Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-11 / 109. szám
2 Somogyi Néplap 1987. május 11., hétfő Békeánnepség az Országházban Au ■■ görög külügyminiszter látogatása Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására hétfőn hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Karolosz Pa- puliasz görög külügyminiszter. Magyar—vatikáni tárgyalások Francesco Colasuonno címzetes érsek, pápai nunci- us vezetésével május -1—10. között vatikáni küldöttség tartózkodott hazánkban. Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke hivatalos tárgyalásokat folytatott a küldöttséggel. A szívélyes, nyílt légkörű megbeszéléseiken véleményt cseréltek időszerű kérdésekről. A vatikáni delegáció találkozott a Magyar Katolikus Püspöki Kar tagjaival, és részt vett több jelentős egyházi ünnepségen is. (Folytatás az 1. oldalról.) konfliktusok, a kisebb-na- gyobb összecsapások sorozata. Ezek között vannak olyanok, amelyeket valamiféle vad elfogultság, gyűlölet szül, de vannak olyanok is, amelyeket egyes népek folytatnak azért, hogy megvédjék függetlenségüket, vagy megszerezzék önállóságukat és szabadságukat. Mi különbséget tudunk tenni ezen konfliktusok között, tiltakozunk az embertelen összecsapások, a fegyveres harcok ellen, és szolidaritásunkat fejezzük ki a népeikért, nemzetükért harcoló erőkkel, társadalmi mozgalmakkal. Az MSZMP KB titkára rámutatott: ezek a konfliktusok Is veszélyt jelentenek ellentétekkel terhelt világunkban, de az igazi veszélyt a fegyverkezési verseny hordozza. Egyrészt azért, mert a felhalmozott fegyvermennyiség és -minőség önmagában is irritáló tényező, másrészt azért, mert hatalmas szellemi, anyagi és emberi erőt vesz igénybe. Ezért elutasítjuk a fegyverkezési hajszát, és minden javaslatunk arra irányul, hogy megállítsuk azt — emelte ki. Hozzátette: az utóbbi egy-két évben nincs áttörés a nemzetközi helyzetben, de jelentős javulás tapasztalható. Olyan javulás, amely felidézi az enyhülés tapasztalatait, épít is azokra és hordozza a békés egymás mellett élés megvalósításának lehetőségét. A reykjavíki csúcstalálkozó óta több a bizalom és a bizakodás bennünk, s most úgy tűnik, hogy a középhatótávolságú rakéták Leszerelése területén lehetséges a megegyezés. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodása létrejöjjön ezen a téren és van reményünk, mert a békemozgalom nem lankad, újjászületik, kiszélesedik és új arculatot ölt — hangoztatta Berecz János. A szocialista országok békeprogramjának kialakításában kiemelkedő szerepet játszik a Szovjetunió, a Varsói Szerződés országainak közös akarata. Ez a program atomfegyvermentes világ igényét fogalmazza meg az ezredfordulóra. Ezért érdemes élni, dolgozni, tárgyalni, s aki nem ért ezzel a programmal egyet, az nemcsak önmagával és népiével, hanem az egész emberiséggel kerül szembe. Európára különös figyelem fordul, mert ez a legveszélyesebb kontinens — mondotta a továbbiakban —, de a remény itt még gazdagabb is, mert politikailag iskolázott, tapasztalt népek lakják és kialakult már a kapcsolatok szerteágazó rendszere. Ennek megfelelően Nyugat-Európa nem élhet meg Kelet-Európa nélkül és Kelet-Európa nem tud békét teremteni Nyugat- Európával való együttműködése nélkül. Ezért meg kell találni a lehetőséget, hogy politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatokban építsük ki a közös európaiságot, azt a szolidaritást, amely az egész emberiség javára válhat. Éppen ezért az európai leszerelés különös helyet foglal el a szocialista országok diplomáciájában — fejtette ki, A felszólalók közül Szta- nyiszlav Rosztockij, a Szovjet Békevédelmi Bizottság elnökhelyettese, filmrendező hangsúlyozta: feszült korban élünk, olyan világban, amely a technika fejlettségével elérte, hogy megsemmisítheti önmagát. Erre nem gondolhat mindennap az ember, de akik ezzel foglalkoznak, azok tudják, hogy a kölcsönösen garantált megsemmisítés veszélye esetleg valósággá is válhat. Utalt arra, hogy a művészek jelentős szerepet vállalhatnak a békemozgalmakban, alkotásaikkal felhívhatják a figyelmet a béke megőrzésének fontosságára. Michel von Meyenfeldt, nyugalmazott holland tábornok, a Tábornokok a békéért nemzetközi mozgalom vezetője az új katonai gondolkodás megteremtésének fontosságát húzta alá felszólalásában. Horváth Éva, az OBT titkára a kapcsolatteremtés lehetőségeiről szólt a nemzetközi és a hazai békemozgalomban, Hubay Miklós író, az OBT elnökségének tagja a szellemiség és a kultúra fejlődésének lehetőségeit vázolta fel, egy olyan Európában, amelyben már nincsenek atomfegyverek, Láng László, a Magyar Külügyi Intézet tudományos osztályvezetője a leszerelés és a nemzetközi, gazdasági kapcsolatok összefüggéseit elemezte. Kifejtette véleményét a helyi bókemozgalmi tevékenység lehetőségeiről Gulyás György, az MSZMP Nagykátai Városi Jogú Nagyközség Bizottságának titkára, s rövid áttekintést adott a szovjet békekezdeményezések nyugat-eurqpai visszhangjáról Réti Ervin újságíró, az OBT elnökségének tagja. Az ünnepi ülés a Szózat hangjaival zárult. Vasárnap esti kommentár Nagy visszhangot keltő leszerelési javaslatot tett Jaruzelski lengyel államfő május 9-én a győzelem napján Varsóban. Mind a hagyományos, mind pedig a nukleáris fegyverek mennyiségének radikális csökkentését indítványozta Európa nagyobbik felében, köztük Magyarországon is. Michele Duvalier méltatlankodása r § Egy kínai igazgató, aki nem panaszkodik Ha valahol, hát Kínában érvényesül, sőt dúl a nagy számok törvénye. Itt van például Csangcsou városa, amely a helybeliek szerény kifejezésével élve közepes nagyságrendű ipari központnak számít Kínában. A mindössze három millió lakosú város több mint 2500 esztendős. Ehhez képest valóban semmiség, hogy a csangcsou i dízelmotor gyár 1913-ban épült, vagyis a város korához képest csecsemőkorúnak számít. Ha viszont Kína ipari fejlődésének szemszögéből nézzük a dolgot, ez a gyár bizony öregecske. Pontosabban az lenne, ha mondjuk nem Vang Cse-csün lenne a gyár igazgatója és főmérnöke, reform-nyelven szólva a fővállalkozója. Az ízig-vérig „reformista'1 kínai gyárigazgató, aki — mint mondja — nem panaszkodhat, mert napról napra elégedettebb a gazdasági reformmal, a politika alakulásával és talán egy kicsit a saját sorsával is. Két alkalommal volt módom találkozni és beszélgetni ezzel a Kínában ma még bizony ritkaságszámba menő vállalkozóval, aki olyan nagyüzemet irányít — s tegyük hozzá mindjárt, hogy teljhatalommal — amely nemhogy ráfizetéses lenne, hanem az egyik legsikeresebb üzemként tartják számon Csiangszu tartományban és az egész országban. Az igazság persze az, hogy Vang Cse-csün szerencsés ember. A csangcsoui dízelmotor gyárat az Egyesült Államokból inmportált technológiával és a japánoktól eltanult üzemirányítási és szervezési módszerekkel korszerűsítették. Futószalagjairól percenként gördül le egy teljesen kész és világszínvonalú dízelmotor, amely keresett termék Kínában és külföldön is. Tavaly 145 ezer motort gyártottak, az idei tervben 180 ezer motor szerepel, de eddig már több mint 300 ezer motorra van megrendelésük. Vagyis jó a piac, gazdaságos a termelés, mennyiségben és minőségben egyaránt az első helyen állnak Kínában a csangcsoui dízelmotor gyár vezetői és munkásai, összesen 3000 ember, köztük félezer műszaki, akik abban is hasonlatosak igazgatójukhoz, hogy nincs okuk panaszra. Tavaly az egy munkásra jutó jövedelem 1 527 jüan volt, ami — mondjuk ki őszintén — nem jellemző a kínai állami üzemek zömére. De térjünk Vissza az igazgatóhoz. A magas, szemüveges, inkább professzornak tűnő Vang Cse-csün mindössze 53 éves. 1949-ben kezdett el tanoncként dolgozni ugyanebben a gyárban. 1956- ban felvették a Csiaotung egyetemre, ahol mérnöki diplomát szerzett. Egy ideig tanársegédként tanított az egyetemen, majd egyet gondolt, és visszatért a dízelmotorgyárba. Előbb a tervezési részleg vezetője, később főmérnök, végül igazgató és főmérnök lett. Munkájában bizton támaszkodik a gyár igazgató tanácsára, amelyben természetesen helyet foglalnak a pártbizottság, a szakszervezet és a munkások képviselői is. Az igazgató -tanács tagjainak többségét persze a szakmai és műszaki vezetők teszik ki. Az igazgató nem csak ismeri, hanem gyakorolja is azokat a jogköröket, amelyeket a reformpolitika értelmében a kormány biztosít a vállalat- vezetők számára. Gyakorlatilag teljes és korlátlan jogköre van személyi, termelési, forgalmazási, sőt árkérdésekben is. Két éve igazgató, s ez idő alatt öt fegyelmezetlen munkást bocsátott el, késések és a munkhely- ről való igazolatlan távol- maradások miatt. „Az igazság az — jegyzi meg az igazgató —, hogy olyan emberekről volt szó, akik máshol akartak pénz keresni, a gyárban csak fáradalmaikat szerették volna kipihenni.” — És nem volt emiatt baja a pártbizottsággal vagy a szakszervezettel? — kérdeztem. „Nem — hangzott a válasz. — Megértették, hogy csak fegyelmezett, jó munkával lehet nyereségesen termelni. A párttitkárral egyébként egészen jól kijövünk, viszonyunk harmonikus, azt is mondhatnám, hogy baráti. Találkozó a nagykövetségen JO DOLGÁBAN TESZI? A Duvalier-házaspárnak sikerült a népharag elől elmencMagyarország is közvetlenül érintett fél a legújabb lengyel leszerelési javaslatok- bati, hiszen a Jaruzelski tábornok által pénteken Varsóban kifejtett elképzelés szerint az NDK, Csehszlovákia és Lengyelország mellett hazánk területén is csökkentenék bizonyos fegyverfajták mennyiségét. Az indítvány időzítése nem véletlen. Hétfőn reggel éppen a Lengyel Népköztársaság bécsi Nagykövetségének épületében találkoztak a NATO és a Varsói . Szerződés tagállamainak képviselői nem hivatalos tárgyalásaik nyolcadik fordulójára. A helsinki folyamathoz tartozó bécsi utótalálkozón résztvevő küldöttségek vezetői között zajló tanácskozásokon nem vesznek részt a semleges és el nem kötelezett országok képviselői — így ezek a konzultációk a két katonai-politikai szövetség közötti kapcsolatfelvétel első fórumát jelentik. Maga a kapcsolat létrejötte is a szocialista országok aktív politikájának eredménye, hiszen a nyugat sokáig elzárkózott minden hasonló jellegű megbeszéléstől. Igaz, most pedig igyekszik olyan jelentőséget adni ezeknek a találkozóknak, amire azok még nem szolgáltak rá. Egyelőre a tárgyalások előkészítéséről tárgyalnak a felek, s így ezek a találkozók semmiképp sem helyettesíthetik a stockholmi típusú összeurópai konferenciákat a biztonság és a kölcsönös bizalom erősítésének kérdéseiről. Már csak azért sem, mivel az el nem kötelezett és semleges országoknak is joguk van beleszólni földrészünk átfogó problémáinak megoldásába. A legújabb varsói javaslatok arra irányulnak, hogy a már felsorolt szocialista országok és az NSZK, a bene- lux államok, valamint Dánia területén fokozatosan számolják föl a hadműveleti-harcászati atomfegyvereket (ahol már telepítettek ilyeneket), vonják ki a legnagyobb tűzerejű hagyományos eszközöket, módosítsák a meglévő katonai doktrínákat és foganatosítsanak további bizalomerősítő intézkedéseket. Mindez jó kiegészítése lenne a Varsói Szerződés budapesti felhívásában foglalt általános elveknek és konkrét javaslatoknak, amelyek az európai nem nukleáris haderők csökkentésére és az egész földrészen uralkodó bizalmatlanság áttörésére szolgálnak. A bécsi nagykövetségeken megrendezett konzultációk egyelőre nem kulcskérdésekről folynak, ám már maga a rendszeres randevúk téréye is örvendetes: józanságról, a realitások tudomásulvételéről tanúskodik. Az igazi siker azonban az lenne, ha mindkét fél keresné — és megtalálná — a kompromisszumok lehetőségét. H. G. „Népem máig hű maradt hozzám” — nyilatkozta a Cannes melletti nyaraló teraszán Michele Duvalier, a hírhedt haiti exdiktátor bájosan szép 37 éves felesége. Beszélt még a Haitiben maradt kórházairól, szerte a világban lévő követségeiről — csupa-csupa egyes szám első személyű birtokost használva. Azt viszont már a sajtótájékoztatóra meghívott szemfüles riportereknek kellett kideríteniük, hogy az elegáns nyaraló sem az ex- uralkodó-pár tulajdona, hanem a fegyverkereskedő Adrian Kashoghi Mohammed nevű fiától bérlik. A franciák ugyanis nem üzletelnek „Baby Doc”-kal. Ez azonban nem zavarja a bájos Michelet méltatlankodásában. Kezdi azzal, hogy a mostani haiti kormány miért is pereli a Duvalier-klánt 120 millió dollárra, ahelyett, hogy hálás lenne a nép egykori gyámolítójának. Aztán folytatja: „hogyan írhatta az amerikai sajtó, hogy loptam a pénzemet, és elsikkasztottam a jótékonysági alapítványokat. Talán mert fiatal vagyok, és mi voltunk a világ legfiatalabb elnöke és First Ladyje”. Ennyi a panaszokról. A tragikus valóságról a nyugat-európai képes magazinok riporterei számolnak be. E szerint Michele valóban First Lady módjára élt a Nemzeti Palotának egy 9 méteres belmagasságú hatalmas rezidenciáján. Alkalmanként szemrebbenés nélkül adott ki Párizsból, New kulni Yorkból hozatott műkincsekre, ruhákra, ékszerekre dollármilliókat. Az uralkodó pár szabadon rendelkezett a katonai és az egészségügyi tárca pénzei fölött. A minisztériumi csekk-^könyvek segítségével tollvonás útján emelhettek le és küldhették külföldre óriási összegeket. Esküvőjük 3 millió dollárba került, ezzel beírták magukat a Guinnes-féle rekordok könyvébe. A New Yorkban tanult ifjú hitvesnek mindössze egy évre volt Szüksége, hogy kiépítse egyeduralmát a hatalmát apjától örökölt Jean- Claude Duvalier rokonai körében. A rokonok, hozzátartozók közül 98-at utasított ki a palotából, és anyósától megvonatta a köztársaság First Ladyje címet. Apjának kávéexportra adott licencet. s egyedül neki nem kellett semmiféle adót fizetnie. Jellemző, hogy az uralkodópár rendezte látványos jótékony- sági bálokra 500 dollárba került a belépőjegy, ami a haiti egy főre jutó éves nemzeti jövedelem duplája. A fődíj a tombolán többnyire ékszer volt, előfordult, hogy 30 ezer dolláros nyakék. Ezt sem a szegények nyerték... „Alig tudtam elhozni valamit” — idézik még a lapok Michele méltatlankodását. Valóban csupán a haiti légi- társaság egyetlen gépét sikerült megrakni ékszerrel, képpel, szőrmével. Ám ez is bőven elég — no meg a találgatások szerint az óriási svájci bankbetétek — az ex- diktátorok korábbi életnívójának fenntartásához. Csakhogy Midhele, mint kezdetben idézett kijelentése is mutatja, jogot formál kifosztott népe rokonszenvére is. Jó dolgában teszi? V. S. — De vannak-e, akik ellenzik a reformot? „Mint igazgató, eddig nem találkoztam olyan munkással vagy műszakival, aki a reform ellen lenne. Az el- lenzőek fentebb vannak. Mármint a fölöttes szerveknél, amelyeket félig tréfásan „anyósoknak” nevezünk. Bizony, akad köztük, aki nem lelkesedik és félti a maga kis hatalmát. De majd ez is elrendeződik, ha meglesz az új vállalati törvény, és ami a reformot illeti, minden vezetési szinten tiszta vizet öntünk a pohárba, azaz törvényesítjük a reformot. Az igazgatóknak, ha valóban azt akarják tenni, amit a reform megkövetel, teljes értékű — nem pedig félig-meddig — jogkör, sőt mi több, hatalom kell. Ezt tartósan nem helyettesítheti vagy pótolhatja sem a lelkesedés sem a szakértelem. Olyan egyszerű ez, mint az, hogy kétszer kettő négy.” A csangcsoui dízelmotor gyár igazgatója naponta 10 —12 órát dolgozik, s ennek az időnek hatvan százalékát ülésekkel, értekezésekkel és tárgyalásokkal tölti el. Havi fizetése, a prémiumokkal együtt, 230 jüan, alig valamivel több, mint a gyár egy- egy jó szakmunkásának a keresete. Mégis elégedett, szívesen tölti be a „szocialista vállalkozó” kényelmesnek aligha minősíthető szerepkörét. Ha Kínában valóban érvényesül és hat a nagy számok törvénye, akkor remélhető, hogy a reformnak köszönhetően egyre több ilyen igazgató lesz majd az országban. Éliás Béla
