Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-01 / 102. szám

1987. május 1., péntek

5

Csillagvirággal üzenek

Van egy szó a magyar nyelvben, amelynek rangját, szépségét a pillanatok halmaza adja meg. Dallamában is gyönyörű, tartalmában fájdalom és szeretet hullámzik. Ha kimondom: édesanya — érzelmek dúsulnak bennem, s ma már a hiányérzet, hiszen az én anyám messze van.

Milyen nehezen érti meg az ember az anyák életét. Olyan természetes, magától értetődő az áldozatvállalás, hogy perceidet születésemtől kezdve alárendeled nekem. Milyen hányavetin bántottalak meg sokszor, milyen dacosan és értetlenül álltam előtted, ha sírni láttalak. Elteltek az évek, s most halkan bocsánatot kérek a rossz percekért, amelyeket én okoztam. Hiába tudom, benned nincs harag, s nem is volt soha. Ez a májusi ünnep is csak alkalom, hogy távolból köszöntselek, üzenjem, jaj, nagyon szeretlek.

Néha, amikor nehezen telnek a napok, s úgy érzem, erőm elfogyott, olyan jó lenne megint kislánynak lenni, akinek úgy fogod meg a kezét, hogy óvod, s egyben szabadságot adsz. Szeretném az öntudatlanság boldogságát megint, s azt a bizton- . ságot, amely nem tesz föl kérdéseket, amelyben egy-' szerű és természetes az élet.

Tudom én, hogy soha többé nem érezhetem, tudom, hogy minél távolabb kerülök gyermekkoromtól, annál több törleszteni valóm lesz. Újabb és újabb felvillanó emlék rajzol elém téged, élesen, s szelíden megtanít engem is a türelemre, a megértésre. Lassan megváltoznak körülöttem is a dolgok, s értem már, a kedvesség lehet erő, s a szeretet nem ismer haragot. Tudom már, hogy a féltés és a bánat édestestvérek, és ismerem már a kínzó és tehetetlen fájdalmat is. Olyan érzelmek ezek, amelyeket sem tanítani, sem megtanulni nem lehet. Lassan alakul ki, s tart mindhalálig.

Édesanya. Cseng-bong a szó, s tudom, meghallod, ha

hívlak. Fehér, csillagszirmú virágot gondolok most neked, egyetlen törékeny szálat, csillagkönnyel üzenem: szeretlek téged, s rettegek a naptól, amikor hangom már el nem érhet, a szerétéiből égető fájdalom lesz, visszavonhatatlanul.

Klie Ágnes Fotó: Gyertyás László

— A saját gyerek óriási előnyt jelent a pedagógus munkájában — mondta. — Másként fordul a kicsinyek felé, ha anya. Követelményei otthoni tapasztalatai alapján rugalmasabbak.

Húszévesen szültem első gyermekemet, s ekkor már tudtam, hogy pályám a kicsikhez kötődik majd. Édesanyám bölcsődevezető volt. szinte ott nőttem fel. Meghatározó élménye ez életemnek és pályaválasztásomnak.

— Milyen a kapcsolata a szülőkkel?

— Harmonikus viszony alakult ki közöttünk. Mint

vetésben a szülők szerepe az elsődleges.

— Hogyan tudja összeegyeztetni az anyaszerepet és a foglalkozást?

— A gyerekekkel foglalkozni a nők hivatása a családban és az óvodában is. Nyiladozó értelmük, egyéniségük alakulása sok örömet szerez. Boldog vagyok, hogy szeretetemet megoszthatom három gyerekem és a huszonnégy apróság között.

T. R.

TÜRELEM ÉS SZERETET

— Nekem huszonhét gyerekem van — mosolygott Merczel Sándorné, a kaposvári Munkásőr sori óvoda pedagógusa. — Ebből „csupán” három a sajátom: egy tizenhárom éves nagylány és két — tíz- és hatesztendős — fiú.

Látogatásunk idején matematikafoglalkozást tartott az apróságoknak. A gyerekek és a fiatal óvónő közötti összhang, számos jelének le hettünk tanúi. Csillogó tekintettel lesték szavait, s a feladatot szemvillanásnyi idő alatt teljesítették. Az óvónéni keze megszokott mozdulattal simogatta fejecskéjüket, egyik-másik _ asztalhoz leguggolva segített a megoldásban. Kedves, hala szavából türelem és hozzáértés áradt.

édesanyának elfogadják a véleményemet, tanácsaimat, hiszen ezek otthoni élményeimből, tapasztalataimból fakadnak. Gyakran fordulnak hozzám gondjaikkal, melyeknek megoldásában próbálok segíteni. Természetesen minden szülőnek a saját gyereke a legszebb, a legokosabb — nekem is. Ezt

tudomásul veszem. Az itt töltött három év alatt a gyerekek többet vannak velünk, mint a szüleikkel, s ez egyik meghatározója életünknek. Nagy felelősség ez az óvónőnek. Szakmai felkészültségük a feladatok megoldásához kevés. Türelemre, sok- sok szeretetre van szükség. De ettől függetlenül a neHÉTVÉGI tájoló

Ma Kaposváron a felvonulás után majális várja az érdeklődőket a Centenáriumi parkban. A gazdag és látványos programban az MHSZ technikai bemutatóját a Surján-völgyi Örökösök

táncegyüttes, a Zengő népzenei együttes, a Latinca dzsesszbalett, a Kaláka és a BM Kaposvár Táncegyüttes fellépése követi. A sport- programoknak a sportcsarnok és a Táncsics-pálya ad otthont. Este nyolc órától a Kilián György Városi Művelődési Központban a Nostra együttes közreműködésével bált rendeznek.

Színpompás majális lesz Szántódpusztán is. A helyi idegenforgalmi és kulturális központ délelőttől este kilenc óráig színes programot ígér. A nagyvázsonyi és a Siotour lovasok bemutatóit, a kettes- fogat-hajtók akadályversenyét munkakutya-bemutató, majd pedig kismotor ügyességi verseny és kerékpárverseny követi, s kutya-show zárja. A gyerekeknek külön élményben lesz részük a pó- nilovagoltatás és kocsikázás során. A rendezvényt este majálisbál zárja, melyre olcsó árakat ígérnek.

Barcson is megrendezik a már hagyományos majálisi programot. Az ünnepi felvonulás után délután két órakor a Május 1. parkerdőben a pécsi Candy együttes rockkoncertje, háromtól pedig a barcsi ifjúsági fúvószenekar térzenéje várja a közönséget. A sportkedvelők a Május 1. kupa kispályás labdarúgótorna döntőjén mérik össze tudásukat. A szabadtéri színpadon a Voga—Tur- novszki duó szórakoztatja a

vendégeket. A helyi break tánccsoport electric-boogie bemutatóval készül a rendezvényre. Az ünnepi programban fellépnek a helyi és a viroviticai néptáncegyüttesek. Az öt órakor kezdődő tombolasorsoláson színes televízió, kazettás magnetofon és egyéb nyeremények várnak gazdára. Holnap este hét órakor kezdődik a Móricz Zsigmond Művelődési és Ifjúsági Központban a Pódium bérletsorozat következő előadása Mikó István színművész közreműködésével.

Vidám vetélkedőkkel, ügyességi és sportversenyekkel tarkított majálist rendez a közigazgatási terület községeinek a szentgáloskéri labdarúgópályán a helyi termelőszövetkezet. A 13 órakor kezdődő hagyományos rendezvényen műsort adnak a helyi és a somodori óvodások, iskolások és a KISZ- fiatalok. A környék termelő szövetkezeteinek szocialista brigádjai szellemi és sport- vetélkedőn mérik össze tudásukat. A majálist reggelig tartó bál zárja.

Kaposváron, a Somogyi Képtárban ezen a héten nyitották meg Pinczehelyi Sándor grafikusművész tárlatát. Akik kedvelik az iróniát, a mélyebb gonlolatiságot magukban hordozó képzőművészeti alkotásokat, azoknak ajánljuk a kiállítás megtekintését. Pinczehelyi Sándor pécsi grafikus történetiségében eleveníti meg a szimbólumok átalakulásának folyamatát, izgalmas — újabb alkotásain festői jegyekkel is színezett — élményt nyújtva a szemlélőnek.

A terménybábok sikere Bulgáriában

— Olyan utakon kanyarogtunk, hogy gyakran becsuktam a szememet — emlékezett vissza az utazásra Virányi Zsófia, a Zója nevelőotthon Pacsirta bábegyüttesének egyik kis művésze. Az együttes a múlt héten három napot töltött a bolgár Varsec városkában, ahol egy nemzeközi bábfesztiválon vett részt.

— Két éve bábozom, nagy élmény volt ez a külföldi út — folytatja Zsófi, közben varázslatos gyorsasággal nő keze alatt a rafiafonat. — Rengeteg bábelőadást néztünk meg és mi is sokat szerepeltünk. Terménybábjaink nagy sikert arattak, mert Bulgáriában ez ismeretlen: bábjaik papírból, fából és textilből készülnék. A nyelvüket nem értettük, ám a hangsúly és a mozgás annyira kifejező volt, hogy végig tudtuk követni a történetet.

Kluck Veronika, Czene Klári és Cseicsner Judit is egymás szavába vágva mesélik élményeiket. A nevelőotthon apró bábbirodalma szinte megélénkül, életre kel szavaiktól. A krumplinyomó, a rafia, a vágódeszka, • a bab, a kenderkóc csillagszemű lányt, nagy bajuszú juhászt, ördögcsaládot, libát és egeret formál.

— A bolgár emberek nagyon kedvesek és az országuk is gyönyörű — hallottam Kláritól. — Először voltam külföldön, ez a táj a rengeteg alagúttal, csodálatos vízesésekkel mindig élni fog bennem. Még arra is volt gondjuk a vendéglátóinknak, hogy a három nap alatt magyaros ételeket főzzenek nekünk. Az előadások gyerekközönsége pedig nagyszerű volt, a hangulat felejthetetlen.

Egyik kérdésemre Veronika gondolkodás nélkül rá- vágta:

— Nyet, vagyis nem — mosolyogtak össze. Szabó Gyuláné, a bábozás közismert Lujzi nénije magyarázta „elszólását”:

— A gyerekek még mindig Bulgáriában vannak, illetve az élmény élénken él bennük.

S a kisdiákokból — legidősebb beszélgető partnerem 11 éves — ömlik a szó a havas hegycsúcsok lenyűgöző látványáról, a fesztiválon részt vevő együttesek nagyszerű játékáról, a fekete színházról és a felejthetetlen fogadtatásról.

A bolgár út előzményeiről és az előadásokról Szabó Gyulánét kérdeztem.

— A Népművelési Intézet javaslata alapján hívtak meg bennünket, mivel különleges terménybábokkal dolgozunk. Bulgáriában színvonalas a bábkultúra, ragyogó a báb- mozgatás technikája, bátran és nagyon jól használják a színeket. Előadásaik szinte mesakönyvszerűek, bábjaik pedig szemet gyönyörködtetnek. A mi játékunkat mindig viharos taps fogadta, terményből készült bábjainknak nagy sikerük volt. Előadásunkat fölvette a bolgár televízió is, a rólunk szóló újságcikkek, kritikák pedig hamarosan megérkeznek. Különlegességnek számított a saját énebkíséret is, amelyet a Pacsirta névhez méltóan adtak elő a gyerekek. Az egyik szakember álomvilágnak nevezte együttesünk játékát.

— Mivel léptek színpadra, illetve fügöny mögé?

— Magyar népmeséket és népdalokat dolgoztunk föl, az egész műsorunk folklór jellegű volt. A legnagyobb sikert talán az Ördögcsalta királykisasszonyok című mese aratta.

A három nívódíjjal kitüntetett Szabó Gyulánét és Pacsirta bábegyüttesét meghívták a jövő évi' nemzetközi fesztiválra is. A házigazdák kérésére bemutatják majd a terménybábok készítését és játszóházat rendeznek.

Tamási Rita