Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-27 / 123. szám

2 Somogyi Néplap 1987. május 27., szerda Jubileumi ünnepség az Állatorvostudományi Mihail Gorbacsov folytatta tárgyalásait Nicolae Ceausescuval Mihail Gorbacsov bukaresti látogatása második napján egy nehézipari gépgyárat keresett fel. A képen: az SZKP főtit­kára (jobbról) az üzem dolgozói között A hivatalos baráti látoga­Június 14—15: választások ITALIA VÁLASZÚT ELŐTT Egyetemen (Folytatás az 1. oldalról) A KB titkára ezután a gazdaságfejlesztés mai teen­dőit elemezve elmondotta: a jelen időszakban a legfonto­sabb tennivalók a társadal­mi termelés hatékonyságá­nak radikális javításával, a forrásképzés és elosztás egyensúlyának megteremté­sével kapcsolatosak. A tár­sadalmi termelés hatékony­ságának javításában megha­tározó tényező a termelési struktúra megalkuvásoktól mentes, késlekedés nélküli és megfontolt átalakítása. Eb­ben az átalakításban — amely egyébként nem egy­szeri, hanem szükség sze­rint rendszeresen megújuló és konfliktusokkal járó fel­adat —, döntő fontossága van a műszaki fejlesztésnek, a technológia korszerűsítésé­nek, és annak a „szellemi infrastruktúrának”, amit a tudományos kutatás, az ok­tatás, a képzés és a tovább­képzés teremt meg. Ehhez a sajátos infrastruktúrához el­választhatatlanul hozzátar­tozik a társadalom egészé­nek műveltségi állapota, amelynek színvonalától nagy mértékben függ egyfelől az-, hogy elsajátíthatók-e, hasz- nosíthatók-e a gazdaságban a tudományos-műszaki- ha­ladás eredményei, másfelől pedig az, hogy kialakítha- tó-e, piegvalósítható-e olyan életvitel, életminőség és munkakultúra, amely az em­berek többsége számára von­zó célnak számít. Átfogó reformokra, a régi módszerek feladására és új stílus kialakítására van szükség ahhoz, hogy a tár­sadalmi rendszerünkben meglévő jelentős «tartaléko­kat feltárhassuk, hasznosít­hassuk. — Amikor a tartalékokról szólok, akkor nem egysze­rűen esak az anyagi erőfor- ' rásqkban, hanem sokkal in­kább a legfontosabb terme­lési tényezőben, a humán erőforrásban «rejlő gazdag lehetőségekre gondolok. Ezek a lehetőségek elsősor­ban nem a munka mennyi­ségének növelésével, hanem a Ynu-nka minőségi jegyei­nek javításával, a tudás, az alkotó «tett megbecsülésével, az egyéni teljesítmények szabad kibontakoztatásával hasznosíthatók. Pál Lón árd ezután beszélt arról, hogy a társadalmi, gazdasági kibontakozáshoz alapvető prioritásaink szű­kítésére van szükség. Elsőd­leges fontosságú a gazdaság szerkezeti átalakítása és az éhhez nélkülözhetetlenül szükséges műszaki fejlesz­tés. Az összes többit ennek a fő prioritásnak kell alá­rendelni, úgy azonban, hogy azok viszonylagos háttérbe szorítása ne veszélyeztesse miagának a fő prioritásnak az érvényesülését. Vonatko­zik ez mindenekelőtt az adósságállománynak és álta­lában a népgazdaság egyen­súlyt helyzetének a kezelé­sére. Világosain látnunk kel-1, hogy az egyensúlyi követel­mények túlzottan merev ér­Az Argentína és Brazília közé beékelődött, területét és népességszámát tekintve is jóval kisebb Uruguay fő­városától majd 300 kilomé­terre levő Santa Teresa erő­dítmény a helyszíne a dél­amerikai hármas csúcsérte­kezletnek. Függetlenségének kezdetén, a XIX. század első felében az uruguayi lakosság harcát ebből az erődből irá­nyították a külső hódító visszaverésére. Most viszont éppen az összefogás szándé­kát jelképezi a Santa Tere­sa: hétfő óta Sanguinetti el­nök vendége Raul Alfonsin argentin államfő, s a tervek szerint csatlakozik hozzájuk Jósé Sarney brazil elnök is. Az azonos gondokra, így az adósságválság nyomasztó vényesítése akadályozhatja a struktúra átalakításához szükséges műszaki fejlesz- «tést és technológiai «korsze­rűsítést. Ugyanakkor az egyensúlyi követelmények figyelmen kívül hagyása sú­lyosan veszélyeztetné a gaz­daság szerkezetének átalakí­tását. A fő prioritás érdeké­ben átmenetileg szűkíteni kell a fagyasztást, ami ter­mészetesen konfliktusok for­rása lesz, ám be kell lát­nunk, hogy konfliktusok nél­kül nincs kibontakozás, s nem lehet megalapozni a to­vábbi felemelkedés feltéte­leit. A továbbiakban azzal fog­lalkozott, hogy a gondolko­dásmód jelentős átalakításá­ra van szükség. Világossá kell tennünk, hogy az érték­termelés fokozásának köve­telménye meg keill, hogy előzze a javak elosztásának és elfogyasztásának bővíté­sét szorgalmazó igényeket. A fő hangsúlyt az anyagi források növelésére kell itenni. El kell érni, hogy ki­alakuljanak azok a feltéte­lek, amelyek között a gaz­dasági szervezetek számára létkérdés a jövedelmezőséget növelő racionális gazdasági cselekvés. Ennek érdekében számos területen — elsősor­ban a gazdasági szervezetek működési feltételeiben, az irányítás rendszerében — je­lentős változásokra van szükség. Befejezésül hangsúlyozta, hogy csak akkor érhetők el a kultúra, az egészségügy, az oktatás és az életszínvonal fejlesztésének érdekében megfogad mázott célok, ha a gazdaságban megtermelt jö­vedelem jelentős mértékben emelkedik. Ám ez fordítva is igaz. Csakis akkor re­mélhetjük a magyar gazda­ság tartós megújulását, a gazdasági növekedés fel­gyorsulását és kedvező nem­zetközi megítélésünk fenn­maradását, ha az értékte­remtő munkának segítségé­re siet a tudomány, az ok­tatás, az egészségügy, a kultúra minden jóakaratú, tettre kész dolgozója. Csak akkor remélhető, hogy fo­kozódó erőfeszítéseinket si­ker koronázza, ha minden területen növekszik a tudás­nak. a megszerzett és hasz­nosított szakképzettségnek, a valódi fizikai és szellemi teljesítményeknek az anyagi és nem utolsó sorban erköl­csi, társadalmi megbecsülé­se. — Az ország gazdasági, társadalmi gondjainak csök­kentése nem képzelhető el az egyre zavaróbb ér.téktor- zulásak kiküszöbölése nél­kül, szocialista értékeink fontossáígának megerősítése, megvédése, s ahol kell, hely­reállítása nélkül — mondot­ta. Losonczi Pál ezután ki­tüntetéseket adott át a hazai állatoirvOíStüdomány jeles képviselőinek. A bicentenárium alkalmá­ból szerdán az AUatorvostu- domáinyi Egyetemen tudo­mányos ülésszak kezdődik. terhére, a gazdasági növeke­dés lehetőségeinek feltárá­sára kívánnak közös válaszo­kat keresni. Három latin­amerikai ország, amelynek történelmi múltja ugyan sok közös _ vonást mutat, ám problémáikra a megoldást eleddig sohasem kutatták együtt. Mindhárom állam­ban a közelmúltban állítot­ták vissza az alkotmányos kormányzást a katonai dik­tatúrák után, Argentínában, Uruguayban és Brazíliában egyaránt még kemény kihí­vással néz szembe a demok­rácia. Brazília adóssága meg­haladja a 100 milliárd dol- lárdt, az év elején a vezetés rákényszerült a kamattör­lesztés felfüggesztésére is. Argentína külső tartozása táson Bukarestben tartózko­dó Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára kedden délelőtt a román államta­nács székházéban folytatta hivatalos tárgyalásait Nico­lae Ceausescuval, az RKP főtitkárával, köztársasági elnökkel. E második megbe­szélésükön áttekintették a világpolitika számos fontos problémáját, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseit. Ezután az'SZKP KB fő­titkára a román vezető tár­saságában felkereste a bu­karesti „Augusztus 23.” fém­ipari kombinátot. A csak­nem 20 ezer dolgozót foglal­koztató kombinát Románia egyik legnagyobb, dinami­kusan fejlődő gépipari vál­lalata. A motorok és kohá­szati berendezések legfőbb vásárlója a Szovjetunió. A többórás gyárlátogatás első részében Mihail Gorba­csov találkozott a vállalati tanács tagjaival, majd meg­tekintette a kombinát több temelőegységét. Román—szovjet barátsági nagygyűlést tartották ked­den délután Bukarestben az államtanács palotájának kongresszusi termében Mihail Gorbacsov látogatása alkalmából. A nagygyűlés elnökségé­ben foglalt helyet az SZKP KB főtitkára és felesége, Vagyim Medvegyev, az SZKP KB titkára, valamint Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, köztársasági elnök és felesége, továbbá más ro­mán vezető személyiségek. A két ország himnuszának elhangzása és a nagygyűlés megnyitása után először Ni­colae Ceausescu, m?id Mi­hail Gorbacsov mondott be­szédet. Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára és vendége, Mihail« Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára hétfői és keddi bukaresti megbeszéléseiken áttekintették a szocialista építés aktuális problémáit, megvitatták a kétoldalú kap­csolatok alakulását és a vi­lágpolitika időszerű kérdé­seit. több mint 50 milliárd, s a kis Uruguayé is hatmilliárd. A lakosságtól már nem lehet további áldozatokat kérni, az életszínvonal az utóbbi évek válsága miatt így is az egy évtizeddel korábbira esett vissza. A regionális együttműkö­dés és a politikai egyeztetés szükségességének felisme­rését tanúsítja a mostani ta­lálkozó. Argentína és Brazí­lia ezen az úton tavaly már megtette az első lépést, most a „Montevideói akta” néven az uruguayi és az argentin államfő rögzítette szándékát a két ország közötti viszony elmélyítésére. Mind több szó esik Dél- Amerika műszaki és tudo­Mihail Gorbacsov megál­lapította: a szocializmus — a fejlődése során felmerült számos akadály ellenére — bebizonyította, hogy törté­nelmi méretedben képes a benne rejlő alkotó lehetősé­gek kibontakoztatására. Po­litikai szempontból a vég­eredmény a fontos — hang­súlyozta az SZKP KB főtit­kára. Megállapíthatjuk, hogy a szocializmus hatalmas tör­ténelmi jelentőségű eredmé­nyeket mutathat fel. Ugyan­akkor, a jelenlegi körülmé­nyek között a Szovjetunió­nak meg kell gyorsítania társadalmi-gazdasági fejlő­désének ütemét. A szovjet vezető részletesen tájékoztat­ta vendéglátóját az SZKP átalakítást célzó politikájá­ról. Nicolae Ceausescu tájékoz­tatta vendégét az RKP XIII. kongresszusán meghatáro­zott feladatok megvalósítá­sáról. Romániában nagy fi­gyelmet fordítanak a terme­lés korszerűsítésére, a gaz­dálkodás új módszereinek al­kalmazására, a Román Kom­munista Párt vezető szere­pének erősítésére. Az RKP főtitkára kifejtette, hogy már a közeljövőben meg kell szüntetni a gazdasági csere, a kooperáció és a termelés­szakosodás terén mutatkozó elmaradást. A két pártvezető megálla­pította, hogy a kapcsolatok figyelemreméltóan magas szintre jutottak, de tovább kell fejleszteni és 'tökélete­síteni őket. Szó esett a szov­jet—román hosszú távú gaz­dasági, műszaki-tudományos együttműködésről, az együtt­működés minőségi szintjé­nek emeléséről. A felek nagy fontosságúnak mondták a dolgozó kollektívák közötti kapcsolatok kiépítését, és ki­fejezték azon törekvésüket, hegy a Szovjetunió és Romá­nia együttműködése a két nép, a szocializmus és a bé­ke érdekeit szolgálja. A tárgyalások elvtársi lég­körben, a nyíltság és a köl­csönös megértés légkörében folytak. Szerdán ismét tár­gyalóasztalhoz ül Nicolae Ceausescu és Mihail Gorba­csov. mányos együttműködéséről a kőolajkutatás, az atom- energetika, avagy a mező- gazdaság terén. Ez is új vo­nás, hiszen eddig az Egye­sült Államoktól avagy Nyu- gat-Európától várták a „cso­dát". A dél-amerikai hármas csúcs időzítése ebben a vo­natkozásban nem véletlen. Üzenet ez a fejlett tőkés or­szágok június elején esedé­kes velencei tanácskozásá­hoz: vegyék figyelembe La- tin-Amerika eladósodásából fakadó súlyos gazdasági, és következményeiben szociális problémákat, egyébként ha­talmas megrázkódtatás ér­heti az egész nemzetközi gazdasági rendet. O. L. Gy. Egy negatív következmé­nye máris van a június 14— 15-i olaszországi választá­soknak: Ronald Réagan le­mondta hivatalos látogatását Rómában. Az amerikai elnök fölkeresi ugyan az Örök Vá­rost, de a repülőtérről heli • kopterrel egyenesen a Vati­kánba megy, ahol a pápával találkozik. Az olasz sajtó ke­serűen kommentálja Reagan döntését, amit Washington nyíltan összefüggésbe hozott a jelenlegi itáliai helyzettel: a válasz«tások küszöbén egy átmeneti, a hivatalnokkor­mány vezetőivel nem lenne célszerű tárgyalni. Reagan Rómából egyene­sen Velencébe repül, s ott rövid pihenő után részt vesz a fejlett ipari országok, a „hetek” június 8—10. között tartandó csúcstalálkozóján. „Micsoda házigazdái leszünk a velencei csúcsnak, ahol a tőkés világ legfontosabb pénzügyi-gazdasági kérdé­sei kerülnek napirendre, ha egyelőre tárgyalóképes kor­mányunk sincs?!” — kese­regnek az olasz hírmagya­rázók. S nem rejtik véka alá véleményüket, hogy az előbbre hozott választások e tekintetben is negatív ha­tást gyakorolnak Olaszor­szágra, amely pedig Bettino Craxi több mint három és fél éves kormányzása alatt vitathatatlanul növelte nem­zetközi tekintélyét, s politi­kailag éppúgy, mint gazda­ságilag stabilizálódott. Végül a legnegatívabb té­nyező Itália számára az új parlamenti többség kialakí­tása körüli bizonytaianság. Egyelőre ugyanis a pártkózi viták annyira elmérgesed­tek, mindenekelőtt a keresz­ténydemokraták, a kommu­nisták és a szocialisták kö­zött, hogy a rendkívüli heves választási kampány köze­pette úgyszólván semmilyen koalíciós kormányzati for­mula nem kínálkozik. A relatív többségi párt, a Democrazia Cristiana (DC) 1983-ban, a legutóbbi álta­lános választásokon számot­tevően visszaesett, s be kel­lett érnie 32,9 százalékkal. Meglehet, most sem használ a kereszténydemokraták te­kintélyének, hogy a március 3-án kirobbant kormányvál­ságot végül is ők kezdemé­nyezték. A választók azt is kifejezésre juttathatják vok- saikkal, hogy a DC — noha kongresszusain nyomaték­kai hangsúlyozta megújulási készségét — képtelennek bi­zonyult új politikai irány­vonal követésére. Egyes közvéleménykutatók bizonyos esélyt látnak az Olasz Kommunista Párt ál­tal már korábban meghirde­tett demokratikus alternatí­vának. Papírforma szerint ennek csakugyan megvan a létjogosultsága: az OKP, a szocialisták, a szociáldemok­raták és más kisebb balolda­li csoportosulások együttesen megszerezhetik a szavazatok többségét, ám a keresztény- demokraták nélküli kor­mányzásnak nincs realitása Itáliában. Az ország NATO- tagsága eleve kizárja egy kommunista irányítású ka­binet megalakítását, arról nem is szólva, hogy a szocia­listák és a szociáldemokra­ták mereven elzárkóznak az OKP-val való együttműkö­déstől. Ami a szocialistákat illeti, Craxi pártja — a keresz­ténydemokrácia szemében — »megbízhatatlan partner. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az OSZP1983- ban 11,4 százalékot szerzett, s olyan politikai földcsu­szamlásban most sem re­ménykedhet, amelynek révén megközelítheti akár a DC, akár az OKP szavazati ará­nyát. Azt fel lehet tételezni, hogy a kétmillió új választó, sőt, a 46 millió olasz válasz­tópolgár közül is a korábbi­nál többen adják voksukata szocialista jelöltekre, ez azonban önmagában még kevés az üdvösséghez. A ki­sebb polgári pártoknál is hasonló a helyzet: lényegek átformálódás aligha várható, s továbbra is be kell émiök a leendő kormányzati for­mula kialakításában a mér­leg nyelve szerepével. Noha szinte valamennyi pártvezér az ötpárti koalí­ciót ostorozza, mégis úgy tű­nik, jobb híján, a DC, az OSZP, a republikánusok, a szociáldemokraták és a libe­rálisok szövetsége áll helyre Rómában. Egyelőre azonban teljes a bizonytalanság, s a Tiberis-parti esélyek híven illusztrálják az olasz társa­dalom megosztottságát. Craxi dnergikus, sokak szerint oly­kor diktatórikus vezetési stí­lusa nem nélkülözte ugyan a sikereket, de háttérbe szorí­totta a kereszténydemokra­tákat, s a demokrácia iránt rendkívül fogékony társada­lomban is aggodalmat kel­tett. A DC már huzamosabb ideje adós maradt az ország legfontosabb problémáira: a munkanélküliség radikális csökkentésére, a társadalmi javak igazságosabb elosztá­sára, a déli országrész fej­lesztésére vonatkozó prog­rammal. Az ellenzék legna­gyobb pártja, az OKP leg­följebb tartózkodó szavaza­taival támogathatna egy megfelelő kormányprogra­mot, ha netán a hatvanas- hetvenes évek középbal for­muláját föltámasztanák. A június 14—15-i politikai erőpróba után tehát ismét válaszút előtt áll Itália. Ez­úttal azonban minden koráb­binál nehezebbnek ígérkezik a döntés. Gyapay Dénes Kedd esti kommentár Találkozó Santa Teresában Bettino Craxi kormányzása nem nélkülözte a sikereket

Next

/
Thumbnails
Contents