Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-09 / 108. szám
1987. május 9., szombat 5 Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIII. BALATONI KÖZEGÉSZSÉGÜGYI NAPOK Vízminőség, zajártalom A siófoki Ezüstpart SZOT üdülőszállóban rendezett háromnapos közegészségügyi tanácskozás résztvevői tegnap több szekcióban foytat- tá's az eszmecserét. A megvitatott témák között járványügyi, kórházhigiéniai, munkaegészségügyi, élelmiszeregészségügyi, ifjúságegészségügyi és a levegőhigiéniával összefüggő kérdések szerepeltek, s hangsúlyosán foglalkoztak a Balatonra és környékére jellemző közegészségügyi problémákkal. Az úgynevezett Balaton- szekció egyik előadója dr. Deák Zsuzsánna, az Országos Közegészségügyi Intézet főosztályvezető főorvosa volt, vele beszélgettünk az említett témáról. — A közegészségügyi szakemberek mindig figyelemmel kísérik a Balaton sorsát, vízminőségét. A kiemelt üdülőkörzetben sok-sok ember, hazai és külföldi vendég pihen, szórakozik, következésképpen fontos feladatunk, hogy az egészségügyi ártalmakat felderítsük, s megszüntetésük végett gyorsan és hatékonyan intézkedjünk. A közegészség- ügy a szükséges vizsgálatokat már az ötvenes években megkezdte, ugyan nem olyan gyakorisággal, mint manapság, hiszen a Balaton viz© a hetvenes évekig szinte ivóvízminőségű volt. Akkor azonban a parti sáv lassan, majd egyre gyorsabban kezdett bakteriálisán szennyeződni. — A legkritikusabb helyzet 1982-ben a keszthelyi öbölben, különösen a város strandján alakult ki, ahol a víz bakteriális szennyezettsége elérte a hígított szennyvízét, s a kórokozók is megjelentek. A veszélyt nemcsak a bakteriális szennyezettség jeletette, hanem az algásodás is, ám a közegészségügyi dolgozók érthető módon a bakteriális szennyezettséggel foglalkoztak. Ez a keszthelyi öbölből térben és időben csökkenő mértékben ugyan, de továbbterjedt. 1982-ben már csaknem annyi kórokozó volt a Balaton vizében, mint a Dunában. (A legtisztább volt a víz a siófoki öbölben. Szerencsére tömeges megbetegedés nem fordult elő. — Közismert, hogy az ország jelentős szellemi és anyagi erővel megakadályozta a vízminőség további romlását, sőt ma már jelentős javulásról beszélhetünk. — Igen. 1982 Után a korábban megszervezett, de ez időben megvalósított beruházások hatására (amelyek lehetővé tették a szennyvíznek a Balatontól való távoltartását, valamint a fertőtlenítést, tisztítást), lassan, fokozator san csökkent a szennyezettség. 1986-tól a vízmiőség kedvezően változott a keszthelyi öbölben is, és másutt már tisztának mondható a Balaton vize. Mint ismeretes: a csatornázás nem terjed ki a2 egész partvonalra, sok helyen a szippantott szennyvizet az úgynevezett ürítőhelyekre szállítják. Fontos, hogy ezek olyan helyen legyenek, ahol a környezetet és az embert nem károsítják. Gond, hogy a szippantott szennyvizet fegyelmezetlenség okán nem mindig viszik el a kijelölt helyre. Az efféle fegyelmezetlenség gyengítheti a vízminőség védelmére tett erőfeszítések hatását. — Milyen a Balatoni levegő? — Kielégítőnek mondható. Azonban figyelemmel kell kísérni az északi parti iparvidékről a Balaton térsége fölé áramló levegő' szennyezettségét, s folyamatosan ellenőrizni kell. Az északi iparvidékről származó fluoridszeny- nyezettség nyomait ugyanis már felfedezték a Balaton térségében; a szezonban rengeteg gépkocsi jár a parton, nagy mennyiségű benzingőzt árasztva. — Zajártalom? — Az ezzel kapcsolatos vizsgálatokat nemrég kezdték meg a közegészségügyi szervek. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az üdülők nyugalmát mennyire zavarják például az éjjeli mulatók, a diszkók, a közlekedési zajok. Az eredmény nem lehangoló, bár helyenként a zaj csökkentése végett határozott intézkedésekre van szükség. Sz. A. BERZSENYI—HELIKON NAPOK KESZTHELYEN * Egy hagyomány újjáéled Legyen május 7. a szép magyar vers napja 1817 februárjában Feste- tich György gróf kezdeményezésére Keszthelyen gyülekeztek a kor legnevesebb írói és költői, hogy a „magyar Weimarban” a múzsák testvériségének jegyében találkozzanak. Ezután még két ízben rendezték meg a helikoni ünnepségeket Keszthelyen,'Festetich György halála után azonban a kezdeményezésnek nem akadt mecénása, folytatója. Csütörtökön este kezdődött az a háromnapos rendezvénysorozat, amely a Berzsenyi Dániél Irodalmi és Művészeti Társaság, valamint a Keszthelyi Helikon Kastély- múzeum kezdeményezésére jött létre, s az első Berzsenyi-Helikon napok nevet kapta. A Festetich-kastély tükörtermében Papp János színművész két Berzsenyi-verset mondott el, majd a keszthelyi zeneiskola tanáraiból alakult kamarazenekar régi magyar táncokat adott elő. Ezt követően Takáts Gyula költő, a Berzsenyi Társaság elnöke köszöntötte a résztvevőket. Ünnepi beszédében emlékeztetett arra, hogy a Festetich tervezte helikon városa Berzsenyi kedves helyei közé tartozott. Természetesnek tartja a Társaság is, hogy mecénási feladatokat vállaljon a helikoni gondolat fölelevenítésekor. Erre Berzsenyi szellemi örökségének időszerűsége is indokul szolgál. Takáts Gyula javasolta az illetékeseknek, hogy Berzsenyi Dániel születésnapját, május hetedikét nyilvánítsák a szép magyar vers ünnepévé. . Az elnöki köszöntő után dr. Czoma László, a'Kastély- múzeum igazgatója, a helikon-napok történetéről adott rövid áttekintést az érdeklődőknek. Sok kellemes pillanatot szerzett Jancsó Adrienne előadóművész — az esten magyar költők verseit mondta el. A helikoni gondolat jegyében természetesen a Társaság író és költő tagjai is szót kaptak. Fodor András, Gyúr- kovics Tibor, Czigány György, Berták László, Bisztray Ádám, Bella István, Jánossy István, Büki Attila, Laczkó András és Somlyó György olvasott föl írásaiból. Az est rendezői igyekeztek úgy összeállítani a műsort, hogy abban a művészetek minél sokrétűbben képviseltethessék magukat. Hallottunk reneszánsz madrigálokat a Keszthelyi Baráti Kör kamarakórusának előadásában, s üde színfoltja volt a rendezvénynek a Musica Antiqua együttes föllépése — korabeli hangszereken és korabeli jelmezekben reneszánsz táncokat adtak elő. Sólyom Nagy Sándor Kodály Zoltánnak Berzsenyi Levéltöredék barátnémhoz című versére írt dalát adta elő. Az est záró akkordjaként Kiss Dénes, a Berzsenyi Társaság főtitkára a háromnapos rendezvényről szólt. Ma délután tartják a társaság által meghirdetett Mi a haza? pályázat eredményeinek kihirdetését. A főtitkár — mint mondotta — a beérkezett négyszázötven pályamű csaknem egyharmadát elolvasta, s nagyon szívszorító tapasztalatokra tett szert. A „Mi a haza?” kérdésre a társadalom legkülönbözőbb rétegeinek képviselői adtak választ, tettek kísérletet a cseppet sem könnyen megválaszolható kérdés kifejtésére. Néhány nagyon szép vagy nagyon egyéni megfogalmazást idézett is Kiss Dénes ezekből a dolgozatokból. A Berzsenyi-Helikon napok eseményei tegnap folytatódtak. A kastélymúzeum előtti könyvsátrakban a jelenlevő írók könyveit is megvásárolhatták az érdeklődők, és ezeket a könyveket dedikálták is íróik. A keszthelyi és környékbeli iskolákban pedig a Társaság író és költő tagjai rendhagyó irodalomórákat tartottak. V. I. Fesztivál és fórum Miskolcon Huszonhetedszer találkoztak Miskolcon a rövidfilmek alkotói, a stúdiók vezetői és hatodszor a közművelődési fórum képviselői az érdeklődő népes közönséggel. A fesztivál ünnepi megnyitóját csütörtökön délelőtt megelőzte az országos közművelődési filmfórum megnyitása a Rónai Sándor Művelődési Központban. Porkoláb Albert, a Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács elnökhelyettese bevezetőjében hangsúlyozta a fórum információközvetítő, tudatformáló szerepének jelentőségét, s azt, hogy egyben munkatalálkozóra és továbbképzésre is lehetőséget nyújt. Ezt követően dr. Kormos Sándor, a Művelődési Minisztérium osztály- vezetője tartott Ideológia és közművelődés címmel előadást. Részletesen elemezte a politikai élet és közművelődés szoros kapcsolatát, beszélt azokról a gondokról és feladatokról, amelyek napjaink ideológiai és politikai eszméinek különbözőségéből adódóan a közművelődést is érintik. Utalt arra az ellentmondásos jelenségre is, amely az állami támogatás tekintetében nem képes, nem tud különbséget tenni a támogatott ideológiai nézeteket és a vele ellentétes folyamatokat is segítő köz- művelődési irányzatok között. Kiemelte, hogy megnőtt az igény a dokumentumértékű alkotások iránt, amelyek szorosan összefüggnek a napi politikával. Az elhangzottakat illusztrálta a Híradó- és Doku- mentumfilm-stúdió munkáját bemutató 60 perces alkotás. A közönség vastapssal jutalmazta Magyar Józsefnek, a Magyar Népköz- társaság érdemes művészének Időzített bombáink című dokumentumfilmjét, amely a bedreceni Medicor Művek autóbuszának ausztriai katasztrófáját és az ezt követő fejleményeket elemezte. A versenyben szereplő további 66 alkotás értékelése a jövő hét közepéig alkalmat ad majd a fesztivál és fórum résztvevőinek a vitára, eszmecserére. Érettségik a nemzetiségi gimnáziumokban Tegnap kezdték meg érettségi vizsgáikat a hazai nemzetiségi gimnáziumok tanulói: több száz német, szlovák, román és szerb- horvát anyanyelvű diák Írttá meg e napon nemzetiségi nyelvéből és irodalmából a dolgozatát. A többi tárgyból — csakúgy, mint valameny- nyi hazai középiskolában — hétfőtől adnak számot tudásukról. Hazánkban a hat nemzetiségi gimnáziumba csaknem hétszáz diák jár. RÁDIÓJEGYZET Rácsos kabaré Nagy tréfa jutott eszébe a rádiókabaré rendezőinek. Bár megszoktuk már, hogy a műsor olyan helyszínekről jelentkezik, ahol egy-egy közösség, gyár, üzem vagy intézmény kollektívája éjőben is tapsolhat a rádiókabaré humoristáinak, színészeinek, most mégis kissé nehezen tudunk napirendre térni a hétfői adás fölött. Történt ugyanis, hogy a fentebb említett nagy tréfa merőben szokatlan helyszínt eredményezett. A műsort ugyanis nem akármilyen helyről közvetítették, hanem Mária- nosztráról, a büntetésvégrehajtási intézetből. , Mindehhez meglehetősen szellemes címet találtak (a Televízió nyugdíjasoknak szóló műsorának parafrázisaként) : Éveket az életnek! További humorforrásként természetesen még millió lehetőség adódott, hiszen a környezet, a helyszín kívülről, ironikusan nézve, számtalan apró eseményt kínál. Ezek aztán olyan poénokat eredményeznek, amelyek ha nem is nagyon haladják meg a rádiókabaré színvonalát, de súrolni mindenképpen súrolják. A műsort azonban — függetlenül a sikerült és sikerületlen poénoktól — mindvégig kissé szorongva hallgattam. Ennek több oka volt. A legelső mindenképpen az, hogy mi lesz, ha precedenst teremt a rádiókabaré, és más műsorok is a büntetésvégrehajtási intézetet választják a felvétel színhelyéül. Például aggódva néznék egy közvetí tést Rabok kérték, mi teljesítjük címmel. Bár szocioló giailag biztosan mélyreható következtetéseket vonhat nának le a szakemberek ab ból, hogy az öreg mackós mondjuk, Liszt-műveket kérne, a volt főkönyvelő pedig, aki sikkasztás miatt négy évig nem gyakorolhatja foglalkozását, egy 3+2 slágerrel,' beérné. Van még egy másik hátulütője is a fegyházból sugárzott műsornak. Elképzelem azt a becsületesen dolgozó magyar állampolgárt (van ilyen), akit ugyan nem raboltak ki a márianosztrai intézmény lakói, mert nagyon jól tudják, hogy nem érdemes, hiszen az effajta becsületesen dolgozó magyar állampolgár nem halmoz föl olyan értékeket a lakásában, amely miatt érdemes lenne egy bezárt ajtóval vacakolni a betörőnek. Nos, ez az állampolgár egy kicsit morcos lehet a rádiókabaréra, hogy miért nem az ő gyárába vonul ki stábjával a rádiókabaré, hiszen megérdemelné, hogy munka után kicsit önfeledten szórakozhasson. Ha kabarét akar látni, nemcsak hallani, akkor. kézenfekvő megoldásként kínálkozik számára, hogy valamilyen visszaélést, lopást, ne adj isten, súlyosabb bűncselekményt kell elkövetnie, aztán majd a sitten jót szórakozhat a kabarén. Nem ismerem a hazai börtönviszonyokat, de nemigen jutna eszembe, hogy a kabaré plusz szolgáltatásában például a márianosztrai elítélteket kellene részesíteni. Ha csak nem olyasféle elképzelés volt a dolog indítéka, hogy az „elkényeztetett” elítéltek megérdemelnek halmazati büntetésként egy kis rádiókabarét. Mert az érződött az egész műsoron, hogy a szereplőket is zavarja a helyszín. Talán rács mögött már nem is olyan könnyű és veszélytelen dolog vicelni. Varga István Harminc év — tollal Alig akad Somogybán áfész, takarékszövetkezet, szövetkezeti támogatással működő művészeti együttes, ahol ne ismernék és ne fogadnák szeretettel, segítőkész jóbarátként. Mert mindig azzal a céllal kopogtat, hogy segítsen: híradással, tudósítással a Somogyi Néplapban és más újságokban egy-egy intézményről, színjátszó csoportról vagy énekkarról, azok eredményeiről vagy csupán a létezésükről. Dévai Zoltán — körünkben és még sokaknak csak Zoli bácsi — harminc évvel ezelőtt jelentkezett először a Somogyország hasábjain: részletes beszámolóban méltatta Somogy földművesszövetkezeti kultúrcsoportjainak munkáját. Az 1957. május 7-én megjelent írás a csoportok ellenforradalom utáni újjászületését mutatta be. Az volt az az időszak, amikor — a cikkből idézve — „az élet normalizálódásával egyidejűleg ismét megmozdultak a földművesszövetkezeti kultúrcsoportok, a kul- túrmunka lelkes napszámosai; játszani, táncolni és énekelni akartak, műsoraikkal szórakoztatni a falu népét.” Kaposvári, Május 1. utcai Vizsgaremekek Herenden a Derkovits Gyula Művészeti Szakmunkásképző Intézetben mintegy százan tanulnak a porcelánfestő, a kerámiaformázók és a mintakészítő szakon. A végzősök már elkészítették a három év munkáját megkoronázó vizsgaremekeket. A szakmunkásvizsgát megelőző vizsgamunka a céhbeli képzést idézi és szerepe még most is az, hogy a jelölt bemutassa mennyire sajátította el hivatása, szakmája fortélyait (MTI-fotó — Arany Gábor felvételei) lakásban beszélgetünk. Zoli bácsi már jó ideje nem keresett föl bennünket írásaival. A krónikást a falak közé kényszeríti betegsége, de bizakodik. — Majd nyáron, ha kimegyek Fonyódligetre, talán a Balaton helyrehoz — mondja, s hozzáteszi: a gyógyszerekben is bízik, és hamarosan — erre biztatja orvosa *' is — sort kerít sétára a szabad levegőn. Hogy az elmúlt harminc évben mennyi hírét, tudósítását, riportját, színes írását közöltük mi, a Mészöv újságja és az országos lapok? — Ügy tizenöt- és húszezer között.. . Brachna János, a Mészöv akkori elnöke kért meg rá, hogy legyek a somogyi szövetkezeti mozgalom propagandistája. Vállaltam. Az akkori földművesszövetkezetek művelődési tevékenységének és a munkaversenyeknek a krónikása voltam, hozzám tartozott a sajtó- és propaganda- munka, meg a könyvterjesztés is. Harminchét művészeti együtteshez jártam úgy, mintha hazalátogattam volna ... Először Somogy rendezte meg — ötvenhét nyarán — az országos szövetkezeti fesztivált, propa- gandistamurtkámban az a leilei esemény jelentette az igazi próbatételt, a tűzkeresztséget ... Emlékszem, Darányban a tánccsoport akkor kezdte próbáit; a ba- bócsaiak a Nem élhetek muzsikaszó nélkül és a Sári bíró bemutatójára készültek, Kadarkúton az énekkar látott munkához. Sok együttes ma is „él”, sőt szép sikereket arat az ötvenhetes újjászervezés óta . . . Minderről harminc éven át olvashattunk a Somogy- országban, majd a Somogyi Néplapban Zoli bácsi jóvoltából. Hisszük, hogy lapunk legrégebbi, lelkes tudósítójának írásait ezután is továbbíthatjuk az olvasókhoz. H. F.
