Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-13 / 111. szám

2 Somogyi Néplap 1987. május 13., szerda Tárgyalás magyar politikai vezetőkkel Egyházi vezetők eskütétele (Folytatás az 1. oldalról.) Kalpadakis, Görögország budapesti, valamint Hollai Imre, hazánk athéni nagy­követe. Karolosz Papuliaszt — aki korábban évekig a Görögor­szágot kormányzó Pánhellén Szocialista Mozgalom, a PASZOK Központi Bizottsá­gának nemzetközi kérdések­ért felelős titkára volt — ugyancsak kedden fogadta Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, az Országgyűlés Kül­ügyi Bizottságának elnöke. A baráti légkörű találkozón tájékoztatták egymást or­szágaik helyzetéről, legfonto­sabb bel- illetve külpolitikai törekvéseiről. Görög részről elismeréssel szóltak a ma­gyar bel- és gazdaságpoliti­kát sok éve jellemző újszerű megoldásokról. Magyar részről méltatták a görög külpolitikának a fegyverzetkorlátozás elő­mozdítására, a kelet-nyugati kapcsolatok javítására irá­Keringővel ünnepelték hét­fő éjjel a máltai nacionalis­ta párt főhadiszállásán a vá­lasztási győzelmet. A ke­reszténydemokrata irányza- ti párt szoros versenyben legyőzte a 16 esztendeje megszakítás nélkül kormány­zó, szociáldemokrata mun­káspártot. Ezzel új fejezet nyílik a >mindössze 370 ezer lakosú szigetköztársaság tör­ténetében. Csupán hatezer szavazat döntötte el a küz­delmet a hatalomért: a mun­káspárt 110 937 voksot, míg ellenfele 116 902-t szerzett, ami 50,57 százalékos arányt jelent a nacionalisták szá­mára. Felforrósodott a politikai színtér a választások előtti hónapokban Máltán. Utcai összecsapások, bombame­rényietek jelezték a küzde­lem hevességét a rivalizáló pártok követői között. A kormány, élén Carmelo Mif- sud Bonniéi miniszterelnök­kel, megsokszorozta a biz­tonsági intézkedéseket, amit az ellenlábas nacionalisták persze rögvest a demokrati­kus jogok megnyirbálásának kiáltottak ki, alig leplezett nyugati retorikai támogatás­sal a hátuk mögött. Bonniéi 1984 decemberé­ben váltotta fel a miniszter- elnöki székben elődjét, a vi­lágszerte széles körben is­mert Dominic Mintoffot. Mintoff volt az, aki az 1970- es években elérte az utolsó brit csapatok távozását a korábban angol koronagyar­mat Máltáról. A szigetnek sokáig igen fontos stratégiai szerepe volt a Földközi­tengeren, s ennek megfele­lően számos jelzőt ragasz­tottak rá, nevezték például nyúló erőfeszítéseit. A két ország kapcsolatait áttekint­ve Szűrös Mátyás és Kaio- losz Papuliasz egyetértőén állapította meg, hogy azok fejlődésére ösztönzően hat az MSZMP és a PASZOK jó együttműködése. Karolosz Papuliasz a ta­lálkozón átadta Szűrös Má­tyásnak Andreasz Papandreu görög miniszterelnök Kádár Jánoshoz, az MSZMP főtit­kárához intézett személyes üzenetét. A görög diplomácia veze­tője keddi programja során délelőtt megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét a Hősök terén. A délutáni órákban a Világgazdasági Kutatóintézetbe látogatott, ahol nemzetközi politikai és gazdasági kérdésekről foly­tatott konzultációt Bognár Józseffel, az intézet igazga­tójával. Várkonyi Péter este dísz­vacsorát adott Karolosz Pa­puliasz tiszteletére a Gundel étteremben. lehorgonyzóit anyahajának. Találó volt a titulus, ám az is kétségtelen, hogy stratégiai jelentősége a haditechnika fejlődésével jócskán veszített súlyából. Az utóbbi idők­ben inkább a turistáknak volt kedvelt célpontja Mál­ta. Mintoff a semlegesség és el nem kötelezettség irányá­ba kormányozta a szigetor­szág hajóját. Ennek sem­miképpen sem mond ellent — noha Nyugaton hevesen támadták érte —, hogy Mál­ta jó kapcsolatokat tart fenni a közeli Líbiával, a két országot barátsági és együttműködési szerződés fűzi össze. Bonniéi egy mi­nap interjújában nem szö­vetségesnek nevezte e vi­szonyt, hanem olyan baráti nemzetnek mondta Líbiát, mint például Olaszország. Tény mindenesetre, hogy a máltai radarszolgálat a ta­valy áprilisi Líbia elleni amerikai légitámadás előtt jelezte Tripolinak, hogy re­pülőgépek tartanak partjai felé. A nyugtalanság legfőbb oka talán a gazdasági hely­zet rosszabbodása volt Mál­tán az utóbbi időben. A nyugati beruházások vissza­estek, csökkent a turisták száma, növekedett a munka- nélküliség. A most hatalom­ra került nacionalisták az állam szerepének visszaszo­rítását követelik a gazdaság­ban. A legfőbb kérdés azon­ban alighanem az, hogy a győzelmét keringővei ünnep­lő Eddie Fenech Adami, a miniszterelnöki tisztség vá­rományosa merre táncol a külpolitika parkettján. L. Z. Marosi Izidor váci me­gyés püspök és Dankó Lász­ló c. püspök, kalocsai apos­toli kormányzó kedden Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács elnökhelyettese előtt esküt tett a Magyar Népköz- társaság alkotmányára. Az eskütételen jelen volt Kato­na Imre, az Elnöki Tanács titkára, Miklós Imre állam­titkár, az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnöke, vala­A szovjet fél behatóan ta­nulmányozza a hadászati nukleáris támadófegyverek kérdésében Genfben előter­jesztett amerikai tervezetet, s csak ezután válaszol a ja­vaslatokra — hangsúlyozta kedden moszkvai sajtótájé­koztatóján Gennagyij Gera- szimov szovjet külügyi szó­vivő. Egyidejűleg előzetes értékelést adott a tervezet­ről, amely — szavai szerint — csak félig tükrözi a reykjavílki csúcstalálkozón kialakított megegyezést, bi­zonyos tekintetben pedig visszalépést is jelent. A szovjet külügyi szóvivő hangsúlyozta, hogy a genfi szovjet—amerikai tárgyalá­sokon benyújtott amerikai tervezetben szerepelnek ugyan mennyiségi paraméte­rek — a hadászati támadó­fegyverek számára 1600 da­rabos plafont szab meg —, de például az 50—50 szá­zalékos tervezett csökkentés időtartamát 7 évre húzná el (a szovjet javaslat 5 évet irányoz elő). Emellett a kor­látozáson belül „alszinte- ket” is előírna a hadászati atomfegyverfajtákra, s ezzel gyakorlatilag megkérdője­lezné a szovjet hadászati „triászt”, ami a Szovjetunió biztonsági érdekeit sérti. Nem esik szó a tervezetben a tengeri telepítésű nagy hatótávolságú manőverező robotrepülőgépekről sem, akárcsak arról, hogy milyen további lépések követik a csökkentést (a Szovjetunió a hadászati támadófegyverek leszerelését viszont folyamat­Az Egyesült Államok Or­szágos Űrhajózási és Űrku­tatási Hivatala (NASA) em­berlakta űrbázis létesítését tervezi a Holdon — jelen­tette hétfőin az „Aviation Week and Space Technology” amerikai űrkutatási szaklap. A Holdon lévő bázist azért részesítik előnyben, mert a Hold könnyebben elérhető, mint a Mars. James Fle­tcher, a NASA igazgatójá­nak szavai szerint „az út a Marsra a Holdon át vezet”. mint Paskai László eszter­gomi érsek. Kocsis Elemér, a Tiszán­túli Református Egyházke­rület püspöke ugyancsak kedden tett esküt a Ma­gyar Népköztársaság alkot­mányára Trautmann Rezső előtt. Az eseményen jelen volt Katona Imre, Miklós Imre, valamint Tóth Károly püspök, a Református Egy­ház Zsinatának leükészi el­nöke. nak tekinti, s ezeket a kér­déseket is tisztázni kívánja). Végezetül az amerikai ter­vezet figyelmen kívül hagy­ja azt a szoros összefüggést, amely a hadászati nukleáris fegyverek, illetőleg az SDI- program között áll fenn. Ge- raszimov emlékeztetett arra is, hogy a Szovjetunió már korábban előterjesztette el­képzeléseit e témakörben, amelyek teljes egészében megfelelnek a reykjavíki megállapodások széliemének. A szóvivő elismeréssel szólt a legutóbbi lengyel kezdeményezésekről: az úgy­nevezett Jaruzelski-terv ér­telmében Közép-Európában kilenc, esetleg még több or­szág területén csökkentenék jelentősen a katonai szem­benállás szintjét, a hadmű­veleti-harcászati rakéták, illetőleg a nagy pusztító ere­jű és találati pontosságú fegyverek számát, s a kato­nai doktrínákat védelmi jellegűvé alakítanák át. A külügyi szóvivő foglal­kozott a Kohl kancellár ál­tal a Bundestagban május 7-én ismertetett nyugatnémet „leszerelési” kormánynyi­latkozattal. Geraszimov sze­rint ez az állásfoglalás több új kérdést vetett fel, mint amennyire választ adott: Bonn „megbízható partner” kíván lenni a nemzetközi kapcsolatokban, ugyanak­kor nem szívesen szánja el magát konkrét lépésekre a leszerelésben, a katonai szembenállás szintjének csökkentésében. A NASA már ezen a hé­ten megkezdi tárgyalásait a kiszemelt cégek vezetőivel az űrbázis felállításának lehe­tőségeiről. Az emberlakta űr­központ — amely 2005—2010 körül készülne el — kiépí­tésének költségei húsz év alatt 80 milliárd dollárt tesz­nek ki. összehasonlításiképp: folyó áron számítva ennyibe került annak idején az Apol­lo program is, melynek ke­retében 1969-ben ember lép­hetett a Holdra. Az utóbbi napokban 236 milliméter eső esett Űj Dél-Wales- ben, kétszerese a májusi átlagnak. A keletkezett árvizekben három személy meghalt, ketten eltűntek. A képen: ketten a buszmegálló oszlopába kapaszkodva várják a men tő alakula­tokat Kedd esti kommentár Máltai keringő A máltai nacionalista párt vezetője, Eddie Fenech-Adami a választási győzelem után párthívei körében Geraszimov sajtóértekezlete A szovjet fél behatóan tanulmányozza az amerikai tervezetet A NASA ŰRBÁZIST létesít a holdon Kína és Kelet-Európa Csao Ce-jang — a képen Todor Zsivkovval tárgyal Peking ben — még ebben az évben hazánkba is ellátogat Todor Zsivkov, aki nem­csak az alkotmányjogilag legmagasabb állami tisztség­viselője Bulgáriának, hanem egyben a párt első titkára is, immár a harmadik pártve­zető, aki a kelet-európai szo­cialista országokból Kínába látogat. Elsőként Honecker, az NDK, majd Jaruzelski, Lengyelország Kommunista Pártjának vezetője tett lá­togatást Pekingben. A közel­jövőben Csao Ce-jang euró­pai útja során a Varsói Szer­ződés néhány tagországát — így hazánkat is — megláto­gatja. Csao nemcsak minisz­terelnök, hanem a Kínában bekövetkezett személyi vál­tozások óta a Kínai KP meg­bízott főtitkára is. így kü­szöbön álló látogatása mint­egy demonstrálja, hogy az államközi kapcsolatok im­már hosszú idő óta tartó élénkülése fokozatosan el­vezet a pártközi kapcsolatok helyreállításához is. MEGNYÍLT AZ OT Ez a folyamat voltakép­pen már akkor megindult, amikor Kína a Mao-korszak utolsó szakaszának torzulá­sait felszámolva a kiegyen­súlyozott és pragmatikus po­litika útjára tért. Miután Kí­na és az európai szocialista országok között kétoldalú politikai konfliktus valójá­ban sohasem volt, fokozato­san megnyílt az út a gazda­sági, tudományos, műszaki és kulturális együttműködés­hez. Ezt még elmélyítette, hogy az 1982 óta izgalmas gazdasági és politikai re­formkísérletekbe bocsátkozó Kína egyre jobban érdeklő­dik a kelet-európai szocialis­ta országok egymástól eltérő, de Peking számára minden­képpen értékes gazdaságszer­vezési elvei és tapasztalatai iránt. Kezdettől fogva világos volt, hogy (kínai optikával szemlélve a dolgokat) a Szovjetunióhoz fűződő vi­szony teljesen más kategó­riába tartozik, mint a többi szocialista ország és Kína kapcsolatrendszere. Ezt a kínai külügyminisztérium szóvivője most, a Zsivkov- látogatás során sem mulasz­totta el leszögezni. Azt mon­dotta, hogy „Kína baráti kapcsolatait és együttműkö­dését a kelet-európai szocia­lista országokkal nem lehet összefüggésbe hozni a kínai —szovjet viszony alakulásá­val. Kína a Szovjetunióval is tárgyalások útján kívánja rendezni kapcsolatait. Ez a rendezés kizárólag Kínára és a Szovjetunióra tartozik.” _______________!_______ K ÖZÖS TÖREKVÉSEK Ennek a magatartásnak és különbségtevésnek a mélyén ma már nem kell semmiféle „megosztási manővert” ke­resni. A különbségtevésnek gyakorlati tartalma van. Ne­vezetesen az, hogy Kína gazdasági és technológiai el­maradottsága ellenére jelen­leg is nagyhatalom, poten­ciálisan pedig világhatalom­nak tekinthető. Emellett 7500 kilométer hosszú közös hatá­ra van a Szovjetunióval. Ez a helyzet, valamint a két or­szágnak a történelmi múlt­ba (egyfelől a cárizmus, másfelől a kínai császárság korszakára) visszanyúló né­zetkülönbségei egy sokágú és bonyolult hatalompolitikai érdekösszeütközéshez vezet­tek. 1982-ben, amikor Kína fokozatosan a józan és gya­korlatias reformpolitika fe­lé fordult, megnyílt a lehe­tőség a vitás kérdések ren­dezésére. Ebben a folyamat­ban rendkívül fontos állo­mást jelentett Gorbacsov 1986. július végén elhang­zott vlagyivosztoki beszéde. Ebben egyrészt párhuzamot vont a szovjet gazdasági-po­litikai átalakulás irányvona­la és a kínai reformpolitika között, hangsúlyozva mind­két ország szocialista re­formtörekvéseit. Ezt követő­en szovjet részről a korábbi határkonfliktusok színteré­vel, az Amur és az Usszuri folyóval kapcsolatban olyan állásfoglalás hangzott el, hogy a határ ne a folyó kí­nai partja, hanem lényegé­ben annak közepe, az úgy­nevezett fő sodorvonal le­gyen. Ez megfelelt a koráb­bi kínai álláspontnak, s így a jövőben szükségszerűen megkönnyíti majd a két ha­talmas ország közötti határ­vonal pontosítását. A „HÁROM AKADÁLY" Ezen túlmenően az emlí­tett, sokágú hatalompolitikai nézetkülönbség még nem te­kinthető feloldottalak. To­vábbra is az a helyzet, hogy a határrendezésen kívül Kí­na „három akadályt” lát a szovjet—kínai kapcsolatok teljes rendezése útjában. Ezek: a Vietnam kambodzsai politikáját érintő szovjet tá-. mogatás; szovjet csapatok jelenléte Afganisztánban; szovjet erők a kínai—szov­jet határ mentén, illetve Mongóliában. Meglehetősen bonyolítja e kérdések rendezését, hogy Peking a „három akadály” elhárítását mintegy feltétel­ként tűzte ki. A szovjet po­litika természetesen arra nem vállalkozhat, hogy egy harmadik ország — például Vietnam — feje felett és ér­dekeinek figyelembe vétele nélkül folytasson tárgyaláso­kat Pekinggel ezekről a re­gionális kérdésekről. Min­denesetre a Mongóliában megkezdődött szovjet csapat­kivonási folyamat és Moszk­va határozott erőfeszítései az afgán probléma politikai megoldására új távlatokba helyezték a „három akadály” pekingi tézisét is. Való igaz tehát, hogy a szocialista Kína és a Varsói Szerződés kelet-európai tag­államainak kapcsolatrend­szere továbbra is gyorsab­ban és akadálytalanabbul fejlődik, mint a szovjet—kí­nai viszony. A kölcsönhatás azonban tagadhatatlan. Az események azt mutatják, hogy a nagyonis gyakorlati hatalmi ellentétekkel meg­terhelt szovjet—kínai vi­szony is a kapcsolatok nagy­vonalú rendezésének szaka­szába érkezett. I. E.

Next

/
Thumbnails
Contents