Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-25 / 121. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A XLIII. évfolyam, 121. szám Ára: 1,80 Pl 1987. május 25., hétfő TAVASZI BNV Piackutatási szándékkal önállósulása óta másod­Elődeink becsülése Szívesen elteszem emlékbe azokat a szép és ízléses meg­hívókat, amelyeket a marca­liak küldenek egy-egy ese­ményre. Ma, amikor sokszor panaszkodunk arra, hogy formálisak, évről évre ismét- lődőek egyes ünnepségek, ép­pen azért érzem jól magamat a tízéves városban, mert gazdagon merítenek híres szülötteinek — íróknak, tudó­soknak, munkásmozgalmi mártíroknak — örökségéből. A város országos figyelmet keltett például Lengyel Jó­zsef, Bernáth Aurél és má­sok hagyatékának ápolásá­val, bemutatásával. Marcali várossá avatásá­nak tizedik évfordulóján tet­szést aratott az a kiállítás, amelyen a gyárak termékein kívül külön teremben kiállí­tották Bernáth Aurél, Szabó Béla, Szikra János festmé­nyeit, Marcali és környéke népművészeti emlékeit. So­káig sétáltam az előtt az asz­tal előtt, ahol Lengyel Jó­zsef, Bernáth Aurél, Marcza- li Henrik műveit, a róluk megjelentetett kiadványokat sorakoztatták föl. A múlt kutatását és köz­kinccsé tételét szívügyüknek tartják a marcaliak, megbe­csülik. Érezhető volt ez ak­kor is, amikor felcsattant a taps, és a gimnázium föld­rajz-történelem szakos taná­ra átvette a Marcali Városért kitüntetést. Egyre szélesebb körben tudnak helytörténeti kutatómunkájáról, várják az erről szóló kiadványokat. A marcali vezetőkkel be­szélgetve hallottam azt a jo­gos megállapítást: nemcsak arra fordítanak gondot, hogy fejlődjön a város gazdasági, kommunális élete, hanem ar­ra is, hogy a városi szinthez méltóan.fejlődjön az oktatás, a művelődés, hiszen ez visz- szahat a gazdaság fejlődésé­re, a közéletre. Mindenképpen példamutató tehát, ahogy a város mun­kásmozgalmi múltját, hagyo­mányait ápolja. Ma is ösz­tönző a Marcaliból elkerült, híressé vált alkotók emléké­nek korszerű és tartalmas felhasználása. A már emlí­tetteken kívül elsősorban Berzsenyi Dániel, Noszlopy Gáspár, Tóth Ágoston nevét mondták a legtöbbször. Nem minden somogyi kis­város dicsekedhet annyi sa­ját kiadvánnyal, tudományos tanácskozással, irodalmi est­tel és találkozóval, mint Marcali. A városi pártbizott­ság első titkárától hallot­ton *?ogy e8y-egy település fejlődését meghatározza, mi­lyen az ott élő emberek mű­veltségi színvonala, kulturá­lis élete, ápolják-e a hagyo­mányokat. Ennek szellemé­ben teremtik elő az anyagia­kat, tesznek sokat a szak­emberek letelepítéséért és megtartásáért, a hagyomá­nyok átörökítéséért. Az új múzeumok, szobrok is jel­zik ezt a törekvést. A zenei kultúra egy évtizedes fejlő­dése például hozzájárult, hogy az énekkarok, a szólis­taként föllépő tanárok szeb­blé, emlékezetesebbé tegye­nek egy-egy politikai ün­nepséget. Érdemes átvenni a marcali tapasztalatokat más­hol is. Elődeink megbecsülé­se, emlékeik továbbadása, felhasználása a politikai élet­ben is sok emberben keltet­te föl az igényt pályájuk megismerése, örökségük to­vábbvitele, a művelődés iránt. Lajos Géza Gáspár Sándor az NSZK-ban Gáspár Sándornak, a SZOT elnökének vezetésével a Német Szakszervezeti Szö­vetség (DGB) meghívására május 19-től 23-ig szakszer­vezeti küldöttség tartózko­dott az NSZK-ban. A SZOT és a DGB vezetői tájékoz­Mii másról lehetett szó a hétvégén Balaton mánián és Nagyatádon, a dunántúli konzervgyárak fiataljainak hatodik találkozóján, mint az időjárásról. A szigetvá­riak, a paksiak, a mosonma­gyaróváriak egyaránt aggo­dalommal néznek a szezon elé. Éppen a nagyyatádi gyár igazgatójától, Jámbor Lászlótól hallottuk, hogy jú­niusé 20-ánál előbb semmi­képpen sem kezdődhet meg a zöldborsó feldolgozása. S máir az is bizonyos, hogy nemcsak a mi vidékünkön, a vártnál lényegesen gyen- gáibb lesz a borsótermés. Weisz Teréz, a paksi gyár KlSZ-bizottságának titkára mondotta hétvégi rande­vún: „Szükség lesz a fiata­lok összefogására, a feszített hétvégi műszakokra. Most valóban bebizonyíthatjuk majd, hogy mire vagyunk képesek.” Hasonló véle­ményt hallottunk Mondok Ferenctől, a szigetvári gyár KISZ-bizattságának titká­rától, aki többek között ar­ról is beszélt, hogy a du­nántúli gyáraknak csaknem azonos a termékszerkezete, tehát van miiről véleményt cserélniük Ezért is kezde­ményezték, ezúttal hatodszor a találkozót. Ahogy a ko­rábbi évek bizonyították, mindig tanulnak egymástól. Horváth Imre, a nagy­atádi gyár KlSZ-bizottságá- nak titkára másodszor volt Vtcabelim nyulászkodását a lakóközösség ítélte el, mondván: erős szaga van nyáron a nyúlnak, s hát nem azért költöztünk ide, hogy ezt szagolgassuk. Le kellett bontania az ólat, mi pedig valóban örültünk, hogy nem kell a csípős illatot orrunk­ban éreznünk. Van persze környezeti ár­talom — kisebb és nagyobb — elég. Teherautókaraván börrög egész nap az utcán, a falubeli gyerekek is a la­kótelepen motoroznak bemu­tatva legfrissebb atrakciói- kat. Egy másik utcabelim nagytappancsú kutyája épp­úgy végigfutkos a kerten, mint a hideg a hátamon, amikor látom, hogy a gye­rekek kormány-elengedős bi­cikliversenyt rendeznek előttünk. Látom azt is, amint az est homályában a lakók az üres telekre hordják a szemetet. Valamiképpen mindenki beszáll környezete kiszipo­lyozásába, a lakók közösségi gondjainak növelésébe, mert úgy gondolja — teheti. Vizsgálom viselt dolgai­mat. Először is az idén már kétszer megmostam a ko­csimat (Trabant) a hidun- kon. A samponos lé az árok­ba folyt, enyhítendő körül­mény, ott már nem tett kárt, mert az olaj régen kiölte a füvet. Aztán meg a tavalyi látogatása tatták egymást országaik po­litikai és gazdasági helyze­téről, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek ala­kulásáról, a szakszervezetek munkájáról. A SZOT küldöttsége szom­baton hazaérkezett lálkozónak­— A szükség késztetett bennünket arra, hogy ezút­tal két helyszínen, Nagy­atádon és Balatonmárián fo­gadjuk a vendégeinket. Szál­lásukat csak a Balaton-parti üdülőkben tudtuk biztosíta­ni. Pénteken este Balaton­márián találkoztunk, ahol minden küldöttség vidám műsorral mutatkozott be. Szombaton Nagyatáddal is­merkedtek a fiatalok. Vol­tunk a szóbortelepen és 1ev- mészetesen gyárlátogatáson, ahol a legtöbben arról ér­deklődtek, hogyan váltak be s ű ritőberendezés cink miért üresek a raktáraink, hogyan juthattunk a jól felszerelt klubunkhoz, miként lehetsé­ges az, hogy fodrászat is működik az üzemben. Meg­mérettetett a fiatalok felké­szültsége is, hiszen vetélke­dőt hirdettünk Ki tud töb­bet a konzerviparról cím­mel. Este ismét csak Bala- tonmárián vendégünk volt a Sirnli együttes, majd video­filmeket vetítettünk. Tegnap délelőtt akadály- versennyel, sportviadalok­kal fejeződött be a dunántú­li konzervgyárak fiataljai­nak találkozója. Szinte min­denkinek a táskájába került valamilyen ajándék, ám en­nél is fontosabb, hogy hasz­nos tapasztalatokra tehettek szert, amelyeket otthon is felhasznált! atnak'. kerti gazt egy hónapja egy este, amikor már úgy tudom nem lett volna szabad, el­égettem. Tettem, mert előtte nap a szemeteskukából ki­szórták a frissen nyírt fü­vet és száraz gazt. Ezt nem viszi el a Sárga Autó! Mielőtt még teljesen el­áztatnám magamat, gondo­lati bűnömről is essék szó. Minap (ez volt valamennyi közt a legszörnyűbb.') meg­haragudtam a fecskékre. Fészket rakott ugyanis egy pár a tornácunk lámpabúrá- jára. A fecske telepiszkítot- ta a tornácot, majd miután piszokfogó alkalmatosságot készítettem a fészke alá, ökegyelme arra ült — és onnan intézkedett. Megvan a gondolatom fonalának vé­ge hát, gonosz a fecske, tőle­látjuk a rosszat! Hiába a pedagógus ráhatás, hiába a fáradozás, az anyagi segít­ség. Vinné el a karvaly! Azt azért még se! Vissza inkább a fonal másik végé­hez. Ahogy gombolyítom, po­tyognak a gondolatszilánkok. Az itt lakók mind első vagy esetleg második generációs városiak. A faluból jöttek. Faluból városba, hogy elő­relépjünk. Faluból városba, hogy ne legyen annyi meg­kötöttsége, visszahúzó kö­zösségi gátja életünknek. Faluból városba, hogy egyre szar jelenik meg a nemzet­közi vásáron a Kaposvári Viillaimossáigi Gyár. Varga József igazgatót a cég stand­ján arról kérdeztük: miért áldoznak erre a bemutatko­zásra? — Kétféle céllal jöttünk. Az egyik, hogy a gyár neve ott legyen a szakmai közön­ség előtt s régebb óta gyár­tott termékeink folyamatos közszereplése ne szakadjon meg. A másik célunk: né­hány kísérleti termékkel, il­letve gyártmánytervvel a pliaci igényekét akarjuk föl­mérni. A villamossági gyár teljes sorkapcsos családját mutat­ja be, a biztosítóféleségek is láthatók. Maketten tekinthe­tő meg a transzformátor­állomásunk. Néhány egészen új termékünk is ott van a vásáron: a mifcroprocesz­szoros liftvezérflő, a szintén mikroprocesszoros élelmi- szeripari — húsfüstölő — vezérlés, valamint a magas- raktári vezérlő berendezés. Még újdonságnak sem mondható, csupán egy ter­vezett együttműködésről ad többen legyünk egymás nya­kán, hogy még csak nehe­zítsük ezzel az infrastruktú­ra amúgy sem rózsás helyze­tét. Itt aztán előtörnek a régi vágyak. Lovat akarunk tar­tani és kutyafalkát, bioker­tet és szőlőkordont, gépmű­helyt és ordító hangú masi­nákat. Itt már városiként vi­selkedünk. Nem törődünk egymással, nincs aki figyel­meztessen, hacsak éppen va­lamelyik hatósági szerv kon­krét haragjának sávjába nem pottyanunk. Szólt vala­mit a szomszéd, rálegyintek, mit érdekel engem?! Városi vagyok, szuverén ember. El­sorvadt már a faluközösség irányító, meggyőző, alakitó ßreje, hatása. Ki szólhat ne- kem(?!), ha a szemetemet a többi közé vágom, ha egész nap autót börgetek az udva­ron, miközben a szomszéd­ban beteg a kisgyerek? Ha a lelkiismeret nem szól, néma marad a többi! Ha az egyéni érdek elébeterpeszke­dik a közösségének, széthul­lik hamarosan a közösség is. Akkor már csak megszokni vagy megszökni lehet. A fecske becsicsergett a nyitott ablakon, felálltam a tévé elől. Az ablakhoz lép­tem és megbocsátottam. A fecskének is. Békés József hint néhány kapcsoló, ame­lyek gyártását a finnországi Strömberg céggel együtt sze­retnénk bevezetni. Erről az elképzelésről elsősorban piackutatási szándékkal ad­nak hírt a vásáron. — Melyik gyártmányhoz fűzik a legtöbb reményt? — Mindegyik sikerében bízunk, de talán leginkább a liftvezérlésektől várunk sokat. Üzembiztos, sokat tu­dó szerkezetek ezek. De az élelmiszeripari vezérlők is keresettek lehetnek. Eddig is gyártottunk ilyeneket, ám azok relések voltak, az újakban pedig megjelenik az elektornika. — Egész bemutatójuk jel­zi. hogy a Kaposvári Villa­Akik meglepetést szima­toltak, tévedtek. A bajnok­ságra törő Üjpesti Dózsa sem volt képes megtörni a Siófoki Bányász tavaszi len­dületét, így aztán, ha nem a jelenlegi táblázatot, hanem az utóbbi időszak eredmény­sorait tekintjük, hát kis túl­zással azt mondhatjuk, hogy érvényesült a papírforma. Mielőtt bárki is elfogultság­gal vádolna bennünket, hadd emlékeztessünk arra, hogy az előző bajnokságban is győztesen vonult le a pályá­ról a siófoki legénység a Megyeri úton. Igaz az ősszel Siófokon az újpestiek nyer­tek, eszerint Vhát mos! „egyenlített” a Bányász. De túl az élcelődésen lassan- lasssan elérkezik az ember mossági Gyár elmozdult az elektronikus berendezések gyártása felé. — Azt hiszem, az a cég, amelyik ma nem hoz újat, nem alkalmazza az elektro­nikai vívmányokat, jobb, ha be sem mutatkozik. Mi szé­gyellnénk magunkat, ha csupán hagyományos termé­keinket tudtuk volna ide ki­tenni. A liftvezérlőnk pél­dául már most is meglehe­tősen kicsi, de szakembe­reink azon gondolkodnak, miképpen lehetne tovább csökkenteni a méreteket úgy, hogy a vezérlőrendszer még többet is produkáljon. Lát­tuk itt a konkurrens cégek hasonló termékeit, nem elé­gedhetünk meg vele, liogy jónéhány nagyobb a miénk­nél és teljesítménye sem éri el a kaposvári berendezése­két, hiszen ugyanúgy lát­tunk kisebb és többet tudó holmikat is. — Várható-e piaci siker a szellemi erőfeszítésektől? — Kétoldalú dolog ez. Részben a piac kényszerí­tette ki a korszerűsítést, részben nekünk kell rábe­szélnünk a vevőinket, hogy ne maradjanak meg a ha­gyományos g ondclkodásná 1. Annyi azonban bizonyos: újítókészség nélkül előbb- utóbb „becsukhatnánk a boltot”. odáig, hogy .sajnálja, amiért rövidesen befejeződik a baj­nokság az NB I-ben. Hetek­kel korábban még sóhajtott a Bányász-szurkoló, amikor a táblázatra nézett, jaj, bár­csak vége lenne. Ám túl a veszélyen, felszabadultan, mondhatjuk legjobb önma­gát adja a Bányász hétről hétre és valóban az egész hazai futballközvélemény ámulatát vívta ki. Mi mást eredményezne ez a remek újpesti győzelem is. A Bala­ton-parti legénység „bele­szólt” a nagyok dolgába, s azt hisszük, hogy a maga módján eldöntötte a bajnoki cím sorsát az MTK VM ja­vára. Hogy miként? (Folytatás a 4. oldalon.) Tartósított barátság Konzervgyári fiatalok találkoztak házigazdája a dunántúli ta­Ember és környéke A bajnokielölt Is meghajolt Siófoki Bányász—Újpesti Dózsa 1-0 (0-0)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents