Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-30 / 126. szám
Somogyi Néplap 1987. május 30., szombat Ki a szabadba! Vidám játékok TANYÁSFOGÓ Egymástól néhány méternyire több kört rajzolunk a földre. Ezek lesznek a tanyák. A játékosok beállnak a tanyákra, egybe többen is állhatnak. A fogó kívül marad, és ezt a versikét mondja: „Szaladj, szaladj, a tanyádon bent ne maradj” Amint elmondta, mindenkinek ki kell szaladnia a tanyáról. Akit a fogó megfogott, azzal szerepet cserél. SAPKÁS FOGÓ Két gyereket kiszámolunk, egyikük, a fogó lesz, másikuk pedig az első sapkás. Felteszi a fejére a sapkát, és eltávolodik a fogótól. Rajtjelre indulhat a fogócska. A fogónak csak a sapkás pajtást szabad kergetnie. Amikor az üldözött már nagy veszélyben van, akkor leveszi a sapkát, és átadja egy társának. Attól a pillanattól kezdve az lesz az üldözött. A sapkát nem szabad dobni, csak kéből-kézbe lehet adni. Ha a fogó megfog valakit, akkor szerepet cserélnek. Olyan sapkát használjunk, amely nem akadályozza a menekülőt a futásban, s nem esik le könnyen a fejéről. A sapkát kendő, zsebkendő, nyakkendő, sál stb. helyettesítheti. LABDAISKOLA Az első játékos másfél— három méternyire áll a házfaltól, kezében labda van. Egy mondóka ismételgetése közben a labdát a házfalhoz pattintgatja, s közben különböző mozdulatokat végez: Egyet dobtam (a labdát a falhoz dobja, majd elkapja) Csattintottam (a labda visszaérkezése előtt tapsol egyet) ✓ Gyűrűt húztam (úgy tesz, mintha egy gyűrűt húzna le) Gombolygattam (két kézzel gombolyít) Kezeztem (egy kézzel kapja el a visszapattó labdát) Lábaztam (felemelt lába alatt dobja a labdát) Első osztályt hibátlanul kijártam. fgy kell mind a nyolc osztályt kijárni. Ha a játékos valahol elejti a labdát, akkor át kell adnia a következő játékosnak. Egyszerre — nagy ügyességgel — akár mind a nyolc osztályt is ki lehet járni. Aki valahol téveszt, legközelebb annál az osztálynál kell foytatnia, amelyikben „megbukott”. Az a gyerek győz, akinek először sikerült kijárnia mind a nyolc osztályt. (Nem szükséges egy menetben.) A játékot játsz- hatják többen, de játszhatja unaloműzőként egy gyerek is. A játékhoz olyan kőfalat, tűzfalat stb. válasszunk, melyben nem teszünk kárt. KÍGYÓJATÉK Legalább 20 játékos esetén játszható. Ä gyerekek oszlopban sorakoznak fel, megfogják egymás kezét, vagy tűzoltófogással kapaszkodnak össze. A játékvezető jelére a sor elején álló pajtás, a „kígyó feje” igyekszik megfogni az utosó pajtást, a „kígyó farkát”. Ha sikerül, akkor a kígyó feje beáll utolsónak, ÓRIÁSOK Amikor én még egészen kicsi voltam, annyira kicsi, hogy még azt sem tudtam, mi fán terem a makk, s azt sem, hogy miféle szerzet a bikk, na akkor elindultam egyszer ebéd után világot látni. Esernyőt nem vittem, meg papírfogót sem, mert nem volt vörös az ég alja hajnalban, de még előző este sem. Annál több hely jutott a hamuban sült pogácsának. Kitömtem Vele a tarisznyám. Na, ezzel kibírom a világ végéig — gondoltam. Ki is bírtam! Pironkodva sétált már lefelé az égi látrán a Nap, amikor 'az Óperenciás-ten- ger partjára értem. Hűha, jó lesz ám sietni! Még sötétedés előtt a túlsó partra kéne érni. Igen ám, de én akkor még olyan kicsi voltam, hogy se úszni, se repülni nem tudtam. Keresrii kezdtem hát egy hidat. Hiába! Ahogy most, akkor se volt híd az Öperenciás-tenge- ren. Hát, ahogy ott keresgélem a hidat, s már éppen kezdek fáradni, jön ám szembe a vízimanó-járőr, meg egy káka-buzogányos béka-vitéz. Kérték az igazolványom. Szerencse, hogy a pogácsa mellé, még otthon, befér a nefelejcs-arcképes százszorszép igazolványom. Szalutált akkor a manó, a béka meg ugrott a révészért. Jött is az egykettőre, alig hittem a szememnek. Merthogy a szitakötő volt a révész. S akár hiszitek, akár nem, egy szál nád volt a tutaj, amin nekivágtunk az Óperenciás-tenger- nek. Elöl a szitakötő, a szárnyával egyensúlyozott, két lábával kapaszkodott, a többi néggyel evezett. S ha már így alakult, én lettem a kormányos. Hajóztunk az Óperenciás- tenger túlsó partja felé, mutatta az utat a Nap. Már a tenger közepén jártunk, amikor a Nap az utolsó létrafokról lelógatta a lábát, de vissza is húzta mindjárt, mert hideg volt a víz. Ez volt a szerencsénk. Mert aznap a Hold meg a csillagok a hátunk mögött, a világ innenső végén világítottak. Még eltévedtünk volna a sötétben, így meg a tengeri sárkánytól sem kellett félni, mert az csak napnyugta után haragos. Át is értünk békében a túlsó partra, az óriások földjére. Epperj. készültek aludni, feküdt már mind. Ki fa mögé, ki a ház mellé húzódott. A legnagyobb a tororiy mögött nyújtózott, s ahogy ment lefelé a Nap, még nagyobb lett. A Nap meg csak lépkedett, s mivel az égi létra is arrébb csúszott, nem kellett már félnie a hideg víztől. A szitakötővel akkor megettük a hamuban sült pogácsát. S megint tengerre szálltunk. Visszafelé a Hold, meg a csillagok mutatták az utat, s hogy, hogy nem, a sárkány sem volt haragos azon az estén. Mi meg azon tűnődtünk, hogy miért kezdenek ebéd után nőni, növekedni az óriások. Vallató Géza De jó a mászókán! és a sorban addig második játékos lesz az új „kigyó- fej”. Játék közben egymás kezét elengedni nem szabad! MAJOMFOGÓ A majomfogó egyszerű és vidám fogócska. A fogó mindig köteles azt csniálni, amit az éppen üldözött játékos tesz, vagyis „majomszerűen” utánoznia kell őt. Ha az üldözött féllábon ugrál, négykézláb mászik, bukfencezve halad előre, cigánykerekeket vet vagy páros lábbal nagyokat ugrik, a fogó utána csinálja. Ez az üldözötteknek kedvez, hiszen szorongatott helyzetben olyan mozdulatokat végezhet, amelyben ő a legügyesebb. Ha ennek ellenére utolérik, akkor a következő menetben ő lesz a fogó. P. J. A ja n esi szeg Valamikor többször is találkoztam vele. Gyermekkoromban, amikor sokfelé játékkészítés elmaradhatatlan kelléke volt, aztán kato- naköromban. Bakancsos katona, azaz ahogyan akkor nevezték a gyalogost, „baka” voltam, mert bakancsban jártunk, annak talpa pedig jancsiszeggel volt televerve. Most mégis az előbb említett, jancsiszeggel készíthető játékokról szólok. Télen, amikor már volt hó és a patak vize is befagyott, bementünk a jó meleg konyhába, ahol a rakott tűzhely adta és tartotta a meleget. Mi meg körülültük a fából készült sarokpadot, hogy birtokba vegyük a nagy konyha- asztalt. Aztán előkerültek a játékhoz szükséges eszközök: a cérnaguriga, egy darab fa, nagyobb parafadugó, no meg az elmaradhatatlan, mindig éles, fanyelű bugylibicska. Mert itt készült a pörgettyű. A fa cérnagurigát kettévágtuk úgy, hogy ennek lyukába faragtuk azt a fácskát, melynek felső végét a jobb kéz hüvelyk és mutatóujjával lehetett megpörgetni, ha a szára alsó végébe már beletettük a jancsiszeget. Egy kis gyakorlással hamar megtanultuk a pörgetést, aztán versenyeztünk, hogy kié forog, pörög hosszabb ideig a sima felületű konyhaasztalon. A nagyobb parafadugóból emberformát farigcsáltunk éles bicskánkkal, hogy utána tintaceruzával szájat, bajuszt, orrot, szemeket, füleket rajzoljunk rá. Ennek talpába is belekerült a jancsiszeg és akárhogyan fektettük is le, az mindig tapra állt. Ügy is neveztük a játékot, hogy kelj fel Jancsi. Volt is sok nevetés e szórakoztató játék közben. De mi már a tavaszra is gondoltunk, amikor majd kint lehet játszani meleg napsütésben az udvaron. Ezért faragtuk keményfából a csigát, hogy ennek hegyesebb végébe is beleverjük a jancsiszeget, aztán pörgessük, hajtsuk, csapkodjuk az ostorral. Mert ehhez is gyakorlat és ügyesség kellett. De jó szórakozás vöt, melyhez még jóformán pénz sem kellett, csak néhány jancsiszeg. Aki jól akar szórakozni, készítse el a játékokat. Biztosan nem bánja meg! Kiss József vaiooan sirnaK a növények? Erről magunk is meggyőződhetünk, ha napkelte előtt megfigyeljük például a búzát, a kukoricát. Köny- nyekre emlékeztető fénylő cseppek jelennek meg rajtuk. Ez nem harmat, mert az egyenletesebben borítja be a növényeket, és nem marad meg a levelek éles peremén. Már csak azért sem lehet harmatcseppekről beszélni, mert a harmat desztillált víz, a növények által kikönnyezett folyadékból pedig különböző ásványi sókat vontak ki a kutatók. Egy liter könny néha 2500 milligramm ásványi sót is tartalmazott. De mindig csak olyat, amiből az adott földterületen a növényeknek túl sok állt a rendelkezésére. Mit jelenthetnek ezek a növényi könnyek? ValamiféSZÁMOLJUNK A számtani műveletben a számok egy részét csillagokkal helyettesítettük. Alakítsátok át a csillagokat számokká, és végezzétek el a számtani műveleteket úgy,», hogy az eredmények helyesek legyenek! (A helyes választ ellenőrizzétek a 15. odalon.) le érzelem kifejezései lehetnek? Semmiképpen sem. A kutatók azzal magyarázzák, hogy a gyökerek éjjel, vagy pedig a nappali páratelt időben sokkal több vizet szívnak fel a talajból, mint amennyit a levelek fel tudnak használni és képesek elpárologtatni. Egyes növények különösen hajlamosak a sírásra. Ilyen a rózsa, a jázmin és a mezei zsurlófű. Vannak síró fák is. Ilyen cseppecskéket észlelhetünk a hársfa fiatal levelein és a gesztenyefa kifejlődött bimbóin is. Ez a sírás azonban csak a fiatalság jellemzője. Az idősebb, fejlettebb levelek már nem könnyeznek, mert lemezeik teljes felületével párologtatják el a felesleges vizet. 5'*+ ★3= ^4 ★2427^ = 50 ★5 X ★ 1 = ir7ir 2 ★*: 1 ★= 1 ★ 4 12 A tengerek különös allatai a virágállatok, amelyek élénkszínű tapogatókoszorújukról kapták a nevüket. Valamennyi tengerben megtalálhatók, de főleg a melegebb tengerek lakói. Külsőleg az édesvízi hidrához hasonlítanak. Legjellegzetesebb csoportjuk a tengeri rózsák, vagy más néven akti- niák: az Egyenlítő mentén éppúgy élnek, mint a hidegebb egöv alatt, a partok mentén, és 10 000 méteres mélységben egyaránt. Ezernél több fajuk között soknak szép élénk sárga, zöld, vörös, kék színe van. A legtöbb tengeri rózsa helytülő, csak kevesen változtatják helyüket. Vázuk nincs, ezért védtelenek lennének, ha nem lennének csalánszerveik, amelyek mérgező anyagot termelnek. Ez segíti őket a Együttéló állatok zsákmányszerzésben is. Ha az áldozat, például egy hal nekiütközik a csalánszervet viselő tapogatónak, a rájutó méregtől megbénul, így a tengeri rózsa a szájnyílásába tudja gyömöszölni. Gyakran alakul ki társas viszony a tengeri rózsák és más állatok között: e kapcsolat mindkét fél számára hasznos. Ilyen például a tengeri rózsák és a rákok közötti kapcsolat: a tengeri rózsa így hozzájut a rák táplálékának a maradványaihoz, a rák számára viszont biztonságot jelentenek a tengeri rózsa csalánszervei. Közismert a tengeri rózsák és remeterákok kapcsolata. Érdekes a viaszrózsa (tengedi krizantém) és egyes halak kapcsolata. Mintegy 200 tapogatója van, ezek hosz- szúak és a krizantém virágához teszik hasonlóvá az állatot. Erős csalánszerveik vannak, amelyekkel nagyobb halakat, rákokat és egyéb állatokat zsákmányolnak. A viaszrózsa és még néhány óriás tengeri rózsa szimbiózisban él több halféleséggel. E halacskák többnyire a tengeri rózsák közvetlen közelében tartózkodnak, veszély esetén pedig a tapogatók kö- zú bújnak, ahonnan igen nehéz kihalászni őket. Ha e halakat elválasztják a virágállattól, hamarosan a ragadozók zsákmányává válnak: a halak számára tehát fontos menedéket jelentenek a tengeri rózsák. Egyesek a tapogatók között pihennek, és petéiket is a rózsa szájko- rongjáFa rakják. Az aktiniák számára is előnyös ez a kapcsolat, ugyanis a halak uszonyának mozgása friss vizet hajt feléjük, és a halacska megtisztítja őket az ürüléktől és az üledékszemcséktől. Mivel a hal a tapogatók között fogyasztja el táplálékát, a lehullott darabkák a tengeri rózsát táplálják. Feltehető, hogy a halak bizonyos őrszolgálatot is ellátnak, mert az összehúzódott akti- niák azonnal kitárják tapogatókoszorúikat, amint megérzik maguk fölött a halacska uszonyának csapkodását. Természetesen ezek a halacskák védettek az aktiniák csalánszervének a mérge ellen. * * * Képünkön: Kis korallhal egy tengeri rózsa tapogatói között. Miért sírnak a növények?