Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-01 / 102. szám
1987. május 1., péntek Somogyi Néplap 3 A kor követelményeihez igazodva írta: Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Munkásarcok, pillanatok MEGYÉNK KISIPARA SZÁMOK TÜKRÉBEN Az utóbbi időben érezhetően megnövekedett az érdeklődés agrártermelésünk helyzete, gondjai, fejlődésének további lehetőségei iránt. A kérdések kérdése: hogyan tud megfelelni a magyar élelmiszer-gazdaság a bel- és külgazdaság egyre élesebb kihívásainak, a mindinkább erősödő piaci verseny követelményeinek, az élelmiszer-term eléssel szemben támasztott növekvő minőségi igényeknek? E sokakat — az agrártermelőket érthető módon különösképpen — érdeklő kérdésekre egyértelmű választ adhatunk. Az MSZMP különböző dokumentumaiban kifejtett álláspontja értelmében az élelmiszer-gazdaság napjaink és a közeljövő várható hazai és világgazdasági körülményei között is a népgazdaság egyik fontos pillére marad. Meggyőződésem, hogy agrárpolitikánknak azok a fő céljai, amelyeket az MSZMP XIII. kongresszusa is megerősített, helyesek és teljesíthetők. Élelmiszer-gazdaságunk feladata továbbra is a lakosság zavartalan és magas színvonalú élelmiszer-ellátása, a külgazdasági .egyensúly javítása végett jelentős export árualapok megtermelése, valamint a nemzeti jövedelem-termelésben való fokozottabb részvétel marad. Agrárfejlődésünk eddig követett pályáját ezért sem szabad lényegesen módosítanunk, mert legnagyobb természeti kincsünk a termőföld, és ennek jó hasznosítása elengedhetetlen feltétele boldogulásunknak. Tudnunk kell azt is, hogy az agrártermékek 70 százalékának idehaza eleve biztos piaca van. Élelmiszerexportunkról viszont egyértelműen megállapíthatjuk, hogy — az 1980 óta folyamatosan romló világpiaci körülmények ellenére — az élelmiszerek kivitele jelentős mértékben járul hozzá a külkereskedelmi egyensúly javításához. Annak ellenére, hogy az évtized elejéhez képest folyamatosan és nagymértékben csökkentek az árak, 1980— 85 között 40 százalékkal több konvertibilis devizabevételhez jutottunk, mint az előző öt esztendőben. A magyar népgazdaság összes exportjában az agrártermékek ma is egynegyed, a dollórelszámolású kivitelünkben egyharmad részt képviselnek. Exporttermékeink zömmel államközi A május 1-jére való felkészülés jegyében telt el ez a rövid hét. Ha az ember elnézte a kaposvári sétálóutca építőinek, valamint a főútvonalak kátyúit javító asz- faltozóknak a munkatempóját, alighanem arra gondolt, kár, hogy csak egyszer van egy évben május elseje. Napok alatt készült el most mindaz, ámi helyenként hetek óta vajúdott. A munka ünnepe hagyományos alkalom a jól dolgozók elismerésére. A héten sokfelé tartottak a megyében KITÜNTETÉSI ÜNNEPSÉGEKET. Példaadó munkájáért elismerést kapott a Balaton Fű- szért közössége, a szocialista munkaversenyben ért el első helyezést a DRV megyei igazgatósága. 148 szakszervezeti aktivista kapott kitüntetést az SZMT székházában tartott ünnepségen, s hasonló ünnepélyes rendezvény színhelye volt a Kiosz megyei székháza is, ahol a lakosság ellátásában legszínegyezmények alapján a szocialista országokba — elsősorban a Szovjetunióba — kerülnek. A Szovjetunióba szállított élelmiszereink ellenében például olyan'nyersanyagokat, energiahordozókat importálunk, amelyek elengedhetetlenek a hazai gazdaság működéséhez, energiaigényének kielégítéséhez. E nagy feladatok megoldása során természetesen arról sem feledkezhetünk meg, hogy a szocialista mezőgazdasági nagyüzemekre, s az integrált — csaknem egymillió 200 ezer embernek jövedelmet nyújtó — kistermelésre. valamint az élelmi, szeripari vállalatokra alapozott magyar élelmiszer- gazdaság a mai helyzetben elsősorban a meglevő termelőeszközök és berendezések ésszerűbb működtetésével, a piac igényeihez érzékenyebben igazodó szelektív fejlesztéssel, a versenyképesség és a hatékonyság fokozásával tud csak alkalmazkodni a világgazdaság tartós irányzataihoz. Ennek valóra váltásához természetesen bizonyos hangsúlyeltolódásokra van szükség a termeléspoliti'kában is. MinuenekeLőtt a kor követelményeihez kell igazítanunk a termelőszövetkezetek és az állami vállalatok belső mechanizmusát, érdekeltségi viszonyait. Helyre kell állítanunk a szövetkezeti tulajdon sajátos jellegét, a . vállalkozás és az ön- kormányzat összhangját. A jelenlegi szövetkezeti formákat új típusú szövetkezeti formákkal is szeretnénk gazdagítani. Mint minden országban, Magyarországon is a gabona- és a hústermelés az élelmiszer-ellátás alapja. Ez a két ágazat tehát hosszú távon meg fogja határozni élelmiszer-gazdaságunk arculatát. A növénytermesztésben, az eddigiekhez hasonlóan, változatlanul a szántóterület 60 százalékán termelt gabona és olajnövé- nyeké marad a főszerep. A változó helyzethez igazodva azonban indokolt néhány kisebb szerkezeti módosítás. A hazai szükségleteket, valamint az export lehetőségeit mérlegelve úgy gondoljuk, hogy a gabona- termelés szerkezetét a takarmánygabonák — kukorica, őszi árpa — javára érdemes módosítani. Amennyiben az exportárak további jelentős csökkenése miatt a gabona vetésterületét mérsékelnünk kellene, a felszabaduló — az vonalasabb közreműködő kisiparosokat tüntettek ki. Bár a májusi béke és barátság hónap eseménysorozata csak a 7-én sorra kerülő húskombinátbeli nagygyűléssel kezdődik, már a héten is több rendezvény kapcsolódott a tavaszi békehónaphoz. Siófok vendége volt szerdán a Mongol Népköz- társaság budapesti nagykövete, Dangaszuren Gijn Szaldan, aki részt vett a háziipari szövetkezetnél tartott barátsági gyűlésen. Bíró Gyulának; a Magyar— Szovjet Baráti Társaság főtitkárának első útja — kubai hivatalos látogatásáról hazatérve — Kaposvárra vezetett, ahol A BÉKEHÓNAP előadói előtt beszélt időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről. Szavaiból kitűnt, hogy az eredményesebb gazdasági munka és a békeharc sikere ma szorosan összefügg. Az érdemibb munka követelményeit keményen fogalmazták meg a tanácsi vezeátlagosnál jobb minőségű — területeken zömmel olajnövények és importhelyettesítő fehérjenövények — elsősorban szója és lóbab — termesztését tervezzük. A zöldségtermesztésben kedvező lehetőségeink vannak az új piaci igények kielégítésére, gondot okoz viszont az, hogy szőlőültetvényeink a súlyos fagykárok miatt a kereslet-kínálat egyensúlyához szükséges termésmennyiséget várhatóan csak az évtized végére tudják megtermelni. Az állattenyésztésben lassúbb növekedési ütemmel számolunk a következő években. A vágóállat-termelés nagyobb hányadát a sertés és a baromfi adja. Vágósertésből az 1984. évi csúcsot terveink szerint az évtized végén fogjuk ismét elérni. Kedvezőtlen piacképessége miatt mérséklődik a vágómarha-termelés, amit más állati termékekkel — juhtej, lóhús, méz, s főleg baromfihús termelésével ellensúlyozni tudunk. A piachoz való rugalmasabb alkalmazkodás leginkább az élelmiszeripar fejlesztését, korszerűsítését sürgeti. Hosszú távon ugyanis csak kiváló minőségű nyersvagy magasan feldolgozott termékekkel lehetünk versenyképesek. A közepes minőségű nyersanyagok, a félkész vagy részben feldolgozott élelmiszerek kivitele sok esetben veszteséggel jár. Az élelmiszeriparban ezért elsősorban a szerkezet, a választék és a csomagolás terén szeretnénk előrelépni. Ezeket a törekvéseket máris jól szolgálják a tej-, a baromfi-, a konzerv-, a hűtő- ipar megkezdett vagy már meg is valósult fejlesztései, sok a tennivaló viszont a hús-, a növényolajipar, de különösképpen a gabonaipar fejlesztése terén. Ezeket a feladatokat az élelmiszer-gazdaság aligha oldhatná meg egyedül, magára hagyatva. Ma, amikor a gazdasági élet szervezeti korszerűsítése folyik, a tárca vezetése újból és újból keresi a társtárcákkal, a különböző főhatóságokkal, szervezetekkel való együttműködés további lehetőségeit. Úgy gondoljuk: a külföldi és a hazai igényekhez igazodni egyet jelent a talpon maradással, az előrelépés feltételeinek megteremtésével. Az alkalmazkodási készség hiánya viszont óhatatlanul magával hozná a lemaradást. tők legutóbbi megyei értekezletén. Itt volt szó arról, hogy a tanácsok kevesebb energiát fordítsanak az önmozgatásra, a visszatérő rutin napirendek megvitatására, és többet a döntések végrehajtásának ellenőrzésére, a gondok hathatós orvoslására. A Barcsi Városi Tanács e heti ülése jó példa volt arra, hogyan lehet TÚLLÉPNI A FORMALIZMUSON, a látszatmunkán. A máshol apróságnak számító, s az „egyebek” közt szereplő ügyek itt fő napirendi pontként kerültek a tanács elé. Az előterjesztésben nem volt „egyrészt-másrészt” vagy „javulás tapasztalható, de” ... Ehelyett egyebek közt arról tájékoztatták a tanácstagokat, hogy mit tettek a Lenin lakótelep vízminőségének javításáért, vagy hogy minapi ellenőrzéseik alapján például a Boróka étterem, a Dráva presszó, a Véndiófa vendéglő színvonala nem felel meg az osztályba sorolásnak. Az utóbbival kapcsoAz utca emberének is természetes már, hogy majd minden lakótelepi házon, minden utcasoron több kisiparos cégtábláját látja. Életünk részévé vált, hogy sok ember kisiparosként segít apró-cseprő gondjaink megoldásában és mind több a latos intézkedések határidejéül május 31-ét szabták meg. A hét jelentős eseménye volt a megyei pártbizottság szerdai ülése, melyen Kleno- vics Imre első titkár tájékoztatott a Központi Bizottság 28-i ülésének témáiról. Impozáns sportlétesítményt avattak kedden Gá- losfán. Az 1400 négyzetméteres, kétpályás teniszcsarnok sportértékén túl ígéretes idegenforgalmi, gazdasági vállalkozás is. Az avatómérkőzésen pályára lépett Ta- róczy Balázs is. Annyi hideg és borongás nap után a héten VERÖFÉNYES IDŐNEK örülhettünk. Fontosabb ennél, hogy a napsütésben nekilendültek a mezőgazdasági munkák, s a határban járt munkatársaink a helytállás pédáiról adhattak számot. Már a nyár közeledtére utaló hír, hogy ma megkezdi rendszeres működését a balatoni viharjelző szolgálat. Bíró Ferenc kisüzemi műhelyben előállított termék. A szolgáltatások javítására, a kisüzemi termelés fokozására hozott kormányprogramok részben elérték céljukat, mivel a kisiparosok száma megnőtt. A létszámnövekedés az elmúlt 5 évben főleg a fuvarozó szakmában volt kimagasló. Megyénkben jelenleg 6800 kisiparos dolgozik, 30 százalékkal több, mint 5 évvel ezelőtt. A többletlétszám eloszlása egyenetlen volt, a többség a szállításban (közúti árufuvarozó, személyszállító) váltott iparengedélyt, megszüntetve az e területen jelentkező hiányt, sőt esetenként versenyhelyzet alakult ki. Ez sajnos az alkalmazott árakban még nem érezteti hatását. A hagyományos szakmák közül az építőipar a második legnagyobb iparcsoport, de a létszám csökkenése évek óta megállíthatatlannak látszik. Az általános ipari szakmák tevékenysége nagyon szerteágazó, több mint 100 szakmában 3000 ember dolgozik, lassan növekvő a létszám. Sajnos tovább bővült a hiányszakmák köre. A textil-ruházati iparban, a bőr- és cipőiparban országosan csökkent a létszám. Megyénkben is lassan fehér holló lesz a cipész, a kádár, a bognár, alig akad ács, tetőfedő és férfifodrász is. A főfoglalkozású iparosok részaránya csak 40 százalék, számuk évek óta egyre inkább csökken, a nyugdíjasok és a mellékfoglalkozásúak aránya növekszik. Megyén belül nem egyformán alakult a vállalkozási kedv. Az országos átlagot tekintve kiemelkedő az ezer lakosra jutó ellátottságunk, de míg a Balaton-parti helységek és a városok jobban ellátottak, a kistelepüléseken hiányzik az alapellátás is. Az iparosok 18 százaléka dolgozik kisközségekben. Létszámuk csökkenésének fő oka, hogy az adott település nem képes a megnövekedett terhek mellett megfelelő megélhetést biztosítani. Évek óta megoldatlan probléma az iparengedély nélkül dolgozók számának növekedése. Az ellenük való küzdelem eszközei korlátozottak, a maximálisan kiszabható szabálysértési bírság is csak töredéke az elérhető adózatlan jövedelemnek. Leleplezésük esélyét az is csökkenti, hogy a köznapi használatú kontár kifejezés általában nem illik munkájukra, mert kifogástalanul dolgoznak. Egy részük nemrég még kisiparos volt, csak a megnövekedett közterhek miatt választotta ezt az utat, amely így magasabb jövedelmet eredményez számukra. Több intézkedés született a helyzet javítására. így például 1986 végén jelent meg rendelet, amellyel jelentősen csökkentették az ipargyakorlást újonnan kezdők számára, kétéves időtartamra a társadalombiztosítási előlegfizetési kötelezettséget. A központi intézkedések mellett azonban még szükséges, hogy a helyi tanácsok anyagi és egyéb eszközeiket még célratörőbben, a területi .ellátatlanságot jobban figyelembe véve használják ki. A jogszabály adta kedvezményekkel — adóalap — és műhelybérletcsökkentés — segítsék az ellátatlan területek felszámolását. Galambné Csanádi Ágnes osztályvezető-helyettes Somogy Megyei Tanács V. B. ipari osztály A HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA
