Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-30 / 126. szám

1987. május 30., szombat Somogyi Néplap 3 Berényi berzenkedő!* Építés helyett felújítás SE VELE, SE NÉLKÜLE A Balaton vize valószínűt- lenül vörösre színeződött a berényi partnál, s a görög tragédiák baljós előjeleit idézte. Este hat körül meg­élénkült az utca, s a szen­vedélyes szóváltásokban gyakran fordult elő az „el­szakadás” szó. Önjelölt agi­tátorok próbálták hangolni a falugyűlésre igyekvőket. A balatonberényi elöljá­róság tagjai még a tavasz kezdetén fölkeresték a me­gyei tanács elnökét és el­mondták: nem bíznak a szék­helyközség tanácsi vezetői­ben. Ügy érzik, hogy a tér­ségben képződő pénzből köz­ségük nem kapja meg az őit illető részt. Elmondták: évek óta foglalkoztatja a fald közvéleményét a balaton­szentgyörgyi közös tanácstól való elszakadás gondolata. Hiszik, hogy önálló tanács­csal felgyorsulna a fejlődés. A megyei tanács szakem­berei megvizsgálták a tele­pülés helyzetét, a vádakat, s azt is kimutatták, hogy milyen helyzetbe kerülne egy önálló berényi tanács. A falugyűlést az álláspontok tisztázására, a valóság meg­ismertetésére hívták össze. Nyers Kelemen elöljáró nem tudta titkolni kezének remegését. — Az elöljáróság szelet vetett. .. — Valóban túlfűtött a hangulat. Nincs egység a fa­luban még a szavakban sem. — Úgy hallottam, a tettek­ben még kevésbé. Az öt köz­ség közül például itt a leg­nehezebb társadalmi munkát szervezni. — Igaz. — Kitől származik az el­szakadás gondolattá? — Voltak hangadók. öt éve volt már aláírásgyűjtés, az országos szervekhez is el­jutott. Magam is vallom, hogy ez Balatonszentgyörgy- gyel — korántsem önként — a 22 éve kötött házasság nem volt szerencsés, ám azt is látom: nem bizonyos, hogy magunk többre men­nénk. A közelben állók közül többen közbekiabáltak: „Vá- .lás, mimes mese!”. Nyers Kelemen halkan mondja: — Láthatja, milyen nyo­más nehezedik rám. — Túlhajtott lokálpatrio­tizmusról van szó — mond­ta Farkas László balaton­szentgyörgyi tanácselnök. — Az öt község kirakatának tekintettük Berényt, s így kivételezett helyzetet élve­zett. Előbb kezdődött meg a csatornázás, mint a szék­helyiközségben, itt portalaní- tották először az utakat. Tíz éve elsőként épült a vízve­zeték is. Akkor 7500 forin­tot kellett fizetni családon­ként, a többi társközségben már 21 ezerbe kerül. Érvek helyett érzelmekkel vitáz­nak. i — Ki veszítene többet a válással? — Mindketten nehéz hely­zetbe kerülnénk. Nehéz helyzetben volt a véleményalkotásnál dr. Novák Ferenc, a népfront megyei titkára, a körzet me­gyei tanácstagja. — A viszálykodók köny- nyen kimondják a válást. Csak azután döbbennek rá, mennyi szál köti össze őket. Berény nem szenvedett hát­rányt társközségként. Az ér­vényes rendelet szerint mint­egy 1500 állandó lakos kell önálló tanács létrehozásához, de itt csak 1200-an laknak. A falugyűlésen Nyers Ke­lemen szólt a lakosság sé­relmeiről, s a többi társköz­ség irigységét okkal kiváltó fejlődésről is. A beszámoló két része önmagában is el­lentmondásokat rejtett, azt sejtette: nem forintokról fo­lyik a valódi vita, hanem a megromlott emberi kapcso­latokról. Nem titkolta, hogy Berényben a közösen elha­tározott célok sem találtak támogatásra. A társközségek közül itt a legalacsonyabb — 300 forint — a teho. — Áttekintettük a közös tanács pénzügyeit. Kitűnt, hogy azokat az összegeket, amelyeket Berény mint üdü­lőhely kapott, az utolsó fil­lérig itt használták fel — mondta dr. Gyenesei Ist­ván, a megyei tanács elnö­ke. — A berényi népesség részaránya a társközségeken belül 29,5 százalék, az itt felhasznált tanácsi pénzek a felhasználható összeg 29,6 százalékát adják. Ez nem kevés, ha tudjuk, hogy Ba- latonszenitgyörgynek körzet- központi feladatai is van­nak, 52 felső tagozatos beré­nyi gyerék például oda jár iskolába. Ha elég gazdagok volnánk ahhoz, hogy min­den társközségben önálló is­kola legyen, akkor sem le­hetne azokat a szentgyörgyi színvonalon működtetni. Tényekkel példázta, hogy a berényi sérelmek alapta­lanok. Az észérvek azonban belevesztek az indulatok ör­vényébe. „Azért nem fizetünk te- hót, mert úgysem itt gyü­mölcsözik! Hol van az az ötmillió forint, amiért az is­kolánkat eladták? Minden pénzt csak az üdülőrészre költenék, a falu meg elsor­vad ...” A bekiabálok tény­szerű választ' kaptak, meg­lehet céljuk inkább hangu­latszítás volt. Akik az üdü­lőövezet fejlesztése ellen ágáltak, azok egyszeriben magukénak érezték, amikor az idegenforgalom bevételei­ről esett szó. — Berénynek 850 forint a fejkvótája, önállóan viszont 550-et kapna — mondta Gye­nesei István. Akik most han­gulatot keltenek, leteszik-e majd a kieső összeget? A szentgyörgyi tanács sokat fejlesztett Berényben — oly­kor a többi társközség ro­vására is —, abban a re­ményben, hogy ez idővel kamatozik. A viszály szítása helyett a megoldást kell ke­resni. Megvan például a le­hetőség az elöljáróság jogai­nak szélesítésére. — Hiába nyújtózkodunk kilencen a tanácsban, ha 22- en ellenünk szavaznak — így Nagy Károly helyi tanács­tag. A hangadók egyik szószó­lója Bató Elemér volt. — Úgy hallom. 90-re nagyközséget akarnak csi­nálni Balatonszentgyörgyből és Berényből. Már a nevün­ket is el akarják venni? — Maga mennyivel járult hozzá Balatonberény fejlő­déséhez? — 300 forinttal — így a másik közbeszóló, Csokona Árpád. Az újabb bekiabálások vé­leménymondásra késztették a józanul gondolkodókat. — Volt nékünk önálló ta­nácsunk — mondta Tóth Margit. — Mit tettek akkor, amikor lehetőségünk volt fölzárkózni a balatoni üdü­lőhelyekhez? Nem látják, hogy a fejlődés éppen a kö­zös tanács működése óta gyorsult fel1? Mi magunk szavaztuk meg ezeket az embereket! Ennyit érne a voksunk? Mi kérjük számon a becsületet, miközben a társközségek között a leg­többet kapták? Az elszaka­dásnak nincs oka, feltétele! Kalandorságnak tartanám. — Gondolt-e valaki arra. hogy a válás mennyire meg­gyöngítené az értelmiség kö­tődését? — vetette fel Hor­váth Zoltán. — Az elöljáró­ság megerősítése mellett va­gyok. Ennek kapcsán mondta dr. Grübl László, a marcali pártbizottság első titkára: — Az elöljáróság és a ta­nács tagjai sem dolgozhat­nak jobban, ha félkézzel állandóan védekezniük kell. A széksorokban egyre job­ban hallatszott a kiútkere­sést helyeslő moraj. Amikor az éjszakába nyú­ló falugyűlés végén a me­gyei tanács elnöke föltette a kérdést: kik látnak reményt a kibontakozásra, 62-en emelték föl a kezüket 31- gyel szemben. Egyelőre a két község kapcsolatára a se vele, se nélküle^helyzet jellemző. A berzenkedik még nem értik, hogy magatartásukkal lakó­helyük jövőjét kockáztat­ják ... Bíró Ferenc Á HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA Gazdag hetet zártunk. Nemcsak szűkebb hazánk­ban, hanem az egész ország­ban is egymást követték az érdekes és fontos események. Fél szemünk természetesen az égen volt, lévén május és aranyeső ... Nos, ha az idő­járás mindig úgy viselkedne, mint az utóbbi néhány na­pon, akkor elérkezne a ká- naán. Egy kis eső, rá a szép napsütés, és így tovább. Annyi bizonyos, ÖRÜLTEK A MEZŐGAZDÁK az elmúlt hétnek: a termé­szet mintha visszaajándékoz­ni igyekezett volna egy ke­veset abból, amit télen és az elmúlt évben elvett. Remélhetőleg most már be lehet fejezni a vetést azo­kon a helyeken is, ahol ed­dig kényszerűségből ez el­maradt. Igen rövid tenyész­idejű kukoricákkal például van még esély rá, hogy min­den területet jól hasznosít­sanak. Vetésről írunk, holott június már az aratás hónap­ja, s holnaputántól azt szá­mítjuk. Az ipar nagy tavaszi se­regszemléje, a Budapesti Nemzetközi Vásár befejező­dött ezen a héten. A legje­lentősebb somogyi iparválla­latok képviseltették magukat a bemutatón, több vezető ideiglenesen áttette székhe­lyét a BNV-re, s csak a hét közepén, végén ért haza. ReméLjük, hogy a kiállítás jól szolgálta a piaci sikere­ket, s miközben itthon a gyá­rakban serény munka folyt, a vásári küldöttségek sem tétlenkedtek. Több fontos megyei, sőt' országos jelentőségű tanács­kozás, fórum zajlott le ezen a héten, részben a műszaki hónap keretében, részben rajta kívül. Ezekről tudósí­tottunk, nem ismételjük meg a róluk írtakat. Érdemes vi­szont megemlíteni, hogy ta­nácskozott a héten a MEGYEI NEPFRONTBIZOTTSÁG is, többek között a közterü­let-felügyelőségekről és a lakosság velük kapcsolatos véleményéről. A felügyeletet sokhelyütt megszervezték, dolgozik. Egyelőre többnyire a helyszíni bírságolást tekin­ti legfőbb céljának, és keve­sebbet tesz a közterületek rendjét sértő sokféle jelen­ség megelőzéséért. A nép- frontbizottság mindent egy­bevetve eredményesnek ítél­te a felügyeletek megalakítá­sát és azt is leszögezte, hogy az állampolgárok többsége elégedetten fogadta a fel­ügyeletek létrehozását. Meg­jegyzendő: ez utóbbi tétel felállítását nem előzte meg tudományos statisztikai módszerekkel végzett köz­véleménykutatás ... Szép csendben megkezdő­dött az idegenforgalmi elő­szezon, ennek jelei is sűrű­södtek a héten, bár sokakat visszariasztott a korai üdü­léstől a hűvös európai időjá­Tizedszer kiváló a Kahyb A legfőbb tartalék az emberben van lett napkollektorokat szerel­nek, tetőszerkezeteket csi­nálnak és minden egyebet, amire megrendelést kapnak. Szakembereink megszok­ták, hogy nem új házakat építenek, hanem karbantar­tanak és felújítanak, de új munkákra is vállalkozunk. Boglárlellén a Vörös Csillag SZOT-üdülő tetőszerkezeté­nek elkészítésére nem akadt kivitelező. Mi vállaltuk ezt az igényes munkát. A szö­vetkezetnek maradt munká­ja a Balaton-parton is. Ezek közül néhány áthúzódik jövő évre. — Rengeteg a megrende­lésünk, minden szakágunk le van kötve erre az évre. Van ahol alvállalkozókkal dolgoztatunk. Az ipari tevékenység a gyors fejlődését az indította el, hogy a környéken nem volt olyan vállalat, amelyik a nyílászáróknál, a rácsok­nál igényesebb készterméket gyártott volna. — Figyeljük, hogy mire van igény. így került hoz­zánk az aszfalt- és beton­vágó gép gyártása, amit ké­sőbb továbbfejlesztettünk. Magyarországon csak mi gyártunk ilyen berendezést. (Korábban tőkés exportból került az országba.) Sok elő­nye van a légkalapáccsal szemben. Eddig 20 darabot adtunk el belőle, de már dolgozunk a továbbfejleszté­sén. Az idei vásáron ezen a gépen kívül még két újdon­ságot mutatott be a szövet­kezet. Elkészítettek egy pneumatikus útátfúró beren­dezést, és egy hulladékhasz­nosító kazáncsaládot, amely igen jó hatásfokkal dolgo­zik. A Sefagnál már üzemel egy ilyen kazán, de a csa­ládi házak fűtésére is al­kalmas. — Az asztalosrészleg a barcsi ÉSZKV-val tart fenn kapcsolatot. Boltíves nyílás­zárókat, garázskapukat ké­szítünk. Ezek olyan termé­kek, amelyek a hőtechnikai szabványnak is megfelelnek. A szövetkezet az idén 65 millió forintos termelési ér­téket akar elérni. A növe­kedést jaz ipari ágazattól várják. L. R. Fejlődő ipari ágazat Nem csak építőipari tevé­kenységéről ismert a Mar­cali Építő- és Szakipari Szö­vetkezet. Dinamikus fejlő­désnek indult az asztalos- és a laikatosipar. Kálmán László elnök arról beszélt, hogyan próbálnak jobb eredményeket elérni. — Tavaly a 60 millió fo­rintos termelési értékből 20 milliót az ipari ágazat ho­zott. Az idén az építőipari kapacitásunk már le van kötve. Külön öröm szá­munkra, hogy Visszajöhet­tünk Marcaliba dolgozni. Az utóbbi években ugyanis ki­szorultunk a Balaton-partra. Most sók munkánk van itt­hon. Építjük az áfész új bú­torraktárát, tavaly elkezd­tük az 1. számú bölcsőde rekonstrukcióját. Itt van még a földhivatal felújítása és elkészültek a tanulmány- tervek az öregek napközi­otthonának a felújításához. Szóba került a kórház re­konstrukciója is, ez hosszú távra lekötné a kapacitá­sunkat. A legnagyobb munkát a Sefag marcali gépjárműbá­zisának felújítása adja. A másik a Balaton-parton a Kilián úttörőtábor felújítá­sa. Ezt június 30-ig be kell fejezni. A felújítások mol­Egy évtizedes megszakítás nélkül tartó sikersorozat megünneplésére gyűlt össze tegnap a Kaposvári Hibrid­sertést Tenyésztő és Értéke­sítő Vállalat dolgozó kollek­tívája Kaposváron a városi tanács nagytermében. Az 1986-os év munkája alapján ismét, immár tizedik alka­lommal nyerte el a község rás. A pihenni vágyók még kevésbé hisznek a krónikánk elején taglaLt javulásnak. De mindezzel együtt sokasod­nak a Balatonnál és másutt is az idegen nyelveket be­szélő emberek, egyelőre fő­képp a hideget könnyebben tűrő, tőlünk északra lakók. A nagy invázió majd később várható, amikor bezárnak itthon is az iskolák. A diá­kok persze május végén A SZÜNIDŐRE GONDOLNAK már. A júniust — tanáraik bánatára — nem is tekintik igazi iskolai hónapnak, lazí­tanak a legtöbben, kivéve azokat, akik mostanában ve­szik föl a harcot a bukás el­len még egy utolsó esélyre számítva, avagy a négyes he­lyett az ötösért, ha még egy­általán divat eminensnek lenni. Holnapután, Tünde napján új hetet és új hónapot is kezdünk egyszerre. Szép név ez, van benne valami bizta­tó. Próbáljunk hát derűlátón nekivágni a következő na­poknak. Luthár Péter a Kiváló szövetkezeti társu­lás címet. A ritka, egyben jubileumi ünnepségen a vállalat dol­gozóin kívül részt vett né­hány partner és együttmű­ködő üzem képviselője, az elnökségben foglalt helyet többek között Németh Mik­lós, a Központi Bizottság gazdaságpolitikai osztályve­zetője, Klenovics Imre, a megyei pártbizottság első tit­kára, dr. Gyenesei István, a megyei tanács elnöke, dr. Exner Zoltán, az SZMT ve­zető titkára, Bogó László, a tsz-szövetség titkára és a rendezvényinek otthont adó házigazda, Papp János, a vá­rosi tanács elnöke. Köttö Józsefnek, a vállalat szakszervezeti bizottsága tit­kárának megnyitója után Kása Ferenc igazgató érté­kelte a múlt év tevékenysé­gének legfontosabb tanulsá­gait, s egyben ráirányította a figyelmet néhány sarkala­tos, folyamatban levő fel­adatra is. A .tizenkilenc év­vel ezelőtt alapított vállalat életében kiemelkedő ese­ménynek számít, hogy egy évtizede minden évben kiér­demlik a legkiválóbbaknak járó elismerést. Ma már az ország 230 üzemében 2,1 mil­lió vágósertést termelnek évente a kahyb-kocák, ami népgazdaságilag nyolcmil- liárd-hatszázmillió forint értéket jelent. Szólt az igaz­gató a múlt évi, kimagasló tenyészállat-forgalmazásról — néhány híján negyvenhat­ezret értékesítettek —, a kistermelők tenyészállat-el­látásáért tett erőfeszítéseik­ről, és a sertéstenyésztés leg­nagyobb gondja, a takarmá­nyozás javításáért • végzett munkájukról. Ahogy eddig, a jövőben is egyik legfonto­sabb feladatuknak tekintik az állategészségügyi helyzet javítását, a termelés gazda­ságosságán túl, ezt követeli a rendszertől a piaci helyzet is. Beszédesek a számok: a kahybot tartó gazdaságok ta­valy 429 millió forint több­letbevételhez jutottak, rész­ben a húsminőségből adódó értékesítési ártöbbletből, részben a takarmányozás költségeinek csökkenéséből. Mint mondta az igazgató, változatlanul a legfontosabb feladatuk a tenyésztői mun­ka, a takarmányozás színvo­nalának javítása, s az itt dolgozók képességeinek, szakma- és hivatásszereteté- nek minél teljesebb kibonta­koztatása. Németh Miklós, a Közpon­ti Bizottság, a MÉM, a TOT és a megyei vezető szervek nevében köszöntötte a válla­lat közösségét, méltatta az elért teljesítmény kimagasló példáját és szólt a folya­matban levő társadalom- és gazdaságpolitikai kibontako­zás programjáról. Azzal ad­ta át a kiváló cím elnyeré­sét tanúsító oklevelet, hogy ez a közösség egy évtizede folyamatosan bizonyítja tett- rekészségét, azt, hogy meg­újulva mindig képes hozzá­járulni az országos célok tel­jesítéséhez. Ez a feladat a jövőben sem változik Az ünnepségen Pogány Lászlóné, dr. Csorna Mihály, Erdei Pál, dr. Nagy József és Tarsoly Sándor a MÉM Ki­váló munkáért kitüntetését, Pozsgai István pedig a TOT Kiváló munkáért kitünteté­sét kapta meg. öten vállala­ti kiváló dolgozó elismerés­ben részesültek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents