Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-09 / 84. szám

4 Somogyi Néplap 1987. április 9., csütörtök Útrayaló txb-elnököknek Új telefonkönyv Nagyatádon Készül a végleges átjátszó Nagyatádon ma meglehe­tősen körülményes telefo­nálni. Rövidesen azonban változik a helyzet. Zadra- vecz Ferenc, az atádi posta vezetője kérdésünkre el­mondta: sajnos tévesen tá­jékoztatták a lakosságot; a két új, egyenként ezervona­las konténerközpontot két hónapon belül kötik be. A konténerek már állnak a posta épülete mögött, a sze­relők a hétvégeken is dol­goznak. A településen ezzel együtt megváltoznak a hívó­számok, ezért új telefon- könyvet is ki kell bocsátani. Ezt minden előfizető meg­kapja az átállás előtt. Attól kezdve a mentőket 004, a tűzoltókat 005, a rendőrsé­get a 007-es számon lehet majd hívni. Még nem tud­ni, mi lesz a távhívásokat fogadó postai szám. A ka­posvári telefonközpont el­készülte után azonban Nagy­atádot is bekapcsolják a távhívóhálózatba, 83-as kör­zetszámmal. Ez a jövő év végén várható. — Az atádiak közül so­32. Kényes feladataim sora a mennyegzői előkészületek kapcsán még ezer más fontos dologra kiterjedt. Igazán ön­zetlenül vittem véghez min­den tőlem telhetőt. Még az anyakönyvi hivatalban is ki­használtam protekciómat, hogy a Zita által legkedve­zőbbnek ítélt napon, órában és percben hangozzék el a boldogító igen. Továbbá au­tószerelőkről is gondoskod­tam, hogy rögtön cselekedje­nek, ha bármiféle műszaki hiba akasztaná meg Lécs és a megyeszékhely között a legalább negyven gépkocsiból álló nászkaraván gördülé­keny vonulását. Ügyszerete­tem legfelső bizonyítékaként meghallgatást kértem a váro­si rendőrkapitánytól és ki- rimánkodtam nála, hogy a rendkívüli alkalomra dísz­egyenruhás, fehérkesztyűs rendőröket állítson szolgálat­ba a városháza környékén. Előzékenyen megkérdeklőd- te, ne gondoskodjék-e dísz­sorfalról, de én, aki mindig is idegenkedtem a túlzásoktól, e gesztusát udvarias szabadko- zással elhárítottam. Mindezek tetejébe volt még kan várnak telefonra. Re- ményfcedhetnek-e? — kér­deztük Zadravecz Ferencet. — Természetesen. Ma hat­százötven-'hatszázhetven előfizetőnk van. A biztonsá­gos üzemeltetés miatt a két­ezer vonalból még újabb ez­ret bocsátunk a rendelkezé­sükre. A városban az a leg­nagyobb gond, hogy nincs kiépített hálózat; ezt min­denképpen fejleszteni kell. Ismeretes, hogy a postának szűkösek a fejlesztési lehe­tőségei, így a városban még az idén kötvényeket fogunk kibocsátani, a többi telepü­egy kényes misszióm. Illetve kettő, de méginkább három. Fontosságuk sorrendjében nem is tudnék különbséget tenni. Sziklakemény konoksággal vette a fejébe különleges ba­rátom, hogy én legyek a násznagyuk. Ugyanakkor öz­vegy Lipicsné született Ste- fán Zita még sziklakemé- nyebb erőszakossággal ra­gaszkodott hozzá, hogy fia násznagya legyek. Elképzel­tem magam mirtuszos pa­rasztünneplőben, rozmarin- gos-pántlikás pörgekalapban, csőszárú gazdacsizmában és beláttam, hogy ilynemű sze­replésem merő képtelenség. De miképpen győzzem meg erről a makacs érdekelteket? Kellemes meglepetésemre Zi­tát viszonylag könnyen lebe­széltem a lázálmáról, mond­ván neki, hogy miután le­szoktam a tévelygésről és Lángálló Éva remélhetőleg örökre Vásárosnaményben maradt, őt viszont rövid idő múltán törvényes nőmül óhajtanám, mégiscsak fur­csa lenne, ha önnön vőlegé­nye töltené be fia esküvő­jén a násznagyi tisztet. Különleges barátom viszont nem tágított. Nem, és nem. léséhez hasonlóan ez egyéni előfizetőknek 25 000, a közü- leteknek 100 000 forint név- értékben. A kötvényvásár­lóknak meghatározott időn belül felszereljük majd a te­lefont. Az sem titok, hogy a későbbiekben kétszeres igénybevételi díjat számo­lunk föl azoknak, akik nem vásároltak kötvényt, nem előlegezték meg a fejlesztési munkát. — Az elmúlt években ar­ra is volt példa, hogy hetek­re elnémult egy-egy készü­lék, mert nagy viharban elszakadtak a vezetékek. Pedig oda-vissza alapon — a retúr fedezésétől képtelennek bizonyultam eltántorítani — tízszer is leitattuk egymást a szívós győzködésben. Mégsem sikerült kitérnem a kötelező ígéret elől. Ellenszolgáltatás­ként megesküdtem lánya boldogságára, hogy semmi csőszárú rámáscsizma, semmi rozmaringos-pántlikás pörge- kalap. Kényes misszióm harmadi- ka Drága Balázzsal, a nagy­ivó fuvarosgazdával kapcso­latos. Kitűnően ismertem. Sejthető, milyen alapon. Mit tagadjam, a nagyivósága sem teljesen mellékes ismeretsé­günk kitűnőségében, de fő szerepet mégiscsak a szakmai rokonság játszott. Az, hogy ő zabhengeres lóerőkkel dolgo­zott, én meg robbanómotoros járművön, elhanyagolható különbség. De az a különbö­zőség már nem, bogy ez a Drága Balázs nevezetű fuva­rosgazda messze földek leg- förtelmesebb káromkodója volt, szemben az én finy- nyásságig kifinomult modo­rommal. És képzeljék, min­denki ezt a rémes beszédű alakot választotta vőfélyé­nek! Azaz, csak akarta vá­lasztani, mert ez a Drága Balázs odáig vetemedett be­— Az emlékezetes hóvi­hart követően a pécsi igaz­gatóság úgy döntött, hogy egy későbbi fejlesztést meg­gyorsítva rádióláncot alakít ki. Ma Nagyatádról úgy le­het telefonálni, hogy rádión kapcsolatba lépünk Péccsel, s onnan vezetéken érkezik a hívás Kaposvárra. Az átját­szótorony ideiglenesen épült, a végleges torony megépí­tését már elkezdte a 31-es építőipari vállalat. A posta épületének tetejére kerül az új szerkezet. Ezzel párhuza­mosan készül a nagybajomi átjátszó, s így — ugyancsak a kaposvári központ elké­szülte után — közvetlen kapcsolatunk lesz a megye- székhellyel. A jövőben sem­miféle hóvihar nem szakít­hatja meg a kapcsolatot Nagyatád és a megyeszék­hely, illetve a többi telepü­lés között. — Gondolom az automa­tizálással munkahelyek is felszabadulnak. Mi lesz a mostani központosokkal ? — Egyenlőre csak egy munkahely szabadul fel, s mert amúgy is hiányunk van a posta többi terüle­tén, a foglalkoztatás nem le­het gond. Stílusosan új telefonon kellett volna beszélgetnünk, hiszen a posta minden olyan készüléket kicserélt a na­pokban, amely nem alkal­mas a tárcsázásra. Nekem azonban régi készülékem sincs. Sokakkal együtt vá­rom tehát az új rendszer belépését. Ahogy a posta ígéri: két hónapon belül. képzeltségében, hogy még válogatott is. Reám várt a rábeszélés feladata. Az eredmény, ugye, sejt­hetően kézenfekvő; mégsem voltam elégedett tárgyalá­sunk pozitív kimenetelével. Mivel ennek a fuvaros em­bernek úgy csorogtak a szá­járól az undokabbnál undo- kabb rigmusok, mint a hab­zsoló disznó pofájáról a mos­léklé, illedelmesen meg kel­lett kérnem: — Te drága, drága Bazsi Bazsa bazsarózsa ... Ez nem amolyan ganédomb mellett zajló lakodalmi dáridó lesz. Ügy fogd fel a hivatásodat, mintha angyalokkal dúdol- gatnál isten trónusa előtt és az isten után Szent Péter lenne a legkisebb valaki, aki gyönyörködik a vőfélyi ver­seidben. — Ügy lesz, Illéském, csakis úgy lesz. Vivát! —és garanciálisán a markomba csapott a zabhengerekkel működő kolléga. Mindezek tetejébe még egy óriási, hússzor húsz méteres vezérkari sátrat is szereztem kölcsönbe a honvédelmi szö­vetségtől, olyan indoklással, hogy katonaköteles ifjú ké­szül családot alapítani, mi­előtt behívót kapna a haza szolgálatára. Még a sátor helyét is kijelöltem a Lipics- porta legszebb sarkában: a Sirszurdok kezdeténél, ahon­nan igen hamar föl lehet ér­ni a Búshegy legközelebbi púpjára, azaz, Lukáts Imre különleges barátom pincéjé­hez. (Folytatjuk.) A munkahelyeken egyre gyakrabban teszik föl a kér­dést : hogyan védi a szak- szervezet az érdekeiket. A mai körülmények között csak azok a tisztségviselők felelnek meg a követelmé­nyeknek, akik jól ismerik jo­gaikat és kötelességeiket. Az SZMT szakszervezeti is­kolája sokat segít abban, hogy minél több somogyi tisztségviselőt fölkészítsenek. Dr. Rétsági Béla, a szak- szervezeti iskola vezetője az­zal kezdte: az 1985-ben meg­választott több mint húsz­ezer somogyi tisztségviselő közül tizennégyezernek nem volt megfelelő mozgalmi vég­zettsége. Az SZMT iskolája abban vállal nagy szerepet, hogy használható és friss is­mereteket adjon nekik, hi­szen fölkészültségüktől függ, sikerül-e emelni a szakszer­vezeti munka színvonalát. — Hányán tanulnak ebben az oktatási évben? — Az SZMT mintegy hat­százhetven tisztségviselő kép­zését tervezte. Ha ide szá­mítjuk az 1985/86-os évben fölkeszítetteket is, számuk meghaladja az ezerhatszázat. A bentlakásos tanfolyamo­kat a KISZ képzési központ­jában tartjuk, a többit pe­dig az SZMT székházában. Sokan tanultak itt a külön­böző területek felelőseitől a bizalmiakig. Most még tart az szb-elnöícök tanfolyama. Fontossága miatt nagy lét­számmal szeretnénk meg­szervezni a most megalakult szakszervezeti tagozatok titkárainak fölkészítését. Elismerést érdemel a Medosz, az építők és a va­sasok szakszervezete, aztán a textilművek, a GOV, a Kő­olajvezeték-építő Vállalat, a Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát, mert a legtelje­sebben kihasználja az iskola nyújtotta lehetőségeket. Svajda József, az SZMT titkára arról beszélt, hogy a hallgatók egye igényesebbek. — Az általánosság már nem rédekli az embereket. Minél több érvet, adatot, tényt és jó módszert kell adni nekik az iskolában. A foglalkozások egyébként olyanok, hogy mindenki be­lekérdezhet, közbeszólhat, sőt vitatkozhat az előadóval. Ez bátrabbá teszi a föllépé­süket. Dr. Rétsági Béla elújsá­golta: a munkaidőalap vé­delme érdekében az egyhetes tanfolyamokat úgy rendezik meg, hogy a hallgatók he­Szerdán a Magyar Vörös- kereszt székházában megkez­dődött a vöröskeresztes kere­sőszolgálatok európai érte­kezlete. A Vöröskereszt Nem­zetközi Bizottságának ren­dezvényén 25 európai ország, valamint az Amerikai Egye­sült Államok, Ausztrália és Kanada képviselői vesznek részt. Dr. Gegesi-Kiss Pál aka­démikus, a Magyar Vörös- kereszt elnöke köszöntője után Francois Perez, a Nem­zetközi Vöröskereszt Köz­ponti Keresőszolgálatának vezetője megnyitó beszédében elmondta, hogy a hatnapos tanácskozáson beszámolnak a Vöröskereszt társaságok keresőszolgálatainak tevé­kenységéről, együttműködé­sének eredményeiről, tapasz­talatairól. Megvitatják, hogy az 1982-ben Genfben tartott szemináriumuk ajánlásai — amelyeket kézikönyvben ad­tak ki — milyen mértékben segítették elő a fegyveres konfliktusok, természeti ka­tasztrófák és más okok miatt egymástól elszakadt családta­gok megkeresését, illetve tenként egy napra bejönnek. Eddig hat ilyen tanfolyam volt. Ezt a tisztségviselők, a vállalatok is szívesebben fo­gadják. — A következő tanévben továbblépünk. Tervezzük a levelező és az esti képzést. Az elképzelések szerint a foglalkozások munkaidő után vagy szombaton lesz­nek. Szerdánként tartják a szak- szervezeti elnökök tanfolya­mának foglalkozásait. Né­hány hallgatóval arról be­szélgettem, mit segít nekik a fölkészítés. — Másfél éve vagyok eb­ben a tisztségben — mond­ta Tóth Józsefné, a Tanép szakszervezeti elnöke. — Éppen ezért számomra na­gyon hasznos a tanfolyam. Az szintén, hogy itt kicse­réljük a taasztalatainkat. Ferenc János, az IKV szb- elnöke azzal folytatta: — így eredményesebben tudunk politizálni a bizalmi­akkal együtt, megcáfolni például a légből kapott híre­ket. S ezzel az embereket is megnyerjük, magunk mellé állítjuk... — Amit itt kapunk, azzal valóban odaállhatünk az em­berek elé. Amikor összejö­vünk itt, mindig kialakul a vita, s ez nyíltabbá teszi a munkánkat — egészítette ki Bors István, a boglárlellei költségvetési üzem szb-elnö- ke, a többiek véleményét. —- Sokat jelent, hogy egy- egy napot itt vagyunk he­tenként — így Tóth József­né. — Nem esik ki az em­ber úgy a munkából. S van időnk „megemészteni” is a hallottakat, sőt megtárgyal­ni a munkatársakkal. — Odahaza egymás között értékeljük a tanultakat, s ez összekovácsolja a bizalmi­akat — folytatta Bors István. — Ha ez a nyitottság to­vábbjut, akkor eredményeket hoz a gazdasági munkában is. — Ez a szakszervezet alul­ról kiinduló megújulásához is hozzájárulhat a bizalmiak bevonásával — tette hozzá Ferenc János. — Egy azonban jó lenne a tanfolyamon — szólt köz­be Bors István. — Még több idő kellene a vitára. — Egy téma sincs lezár­va, amikor kijövünk a te­remből — mondta Tóth Jó­zsefné. — Reméljük, a már megkezdett vita befejezésére az utolsó foglalkozáson még lesz lehetőségünk ... Lajos Géza egyesítését, s az üzenetköz­vetítést. Jelenleg a 144 Vörös- kereszt és Vörös Félhold nemzeti társaságnak mintegy kétharmada vesz részt a ke­resőszolgálatban. Hatáskö­rüket azonban különböző­képpen ítélik meg. Némelyek nem tekintik feladatuknak a szociális ügyek intézését. E tanácskozás célja az is, hogy egyeztessék állásfoglalásai­kat, kooperálási lehetőségei­ket. A Magyar Vöröskereszt keresőszolgálatának képvi­selői beszámolnak többek között a 60 Vöröskereszt és Vörösfélhold szervezettel kialakított együttműködés­ről: a II. világháború és az 1956-os események idején el­tűnt személyek megkeresésé­hez, szétszakadt családok egyesítéséhez nyújtanak se­gítséget. Közreműködnek szociális jellegű keresések­ben; kiskorú gyermekek és szüleik újbóli egymásra talá­lásában, külföldön élő szülő gyermektartás kötelezettsé­gének rendezésében. Nagy Jenő GERENCSÉR MIKLÓS Siketet há&dfozaka avagy mit mesél a valódi vőlegény Hatnapos tanácskozás A vöröskeresztes keresőszolgálatok értekezlete Megújuló szak- szervezeti iskola

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents