Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-09 / 108. szám
4 Somogyi Néplap 1987. május 9., szombat Sok a bejelentés, a közérdekű panasz A siófoki NEB munkájáról tárgyalt a tanács A Siófoki Városi Népi Ellenőrzési Bizottság munkája a város gazdasági életének szerves részévé vált, vizsgálatait szakszerűen készíti elő és végzi. A város idegenforgalmi jellegéből adódó an rendkívül sok a közérdekű bejelentés és az ilyen panasz. Ezek igénylik a legtöbb munkát és energiát a városi NEB aktivistáitól. (Dr. Nagy Iván, a megyei NEB elnöke.) — Jó kapcsolatot alakított ki a társszervekkel, a városi tanáccsal, a Hazafias Népfront városi bizottságával, s munkája során kiemelt figyelmet fordított a legfontosabb társadalmi és gazdaság- politikai célok elérésének a segítésére. (Dr. Gáti István, a Siófoki Városi Tanács elnöke.) A vélemények a Siófoki Városi Tanácsnak azon ülésén hangzottak el, amelyen — Tanyi János NEB-elnök előterjesztése alapján — a NEB ötéves munkáját értékelte a testület. Az eredményes ellenőrzés előfeltétele a vizsgálatok alapos előkészítése, a témaválasztás, a programkészítést megalapozó adatgyűjtés és a népi ellenőrök körültekintő fölkészítése. Milyen főbb megállapításokra jutottak a népi ellenőrök 1981 és 1985 között? Egyebek között például arra, hogy a belső szabályzatok hiányosságai, illetve a vezetői és belső ellenőrzési munka fogyatékosságai következtében gyakori a bizonylati, a nyilvántartási rendnek és az anyagkezelési szabályoknak a megsértése. Előfordul, hogy a vezetők elfogadják a feltárt mulasztásokra, szabálytalanságokra adott magyarázkodást, s ez alapot ad a társadalmi tulajdon elleni vétségekhez, nehezíti, illetve kizárja a felelősségi rendszer következetes alkalmazását. Figyelmeztető az az észrevétel is, amely szerint az idegenforgalom növekedési ütemével szemben szerényen javultak a fogadási feltételek, el is maradtak az igényektől. A főszezonban a zsúfoltság a szolgáltatások hiányosságaival, nem kellő színvonalával párosult Siófokon. Nem csökkentek az ellátási különbségek a központi és a peremterületek között; a szolgáltatásban elmaradt a verseny. Noha a gazdasági munkaközösségek, a kisszövetkezetek, a kisiparosok és a magánkereskedők száma ugrásszerűen megnőtt, nem sok sikerrel járt a tanácsi szerveknek az a kezdeményezése, hogy elsősorban a hiányszakmákra és az ellátatlan területekre irányítsák a vállalkozók figyelmét. Területi elhelyezkedésük központcentrikus, és jobbára csak a jól jövedelmező profilokat választották. Az állampolgárok felelősséget éreznek a közügyekért — ez tükröződik azokból a közérdekű bejelentésekből és panaszokból, amelyekben a NEB segítségét kérik a visz- szaélések, a spekuláció, a munka nélkül szerzett jövedelmek földerítéséhez; a szervezetlenség, a felelőtlenség, egyes vezetők harácsolásának és más káros jelenségeknek a megszüntetéséhez. Sokan — és egyre ingerültebben — teszik szóvá, hogy nő az anyagiasság, burjánzik ennek olyan megjelenési formája, mint amilyen a hálapénz igénylése, az egyes hiánycikkek értékesítéséből származó busás haszon szerzése. A bejelentések ^közül az . utóbbi időhen mind több névtelenül érkezik a városi NEB-hez (arányuk öt év alatt 18—20 százalékról 45 százalékra emelkedett). A beosztással való visszaéléssel, a közélet tisztaságát sértő magatartással, a népgazdaság érdekeit csorbító, veszélyeztető jelenségekkel kapcsolatos bejelentések nagy többsége névtelen. Vizsgálati tapasztalatai alapján megállapítottá a városi NEB, hogy megoldatlan az új vállalkozási formák árellenőrzése. A magas árak módot, adnak az adózási alap eltitkolására, a tisztességtelen haszonszerzésre. Terjed a munkakönyv és munkaszerződés nélküli foglalkoztatás módszere is. öt év alatt ötven téma- vizsgálatot végeztek, évente 120—140 népi ellenőrt foglalkoztattak. Megállapításaikat önálló előterjesztésekben tárták — hasznosítás, intézkedés végett — a tanácsi, a párt- és társadalmi testületek elé, de maguk is kezdeményeztek a vizsgált egységek felügyeleti, irányító szerveinél. Saját programjuk megvalósítása mellett megyei és országos viszonylatban is részt vettek. Két évvel ezelőtt elemezték például: milyen utat tesz meg a zöldség és a gyümölcs a termelőtől a fogyasztóig, s mérlegre tették a szolgáltató tevékenység helyzetét is. A Siófoki Városi Tanács — elismerve az említett időszakban végzett munkát — megköszönte a városi NEB- nek eredményes, a város érdekét szolgáló tevékenységét. A Mylady kissé harapós Több mini- szórakozás A kora tavaszi napsütésben egy tucat gyerek várta már. Alighogy megérkezett, mindenkinek talált valami munkát. Röviden, lényegretörően adott utasításokat vagy inkább határozottan kért. A nagyobbak is Péter bácsinak szólították, pedig messze van még a bácsik korától. Két és fél éve jött a faluba, és fél év múltán már elkezdte a lovagoltatást. — Somogyi származású vagyok, mégis elsőként Bábolnára mentem, elsősorban az akkor már szenvedélyemmé vált lovaglás és a lovak miatt. Onnan kerültem ide, Ráksiba. Dr. Balázs Pétert, a körzeti állatorvost mindenki ismeri a faluban. Hamar hozzákezdett a szervezéshez. A lovakat egyrészt az igali Aranykalász termelőszövetkezet adta, a lovasiskola felszereléseinek egy része is a téeszé, a többi a doktor saját holmija. Mert az igazán természetes, hogy otthon is tart lovakat, sőt, egy kétkerekű csézája is van. Felesége szintén szereti az állatokat, így e hobbi teljes elismerésre számíthat otthon is. A lovaglás itt teljesen ingyenes, és bárki jöhet. Ez osztatlan örömet okozott annak idején is a kisebb fiúk körében, akik közül jó néhá- nyan — Hajnal Miklós, Pintér Csaba és testvére, Vendel, de itt vaü Gellért Mariann is, aki brigádvezető a telepen — ma is eljárnak sportolni. Ificsapatukkal már egy területi versenyen is elindultak, de nem ez az elsődleges céljuk. — Azt szeretném, ha minél többen jönnének lovagolni, elsősorban a fiatalok. Ez az igazán szép sport sokkal több örömet kínál, mint üldögélni valamelyik kocsma mélyén. De nem panaszkod- hatom, a faluban figyelemmel kísérik a munkánkat. Ez természetes is, hiszen „fellépnek” a szüreti mulatságokon, amikor tizenöt- húsz kocsival vonulnak fel. Május elsején is találkoztak velük a falusiak. Nagy sikere volt tavaly az egykilo- méteres síkfuttatásnak is. Nem maradnak el persze a házi versenyek sem, s tervezik akadályhajtás, díjhajtás megrendezését is. — Egy elvem van, s ehhez nagyon ragaszkodom: GERENCSÉR MIKLÓS .A P Siketet hávz 4 m avagy mit mesél a valódi vőlegény 56. 24. SEGÍTSÉG, SZERETNEK! Szerelmi szökésünk már az első surranásnál kiderült. Amilyen nagy szolgálatot tettek eleinte a rőzsetüzek, most olyan látványosan vetettek fényt osonásunkra. • A daloló násznép utánunk tódult, mit sem törődve Krasznahorka büszke várával. Annál inkább foglalkoztatta őket az, amit menyasszonyom hátsó oldalából láttak. Valamelyik gonosz fehérnép — minden bizonnyal alkoholos befolyásoltság hatására — ezt kiabálta utánunk: Nem Zsuzsánna, hanem Zita, Jár a segge, mint a szita! Mi meg futottunk szerelmesen, olyan szerelmesen, ahogy a lábunk bírta. De azért megfeleltem a sötétből annak a kiabáló némbernek, akiről feltételeztem, hogy nem más, mint az a megnevezésre sem érdemes vénlány, aki képmutató hétköznapjain erényes dadának adja ki magát, különben meg... Most hallhatta a színtiszta igazságot: Aki miránk bámészkodik, Illés alá kívánkozik! Alig mondtam ki a borsos igazságot, máris megbántam. Egyrészt — ha nem is alaptalanul — kérkedésnek vélhették rímes válaszomat a mögöttünk csörtető éhes nők, másrészt messze elütött mértéktartó stílusomtól az efféle szabados dévajkodás. Mindjárt jóvá is tettem hibámat. Futás közben kizárólag Zita kedvéért rögtönöztem az alábbi kétsorost, feltehetően a jóságos Tulipán Artúr sugallatára: Kecses léptű mennyasszonyom, Rád gondolok léptennyomon... És ráléptem nagy költői igyekezetemben. Közben ugyanis az orrára esett futtában. Még szerencse, hogy nem botlottam el benne. Ahogy határozott cselekedetű férfiaktól elvárható, karjaimba emeltem a sötét szőlőhegyi ösvényről. S éppen ekkor, a lovagias gyengédség érzékenyítő pillanátában, ráadásul romantikus holdfényben hangzott el minden idők legvérlázítóbb nőellenes kívánsága : A menyasszony hogyha kába. Piszkavas a valagába! Ettől elnémult bennem a költészet. Ha tudtam volna, hogy idáig aljasítják a szelha valaki elkezdte, csinálja végig. Ebbe beletartozik a lovak ápolásától kezdve a felszerelés tisztán tartásáig minden, de azt hiszem, ez természetes. Közben a fiúk kihozták az 1934-es gyártású négykerekű homokfutót, ma is működik. Felszerszámozták Csillagot, és a többi lovat. Többen Myladyvel, a pónival játszadoztak, aki bár kissé harapós, de szemmel láthatóan kedveli a gyerekeket. Pár perc múlva készen állt mindenki — ahogy ők mondják — a terepmunkára. — Vágta a pálya körül, rajvonalban, rajta! — adta ki a feladatot a doktor. — Nyugodtan! Nagyon jó, — szólt oda egyik-másik lovasnak. — Rendezzük a sorokat, jó lesz ... — Két utasítás között folytattuk a beszélgetést. — Már két év alatt is többen jöttek távolabbról; van aki Dombóvárról jár hozzánk, de Igáiból és a szomszédos falvakból is jöttek. Van egy NDK-s kislány, aki ha Magyarországra jön, szinte mindig ellátogat hozzánk. Távolabbi terveik között szerepel egy idegenforgalmi szempontból is hasznosítható sétalovaglás, és túralovaglás megszervezése. Nincsenek profi lovasaink, nem is törekszünk látványos „igazolásokra”. A termelő- szövetkezet anyagilag támogat bennünket, s továbbra is magunk szeretnénk megoldani a gondjainkat saját erőből. Azt, hogy a területi lovasszövetség semmivel. sem tá - mogatja munkájukat, szinte véletlenül tudtuk meg. Az egyre csökkenő lóállomány és a lovassport eléggé mostoha helyzete mellett is úgy éreztük, az itteni- lovasiskolában nem várnak a csodákra, nem számítanak vállvere- gető elismerésekre. Csak dolgoznak sportként, hobbiként huszonöt—harmincán, s élükön a doktor, illetve Péter bácsi. Szinte biztos, hogy hallunk még róluk. Balogh P. Ferenc PIACI KÖRÉP Fura árfordulat Most öltött csak igazán tavaszi ruhát a kaposvári hetipiac. Nagy volt a primőrválaszték, s végre néhány árcédulára is kisebb szám került. Már 6—8 forintért is kaptunk szemrevaló, fejes salátát. 40—50 forintra mérséklődött az uborka ára. A korábbinak háromszorosára hízott a hónaposretek, így már elfogadhatóbbnak látszott a 10—15 forintos ár. 180—200-ért nemigen talált vevőt a paradicsom, annál lemi bajvívást, bele sem kezdek. Ráadásul eltűnt Zita. Még láttam, hogy futásnak ered, közel a pincéjéhez, aztán elnyelte a sötét. Átsuhant rajtam, mi lenne, ha ott is maradna, de nem maradt ott. — Csak a pincekulcsért futottam előre — világosított fel,'amikor megint bele botlottam. — Dugdosod előlem? — lepődtem meg, Zita hátrányára. — Dehogy... Ez olyan asszonyi babona. Sőt, annál is több: Szerelmi babona ... Na, gyere már ... Mire észbe kaptam, már azon* a régi ágyon voltam, amit korábban becsületes falusi iparosmunkának .neveztem el. Amíg Zita boszorkányos gyorsasággal torlaszokkal biztosított ajtót- ablakot a ránk törés ellen, még hallottam kintről a régi parasztlakodalmakra emlékeztető közönséges mondókát: Álljunk meg az alsó dombon, Hadd pisáljon a menyasszony! (Folytatjuk.) inkábh a zöldpaprika, amelyet minőségtől és fajtától függően 6—14 forintért árultak darabonként. 12 forint volt a zsenge karalábé darabja. Meghökkentő volt viszont, hogy 140-re tartották a karfiol kilóját. 6-ért fogyott az illatozó tavaszi hagyma csomója. Fura árfordulat, hogy 25 forintra drágult a főzőhagyma, miközben a máskor drágább lila csemege 20 forint maradt. Most is 40-ért láttunk leveszöldséget. Hiánycikk a sárgarépa. 8 forintért mérték a burgonya kilóját. A háziasszonyok óvatosan méregették a darabonként 32 forintba kerülő, fol-packba göngyölt kínai kelt. Nyarat ígérő újdonság a literenként 30 forintért kínált csibegomba. Sampinyont most csak a kiskereskedőknél szerezhettünk be, 100— 120 forintért kilóját. Az önmagát túlélt alma kilónként 15 forintot kóstált. Hidegen hagyta a vásárlókat a bőséges palántakínálat. Nem csoda, hiszen például egy uborka tőért 12 forintot is elkértek. A baromfipiacon „tojásárapály” volt: már 1,80-ért is tukmálták a rántottának valót. 160 forintért talált gazdára egy tyúk, 180-ért egy pár csirke. A halárudában 40 forintért dobták szatyorba a busát. Ballagás előtt ismét jó vásárt szimatoltak a virágárusok: 30 forintra szökött a szegfű, 40-re a gerbera szálanként ára. Tízért kötöttek csokrot gyöngyvirágból és orgonából. 3—4 forint volt a tulipán szála. B. F.
