Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-14 / 112. szám
2 Somogyi Néplap 1987. május 14., csütörtök M. Gorbacsov Leninszkben A Varsói Szerződés 32 éve A BÉKE ÉS BIZTONSÁG SZERZŐDÉSE (Folytatás az 1. oldalról) átalakítás tovább fog fejlődni és jelentős sikereket hoz. Mihail Gorbacsov emlékeztetett arra, hogy Bajko- nur a szovjet nép hőstetteinek jelképévé váll. Az emberiség innen tette meg a világűrbe vezető első lépéseket. 1957-ben innen bocsátották fel az első mesterséges holdat, majd 1961. április 12-én innen indult űrutazásra az első ember. Az űr- repülőtéren több tucatnyi tudományos kutató- és tervezőintézet, gépipari nagyvállalat szellemi ereje és munkájának eredménye összpontosul. Az itt látottak ismételten bizonyítják: a szovjet tudománynak nem kell meghajolnia a külföld előtt, semmiféle embargó, kereskedelmi tilalom nem fékezheti le az ország fejlődését, az átalakítással a gazdaság fejlesztésének meggyorsításával kapcsolatos, átfogó társadalmi és gazdasági tervek megvalósítását. Az itteni tapasztalatok arról győznek meg — mondotta —, hogy minden lehetséges támogatást meg kell adni a szovjet tudománynak, a tudományos értelmiségnek, a mérnököknek és a tervezőknek. Az átalakítás első szakaszának egyik eredménye — mutatott rá ezután a főtit(Folytatás az 1. oldalról) Szerződés tagállamaiban vetődött fel, de célja éppen a tömbök közötti határok áthidalása, hogy ez az elképzelés a világ minden országában támogatásra találjon. Ebből következik az, hogy a kezdeményező országok teljességgel nyíltak, elfogadnak minden olyan építő jellegű javaslatot, amely a fenti gondolat, koncepció konkretizálására és bővítésére vonatkozik. Horn Gyula hangsúlyozta, hogy az elkövetkező időszakban megkülönböztetett figyelmet kell szentelni azoknak a konkrét kérdéseknek, amelyek az egyes országok érdekei és az emberiség globális problémái kölcsönhatáEgyenletes színvonalúnak, hullámhegyektől vagy hullámvölgyektől mentesnek alig nevezhető iá Szovjetuniót és Franciaországot összekötő, kiterjedt történelmi gyökerekkel rendelkező, és napjainkban is rendkívül szerteágazó kapcsolatrendszer, egy dolog lazonban bizonyos: a kétoldalú viszony napi állásától, az időnként esetleg felszínre kerülő nézetkülönbségektől függetlenül a Párizs és Moszkva közötti dialógus hagyományosan jelentős tényezője kontinensünk politikai összképének. Érthető tehát az a közfigyelem, amely a francia— szovjet csúcsdiplomácia újabb állomását, Jacques Chirac miniszterelnök most kezdődő látogatását megelőzte. A megfigyelők rámutattak, hogy az elmúlt időben több szempontból hűvösebbé vált a két Qrszág viszonya, nemegyszer ellentmondásokat szül a sajátos párizsi „társbérlet" (vagyis a kormányfő és a szocialista párti Mitterrand államfő esetenkénti szembekerülése) és kedvezőtlen hatással jártak a Párizsban hangoztatott „kémvádak” is. A vélemény- különbségek azonban — mutatott rá a látogatás előestéjén például az APN hír- ügynökség kommentárja — semmit nem változtatnak a rendszeres, magas szintű takar —, hogy megváltozott a társadalmi légkör. Szinte szemünk láttára bontakozik ki a szovjet emberek társadalmi és politikai aktivitása, Az emberek érdekeltekként vesznek részt a társadalom ügyeinek intézésében, bátran és tevékenyen vetik fel, vitatják meg az előrelépéssel összefüggő gondokat. Miután átgondolt politikát dolgoztunk ki, a munkát most gyakorlati síkra kell terelni, az elfogadott döntések megvalósítására kell összpontosítani. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy egyes helyeken gyengült a rend és a fegyelem ellenőrzése. Hamarosan összeül a Központi Bizottság. A tanácskozás fő célja: befejezni az ország egységes gazdaságirányítási rendszerének kialakítását. Az országos társadalmi vita nyomán a testület áttekinti a vállalatokra vonatkozó törvénytervezetet, és megvitatja a minisztertanács, valamint az ágazatcsoportokat irányító szervei, az állami tervbizottság, az anyag- és műszaki ellátási bizottság, továbbá a minisztériumok és más főhatóságok munkája átalakításának kérdéseit. Meg kell teremteni a korszerű gazdaság átfogó irányítási rendszerének politikai, gazdasági és jogi sával kapcsolatosak, amelyek mindannyiunkat érintenek a gyakorlatban. Ezek a fegyverkezés elleni harc, a világűr, a világgazdaság problémái vagy pedig a nemzetközi terrorizmus ellen vívott küzdelem stb. Az ez irányú munkát nagyon fontosnak ítéljük mind az ENSZ-ben, mind pedig más nemzetközi szervezetekben. A biztonsági koncepció célja nem a világszervezet szerepének gyengítése, hanem éppen ellenkezőleg, az ENSZ erősítése, sőt több területen a nemzetiközi szervezet jelentőségének és befolyásának növelése. Egy kérdésre válaszolva Horn Gyula kiemelte, hogy a terrorizmus elleni küzdelem része a nemzetközi bizlálkozók fontosságán, azon a felelősségen, amely az európai és világpolitikai problémák ügyében a két országra hárul. Ilyen kiemelt kérdés (várhatóan a mostani moszkvai csúcs napirendjén is ez szerepel majd az első helyen) a fegyverzetkorlátozás és leszerelés. Közismert, hogy e téren — lévén Franciaország maga is atomhatalom — Párizs állásfoglalása befolyásolhatja a közép-hatótávolságú nukleáris eszközök felszámolásáról folyó megbeszéléseket éppúgy, mint az atomkísérletek betiltására tett szovjet kezdeményezések kilátásait. Emlékezetes az is, hogy a moszkvai javaslatok számos vonatkozásban figyelembe vették a francia (és a brit) atomütőerőre vonatkozó nyugati elképzeléseket. Joggal nehezményezik tehát a szovjet fővárosban, hogy mindeddig nem érkezett hasonlóan konstruktív jellegű válasz a szembenálló tárgyalóféltől. Chirac tárgyalásain nyilvánvalóan e témát is megkülönböztetett figyelemben részesítik. Hogy csupán a vélemények kifejtésére avagy azok közeledésére lehet-e számítani, az jórészt a francia kormányfő „diplomáciai csomagjának” tartalmától függ. Sz. G. feltételeit. A KB-ülés rendkívül jelentős lesz az ország életében. Mindenkinek meg kell értenie — mondotta a továbbiakban —. hogy Bajkonurt hosszú időszakra hozták létre. A Szovjetuniónak nincs szándékában gyengíteni erőfeszítéseit és lemondani a világűr meghódístásában kivívott vezető szerepéről. Az országnak sok hasznot hozott a békés célú űrkutatás, de sokat kell még azon gondolkodni, hogyan lehet még eredményesebb az űrkutatás a tudomány és az egész népgazdaság szempontjából. Bátrabban kell áttérni a kísérletekről a meglévő nehézségek széles körű. gyakorlati célú felhasználására. A főtitkár egyszersmind hangsúlyozta a bajkonuri dolgozók munkájának honvédelmi jelentőségét is. Ezután kifejtette: a békés célú űrkutatást szorgalmazó szovjet politikai irányvonal nem a gyengeség jele, hanem a Szovjetunió békeszerető külpolitikájának megnyilvánulása — mondotta. A Szovjetunió békés célú űrkutatási együttműködést javasol a világközösségnek, a fegyverkezési hajsza, így fellép az űrfegyverkezés ellen, s ez kedvező visszhangra talál az egész világon. tonság megteremtésének, enélkül nem lehet biztosítani annak más elemeit sem. Éppen ezért az egész világ együttműködésére van szükség, minden országnak össze kell fognia a közös célért — amihez az ENSZ, illetőleg más fórumok megfelelő kereteket biztosítanak —, hogy fel lehessen tárni az okokat, s megfelelő intézkedéseket', együttműködési formákat lehessen kimunkálni a következetes harc érdekében. A szocialista országok diplomatái a sajtóértekezleten beszámoltak arról, hogy kétoldalú, illetve többoldalú tárgyalásokon kedvező tapasztalatokat szereztek a kezdeményezés nemzetközi fogadtatásáról. Végezetül utaltak arra is, hogy a mostani tanácskozás szervesen kapcsolódik a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének május végén Berlinben sorra kerülő üléséhez. A harmadik X-en inneni és a valamivel túli fiatalabb nemzedékekhez tartozók tudati és érzelem világában az Európában immár több mint 40 esztendeje élvezett béke — a feszültségi és enyhülési időszakok szabálytalan váltakozása ellenére — tulajdonképpen a „magától értetődő”, természetes állapotot jelenti. Földrészünk eddigi történelmében még soha nem nyúlt ilyen hosszúra a háborúmentes „természetes állapot”. Hogy ez így alakult, az a szocialista közösség három évtizedes szakadatlan politikai és védelmi erőfeszítéseinek is köszönhető. A lengyel fővárosban 1955. május 14-én aláírt sokoldalú barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződés — a Varsói Szerződés — a testvéri szocialista országok számára olyan intézményi kereteket teremtett, amelyek mind magasabb színvonalon, egyre hatékonyabban garantálták — és garantálják — minden résztvevő fél nemzeti biztonságát, egyúttal a kontinentális biztonságot is. Ma már a tárgyilagosan józanul ítélő nyugati politikusok sem vonják kétségbe, hogy a Varsói Szerződés szervezetének életre hívása elkerülhetetlen válaszkényszer, jogos önvédelmi lépés volt egy rendkívül veszélyes, újabb világháborúval fenyegető helyzetben. Hat évvel a NATO megalakítása után, a nyugatnémet újrafelfegy- verzés felgyorsulásának körülményei között a szocialista országoknak nem volt más választásuk, minthogy a béke védelmének egyesített frontját állítsák szembe a háború szervezőinek széles körű frontjával. Ma is gyakran hivatkoznak arra, hogy a Varsói Szerződés szervezete — ellentétben a NATO-val — nem célként született meg, hanem kifejezetten eszközként jelent meg a nemzetközi élet porondján. Eszközszerepe kezdettől fogva két fő irányban bontakozott ki: egyrészt erőinek és eszközeinek összpontosításával kordában tartani, megfékezni a kalandorságra hajlamos legszélsőségesebb nyugati köröket, másrészt lépésről1 lépésre kikövezni az európai kollektív biztonság tető alá hozásához vezető utat. A szerződő felek egyébként már az 1955-ös alapító okmányban leszögezték: amennyiben létrejön az európai békerendszer, a Varsói Szerződés az erre vonatkozó megállapodás hatályba lépésének napján érvényét veszti. Ezzel egyidejűleg természetszerűen a NATO-t is meg kellene szüntetni. Miután azonban a tőkés hatalmak ragaszkodnak a földrészünk keleti és nyugati felét megosztó, egymással szembeállító tömbpolitikájukhoz, s a külső feltételek alapjában véve változatlanok maradtak, a szocialista országok kénytelenek voltak meghosszabbítani az 1985 nyarán lejárt sokoldalú szerződésüket. Ez azonban távolról sem jelenti azt, mintha lemaradtak volna eredeti stratégiai céljaikról, az Európa közepén mesterségesen emelt akadályok fokozatos lebontásáról, mindenekelőtt a kiszámíthatatlan veszélyeket magában hordozó katonai konfrontáló csökkentéséről!', majd megszüntetéséről. A Varsói Szerződés szervezetének legfőbb irányító és koordináló szerve, a Politikai Tanácskozó Testület — amely május végén tartja soros ülését Berlinben — az elmúLt évtizedekben szinte megszámlálhatatlan javaslatot, konstruktív programtervezetet dolgozott ki az államok normális kapcsolatainak helyreállítására, az erőszakról való kölcsönös lemondásra, a két ellentétes koalíció meg nem támadási szerződésének kimunkálására, annak kötelező érvényű kimondására, hogy egymás ellen elsőnek nem vetnek be sem nukleáris, sem pedig hagyományos fegyvereket. Bár e célokat még nem sikerült teljességükben elérni, a rész-sikerek sem lebecsül- hetők, sőt egyik-másik területen igen nagy horderejűek. Az 1970-es évek elején az NSZK és szomszédainak viszonyát rendező „keleti szerződések”, a közép-európai haderők és fegyverzetek redukálását napirendre tűző bécsi tárgyalások 1973-as megkezdése, majd az európai népek életében történelmi mérföldkövet jelentő 1975-ös helsinki csúcstalálkozó egyaránt jelezte, hogy kölcsönös jóakarattal lehetséges a politikai légkör ked• Teátrális fordulat a „lyoni hóhér” perének harmadik napján: a háborús bűnös vádlott közölte, hogy a továbbiakban nem kíván jelen lenni ügyének tárgyalásán, és visszatért a börtönbe. Félórás szünet után a tárgyalás távollétében folytatódott. Barbie nyilvánvalóan jól felkészült erre a jelenetre. Miután befejeződött kihallgatása életpályájáról, még egyszer szót kért. Kis papírlapot vett elő és arról olFegyverbarátság vező megváltoztatása, s a katonai enyhüléshez nélkülözhetetlen bizalom megteremtése. A 35 állam képviselőinek részvételével a múlt évben eredményesen zárult stockholmi konferencián elfogadott dokumentum a bizalmatlanság ködének osz- latásában — bízvást állíthatjuk — felér egy sokat ígérő „frontáttöréssel”. Remélhető, a helsinki folyamatba illeszkedő mostani bécsi utótalálkozó is meghozza majd a maga gyümölcseit. A Varsói Szerződés tagállamai — elsősorban politikai eszközökkel, de a mindenkor megkívánt védelmi felkészültségükkel is alátámasztottan, a hozzávetőleges hadászati egyensúly fenntartásának kényszerítő erejével — mindeddig sikerrel óvták a békét, az emberiséget a pusztító rakéta-nukleáris katasztrófától. Ebben a küzdelemben — mindamellett, hogy valamennyi szövetséges tagállam, így hazánk is vállalja a felelősség arányosan reá eső részét — a Szovjetunió kiemelkedő szerepet játszik. Időszerű felidézni emlékezetünkben a Politikai Tanácskozó Testület 1986 júniusi budapesti ülésén megfogalmazott, a NATO- országokhoz intézett felhívásának kulcsmondatát: „A szövetséges államok síkra- száljnak a leszerelés kérdésének komplex megközelítéséért, azért, hogy a tömeg- pusztító fegyverek felszámolását a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet jelentős csökkentése támasz- sza alá”, mégpedig megbízható és hatékony ellenőrzéssel. Nyugati részről tehát nem lehet semmiféle elfogadható érv a fegyverkezési verseny folytatásának igazolására. Ma már a tőkés országok közvéleménye is egyre inkább tudatára ébred annak, hogy a Varsói Szerződés tagállamai — anyagi-szellemi erőforrásaikat a békés építőmunkára, politikai és gazdasági életük teljes átalakítására koncentrálva — valóban az általános és teljes leszerelést kívánják. Serföző László alezredes vasta fel a francia hatóságo kát és a sajtót vádló nyilatkozatát. Ebben emberrablás áldozatának mondta magát, amennyiben a francia hatóságok szerinte elrabolták őt Bolíviából s ennek az ügynek kivizsgálása most folyik Bolíviában. Pierre Truche főügyész keserűen állapította meg, hogy a kihallgatásnak több formája ismeretes és Barbie kihallgatottjainak 40 éve nem volt módjuk elmenekülni kínzójuk elől. Varsóban tovább folytatják a múlt szombaton szerencsétlenül járt repülőgép ügyének vizsgálatát. A képen: a baleset színhelye a tragédia után pár nappal... A biztonság rendszerének megteremtése hosszú folyamat Szerda esti kommentár Moszkva és Párizs Barbie otthagyta a tárgyalást
