Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-30 / 101. szám

2 Somogyi Néplap 1987. április 30., csütörtök Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1987. április 28-i üléséről Példát mutatók a magyar—osztrák kapcsolatok Várkonyi Péter Bécsben tárgyalt. A képen: a magyar kül­ügyminiszter vendéglátójával, Alois Mock-kal (Folytatás az 1. oldalról.) A magyar külpolitika az elmúlt időszakban is lépése­ket tett a különböző társa­dalmi rendszerű országok bé­kés egymás mellett élésének, a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztésének érdekében. A nemzetközi párbeszéd folytatásához, a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséhez járult hozzá: Kádár Janos svédországi látogatása, tár­gyalása Ingvar Carlsson svéd miniszterelnökkel, a Szociál­demokrata Munkáspárt elnö­kével és más közéleti sze­mélyiségekkel; Beatrix ki­rálynőnek, a Holland Ki­rályság uralkodójának, Ri­chard von Weizsáckernek, a Német Szövetségi Köztársa­ság szövetségi elnökének, Poul Schlüternek, a Dán Ki­rályság miniszterelnökének magyarországi látogatása; Lázár György brüsszeli tár­gyalásai Wilfried Martens belga miniszterelnökkel és római megbeszélései Bettino Craxi olasz miniszterelnök­kel. A magyar kormányfő és II. János Pál pápa vatiká­ni találkozóján hangsúlyoz­ták a béke és biztonság ér­dekében teendő erőfeszítések fontosságát, megerősítették a magyar állam és az egy­ház közötti rendezett vi­szony folyamatos fenntartá­sát, kapcsolataink tovább­építését a Vatikánnal az ed­digi szellemben. 4. A szolidaritás és a kölcsönös előnyök alapján bővítettük kapcsolatainkat a fejlődő országokkal. Ezt jól szolgálták Losonczi Pál­nak, az Elnöki Tanács elnö­kének damaszkuszi megbe­szélései Háfez Asszaddal, a Szíriái Arab Köztársaság el­nökével, valamint Mir Ko­széin Muszavinak, az Iráni Iszlám Köztársaság minisz­terelnökének magyarországi látogatása. II. A Központi Bizottság át­tekintette a múlt év novem­beri határozata végrehajtá­sának és az idei első ne­gyedévi gazdasági munkának a tapasztalatait. Megállapí­totta, hogy az ország gazda­sági helyzetéről és az idei feladatokról szóló novemberi határoaatát a közvélemény nagy várakozással és megér­téssel fogadta. Ez jutott ki­fejezésre abban, hogy gz irányító szervek és a gazdál­kodó egységek vezetői foko­zott gondot fordítottak a ha­tározatból adódó teendők ki­Furcsa — ám nyilvánvaló­an véletlen — egybeesést produkáltak a politikai ese­mények: ugyanazon a napon jelentették be ,a parlament feloszlatását Portugáliában és Olaszországban. Néhány órával később már közzé is tették az előrehozott válasz­tások időpontját; az ibériai országban július közepén szó­lítják urnákhoz a szavazó­polgárokat, Itáliában pedig még ennél is hamarabb, jú­nius közepén tartják az idő előtti voksolást. A római fejlemények alig­ha keltettek meglepetést, hi­szen hosszú hetek óta foly­tak a különböző pártveze­tők közvetítő tárgyalásai egy új koalíciós kabinet összeko­vácsolásáról — mindeddig sikertelenül. Ám, ha nem is ennyire látványosan, jó ide­je politikai kötéltáncot mu­tatott be a lisszaboni kor­mány is, hiszen az 1985 ok­tóbere óta hatalmon levő szociáldemokrata — bár po­dolgozásárá és. abban is, hogy a munkahelyi kollektí­vák, eredményes erőfeszítése­ket tettek és tesznek az év eleji rendkívüli időjárás okozta termeléskiesés pótlá­sára. 1- Az év első három hó­napjában az ipari termelés ágazatonként egyenlőtlenül, összességében 3,4 százalékkal nőtt a tavalyi első negyedév­hez képest. A mezőgazdaság­ban az idei hozamokat meg­alapozó őszi munkálatokat idejében elvégezték, de a kedvezőtlen időjárás késlel­tette a fejlődést, és növelte a ráfordításokat. A vágóál­latok és állati termékek fel­vásárlása a múlt év hasonló időszakához viszonyítva 9 százalékkal növekedett. A népgazdasági beruházá­sok a negyedév végére meg­élénkültek, és az ilyen célú kifizetések meghaladták az elmúlt év azonos időszaká­nak összegét. A fogyasztói vásárlóerő kiáramlása az év eddig él­teit időszakában a tervezett kereteken belül maradt. A kiskereskedelmi forgalom árumennyisége több mint 2 százalékkal, a tervezettet meghalaSva emelkedett. A Központi Bizottság megállapította, hogy a gaz­dasági hatékonyság növelé­sében a gazdálkodó szerve­zetek egy részénél javulás tapasztalható, de népgazda­sági méretekben a novembe­ri határozatban is igényelt és feltétlenül szükséges for­dulat még nem következett be. A népgazdaság egyensú­lya nem javult. A gazdasági munka hatékonyságában, az exportképesség növekedésé­ben, a gazdálkodás javítá­sának közgazdasági és társa­dalmi feltételeiben nincs megfelelő változás. Az éves terv céljainak el­éréséhez több területen to­vábbi konkrét intézkedések­re, a gazdaságszervező te­vékenység lényeges erősíté­sére van szükség. Ezeknek arra kell irányulniok, hogy elősegítsék a tervezett kon­vertibilis áruforgalmi egyen­leg megteremtését, a terme­lési szerkezet átalakítását, a műszaki fejlődést, az állami költségvetés hiányának je­lentős mérséklését. Az in­tézkedések a gazdálkodás feltételeinek szigorításával egyidejűleg bővítsék a jöve­delmező, jól működő gazda­sági egységek fejlődési lehe­tőségeit. A Központi Bizottság fel­hívja a vállalatokat és szö­vetkezeteket, a párt- és tár­sadalmi szervezeteket, az ál­lami és gazdaságirányító szerveket, hogy tekintsék el­sődleges feladatuknak a gaz­daságpolitikai célok eléré­litikájában inkább jobbolda­li — vezetésű csapat az utóbbi hónapokban enyhén szólva ingatag helyzetbe ke­rült. Nemcsak hogy abszolút vagy relatív többséggel, de még a mandátumok egyhar- madával sem rendelkezett a lisszaboni törvényhozásban, így Cavaco Silva miniszter- elnök mindenféle kormány­zati vitában vagy törvényja­vaslat keresztülvitelében ki­finomult taktikázásra, bo­nyolult pártok közötti alku­dozásra kényszerült. A legutóbbi politikai vál­ság e hónap elején robbant ki, amikor a szociáldemokra­ta kormányzatnak nem sike­rült elkerülnie a már jóné- hányszor fenyegető fordula­tot és alulmaradt egy bizal- matlansagi szavazáskor. Et­től fogva a szakértők több­sége egybehangzóan vallotta, hogy a lisszaboni kabinet napjai meg vannak számlál­va. Az előrehozott választás kiírásának megakadályozá­séi, az 1987. évi népgazdasá­gi terv fő előirányzatainak teljesítését. III. A Központi Bizottság meg­vizsgálta a nyugdíjrendszert, és megállapította, hogy az kifejezi a felszabadulás óta bekövetkezett társadalmi­gazdasági átalakulás ered­ményeit. A nyugdíjjogosult­ság fokozatosan bővült, s ma már minden kereső fog­lalkozásra kiterjed. Hazánk­ban jelenleg 2 millió 300 ezer személy, a lakosság több mint 21 százaléka ré­szesül nyugdíjban. A nyug­díjfeltételek időről időre ja­vultak, és több szempontból nemzetközi összehasonlítás­ban is kedvezőek. Nyugdí­jakra a nemzeti jövedelem több mint 11 százalékát for­dítjuk, és ez az arány folya­matosan emelkedik. Az időskorúak anyagi helyzetében a nyugdíj szere­pe meghatározó: jövedel­müknek átlagosan 70 szá­zalékát biztosítja. A nyugdí­jasok anyagi-szociális körül­ményei személyenként rend­kívül eltérőek, egy részük jó körülmények között él, má­sok segítségre szorulnak, az egyedül élők sorsa nehezebb. A nyugdíjrendszer társa­dalmi megítélése ellentmon­dásos. A nyugdíjak értékét nem sikerült teljeskörűen megőrizni, ami gyengítette a nyugdíjasok szociális biz­tonságérzetét. Nőtt az újon­nan és a régebben megálla­pított nyugdíjak közötti kü­lönbség. A kialakult nyug­díjarányok nem megfelelő­ek. A gondok annak ellené­re fokozódtak, hogy a nyug­díjasok helyzetének javítása érdekében több intézkedés történt. A Központi Bizottság szük­ségesnek tartja a nyugdíj- rendszer módosítását, hogy az társadalmilag igazságo­sabb legyen, és a jövőben nagyobb szociális biztonsá­got nyújtson az idős állam­polgároknak. A nyugdíj munkával és járulékfizetéssel szerzett jog. A nyugdíjakban jobban ki kell fejeződniök a munká­ban eltöltött éveknek és a teljesítményeken alapuló ke­reseteknek. Az eddiginél job­ban megalapozott nyugdíj- rendszer megkívánja annak vizsgálatát, hogy hosszabb legyen a munkában eltöltött életszakasz. Az időskorúak szociális biztonságát a nyug­díjak értékmegőrzésének in­tézményes kiterjesztésével, a régi nyugdíjak emelésével kell erősíteni. A nyugdíjkü­lönbségeket indokolt csök­kenteni. Üj, önkéntes bizto­sítási formákkal is bővíteni sára csupán az a lehetőség jöhetett volna számításba, ha sikerül a pillanatnyi erővi­szonyok alapján, a jelenlegi törvényhozás pártjaiból egy új kormányzati formációt ki­alakítani. Ehhez viszont, úgy tűnik, túl nagyok voltak már a pártok között feszülő ellenté­tek. Arra a kérdésre azonban, hogy a rendkívüli választá­sok egyben változást is je­kell a nyugdíjas életre való egyéni felkészülés lehetősé­gét. A követelményeknek meg­felelően ki kell dolgozni és a társadalmi szervezetek ve­zető testületéinek vélemé­nyét kikérve ismét a Köz­ponti Bizottság elé kell ter­jeszteni a nyugdíjrendszer módosításának alapelveit. IV. A Központi Bizottság át­tekintette a gazdaság műkö­désének eddigi tapasztalata­it, és megtárgyalta az adó- és árreform, a jövedelemsza­bályozás elvi kérdéseit. A vállalati adózás, a tá­mogatások és az elvonások mai bonyolult rendszere nem feszi lehetővé a hatékony gazdálkodáshoz szükséges tisztánlátást, nehezíti a ter­melési folyamatok és költ­ségviszonyok reális megíté­lését. A vállalati adórend­szert úgy kell átalakítani, hogy kevesebb legyen az adófajták száma, váljon át­tekinthetőbbé a gazdálkodók és az állami költségvetés kapcsolata, csökkenjen a költségvetés szerepe a jöve­delmek újraelosztásában, mérséklődjenek a termelői és a fogyasztói ártámogatá­sok, a nyereség fejezze ki a hatékonyságot. A lakossági jövedelemsza­bályozás mai gyakorlata nem ösztönöz kellően a teljesít­mények növelésére, nem ké­pes megakadályozni az indo­kolatlan jövedelmi egyenlőt­lenségeket, nem biztosítja az igazságos, arányos társadal­mi közteherviselést. A lakos­ság adózásában olyan vál­toztatás szükséges, amely az eddiginél jobban ösztönzi a teljesítményeket, lehetővé te­szi a jövedelmek egységes szabályozását, az arányos közteherviselést, és megfele­lő költségvetési bevételt biz­tosít. Az új szabályozásnak hozzá kell járulnia a társa­dalmilag elfogadható jövede­lemarányok kialakításához, az adózás alól eddig kivont jövedelmek adóztatásához, a társadalmi juttatások igaz­ságosabb odaítéléséhez. Ezért meg kell vizsgálni a szemé­lyi jövedelemadó bevezeté­sének lehetőségét, feltételeit. A Központi Bizottság fi­gyelembe véve a téma hord- erejét, felkérte az állami és társadalmi szervek vezető testületéit, a tudományos és gyakorlati szakemberek szé­les körét, hogy véleményez­zék a vállalati adózás és a lakossági jövedelemszabá­lyozás lényeges, elvi kérdé­seit. A kialakított javaslato­kat a Központi Bizottság so­ron következő ülésére be kell terjeszteni. (MTI) lentenek-e majd, egyelőre aligha lehet választ adni. A Cavaci Silva csapatát meg­buktató pártok képviselői ugynis — a kommunista pár­ton kívül — eddig kevésbé foglalkoztak az alternatív programtervezetek népsze­rűsítésével, inkább a parla­menti belharcra összpontosí­tottak. A döntés tehát Lisz- szabonban csak nyár közepé­re várható. Sz. G. (Folytatás az 1. oldalról.) déseit. A kelet—nyugati vi­szony, a nemzetközi béke és biztonság kérdéseiben az ál­láspontok alapvetően azono­sak, vagy igen közelállóak voltak. A két külügyminisz­ter megvitatta az európai biztonsági és együttműkö­dési folyamat helyzetét, a bécsi utótalálkozóra váró legfontosabb feladatokat s állást foglaltak a helsinki folyamat fenntartása, erősí­tése mellett. Ajois Mock tá­jékoztatást adott arról, hogy a semleges és el nem köte­lezett országok külügymi­niszterei május 15—l7-én Cipruson tanácskoznak a bé­csi találkozó kérdéseiről. Az osztrák külügyminisz­ter egyebek mellett felvetet­te: célszerű volna, ha a két ország törvényhozói kapcso­latainak keretében parla­menti bizottságok is együtt­működnének. Várkonyi Pé­ter a nap folyamán látoga­tást tett a parlamentben, ahol Leopold Gratz-cal, a nemzetgyűlés elnökével és más tisztségviselőkkel ta­nácskozott a kapcsolatok fej­lesztéséről. Tárgyalásaikat követően a két külügyminiszter egyez­ményeket írt alá. Az egyik módosítja, illetve kiegészíti a közös határ jelzéséről s az ezzel összefüggő kérdésekről 1964-ben aláírt államközi szerződést. A másik, állam­közi egyezmény, a kölcsönös érdeklődés tárgyát képező kérdéseket szabályozza a nukleáris létesítmények te­rén. Alois Mock ebédet adott vendége tiszteletére, ame­lyen részt vettek a parla­menti pártok tisztségviselői, a két külügyminisztérium, s az osztrák gazdasági élet vezető képviselői. Ott volt Arthur Agstner budapesti osztrák és Nagy János, bécsi magyar nagykövet. Pohárkö­szöntőjében Alois Mock em­lékeztetett arra, hogy sze­mélyesen első, 1967-es láto­gatása óta tevékeny részese a két ország kapcsolatai fej­lesztésének, s örömének adott kifejezést a viszony különlegesen jó alakulása fe­Afrika déli részén tovább tart az egész nemzetközi légkörre is kedvezőtlenül ha­tó robbanásveszélyes helyzet, amelyet a Dél-Afrikai Köz­társaság fajüldöző rendszere okoz. Ezt a közös álláspon­tot fejtették ki Eduard Se- vardnadze szovjet külügymi­niszter és a frontálliamok külügyminiszteri küldöttsé­gének szerdai moszkvai ta­lálkozóján. Sevardnadze megerősítet­te: a Szovjetunió arra törek­szik, hogy fokozódjanak a dél-afrikai helyzet igazságos politikai rendezésére irányu­ló nemzetközi erőfeszítések az ENSZ, az el nem kötele­zett országok mozgalma és 'az Afrikai Egységszervezet bevonásával. lett: nemcsak a felsőszintű kapcsolatok jelzik ezt, ha­nem az is, hogy mindkét irányból az emberek százez­rei lépik át a határt évről évre. Az eltérő társadalmi- politikai rendszer ellenére a legkülönbözőbb területeken virágoznak az osztrák—ma­gyar kapcsolatok, példát ad­va az enyhülésre, hozzájá­rulva az európai stabilitás­hoz. E szellemben a két or­szág közös célja az európai biztonság folyamatának elő­mozdítása, hangoztatta Alois Mock. Az alkancellár utalt arra is, hogy a jó gazdasági kapcsolaitok az utóbbi két évben nem fejlődtek tovább, de új kezdeményezésekkel e téren is előbbre lehet lépni. Válaszában Várkonyi Pé­ter ugyancsak aláhúzta, mi­lyen kiemelkedő szintet ér­tek el minden területen a két ország kapcsolatai, hogyan fejlődnek dinamikusan im­már két évtizede példát ad­va Európa más részei szá­mára. Magyarország és Ausztria már régen a gya­korlatban valóra váltotta a bizalomépítés ma oly idő­szerű jelszavát, így alakul­hatott ki igen szoros kap­csolat kormányaink és né­peink között egyaránt. Utalt arra, milyen fontos a bécsi utótalálkozó sikeres befeje­zése, az, hogy a konferencia megerősítse a helsinki folya­matot, egyúttal annak új lendületet adjon. Külügyminiszterünk végül örömmel nyugtázta vendég­látója kijelentéseit arról, hogy Ausztriának a pártok egyetértésén alapuló, régen követett külpolitikája folya­matos és változatlan marad. * * * Várkonyi Péter szerdán délután látogatást tett Franz Vranitzky kancellárnál, majd Kurt Waldheim szövetségi elnöknél. Külügyminiszterünk, aki­nek látogatását érdeklődéssel kíséri az osztrák sajtó, a rádió is, csütörtökön sajtó- értekezletet tart, majd részt vesz az osztrák—magyar egyesület fogadásán. Várko­nyi Péter délután a diplomá­ciai akadémián tartott elő­adást és este hazaérkezik Budapestre. A találkozó résztvevőinek azonos véleménye szerint e térség tartós békéjének meg­teremtése szükségessé teszi a Dél-Afrikai Köztársaság agressziójának megszünteté­sét, a namíbiai nép .valódi függetlenségének haladékta­lan megadását és végül a dél-afrikai fajüldöző rezsim felszámolását. A küldöttség tagjai köszö­netét mondtak azért a tá­mogatásért és önzetlen gaz­dasági segítségért, amelyet a Szovjetunió a függetlenségü­ket és területi sérthetetlen­ségüket védelmező, a gyar­matosítás maradványai ellen küzdő afrikai államoknak nyújt. Szerda esti kommentár Á lisszaboni elöntés Előrehozott választások lesznek Portugáliában. A képen: Ma­rio Soares az ibériai ország elnöke bejelenti a döntést Sevardnadze fogadta az afrikai frontállamok küldöttségét

Next

/
Thumbnails
Contents