Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-01 / 102. szám
6 Somogyi Néplap 1987. május 1., péntek MUNKA ÉS TÖRTÉNET CHICAGÓTÓL NAPJAINKIG mz r m \ Leértékelődött, de felértékelhető Mennyit ér a magyar munka? Május elseje története Százegy évvel ezelőtt, 1886. május elsején olyan eseményeK. zajlottak le az Egyesült Államokban, amelyen végül is a munkásszo- lidaritás nemzetközi ünnepének megszületéséhez vezettek. Ezen a napon — az amerikai szakszervezetek felhívására — az ország minden ipari központjában tömegtüntetéseket szerveztek. A jelszó a nyolcórás munkaidőért folyó harc volt. A szakszervezetek akciójának támogatasara május 3- án 350 ezer ember szüntette be a munkát. A döntő események Chicagóban zajlottak, ahol május elsején 80 ezer emoer vett részt a tüntetéseken. Május 3-án pedig a rendőrség tüzet nyitott a MacCormick aratógépgyár sztrájkoló munkásaira. Néhány ember megnalt, sokan megsebesültek. Másnap a rendőrség magatartásán felháborodott chicagói munkások gyűlést tartottak a Haymarket téren. A gyűlés alatt váratlanul bomba robbant. (Később kiderült: a bombát provokátorok dobták a térre.) A robbanás következtében nyolc rendőr meghalt. Erre a rendőrség tüzet nyitott, a gyűlés tíz résztvevőjét megölte és mintegy kétszázat megsebesített. A május 4-én Chicagóban történtek ürügyül szolgáltak arra, hogy országos méretekben leszámoljanak az elégedetlenkedőkkel. Sok szakszervezeti aktivistát letartóztattak. Az amerikai szakszervezetek az 1886 májusi események után is folytatták következetes harcukat a munkások jogaiért. 1988-ban az Amerikai Munkaügyi SzerA pétervári Putyilov gyár munkásai 1917. május 1-jén A II. Internacionálé 1889. évi megalakuló kongresszusa május 1-jét harcos, nemzetközi proletárünneppé nyilvánította, emlékezésül arra, hogy 1886. május 1-jén a chicagói nagy megmozduláskor több munkás rendőrsortűz áldozatául esett. Az európai munkásság 1890-ben rendezett először a kongresszusi határozat szellemében május 1-jén tüntetéseket. Ezen a napon az Osztrák—Magyar Monarchia ipari központjaiban is voltak már munkásfelvonulások és tüntetések, számos helyen sztrájkoltak. Legfontosabb követelésük az általános választójog bevezetésére irányult. Magyarország a fejlettség viszonylag alacsonyabb szintjén ért a modern iparosodás küszöbére, mint a nyugati országok. A modern iparosodás feltétele a XIX. század közepén végbement gazdasági fejlődés eredményeként az 1880-as évekre értek meg, s ekkor kerülhetett sor vezet követelte, hogy 1890. május elsejétől vezessék be a nyolcórás munkaidőt, és sztrájkot hirdetett erre a napra. 1889-ben Párizsban gyűlt össze a szocialista munkáskongresszus, amelyen húsz ország képviselői vettek részt azokból az országokból, ahol abban az időben voltak szocialista pártok és egyéb munkásszervezetek. Fridrich Engelsnek döntő szerepe volt a kong‘- resszus előkészítésében. R. Lavin küldött javaslatára a kongresszus határozatot hozott, hogy a különböző országokban egyszerre rendeznek tömegtüntetéseket a nyolcórás munkaidő törvénybe iktatásáért és más, a dolgozók helyzetének javítását célzó határozatok végrehajtásáért. A munkások tömegtüntetésének napjául — az amerikai Munkaügyi Szervezet határozatának megfelelően — a kongresszus 1890. május elsejét jelölte meg. Így lett 1890. május 1-je a munkásosztály első tömeges méretű nemzetközi összefogásának napja. Óriási tüntetések voltak az európai országok fővárosaiban és városaiban is. Tömegtüntetések zajlottak sók amerikai iparvárosban is. a nagyipari fejlődés igazi _ fellendülésére. A kiegyezés — 1867 — után az ipari alapítások nagyobb része már nem külföldi, hanem hazai vállalkozók nevéhez fűződik. A hazai burzsoázia elsősorban a malom-, szesz- és építőanyag-iparban jeleskedett, de találkozunk velük más iparágakban is. Vezető iparágunk ekkoriban a malomipar volt. Az új üzemek alapításán kívül — különösen a fém- és gépiparban — a régi, hagyományosan működő kisüzemekből is fejlődtek ki modern nagyvállalatok. Iparosodásunk az Osztrák —Magyar Monarchiában elfoglalt helyünk miatt a nyugat-európaitól eltérően alakult. Először azokban az iparágakban fejlődött, amelyek a nyersanyagbőség révén előnyben voltaik, nagy piacokkal rendelkeztek, s ezért vonzották a tőikét. Ilyen volt mindenekelőtt a malomipar, amely akkoriA nagy októberi szocialista forradalom új korszakot nyitott az emberiség történetében, így a munkásosztály harcában is. Az 1918— 1919-es években a tőkés országok többségének munkásai elérték a nyolcórás munkaidő törvénybe iktatását, amiért oly hosszú és nehéz harcot vívtak. Azokban az években már milliók ünnepelték május elsejét. A munkásmozgalom erősödésével más kontinenseken is szokásossá vált ez az ünnep. Sok ázsiai, latin-amerikai országban a húszas és a harmincas években kezdték először ünnepelni ezt a napot. ban került a világ élére. Mivel iparosodásunk kezdetei egybeestek a nagy vasútépítésekkel, viszonylag korán fejlődésnek indultak a nehézipar ágai, mint a szén- és vasércbányászat, a vaskohászat és a gépgyártás. A múlt század 80-as éveiben a nagyipar új területeket hódított meg. Ekkor kezdődött a bőr- és üvegipar korszerűsítése, ekkor indult meg a gyáripar több új ágának fejlődése (pamut- és jutaipar, cellulózgyártás, olajfinomítás, műtrágya- gyártás, elektrotechnikai ipar), és ekkor lendült föl néhány más nagyipari ág, mint a cukor-, tégla-, sör- és gépgyártás, a kohászat. S egy évtizedes gyors növekedés után a századfordulóra — szemben a kisiparral — már a gyáripar vált uralkodóvá az ipari termelésben. A századfordulóra ugyanis hatalmas építkezések bontakoztak ki országszerte, s az Az 1957-es budapesti május 1-jén A második világháború után világszerte ünneppé vált május elseje. Sok országban állami ünnep, amelyen a dolgozók milliói vesznek részt. Napjaink május 1-jei megmozdulásainak egyik fő jelszava a küzdelem a fegyverek, a háború nélküli világ megteremtéséért. Borisz Tartakovszkij A 101 évvel ezelőtti chicha- gói események korabeli ábrázolása iparosodás súlypontja áttolódott a beruházási javak gyártására, hisz az építkezések szinte megkövetelték az építőanyag-ipar, a gépipar és a vegyipar fejlesztését. Az élelmiszeripar vezető szerepét tehát átvette a nehézipar. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a kisipar eltűnt volna. Magyarországon feltűnően nagy volt a kisüzemek, különösen a segéd nélkül dolgozó kisiparosok aránya: 22,7 százalék. A nagyüzemek viszonylagos súlya megközelítette a fejlett országokét, s nagyabb volt, mint Ausztriában! A kettő között azonban aránytalanul kis mértékben voltak képviselve a középüzemek. Ez a szerkezeti aránytalanság még szembetűnőbb, ha tudjuk, hogy gépiparunkban például az 500-nál nagyobb létszámú üzemekben a dolgozók 60 százaléka, míg Németországban ugyanekkor csak 35 százaléka dolgozott. A'gépeAz évszázad második felének hazai gazdaságtörténetét elsősorban az ötéves tervek — azok kezdő és záró esztendei — periodizálják. 1973 a középtávú tervek szempontjából ' közömbös esztendő, mégis benne lesz, benne marad a gazdaságtörténetben, legalább olyan markáns mérföldkő szereppel, mint a stabilizáció, a tervgazdálkodás megkezdése, az ötéves tervek meghonosítása. 1973- ban ugyanis egy olyan világgazdasági változás, folyamat bontakozott ki, amely vitathatatlanul korszakváltást jelent. 25 százalékos cserearányromlás A magyar külkereskedelem cserearányai 1970-től napjainkig mintegy 30 százalékkal, az árrobbanás időpontjához — 1973-hoz — viszonyítva 25 százalékkal romlottak. A cserearánymutató romlásának mértéke arról tájékoztat, hogy az adott külkereskedelmi áruszerkezetben az egységnyi importért mennyivel több exporttal kell fizetni. A cserearányromlás két vetületben értékelte le munkánk, gazdasági teljesítményünk értékét: egyrészt mind az egységnyi, mind a teljes import devizaköltségének, árának kitermeléséhez a korábbinál több naturáliát, árut kell a külpiacokon értékesíteni, elvonni a belső fel- használás elől; másrészt a cserearányromlás folyamata, az abból származó újabb és újabb árveszteség minduntalan korrigálja — azaz: csökkenti — a tényleges, a felhasználható nemzeti jövedelmet. Az 1973—1974. évi olaj- és energia-árrobbanás szinte természeti katasztrófa-hatással jelentkezett; az árak megsokszorozódtak és láncreakció jelleggel gyűrűztek az olajtermékekbe és az energiaigényes nyers- és alapanyagokba. Az olaj- és energia-árrobbanással kezdődő nagymértékű csere- arányromlásnak ezek a jellemzői — ide számítva még az anyagok—késztermékek árarányainak átrendeződését — a későbbiek során a folytonos hivatkozás következtében olyan tabukká, dogmákká változtak, amelyek lehetővé tették az újabb cserearányromlások sematikus, felelősséget és cselekvést elhárító magyarázatát. sítés és a koncentráció magas foka a vas- és acélgyártásra, a gépiparra, a vegyiparra, a textiliparra, a papíriparra és az élelmiszer- iparra volt jellemző. Ezekben a foglalkoztatottak több mint fele száznál nagyobb munkáslétszámú üzemekben dolgozott. Ez a modern gyáripar olyan mértékben koncentrálódott Budapesten és környékén, mint egyetlen más ország fővárosában sem. 1910-ben a mai Budapest területén az ország lakosságának 5,1 százaléka élt (ma 20 százaléka), az összes ipari keresőknek viszont 18 százaléka. A gyári munkások 27,7 százalékát adta a főváros, ahol 1100 gyártelepen 113 000 munkás dolgozott. A magyarországi gyáripor — nagyipar most vázolt kialakulásával együtt jött létre és fejlődött szervezett osztállyá az az ipari munkásság, amely kiharcolta, hogy utódai minden esztendőben megülhessék május 1-jének, vagyis a munkának a piros betűs ünnepét. Dr. Csonkaréti Károly Rövidesen kiderült azonban, hogy nem írható minden cserearányromlás és veszteség az árrobbanás és az árarány-átrendeződés kontójára, az árveszteség jelentős része abból származik, hogy a feldolgozóipari termékeket tartalmazó árucsoportokban is mi vagyunk a cserearányvesztesek. Az történt ugyanis, hogy a cserearány-változás károsultjai, mindenekelőtt a fejlett tőkés országok, a termelés és a termékek műszaki színvonalának javításával törekedtek ellensúlyozni a cserearányveszteségeket. Elmulasztott cselekvés A cserearányromlás néhány indítéka objektív jellegű. Objektív adottság az energiahordozó és a nyersanyagforrások szűkössége, ami elkerülhetetlenné teszi ezek importját. Az is objektív adottság, hogy a mező- gazdaság egyetlen számottevő és megújuló erőforrásunk, az agrártermékek exportjáról — kedvezőtlen, alacsony árszint esetén sem mondhatunk le. Mindennék az a lényege, hogy az objektív adottságokkal összefüggő, azokból származó cserearányromlás elháríthatatlan volt s lesz ezután is. A magyar társadalom gazdasági teljesítményének leértékelődésében tevőleges szerepet játszott a hosszú ideig, lényegében 1979-ig elmulasztott cselekvés és reagálás. Mert lehet az 1973— 1979 közötti esztendők eladósodását az importtöbblettel is magyarázni, ám az importtöbblet nem ok, hanem ókozat volt, annak konzekvenciája, hogy nem akartuk, nem mertük tudomásul venni a magyar munka, a gazdasági teljesítmény, a nemzeti jövedelem árrobbanás, cserearányromlás okozta leértékelődését, s úgy szabtuk meg a fogyasztás és a felhalmozás lehetőségeit, mintha mi sem történt volna. Sorskérdésünk Ha már 1973—1974 táján felocsúdunk, bizonyos, hogy tompítani tudtuk volna a cserearányromlás és árveszteség, a magyar munka leértékelődésének mértékét. Gazdasági teljesítményünk reálértékét ugyanis az is befolyásolja, csökkenti, hogy mindinkább rákényszerülünk a gazdaságtalan exportokra, ami végül is a magyar gazdaságból kiindulva rontja a cserearányokat. A világgazdaság elmúlt évtizedbeli változásai nyomán a magyar gazdaság a vesztesek, a nagyértékű csere- arányromlással és árveszteséggel sújtott országok táborába került. A kárvallottak többsége teljesen, vagy túlnyomó részben már ledolgozta cserearányhátrányait, mert azonnal reagáltak, cselekedtek, társadalmi meg-, rázkódtatásokat is vállalva, rendezték a válságiparok hélyzetét. Nem reménytelen és lehetetlen feladat tehát a világpiacon mintegy 25 százalékos mértékben leértékelődött magyar munka produktumának, gazdasági teljesítményének, reálértékének javítása, a nem objektív adottságokból származó cserearány-veszteségek lefaragá -, sa. Nem lehetetlen, de elképesztően nehéz feladat, mert az azonnali reagálás és cselekvés elmulasztása és hosz- szú időn át való halogatása következtében a teendők felhalmozódtak, s megoldatlanságük a gazdaság általános helyzetét súlyosbítja. Garamvölgyi István A magyarországi iparosodás kezdetei
