Somogyi Néplap, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-17 / 141. szám
Somogyi Néplap 1987. június 17., szerda Tiberis-parti változatok Vasárnap délig még úgy tűnt, hogy teljes érdektelenség kíséri az előre hozott olaszországi választásokat, mert az állampógárok többsége a kánikulában inkább a hűsölésre alkalmas helyeket kereste fel a szavazóhelyiségek helyett. Ám estére teljes fordulat következett be, amely hétfő délelőtt is folytatódott — különösen, hogy a gyárak, intézmények e napon kivételesen nem büntettek a tetemes reggeli késésekért. S amennyire közömbösség volt megfigyelhető a szavazás előtt, meglepő módon annyira felfokozott várakozás kísérte az első eredmények nyilvánosságra hozását. Nos, a számok ismeretében már elmondhatjuk, hogy a túlzott várakozás tulajdonképpen feleslegesnek bizonyult: az itáliai erőviszonyokban nem következett be alapvető változás — mint ahogyan már évtizedek óta. A kereszténydemokrata párt megmaradt az ország legerősebb pártjának, a kommunisták követik őket, míg a szocialisták jelentősen lemaradva, a harmadikak. Más kérdés, hogy nem egyformán örül mindenki, mert hiszen nyilvánvaló, hogy a kereszténydemokratákat és a szocialistákat elégedettséggel tölti el a megizmosodás, míg a kommunisták keserű szájízzel konstatálhatják újbóli szavazatveszteségüket. Ügy tűnik, hogy a különböző kis pártok, baloldali irányzatú csoportosulások leginkább az OKP-tól vettek el voksot. Az olasz viszonyokat ismerve nehéz még pontos jóslatokba bocsátkozni, kik is fognak végül kormányozni Osztrák tiltakozás Az osztrák kormány diplomáciai jegyzékben tiltakozott az Egyesült Államoknál a Waldheim-ügyben, illetve az egykori mauthauseni koncentrációs tábor egyik őrének Ausztriába toloncolása miatt, közölte kedden Alois Mock alkancellár és külügyminiszter. A jegyzékben Bécs visszautasítja a Kurt Waldheim államfő ellen emelt — nem bizonyított — vádakat és igényli: vonják vissza azt az intézkedést, amely tiltja Waldheim beutazását az Egyesült Államokba. Az osztrák jegyzék szerint a lépés ellentétes a nemzetközi joggal, mivel a demokratikus úton 'megválasztott államfőre nem alkalmazhatók más országok jogszabályai. Craxi szavaz „csizmaországban”, hiszen rrtint ismeretes, éppen az utóbbi időben sikerrel tevékenykedő ötpárti kabinet megoldhatatlan viszályai miatt kényszerültek a tervezettnél korábban az urnákhoz. Most pedig a legnagyobb valószínűsége ismét csak a fenti kormányzási módnak van, mivel a második legnagyobb politikai erő, az OKP hatalomra kerülésére nincsen esély. Elkezdődnek tehát a pártközi alkudozások, amelyek akár hosszú hetekig is eltarthatnak. A kérdések kérdése, hogy a Bettino Craxi vezette szocialisták milyen álláspontra helyezkednek az alkudozások során. Feltehetően Craxi — aki mellesleg rekordhosszúságú időt töltött s nem is eredménytelenül a kormányrúdnál — ismét a miniszterelnöki bársonyszék felé kacsintgat. Ám a kereszténydemokraták természetesen saját jelöltjüket szeretnék látni az említett székben. (Mondván: elég volt a kisebbségi Craxi diktatórikus módszereiből s különben is, a szavazatok megmutatták, ki a vezető erői.) Amennyiben tehát a szocialisták, ha ismét adnak is minisztereket a kormányba — vezetni minden bizonnyal nem fogják azt. Ha pedig ez így nem felel meg nénik, lehet, hogy önmagukat zárják ki a koalícióból. Akkor viszont felbukkan a Tiberis partján nem ritka kérdés: meddig lehet működőképes egy ekkora ellenzékkel rendelkező kabinet? Pedig mihamarabb szükség lenne egy eredményesen tevékenykedő kormányra ahhoz, hogy megőrizhessék az olasz líra előkelő helyét az európai valutaháborúban, s hogy megoldást találjanak az energiapolitika és a közszolgáltatások egyre sokasodó problémájára. Reagan-ja vaslat és TASZSZ-kommentár Az Egyesült Államok azt javasolja, hogy a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök számának gyökeres csökkentéséről szóló szerződésbe „szerves részként” foglaljanak bele megállapodást valamennyi szovjet és amerikai rövidebb hatótávolságú rakéta világméretű felszámolásáról is. Ezt Reagan elnök jelentette be hétfői televíziós beszédében. Reagan közölte: utasítást adott az amerikai küldöttségnek, hogy Genfben terjesszék elő ezt a javaslatot. Az elnök ezúttal is azt mondotta, hogy a genfi tárgyalások „történelmi jelentőségű leszerelési egyezményhez vezethetnek” a közepes hatótávolságú eszközökről. Kijelentette, hogy a NATO Reykjavíkban megtartott értekezletén „tökéletes egyetértés jött létre a tárgyalási álláspontról”, s az amerikai elképzeléseket korábban Velencében a vezető tőkés országok is támogatták. Szerinte Velencében abban is egyetértettek, hogy „nyomást kell gyakorolni a Szovjetunióra a leszerelési tárgyalások más fontos területein történő előrehaladás érdekében”, így például a hadászati nukleáris fegyverek számának ötvenszázalékos csökkentéséért. Mindössze húszperces beszéde egy részét Reagan arra használta, hogy bizonygassa: a velencei csúcstalálkozó — az általános véleménnyel ellentétben — hasznos és az Egyesült Álamok számára eredményes volt. A televíziós beszédnek legalább a fele arra szolgált, hogy Reagan megismételje korábbi belpolitikai programjának néhány célkitűzését, mindenekelőtt a költség- vetési folyamat megreformálását, s ennek kapcsán támadja a Demokrata, Pártot Az első televíziós kommentárok kivétel nélkül azt húzták alá, hogy az elnök ezzel a támadó fellépéssel saját meggyengült helyzetét próbálja megerősíteni. * » * A TASZSZ szovjet hírügynökség washingtoni tudósítója Reagan hétfő esti televíziós nyilatkozatáról beszámolva idézi az elnöknek azt a kijelentését, hogy a középhatótávolságú eurorakéták kérdésében „teljes egyetértés jött létre az Egyesült Államok és szövetségesei között”. A tudósító szerint az elnök meglehetősen drámai hangvétellel közölte, hogy szövetségesei támogatásával az Egyesült Államok „új kezdeményezést” terjesztett elő, hivatalosan javasolva a Szovjetuniónak az összes földi állomásoztatású amerikai és szovjet hadműveleti-harcászati rakéták globális felszámolását és a közepes hatótávolságú rakéták jelentős csökkentését, végső soron pedig megsemmisítését. A TASZSZ washingtoni tudósítója felteszi a kérdést, valóban kész-e már az Egyesült Államok a hadműveletiharcászati rakéták felszámolására, majd kiemeli, hogy Reagan „sokat jelentő hallgatással siklott el a hetvenkét darab Pershing—1A kérdése fölött. Ezek a rakéták a bonni Bundeswehr fegyvertárában vannak, de a hozzájuk tartozó robbanófejeket az Egyesült Államok tartja kézben”. Az elnök semmit sem szólt a tengeri és légi állomásoztatású hadműveletihadászati rakétákról, amelyekkel az amerikai haditengerészet hajóit és a légierő repülőgépeit szerelték föl, s amelyek vegy európai vizeken, a szovjet határok közelében tartózkodnak, vagy pedig a Szovjetunió területének tőszomszédságában állomásoznak”. A TASZSZ szerint megállapítható, hogy Reagan beszéde több kérdést hagyott válasz nélkül, mint amennyire választ adott. Rust találkozott szüleivel Mathias Rust 19 éves nyugatnémet sportrepülő szülei kedden Moszkvában egyórás látogatást tehettek fiúknál, aki jelenleg vizsgálati fogságban ván a szovjet légtér megsértése miatt — közölte délután Jürgen Chrobog, az NSZK külügyminisztériumának szóvivője. A szóvivő beszámolója szerint a találkozón jelen volt a moszkvai nyugatnémet konzul és a pilóta elleni vizsgálatot vezető szovjet igazságügyi tisztviselő. A Rust-házaspár beutazásának soron kívüli engedélyezése és vizsgálati fogságban levő fiúk meglátogatásának lehetővé tétele újabb megnyilvánulása annak a szovjet óhajnak, hogy mielőbb lezárják a határsértő pilóta ügyét — jelentette ki egy nyugatnémet rádióállomásnak adott interjújában Vlagyimir Markov, a Novosz- tyi szovjet sajtóügynökség bonni irodájának vezetője. Markov szerint természetesen minden a vizsgálat eredményétől függ. Remélhetőleg azonban kiderül: Mathias Rust valóban egyedül készítette elő és hajtotta végre vállalkozását, s nem álltak mögötte mások is. % Lengyel—nyugatnémet hajóincidens Jerzy Urban, a lengyel kormány szóvivője keddi sajtóértekezletén közölte: illetékes lengyel szervek gondosan tanulmányozni kívánják azokat a bonni bejelentéseket, melyek szerint egy lengyel korvettről tüzet nyitottak volna egy nyugatnémet hadihajóra. Az NSZK állítása szerint hétfőn több tüzérségi találat érte a nyugatnémet haditengerészet Neckar elnevezésű hajóját, amely egy NDK—lengyel tengeri hadgyakorlatot követett figyeleméi a Balti-tengeren. Bonn kedden hivatalosan tiltakozott az ügy miatt Lengyelországnál, sürgette az eset részletes tisztázását, s közölte, hogy fenntartja magának a kártérítési igény jogát is. Mint a lengyel kormány szóvivője elmondta, a lengyel és az NDK haditengerészet hajói, amelyek hétfőn a Gdanski-öböl térségében tüzérségi éleslövészeti gyakorlatot folytattak, az ilyenkor szokásos módon gondosan ügyeltek arra, nehogy kárt okozzanak a veszélyes térségben véletlenül vagy váratlanul felbukannó hajóknak. A gyakorlat színhelyétől látótávolságra, 2—4 kilométerre tartózkodó Neckar semmiféle jelzést sem adott arról, hogy veszélybe került, vagy találat érte volna — mondotta Jerzy Urban, hozzátéve, hogy az ügy tisztázására vizsgálatot indítottak, s ennek keretében kapcsolatba lépnek az NSZK illetékes hatóságaival is. Friedhelm Ost államtitkár, a bonni kabinet szóvivője keden azt közölte, hogy a Neckaron öt kisebb kaliberű lövedék becsapódása következtében három katona re- peszsérüléseket szenvedett, s az elektronikus berendezésekkel felszerelt hajón anyagi károk keletkeztek. A sebesülteket helikopterrel szállították el a hajóról, melyen a vízbetörést gyorsan megszüntették, és a keletkezett tüzet eloltották. A Neckar folyatni tudta útját, és időközben befutott a kiéli kikötőbe. Manfred Wörner nyugatnémet hadügyminiszter meghallgatta az ügyről Gustav Liebig ellentengernagynak, a flotta helyettes főparancsnokának jelentését, majd kedden délelőtt beszámolt a kormánynak, amely már korábban jelezte: „higgadtan szemléli” a történteket, mert feltételezi, hogy az eset tévedésből következett te. Az NSZK kormánya mindazonáltal azt állítja, hogy az incidens nemzetközi vizeken történt, olyan övezetben, ahol hadgyakorlatok alkalmával az idegen hajókat előzetesen figyelmeztetni kell a forgalmi tilalom érvénybe léptetésére. A lengyel fél azonban ezt — Bonn szerint — elmulasztotta, s a tilalmat csak több órával az eset után hirdette meg. Eduard Sevardnadze életrajza Eduard Amvroszijevics Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere 1928-ban született. Nemzetisége grúz. Elvégezte a Grúz KP Központi Bizottságának pártiskoláját és a kutaiszi pedagógiai főiskolát. A párt tagjai sorába 1948-ban vették fel. Már fiatalon bekapcsolódott az ifjúsági mozgalomba- 1946 és 1953 között instruktor^ majd területi és másodiitkári funkciókat töltött be a Komszomol vezető szerveiben, s egy ideig a Grúz Kommunista Párt kutaiszi városi bizottságának instruktora volt. 1961- ben ia \grúziai mohetai járási pártbizottság, később a tbiliszi Pervomajszki kerületi pártbizottság, majd 1972-ben a Tbiliszi városi pártbizottság első titkárává választották. Még abban az évben megválasztották a Grúz Kommunista Párt Központi bizottságának első titkárává. Eduard Sevardnadze 1976 óta tagja az SZKP Központi Bizottságának, 1978-tól a KB Politikai Bizottságának póttagja volt, s 1985 óta tagja az SZKP KB Politikai Bizottságának. A politikus pártfunkcióin kívül számos állami funkciót is betöltött. 1964-ben kinevezték a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság belügyminiszter-helyettesévé, majd egy évvel később belügyminiszterévé. Az utóbbi három választási ciklusban a Szovjetunió és a Grúz SZSZK Legfelsőbb Tanácsának küldötte. Közéleti tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték már el: birtokosa a Szocialista Munka Hőse kitüntetésnek is. Párbeszéd és összhang Nemcsak mi mondjuk, nyugati lapok is írják: felértékelődtek a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok. Számunkra mindig is kiemelkedő fontosságú volt a magyar—szovjet viszony, de az utóbbi időszak megnövekedett szovjet kül- és belpolitikai aktivitása jócskán felértékelte a rendszeres eszmecsere rangját. A magas szintű tárgyalások persze csak a betetőzését jelentik egy-egy szakasz kitartó munkájának, a különböző csatornákon folytatott együtt gondolkodásnak, közös munkának. Miután a mindennapok során teljes egyetértés, a közös célok hasonló megközelítése tapasztalható, nem lehet csodálkozni azon, hogy a politikai párbeszédben is teljes az összhang a magyar és a szovjet vezetők között. Az egységnek ez a formája különös jelentőséget kap a jelenlegi nemzetközi feltételek között, amikor a nagyhatalmak minden fórumon tárgyalási pozícióik erősítésére törekszenek. Hazánk külpolitikai kezdeményezései is azért számíthatnak sikerre Bécstől New Yorkig, mert magunkénak tudhatjuk a szocialista közösség és a Szovjetunió támogatását. De korántsem csupán külA védő Barbie szabadlábra helyezését kérte Példátlan jogi eset Űjabb fordulat a háborús bűnös, Klaus Barbie lyoni perében. Jacques Verges védőügyvéd az egykori „lyoni hóhér” szabadlábra helyezését kérte a 30 éve érvényes francia joggyakorlatra hivatkozva, amely kizárja a halmazati t üntetést. Ebben a példátlan jogi esetben végső soron csak a semmítőszék dönthet, a lyoni esküdtbíróság nem illetékes. Az érvelés a következő: Barbie-t 1954-ben egy francia hadbíróság imár halálra ítélte háborús bűneiért. Ez a büntetés húsz év alatt elévült és egy 1958-as jogi döntés értelmében az ilyen elévült büntetés kitöltöttnek tekintendő. Végül, ha két egymás utáni tárgyaláson a bűncselekmények ugyanazon körére két büntetést ró ki a bíróság, a súlyosabb magába olvasztja a kisebbet, a két büntetés „nem adódik ösz- sze”. Az egyszer már kirótt, de időközben elévült halálos ítélet „magába szívja” — és érvényteleníti — a Lyonban most kiszabható bármely büntetést. A magánvádlók válaszul azzal érveltek, hogy egy elévülhetetlen bűncselekmény — mint amilyen az emberiség ellen elkövetett bűn, amivel most vádolják Barbie-t — nem olvadhat be egy elévülőbe. A józan ész is azt mondja, hogy ha Barbie soha semmiféle büntetést nem töltött ki, a korábbi, távol- létében hozott ítéletébe aligha olvaszthatják be a leendőt. A tárgyalás eddigi öt hete alatt 90 ellenálló és üldözött vallott arról, hogy Barbie személyesen vállalt szerepet zsidók és ellenállók elhurcolásában és kínzásában. politikai téren van jelentősége a magyar—szovjet kapcsolatok ápolásának. Mindkét ország a jelentős változások periódusában van, amikor minden tapasztalat hasznosítható, minden kis segítség nagy eredményeket hozhat. Természetesen nem a „modellek” másolásáról van szó — az ilyen módszer eredménytelensége ma már történelmi tény. Az sem véletlen azonban, hogy a két ország elméleti közgazdászai egyre jobban megértik egymást, s a gazdasági szakemberek is mindinkább „egy nyelven beszélnek”. Mihail Gorbacsov tavalyi budapesti, Kádár János és Lázár György moszkvai tárgyalásai, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének budapesti, majd berlini ülése által' kínált lehetőség a tartalmas eszmecserére — mind jó alkalom annak felmérésére, hol tart, milyen problémákkal kénytelen szembenézni a másik fél, hogyan vélekedik a partnerek által hozott döntésekről, a világ objektív folyamatairól. Alapvető kérdésekben kaphatunk majd első kézből származó információkat e napokban is, Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter budapesti látogatásakor. A nemzetközi életben ma mindennap szó esik a közelgő szovjet—amerikai külügyminiszteri tárgyalások, az egyre közelibb lehetőségnek tűnő' újabb, ezúttal már konkrét eredményeket hozó csúcstalálkozóról. Nem érdektelen tehát meghallgatni, hogyan vélekedik ezekről a kérdésekről az egyik közvetlenül is érintett politikus. Persze Eduard Sevardnadze nem csupán külügyminiszter — az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjaként részt vesz más döntések előkészítésében is. Emlékezetes élmény maradt az az elsősorban belpolitikai vonatkozású interjú, amit még a Grúz KP első titkáraként a Magyar Televíziónak adott: realista, őszinte, nyílt tekintetű és gondolkodású, a humort is értő embernek ismertük meg. Mostani látogatása mindenképpen fontos állomás a két ország örvendetesen erős kapcsolatainak fejlődésében. H. G.
