutcába szánt padot összetörték, megrongálták a Szabadság parkban elhelyezett ivókutat. Valaki rókafarok fűrésszel levágta a Színház parki pad ülődeszkáit. A Latinca téri szökőkútba telepített halak „rosszul érzik” magukat a vízbe dobált sok szemét miatt. A Tóth Lajos isíkola sárga falára spray-vel fölírták az egyik beategyüt- tes nevét. A Latinca Sándor utcában egy teherautó elvitte a járdaszegélyt, s most a zöld sávot is helyre kell állítani. — Tíz évvel ezelőtt is voltak ilyen esetek — mondta az elnökhelyettes —, ma is lukat. Némelyik röhögött is. .„Ugyan Ikérem! Filó és. a frankó női láb!” Mikor a fiúk kiléptek a körből és a lányok magukban maradtak, összedugták a fejüket. A kis du-ndi Vörös Eszter, akit gyakran lehetett gimnazista fiúkkal látni az utcán és a parkban. suttogva megszólalt: — Megfigyeltétek? .Más melltartót is visel. Ebben már egészen eulki. domború nő — s közben büszkén pillantott a mellére, mert azzal Filó még így sem versenyezhetett. A fiúkat az udvaron utolérte a melltartós hír. Egyesek röhögtek rajta. A kisebbek sunyim pislogtak, a nagyobbak képzeletében azonban megjelent Filó Borbála blúzának szokatlan domborulata,. s némelyik kamasz viszketést érzett a bőrén. A szünetben a lányok nem maradtak meg a külső- séges megfigyeléseknél. Tudták, hogy az ilyen hirtelen változásnak lelki alapja van. De mi lehet az? Filó Borbálát újra szájra vették, szinte kicsontozták. Aztán néhány logikus következtetés is elhangzott, amelyet legtalálóbban a kis Vörös Eszti fejezett ki: — Meglátjátok csajok, valami pali van a háttérben! Ettől a naptól kezdve a lányok a Kék fényből és a sűrűn játszott krimifilmekből eltanult szakszerűséggel nyomozni kezdtek. Ebbe a nyomozásba azok a szülők is bekapcsolódtak, akiknek gyermekei Filó Borbálától viszonylag kicsi számértév.annak. Nem csökken a számuk a környezet javítása ellenére sem. Különösen letöri azokat, akik jó szándékkal, a szabadidejüket feláldozva, társadalmi munkában csinálták meg a megrongált eszközöket vagy játékokat. — Különösen nagyok a gondjaink a lakótelepeken — kapcsolódott a főkertész a beszélgetésbe. — Már a nagyobb méretű fákat is kitördelik. Van olyan terület, ahol harmadszor ültetjük újra. Pedig egy nagyobb, erős fa négy és fél ezer forintba, egy kicsi pedig százötvenbe kerül. S akkor még nem beszéltem a virágtépésről — letaposásáról —, lopásáról és az „illegális” utak kitaposásáról. A parkokban tönkreteszik a beton sakk- és pingpongasztalokat, a- játékokat. Egy-két helyen már meg is szüntettük a játszótéri eszközöket. Sok fórumon panaszolja a lakosság az egyre nagyobb méretű szemetelést. A füredi. és a töponári városrész közötti földút mentén kétezer köbméter szemét halmozódott fel. Most már a kukorica- és búzaföldre is odaviszik a szemetet. — Nem segítene a közterület-felügyelet? — Valójában nem műkökekkel kifejezhető érdemjegyet kaptak. Gondolták, miért ne csípjünk most mi egyet a megközelíthetetlen tanárnőn? Kiderült, hogy ő is ember, az ő szívének is lehetnek gyengéi. A következő hét egyik napján, estefelé két túlkoros kamaszlány az osztályból a nyomozás során beszerzett terhelő adatok alapján lement a közeli parkba. Már égtek az utcai lámpák. A két lány beállt leselkedni a bokrok közé. , Tíz perc múlva megjelent Filó Borbála a parkban. Lassan sötétedett. A fák lomb- jának repedésein át kiragyogtak a csillagok. A tanárnő úgy tett, mintha közönyösen sétálna. Pedig sűrűn tekintgetett a válla fölött visszafelé. Aztán sóhajtva leült az egyik magányos padra. A retiküljét az ölébe tette. A muszlinruhát elrendezte a térdén. Várt. Egyszercsak hersegni kezdett Filó közelében a kavics. A félhomályban feltűnt egv jól öltözött, szemüveges, kopasz férfi. Leült a tanárnő mellé. Aztán megragadta a kezét, és hosszan a szájához nyomta, mintha nem is csókolni, hanem szagolgatni akarná Filó csontos kézfejét. A tanárnő sóhajtva elhúzta a kezét. — Ne, Péter! Hagyjuk ezt! — De mikor olyan a keze, mint a liliom! A lányok a bokrok között egymás vállába kapaszkodtak, és befogták tenyerükkel a szájukat, 'hogy ki ne pattanjon belőlük a röhögés. (Folytatjuk.) dik jól. Nem azért, mert tagjai hanyagok, inkább azért, mert a rongálókat nem lehet tetten érni, rendszerint éjszaka csinálják — mondta Hartner Rudolf. — A szervezett összefogás akkor lehetne hatékony, aimikor minden lakó figyelne, s rászólna arra, aki nem vigyáz értékeinkre. A rendre való oktatást pedig már az óvodában el kellene kezdeni. Olyan is előfordul, hogy az iskolások elszórják a tízórais papírt, s ha rájuk szólunk, megsértődik a pedagógus. Farkas István a jövő érdekében összegezte a tanulságokat : — Szép létesítmények alakulnak ki a városban. A sétálóutcán például elviselhetetlen lenne, ha megrongálnák a díszlámpákat, virágtartókat, padokat. Éppen ezért nagy figyelmet kell kérni minden kaposváritól. Segítene, ha a rongálások elkövetőit bejelentenék a műszaki osztálynak, a városgazdálkodási vállalatnak vagy a közterület-felügyeletnek. Így szabálysértési eljárást lehetne indítani. L. G, Közrend és közbiztonság Nagyatádon Fő feladat a megelőzés Nagyatád közrendjéről és közbiztonságáról tárgyalt a városi pártbizottság testületé. Legfontosabb róegállapí- tásuk szerint az utóbbi öt évben, romlott a fegyelem, több bűncselekményt kellett felderíteniük a rendőröknek, mint korábban. Országos jelenségről van szó. Baranyai Nándor százados, kapitányságvezető szóbeli kiegészítőjében felhívta a figyelmet arra, hogy a gazdasági helyzet a közrend és a közbiztonság további romlásához vezethet. Társadalmi feladat a bűnözés megelőzése. Nemcsak a rendőröknek és az önkéntes rendőröknek kell többet tenniük, hanem mindenkinek. Az elmúlt öt évben átlagosan évi hatszáz nyomozást kellett elrendelniük, s hat-hétszáz közötti bűncse- lemény vált ismertté. Elsősorban a vagyon elleni cselekmények száma magas. Elszaporodtak az alkalmi* lopások. A munkakerülő, csavargó cigányok gyakran surrannak be a gazdátlanul hagyott házakba, vagy ha éppen otthon van a tulajdonos, akkor valamivel lekötik a figyelmét, pillanatok alatt átkutatnak mindent. s viszik, ami a kezük ügyébe akad. A hanyagság is, segít: nem vigyázunk kellően értékeinkre. Könnyű hozzáférni a „megszokott” helyekre dugott pénzhez és takarékkönyvhöz, ékszerhez. A gyilkosságok a legsúlyosabb bűncselekmények. Az elmúlt öt évben hét emberölési kísérletet és hat gyilkosságot kellett feljegyezni a térségben. A tragédiákat megelőzhettük volna, ha egy kicsit jobban figyelünk egymásra. A közömbösség is hozzásegít ahhoz, hogy elszomorító a statisztika. Az 1982-ben megnyitott berzencei határállomás révén évről évre nagyobb idegenforgalommal lehetett számolni. Megnőtt a kisha- tármenti forgalom, ezzel együtt a bevásárló turizmus is, s íigy még több törvény- sértésre lehet számítani — állapította meg a kapitányságvezető. Érdemes megemlíteni, hogy a határállomás átadásának évében tíz, tavaly már hetvennégy devizabűncselekményt követtek el a térségben. Megszaporodott a tiltott határátlépések kísérlete is. Bár nőtt a törvénysértések száma, a városi pártbizottság elismerését fejezte ki a nagyatádi rendőrkapitányságnak, mert a megnövekedett feladatoknak is eleget tettek. A szigorú szolgálat mellett volt idejük arra, hogy részt vegyenek a társadalmi és tömegszervezetek munkájában. Vallják, hogy nem elfecsérelt idő ez. hiszen ezzel is a bűnmegelőzést szolgálják, önkéntes segítőik az ifjúgárdisták. Rendszeresen ott vannak járőrszolgálataikon. Ez is hozzájárul, hogy mind többen ismerjék meg a rendőrök munkáját, s tiszteljék törvényeinket. Csak kéf- napig! JÚNIUS 18-ÁN ÉS 19-ÉN (CSÜTÖRTÖKÖN ÉS PÉNTEKEN) GYERMEK- ÉS NAGYKAMASZ KEMPINGNADRÁGOKAT, EGYES BÉBI- ÉS LÁNYKARUHÁKAT VÁSÁROLHAT 30 százalék engedménnyé a Somogy Áruházban: y^omogyi KERESKEDELMIJ vAllalatJT
