Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-09 / 84. szám
1987. április 9., csütörtök Somogyi Néplap 5 Városvédők sikerei Gálosfán tanácskozott az országos választmány Díjkiosztó ünnepség Befejeződött a tudományos diákköri konferencia A XVIII. országos tudományos diákköri konferenciáin bemutatott dolgozatok értékelésével megkezdődött tegnap az összejövetel utolsó napja. Feszült várakozás előzte meg az eredményhirdetést; erre a Kilián György Városi Művelődési Központban került sor. Elsőként dr. Biszterszky Elemér, a Budapesti Műszaki Egyetem docense foglalta össze a pedagógiai technológiai alszekció munkáját. A negyvennégy dolgozat bemutatását élénk vita és sok hozzászólás jellemezte. A pályázók felkészültségéről szólva az értékelő kiemelte: a hallgatók széles látókörről, A számítástechnikai oktatás viszonylag fiatal tantárgy oktatási rendszerünkben. Az általános iskolákban fakultációként oktatják, a gimnáziumokban szintén, a technikumokban azonban kötelező jelleggel. Egy éve működik a szakfelügyelet, illetve augusztustól a szak- tanácsadás, hiszen ezentúl nem az ellenőrzés, hanem a segítés, a tanácsadás válik elsődlegessé. Ennek kapcsán kérdeztük a megyei helyzetről Gulyásné Lőrincz Ilona szaktanácsadót, a kaposvári ipari szakközépiskola tanárát. — Somogy az elsők között volt, ahol bevezették, hogy az első osztályos középiskolai tanulók kötelező foglalkozásokon vegyenek részt. Így nincsenek már olyan középiskolások a megyében, akik alapfokon ne ismerkedtek volna meg a számítógéppel. Figyelemre méltó, hogy szinte valamennyi középiskolában működik számítástechnikai szakkör is. — E tantárgy oktatásában nem rendelkeznek sokéves tapasztalatokkal. Miből tanítanak ? — Van egy könyvünk, de ez nem elég, mivel a tanmenetek és a szakmai útmutatók is többet kívánnak. A tanárok a szakmunkásképző intézetekben általában önkéntesen végzik ezt a munkát. Ez nem kötelező, inkább a szabadidő eltöltésének időigényes módját látom ebben. Ahol kötelező tárgyként oktatják, ott megpróbálunk összeállítani egy óravázlat-gyűjteményt. Ez tartalmazni fogja a szakmai tudnivalókon túl a módszertani „fogásokat” is. Gondolunk a tehetséggondozásra: terveink között szerepel, hogy a 3—4. osztályos tanulók közül a legjobb eredményt elérőket az Eötvös Loránd Tudományegyetem júliusi tehetséggondozó táborába küldjük. — Követi-e a tananyag a műszaki fejlődést? — Általában igaz, hogy a Commodore gépeket lassan mindenhol kicserélik a korszerűbb PC-gépekre, mivel alapos tudásról tettek bizonyságot. Pozsonyi Gabriella, az esztergomi tanítóképző főigazgató-helyettese az anyanyelvi szekció munkáit méltatva hangsúlyozta: az érdeklődés az irodalmi nevelés felé fordul. A huszonegy dolgozat közül külön is dicsérte Diósi László, Papp Gabriella és Végh József közös munkáját. Lukin László zenei előadó hozzászólásában a viszonylag kevés számú ének—zene témában írt dolgozatokról szólt. Dr Sass Elemér egyetemi docens Bogdán József dolgozatából (öveges József élete) kiindulva hangsúlyozta a természettudományos egy-egy komolyabb program már nem fér rá a Commo- dorokra. Célunk, hogy ne csak ezekre a gépekre kapjanak ismereteket a tanulók, hanem egy általánosan alkalmazható, bármelyik nyelvre alkalmas szemlélet-, illetve gondolkodásmód alakuljon ki. Most készül egy tankönyv, abban e szempontok figyelembevételével több programnyelvre készülnek az ajánlások. — Evekkel ezelőtt fölvetették, hogy a számítógép elvonja a gyerekeket a művelődés más területeiről. Mi a véleménye erről? — Azt hiszem, ez álprobléma volt akkor is. A számítógép pontosságra nevel, kitartást igényel, és ma már egyre inkább használják a humán területeken is. Nem elhanyagolható az sem, hogy aki értően szeretné használgondolkodás szükségességét tanítóink körében. Mindkettejük hozzászólásakor részesei lehettünk a szép magyar beszéd felemelő érzésének — ezt fejezte ki a hallgatók szűnni nem akaró tapsa is. A szomatikus nevelési szekció munkáját dr. Nádori László egyetemi tanár ismertette, kiemelve a vitakészséget és a magas mesterségbeli tudást. Az ünnepség különdíjak átadásával ért véget. Ezeket többek között a Művelődési Minisztérium, a Somogy Megyei Tanács, a megyei KISZ- bizottság, a Kaposgép, a Balaton Fűszért adományozta a kiemelkedően szereplő hallgatóknak. ni a gépet, annak igen sokat kell olvasnia, még ha szak- irodalmat is. — Milyen a szakember- ellátottság Somogybán? — Két évvel ezelőtt indult egy számítástechnikai kiegészítő szak Debrecenben, ezt hárman végezték el a megyéből. Budapesten nappali tagozaton is indult a képzés; jelenleg Somogy- ból ketten végzik az iskolát, de van már ott végzett szakemberünk, így jövőre hét számítástechnikával foglalkozó szakos tanár dolgozik már. Ez a megyék közötti rangsort figyelembe véve is kiemelkedő. A tárgyi feltételek tehát megvannak. Előrelépést a tartalmi kérdésekben várunk, és szeretnénk eredményeinkkel is felhívni a figyelmet So- mogyra. B. P. F. Gálosfán tartotta ülését tegnap a Városvédő Egyesületek Szövetségének választmánya. Annak idején Kaposváron vetődött föl a gondolat, hogy országos szövetségbe tömörüljenek a magyarországi város- és községvédő, illetve -szépítő egyesületek, s most a kaposvári vendégül látta az azóta megerősödött szövetség vezető testületét. A választmány tanácskozott a városvédők győri találkozójának előkészítéséről, a városvédő ifjúsági táboroknak kiosztható pénzről, a szövetség emblémájának tervéről, a nemzetközi kapcsolatok kiépítéséről és egyéb témákról. A megbeszélés első napirendi pontja a vendéglátó Kaposvári Városszépítő Egyesület munkájáról szóló tájékoztató volt. Dr. Tarján Lászlóné, az egyesület elnöke számolt be dióhéjban megyeszékhelyünk városvédőinek hétéves munkájáról. Elmondta, hogy a kaposvári lokálpatrióták nemcsak az építészeti értékéket igyekeznék védeni, haVeszélyben a szerelem emlékműve? A Tadzs Mahal legendái Évek óta folyik a vita, mennyi az igazság a Tadzs Mahalt övező legendákban? Csakugyan az örök, sírig tartó szerelem emlékműve az indiai Agrában található csodálatos épületegyüttes vagy felül kell vizsgálni szépen hangzó, ám csalóka ismereteinkét? Az útikönyvek egybeszóló- an Shah Jahan császár nevéhez kötik a világ építészeti remekművei közt is kiemelkedő mauzóleumot. Állítólag rajongásig imádott felesége, a tizennegyedik gyermekük szülése közben 1631-ben meghalt Mumtaz Mahal síremlékeként építtette húszezer emberrel huszonhét esztendeig ... A munkára birodalma legjobb mesterembereit hivatta össze, sőt tervei között szerepelt a Jumna folyó túlpartján egy iker épület, egy „Fekete Tadzs” emelése is, hogy harmonikussá tegye a fehér márványcsoda lenyűgöző hatását A szkeptikus szakértők viszont kétségbe vonják a császár hű szerelmét és romantikus gyászát, hiszen háremét nem kevesebb, mint ötezer (!) nő népesítette be. A mogul nem volt jelen nem természetvédelmi tevékenységük is kiemelkedő, többet foglalkoznak a növény- és az állat világ védelmével, mint általában hazánk városvédői. A kifejezetten városszépí- tészeti munkáról szólva hangsúlyozta: a kaposváriak a kis lépésék taktikáját választották. Az egyesület alakulásakor és azután m^g néhány évig nagyobb terveket, célokat hirdetett meg az egylet, de több feladatba beletört a bicskája, s ezzel néha elveszítette hitelét, tömegbázisát. Most kisebb, teljesíthető terveik vannak, s azokat a lehető legszigorúbban végre is hajtják. Szóba került így a közterületi zsűri munkája, amelynek során minden egyes új üzlet, vendéglátóhely reklámfeliratának, portáljának a tervét felülvizsgálják, s mindaddig nem engedélyezik, amíg a városképbe illőt le nem teszik a tervezők az asztalra. A tapasztalatcsere résztvevői elismeréssel szóltak a kaposvári egyesület munkáMumtaz Mahal temetésén sem, s korábban is több időt töltött hadjáratain, mint családja körében. Mellesleg a Tadzs Mahal épületében található egy másik feleség és egy háremhölgy sírja is. Jó néhány régészeti felfedezés is ellentmond a Tadzs Mahal körül makacsul fennálló hiedelmeknek. Egyre valószínűbb, hogy az uralkodó csupán bővített, újjáépített — még ha káprázatos formában is— egy, már korábban e helyszínen magasodó hindu palotát. A „mítoszrombolás”, . a szakemberek közt folyó kötélhúzás persze mit sem változtat azon a tényen, hogy a Tadzs Mahal földünk egyik legtökéletesebb, páratlan építészeti csodája. Évről évre több millió látogató keresi föl. Érthető tehát, hogy az indiai illetékeseket sem eredetének felderítése kötötte le az utóbbi időben leginjárólj többen is azt mondták: az ország egyik legjobban működő városszépítő közössége ez. De a kudarcokról, illetve a még el nem végzett feladatokról sem hallgattak a választmány tagjai. Ismét fölvetődött a korábban látványosan meg-* hiúsult városvédő ifjúsági építőtábor ügye, s többen kívánták Kaposvárnak: legyen ilyen tábora, mert sokat lendíthet a városvédők ügyén. A főutca új lámpái, az emléktáblák és egyebek is jelzik: a Kaposvári Városszépítő Egyesület dolgozik, hallatja véleményét. Anyagi erejéhez mérten értékekkel gyarapítja városunkat. E tevékenységet a nyilvánosság előtt is érdemes és kell dicsérni, miképpen dicsérték az ország távoli részeiből összesereglett vendégek tegnap. Az elismerés pedig szükséges azért is, mert erőt adhat az egyesület tagjainak, s a velük rokonszenvező polgároknak a további munkáihoz. L. P. kább, hanem a szépségét, fennmaradását ’ fenyegető, egyre szembeötlőbb tünetek. Ugyanis aligha lehet már szemet hunyni a környezeti ártalmak szaporodó jelei előtt. Az Ágra körzetében működő erőművek és öntödék füstje, gőze nem marad hatástalan. Sok kárt okoznak a vandál látogatók is: karcolások, a faragások rongálása, a falban tündöklő tengernyi féldrágakő kitördelése jelzi áldatlan ténykedésüket. S van más gond is. Elöregedő vaskapcsok, az áhítatból állított gyertyák lerakódó füstje ... Sürgős beavatkozásra, kiterjedt védelmi intézkedésekre van tehát szükség, ha az indiai kormányzat eredeti, lenyűgöző pompájában akarja megőrizni a következő generációknak is a hindumuzulmán architektúra e remekét, amelynek látványa életre szóló, felejthetetlen emlék. Sz. G. ÜZENET Egyre jobban leikébe mart a szóbeszéd. A tényeken ala- pulóak, és a légből kapottak. Halogatta, mindeddig halogatta a nagy szembenézést, mert azt gondolta, kényszer- pályára került. Más dolga sincs, mint úgy-ahogy megfelelni. De ez a születésnap, nohát, ez aztán nem ismert már kegyelmet. Üzenet volt a jövőből és üzenet a múltból. Félúton. Tudta, most már nem lehet álmatlan éjszakákon lekenyerezni a rosszul megformált napokat, tudta, hogy ez a gyötrődés most már állandósul. A lehetett volna és ami volt... elsuhanó gondolat csupán. Valahol olvasta, valaki már megfogalmazta, igen, így szólt: a lehetett volna, és ami volt, elvont fogalom, és csak egy kiokosodott világban marad meg mint állandó lehetőség. Persze, Eliot. De arra már nem emlékezett, hol és mikor olvasta, csak az a fájó, keserű érzés maradt meg, lám, lám valahol olvastam én Eliotot is. Meg mást is. Állt az ablak előtt, és belebámult a terjeszkedő sötétségbe. Igyekezett nem gondolni, sem a háta mögötti rendetlenségre, sem az előtte felnövekvő semmire. Lehetetlen ott maradni, ahol rádkiáltanak — tűnt föl mégis — lehetetlen nem csókkal álmodni, ölelő karban káromkodni. Itt alszom hát, és fáj a hitvány fölébredés. Villanásnyi állóképpé merevített történések lebegtek kint, az ablak előtt. A nagy remények, a lendület, a lehettem volna valaki robusztus alakja. De hát hová lett a lelki béke, a saját, külön kiegyezés? Apám azt mondta — tétovázott egy gyatra kis gondolat — mit is mondott? Szép nagyra nőttél, fiam, vigyázz, hogy megőrizd az emberek emlékezetét. Vigyázok hát, feleltem gyengén, mit sem tudva arról, miről is beszél, de hát honnan gondolhattam volna, hogy az emberek emlékezete nem a jót őrzi meg? Sötét, sötét volt már az ablak előtt. A test váza felitatta ezt a csontig ható feketeséget. Áldozat hát, ha kell, legyen az! Vállalom, hogy kifizetem a lakbért (többre sem telik), játszom a gondos férfi látszatát, egy ragyogó bonvi- vánt, elcserélném a szerepem az éjszaka is közelről nézhető asszonnyal. Bolond, bolond, aki támad. Olyan ez az egész, amikor jégtől csúszós autóúton vezet az ember. Tövig nyomja a gázt, legyen minél előbb túl rajta. Ha nincs idő megijedni, sarok mögé bújik a félélem, csontváz arcával a valóság csak szárnyaló rémület. Elsuhan, vége van. Váltogattam a városokat. Kis falukat, tanyákat. Igyekeztem megfelelni, de a kérés mindig más volt. Hová lett, hová lett az üzenet? Az, amit én akartam vinni, fáklya lobogással, a tüdőbe áramló sós-véráramlással, egy lélegzettel befutni a célba? Kinek üzenek ma, amikor már megtanultam vigyázzban állni, és fegyelmezetten bólintani, ha kérdeznek? Mikor már tudom, a hallgatás is lehet győzelem, s a győzelem ára a hallgatás: elfelejthető és átléphető tehát a vélemény. Hiányzik az idő, hogy tudjam, se nem felejthetem, se át nem léphettem. Legföljebb, ha, legföljebb, no mondd csak, legföljebb nem fogalmazok. Ügyis eláznak a fejvízben a szavak, s valami korcs, majomszerű türemkedik elő. Ehhez is idő kell, hogy a dolgok, a tények annak látszanak, amennyit valóban érnek, s mindezek erőmet kérik, változásomat remélik, hát fellázadok. Most, itt, erre a percre. Hallgass zenét, s mondd meg, miről szól, legyen a perc kísérője dzsessz, és éjfélkor oldja meg lelked, pontban akkor, amikor az órák mutatója egymáson fekszik, s percekből évek, látomások varázsolhatóak. Percek, amiket összeharácsolunk, bízva az el nem felejtésben, évek, vidám álmok, amikor látjuk, milyen rugós ló az, aki várromok dilatális ívein idilli módon térdre hulló hívein átgázol. Lám, ámító a tudás, amit megszereztünk, szűk folyosón fájó a futás, és lélekszorító az a hat képeslap, amit soha meg nem írtam, soha fel nem adtam. — Üzenet. Ünnepek hiánya, ünnepek maradisága. Gyertyák a tortán, és gyertyák a fán, koromból égnek egy korba talán. Nem tudok szenvedni az inkarnációban, nem tudok békélni ebben a valóban. Más ez, olyan idegen, mintha más csinálná, s csak nézném itt, az ablakon keresztül, mennyire hasonlít, milyen furcsa éra, kiált is felém, szája kitágul, engem vádol __ H át te is? Ki vagy te? Megfelelni, és elégni, igen, a sűrű hóesésben! Emberek emlékezetét őrizni ebben az elesésben. Azt mondjátok, rossz vagyok, buta, ostoba! Szörnyűbb, hogy azt hiszem, bennem van a hiba. Megoldás lehet az, ha csuklóba vág a betört ablaküveg, s a párbeszéd, amikor én mondom el mi az, ami fáj neked. Klie Ágnes Korszerű művelődés és a számítógép
