Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-13 / 111. szám

1987. május 13., szerda Somogyi Néplap 3 Veszteséges vállalatok Az állam nem gazdag nagybácsi Földi gondok a repülőknél Nem örvend túl nagy nép­szerűségnek az a veszteség­lista, amelyet a Pénzügymi­nisztérium Ellenőrzési Fő- igazgatósága készít el min­den évben. E speciális tükör értelemszerűen elsősorban a hiányosságokat mutatja: mely vállalatoknak nem si­került megkeresniük az ösz- szes kiadások fedezetét. A múlt évben kétszázötvenné­gyen iratkoztak föl e listá­ra, számuk ugyan kevesebb, mint 1985-ben, ám a veszte­ség összege két százalékkal magasabb az akkorinál. E 254 gazdálkodóból 132 a mezőgazdaságban műkö­dött, az egyéb vállalatok és szövetkezetek közül hatvan­egyen voltak veszteségesek, s ugyanennyien küszködnek hiánnyal a kisvállalatok és szövetkezetek közül. Évről évre ráfizetnek Még érdekesebb összefüg­gésekre bukkanunk, ha a részletesebb adatokat is megismerjük. Ezek szerint az iparban, a szolgáltatásban és még másutt működő 61 vesz­teséges vállalat közül alig több mint fél tucatnál ha­ladta meg a hiány a 100 millió forintot. S hogy nem váratlan konjunkturális ba­jok sodorták veszélyes hely­zetbe e cégeket, mutatja, közülük négy már az előző évben is veszteséges volt. S ha hihetünk a mérlegbeszá­molók alapján készített elő­rejelzéseknek, akkor é vál­lalatok közül négynek idén ismét hiánnyal kell szembe­néznie. Az ágazatonkénti elemzé­sek szerint a minisztériumi törvényességi felügyelet alá tartozó vállalatok sorában huszonkilencen voltak vesz­teségesek, s az összes hiány több mint kilencven száza­lékát ők könyvelhették el. A statisztikai összegezés tükör a gazdaság, a társa­dalom előtt. A Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságán a közelmúlt­ban készült el az első ne­gyedév tényeit rendszerező összegezés. A sokat elmondó adatok tanulmányozása so­rán egyaránt találkozhatunk örömet keltő tényekkel, elő­relépésre utaló tendenciák­kal, és tartós, a holnap ten­nivalóira is utaló gondokkal. A megye szocialista ipa­rának termelése az országos átlagot jóval meghaladó mér­tékben, több mint hat szá­zalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Az emelkedés mértékében a múlt évi alacsony szint mel­lett az is közrejátszott, hogy az idén több volt a munkanapok száma. Az át­lagos növekedés nagy kü­lönbséget takar. A megye ipari termelésében jelentős részarányt képviselő gépipar például 9,3 százalékkal nö­velte termelését, ugyanakkor tíz százalékkal maradt el múlt évi első negyedévi tel­jesítményétől a fémtömeg­cikkipar, és a textilruházati ipar is kevesebbet termelt, mint egy évvel korábban. 7,4 százalékkal növelte ter­melését a megye élelmiszer- ipara, ezen belül is az átla­got meghaladó volt a hús­ipar és a malomipar terme­lésemelkedése. A múlt évinél lényegesen kedvezőbben alakult a vál­lalatok és szövetkezetek kül­kereskedelmi célú értékesí­tése. Az első negyedévben 1,3 milliárd forint értékű ter­méket, a múlt évinél har­minchat százalékkal többet exportáltak. A listát az ipar vezeti tizen­három veszteséges vállalat­tal, az építőiparban heten kerültek ugyanilyen helyzet­be, a közlekedés és hírközlés területéről egyetlen egy vál­lalatot soroltak ide, s három kereskedelmi és öt szolgál­tató cég tartozik még a cso­portba. Mi az oka a veszteségnek? E kérdésre minden évben megpróbálnak az összesített számok alapján — felhasz­nálva a vállalati ellenőrzé­sek tapasztalatait — választ, adni. Vannak objektív okok, például a piac beszűkülése miatt kevesebb a korábbi­nál a megrendelés, s az ára­kat sem lehet a végtelen­ségig emelni. Gondot okoz az anyagellátás akadozása, és, nem egy helyen a lét­számcsökkenést vagy a ma­gas fluktuációt okolják az eredménytelenségért. Gondokat okoznak Ügy látszik, növekszik a verseny a magyar piac részt­vevői között, mert jó né­hány vállalat szerint a kis­szervezetek miatt esnek el a megrendelésektől, s így ke­rülnek a veszteségesek közé. Viszont, s ezt már az objek­tív külső szemlélők állapí­tották meg, nemegyszer ve­zetési, személyi gondok, alapvető szervezési hiányos­ságok is hozzájárulnak a veszteség kialakulásához. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy egy veszteséges vállalat az átlagosnál sok­kal több késedelmi kamatot, kötbért vagy bírságot fizet elmaradt vagy késedelmes szállításaiért, és ez rontja amúgy is súlyos pénzügyi helyzetét. A kisvállalatok, a szövet­kezetek közül elsősorban a most alakulókat fenyegeti a veszteség; a tapasztalatok Javult a szerződéssel le­kötött munkák aránya a me­gye építőipari, kivitelező szervezeteinél. Erre az évre összesen 4,8 milliárd forint értékű építési-szerelési mun­ka elvégzését irányozták elő, és március végéig a múlt évi 62 százalék helyett tervük 82 százalékára szerződést kö­tötték. A siófoki Kőolajveze­ték Építő Vállalat egész éves termelését biztosította szer­ződésileg, és az átlagnál kedvezőbb a helyzet a Dél- dunántúli Vízügyi Építő Vállalatnál, valamint a Ta­nácsi Építőipari Vállalatnál. A megyei Állami Építőipari és a Közúti Építő Vállalat­nál viszont lényegesen ala­csonyabb a szerződéssel le­kötött munkák értéke. A hosszúra nyúlt tél, a késői tavasz — mint szerte az országban, — rányomta bélyegét a mezőgazdasági munkák végzésére. Igaz, a korábbiaknál jobb szerve­zéssel, igyekezettel, foko­zott felelősségérzettel a több hetes hátrányt némileg sikerült mérsékelni a mező- gazdaság dolgozóinak. A múlt évinél kevesebb, az év elejinél viszont ezerhétszáz- zal több szarvasmarha volta megyében. Figyelemremél­tó, hogy az állami gazda­ságokban és a háztájiban nőtt a szarvasmarha-állo­mány, a termelőszövetke­zetekben viszont 3,8 száza­lékos csökkenés következett be. A közgazdasági szabá­lyozók változásának hatása jól mérhető: 3,7 százalékkal nőtt a megye sertésállomá­nya, ezen belül is a legje­lentősebb, csaknem tizenkét százalékos a háztájiban levő sertések számának gyarapo­szerint az első egy-két év­ben nemigen képesek nyere­séggel termelni, és előfor­dult, hogy az alapítók nem vették figyelembe, a piacon már jónéhány versenytárs akad. A mezőgazdasági ágazat sajátos nehézségekkel küzd. A szélsőséges időjárás, az aszálykár miatt a vesztesé­ges 132 gazdálkodó közül öt­venhatot eleve aszálykár ál­tal sújtottnak minősítettek. Ám az időjáráson kívül az iparéhoz hasonló gondokkal is küszködnek a veszteséges gazdaságok. És már nem új jelenség, hogy az alaptevé­kenységen kívüli ágazatok, a szakcsoportok ráfizetéses tevékenysége alaposan igény­be veszi az egyébként is lapos pénztárcát. „Áramvonalas" programok A veszteségek eltüntetése jórészt a vállalatokat, illetve szövetkezeteket terheli. Né- hányan bankhitelekkel pró­bálják beindítani a vállalat döcögő szekerét, míg mások felesleges gépeiktől, épüle­teiktől szabadulnak meg, s az áramvonalasított szerve­zettel próbálnak újult erővel a piacon maradni. Az álla­mi költségvetés várhatóan csak néhány gazdálkodót se­gít ki a bajból, a többieknek valószínűleg szembe kell nézniük egy esetleges fel­számolás lehetőségével is. Természetesen ez nem egyetlen év rossz gazdálko­dási eredménye után követ­kezik be. Ám sokkal keve­sebb esélyt kapnak a túl­élésre azok a gazdálkodók, amelyek már évek óta egyre növekvő veszteséget tolnak maguk előtt. Helyzetük vég­leges rendezése, reméljük, nem húzódik el sokáig. Lakatos Mária dása. A kedvező tendencia az értékesítésben is jelent­kezik, 7,8 százalékkal több sertést vásároltak fel márci­us végéig a megyében, mint egy évvel korábban. A Statisztikai Hivatal me­gyei igazgatóságának össze­gező elemzése, számos tanul­ságul szolgáló tényre irá­nyítja a figyelmet. A sóik kö­zül például arra a sajnála­tos helyzetre is, hogy So­mogy lakossága egy év alatt ismét kétezerrel csökkent, tovább folytatódott a megye lakosságának természetes fo­gyása. Ezt jelzi az élve szü­letések számának további mérséklődése és a halálozá­sok számának erőteljesebb növekedése is. A három parti megye ide­genforgalmi hivatalai — a Balatontourist, a Siotour és a Zalatour — az idén együt­tesen 120 millió forintot köl­tenek a kempingek fejleszté­sére, korszerűsítésére. Az összeg egy részét a háttér területek kisegítő kemping- jeinék bővítésére fordítják, mivel vízvédelmi okok miatt a parti táborokban nem kí­vánnak az eddiginél több vendéget fogadni. Aszófőn, a Siófok melletti gamászai tér­ségben és a Balatonszemes- hez közeli Bagó-dombon ösz- szesen csaknem 3000 új kempinghelyet készítenek elő a főszezonra. Fonyód Jövőre lesz harminc éve, hogy a megyében megszer­vezték a sportrepülést. Sza- lontai Sándor érdeme, hogy a kaposújlaki mezőn elké­szült az első hangár; a klub tagjai társadalmi munkában építették föl. Sokan hódol­tak a vitorlázórepülés szén vedélyének. Régi fényképek tanúskodnak a kezdetről, a nagy csapatról. 1966-ban az országban el­kezdték felszámolni a sport­repülőklubokat. A somo­gyiak sem tudtak mecénást szerezni. A gépeket szétsze­relték, s elszállították. Ak­koriban fejlődött a Repülő­gépes Növényvédő Állomás. Megvették a repteret az ösz- szes létesítménnyel együtt. A repülőklub tagjai azonban nem adták föl. Bekéredz­kedtek minden elképzelhető helyre, Öcsénybe, Balatonfő- kajárra jártak repülni, s a végén Nagykanizsán kötöt­tek ki. Kilenc év telt el így. A kezdő, 22 tagú csapatból nem maradt, csak két kitartó em­ber: Kovács Sándor és Ba­logh Margit. 1974 januárjában újra re­pülhettek a vitorlázók. Negy­venen kezdtek, ma már a pártoló tagokkal együtt több mint kétszázan tartoznak a klubba. A B kategóriás klub az egyik legkiválóbb minő­sítést nyerte el, ám a fejlő­désre kevés lehetőség volt. A körülmények mostohák: ap­ró faház a bázis, a földi be­rendezéseket a szabad ég alatt tárolják, a repülőgépe­ket pedig naponként szét­szerelve, nem éppen korsze­rű hangárban tárolják. — Mindenféleképpen szük­ség van a fejlesztésre, hi­szen bármilyen szép a sport­repülés, ha a körülményeken nem tudunk változtatni, ha­marosan azon vesszük észre magunkat, egy klubtagunk sem marad — mondta Ko­vács Sándor. — önellátók vagyunk: az az anyagi tá­mogatás, amelyet az MHSZ megyei vezetőségétől és az országos repülőgép-szolgálat­tól kapunk, háromhónapi üzemanyagköltségre sem ele­gendő. Mindenféle munkát vállalunk, amiből pénzt lehet remélni, de ez sem a legjobb megoldás. A vitorlázók ki­közelében, az épülő Len­gyeltóti üdülőfalu részeként új, 700 személyes kemping készül el a nyári főidény kezdetéig. A táborok régebbi épüle­tei közül többet felújítottak, Keszthelyen és Balatonfüre- den pedig új fogadóépületet emeltek. A balatonfüredi nemzetközi nagytábor új elektromos vezérlésű fedett tekecsarnokkal, szolárium­mal, szaunával, snack-bárral és ABC-áruházzal gazdago­dott. A balatonfüredi és a siófoki kemping strandja 70 méter hosszúságú, kétpályás vízicsúszdát építettek. jönnek a reptérre, s ahe­lyett, hogy repülnének, ne- kiállnak a szegélyjelző rend­szer javításának. Ez jó egy­szer, jó kétszer, de sokadjá- ra már legyintenek, s legkö­zelebb a közelünkbe se té­vednek. A repülőklub előírt kikép­zési terv szerint teljesíti fel­adatait, méghozzá kiválóan. A másutt megszokott tábor­szerű kiképzésre azonban nincs lehetőség, a fiatalokat a lelkesedés tartja a klub­ban. Két éve határozták el az új hangár megépítését, a hozzá tartozó kiszolgáló lé­tesítményekkel együtt. A terveket egy hajdani lelkes vitorlázó, Garancsy Tibor társadalmi munkában ké­szítette el, a klubtagok sok hétvégén vállaltak társadal­Szélesedő árucsere Nemrégiben külföldi part­nerénél tett látogatást a Budaflax Lenfonó és Szövő­ipari Vállalat tabi kemping- cilkkgyárának két szakembe­re. Két éve kötöttek először együttműködési szerződést az NDK-beli céggel s a rövid idő alatt jó kapcsolat ala­kult ki a vállalatok között. A Veb Favorit Tacha az NDK legnagyobb sátor- és ponyvagyártója. Nemcsak otthon ismerik: az európai piac legjelentősebb szállító­ja. Évente százezer da­rab sátor hagyja el náluk az üzemcsarnokokat, s a ponyvatermelésük is jelentős. Varga István, a tabi kem­pingcikkgyár igazagtója el­mondta, hogy nullszaldós árucsere keretében 2—3—4 személyes túrasátrat szállíta­nak a német vállalatnak, s onnan ellenértékként pony­vát kapnak. 1986-ban tízezer túrasátort küldtek a partner­nek, s az árucsere értéke meghaladta a kétszázezer fo­rintot. Ezt az idén egyhar- madával szeretnék bővíteni. A Veb Favorit Tacha mun­kaerőgondokkal küzd, kapa­citása jórészt le van kötve, ezért szívesen veszi a ma­gyar sátrakat. A tabi válla­lat gépkocsi- és takarópony­vák meg bányalégcsövek varrásával is foglalkozik, s ezekhez elengedhetetlen a pvc-fólja. Kivált nagy fel­adatot jelent az NDK-ból érkező Ifa gépkocsik védő­mi munkát. Sínen is lenne a dolog, ha nem kellene minduntalan nehézségekkel megküzdeni. A repülőklubot pártoló vállalatok sokféle­képp igyekeznek segíteni, hogy a hangár végre föl­épüljön. — Föl mérhetetlen elő­nyökkel járna ez — folytat­ja Kovács Sándor. — Meg­felelő anyagi támogatást kaphatnánk, új gépeket és a munkánk elismerését is. A megyében sokféle minőségi sportot űznek az emberek, méltán vagyunk büszkék tel­jesítményünkre. A mi vitor­lázóink országosan is kiváló minősítést értek el; úgy érezzük, mi is megérdemel­nénk az elismerést. Klie Ágnes ponyvájának pótlása. Az alapanyagot Magyarorszá­gon nemigen tudja beszerez­ni a kempinggyár, így a kapcsolat mindkét fél szá­mára igen előnyös. Az évenként megújított szerződés keretében legutóbb a most folyó munkákat és a szállítási határidőket egyez­tették. Megtárgyalták a mi­nőségi követelményeket és szó esett az alapanyagok ke­zeléséről. A következő időszak cse­réjéről is megállapodtak: a tabi gyár az első félévben tízezer darab túrasátrat ex­portál, az év másik részére ennék a felét kötötték le, s a belföldi meg a tőkés meg­rendelésektől függően még háromezer hagyományos tú­rasátor kiküldésére van le­hetőség. A német cég ennek ellentételeként továbbra is szállít Magyarországra jó minőségű pvc-ponyvát. Varga István szerint a legutóbbi tárgyalás, csakúgy mint a kétéves kapcsolat, minden tekintetben sikeres volt. Mindkét fél eleget tett a minőségi és mennyiségi követelményeknek s ez alap­ja lehet a további közös el­képzelések megvalósításá­nak. A későbbiekről az őszi lipcsei nemzetközi vásáron döntenek; várhatóan aláír­nak egy újabb — öt évre szóló — megállapodást. F. L. 1,3 milliárdos export AZ ELSŐ NEGYEDÉV SOMOGYI MÉRLEGE Á főidényre készülnek a balatoni kempingek Sátorért ponyvát

Next

/
Thumbnails
Contents