Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-29 / 100. szám

2 Somogyi Néplap 1987. április 29., szerda Mihail Gorbacsov Georgi Atanaszovval találkozott Az olasz kormány nem kapta meg a bizalmat Amintore Fanfani olasz miniszterelnök kormánya kedden nem kapta meg a bizalmat a képviselőházban. A törvényhozás tagjai egy­hetes vita után szavaztak: Fanfani kormánya ellen 240, mellette 131 képviselő adta voksát, 193-an tartózkodtak. A parlamenti vita alapján — amely az érdekellentétek jegyében zajlott — Fanfani előző este elhangzott záró­beszédében maga tiltakozott az ellen, hogy kormánya bi­zalmat kapjon. A parlament feloszlatása most már elkerülhetetlen, az erről szóló rendelet szerdára várható. A Szovjetunióban kibonta­kozott átalakítás az egész nép ügyévé vált, s ez a leg­jobb biztosíték arra, hogy következetesen végigvigyék — jelentette ki Mihail Gor­bacsov, az SZKP KB főtit­kára kedden Moszkvában Georgi Atanaszovval tartott találkozóján. A bolgár kor­mányfő hétfőn érkezett hi­vatalos baráti látogatásra a szovjet fővárosba. Georgi Atanaszov elmond­ta, hogy Bulgáriában nagy érdeklődés kíséri a szovjet átalakítási folyamatot. Han­goztatta: azok _ a sikerek, amelyeket ezen az úton ha­ladva a Szovjetunió elér, se­gítik azt is, hogy a BKP megvalósítsa az egész nép­gazdaság fejlődésének gyor­sítására irányuló politikáját. A gazdasági együttműkö­désről szólva Mihail Gorba­csov kiemelte a szocialista országok közötti termelési kooperációk a vállalataik és tudományos kutatószerveze­teik közötti közvetlen kap­csolatok fontosságát. Bulgá­ria miniszterelnöke kijelen­tette- hazája azért száll sík­ra, hogy mielőbb ültessék át a gyakorlatba a gazdasági együttműködés új formáiról kötött megállapodásokat. Waldheim jnagánszemélyként nem kaphat beutazási engedélyt az Egyesült Államokba Dél-afrikai választások PISZKOS HADJÁRAT Az államfő és a kancellár nyilatkozata Az amerikai kormány úgy döntött, hogy Kurt Waldhe­im osztrák államfőt a be­utazás szempontjából a nem- kívánatos külföldiek listájá­ra helyezi. A rendkívüli lé­pést Washingtonban azzal indokolták, hogy Kurt Wal­heim háborús bűnök része­se volt. A vádakat az ál­lamfő ismételten cáfolta. Alois Mock osztrák alkan- cellár és külügyminiszter a leghatározottabban vissza­utasította a washingtoni döntést, rámutatva: a régi keletű vádakra semmi bizo­nyíték sincs, a lépés szöges ellentétben áll Ausztria és az Egyesült Államok több évtizedes kitűnő kapcsolatai­val. A döntés Ausztriába nagy megütközést keltett. Franz Vranitzky osztrák kancellár kedden, a kor­mány ülése után nyilatkoza­tot ismertetett a sajtóval. A nyilatkozatban a szocialista— néppárti koalíciós kabinet megütközésének ad kifeje­zést az amerikai igazságügy­minisztérium döntése miatt, amely szerint Kurt Waldhe­im osztrák államelnök ma­gánszemélyként nem kaphat beutazási engedélyt az Egye­sült Államokba. Az alkalma­zott eljárás az osztrák la­kosság és a kormány szá­mára érthetetlen, a vádak alaptalanok, ezért azokat visszautasítják — hangoztat­ja a nyilatkozat. Az osztrák kormány egyúttal sajnálko­zásának adott kifejezést, hogy a két ország régi ke­letű, kitűnő, baráti kapcso­latai ellenére ezt a döntést hozták. A kabinet a további lépé­sekről a helyzet higgadt elemzése alapján dönt majd. Egyúttal mindent megtesz­nek, hogy Ausztria válasz­tott államfőjét megvédjék az alaptalan vádaktól, hangoz­tatta a kancellár által is­mertetett nyilatkozat. Vra­nitzky a sajtóértekezleten egyúttal jelezte: nem gondol arra, hogy lemondja május­ban esedékes hivatalos lá­togatását az Egyesült Álla­mokban, amelyet egyúttal a Kedd esti kommentár Hölgyek és gejzírek Igencsak keresik újabban a hölgyek kegyeit az izlandi férfiak. Mielőtt bárki is va­lami pikáns történetre gon­dolna, tegyük rögvest hozzá: a férfi politikusok. Merthogy a leginkább a vulkánokról és gejzírekről híres — s persze a tavalyi Gorbacsov—Reagan csúcstalálkozó révén ismert — szigeten fontos tényezővé lépett elő a hölgyek alkotta feministák pártja. A hét vé­gén tartott parlamenti vá­lasztásokon az eddig kor­mányzó jobbközép koalíció vereséget szenvedett, s az új kormányból aligha lehet majd kihagyni a nőket. S a kabinetalakítási tárgyaláso­kon felettébb körüludvarol­ják a hölgyeket férfi kollé­gáik. Hermansson miniszterel­nök haladó pártja és a vele szövetséges konzervatív füg­getlenségi párt — a jobbol­dali tömörülés — összesen 31 mandátumot szerzett a vi­lág legrégibb parlamentjé­ben, a 63 tagú Althingban. Elúszott tehát a többség. A nők pártja viszont képvise­lőinek számát megkétszerez­ve hat mandátumhoz jutott. Megfigyelők szerint az új kormány három párt képvi­selőiből alakul, de a koalí­ciós tárgyalások előrelátha­tólag elhúzódnak. A konzer­vatív függetlenségi párt és a hölgyek részvételét bizo­nyosra veszik, míg a harma­dik partner a haladó párt vagy a szociáldemokrata párt lesz. A kérdés eldönté­sében nem mindegy, merre húz a nők szíve. A nyugati polgári demok­ráciák történetében a nőpár­tok közül az Izlandi Femi­nista Párt jutott először par­lamenti képviselethez: az öt éve alakult párt 1983 óta vesz részt az Althing mun­kájában. Am a mindössze 240 ezer lakosú Izlandon mé­lyebbek a női mozgalom gyö­kerei. A hölgypolgárok jó ideje a gejzírekével veteke­dő hévvel folytatják küzdel­müket jogaikért, például a férfiakéval egyenlő bérezés­ért. A hátrányos megkülönböz­tetést igazán nem érdemlik meg az izlandi hölgyek. Hi­szen a munkaerőgondokkal küszködő szigeten derekasan kiveszik részüket a terme­lésből, s a népesedés érde­kében is áldozatokat hoznak: a lélekszámhoz mérve a vi­lágon a legtöbb leányanya éppen Izlándon van. A nő­mozgalom persze ért már el szép sikereket a mostani jó választási szereplést megelő­zően is. Vigdis Finnboga- dottir asszony személyében 1981-ben női államfőt válasz­tottak — a világon elsőként. Noha a szigeten a lányok- asszonyok mindinkább igye­keznek „nadrágot viselni”. Izland alighanem a jövőben is békés ország marad. A NATO tagja ugyan, s a kef- laviki támaszponton három­ezer amerikai katona állo­másozik, de nincs hadsere­ge, s 1985-ben a parlament megtiltotta atomfegyverek tárolását. Bárha máshol is a világon a hölgyek szivéért folyna a legádázabb küzdelem ... L. Z. Erőszakkal tudja csak hatalmát fenntartani a fajüldöző ki sebbségi rezsim Az ANC-t támogató fekete bőrű fiatalok egy csoportja egy társuk temetésén, aki a terror áldozatául esett kérdés rendezésére is fel kí­ván hsználni. Noha Ausztria washingtoni nagykövetét konzultációra hazarendel­ték, Alois Mock alkancellár és külügyminiszter nem ha­gyott kétséget afelől, hogy továbbra is betöltik a nagy­követi posztot. Kurt Waldheim osztrák államfő kedden este rövid televíziós és rádiónyilatkoza­tot tett azzal kapcsolatban, hogy az amerikai kormány döntése értelmében magán- személyként nem utazhat be az Egyesült Államokba. Waldheim „megdöbbentő­nek és érthetetlennek” ne­vezte az intézkedést, és hang­súlyozta: a vádak, hogy a háborúban, 40 évvel ezelőtt fiatal tisztként háborús bű­nök részese lett volna, tel­jesen megalapozatlanok, lel­kiismerete tiszta. Waldheim közölte: már korábban in­tézkedett, hogy fehér köny­vet állítsanak össze háborús múltjáról, s ezt a dokumen­tációt hamarosan nyilvános­ságra hozzák. A Fehér Ház a leszerelésről „Nem törekszik összekapcsolásra” Reagan elnök szóvivője szerint az Egyesült Államok nem kapcsolja össze az euró­pai nukleáris eszközök egyes típusainak felszámolására vonatkozó tárgyalásokat a hagyományos fegyveres erők csökkentésének kérdésével. Mariin Fitzwater szóvivő ki­jelentette: az amerikai kor­mányt ugyan „nyugtalanítja az egyensúly hiánya” az európai fegyveres erőket il­letően, de „ezt a kérdést nem kell felölelnie egy olyan egyezménynek, amely a kö­zepes hatótávolságú eszkö­zökkel foglalkozik”. A szóvivő azt hangoztatta, hogy a kormányzat „nem tö­rekszik összekapcsolásra” — bár a hagyományos fegyve­res erők csökkentését is a leszerelési folyamat részének tekinti. Sajátos választási kam­pány előzi meg Dél-Afriká- ban a május 6-án esedékes „csak fehéreknek” szavazást. Az önmagát polgári demok­ráciának valló államban még az előkészületek idejére sem oldották fel az érintett kör­zetekben a rendkívüli álla­potot, változatlanul érvénye­sek a gyülekezést tiltó és a szabad véleménynyilvánítást korlátozó rendszabályok. A várakozásokkal ellentétben a fehér törvényhozási vá­lasztások tisztasága érdeké­ben nemhogy enyhítették volna az utóbbi két évben hozott megszorító intézkedé­seket, de több vonatkozásban is megszigorították azokat. Ez év elején minden koráb­binál drasztikusabb cenzúrát vezettek be, elkobzásra ítél­ve a rendszer elleni meg­mozdulásokról beszámoló la­pokat. Az elmúlt napokban a hatóságok még tovább mentek: betiltottak minden olyan gyűlést, akciót vagy publikációt, amely a bírói döntés nélkül börtönbe ve­tett több mint tízezer ember sorsával foglalkozik. 'Az említett rendelkezések nem csupán a fekete lakos­ságot sújtják. Hatásukat el­sősorban az apartheid-rend­szer fehér liberális ellenzé­ke érzi, amelyet gyakorlati­lag megfosztottak a kor­mányzat nyilvános bírálatá­nak lehetőségétől. Az ellen­zék egyik vezetője már he­tekkel ezelőtt „gyalázatos manipulációkról” beszélt, ké­sőbb pedig a faji megkülön­böztetést ellenző fehér moz­galmak képviselői a fekete többség legtekintélyesebb vezetőivel együtt foglaltak állást a Botha-kormány lé­péseivel szemben. A külföldi lapoknak adott nyilatkoza­tokban a fehér liberálisok nyíltan kimondták: szó sincs szabad választásokról, hi­szen az ellenzéknek alig van lehetősége programja propa­gálására, a szavazókat pedig a hatóságok fenyegetéssel és erőszakkal próbálják befo­lyásolni. Az apartheid bírá­lóit szélsőjobboldali, félfa­siszta csoportok is terrori­zálják: szerkesztőségeket, pártirodákat dúlnak fel, s halállal fenyegetik a liberá­lis fehér vezetőket. A pretoriai vezetés külö­nös választási hadjárata azt célozza, hogy bármilyen esz­közzel biztosítsa a kormány­zó Nemzeti Párt győzelmét. Ezt egyrészt a szavazók meg­félemlítésével, a fehérek be­folyását fenyegető külső és belső veszélyek állandó han­goztatásával, a „kommunis­ta fekete uralom” rémképé­nek felfestésével, másrészt pedig a fajvédő politika fel­számolását követelő véle­mények elhallgattatásával próbálja elérni. Pretoria erő­szakos fellépése mögött az áll, hogy az előzetes felmé­rések a kormánypárt visz- szaesósét, valamint a jobb- és baloldali ellenzék előre­törését jósolják. Ezt látszik alátámasztani a Nemzeti Párton belül megindult eró­zió is, melynek nyomán több neves személyiség is szembe­fordult a kormány politiká­jával. A bomlás megállításá­ra az NP az apartheidhez mereven ragaszkodó szélső­jobboldal felé tett gesztuso­kat, újabb és újabb korláto­zó intézkedéseivel onnan kí­ván szavazatokat nyerni. A szélsőjobbnak tett en­gedményként értékelhetők a frontállamokkal szembeni agresszív lépések is. A Bo- tha-kormány a Dél-Afrikai Köztársaság elleni szervez­kedéssel és a fajvédő rezsim ellen harcoló Afrikai Nem­zeti Kongresszus (ANC) ak­cióinak támogatásával vá­dolja a szomszédos fekete irányítású országokat. A „fenyegető veszélyek” ellen Pretória csapatokat vont össze, sőt egységei átlépték egyes frontállamok határait is. A dél-afrikai kommandók külföldön végrehajtott ak­ciói megnyerték ugyan a szélsőjobboldal tetszését, de a világosan gondolkodó köz­vélemény számára ismét bi­zonyították: az apartheid­rendszer fenyegeti a térség államait, nem pedig fordít­va. A frontországok — An­gola, Botswana, Mozambik, Tanzánia, Zambia és Zim­babwe — éppen azért kény­szerülnek összefogásra, mert gyengeségük miatt mind gazdasági téren, mind kato­nailag ki vannak szolgáltat­va Dél-Afrikának. Ahhoz, hogy ezen változtassanak, mindenekelőtt gazdasági füg­gőségük csökkentésére van szükség. Ezt a célt szolgál­ják a közös fejlesztési prog­ramok és azok az elképzelé­sek, hogy az eddig főként Dél-Afrikán keresztül haladó kereskedelmi útvonalaikat más irányba tereljék. E tervek végrehajtásához azonban a frontállamok ön­magukban nem elég erősek, ezért az apartheid felszámo­lását sürgető nemzetközi közvéleményhez fordulnak gazdasági és politikai támo­gatásért. Érvelésük meggyő­ző: Pretóriát csak erős nem­zetközi nyomás kényszerít­heti eddigi politikájának gyökeres megváltoztatására, s ehhez az apartheid ellen küzdő mozgalmak és orszá­gok segítése mellett az átfo­gó, mindenre kiterjedő gaz­dasági szankciók bevezetése a leghatékonyabb eszköz. Lengyel L. László Rendőrök tüntetőket tartóztattak le a CIA Langley központja előtt. A tüntetők az Egye­sült Államok közép-amerikai politikája ellen tiltakoztak. (Talefotó: EPA—MTI—KS)

Next

/
Thumbnails
Contents