Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-30 / 101. szám
1987. április 30., csütörtök Somogyi Néplap 3 Tavasz a földeken A kőrengeteg közül kimozduló, utazó ember szinte felüdül a messze futó, üdezöld táblák, a bokrosodó gabonák láttán, elgyönyörködik az utat szegélyező és a domboldalakat színesítő, hófehér virágpompában tündöklő meggyfákban. A színeknek abban a csodálatos, máshoz nem hasonlítható harmóniájában, amely minden évben csak egyszer, ez idő tájt tapasztalható. Illetve ezúttal a szokottnál sokkal később. Két kevésbé sikerült mezőgazdasági év után fokozott várakozás előzte meg az idei tavaszkezdést Mert a földet művelő ember értéket akar teremteni, és ezt csak úgy teheti, ha minél tökéletesebben megmunkálja a földet minél jobb feltételeket biztosit az elvetett mag gyökerezésének, szárba szökkenéséhez. 1987 tavaszán az embert ismét párbajra hívta a természet, s bár még nincs vége ennek a viadalnak, úgy tetszik, az ember ismét felülkerekedik. Összeállításunkban a kemény helytállás pillanatait igyekeztünk megörökíteni. Másfél százezer hektár Csillapodik a munkaéhség Ügy alakult a vetésszerkezet, hogy Somogybán ezen a tavaszon több mint másfél Alig egy esztendővel ezelőtt az időjárás okozta gondokról beszélgettünk Aradi Józsefjei, a Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatójával. Akkor úgy fogalmazott, hogy az esztendő december 31-én ér véget, addig még sok mindenen lehet javítani. Ma sem vélekedik másként. Steiner József vezérigazgató-helyettessel a hét elején határszemlét tartottak, hogy feltérképezhessék a helyzetet, a gondokat. A dél-somogyiak sem kivételek: ugyanúgy késésben vannak, mint a többi mezőgazdasági üzem. Steiner Józseftől hallottuk, hogy e hét végén, bár három munkaszüneti nap követi egymást, ők dolgozni fognak. Nemcsak a vetőgépek kezelői, hanem a vezetők is kint lesznek a határban. Teendő bőven akad. — A 850 hektár burgonyának mintegy hatvan százalékát ültettük el. Tegnap megkezdődött a kukorica vetése is; 3300 hektár területen kell földbe raknunk a magvakat. Ügy számolunk, hogy szerencsés esetben május közepéig mindenképpen végzünk a tavaszi munkákkal. Az őszi vetésekkel elégedettek lehetünk, hiszen egyetlen négyzetméternyi területet sem kellett kiszántanunk, s a tőállomány is megfelelő. Az idén először vetettünk cukorrépát. Kétszáz hektárnyi területtel számoltunk, de az időjárás viszontagságai miatt csak 175 hektár lett belőle. A kaposvári gyárba szállítjuk majd a termést. A gondok között említették az őszi vetések fej trágyázását. ök két részletben szórják ki a műtrágyát, egyszer kora tavasszal, másodszor ilyentájban. Tennék most is, hiszen nemcsak helikopterrel, hanem a kétúj- falui termelőszövetkezet jóvoltából repülőgéppel is dolgozhatnának, viszont nincs nitrogén műtrágya. — Visszatérő gond ez. A nitrogén most kellene, hiszen a növénynek most van rá szüksége, nem lehet mondjuk majd augusztusban százezer hektár föld megmunkálását, bevetését kell. elvégezni. Az előző évinél, . kiszórni. Az nem megoldás, hogy az amúgy is savanyú talajra karbamidot viszünk ki nitrogén hiányában, mert tovább savanyítjuk a földet, s két év múlva mesze- zéssel kell helyrehoznunk, amit kényszerűségből elrontottunk. Vajda László, a dél-somogyi agrokémiai társulat igazgatója tegnap reggel szintén bosszankodott. — Máról holnapra kell gazdálkodnunk a nitrogénnel. Legalább ezer tonna hiányzik. Ez a fele annak, amit a társulat 'tagjai igényelnének a nagy munkákhoz. Tartalékainkat feléltük, s biztotó előjelek nincsenek. Vidám, a délelőtti derűs napsütésnek örvendő kis társaság a dűlő szélén: Bokor József termelési elnök- helyettes, Hajmási György, az IFA vezetője és Pető József rakodó. Hozzájuk csatlakoztunk Sebők József elnökkel. A végre tartósnak ígérkező kellemes idő jókedvre hangolja a mező emberét: egyszeriben bizakodóvá válik a kései kitavaszodás, a sok esős nap után. Erről folyik a szó, miközben Gálosi Ferenc a nagy teljesítményű vetőgéppel szaporázza a hektárokat a jókora táblán: ha minden jól megy, tíz nap alatt földben a kukorica magja mind az 1200 hektáron, beleértve annak a 39 hektár őszi árpának a területét is, ahol ki kell szántaniuk a növényt, s helyére ugyancsak kukorica kerül. Vasárnap, ünnepnap se állnak le, mondják, mert megértik, hogy sürgetnek a munkák, csak éppen a kieső horgásznapokat bánják. Ugyanis mindannyian nagy peeások, a 12 hektáros ráksi tározó várta — ' volna — őket az elmúlt hét végén, és a helyi futballcsapat játéka is érdekelné őket, ám a meaz átlagosnál nagyobb feladat előtt állnak a mezőgazdaság dogozói, mivel az őszi kalászosok vetésterülete némileg csökkent,s ráadásul a gyenge kelés miatt jó néhány hektár őszi árpát és repcét ki kellett szántani. A nagyobb feladat ütemes elvégzését nem segítette az időjárás. A hosszú tél után késve, sok csapadékkal érkezett a tavasz — a felkészülésre bőségesen teremtett időt, a munkára nem. Ha valaha igaz volt a megállapítás, hogy ünnepet sem tekintve, minden arra alkalmas órát a határban töltenek a mezőgazdaság dolgozói, akkor ezen a tavaszon még inkább ez a jellemző. A példás igyekezetnek köszönhető, hogy a hét közepén egy sor feladatot már maguk mögött tudhattak. Földben van és szépen kel csaknem kilencezer hektáron a borsó, több mint kétezer hektáron a tavaszi árpa, végeztek a mintegy kilencezer hektárnyi zab vetésével. Befejezéséhez közeledik a burgonya, a cukorrépa ültetése és vége felé közeledik a több mint tizenhétezer hektárt elfoglaló napraforgó vetése. A tavaszi tennivalókban a legszámottevőbb feladatot a nyolcvankétezer hektárnyi kukorica és a tizenhárom- ezer hektárnyi silókukorica elvetése jelenti. Bár az éjszakák még mindig hidegek és a talaj hőmérséklete nem kedvez az életnek induló magvaknak, várakozni nem lehet. Ezekben a napokban minden nagyüzemben — és a házikertekben is — ez a tennivaló jelenti a fő munkát. Közben földi és légi gépekkel folyik a vegyszerezés, a kalászosok gyomirtása. Minden gépnek akad munkája ezen az erőt próbáló tavaszon. zei munkát nem szabad elodázni. — Majd május elsején és másodikén pótoljuk — állítják egybehangzóan. — A ráksi tavon horgászverseny lesz NDK-beli résztvevőkkel, s futballmeccsre is sor kerül, a hazaiak meg a külföldi vendégek mérik össze tudásukat. — A múlt pénteken kezdtük a kukorica vetését, és azóta megállás nélkül ezt a munkát végezzük — hallom — Hogy érzi magát a fő- agronómus ezen a késői tavaszon ? Targos Károly alig észrevehetően megvonja a vállát: — Most már egy kicsit nyugodtabb vagyok. A háromhetes késésből legalább két hetet sikerült behozni. Ha május elsejére nem is, de negyedikére, ötödikére földben lesz minden. Meleg kellene, meleg! Mert még mindig hideg a föld, fázik benne a kukorica magja. A szorosadi Koppányvöl- gye Tsz-ben ennek és a napraforgónak az elvetése jelenti a legsürgetőbb tavaszi munkát. — Manapság egy főagro- nómusnak már csak az egyik fele gazdász, a másik fele közgazda. Az határozza meg döntően a vetésszerkezetet, hogy melyik kultúrának milyen a jövedelmezősége. Ennek szellemében variáltuk át a termelési szerkezetet, csökkentettük a kevésbé jövedelmező őszi kalászosok arányát, jelentősen növeltük a kukoricáét, a napraforgóét. Ez a két növény kétezer hektárra kerül. A zab, a borsó már a földben van, s mire ezek a sorok megjelennek, már a napraforgóról is letették a Kacsar Géza traktoros hajnalban kelt. Bekapcsolta a készüléket, meghallgatta a falurádió adását, azután legyintett egyet: „máshol se megy különben”. Talán még elgondolkodott azon is, hogy itt, a homokháton könnyebben dolgozhatnak, mint a Mezőföldön vagy a Sárközben. összecsomagolta az elemózsiát, s elindult dolgozni. Sebők Józseftől, az igali Aranykalász Tsz elnökétől. — A tavaszi árpát április 4- re elvetettük, földben van a lencse magja, a cukorrépával nagyszombaton végeztünk. Nincs lemaradásunk az időszerű munkákban, területet se kellett szükségből átcsoportosítani, a kukorica is azokra a táblákra kerül, ahova eredetileg terveztük. Nem volt gondjuk vetőmaggal, műtrágyával, növényvédő szerekkel, minden idejében rendelkezésükre gondot, az ezerháromszáz hektár kukorica vetésének kétharmadán is túl lesz a nagyüzem. A naponkénti teljesítmény száz-százhúsz hektár. — Nálunk a növénytermelés meghatározó — magyarázza Targos Károly —, az állattenyésztést mindössze a juhászat képviseli, inkább veszteséggel, mint eredménynyel. így létkérdés, hogy a növénytermelés minél eredményesebb, sikeresebb legyen. Az ez évre tervezett négymillió-hétszázezer forintos eredményünk 75—80 százalékát innen kell biztosítani, itt kell megtermelni. Nagyon lelkes, becsületes műszaki gárdánk, traktorosaink vannak. Érzékelni lehetett, hogy a novembertől tartó kényszerszünet után szinte munkaéhség fogta el őket. Dolgozni akarnak, keresni akarnak és egyiküket sem kell unszolni vagy kérni, hogy jöjjön hét végén, vasárnap dolgozni. Az most a természetes, hogy ünnep addig nincs, amíg nem végzünk! Akkor van vasárnap, amikor esik az eső. — Gondolom ez a magyarázata annak, hogy sikerrel válaszoltak a késői tavasz A traktoros műszakja a lá- bodi szövetkezetben reggel hétkor kezdődik, s ha az idő is engedi, akkor látástól... — Ugye nem szereti ezt a tavaszt ? — Már miért is szeretném? A pénztárcám is megérzi. Ha vethetem a burgonyát — mert hogy én csinálom egyedül —, akkor a mezőn megkeresem a napi háromszázat. állt, csak éppen a Ciklon vetőgép beállítása okozott problémát — és egynapos tétlenséget—, mert a másfél millió forint értékű géphez adott használati utasítás rossz táblázatot tartalmazott. Mégis, eddig sikerült tartaniuk a tavaszi kampánytervben meghatározott ütemet. Határjárás közben látjuk: a búza viszonylag elfogadható a szigorú tél után — kétszer fejtrágyázták, most folyik a vegyszeres növényvédelem földi gépekkel a ha- ragoszöld táblákon. Helikopterrel ugyanis nem végezhették volna el ezt a munkát a szomszédos területek károsodása nélkül. Az őszi árpa inkább megsínylette a telet: ősszel a csontkeményre száradt földbe került a mag, rosszul kelt, és gyengén ment a télbe az állomány, így aztán sok a fagykár. — Szebb a határ most, mint tavaly ilyenkor volt — mondja az elnök. — Ez nemcsak az ősziekre vonatkozik, hanem az idei vetésekre is: a kora tavasziakat négy-öt nappal korábban elvetettük most, mint a múlt év tavaszán. Az emberekkel igencsak elégedettek lehetünk, nem számított, hogy éjszaka vagy vasárnap is dolgozni kell, zokszó nélkül tették. kihívására, hogy a háromhetes hátrány ma már legföljebb egy. — Biztosan így van. Na meg — sajnos volt idő rá — nagyon alaposan felkészültünk. A kampánytervben emberre, gépre, műveletre szabtunk minden feladatot, mindenki tudja, mi vár rá, mit mennyi idő alatt kell elvégezni, hogy a munkák láncolatában sehol se legyen fennakadás. A láncolat egy pillanatát rögzítette a filmkocka. Éz a nagydűlői tábla csaknem kétszáz hektáros, a tekintet be sem tudja fogni, hol ér véget a meleg-barna föld- szőnyeg. A dimbes-dombos óriás táblán Schell Sándor John Deerjével végzi a vetés előtti utolsó talajporha- nyítást, Part János, Takács Jenő és Réder György, a három vető egymás nyomában haladva nyílegyenes sorokat húz. Minden második forduló ad munkát Réder Istvánnak, aki a gép tartályába tölti a magvakat. Azután hosszan néz a hajlatban eltűnő, majd ,a másik dombon újra felbukkanó gépek után és szinte önmagának mondja: — Csak lenne már egy kicsit melegebb! Ha esik az eső, akkor a gépudvarba kényszerülök. A műhelyben száznegyvennél többet nem lehet összehozni. Eddig úgy ment, hogy egy napot a földeken voltam, egy hétig meg szerelgettem az eső miatt. Még egy esztendeje sincs, hogy Kiss Attila meg a barátja elvégezték a csurgói szakmunkásképzőt. Most ott vannak ök is a mély vízben. Húszon innen inkább mennek délutánonként a szomszéd falvak valamelyikébe diszkóba — de hát kezdik megtanulni, hogy más a közös érdek, hogy le kell mondani a hétvégekről meg az ünnepekről. Hogy is mondta Attila? — Ebbe is bele kell tanulnunk, meg kell szoknunk. Balogh M. János, a lábodi termelőszövetkezet elnöke Katona Sándor főagronómus- sal együtt lesi a meteorológiai előrejelzéseket. Kéthetes elmaradásban vannak. Az elnök tényeket idéz: eddig a burgonya hetven százalékát tudták csak elültetni, a zab, a lucerna és a napraforgó nyolcvan százaléka már a földben van. — A kukorica vetését még meg sem kezdtük. Tízfokos talajhőmérséklet alatt hozzá sem foghattunk. Azért nem aggódunk. Ha május 10-ig sikerül elvetni, akkor nem lehet nagyobb gond. Inkább a burgonyát féltem, nekünk fontos növény. Berobban a CB-rádió hívására a főagronómus. Jó hírrel szolgál: megkezdték a kukorica vetését. Hallom, nem csak a holnapi eredmények miatt serénykednek. Ki kell tárolni a tavalyi burgonyát, viszik a boltokba Kesztehelyre, Tapolcára, a Kaposkernek. Dicséret illeti az asszonyokat, mínusz öt fokban is dolgoztak. NITROGÉN NÉLKÜL Kifognak az időjáráson Vontatottan, de bizakodva
