Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-09 / 84. szám

1987. április 9., csütörtök Somogyi Néplap 5 Városvédők sikerei Gálosfán tanácskozott az országos választmány Díjkiosztó ünnepség Befejeződött a tudományos diákköri konferencia A XVIII. országos tudo­mányos diákköri konferenci­áin bemutatott dolgozatok értékelésével megkezdődött tegnap az összejövetel utol­só napja. Feszült várakozás előzte meg az eredményhir­detést; erre a Kilián György Városi Művelődési Központ­ban került sor. Elsőként dr. Biszterszky Elemér, a Budapesti Műsza­ki Egyetem docense foglalta össze a pedagógiai technoló­giai alszekció munkáját. A negyvennégy dolgozat be­mutatását élénk vita és sok hozzászólás jellemezte. A pályázók felkészültségéről szólva az értékelő kiemelte: a hallgatók széles látókörről, A számítástechnikai okta­tás viszonylag fiatal tan­tárgy oktatási rendszerünk­ben. Az általános iskolák­ban fakultációként oktatják, a gimnáziumokban szintén, a technikumokban azonban kötelező jelleggel. Egy éve működik a szakfelügyelet, illetve augusztustól a szak- tanácsadás, hiszen ezentúl nem az ellenőrzés, hanem a segítés, a tanácsadás válik elsődlegessé. Ennek kapcsán kérdeztük a megyei helyzet­ről Gulyásné Lőrincz Ilona szaktanácsadót, a kaposvári ipari szakközépiskola taná­rát. — Somogy az elsők között volt, ahol bevezették, hogy az első osztályos középisko­lai tanulók kötelező foglal­kozásokon vegyenek részt. Így nincsenek már olyan középiskolások a megyében, akik alapfokon ne ismerked­tek volna meg a számító­géppel. Figyelemre méltó, hogy szinte valamennyi kö­zépiskolában működik szá­mítástechnikai szakkör is. — E tantárgy oktatásában nem rendelkeznek sokéves tapasztalatokkal. Miből ta­nítanak ? — Van egy könyvünk, de ez nem elég, mivel a tan­menetek és a szakmai útmu­tatók is többet kívánnak. A tanárok a szakmunkásképző intézetekben általában ön­kéntesen végzik ezt a mun­kát. Ez nem kötelező, in­kább a szabadidő eltöltésé­nek időigényes módját lá­tom ebben. Ahol kötelező tárgyként oktatják, ott meg­próbálunk összeállítani egy óravázlat-gyűjteményt. Ez tartalmazni fogja a szakmai tudnivalókon túl a módszer­tani „fogásokat” is. Gondo­lunk a tehetséggondozásra: terveink között szerepel, hogy a 3—4. osztályos tanu­lók közül a legjobb ered­ményt elérőket az Eötvös Loránd Tudományegyetem júliusi tehetséggondozó tá­borába küldjük. — Követi-e a tananyag a műszaki fejlődést? — Általában igaz, hogy a Commodore gépeket lassan mindenhol kicserélik a kor­szerűbb PC-gépekre, mivel alapos tudásról tettek bi­zonyságot. Pozsonyi Gabriella, az esztergomi tanítóképző fő­igazgató-helyettese az anya­nyelvi szekció munkáit mél­tatva hangsúlyozta: az ér­deklődés az irodalmi neve­lés felé fordul. A huszonegy dolgozat közül külön is di­csérte Diósi László, Papp Gabriella és Végh József közös munkáját. Lukin László zenei előadó hozzászólásában a viszony­lag kevés számú ének—zene témában írt dolgozatokról szólt. Dr Sass Elemér egye­temi docens Bogdán József dolgozatából (öveges József élete) kiindulva hangsúlyoz­ta a természettudományos egy-egy komolyabb program már nem fér rá a Commo- dorokra. Célunk, hogy ne csak ezekre a gépekre kap­janak ismereteket a tanu­lók, hanem egy általánosan alkalmazható, bármelyik nyelvre alkalmas szemlélet-, illetve gondolkodásmód ala­kuljon ki. Most készül egy tankönyv, abban e szem­pontok figyelembevételével több programnyelvre ké­szülnek az ajánlások. — Evekkel ezelőtt fölve­tették, hogy a számítógép elvonja a gyerekeket a mű­velődés más területeiről. Mi a véleménye erről? — Azt hiszem, ez álprob­léma volt akkor is. A szá­mítógép pontosságra nevel, kitartást igényel, és ma már egyre inkább használják a humán területeken is. Nem elhanyagolható az sem, hogy aki értően szeretné használ­gondolkodás szükségességét tanítóink körében. Mindket­tejük hozzászólásakor része­sei lehettünk a szép magyar beszéd felemelő érzésének — ezt fejezte ki a hallgatók szűnni nem akaró tapsa is. A szomatikus nevelési szek­ció munkáját dr. Nádori László egyetemi tanár is­mertette, kiemelve a vita­készséget és a magas mes­terségbeli tudást. Az ünnepség különdíjak átadásával ért véget. Ezeket többek között a Művelődési Minisztérium, a Somogy Me­gyei Tanács, a megyei KISZ- bizottság, a Kaposgép, a Ba­laton Fűszért adományozta a kiemelkedően szereplő hallgatóknak. ni a gépet, annak igen sokat kell olvasnia, még ha szak- irodalmat is. — Milyen a szakember- ellátottság Somogybán? — Két évvel ezelőtt in­dult egy számítástechnikai kiegészítő szak Debrecen­ben, ezt hárman végezték el a megyéből. Budapesten nappali tagozaton is indult a képzés; jelenleg Somogy- ból ketten végzik az iskolát, de van már ott végzett szakemberünk, így jövőre hét számítástechnikával fog­lalkozó szakos tanár dolgo­zik már. Ez a megyék kö­zötti rangsort figyelembe véve is kiemelkedő. A tár­gyi feltételek tehát megvan­nak. Előrelépést a tartalmi kérdésekben várunk, és sze­retnénk eredményeinkkel is felhívni a figyelmet So- mogyra. B. P. F. Gálosfán tartotta ülését tegnap a Városvédő Egye­sületek Szövetségének vá­lasztmánya. Annak idején Kaposváron vetődött föl a gondolat, hogy országos szö­vetségbe tömörüljenek a magyarországi város- és községvédő, illetve -szépítő egyesületek, s most a ka­posvári vendégül látta az azóta megerősödött szövet­ség vezető testületét. A választmány tanácsko­zott a városvédők győri ta­lálkozójának előkészítéséről, a városvédő ifjúsági tábo­roknak kiosztható pénzről, a szövetség emblémájának tervéről, a nemzetközi kap­csolatok kiépítéséről és egyéb témákról. A megbe­szélés első napirendi pontja a vendéglátó Kaposvári Vá­rosszépítő Egyesület munká­járól szóló tájékoztató volt. Dr. Tarján Lászlóné, az egyesület elnöke számolt be dióhéjban megyeszékhe­lyünk városvédőinek hétéves munkájáról. Elmondta, hogy a kaposvári lokálpatrióták nemcsak az építészeti érté­kéket igyekeznék védeni, ha­Veszélyben a szerelem emlékműve? A Tadzs Mahal legendái Évek óta folyik a vita, mennyi az igazság a Tadzs Mahalt övező legendákban? Csakugyan az örök, sírig tar­tó szerelem emlékműve az in­diai Agrában található cso­dálatos épületegyüttes vagy felül kell vizsgálni szépen hangzó, ám csalóka ismere­teinkét? Az útikönyvek egybeszóló- an Shah Jahan császár nevé­hez kötik a világ építészeti remekművei közt is kiemel­kedő mauzóleumot. Állítólag rajongásig imádott felesége, a tizennegyedik gyermekük szülése közben 1631-ben meg­halt Mumtaz Mahal síremlé­keként építtette húszezer em­berrel huszonhét esztende­ig ... A munkára birodalma legjobb mesterembereit hi­vatta össze, sőt tervei között szerepelt a Jumna folyó túl­partján egy iker épület, egy „Fekete Tadzs” emelése is, hogy harmonikussá tegye a fehér márványcsoda lenyű­göző hatását A szkeptikus szakértők vi­szont kétségbe vonják a császár hű szerelmét és ro­mantikus gyászát, hiszen há­remét nem kevesebb, mint ötezer (!) nő népesítette be. A mogul nem volt jelen nem természetvédelmi tevé­kenységük is kiemelkedő, többet foglalkoznak a nö­vény- és az állat világ védel­mével, mint általában ha­zánk városvédői. A kifejezetten városszépí- tészeti munkáról szólva hangsúlyozta: a kaposváriak a kis lépésék taktikáját vá­lasztották. Az egyesület ala­kulásakor és azután m^g né­hány évig nagyobb terve­ket, célokat hirdetett meg az egylet, de több feladat­ba beletört a bicskája, s ez­zel néha elveszítette hitelét, tömegbázisát. Most kisebb, teljesíthető terveik vannak, s azokat a lehető legszigo­rúbban végre is hajtják. Szóba került így a közterü­leti zsűri munkája, amely­nek során minden egyes új üzlet, vendéglátóhely rek­lámfeliratának, portáljának a tervét felülvizsgálják, s mindaddig nem engedélye­zik, amíg a városképbe il­lőt le nem teszik a tervezők az asztalra. A tapasztalatcsere résztve­vői elismeréssel szóltak a kaposvári egyesület munká­Mumtaz Mahal temetésén sem, s korábban is több időt töltött hadjáratain, mint csa­ládja körében. Mellesleg a Tadzs Mahal épületében ta­lálható egy másik feleség és egy háremhölgy sírja is. Jó néhány régészeti felfe­dezés is ellentmond a Tadzs Mahal körül makacsul fenn­álló hiedelmeknek. Egyre va­lószínűbb, hogy az uralkodó csupán bővített, újjáépített — még ha káprázatos formá­ban is— egy, már korábban e helyszínen magasodó hindu palotát. A „mítoszrombolás”, . a szakemberek közt folyó kö­télhúzás persze mit sem vál­toztat azon a tényen, hogy a Tadzs Mahal földünk egyik legtökéletesebb, páratlan építészeti csodája. Évről évre több millió látogató keresi föl. Érthető tehát, hogy az indiai illetékeseket sem ere­detének felderítése kötötte le az utóbbi időben legin­járólj többen is azt mond­ták: az ország egyik legjob­ban működő városszépítő közössége ez. De a kudar­cokról, illetve a még el nem végzett feladatokról sem hallgattak a választmány tagjai. Ismét fölvetődött a korábban látványosan meg-* hiúsult városvédő ifjúsági építőtábor ügye, s többen kívánták Kaposvárnak: le­gyen ilyen tábora, mert so­kat lendíthet a városvédők ügyén. A főutca új lámpái, az emléktáblák és egyebek is jelzik: a Kaposvári Város­szépítő Egyesület dolgozik, hallatja véleményét. Anyagi erejéhez mérten értékekkel gyarapítja városunkat. E tevékenységet a nyilvános­ság előtt is érdemes és kell dicsérni, miképpen dicsérték az ország távoli részeiből összesereglett vendégek teg­nap. Az elismerés pedig szükséges azért is, mert erőt adhat az egyesület tagjai­nak, s a velük rokonszenve­ző polgároknak a további munkáihoz. L. P. kább, hanem a szépségét, fennmaradását ’ fenyegető, egyre szembeötlőbb tünetek. Ugyanis aligha lehet már szemet hunyni a környezeti ártalmak szaporodó jelei előtt. Az Ágra körzetében működő erőművek és öntö­dék füstje, gőze nem marad hatástalan. Sok kárt okoznak a vandál látogatók is: karco­lások, a faragások rongálása, a falban tündöklő tengernyi féldrágakő kitördelése jelzi áldatlan ténykedésüket. S van más gond is. Elöregedő vas­kapcsok, az áhítatból állított gyertyák lerakódó füstje ... Sürgős beavatkozásra, ki­terjedt védelmi intézkedések­re van tehát szükség, ha az indiai kormányzat eredeti, lenyűgöző pompájában akarja megőrizni a követke­ző generációknak is a hindu­muzulmán architektúra e remekét, amelynek látványa életre szóló, felejthetetlen emlék. Sz. G. ÜZENET Egyre jobban leikébe mart a szóbeszéd. A tényeken ala- pulóak, és a légből kapottak. Halogatta, mindeddig halo­gatta a nagy szembenézést, mert azt gondolta, kényszer- pályára került. Más dolga sincs, mint úgy-ahogy meg­felelni. De ez a születésnap, nohát, ez aztán nem ismert már kegyelmet. Üzenet volt a jövőből és üzenet a múlt­ból. Félúton. Tudta, most már nem lehet álmatlan éj­szakákon lekenyerezni a rosszul megformált napokat, tudta, hogy ez a gyötrődés most már állandósul. A lehetett volna és ami volt... elsuhanó gondolat csupán. Valahol olvasta, va­laki már megfogalmazta, igen, így szólt: a lehetett vol­na, és ami volt, elvont fo­galom, és csak egy kiokoso­dott világban marad meg mint állandó lehetőség. Per­sze, Eliot. De arra már nem emlékezett, hol és mikor ol­vasta, csak az a fájó, keserű érzés maradt meg, lám, lám valahol olvastam én Eliotot is. Meg mást is. Állt az ablak előtt, és be­lebámult a terjeszkedő sö­tétségbe. Igyekezett nem gondolni, sem a háta mö­götti rendetlenségre, sem az előtte felnövekvő semmire. Lehetetlen ott maradni, ahol rádkiáltanak — tűnt föl még­is — lehetetlen nem csókkal álmodni, ölelő karban ká­romkodni. Itt alszom hát, és fáj a hitvány fölébredés. Villanásnyi állóképpé me­revített történések lebegtek kint, az ablak előtt. A nagy remények, a lendület, a le­hettem volna valaki robusz­tus alakja. De hát hová lett a lelki béke, a saját, külön kiegyezés? Apám azt mondta — této­vázott egy gyatra kis gondo­lat — mit is mondott? Szép nagyra nőttél, fiam, vigyázz, hogy megőrizd az emberek emlékezetét. Vigyázok hát, feleltem gyengén, mit sem tudva arról, miről is beszél, de hát honnan gondolhattam volna, hogy az emberek em­lékezete nem a jót őrzi meg? Sötét, sötét volt már az ablak előtt. A test váza fel­itatta ezt a csontig ható fe­keteséget. Áldozat hát, ha kell, legyen az! Vállalom, hogy kifizetem a lakbért (többre sem telik), játszom a gondos férfi lát­szatát, egy ragyogó bonvi- vánt, elcserélném a szerepem az éjszaka is közelről nézhe­tő asszonnyal. Bolond, bo­lond, aki támad. Olyan ez az egész, amikor jégtől csúszós autóúton vezet az ember. Tö­vig nyomja a gázt, legyen minél előbb túl rajta. Ha nincs idő megijedni, sarok mögé bújik a félélem, csont­váz arcával a valóság csak szárnyaló rémület. Elsuhan, vége van. Váltogattam a városokat. Kis falukat, tanyákat. Igye­keztem megfelelni, de a ké­rés mindig más volt. Hová lett, hová lett az üzenet? Az, amit én akartam vinni, fák­lya lobogással, a tüdőbe áramló sós-véráramlással, egy lélegzettel befutni a cél­ba? Kinek üzenek ma, ami­kor már megtanultam vi­gyázzban állni, és fegyelme­zetten bólintani, ha kérdez­nek? Mikor már tudom, a hallgatás is lehet győzelem, s a győzelem ára a hallgatás: elfelejthető és átléphető te­hát a vélemény. Hiányzik az idő, hogy tudjam, se nem felejthetem, se át nem léphettem. Legföljebb, ha, legföljebb, no mondd csak, legföljebb nem fogalmazok. Ügyis eláznak a fejvízben a szavak, s valami korcs, ma­jomszerű türemkedik elő. Ehhez is idő kell, hogy a dolgok, a tények annak lát­szanak, amennyit valóban érnek, s mindezek erőmet kérik, változásomat remélik, hát fellázadok. Most, itt, er­re a percre. Hallgass zenét, s mondd meg, miről szól, legyen a perc kísérője dzsessz, és éj­félkor oldja meg lelked, pontban akkor, amikor az órák mutatója egymáson fekszik, s percekből évek, lá­tomások varázsolhatóak. Per­cek, amiket összeharácso­lunk, bízva az el nem felej­tésben, évek, vidám álmok, amikor látjuk, milyen rugós ló az, aki várromok dilatális ívein idilli módon térdre hulló hívein átgázol. Lám, ámító a tudás, amit megsze­reztünk, szűk folyosón fájó a futás, és lélekszorí­tó az a hat képeslap, amit soha meg nem írtam, soha fel nem adtam. — Üzenet. Ünnepek hi­ánya, ünnepek maradisága. Gyertyák a tortán, és gyer­tyák a fán, koromból égnek egy korba talán. Nem tudok szenvedni az inkarnációban, nem tudok békélni ebben a valóban. Más ez, olyan ide­gen, mintha más csinálná, s csak nézném itt, az ablakon keresztül, mennyire hasonlít, milyen furcsa éra, kiált is felém, szája kitágul, engem vádol __ H át te is? Ki vagy te? Megfelelni, és elégni, igen, a sűrű hóesésben! Emberek emlékezetét őrizni ebben az elesésben. Azt mondjátok, rossz vagyok, buta, ostoba! Szörnyűbb, hogy azt hiszem, bennem van a hiba. Megoldás lehet az, ha csuk­lóba vág a betört ablaküveg, s a párbeszéd, amikor én mondom el mi az, ami fáj neked. Klie Ágnes Korszerű művelődés és a számítógép

Next

/
Thumbnails
Contents