Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-16 / 114. szám

6 Somogyi Néplap 1987. május 16., szombat GYERMEKEKNEK A hétalvó Az emlősállatok világá­nak faj- és egyédszámban egyik leggazdagabb csoport­ját képezik a rágcsálók. Az egész szárazföldet benépesí­tik. Néhány kisebb fajuk még a történelem előtti idők­ben Ausztráliába is eljutott, valószínűleg a tengerár so­dorta oda őket fatörzseken úszva. Mióta kereskedelmi hajózás létezik, egerek és patkányok a világ minden részébe eljutnak, mint a ha­jórakomány nemkívánatos potyautasai. A kozmikus térségbe küldött első kísér­leti emlősállatok is rágcsá­lók voltak, fehéregerek és patkányok, valamint arany­hörcsögök. A rágcsálók a tudományos és technikai ku­tatás fontos kísérleti állatai. Néhány fajuk értékes pré­met ad, s így vadászatuk vagy tenyésztésük hasznot hajt. Ha azonban ezzel szem­be állítjuk azt a kárt, amit a haszontalan rágcsálók okoznak, kiderül, hogy lé­nyegesen több kárt okoznak, mint amennyi hasznot haj­tanak. Az az élelmiszer- mennyiség, amelyet világ­méretekben egy évben el­pusztítanak, felbecsülhetet­len. Betegséget és járványo­kat is terjesztenek az embe­rek és háziállatok között. Kevéssé ismert a rágcsá­lók egyik érdekes családja, a pelefélék. Jellemzőjük, hogy szeptembertől április közepéig lecsökkent testhő­Az én nagyapám! Őszi napfény lenyugvóban Megcsillan a tájon. Idős, fáradt nagyapámat Mündig nagyon várom. Lassúbb lett már a járása, Nagy teher a vállán. A huncutkás mosolya is Fáradtabb a száján. Sötét haján elmúlt a nyár, Deres lett már itt-ott. A remegő, dolgos kezét, Simogatom titkon. Erőn felül megtesz mindent, Hisz nagyon szeret engem. Sok mindenre megtanított, Keresi a kedvem. Nem szorongok a jövőmitől, Míg mellettem érzem. Csak hálával gondolok „Rá”, Az életét féltem. Szarka Zoltán Kaposvár 8. o. tanuló Történt egyszer, ahol a volt hol és a nem volt se­hol, élt egy nagy fa. Ez a fa a háromkereki dombok között, pontosan az Okosi bíró udvarának közepén lombosodon, terebélyesedett és óriásodott. A történethez hozzátarto­zott, hogy az Okosi bírót mindenki ismerte Háromke- rekiben, hiszen ő volt a vi­lág legokosabb, éppen ezért legnagyobb eszű bírája. Olyan irdatlan mennyiségű esze volt ennek az Okosi bírónak, hogy az udvarában bálákban állt, és egy kutya vigyázott rá. A háromkereki emberek sokat perlekedtek, veszeked­tek, vitatkoztak, így hát az Okosi bírónak egyre több észre volt szüksége ahhoz, hogy rendet tudjon terem­teni. Nem csoda, hogy esz­tendőre vagy kettőre már moccanni se lehetett az Oko­si bíró udvarán a sok észtől. Még a szegény fa is alig Tavaszi játékok mérséklettel igazi téli álmot alszanak. Innen származik az egyik pelefaj német ne­ve: „hétalvó”. Valóban a nálunk is gyakori nagy pete mélyen átalussza az év hét hónapját. A nagy pele háta sárgásszürke, a hasa fehér. Hosszú, bozontos farka a mókushoz teszi hasonlóvá. Szőrtelen fülei aránylag ki­csinyek. Termete sokkal ki­sebb, mint a mókusé. Tel­jes hossza kb. 35 cm. Szeret magas fákra mászni. Éjje­lenként azután, mint társas állatok, jókora csoportokban mászkálnak, tornáznak a fá­kon. Legfőbb ellenségei a nagyobb baglyok, a nyusz- tok, a házi- és vadmacskák. A nagy pele nem fél az em­ber közelségétől, bár nem keresi úgy, mint fajtársa, a kerti pele. A kitett madár­Angol biológusok megfi­gyelték, hogy a tanzániai csimpánzok egyelőre isme­retlen antibiotikumokkal gyógyítgatják magukat. Reg­gelenként néhány levelet óvatosan letépnek az aspilia- bokrokról. Ezeket rágás nél­kül forgatják a szájukban, aztán lenyelik. Az állatok ürülékében is találtak csak­nem sértetlen leveleket. A bennük lévő hatóanyag meg­öli a gombákat és a rovar­lárvákat. Még a magasabb rendű állatok sejtjeit is megtámadja. A csimpánzok emésztőszervében lassan sza­badul fel a levelek apró sé­rülésein keresztül kijött mé­reg, így az emésztőnedvek csupán csipetnyit szívnak fel. A kutatók úgy vélik, hogy ezek a majmok olyan­kor fogyasztanak aspilia le­jutott napfényhez, esőhöz és levegőhöz. Hiába akart, mint minden fa, lombosodni, te­rebélyesedni és óriásodni, ha nem adtak neki helyet, így aztán bánatában, hogy lombosodni, terebélyesedni és óriásodni nem tud, lassan kezdett kiszáradni. Először csak a levelei söngyörödtek össze, aztán az ágai pöndö­rödtek a föld felé, végül pe­dig a törzse sárgult el. Egyik nap virradatkor az Okosi bíró összeráncolt hom­lokkal mérte végig a kert­jét. — Hű-ha! No, ejnye! — mondta és a feje búbját megvakarta. — Nem érem föl ésszel, hogy mi történ­hetett ezzel a fával? Azt hi­szem, ki kell vágni! Tönkre­ment a szerencsétlen! A fa dúlt-fúlt magában. Hogy ő tönkre való?! Hát annyi esze sincs ennek az Okosi bírónak, mint a temp­lom egerének, hogy a sok eszétől száradt ki?! Ott do­oduk kis nyílásait ügyesen kibővítik, s természetes fa- odvak helyett szívesen köl­tözik ezekbe. Az odúkban, vagy magas fák ágai kozott ügyesen gömbölyű fészket épít magának. A nagy pele Japántól és Izraeltől egész Kelet-, Közép- és Dél-Euró- pában honos. A tömeges elszaporodás éveiben nagy károkat okoz­nak a gyümölcsösökben, kü­lönösen a diótermésben. A nagy pele nősténye 31 napi vemhesség után egyszer egy évben 5—7 kölyköt ellik. Az ivadékok születésükkor csu­paszok és vakok. Egyesek szerint a régi rómaiak ínyenc­falatnak tartották a nagy pelét. Nagy bekerített terü­leteken tartották őket, ké­sőbb agyakkorsókban hiz­lalták. velet, ha fertőzéstől vagy bántó parazitáktól szenved­nek. * * * A Karib-tengerben a ko­rallzátonyokon nagyon sok hal megsebesül. Főként a tengeri sünök tüskéi, a zá­tonyok éles szélei és a raga­dozóhalak balsikerű táma­dásai okozzák e sebesülése­ket. A sérült állatok a záto­nyokra feküsznek, és rövi­desen megjelennek körülöt­tük a tisztítóhalak, amelyek kitakarítják a sebeket, a laza, elhaló szöveteket leha­rapják. Ez a „gyógyítás” olykor napokig tart, és a be­teg állatok sebe nem gyullad be, nem jutnak bele fertőző csírák. Így nyugodtan in­dulhatnak el újból táplálék­szerző útjaikra. * * * Vajon mennyi ideig bír­Hoppon maradt vőlegény A lányok és a fiúk külön- külön csoportba gyűlnek. A fiúk többen legyenek, mint a lányok. Egymással szem­ben állnak, vagy ülnék. Az első fiú elindul a lányok felé, az egyik előtt megáll, meghajol. Ha a lány bókol, akkor elfogadta a fiút. Ha nem, akkor a fiú visszamegy a helyére, és egy másik in­dul a lányok felé. Ahhoz a lányhoz megy oda, amelyik­hez akar, nem kötelező ugyanahhoz, mint az előző. A játék addig tart, ameddig minden lánynak párja nem lesz. A pár nélkül maradt fiúk a hoppon maradt vőle­gények. A következő játék­ban a lányok lehetnek töb­Számháromszög Az üres körökbe írjátok be az 5-től 13-ig terjedő szá­mokat úgy, hogy a három egyenes mentén elhelyezke­dő négy szám összege 36—36 legyen! Két számot könnyí­tésül előre beírtunk. (A megoldást ellenőrizhe­titek a 15. oldalon.) ják a koplalást az egyes ál­latok? A zoológusok állítá­sa szerint a vipera körülbe­lül 20 napig, a boa 23 napig, a csörgőkígyó pedig 27 na­pig képes koplalni. A rekord még ennél is na­gyobb. A nemes lazac és a krokodil több mint 100 na­pig bírja ki élelem nélkül. A téli álmot alvó állatok a hideg idő kezdetétől a végé­ig nem esznek egy falatot sem. A rekordot a teknősbé­ka tartja, amely 16 hónapig is türelmesen tűri az éhsé­get. Persze a melegvérű ál­latok között is vannak olya­nok, amelyek feliratkoztak már a rekordlistára. Tudunk egy olyan kutyáról, amely egy földrengéskor szakadék­ba zuhant, s ott 103 napig élt táplálék nélkül, amíg vé­gül is kiszabadították onnét. ben, és így a játék végén hoppon maradt menyasszo­nyok lesznek. A játékot ked­venc dalainkat énekelve is játszhatjuk. Becenév-verseny Megállapítjuk, hogy a tár­saságban melyik a három leggyakoribb lány- és Leg­gyakoribb fiúnév. A fiúknak lánynévre, a lányoknak fiú­névre kell minél több bece­nevet kitalálni ok. Például: Erzsébet, Bözse, Böske, Bö­zsi, Erzsi, Erzsiké, Böbe, Zsike... stb. Fiúknál: Jó­zsef, Jóska, Józsi, Jozsó, Jo- có, Józsika .. . stb. Az a csa­pat győz, amelyik több be­cenevet talált. Érdekes lehet, ha a fiú- és lánycsapatnak az ellenfél minden tagjára minél több becenet kell ki­találnia. A játékot úgy is játszhat­juk, hogy a lányoknak a fiúkra, és fordítva, fantázia- becenevet kell kitalálniok. Például fiúkra: „Szőke li- liompásztor”, „Pörölyök- lű” ... stb; a lányokra: J5z- lábú”, „Pipitér”, „Százszor­szép” stb. A zsűrizést az el­lenfél végzi, de cizért közön­ségdíjat is adjunk. Szalagvadászat „Kiolvasunk” három gye­reket, ők lesznek a vadá­szok. Mindegyikük kap egy labdát. A többiek fejenként három szalagöt kapnak, azt a kezükben tartják. (Ha sza­lag nincs, akkor spárgadara­bok is helyettesíthetik azo­kat.) A játékosok szétszór­* Gólyaláb Amikor gyermekkoromban először láttam, hogy egyik pajtásom gólyalábon járt az utcán, nagyon tetszett. Fő­leg az, hogy átjött egyik sorról a másikra és olyan tiszta volt a cipője, mint mi­kor vasárnapra tisztította ki Schmoll pasztával. Mai gyermek már nem nagyon ismeri a gólyalábat. Jó völit ez falun, főleg sáros időben. Igaz, hogy ügyesség és akarat kellett a gólyalá­bon való járás megtanulá­sához. Hogy mi volt a gólyaláb? Olyan 70 cm magasságú, ke­ményfából készített négy- szögletes, illetve 3x5 cm vas­tagságú léc, melybe 40 cm magasságba kengyelszerű rész volt úgy beleillesztve, hogyha abba valaki a lábát beletette és ráállt, az nem törött le. Tehát jó erősnek kellett lenni. A léc felső ré­sze laposabban volt kimun­kálva, melyet a comb elülső részéhez kellett szíjjal, csat­tal erősíteni. Így kb. 40 cm-el magasabb lett az illető. Mi­vel a gólyalábnak a talpa nem volt széles, így labili­Nevekből költő Az alább felsorolt neveket írjátok be az ábra vízszin­tes soraiban olyan sorrend­ben, hogy a középső függő­leges oszlopba kerülő betűk felülről lefelé olvasva egy magyar költő nevét adják eredményül. ANTAL, ÁRPÁD, CSABA. EGYED, ERIKA, ILONA, JOLÁN, KLÁRA, LEHEL. SIMON, TAMÁS. (A helyes válasz a 15. ol­dalon.) hogott, recsegett, ropogott a fa. amikor az Okosi bíró kutyája arrakerült és meg­hallotta. — Ne félj, én segítek raj­tad! Nem engedem, hogy ki­vágjanak, hogy a tönk szé­lére juttassanak! Néhány nap múlva az Okosi bíró udvarán megje­lent Fanyűvő Ferdinánd, hogy a fát kivágja. Az Oko­si bíró kutyája azonban fo­gát vicsorgatva, nagyokat morogva, ugrásra készen várta Fanyűvő Ferdinándot, hogy ha az még egy lépést közelebb tenne a fához, hát rögtön kiharapjon a nadrág­jából egy darabot, egy folt­nak valót. Az Okosi bíró mérgében elkergette Fanyűvő Ferdi­nándot, de másokkal se járt sikerrel, hiába fogadta meg a világ legfanyűvöbb favá­góit, a kutya miatt nem mertek a fa közelébe menni. Végül már nem volt mit tennie az Okosi bírónak, nem volt kit hívnia. Leült a kert sarkában, és megva­karta a fejebúbját. — Teringettét! A kutyafá­ját ennek a fának! Hát ma­radjon ott, ahol van! Az Okosi bíró kutyája táncra perdült, a fa pedig vidáman bólintgatott a há­romkereki dombok felé, ahol a társai éltek. A. háromkereki emberek félve-csodálva figyelték, ahogy a fa egyre lomboso- dott, terebélyesedett és óriá­sodott. Nem mertek perle­kedni, veszekedni, de még vitatkozni sem, mert az Oko­si bíró ilyenkor csak annyit mondott: — No, megálljának kend- tek! A kutyafáját maguknak! És a lombosodott, terebé­lyesedett, nem különben óriásodott fa fenyegetően suhintott az egymással nem bíró háromkereki emberek felé, akik ijedtükben csak annyit mondtak: — A kutyafáját! Inkább béküljünk ki! Szűcs Mariann m Érdekességek a természetben tan, a vadászoktól minél tá­volabb helyezkednek el. Rajtjelre kezdődik a vadá­szat: a vadászok a pajtások után futnak, és megpróbál­ják megdobni őket. A meg­dobott játékos egy szalagot elejt, és fut tovább. Az őt megdobó vadász felveszi a szalagot, labdája után fut, és egy újabb játékost vesz üldözőbe. Akit háromszor megdobnak, vagyis mindhá­rom szalagját elveszíti, az kiesik. A játék addig tart, amíg minden játékos ki nem esett. Ekkor összeszámoljuk, hogy az egyes vadászok hány szalagot gyűjtöttek össze. A következő játékban három új vadász kerül sorra. A játék addig tart, ameddig mindenki volt egyszer va­dász. Fővadásznak válasszuk meg azt a pajtást, aki mind- annyiiunk közül a legtöbb szalagot gyűjtötte össze. Ha gyakran játsszuk a játékot, akkor, kétszeres-háromszoros fővadász, vadászkirály stb. címeket is kioszthatunk. Cicázás Két pajtás egymástól né­hány lépésnyire áll. Egy labdát dobálnak egymásnak. Kettőjük közé egy harma­dik játékos, a cica áll, aki igyekszik a labdát megsze­rezni. Ha sikerül, akkor he­lyet cserél azzal a játékos­sal, aki utoljára dobta a labdát. A labdát felnyújtott karmagasság fölött nem sza­bad dobni, gurítani viszont lehet. Ha messzire repül a labda, akkor a cica is utána futhat. sabb lett a rajta való járás. Ezért kellett először a kerí­tés mellett gyakorolni a já­rást. De éppen úgy meg lehetett szokni és tanulni, mint z> kerékpározást. Ha valame­lyik gyerek eLkezdte a gó­lyalábon való járást, csak­hamar akadt követője. Sáros időben még az isko­lába is. ezzel mentünk. Tgy tiszta volt a cipő, különösen akkor, ha nem estünk el. Mert akkor még a ruha is sáros lett. öreganyám nem nagyon örült a gólyalábbal való járkálásnak attól félve, hogy elesek és eltörik vagy a lábam, vagy a kezem. Mert ilyesmi is előfordult — szerencsére nem velem. Falusi gyermekek voltunk. Nem jutott annak idején sem mozi, sem más. így hát kerestünk magunknak olyat, ami jóformán pénzbe sem került. Leleményesség pedig akadt, hol egyik, hol másik gyermeknél, melyeket az idősebbektől lestünk el a hosszú téli estéken. Kiss József MESE A FÁRÓL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents