Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-11 / 109. szám
1987. május 11., hétfő Somogyi Néplap 3 Várakozás és döntés Ha felépül végre a házunk Ha nem emelkedik az életszínvonal, sőt kisebb mértékű csökkenés várható, az embereket jobban érdeklik a gazdaság ügyei, mint azelőtt. S ha azt olvassák az újságban, hogy alig nő az ipar, a nemzeti jövedelem termelése, — fokozódik a várakozás. Annyit ugyanis már mindenki ért a gazdasághoz, hogy felismerje: valami nem stimmel, ha így állunk. Ha pedig nem stimmel, akkor bizonyos dolgokat másképp, talán egészen másképp kell csinálnunk, mint azelőtt. A kérdés ilyenkor így hangzik: konkrétan hol, és persze milyen változtatásokra van szükség? Már a múlt év novembert előtt átéltük ezt az érzést és légkört, mielőtt akkor a párt Központi Bizott- sága összeült. Az elmúlt hetekben ismét fokozódott a várakozó kíváncsiság, már azért is, mert a párt vezető fóruma még a múlt esztendő őszén jelezte: visszatérünk az ügyekre még! Ez történt meg április 28- án. S bár az ülésről kiadott közlemény sorai nem mondhatók szívderítőnek, mégis fellélegezhetünk, mert ma már lényegesen többet tudunk, s a gondok ellenére is nyugodtabbak vagyunk, mint azelőtt. A nem éppen örömhírekkel kezdve: sajnos, gazdaságunk helyzetében nincs lényeges változás. Igaz, arról olvashattunk, hogy az ipari termelés — ha ágazatonként egyenlőtlenül is — 3,4 százalékkal nőtt az- év első három hónapjában, amelyre nagyon rég volt példa már. (Gondoljunk csak az év végi hajrákat követő, szokásos« lazításokra.) Egy ilyen szigorú tél után, a társadalom erőfeszítéséről tanúskodik ez a hír! Csakhogy az ipari termelés csupán egy mutatószám. A 3,4 százalék mögött még kevés olyan termék rejlik, amely — a korszerűséget, mlimőséget tekintve — cserearány nyereséggel értékesíthető a világpiacon. Sajnos, a szerény részsikerek ellenére inkább a fordítottjáról van szó, ezért külkereskedelmi és pénzügyi kormányzatunk arra számít, hogy több száz millió dolláros passzívummal, illetve 30 —40 milliárd forintos költségvetési hiánnyal zárjuk az idei gazdasági évet. Erről kertelés nélkül beszéltek annak idején az Országgyűlésen. Vezető gazdaságpolitikusok húzták alá, hogy egy év alatt nem lehet gyökeres fordulatot elérni a gazdaságban. Belső átszervezésre került sor április elsejével a Vízkutató és Fúró Vállalatnál. Az átszervezés során a Győrszemerén levő, eddig önálló üzemet összevonták a kaposvári üzemmel. Így Kaposváron az üzemvezetőségből üzemigazgatóság lett. A kaposvári üzem új elnevezéséről még nem döntöttek. Tóth Zoltán üzemigazgatót az átszervezés okairól és az ezzel járó változásokról kérdeztük. — Győrszemerén, amely most a kaposvári üzemigazgatóság kirendeltsége, az utóbbi időben veszteséges volt a munka. Ez a veszteség évről évre nagyobb lett. A vállalat most megpróbálja az átszervezés során ezt a veszteséges tevékenységet más munkákkal helyettesíte. ni, a telepet szolgáltató jellegűvé alakítják át. A kútfúrás teljesen átkerül Kaposvárra. A kaposváriak elsősorban a Dél-Dunántúlon dolgoztak. Tevékenységük áprilistól az egész Dunántúlra kiterjed. Hogy többre, merészebb célok elérésére vállalkozhassunk, ahhoz egy kicsit hosz- szaibb időre, s — ahogy a közlemény fogalmaz — „további konkrét intézkedésekre, a gazdaságszervező tevékenység lényeges erősítésére van szükség". S bár a legutóbbi határozat még nem ad — nem adhat — teljes keresztmetszetet ezen intézkedésekről, főhb vonalakban már kezd kirajzolódni, mi várható. A legfontosabb talán az adó- és árreform, illetve a személyi jövedelemadó bevezetésének ügye. Noha egyikben sincs még döntés, (ez a közleményből kiviláglik), az a tény, hogy a párt vezető fóruma társadalmi vitára bocsátja ezt a témát, önmagában is jelzi a gazdaságirányítás terveit és szándékát. Legfőképpen talán azt, hogy olyan adó- és árrendszer alakul ki majd, amely lehetőséget nyújt an- nák a félreérthetetlen kimutatására, hogy mely vállalat gazdálkodik jól vagy rosz- szul. A gazdaságirányítás, a reálpolitika szándékát tükrözi a nyugdíjrendszer reformjának ezután következő társadalmi vitája is. Kíváncsian várjuk, elfogadja-e a hangadó közvélemény, hogy amióta a jelenlegi nyugdíj- rendszert megalkották, vagy egy évtizeddel nőtt az átlagos emberi életkor nálunk, kövekezésképp mind több az olyan férfi és nő, aki meglehetősen életerős állapotban vonul vissza 55—60 éves korában. Nem is részletezve az olyan „apróságot”, hogy a legtöbb — a nálunk jóval gazdagabb — nyugat-európai országban évtizedek óta 65 év a férfiaknál a nyugdíjkorhatár. Bár az adó- és ár-, meg a nyugdíjrendszer korszerűsítésének látszatra nem sok köze van egymáshoz, valami mégiscsak közös bennük. Mlind a kettő (vagy inkább mind a három) azt jelzi, hogy a párt nemcsak egyszerűen folytatni akarja, hanem markánsan ki akarja terjeszteni a gazdaságirányítás reformját. Várakozás és döntés — írtuk cikkünk címében. A határozatból az is kiviláglik, hogy még mindig nincs vége a várakozásnak, hiszen a KB legközelebbi, soron következő ülésén ismét megtárgyalják majd az adó- és ár-, illetve nyugdíjrendszer reformjának alapvetően elvi kérdéseit. De már most tudjuk, hogy akkor állásfoglaA , fúróberendezések száma emelkedett: a korábbi 11 helyett tizenhattal dolgoznak. A területnövekedéssel együtt járt, hogy a nagyobb távolságra levő fúrások Kaposvárról történő irányítása, kiszolgálása nehezebb lett. — Most Győrszemerén a különféle ipari kútfúrásokhoz szükséges anyagok elő- gyártása, gépészeti berendezések vállalati szintű felújítása folyik. Emellett azt is el akarjuk érni, hogy az ebben a térségben levő fúrásokhoz onnan szállítsák az üzemanyagot, a betont és a csöveket. Az átszervezés létszámleépítést is jelentett. 208 helyett 188 dolgozót foglalkoztatnak. A csökkentés elsősorban az adminisztrációs létszámot érintette. — Az elmúlt években gondot okozott kapacitásunk kellő kihasználása. Most mind a tizenhat fúróberendezés folyamatosan tud dolgozni. Az idén 65 millió forint termelési értéket szeA toponári új. lakótelep egyen Bramac tetőin villog a napfény. Ajándék ez az esős viharos napok után, főleg azoknak, akik az építkezés elején tartanak. Innen is, onnan is szorgos munka zaja hallatszott, irigykedő pillantások kísérték azt, aki már a háza külső vakolásánál tart, s egy sóhaj: bár én is ezt csinálnám már! Rónai Zoltán bátyjával, Rónai Gyulával két betonkeverőre is felügyelt. Gyorsan teltek a vödrök a mal- terrel, de úgy tűnt, mintha valaki vizet hord a tengerbe. Mintha látszatja sem lenne a rengeteg munkának, a ház csak nem alakul. Kérésemre, hogy beszélje el, miért vágtak az építkezésbe, Rónai Zoltán kicsit tétovázva legyintett. — Kérdezze az asszonyt, ő aztán tud beszélni, reggel öt óra óta egyebet sem tesz. Rónainé valóban tűzről pattant menyecskének látszik. Most még jókedvű is, mert végre nekiláthattak a munkának. Igaz, a nagy vihar megemelte a tetőt, s szétszórta a cserepeket, de a szomszédnál még nagyobb a kár, ezt a kis hibát ki lehet javítani. — Tavaly júniusban vágtunk bele az építkezésbe — mondta az asszony. — Családi házban nőttünk fel a férjemmel, kicsit talán ez is indokolta a vállalkozásunkat. Szűknek bizonyult az ötven négyzetméteres lakásunk, két nagy fiúnk van. A típustervekből a legkisebbet választottuk ki, így is 127 négyzet- méter alapterületű lesz a ház, s már „megevett” mindent. Balatoni nyaralót, lakást, most pedig a kocsira „fáj a foga”. Ügy tervezzük, szeptemberben beköltözünk. Igaz, most olyan reménytelennek tűnik a dolog. Márciusban karba tett kézzel ültünk, ha az időjárás engedte volna már sokkal előbbre tartanánk. Rónai Gyula tavaly májusban költözött be a kapós- füredi családi házba. Büszkén mondja, 362 nap alatt lett teljesen kész, s ez bizony rekordnak számít. Ismeri minden csinját-binját az építkezésnek, hétvégeken segít az öccsének. — Más az, ha az ember a sajátjában lakik — mondta. — Öröm, hogy a két kezem munkáját látom, mindenütt magam körül. Két lányunk van. Most kényelmesen, jó körülmények között élünk. Azt ugyan nem tudom, mi lesz, ha a gyerekek elköltözretnénk elérni, és 8 millió forint az üzemi nyereségterv. Tavaly Kaposváron 40 milliós, Győrszemerén pedig 20 milliós termelési érték szerepelt a tervek között. A kaposvári üzemigazgatóság legnagyobb munkái közé tartozik a bős nagymarosi vízlépcső talajmechanikai fúrásainak az elvégzése. Itt, az alvállalkozókkal együtt, 350 fúrást csinálnak. A gátépítés miatt a környéken levő települések vízellátását is újra meg kell oldani. Ezeken a helyeken új kutakat fúrnak a kaposváriak — Az eredményesebb munka érdekében sok gondot fordítunk munkaeszközeink, technológiánk fejlesztésére. Nemrég egy szovjet alapberendezést tettünk alkalmassá nagy átmérőjű kutak fúrására, illetve tulajdonképpen univerzálissá tettük ezt a gépet. Ez a fejlesztés egymillió forintunkba került, de egy új, nagy nék otthonról, futkozhatunk a szobákban amennyit csak akarunk. De úgy gondolom, ha már ilyen szép, barátságos otthonunk van, a gyerekek is meggondolják: albér- letezzenek-e vagy velünk maradjanak. — A családi ház sosincs kész — folytatta Rónainé. — Mindig van mit csinálni. Hol az eresz szakad le, hol a vakolat potyog. De bár már ott tartanánk, hogy a javításokon kellene törni a fejünket! A majdani szobákban még bokáig ér a törmelék, nehéz elképzelni az étkezőt, a boltív mögött a konyhát. A fiúk szobájának ablakából vonzó látvány tárul elénk. A De- sede vize csillog a napsütésben. Az udvaron felhalmozott vasanyag: a kisebbik fiú fóliasátrat épít, megtermeli, ami a családnak kell. Tán még eladásra is jut belőle. — Menet közben derül ki, milyen nagy vállalkozásba fogtunk — mondta búfeátí- zóul az asszony, miközben igazított egyet a ruháján, s ledobta a maltertól ragacsos kesztyűt. Haza készül, hogy ebédet hozzon a férfiaknak Előző este megfőzött. Ragulevest, rántott húst, pörköltet, olyat, amivel nem kell sokat vacakolni, s mégis jól laknak vele az emberek. vei ezelőtt merészet gondolt, nyomdát alapított Nagyatádon, a kereskedő útvonalak központjában. A mesterségátmérőjű fúróberendezés vásárlásához 5 millió forint kellene, és azzal csak nagy átmérőjű kutakat tudnánk fúrni. Az Alkotó Ifjúság Egyesülés támogatásával most próbálnak ki a vállalatnál egy új szabadalmat, alkalmazása esetén a hagyományos kutak vízhozamának a kétszerese érhető el. — A meglevő fúróberendezéseinket használhatjuk az új módszernél is. Célunk, hogy viszonylag kis költséggel nagy vízhozamú, hosszú életű, egyszerűen kivitelezhető kutak épüljenek. Eddig 3 kutat fúrtunk ezzel a módszerrel, és ezeknél 5—6 hagyományos kút vízhozamát nyertük. Kiszámoltuk, hogy a kútfúrás költségeinél 40 százalékos a megtakarítás. Ahol eddig két kutat kellett fúrni, most esetleg egy is elég. A kutak élettartama pedig 10—15 évvel meghosszabbodik. Lehőcz Rudolf — Kemény munkát végeznek, kell az utánpótlás — nevet az asszony — bár, én igazán nem értem, mit lehet azon az örökös pörköltön szeretni! Mindig azt rendelik, el nem tudnák unni a világ minden kincséért sem. Szeptemberig még sokszor tér haza a család a Marx hez maga ugyan nem értett, de úgy számolt, hogy jövedelmező üzleti vállalkozásba foghat. Talán nem gondolta, hogy egy évszázad múltán egyre inkább fejlődő, korszerű tipográfiai üzem lesz annak az épületnek a helyén, ahol ő még csak egy kézisajtóval, egy amerikai, lábbal hajtott nyomógéppel és két segédgéppel dolgoztatott. Pedig így történt! A jeles ünnep alkalmával utódai lapozták föl a krónika oldalait, hogy szombaton délután a helyőrségi művelődési otthonban méltó módon emlékezhessenek az alapítóra és követőire. A vendégek között ott láttuk Dór- esi Sándort, a városi párt- bizottság titkárát, Hamvas János tanácselnököt, a későbbi nyomdatulajdonosnak, Benyák Jánosnak a fiát Be- nyák Józsefet, és az unokát, dr. Benyák Ferenc főiskolai tanárt, aki a holnap üzemmérnökeinek oktatja a nyomdászat mesterségét. A múltra Tátrai Jenő, a Somogy Megyei Nyomdaipari Vállalat nagyatádi telepének vezetője emlékeztetett. Günsberger Antal nyomdáját 1905-ben Benyák János vásárolta meg. S mert hozzáértő szakember volt, a vállalkozás egyre inkább sikeres lett. Az 1910-es években kifejlesztették könyvkötő részlegüket. Hallhattuk; az akkori nyomdászoknak mindenhez illett érteniük. Ott dolgoztak, ahol éppen szükség volt rájuk: a szedésnél, a könyvkötésnél, vagy éppenséggel a nyomógépnél. Kezük közül került ki 1905Károly közbe sajgó derékkal, felhólyagzott kézzel. Aztán, miikor az első vendégek után becsukják az ajtót az új házban, elfelejtik a fáradtságot, s nem marad más, csak az öröm: — Az otthonunkat mi építettük föl. Klie Ágnes ben az első nagyatádi újság, a Nagyatádi Hírlap, amely hetente adta közre a társadalmi és gazdasági híreket, biztosított fórumot az irodalommal kacérkodóknak. 1910-ben új hetilap beindítására is gondoltak Nagyatádi Járás címmel. Ennek azonban csak egyetlen száma született meg. 1911. január elsejétől 1914 augusztus elejéig viszont rendszeresen megjelent a Nagyatád című újság, melynek szerkesztősége a Hunyadi utcában volt. — 1930-ban leégett a cérnagyár nyomdája, helyébe a gyár nem szereltetett újat, hanem a tulajdonos megegyezett a Benyák céggel, csinálják ők a gyárnak a szükséges kartondobozokat és címkéket. Ahogy növekedett a gyári igény, úgy növekedett a nyomda gépparkja is. A vidéki nyomdák közül ők vezették be elsőként a celofán nyomását. A negyvenes évek elején már Somogy legnagyobb teljesítményű nyomdái között emlegették a nagyatádit. A háború utolsó napjai ugyan rendkívül megviselték a várost, de a nyomda épülete és gépparkja nem szenvedett kárt. 1948. december 28-án államosították. Akkor tizennégy embert foglalkoztattak. Ma nyolcvanötöt. Főként dobozokat és különböző nyomtatványokat gyártanak. Többségében régi típusú gépekkel. Az utóbbi nyolc tíz évben azonban új gépekkel gyarapodtak, s remélhetőleg még újabbakhoz juthatnak. Az évforduló lehetőséget adott arra, hogy kiállíthassák a Benyák-féle nyomdából származó különböző nyomtatványokat, a család jóvoltából a különböző mesterleveleket és bemutathassák azt a minikönyvet is, amely az atádi nyomdászat száz esztendejéről szól. Mike Ferenc, a vállalat igazgatója kitüntetéseket nyújthatott át. Jakapovics László, az ipari miniszter Kiváló Munkáért kitüntetését vette át. öten kiváló dolgozók lettek, a Ságvári Endre szocialista brigád közösségi teljesítményéért kapott elismerést. N. J. las, döntés varható. Magyar László Ú3 TECHNOLÓGIÁK Változások a Vízkutató és Fúró Vállalatnál i Százéves a nagyatádi nyomdászat Gunnberger Antal száz ev-
