Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-14 / 112. szám

1987. május 14., csütörtök Somogyi Néplap 5 Mindannyiunk tanítója Hegedűs Géza hetvenöt éves Egy, az aprók közül A középső körben Tanítványai vagyunk így vagy úgy mindannyian. Leg­utóbb a képernyőn láthat­tuk, amint száz esztendő könnyű-komoly irodalmát magyarázta annyira varázs­latos belefeledkezéssel, hogy kedvenc pipájának olykori megszippantására is a mű­sorvezetőnek kellett figyel­meztetnie. Hegedűs Géza május 14- én, Bonifác napján immár hetvenöt éves; szinte fölmér- hetetlen életművével, ked­vesen raccsoló hangját a mondatok végén leereszteni képtelen előadásai révén év­tizedek óta nevel, tanít, szó­rakoztat bennünket — s ön­magát. „Könyvek között, ké­pek, szobrok között a volt valóért vallatom a múltat, / hogy értsem végre a régmeg- tanultat, / mely előlem re­gékbe költözött” — olvas­hatjuk egyik gondosan csi­szolt költeményében. Negyvennyolcas honvéd­tiszt volt a dédapja; tisztes polgárcsalád hagyományait örökölte s vitte tovább, egé­szen odáig, hogy egyben- másban szembeforduljon velük, haladó fölfogású, bal­oldali emberré válva. Nem könnyű úton, hiszen a fasiz­mus őt is eljuttatta a halál előszobájába a származása miatt. Tán épp ezért — csa­ládja, sorstársai elvesztése miatti fájdalmában — fej­lesztette ki mint orvosságot a humanizmus leírhatatlan, eltökélt derűlátását, bölcs kedélyét. Nem feledni akart ily módon, hiszen gyermek­kori szerelmét, a históriát búvárolta mindig is. „A gö­rög hőstörténet ajzotta fel először bennem a szeretetet a történelem iránt” — val­lotta. S a görög—perzsa há­ború regényes elbeszélésétől (A milétoszi hajós) úgyszól­ván a teljes világtörténet kirakható Hegedűs Géza életművének mozaikkockái­ból. Regényt írt az ifjú Ver- giliusról (Előszó a hőskölte­ményhez), s ebben nagyon is kortársi gondolatot fogal­mazott meg a költészet túl- kompenzálásával kapcsolat­ban, félreérthetetlenül a felszabadulás utáni eszten­dők tanulságai nyomán. A „sötét” középkorba világított a magyar történelemről szó­ló regényfolyamával (Az egyetlen út. Az írástudó, Az aranypecsét), fölidézve az ábrázolt időszaknak nem csupán tárgyi emlékeit, ha­nem gondolkodásmódját, fi­lozófiáját, művészetét — köl­tött és valóságos szereplők egész sorával. Itt jegyezzük meg — ami olykor heves vi­tákhoz is vezetett Hegedűs Géza munkáinak kritikai fo­gadtatásakor —, hogy gya­korta szabadon bánt a tör­ténelem tényeivel. de a rész­letek szándékos elrajzolásait az egész általában igazolta. Janus Pannoniusról drá­mát írt (Versenyt a szelek­kel), Budai Nagy Antal, Ko­lozsvári Mester János emlé­kének regényt szentelt (Az erdőntúli veszedelem), a ma­gyar XVI. századot nagy vallási-politikai mozgalmak szemszögéből elevenítette meg (A fekete ember histó­riája, Hajnal a tárnák fe­lett). Nem kerülte el figyel­mét az újkor nyitányát hozó angol forradalom; Cromwel! a hőse a Vasbordájú szentek című regényének; A mene­külő lovag az ifjú Rákóczit állítja elénk (s^ például ön­feláldozó megmentőjét, Leh­mann Gottfried osztrák ka­pitányt) ; Sötétség és világos­ság című regényciklusában a felvilágosodás . magyar él­harcosait rajzolta meg. Őz Hegedűs Géza PÉLDATÁR Kossuth földönfutó lett, Széchenyi pisztolygolyóval megölte magát... Ki múltunkat kívánja érteni, ha nézni tud, tragédiákra lát. Hát nincs kiút? Mindenfelé bukás? Lábunk, ha lép, csak mocsárba tapos? Vagy mégis jobb egy bölcs megalkuvás? Elhull a hős, de él, aki okos. Ki nem rebellis és nem is kegyenc, a jó középút józan vándora — ez volt a bölcs, ez volt Deák Ferenc, s vele a szürkék népes tábora. Ki-ki eszményét választhatja már: költő számára bő a példatár. Készülő televíziós programok A magyar és a világiroda­lom jeles alkotásaiból ké­szülnek televízió-változatok ezekben a napokban, hetek­ben a televízió és a MAFILM stúdióiban. Illyés Gyula Malom a Sé­den című művét Léner Pé­ter rendezi képernyőre. A történet 1945-ben, a németek megszállta helyszínen, egy dunántúli malomban játszó­dik: ide menekül egy csa­lád katonaszökevény tagja, magával hozva egy illegali­tásban levő kommunistát. A kiélezett helyzet a polgári családot megosztja, ugyanak­kor szembesíti saját problé­máival. A lélektanilag is iz­galmas dráma szerepeit Men- sáros László, Hegedűs D. Géza, Horváth Sándor, Bá­rány Frigyes és Orosz Helga alakítja. Bródy Sándor regényéből, A nap lovagjából Málnay Levente készít tévéfilmet. A regény főhőse Asztalos Au­rél — alakját Mácsai Pál formálja meg — cinikus, bármire kapható újságíró, aki mindent elkövet, hogy Habsburg-Magyarország tár­sadalmának legfelsőbb körei­be bekerüljön. Az ő történe­tén keresztül mond az író kegyetlen ítéletet a korról, s e társadalmi rétegről. Száraz György írásából forgatják a Megoldás című tévéjátékot. Az öreg Tolsztoj életének utolsó szakaszát fel­elevenítő film azt járja kö­rül, hogy mitől vált az idős filozófus író keserűvé, s meghasonlottá és mi kész­tette a menekülésre. Tolsztojt Szabó Sándor, a főbb szere­peket; Bánki Zsuzsa. Ko­vács Nóra, Káldy Nóra, Bal- kay Géza, Káló Flórián ala­kítja. Thomas Mann klasszikus novellájához, a Mario és a varázslóhoz Vajda János — a Barabbás című nagysikerű tévéopera komponistája — írt zenét. Az olasz fasizmus és az ember megszégyeníté­se, megnyomorítása ellen írt humanista mű a Zenés Tv Színház legújabb bemutatója lesz. A műsorban Polgár Lász'ó, Rudolf Péter, Sudlik Mária és Korcsmáros Péter, valamint a Magyar Állami Operaház zenekara és az MRT énekkara működik köz­re. Pált kicsit tán önmagáról, önmaga vágyairól mintázva. Közelibb, családi-szakmai érdeklődés vonta Hegedűs Gézát a múlt század végé­nek időszaka felé, akár a kecskeméti tanácsnok-fes­tőről, Muraközy Jánosról írt regényt (Kulcsrazárt szobá­ban). akár a saját jogászi pályakezdése során tanul­mányozott Bergendy-ügyről, a hidegvérű úri gyilkosról (A méheskúti családirtás). 1918 —19 nagy alakjai, Károlyi, Landler, Stromfeld — s má­sok — adtak tárgyat tanul­mánynak, regénynek (Akit vörös grófnak neveztek, Az a májusi riadó). A húszas évek megidézése pedig im­már a jelenbe köti Hegedűs Géza írói munkásságát: Bol­tos Béla s a többiek sorsa az Európa közepén című re­gényfolyamban Hegedűs Gé­za „sokkalandú” nemzedéké­nek krónikája, mely most már nem csupán nekünk, hanem rólunk is szól. És so­roljuk ide önéletrajzi meg­nyilatkozásait, valamint az árulkodó című Valló Boni­fác történeteit. (Hiszen az író Bonifác napján született; novellái Kosztolányi Esti Kornéljának hangulatát jut­tatják eszünkbe.) A legkü­lönfélébb társadalmi osz­tályok, rétegek képviselői népesítik be ezeknek az írá­soknak a lapjait. Itthon s külföldön peregnek az ese­mények, futnak a sorsok a korunk szabta pályán, nem ritkán zsákutcába. Egyik szereplőjéről ez ol­vasható: „fel tudta építeni az összhangot lelke és a világ között". Ilyen ember, azaZ: életművész maga Hegedűs Géza is. Nem tagadja, ha­nem vallja is: ő legalább annyira olvasó, mint író; ta­nár és tanítvány egy sze­mélyben. Leginkább évfor­dulós megbízások, utazások a forrásai Hegedűs Géza munkáinak. De a váratlanul ráköszöntő ihlet pillanatai­ban is a szakma megtanult fortélyaihoz folyamodik. Hi­vatásos alkotó; irodalmi mű­vei mellett, íme, a saját éle­téé is. Mindkét értelemben kívánjuk e termékeny álla­pot töretlen folytatódását. Kőháti Zsolt — Hogyan esett rád a vá­lasztás? — Ági néni azt mondta, hogy szavazzunk valakire, aki egyéniség. De szerintem nem igaz, hogy én egyéniség vagyok. Pénteken szavaztak, próba után az öltözőben. Megkérdeztem őket, hogy miért éppen én. Választ azonban nem kaptam rá, csak mosolyogtak. Ági néni még azt is hozzátette, hogy olyanra szavazzunk, aki ko­molyan végigdolgozta a nyolc évet. Kiss Ágnes, a Somogyi Aprók egyik rangidőse égő arccal, derékig érő hajfona­tát igazgatva, zavartan vála­szolt. Próba előtt beszélget­tünk, a Latinca művelődési központ irodájában. A Tóth Lajos Általános Iskola nép­tánccsoportja nyolcadik éve aratja sikereit Németh Ág­nes, többszörösen kitünte­tett művészeti vezető, ko­reográfus irányításával. Az első „fészekalja” apró most indul majd további útjára, de már ropják táncukat a legapróbbak is. Kiss Ágnes az előbbiek közül való. Negyven társa szavazta meg neki a bizalmat, a közösség előtti képviseletet. — Hogyan kezdődött? — Szerettem otthon is ug­rabugrálni, állandóan mo­zogtam. Harmadikos voltam, amikor jelentkeztem . . . Többször elmentünk társaim­mal a próbákra; figyeltünk és táncoltunk. Szerettünk volna bekerülni a középső körbe. — Miért éppen oda? — Mert azok álltak közé­pen, akik a legjobbak vol­tak. Négyen-öten bent is ma­radtunk. Az első szereplésre emlékszem. Itt volt a Latin­cában; dunántúli ugróst tán­coltunk. — Mit jelent számodra a tánc? — Először is rendszeressé­get. Aztán azt, hogy tagja vagyok egy közösségnek azon kívül is, hogy iskolába járok. Szerintem mindenki­nek kellene egy ilyen elfog­laltság. — Szerinted milyen egy jó táncos? — A legfontosabb, hogy kitartó legyen. A tehetség másodlagos. Gondolkodnia és figyelnie kell. összponto­sítani. A kicsiknek azért megy nehezen, mert nem tudnak eléggé figyelni, és akkor újból kell kezdeniük az egészet. Az igazi táncos a többiekkel válik azzá. És van párja. Ha megtudják.va­lahol, hogy népitáncos va­gyok, megkérdezik: „Ki a párod?” Mindig más —mon­dom. Meg kell szokni a má­sikat is. A népzenét és a néptáncot sokan összekeve­rik a lakodalmakban járt csárdással. Volt egy műso­runk, s azt mondták be, hogy somogyi táncot adunk elő. Ezen aztán mindenki el­kezdett nevetni... Ágnes kedvenc tánca a dél-alföldi csárdás és a szé­kely iforgatós. De tulajdon­képpen mindet szereti. Több­ször próbál egy héten, ha kell szombat-vasárnap is. Részt vett az Együd Árpád és Horváth János emlékére megrendezett néptáncverse­nyeken. Igaz, nem lett nyer­tes, de ez egy cseppet sem keserítette el. Végignézte vi­deón a produkcióját, és magában úgy döntött, hogy nincs szégyellnivalója. Pél­daképei a Somogy Tánc- együttes lányai, akiknek „arcára van írva” a tánc. Fizikailag is bírni keLl — mondta. Ha az ember átlen­dül a holtponton, akkor már minden rendben . . És si­kerélmény kell. Ági néni legjobb tulajdonsága az, hogy lélekben erős, és tud­juk, minden idejét ránk ál­dozza. — Ha abba kellene hagy­ni a táncot? — Azt nem tudom elkép­zelni. Nagyon szeretek ol­vasni és beszélgetni is. A felnőttek azt gondolják, hogy ha egyedül vagyunk, csak butaságokról fecsegünk. Pe­dig az öltözőben nagyon so­kat beszélgetünk komoly dolgokról. Nézem az aprókat. Ágnes is köztük van, de már nem sokáig. Még egy utolsó nagy, közös élmény várja május­ban: Münchenben vendég­szerepeinek. Szeptembertől pedig több társával együtt Mosóczi István koreográfus vezetésével tanulja a na­gyobbak táncát. Várnai Ágnes f Varga Ágnes textíliái Nagyatádon ClM NÉLKÜL „1948-ban születtem, négy gyermekem van és néhány művem, amelyet itt szeret­nék bemutatni. Jó lenne, ha a színek visszatérnének éle­tünkbe. Jó lenne, ha az em­beri lélek ismét beköltözne a műalkotásokba. Tizenhat évet dolgoztam tanárként, al­kotóként ennél sokkal keve­sebbet. Jó ha tudja, mindez nem cél, csupán eszköz. Az alkotó ember nem más, mint közvetítő. Ezekkel a szavak­kal szeretném ajánlani mun­káimat" — olvasom a mon­datokat Varga Ágnesnek a meghívójában, mellyel a nagyatádi helyőrségi klubba invitált, ahol kedden nyitót-' ta meg kiállítását Máté László, a dombóvári városi tanács művelődési osztályve­zetője. Tőle tudom, hogy azoknak a mondatoknak egé­szen mély tartalma van ak­kor, ha valaki megismeri Varga Ágnest. Hát ismer­kedjünk meg vele ... — Ugye nem titok, hogy Varga Ágnes Varga Gézá­nak, a nagyatádi szobortelep vezetőjének a testvére. Mindketten elismert alkotók. Honnan az indíttatás? — Mindketten Dombóvá­ron születtünk. Édesanyánk és édesapánk is pedagógus. Valahol élt bennük a művé­szi hajlam. Azt hiszem ez akkor derült ki valójában, amikor édesanyánk nyugdíj­ba ment, s elkezdett kerá­miákkal foglalkozni. Nagyon szép munkái vannak ... Mérföldkövek; Dombóvár, Mezőkomárom, Pécs, Döbrö- köz, és újra Dombóvár. Ta­nított képesítés nélkül, az­tán Pécsen a tanárképző fő­iskolán nappali tagozatos hallgató, de negyedéves ko­rában ismét tanít. Rajz és magyar irodalom szakos. Nyolc évvel ezelőtt minden­féle előképzettség nélkül a szövőszék mellé ült, és auto­didakta módon megtanulja a mesterséget. Máté László jól ismeri életpályáját, munkás­ságát. Megnyitójában is el­mondta: Varga Ágnes sokol­dalú aílkotó, hiszen foglalko­zik rajzzal, kacérkodott a festészettel, a plasztikával, de végül is a textíliák mű­vésze lett. Azt mondja: mindig is érdekelték a színek. Sokat foglalkozott harmóniájuk­kal. Most kiállított munkái bizonyítják: nem érdemtele­nül tette! Absztrakt formák, népi motívumok kiemelt részletei, figurális gobelinek váltják egymást anyagain. — Ma már egyre inkább a figurális munkák érdekel­nek. Azt hiszem, csak ezzel fogok foglalkozni. Furcsa azt mondani, hogy ráérő időm­ben, amikor négy gyerme­kem van?! — A véletlennek köszön­hető, hogy cím nélkül kerül­tek a paravánokra a mun­kái? — Nem! Ez tudatos. Bízom abban, hogy cím nélkül is megérti a néző, hogy mit akartam elmondani. A cím csak arra jó, hogy leltároz­hassuk a leadott munkákat. Hogyan is mondotta Máté László? „Önöknek egy da­rab Dombóvárt hoztunk most él, remélve azt, hogy kapcsolataink tovább bővül­nek. Egyforma, emberi lép­tékű kisvárosok vagyunk, tehát van mit mondanunk egymásnak ..Mint ahogy Varga Ágnes textíliái is su­gallják. Nagy Jenő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents