Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-01 / 102. szám

1987. május 1., péntek Somogyi Néplap 7 KÖZELKÉPEK Mindenhez érteni kell A műhely zajos; targon­cák jönnek, mennek, a füg­gődaru súlyos munkadara­bot úszitat a levegőben, a hegesztők pedig vakító fény­nyel töltik meg a teret idő­ről időre. — A hegesztéshez érzék kell. Olyan^ mint a cigány­nak a hegedűhöz. Akinek ez nincs meg, ne vegyen szer­számot a kezébe — magya­rázza Damó Sándor. — Nem lehet fáradton nekiállni ennek a munká­nak, mert a kéz nem re­meghet. Tizenhárom éve dolgozik a Kaposgép Vállalat törzs­gyárában Damó Sándor. Nem hegesztőnek tanult, de az Óbudai Hajógyárban, ahol hajókovács mesterség­re oktatták, hegeszteni is tudni kellett. — Bányászcsaládból szár­mazom, már a dédapám is a bányában dolgozott. Pető- fibényán nagy . becsben tar­tották a haj ókovács -mester - séget. Ezért tanultam ki. A bánya viszont megszűnt, a bányász pedig tudvalevő: izgága, lázadó ember, nem tudtom egy helyben marad­ni. Később Pesten, a hajó­gyárban dolgoztom, voltom KISZ-titfkár, sokat tevékeny­kedtem a mozgalomban. Mivel Pesten a lakáshoz jutásra nem volt esélye, fe­lesége unokabátyjának a hí­vására 1974-ben Kaposvárra jött. A Kaposgépnél akkor nagy szükség volt hegesz­tőkre. — Szeretek itt dolgozni, mivel nem elég, ha valaki cáak hegesztő. Mindenhez keld érteni, egészen a laka­tosmunkáig. Most éppen a KCR darucsaládot csináljuk. A brigádunk az 5010-es be­rendezések felfogó idomát és a forgató motorházait ké­szíti. Mivel ez már régi ter­méke a vállalatnak, a nor­maidő alacsony. Ha két két és fél munkadarabot meg­csinálunk egy műszakban, az jó teljesítménynek szá­mít. A fögasoszlop, amelyen most a varratot húzzák, megvan 70 kiló. Mozgatni csak daruval lehet. A var­ratnak pedig erősnek kell ,,Gyönyörű’ tettek — Szokás mondáni, hogy hajszálpontosan. Nos, ilyen vastag egy hajszál — mu­tatja Gyönyörű Attila hely­zetfúrás. Olyan hitetlenked­ve rázom a fejem, hogy nem látom pontosan,, hány szá­zadmillimétert ábrázol a műszermutetó. —« Nagyon szeretem ezt a gépet — folytatja Attila. — Hozzám nőtt az évek során, minden rezdülését ismerem. Nagyon megbízható és rend­kívül precíz: ezred mill imé- ter pontossággal tudok vele dolgozni. Gyönyörű Attila tizenhét éve dolgozik a Kaposvári Villamoisisági Gyár szerszám- műhelyében, élete első és máig egyetlen munkahelyén. A gyárhoz való kötődése az utóbbi másfél évben még fokoz ód ott. — Amióta beválasztottak a vállalati tanácsba, még tisztábban látom a vállalat tevékenységét, gondjait. Ügy érzem, munkatársaim is bi­zalommal vesznek körül. Gyakran kérdezik, milyen témákról tárgyalt a válla­lati tanács, milyen elhatá­rozások érlelődnek az ered­ményesebb munka érdeké­ben. Saját példámból tu­dom, hogy a tulajdonosi jo­gok gyakorlása milyen mér­tékben fokozza azt az ér­zést. hogy ,.miénk, tehát egyém is a gyár”. Ezt az érzést persze szüntelenül táplálni kell. Például a fo­lyamatos tájékoztatással, a goindok és örömök megosz­tásával. Meggyyőződésem, hogy ha világosam és ért­hetően tájékoztatjuk a mun­kahelyi közösségeiket a ten­nivalókról, akkor előbb azo­nosulnak a feladatokkal, még akkor is, ha azok na­gyok, nehezek. Arra törek­szem, hogy minden lénye­ges tudnivalóról beszámol­jak kollégáimnak, s a ta­nácskozásokon hallottakat mielőbb továbbadjam. 1986 elején alakult meg a gyárban a huszonhárom ta­gú vállalati tanács. Kezdet­től kettős célt tűzött maga elé a testület; a mind ered­ményesebb gazdasági mun­ka elősegítését és a munka­helyi demokrácia fejleszté­sét. Amint Gyönyörű Attila mondta: mindkettőhöz szük­séges- a jó információáram­lás. Körülbelül fél évvel ez­előtt tették rendszeressé a vállalatnál, hogy miniden hónapban tartanak osztály- vezetői értekezletet, amelyen részt vesznek műhelyveze­tők és vt-tagdk is. Ekkor értékelik a legutóbbi hónap eredményeit és meghatároz­zák a következő tennivaló­kat, számításba véve az újabb megrendelések által módosuló feladatokat is. Gyönyörű Attila nem csu­pán az utóbbi másfél évben tekinti szívügyének a közös­ségformálást, a bizalomerő­sítést, 'a vállalatnál dolgozók érdekvédelmét. Korábban évekig szakszervezeti bizal­mi volt. SZOT-oklevéllel is­merték el tevékenységét. Ezt megelőzően kiváló KISZ- mumkáért kapott kitüntetést. — Kedvelem a jó közös­séget, s szeretem kivenni részemet a közös feladatok­ból. Munkásőr is vagyok. A munkásőrök között éppen azért érzem jól magam, mert tevékenyek, érdeklődőek, s erős szálak — barátság, baj- társiasság — kötik össze :fcet. Tíz éve tartozom kö­zéjük. Valószínűleg szolgá­latban leszek május elsején is: társaimmal együtt a fel­vonulók menetét biztosítom. De ha mégsem állok ott a kordonban, akkor is részt veszek a nagy eseményen: felvonulok. Én és a csalá­dom minden május elsejét együtt ünnepeljük a város­sal. Kovács Gyula lennie, mert ez az oszlop tartja majd a súlyt. — Munkánk — sajnos — még nincs eléggé gépesítve, sok a fölösleges emelgetés. Az erős fény megviseli a szemet. Ha kilépek a mű­helyből és süt a nap, föl kell tennem a napszemüve­get. Damó Sándor a Kapós- gépnél is békapcsolódott a mozgalomba. 1979-ben ifjú­sági felelős lett a KISZ-ben. Még abban az évben .meg­kapta a Kiváló Dolgozó ki­tüntetést, és politikai mun­kájáért 11 napos jutalomút- ra mehetett a Szovjetunió­ba. — A KISZ-ből már ki­nőttem, 37 éves vagyok. A pártnak viszont tagja vá­gyók, és beválasztottak az üzemi szakszervezeti bizott­ságba is. 1984-ben itthagy­tam a gyárat. Ügy éreztem, hálátlanak a fiatalok. Elő­fordult, hogy kiálltam értük, tolmácsoltam a véleményü­ket, aztán adott esetben nem vállalták, hogy mögém álljanak. Egy év után visz- szajöttem. Nem tudtam el­szakadni ettől a munkától. Szerencsére a társak úgy fogadtak, mintha el se men­tem volna. A fiatalokra most is figyelek. Sajnos úgy ér­zem, hogy halódik ez a szak­ma. A gyerekek azt mond­ják, hogy ők hegesztők, más munkát nem végeznek el. Pedig itt nem elég az egy­síkú tudás. Lehőcz Rudolf Szaktudás a minőség szolgálatában Negyvenhárom éves korá­ban az ember már mérleget tud vonni, hogyan sikerült az élete. Felsorakoztatja az éveket, s megtörténik a szembenézés. Megteszi ezt olykor csendesen, magányo­san, s megteszi akkor is, ha kérik rá. Czingalek Lajos találko­zásunkkor láthatóan gyors számvetést készített önma­gában. Miről is beszéljen, hogyan kezdje a kíváncsi idegen számára is érthető beszámolót az életéről. Hi­szen nincs benne semmi kü­lönös. Eleinte töredezett mondatokból alakul ki a gyerekkor, a szakmunkás- képző intézetben töltött idő, a huszonöt évvel ezelőtti pillanat, amikor mint gép­lakatos elkezdett dolgozni. Tizenhárom év a VBKM- ben — ez is csak egy pil­lanat —, s aztán a Csepel. — Pártiskolán voltam, amikor elkezdték szervezni a Csepel Művek kaposvári nehézgépgyárának munkás- közösségét — fordul gördü­lékenyebbre a szó.— Az el­sők között voltam, akik részt vettek a fővárosi, fél évig tartó továbbképzésen, az alapító tagok közé számítok. 1978-ban csoportvezető let­tem mint szerelő-lakatos. Akkoriban az ipari munká­sok legkiválóbbjait gyűjtöt­ték össze az új gyárba, rang volt közéjük tartozni. ‘Min­dig arról ábrándoztam, hogy egyszer majd gépeket készí­tek, elejétől a végéig követ­hetem a munkafolyamatot. Ninces annál nagyobb öröm, mint amikor az ember látja, hogyan alakul a keze alatt megfogható, működő egész- szé az, amit a szerkesztők, műszaki fejlesztők megál­modtok a rajzpapíron. Ahogy teltek az évek, egyre több és szerteágazóbb lett a mun­kánk, mígnem négy évvel ezelőtt olyan rajzcsomagot nyomtak a kezünkbe, amely­nek kivitelezése eddigi tevé­kenységem legszebb és leg­fontosabb feladata volt. Az 1000 megawattos atomerő­művekhez készítettük el a fúró-maró prototípusát, s azóta már kilenc hasonló került ki a kezünk alól. A berendezés lelkét, a munka- fejet a brigádom készíti, s résZt veszünk a helyszíni szerelésben is. Legutóbb például februárban jártam Voronyezsben. Ilyen munka kevésszer adódik az ember életében, s arról az öröm­ről, amit akkor éreztünk, miikor a protoípus elkészült, talán beszélni sem lehet. Czingalek Lajos úgy érzi, hogy nem csak negyvenhá­rom éves koráiban készít mérleget az ember. Föl kell tudja mérni tehetségét, a lehetőségeit, s ha hosszú távon szeretne boldogulni, akkor nem a több bérért al­kudozik, hanem kihasznál minden alkalmat arra, hogy elképzeléseit valóra váltsa. Otthon, a polcon szakköny- vek sorakoznak, s a szűkre szabott szabadidőből mindig futja arra, hogy felüsse egyiket-másikat. tájékozód­jon a legújabb műszaki fej­lesztésekről. Sokszor járt külföldön, Irakban is pél­dául, ahol az új csőgyártás­hoz •tizennyolc féle gépet szállítottak és szereltek ösz- sze. Nemsokára Finnország­ban vár rá hasonló munka. Megvan hát az összehasonlí­tási lehetőség: hogyan dol­goznak a fejlett ipari orszá­gokban, s mi a gyakorlat itthon. — A rhi gyárunkban föl­ismerték: közös célt csak közös munkával lehet elérni. Soikszor előfordul, hogy egy- egy szűk szállítási idővel megadott gyártmánynál vé­kony szelvényű a műszaki előkészítés. Nincs idő rá. Ilyenkor több feladat hárul a műhelyre, s a műszaki osztállyal együttműködve lehet csak eredményt elérni. Most például éppen egy új műszaki fejlesztésen dolgo­zunk. A rajzasztal mögött megálmodott űj berendezés gyakorlatba való átültetését képtelenség megoldani, ha szerkesztő és kivitelező egy­mástól függetlenül dolgozik. — Nálunk a műszaki ko­ponyák nem féltik a presz­tízsüket. Ha valami gondom támad a szerelésnél, elég egy telefon, s a szerkesztő máris itt van a műhely­ben. Közösen gondolkodunk, együtt próbáljuk megtalálni a legjobb megoldást. Bűn. ha kényelemszeretetből, rosz- szul értelmezett büszkeség­ből lehetőséget adunk a fe­lületes munkára. Senki sem szeret értelmetlenül dolgoz­ni, s ha kimondhatatlan öröm az elkészült új beren­dezés, akkor érthető, hogy kifejezhetetlen az a keserű érzés is, amikor az’ ember látja: selejtet, rosszat hozott létre. Ez a számvetés csak rö­vid beszélgetés. Egy tevé­keny és sikeres élet felvil­lanásai, pár mondat csupán, amiből következtetni lehet az egészre. Czingalek Lajos szaktudását a minőség szol­gálatába állítva, az órákat számolatlanul tölti el mun­kahelyén. Nincsenek nagy vágyai, világraszóló tervei. Talán, ha sikerül, egyszer jó lenne egy közös, nagy nya­ralás. Együtt a családdal. .. Kite Agnes Értékes gépet bíztak rá Oláh Lajos, a toponári termelőszövetkezet traktor o- sa tizennegyedik éve dolgo­zik Rába-Steigerrel. Egyike azoknak, akik — Bodnár Imre elnök szerint — a „itörzamagot” alkotják: min­dig, minden munkában le­het rájuk számítani. Ha a szükség úgy hozza, éjszaka, vasárnap vagy ünnepnap is gépre ülnek. Oláh Lajosra a szövetkezet legértékesebb traktorát bízták . . . A zimányi határban Tarr Attilával, a szövetkezet nö­vénytermesztési fő-ágazat- vezatőjével keressük a trak­torost. Friss nyomon hala­dunk a terepjáróval. Per­cekkel korábban mehetett előttünk a Rába-Steiger, munkagépének nyomai jól látszanak, a friss hantokat még nem fakította ki a nap. Az egyik domhajlat mö­gött felbukkan a hatalmas traktor. Ha nem intjük le, eldübörög mellettünk. (A fő-ágazatvezető mondta a határba jövet, Oláh Lajos igyekezetét példázva: az ét­kezés idejére se szívesen áll le, a múltkor is azt pana­szolta, hogy szalonnát ho­zott magával, azt pedig nem lehet elfogyasztani menet közben, csak ha áll a gép...) — Szombaton és vasárnap is este nyolcig jártam a táb­lát a kombinátorral, mert végre kedvezett az időjárás — mondja, miközben leká- szálódik a vezetőfülkéből, — Ha kilencig, tízig dolgozom, megvan a hatvan-hetven hektár naponta. Kell az elő­készített terület a kukorica alá. Az idén március 27-én indultam először, a mákve- téshez kellett a magágy. Már a második hétvégét töltöt­tem a gépen, de a java ez­után jön. Esős napokon úgy­is kényszerpihenőre vonu­lunk, olyankor a javítás, a karbantartás ad elfoglaltsá­got. Havi keresete eves átlag­ban kilencezer forint körül van. A tél kivételével min­den évszak ad munkát a földeken, különösen április­ban és ősszel sokasodnak a • feladatok. Három Rába dol­gozik a szövetkezet határá­ban, közülük kettő általában együtt, egymás közelében található. — Az ebédet is együtt költjük el, melyet a topo­nári Muskátli konyháján főznek és a téesz szállít hoz­zánk. Törődnek velünk, meg­becsülnek bennünket. Engem például nyolcvannégyben és nyolcvanötben is kitüntet­tek. Nem panaszkodhat az, aki igyekszik. Ennél a mun­kánál célprémiumot is ka­punk — mondja, s mutatja a vezetőfülkében őrzött meg­állapodást. — Ha megvan a napi hatvan hektár, akkor hektáronként egy forint jön pluszban ... Felesége gyed-en van leg­kisebb gyermekükkel. A há­rom gyerek közül az egyik­kel ösztöndíjszerződést kö­tött a toponári téesz: ha el­végezte Csurgón az iskolát, hazajön a szövetkezet mű­helyébe szerelőnek. Egyelőre azonban csak Oláh Lajos keres a családra. — Van helye a pénznek. Nyolcvanban építkeztem, a házat csak részben sikerült b eb út or ózni, s a külső va­kolásra az idén kerül sor. Ezért is igyekszem. Otthon megértik, hogy sokan va­gyok távol. Hogy hol tölti a szabad­ságát? Elutaznak az Alföld­re, a rokonsághoz, és a De- sedám hódol szenvedélyének, a horgászásnak, amire az idén még nem volt ideje. A téeszben a múlt héten értékelte a vezetőség az idei munkát. A határ képét, az állatállomány áttelelését jobbnak tartják a tavalyi­nál. Az 1300 hektár kuko­rica vetésével a jövő hét elején végezhetnek. S eb­ben Oláh Lajosnak és tár­sainak döntő szerepük van. Hernesz Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents