Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-07 / 82. szám
1987. április 7., kedd Somogyi Néplap 5 Mindig van valami szép Először Andrea csodálkozó, kék szeme állított meg a lépcsőházban, majd Tamással és Terivel is megismerkedtem. Mintha csak a születési sorrendjük, életkoruk alapján találkoztunk volna. Műveltek, jól neveltek és szépek a Markó gyerekek Barcson. Édesanyjuk egyedül neveli őket. Megkértem, hogy beszéljen a családjáról. Nehezen, de mégiscsak beleegyezett. A Markó család Barcson lakik két szobában egy bérház második emeletén. Az édesanya, Markóné Szabó Irén szőke fiatalasszony, akit nagyobbik lánya nővérének is nézhetnénk. Talán csak a szeme alatti néhány ránc árulkodik arról, hogy egyedül maradt társa italozása miatt, mint ahogy már sokan. Mindennapjaikról, kezdeti elviselhetetlen nehézségeikről nem lehet érzelmek nélkül, elfogulatlanul számot adni.. — Nagy családban nőttem fel — mondta Markóné —. öten vagyunk testvérek, számomra természetes volt, hogy a családi élet legnagyobb örömei így élhetők át. Hasonló elképzeléseim voltak a saját házasságomról is, így mentem férjhez. A három gyerek tudatosan vállalt, akart és várt gyerek volt nálam. Sajnos nem úgy sikerült minden, ahogy elterveztem. Most már gyermekeimmel együtt túl vagyunk a nehezén. — Hogy mi volt nehéz? fi lalatánál ismerik a család helyzetét, ezért Markónénak is segélyt, támogatóst biztosítanak, mint minden nagy- családos, illetve gyermekét egyedül nevelő szülő számára. A család hétköznapjai sok mindent elárulnak. Markóné reggel fél ötkor kel. Hatra megy dolgozni, így van még ideje, hogy a gyerekek reggelijét, tízóraiját elkészítse. Még a táskák gyors ellenőrzésére is sor kerühet. A gyerekek addig is rendbe teszik a lakást. Az anya délután fél három körül ér haza. Érkezési sorrendben „beszámoltatja” a gyerekeket az iskolában történtekről. Ha elvégezték az iskolai feladatokat, sok mindenben számíthat a segítségükre. Andi a kukta és a bevásárló, Tomi a főszerelő, Teri a lakásfelelős. Bármikor érkezhet váratlan vendég, rendet és tisztaságot talál. Az estéket tv-nézéssel, társasjátékkal, olvasással töltik. — Gyakran sütünk süteményt. mindannyian szeretjük. De az igazi süteményevő a Tomi — mondjg Markóné. Féltékenység, irigység nincs a családban, de nem is lehet. Mindhárom gyerek egyforma az egymásra fordított szeretetben. Még akkor is így van ez, ha a nagylányommal, Terivel csaknem barátnői viszonyban vagyunk. Szeretetben — úgy érzem — talán többet is tudunk egymásnak biztosítani, mint más családban. Ezen kívül az összetartozás nagyon erős érzését is nyújtjuk egymásnak, s ez nyugodt családi légkörrel párosul. Mindent megünnepelünk, névnapot, születésnapot, karácsonyt, húsvétot. Az ajándékozást fontosnak tartjuk, mindenki maga készít ajándékot az ünnepelt számára. Markóné tudja, hogy gyerekeinek szükségük van rá, felelős értük. Mindig történik valami apróság, ami nagyon szép. s ami új erőt ad a következő naphoz. Nagy Sándor Nehéz volt anyagilag újra a semmiből indulni. Nehéz volt az a hónap, amikor 113 forint tartásdíjat kaptam a három gyerekre! Nehéz volt elviselni néhány ember gonosz- kodását, akik szándékosan próbálták megkeseríteni a másik életét. — Most sem könnyű kijönni a négytagú családnak egy fizetésből úgy, hogy mindhárom gyerek tanul. Andi általános iskolába jár, Tomi szakmunkásképzős, Teri szakközépiskolába jár. Jó beosztással, átgondolt igények mellett azonban biztosítani lehet mindazt, amit más családban el tudnak érni. Természetesnek vesszük, hogy luxusigényeink nem lehetnek. Éppen ezért valamennyien jobban tudjuk értékelni azokat a dolgokat, amit megszerzőnk, és ami másnak esetleg mindennapos. Markóé nehéz fizikai munkát végez a KEMIKÁL Barcsi Gyárában. Közgazdasági érettségije van. A tanács rendszeres nevelési segélyt állapított meg a számára. A munkától sosem félt. Minden lehetséges plusz munkát, túlórázást vállal, amivel a család bevételét növelheti. Vál(3=^4 30. Ahhoz viszont ragaszkodnom kellett, hogy legalább egy teljes hétvégére, szombatra és vasárnapra tegye szabaddá magát, budapesti kirándulás céljából. Elképzelésem mellett nem erőszakoskodtam különösebben, választékos tervem mégis osztatlan lelkesedést váltott ki a meghívók művészi nívóját illetően. Szó se róla, akadt a megyeszékhelyen néhány giccs- őr, aki puszilkodó gerlepá- rokkal, meg förmedvénnyel felérő girlandos virágmintákba helyezett, egymásba fonódó karikagyűrűkkel csúfított meghívókat gyártott a jámbor falusi nép bolondí- tásána. Én eltökéltem, hogy esztétikában is a jóízlés harcosa maradok az utolsó leheletemig. Megmagyaráztam özvegy Lipics Gáborné született Stefán Zitának: — Nézd, csókolózó kis gerlepárom. Szó se róla, ezek a helyi ócskaságok, amiket errefelé esküvői meghívóknak csúfolnak, talán megfelelnek ide a szomszéd faluba, Lapuházára Józsi néninek. Üsse kavics, elhiszem. Juliska bácsi se háborodna föl a rikítóan csúf girlandok miatt a másik szomszéd faluban, Galócavölgyben. De küldhetsz ilyen meghívót Cecília nagy- nénédnek Hannoverbe? Rá mernéd bízni a Par Avianra az ilyen vidéki szánalmassá- got, hogy értesítsed Sydneyben élő Flórián nagybátyádat a nagy eseményről? Gondolj Stefán Istvánra, a tulajdon édes testvéredre, aki moteltulajdonos Kalifornia fővárosában, Sacramentoban, meg a másik Stefán Istvánra, az unokaöcsédre, aki meg emeletes buszokat vezet Londonban! Nagyot fordult a világ, csókolózó gerlepárom! Mélyedj el egy kicsit: nem is olyan régen, amikor még istállólámpával járt át ultizni téli estéken Flórián nagybátyád a komájához a harmadik szomszédba, mindig morgolódott, hogy milyen messze lakik ez a Bús Ferkó. Most meg fogja magát ott Sydneyben, azt mondja, na átugrok teázni ide Londonba a Pista öcsémhez. Mi az a husZonegyezer-kétszázkilenc- ven kilométer! Ripsz-ropsz, repülök egyet, máris löncsö- lünk és még istállólámpa se kell hozzá! Szűkszavú, ám szilárdan megalapozott érveimtől zaklatott lett a rátarti Zita. Csakugyan, a fényes lakodalom érdekében semmi áldozattól vissza nem rettent. — Nagyon igazad van, de mit tegyek! — tépelődött. — Lenne valami kivezető elképzelésed? Másom se volt. Alig vártam, hogy segélykérőn két kézzel kapaszkodjon belém, őzike, vagyis hát Éva l’An- gela vetkőző dalművésznő távolléte, Vásárosnamény messzesége boldog megnyugvásba ringatta — gyengéd karjaim által — a különben betegesen és alaptalanul féltékeny Zitát. Különösen azóta lüktetett irántam oly kitüntető bizalommal az a forró pulzusa, hogy szívemre tett kézzel megesküdtem neki: immár semmi közöm Lángálló Évához. Kiábrándultam a könnyű műfajból, mert mit ér az olyan nő, akit minden perverz férfi pucéran láthat a zsebmetszéssel felérő beléptidíj ellenében. Ekkora harmónia tudatában, meg Vásárosnamény tényleges távolsága miatt veszélytelenül felvázolhattam Zitának ötletes elgondolásomat. — Képzeld, csókolózó kis gerlepárom: könnyekben fog úszni az érzelmi viharoktól Flórián bácsikád ott a mesz- szi Sydneyben, amikor megpillantja nagyra nőtt magzatodat és annak szíve választottját az Országház lépcsőjén, a két oroszlán között. Mekkora szenzáció lesz a kaliforniai Sacramentoban, ha ott a kietlen Sierra Nevada oldalában látni fogják a világszép Lánchidat, rajta az ölelésben egybeforrt Gábort és Ildikót! Előre félek, nehogy karambolozzon a londoni emeletes busszal a másik Stefán István, ha elköveti azt a könnyelműséget, hogy vezetés közben fog meghatódni, amint el-elnéze- geti a szerelmespárt a Hősök terén, a hét vezér szoborcsoportja előtt, csókmág- nessel összetapasztott álla- pontban! (Folytatjuk) TV-NÉZÖ Változatok a tavaszra Nemcsak az arcunkon, a bőrünkön éreztük, hogy a rügyfakasztó április széllel meghozta a tavaszt. Népdalunkban vizet áraszt e vár- vavárt évszak, a televízió bőséges, változatos programot nyújtott. Kedd: Nyolc évszak. Még mindig nem tudom, hogy hűséges maradok-e a nyolc- részes sorozathoz. Miskolczi Miklós és Szabó György, a sorozat írói nem győztek meg arról, hogy föltétien filmükre kell áldoznom ezen a napon az estémet. Várko- nyi Gáborban mintha fölébredt volna a nosztalgia az Egy férfi és egy nő című sikerfilm iránt. Úgy rendezte a sorozat második részét, hogy eszünkbe jusson a hatvanas évek Trantignan-ja. Szerda: Az öreg tekintetes semmit sem öregedett. Gárdonyi Géza regénye nyomán Munkácsi Miklós és Zahora Márta ma is eleven témát villantott föl. A főszerepben Mádi Szabó Gábor remekelt. Ezzel a tévéjátékkal mintha adósságot törlesztett volna a televízió. Gárdonyi nemcsak azt mutatta meg, hogy mivel járt hazánkban a polgárosodás, hanem napjainkban is aktuális féltő szerete- te a humánum iránt. Csütörtökön a Telefere igazában nem tetszett. Vitraynem tudott miit kezdeni Cey-Bert Gyula pszieho-gasztronómus- sal. Hogy leplezze magát a riporter, komolytalankodva már-már a nevetségességig „feszítette” a húrt. Péntek. Az ünnep előestéje. Hubay Egy szerelem három éjszakája című zenés játékát tűzte műsorára a televízió. A megifjodott szereplőgárda nemzedéki hittel vallott a történelmi korról. A dramaturg Ruitner Sándor mondta: — Igen. ez volt az ifjúság ... — emlékszik Hubay Miklós, Vas István és Ránki György: de mi tudjuk, érezzük, hogy a „volt” ebben a sorban nemcsak arra a bizonyos történelmi ifjúságra vonatkozik, hanem a miénkre is. A történelemidéző zenés játékot Félix László rendezte. Az első magyar nyelvemléktől napjainkig szóló történelmi montázzsal, zenés játékkal elevenítette meg a magyar századokat Koltay Gábor az Itt élned, halnod kell című filmjében, melynek látványos jeleneteit a Hősök terén tartott bemutatón rögzítette az operatőr, Andor Tamás. A pergő képek, a fölhangzó ismert versek csupán „idézetek” lehettek egy-egy korból, ám aki végignézte az ünnepnapon este ezt a filmet, az egy-egy mondatból is ráismerhetett népünk történelmének legfontosabb állomásaira, s maga is megfogalmazta az Itt élned, halnod kell — haza- szeretet gondolatát. Ennyiben volt több ez a film pusztán kort idéző látványosságnál : állásfoglalásra is késztetett. Vasárnap is az ünnephez méltó műsorral kedveskedett a nézőknek a televízió. Má- riássy Félix immár klasszikusnak számító Budapesti tavasz című filmjét láttuk. A történelmi emlékeket idéző film a. hétköznapi tetteken keresztül mesél a hősiességről. Zoltánnak már elege van a háborúból, amikor megismerkedünk vele, de a feje felett még áldozatokra lesnék a bombázók, de nincs biztonság az óvóhelyen sem, ahol a házmesterből átvedlett légóparancs- nok élet és halál ura. Zoltán belső fejlődését kíséri végig a történet. Szerelmének halála újra kezébe adja a fegyvert s tettekkel küzd az igazságtalanság ellen, a felszabadulásért. Karinthy Ferenc népszerű regényének filmváltozató 1955-ben készült és immár a klasszikusok között van a helye. Horányi Barna Ankét fizikatanároknak Tegnap nyílt meg Kaposváron a harmincadik alkalommal megrendezett országos középiskolai fizikatanári ankét. A fizikát tanító pedagógusok összejövetele a csillagászat jegyében zajlik. A mai korszerű műveltségképben — mint arra dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese is utalt megnyitójában —, egyre nagyobb szerepe van a termés.zettudo- mányos ismereteknek. A szinte naponta változó tudományos eredmények szükségessé teszik, hogy ezeket ne csak a kutatással foglalkozók ismerjék, hanem a tanárok is beépítsék mindennapi munkájukba. Ennek azért is nagy jelentősége van, mert a Magyarországon folyó természettudományos kutatásoknak nemzetközi rangjuk van. A legújabb ismeretek, tudnivalók tapasztalatcseréjére gyűltek össze most a szakemberek, akik között megtaláljuk a tudósokat, a csillagászattal foglalkozó egyetemi oktatókat is. A kétnapos esemény előadások sorozatát jelenti, de módjuk lesz a meghívottaknak arra is, hogy kiscsoportos foglalkozások keretében megvitassák az előadásokon elhangzottakat, kicseréljék tapasztalataikat. Az ankóthoz kapcsolódva kiállítás is nyílt a kaposvári ipari szakközép- iskolában, melyet ma este nyolcig láthatnak az érdeklődők. Az összejövetel szervezői arra is gondoltak; hogy a szakközépiskolákban, szakmunkásképzőkben, valamint a gimnáziumokban tanítók részére fórumot rendezzenek. B. D. F.
