Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-01 / 102. szám
4 Somogyi Néplap 1987. május 1., péntek Elmélkedés a szocializmusról Munkához való jog — érvényesüléshez váló jog Miközben határozattan állítottuk, hogy a szocializmusban nincs munkanélküliség, egyfolytában féltünk attól, hogy lesz. Félelmünk akkor erősödött fel mindig, amikor valamilyen gazdaság- politikai változás előtt álltunk, így 1954-ben, 1957-ben és 1968-ban. Félelmünk mindhárom esetben alaptalan volt. Most megint félünk. 1986 szeptemberétől azoknak a dolgozóknak, akik önhibájukon kívül — legalább tizedmagukikal — elvesztik munkahelyüket, hat hónapra meghosszabbított felmondási idő és — ha szükséges — elhelyezkedési támogatás jár. Ez még nem munkanélküli segély, de ahhoz hasonló. Ma már joguk van a vállalatoknak egy-egy tevékenységet szűkíteni, megszüntetni, ha ez számukra tartósan veszteséges. Sok ember munkavégző képessége felszabadulhat ilyenkor. Különösen kényes ez szociális szempontból olyan vidékeken, ahol kevés az ipari munkahely. Ügy próbáljuk összeegyeztetni a teljes és a hatékony foglalkoztatás elvét, hogy a teljes foglalkoztatásért a központi gazdaságvezetés a felelős, a szigorú létszámgazdálkodásért pedig a vállalat. Mit jelent ma nálunk ilyen körülmények között a munkához való jog? A munkához való jog minden egyes állampolgár törvényes joga arra, hogy kereső foglalkozása legyen. Vagyis a munkához való jog — eredeti értelemben — keresethez, megélhetéshez, kereső foglalkozáshoz való jogot jelenít. Több tőkés országban is ezt a jogot törvénybe, alkotmányba foglalták, de nehezen tudják érvényesíteni. Ott ;a gazdaságban nagyfokú a kíméletlenségig menő szigor. Amelyik vállalat tartósan veszteséges, az előbb-utóbb megszűnik. Amelyik üzem nem hozza a tőle elvárt minimális jövedelmet, azt bezárják. Amelyik munkás a jövedelmet tekintve .többet visz, mint amennyit hoz, több a veszteség általa, mint a haszon — azt legtöbb esetben elbocsátják. Nálunk — és a szocialista országok többségében ?— a munkához való jogot szintén alkotmányba foglalták. Betartása nem vált eddig túlságosan nehéz a meglehetősen laza vállalati létszámgazdálkodás, az akadozó anyag- és munkaellátottság miatt! Nálunk a gazdaságban eddig nem volt jellemző a könyörtelen szigor. A tartósan és helyrehozhatatlanul veszteséges vállalatokat sem tudtuk felszámolni, mert tevékenységükre általában szükség volt. Egy-egy üzemet bezártak ugyan, de kellő körültekintés híján gyakran több kárt okozott, mint hasznot. Különösen állt ez a falusi telephelyekre, amelyek telepítése annak idején ipart, ipari kultúrát vitt a faluba, két-háromszáz, de legkevesebb néhány tucat embert mentesített a napi ingázástól, a fiatalság egy részét a faluba tudta -tartani. A legtöbb vállalat ma sem küldi el azokat az embereket, akik még a bérüket — és annak közterheit — sem keresik meg. El kellene ezeket küldeni, de hova? Valamikor úgy szólt az „ideológia”, hogy a szocializmusban a munkához való jog azért érvényesíthető, mert a termelési eszközök társadalmi tulajdonban vannak, az ember ember által való kizsákmányolása és a munkanélküliség megszűnt, s a népgazdaságot tervszerűen irányítják. Ennek a jognak az érvényesülését reálisan biztosítja a termelés szakadatlan növekedése, a gazdasági válságok kiküszöbölése. Ma már tudjuk, hogy sem a termelési eszközök társadalmi tulajdona, sem a tervszerűség nem biztosíték a teljes és a szó valódi értelmében vett foglalkoztatásra. A termelés sem nő szakadatlanul, a válság sem mindig elkerülhető. De nemcsak ez a gond, hanem az is, hogy a dolgozó ember sokkal tágabban értelmezi a munkához való jogot, mint a hivatalos felfogás. A munkához való jog a mai ember gondolkozásában már nem egyszerűen valamilyen munkahelyhez, kereseti lehetőséghez való jogot jelent, hanem egyre inkább az egyén képességének, képzettségének, munkabírásának, ambíciójának megfelelő munkakör betöltésére, más szóval érvényesüléshez való jogot is. Mindinkább elvárják a dolgozók, hogy a munka érdekes, szép, magas alkotástartalmú legyen. Igényeik vannak a munka- és egészségvédelemre, üzemi szintű társadalmi juttatásokra, az üzem ügyeibe való beleszólásra. Elvesztették értéküket az olyan közhelyek, mint például az, hogy „a munkában nem szabad válogatni”; „azt kell csinálni, amit mondanak”; „aki fizet, az dirigál”; „mindenki végezze a maga munkáját és ne szóljon bele máséba”. Ritkán kerül szóba a munkához való jog olyan értelmezése, amely szerint a dolgozót el kell látni munkával. A Munka Törvénykönyve már régen kimondta, hogy „a munkáltató köteles a dolgozót munkával ellátni, a munka megfelelő, egészséges és biztonságos végzésének feltételeit biztosítani, valamint a munkavégzés módjára vonatkozóan a szükséges iránymutatást megadni”. Kérdés persze, hogy ki védi meg a munkást, ha akadozik a munkaellátás és emiatt kifolyik a pénz a zsebéből? Napjainkban sok helyen úgy kerüljük meg a konfliktust, hogy nem alkalmazunk egyenes darabbért, egy ösz- szegű utalványozást. Fizetjük átlaggal az állásidőt, illetve elsimítjuk a bajokat valamilyen prémiumos időbéres bérformával. Közben „védjük a munkaidőalapot” mindenféle külső tényezővel szemben, csak éppen a belső okokkal szemben nem. Sokat beszélünk a beosztottak munkafegyelméről, de igen keveset a vezetés, a gyártáselőkészítés, a programozás, az anyagellátás, a bérezés és a munkaátvétel fegyelméről. Majd akkor lesz a munkához való jog igazi szocialista „vívmány”, ha ezt nemcsak az alkotmány deklarálja, hanem korszerű és modern tartalmát a gazdasági vezetés a valóságban is kibontakoztatja, a dolgozó kollektíva pedig magának követeli. Olyan sok tennivaló van e hazában, hogy még sokáig mindenkinek jut belőle bőven. Dr. Pirityi Ottó Az idén nem panaszkodhatunk a paprikaellátásra: a szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat nagy mennyiségben és választékban is képes kielégíteni az igényeket, öt fajtából hatezer tonnát gyártanak ebben az évben, egy részét exportra. A különleges, a csemege, az édesnemes, a gulyás- és rózsapaprika folyamatosan kerül ki az üzletekbe. A képen a paprikamalom GERENCSÉR MIKLÓS P SUcncs Msxéí&zaUa m m avagy mit mesél a valódi vőlegény j 50. Innen aztán mondhatni fékevesztetté vált a protokolláris lavina. Némi vita támadt a tanácstitkár, meg a termelőszövetkezet főkönyvelője között, hogy melyikük van előbbre a protokollban, de gyorsan megegyeztek, ahogy illedelmes lakodalmi állampolgárokhoz illik. Mire belesodródott a protokollba a főmezőgazdász, a főágazati ágazatvezető, a mellékágazati ágazatvezető, a gépésze- ti-technikai-technológiai ágazatvezető, meg a többi nélkülözhetetlen rangviselő, már oly szép karéjban táncolt a férfinép, hogy arra pávakört alapíthatott volna a Hazafias Népfront. Azt nem mondhatnám, hogy duhajkodtak, de letaposták a májusi füvet rendesen. Otthonosságuk fokról fokra bátorodott. Első fok az volt, hogy szüntelenül dolgoztatták a miskakancsó Kancsó Miskát. A másik pedig — nem szabad ezen megbotrán- koznunk, hiszen emberek vagyunk — mind többen tüne- deztek el kisebb-nagyobb természeti szükséglet céljából Imre barátom zsendülő szőlejében. Ebben a tekintetben végképp mellőztek mindenféle protokolláris sorendisé- get. Na meg az asszonyok! A vallásosság lényegét tekintve ápolták a' bibliai hagyományt, vonakodás nélkül betartva az írás parancsát, hogy asszony követi az ő urát. Ha van hova. Itt volt, és a nők ennek nagyon örültek. Amolyan általuk jobban ismert ösvényeken, úgynevezett egérutakon föllopakodták ide a Nagypúpra a lakodalmi étlap színe-javát. Serény hirtelenséggel átváltoztatták a présház, a pihenőszoba berendezését és — szintén bibliai parancs! — őrizték a tüzet. Illetve a tüzeket, mert ekkorra már lobogott belőlük vagy féltucat. A gyertyákat meg nagy befőttesüvegekbe tették, nehogy lefújja róluk a fénylő lángot a májusi szél. Különleges barátom örö- me-boldogsága nem ismert határt. Ügy gyönyörködött a pincéjénél támadt lakodalomban, mintha a siker kizárólag az ő érdeme lett volna. Ebbéli tévhitéban a to- vábbiakan is nagy szükségem volt. Akárcsak arra a nagyszerű látszatra, hogy önmagától dolgozik itt a demokrácia. A szálakat egyenként kiengedtem a kezemből, szerepelni nem óhajtottam, csak élvezni a háttérből elképzeléseim önműködő beteljesedését. Komoly fordulat volt a beteljesedés útján, amikor föllihegett hozzánk a Sírszurdokon a verseket tudó vőfély. Érkezésére elállt a nóta és a tánc. Drága Balázs magával hozta mind a cicomás vőfélybotot, mind a szalagos nyakú borosüveget. Hétpróbás fuvarosgazda létére megilletődve viselkedett. Csak a tüzek pattogtak, amikor a mondókájá- hoz látott: — Odalent asztalra borulva zokog egymagában az ifjú férj édesanyja ... — Hát jöjjön fel! —- sü- völtötte Bölömbika, ötletét orkánszerű helyesléssel ismételte a tömeg. Drága Balázs még megille- tődöttebben próbált helytállni hálátlan szerepében. — Esdekelve könyörög önöknek a boldogtalan örömanya, könyörüljenek rajta, térjenek vissza vigadni a mennyegzői sátorba. Annál is inkább, mert az ifjúság, élén a nászpáral, vérszemet kapott a kárhozatos példától és elment diszkózni a községi nagyvendéglőbe. Ha kegye- dék könyörületes szíve megesne a boldogtalan örömanyán, a fiatalság minden bizonnyal követné az épületes példát. Visszatérne a meny- nyegzői sátorba, ahogy azt a tisztesség és a hagyomány kívánja. Vivát! Ennek a kocsisgazdának meg ez volt a mániája: minden mondókája után elkurjantotta azt az angol szót, hogy vivát. És mi volt erre a válasz? (Folytatjuk.) SZEGFŰCSOKOR TERIKÉNEK Ki Terkának szólítja, ki Terikének, akad olyan is, aki Szabadosnénak vagy elvtársnőnek. Egyformán kedves, barátságos, szolgálatkész mindenkivel. Ez természetes is, hiszen egy szociálpolitikai előadótól mindenki elvárja ezt a magatartást. Szabados Jánosné több mint huszonnégy éve dolgozik a Kaposvári Húskombinátban. Sok lenne felsorolni, hány beosztásban. Ezek az évek azonban nem múltak el nyomtalanul, s a tapasztalatai, amelyeket adminisztrátorként, könyvelőként, művezetőként szerzett, ma is hasznosíthatók. — Kilenc éve vagyok szociálpolitikai előiadó. Bármelyik dolgozó, akinek az üdültetéssel, a lakásépítéssel, -vásárlással, az étkeztetéssel kapcsolatban kérése van, hozzánk fordulhat. — A nyugdíjasok is? — Természetesen, őket is beleértve — bólint Szabadosáé. — Mi az, amit nehezebb elintézni? — Olyan nincs ... Van ami egy kicsit tovább tart. Mindent el tudunk intézni, amit kell. Talán az üzemi étkeztetéssel foglalkozunk a legtöbbet, azután a munkaruhával, utána következik az üdültetés. — Az utóbbiban nyilván nem lehet kielégíteni minden igényt. — Sok lehetőség áll a dolgozók rendelkezésére, az azonban igaz, hogy nem lehet mindenkinek az igényét kielégíteni. A szakszervezeti bizottsággal karöltve azért megpróbáljuk. Aztán itt vannak azok, akik kölcsönt kérnek lakásvásárlásra, -építésre. Az új rendelet óta egyre több az igény. Alaposan ki kell vizsgálnunk mindenki kérelmét, hogy valóban oda kerüljön a pénz, ahol a legjobban kell. Tériké mindig tevékenyen részt vett a vállalat közéletében. KlSZ-.titkárként, párttitkárként kezdte, majd a szakszervezeti bizottság tagjaként, a társadalombiztosítási tanács elnökeként folytatta társadalmi munkáját. Sokszor nem is tudja elválasztani a gazdasági és a szakszervezeti tevékenységét. A megyei társadalombiztosítási tanácsban az élelmiszeripori dolgozók érdekeit képviseli. Mindenki tiszteli azért, mert bátran, őszintén elmondja véleményét. — Nagyon fontosnak érzem, hogy a föl terjesztett élelmiszeripari dolgozók az érdemeikre, a hosszú szolgálati idejükre való tekintettel megkapják a kivételes nyugdíjat. Az a pár száz forint emelés is enyhít a gondjaikon. Munka után, délután vagy este jár a kivizsgálásokra. Huszonegy éves, egyetemista lánya vezeti a kocsit, igy több helyre, gyorsabban eljutnak. Az idős emberek nem hálátlanok, eljönnek megköszönni a segítséget. Egy nyugdíjas néni a múltkoriban szegfűcsokorral lepte meg. — Mit tart a legszebbnek a munkájában? — Az emberekkel való foglalkozást, törődést... Amikor segíthetek rajtuk, s megoldódik a gondjuk. Szeretem ezt csinálni! Szabados Jánosné május 1-je alkalmából a Szakszervezeti Munkáért ezüst fokozatú kitüntetést kapta meg. Pontosságát, lelkiismeretességét ismerték el vele. Szerényen azt mondta, hogy tulajdonságát az édesapjától örökölte, aki kazánkovács volt a cukorgyár erőtelepén. A kétgyermekes édesanya a család mellett járt el munka után társadalmi munkára. így szokta meg, nem is tudja másképpen elképzelni az életét. Lajos Géza Növényvédelmi tájékoztató Védekezés meggymonllia ellen Az utóbbi években a házikertekben is a nagy termő- kép>ességű, öntermékenyülö meggyfajták telepítését részesítették előnyben. Ezek azonban — számos kiváló tulajdonságuk mellett — nagyobb mértékben fogékonyak a meggymoniliával szemben, mint a hagyományos Pándy-fajta. A betegség a virág, a hajtás és a gyümölcs károsításával számos esetben a termés jelentős részét elpusztítja. Fertőzheti a cseresznyét, is, de ezen a meggyhez viszonyítva kisebb a károsítás. Fertőzésének hatására a virágok és hajtásvégek elszáradnak, sokáig a fán maradnak, és felületükön — esős időjáráskor — megjelenik a gomba laza, szürkés színű penészbevonata. A károsított gyümölcs lehull, vagy a fán maradva mumi- fikálódik. A fertőzéshez kedvező a levegő magas páratartalma és a huzamosan nedves növényfelület. A fertőzés üteme annál gyorsabb, minél magasabb a hőmérséklet, terjedésének mértéke az időjárás függvényeként változik. Rendszerint akkor okoz súlyos károkat, amikor a virágzás idején uralkodó csapadékos időjárást májusban felmelegedő, párás időszak követi. A jelenlegi időjárási viszonyok az idén súlyos fertőzések kialakulásával fenyegetnek. A betegségnek tudható be, hogy június ele-- jén a zöldborsó nagyságú gyümölcsök hirtelen sárgulnak, majd ezt követően tömegesen hullanak. Amikor a végső tüneteket észleljük, már védekezni sem lehet. A legfontosabb teendő a megelőzés. Mivel a betegség a virágokat fertőzi, teljes virágzásban kell a védekezést végrehajtani a Funda- zol 50 WP 0,1, Topsin—Metil 0,1, Ortho—Phaltan 0,2—0,3 százalékos, vagy a Ronilan 50 WP 0,15 százalékos oldatának valamelyikével. A készítmények a viráglátogató rovarokra és a mézelő mé- hekre nem veszélyesek és a termékenyülést sem befolyásolják. A méhek védelme érdekében azonban a permetezést csak az esti órákban szabad elvégezni, amikor a méhek befejezték napi repülésüket. öszibarackfáinkon a zord téli időjárás számottevő károkat okozott, a virágrügyek jelentős mértékben elfagytak. Ennek ellenére nem szabad megfeledkezni a taf- rinás levélfodrosodás elleni kezelésről, melynek első tünetei a múlt hét végén megjelentek. Feltétlenül permetezzünk az Orthocid 50 WP 0,2 százalékos oldatával.
