Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-29 / 125. szám

2 Somogyi Néplap 1987. május 29., péntek Megnyílt Berlinben a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülése Bonn szór Hóban „POFONOK” (Folytatás az 1. oldalról) zett tevékenységük időszerű feladatait. Megvizsgálták a Politikai Tanácskozó Testü­let legutóbbi, egy' évvel ez­előtti budapesti ülése óta eltelt időszak legfontosabb nemzetközi politikai folya­matait Emlékeztettek rá, hogy a szocialista országok reális utat ajánlanak a fegyver- és erőszakmentes világ megte­remtéséhez: az atomfegyve­rek és más tömegpusztító fegyverfajták csökkentését és teljes felszámolását, az űrfegyverkezés megakadá­lyozását, az atomfegyver-kí­sérletek beszüntetését. Rész­letesen szó volt a bécsi utó­találkozó menetéről, a re­gionális konfliktusok politi­kai eszközökkel történő megoldásának szükségessé­géről. Reható véleménycsere volt a szövetséges szocialis­ta államok közötti együtt­működés fejlesztéséről. A felszólalók meleg sza­vakkal méltatták Berlin fennállása 750. évfordulójá­nak jelentőségét és meggyő­ződésüket fejezték ki, hogy a Politikai Tanácskozó Tes­tület jelenlegi berlini ülésén megfogalmazásra kerülő Reagan amerikai elnök nyugati televíziós társasá­goknak adott nyilatkozatá­ban kijelentette: lehetséges­nek tartja, hogy még az ősz­szel találkozhat Mihail Gor- bacsovval. Az elnök szerint a genfi leszerelési tárgyalá­sokon jelentős előrehaladás van a közepes hatótávolsá­gú európai nukleáris eszkö­zök eltávolításának kérdésé­ben, s a leszerelés témáját tekintve ez a haladás „na­gyobb, mint a második vi­lágháború óta bármikor”. „Ügy vélem, hogy a lehető legjobb lehetőségünk van Az elmúlt hetekben-hóna- pokban hozzászokhattunk, hogy az iráni-kontra bot­rány washingtoni vizsgálata sűrűn szolgál meglepetések­kel, leleplezésekkel, sőt, nemegyszer politikai pikan­téria-számba menő fordula­tokkal. Arra a hírre azon­ban, amely tegnap röppent fel az amerikai fővárosban, még a tapasztalt hírmagya­rázók is felkaphatták fejü­ket; nem kevesebbről van ugyanis szó, mint hogy szak­értők vizsgálnak meg egy fotóalbumot, Reagan elnök ujjlenyomatát keresve rajta. A fénykéj)gyűjtemény a ni- caraguai ellenforradalmá­rok utánpótlásának lebo­nyolításáról készült, s az esetleges elnöki ujjnyomok azt biznnyítanák, hogy Reagan — eddigi állításaival ellentétben — igenis tudott a kontrák támogatásának részleteiről is. önmagában a kongresszu­si vizsgálat e meglepő fejle­ménye ipersze nem ígér kü­lönösebb vargabetűt a meg­hallgatások menetében, s aligha tereli új utakra az irangate ügyet■ Annyit azon­ban mindenképpen jelez, mennyire ingatag alapokon nyugszik a Fehér Ház ön­mentegető magatartása, s hogy napjainkra milyen szé­les hullámokat vetett a kez­detben talán ártatlannak, a washingtoni politikai ku­lisszák mögött zajló meg­konstruktiv kezdeményeze- sek újabb lendületet adnak a béke és biztonság meg­szilárdításáért összefogó erők küzdelméhez. A tanácskozás pénteken folytatja munkáját. * * * A Politikai Tanácskozó Testület berlini ülésén részt­vevő magyar párt- és kor­mányküldöttség Kádár Já­nos vezetésével csütörtökön most a nukleáris fegyverek számának csökkentésére" — hangoztatta. Az amerikai elnök nyilat­kozatában a velencei csúcs- találkozó előkészületeivel és egyéb külpolitikai kérdések­kel is foglalkozott. Egyebek között vitatta, hogy az Egye­sült Államok és főbb partne­rei között érdemi nézetel­térések lennének a gazdaság és a politika főbb kérdései­ben s a velencei csúcstalál­kozóról szólva azt mondotta, hogy ott a legutóbbi, tokiói hasonló tanácskozáson meg­vitatott témákról tárgyalnak tovább. annyi más botrányhoz ha­sonlóan „könnyen átvészel- hetőnek” itűnő eset. Nem véletlen éppen ezért az sem, hogy a legutóbbi felmérések, a tekintélyes Ney York Times és a CBS televízió által készített köz­véleménykutatások az elnök szavahihetőségének határo­zott csökkenéséről tanúskod­nak. Reaganról, akit sokáig ,teflon-elnöknek” neveztek, mivel minden támadás „le­pergett” róla, évek óta nem rajzoltak ennyire kedvezőt­len képet a megkérdezett amerikai állampolgárok. A Fehér Ház helyzetét ne­hezíti ráadásul, hogy Nica­raguában az állapotok idő­közben korántsem a kontrák javára változtak. Managuá- ban épp tegnap hozták nyil­vánosságra azt a katonai közleményt, amely .sandi­nista-ellenes csoportok tevé­kenységét teszi mérlegre, megállapítva, hogy azok nagy hírveréssel beharango- | zott tavaszi offenzívája tel­jes kudarccal végződött. A washingtoni törvényhozás­ban folyó meghallgatások nyomán pedig — végződjön bárhogy is a legújabb, fotó­albummal kapcsolatos mini­szenzáció — egyre kétsége­sebbé válik, milyen formá­ban és milyen nagyságrend­ben számíthatnak a kontrák a hivatalos amerikai segély millióira. Sz. G. kora este ellátogatott a ber­lini magyar nagykövetségre és találkozott a magyar ko­lónia képviselőivel. A kétoldalú kapcsolatokról tartott eszmecserét csütörtö­kön délután baráti találko­zóján Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főitkára és Erich Honecker, az NSZEP KB fő­titkára, az NDK Államtaná­csának elnöke. Méltatták pártjaik. álla­maik és népeik magas szín­vonalú testvéri együttműkö­dését és megerősítették el­tökéltségüket, hogy a két ország társadalmi fejleszté­sének feladataival és a nemzetközi követelmények­kel összhangban minden ol­dalon bővítik együttműkö­désüket. Különösen nagy fi­gyelmet szenteltek a tudo­mányos-műszaki haladás eredményeinek, ezen belül a modern technológiák hasz­nosításában meglévő együtt­működés kérdéseinek. Három és fél év után be­fejezettnek nyilvánították a pártkonszolidáció folyamatát a Kínai Kommunista Párt­ban. Ezt Po Ji-po, a konszo­lidációt irányító bizottság al- elnöke jelentette be a testü­let Pekingben megtartott ülésén. Po Ji-po általában ered­ményesnek mondotta a kon­szolidációs kampányt, de egyúttal rámutatott, hogy se­gítségével a párton belül meglevő gondok egy részét sikerült csak megoldani. Mint mondotta, a pártszer­vezetek egy része nem, vagy csak felszínesen váltotta va­lóra a konszolidációs kam­pány eredeti célkitűzéseit. Bár még sok probléma vár megoldásra, a pártszerveze­tek fő feladata az elkövet­kező hónapokban a párt szer­vezeti megerősítése, valamint az ideológiai és a politikai munka színvonalának eme­lése. Csao Ce-jang, a Központi Bizottság megbízott főtitká­ra döntő feladatként jelölte meg a KKP KB 1978. decem­A Kádár János vezette ma­gyar delegáció a tanácsié remben Mihail Gorbacsov és a szov­jet delegáció néhány tagja béri ülésén elfogadott irány­vonal és politika következe­tes végrehajtásának biztosí­tását. Állást foglalt az is­meretes négy alapelv ér­vényre juttatása, valamint a reform és a nyitási politika határozott és következetes támogatása mellett. Egyfor­mán fontosnak és szükséges­nek minősítette a harcot a burzsoá liberalizmus ellen és a fellépést a dogmatikus gondolkodással szemben. Csao Ce-jang hangsúlyoz­ta, hogy a Kínai Kommunis­ta Pártnak minden tekintet­ben javítania kell munkáját, hogy megfeleljen az új hely­zet új és változó követelmé­nyeinek. A párt — mondot­ta — semmiképpen sem ad­hatja fel a gazdasági reform és a külvilág felé nyitás he­lyesnek bizonyult politiká­ját és nem térhet vissza a régi módszerekhez. A négy alapelvhez való ragaszkodás és a gazdasági reform, illet­ve a nyitás politikája elen­gedhetetlen feltétele a szo­cialista korszerűsítés győze­lemre vitelének Kínában. Drámai fordulatokban bő­velkedik mostanában a nyu­gatnémet politikai élet. Hel­mut Kohl és pártbeli társai sorra kapják a „pofonokat” otthon és külföldről egy­aránt. Ez a jelenség annál is inkább méltó a figyelem­re, mert a kellemetlen jel­zések belül is, kívül is — szövetségesi körökből szár­maznak. S mert a belső és külső bajok meglehetősen összefüggenek, e kettő együtt okoz súlyos gondokat a kan­cellárnak. Nemrég két tartományi választás is volt az NSZK- ban; a Kereszténydemokra­ta Unió olyan veszteségeket szenvedett, amilyenekre né­hány héttel korábban (ami­kor még meg is nyert egy tartományt, Hessent), leg­rosszabb álmaiban sem gon­dolt volna. Váratlan új helyzet állt elő az-országban. Az addig oly sikeres Zöldek­nek' ugyancsak csalódniuk kellett, míg a lejtőn lefelé csúszó ellenzéki szociálde­mokratáknak sikerült (egye­lőre) megkapaszkodniuk, Genscher külügyminiszter szabaddemokratái pedig dia­dalmasan vonulhattak be mindkét tartományi kor­mányba. A Bonnban a fő felelőssé­get hordozó kereszténypár­tiak két okra vezetik vissza kudarcukat. Bizonyosan van ebben némi igazság, főleg a mezőgazdasági jellegű Rhein­land—Pfalzban, de sokkal fontosabb . a másik ok: Kohlék népszerűtlen állás­pontja a rakétaleszerelést il­letően, kifogásaik a szovjet javaslatokkal szemben. Még saját szövetségeseik, a NÁTO-tagok is elhatárolják magukat tőlük, nem szólva Washingtonról, ahol fokoza­tosan haladnak egy valószí­nű megegyezés felé a Szov­jetunióval. S mert Hans- Dietrich Genscher külügy­miniszter és kis liberális pártja nem osztotta a merev elutasító véleményt, besöpör­hetett a szavazóktól néhány plusz százalékot. De hogy ne ragadjunk bele valamilyen túl sommás ítéletbe, nézzük a részleteket. Bonnban a kereszténypár- ti-szabaddemokrata együt­tes kormányoz, s amikor Moszkva előterjesztette ja­vaslatait, amelyek szerint semmisítsenek meg Európá­ban minden 500 kilométeres hatótávolságúnál nagyobb atomrakétát (gondoljunk csak az SS—20-asokpa és a Pershing—2-esekre), s ami­kor Washingtonban elkezd­tek hajtani e, bátran mond­hatjuk, korszakalkotó meg­oldás felé —, pánik tört ki nyugatnémet vezető körök­ben. Tiltakozásuk indoka: ilyen leszerelés esetén meg­Karbantartók hibája okoz­ta a japán légitársaság Boeing 747-es gépének 520 halálos áldozattal járó ka­tasztrófáját 1985-ben — kö­zölte az Aszahi Simbun cí­mű japán lap csütörtöki szá­mában Az újság a szeren­csétlenség körülményeinek kivizsgálásával megbízott csoport következtetéseire hi­vatkozott. A vizsgáló bizott­ság 600 oldalas teljes jelen­tését júniusban hozzák nyil­vánosságra. A Boeing karbantartását végző szakemberek egy ja­vítás közben rosszul szege­Szerdán a Szovjetunióban az Aeroflot szovjet légitár­saság egy volt alkalmazottja hatalmába kerített egy AN— 2 típusú repülőgépet és Svédországba repült vele. A Szvisztunov nevű személyt 1985-ben távolították el az maradnának a rövid hatótá­volságú atomfegyverek, ame­lyek (használat esetén) csak német földet érnének. To­vábbá: véleményük szerint változatlan a szovjet fölény a hagyományos fegyveres erők, a harckocsik, a tüzér­ség, a gyalogság tekinteté­ben. (Jegyezzük meg záró­jelben, hogy ez utóbbi té­mák mindegyikére asztalon fekszenek szovjet tárgyalási javaslatok, de jelenleg való­ban az 500—5000 kilométeres rakétákról van szó.) Íme, itt a sorsdöntő kér­dés: kihasználja-e Európa és az atlanti világ ezt az egye­dülálló lehetőséget, és meg­szabadul a földrészen elhe­lyezett jelentősebb rakéták­tól, vagy sem? Washington — néhány fenntartással, amelyről még folynak a tár­gyalások — igent mondott, később London és Párizs is, a kisebb NATO-tagok ennél is lelkesebben bólintottak. S igent mond Hans-Dietrich Genscher, ezért aratott si­kert a két otthoni választá­son. Helyeselnek a szociál­demokraták és sokan mások: a rakétakérdésben az NSZK közvéleménye világos több­séget alakított ki. Szinte döbbenten kérdezik Kohlék- tól: mit kívántok inkább, újabb kilövőállásokat Euró­pában, behozandó a „szov­jet előnyt'', vagy azt, hogy Moszkva még azokat a ra­kétákat is leszerelje, meg­semmisítse, amelyeknek jó­formán nincs is ellentétele Nyugat-Európában ? Kohlék, akikre minden ol­dalról nagy nyomás neheze­dik, látják: egy újabb fegy­verkezési kampánynak na­gyon kevés híve lenne, így fokozatosan engednek. Ere­deti álláspontjuk tarthatat­lan, a kérdés most az, hogy a szovjet—amerikai tárgya­lásokon milyen fogalmazás kerül papírra, milyen szere­pet kapnak az 500 kilométe­resnél kisebb atomeszközök, és mit mond majd a két nagyhatalom a hagyományos fegyverekről. Bonn szem­pontjából: milyen garanciá­kat nyújt Washington és a NATO az NSZK-nak arra, hogy „nem hagyja cserben” stratégiailag. Valójában Bonnak csak egy valamitől kellene igazán félnie: attól, hogy egy nagy- jelentőségű leszerelési terv kerékkötőjévé válik. Az ese­mények felgyorsulnak, s a nyugatnémet kormány júni­us 4-én akarja közzétenni, hogy a belső ellentétek és a szövetségesekkel folytatott konzultációk tanulságait le­vonva, milyen álláspontot foglal el végül is az európai rakétakérdésben. esették vissza a Boeing utas­tere és a gép farka között le­vő túlnyomásos kabin falát. Ezzel a kabin falának ellen­állása harminc százalékkal csökkent A javításra egyéb­ként azért volt szükség, mert a gépnek ez a része 1978 jú­niusában egy kényszerleszál­láskor megsérült. A Tokióból Oszakába tar­tó gép 1985 augusztusában zuhant le, 524 utassal fedél­zetén. A katasztrófát, min­den idők legnagyobb légi­szerencsétlenségét mindösz- sze négyen élték túl. Aeroflottól. Azóta munka nélkül szerzett jövedelmek­ből élt. A Szovjetunió kérte a svéd hatóságoktól a bűnöző kiada­tását és az eltulajdonított re­pülőgép visszaadását. Most érkezett felvétel a Szibir nevű szovjet jégtörő hajóról, amely eljutott az Északi-sarkig Reagan lehetségesnek tartja, hogy őssxel találkozzon Mihail Gorhacsorval Csütörtök esti kommentár Elnöki ujjlenyomatok? Pártkonszolidáció Kínában A fő feladat a szervezeti megerősítés Tatár Imre Karbantartók hibája okozta a japán légikatasztrófát Repülőgéprablás a Szovjetunióban

Next

/
Thumbnails
Contents