Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-29 / 100. szám
2 Somogyi Néplap 1987. április 29., szerda Mihail Gorbacsov Georgi Atanaszovval találkozott Az olasz kormány nem kapta meg a bizalmat Amintore Fanfani olasz miniszterelnök kormánya kedden nem kapta meg a bizalmat a képviselőházban. A törvényhozás tagjai egyhetes vita után szavaztak: Fanfani kormánya ellen 240, mellette 131 képviselő adta voksát, 193-an tartózkodtak. A parlamenti vita alapján — amely az érdekellentétek jegyében zajlott — Fanfani előző este elhangzott záróbeszédében maga tiltakozott az ellen, hogy kormánya bizalmat kapjon. A parlament feloszlatása most már elkerülhetetlen, az erről szóló rendelet szerdára várható. A Szovjetunióban kibontakozott átalakítás az egész nép ügyévé vált, s ez a legjobb biztosíték arra, hogy következetesen végigvigyék — jelentette ki Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára kedden Moszkvában Georgi Atanaszovval tartott találkozóján. A bolgár kormányfő hétfőn érkezett hivatalos baráti látogatásra a szovjet fővárosba. Georgi Atanaszov elmondta, hogy Bulgáriában nagy érdeklődés kíséri a szovjet átalakítási folyamatot. Hangoztatta: azok _ a sikerek, amelyeket ezen az úton haladva a Szovjetunió elér, segítik azt is, hogy a BKP megvalósítsa az egész népgazdaság fejlődésének gyorsítására irányuló politikáját. A gazdasági együttműködésről szólva Mihail Gorbacsov kiemelte a szocialista országok közötti termelési kooperációk a vállalataik és tudományos kutatószervezeteik közötti közvetlen kapcsolatok fontosságát. Bulgária miniszterelnöke kijelentette- hazája azért száll síkra, hogy mielőbb ültessék át a gyakorlatba a gazdasági együttműködés új formáiról kötött megállapodásokat. Waldheim jnagánszemélyként nem kaphat beutazási engedélyt az Egyesült Államokba Dél-afrikai választások PISZKOS HADJÁRAT Az államfő és a kancellár nyilatkozata Az amerikai kormány úgy döntött, hogy Kurt Waldheim osztrák államfőt a beutazás szempontjából a nem- kívánatos külföldiek listájára helyezi. A rendkívüli lépést Washingtonban azzal indokolták, hogy Kurt Walheim háborús bűnök részese volt. A vádakat az államfő ismételten cáfolta. Alois Mock osztrák alkan- cellár és külügyminiszter a leghatározottabban visszautasította a washingtoni döntést, rámutatva: a régi keletű vádakra semmi bizonyíték sincs, a lépés szöges ellentétben áll Ausztria és az Egyesült Államok több évtizedes kitűnő kapcsolataival. A döntés Ausztriába nagy megütközést keltett. Franz Vranitzky osztrák kancellár kedden, a kormány ülése után nyilatkozatot ismertetett a sajtóval. A nyilatkozatban a szocialista— néppárti koalíciós kabinet megütközésének ad kifejezést az amerikai igazságügyminisztérium döntése miatt, amely szerint Kurt Waldheim osztrák államelnök magánszemélyként nem kaphat beutazási engedélyt az Egyesült Államokba. Az alkalmazott eljárás az osztrák lakosság és a kormány számára érthetetlen, a vádak alaptalanok, ezért azokat visszautasítják — hangoztatja a nyilatkozat. Az osztrák kormány egyúttal sajnálkozásának adott kifejezést, hogy a két ország régi keletű, kitűnő, baráti kapcsolatai ellenére ezt a döntést hozták. A kabinet a további lépésekről a helyzet higgadt elemzése alapján dönt majd. Egyúttal mindent megtesznek, hogy Ausztria választott államfőjét megvédjék az alaptalan vádaktól, hangoztatta a kancellár által ismertetett nyilatkozat. Vranitzky a sajtóértekezleten egyúttal jelezte: nem gondol arra, hogy lemondja májusban esedékes hivatalos látogatását az Egyesült Államokban, amelyet egyúttal a Kedd esti kommentár Hölgyek és gejzírek Igencsak keresik újabban a hölgyek kegyeit az izlandi férfiak. Mielőtt bárki is valami pikáns történetre gondolna, tegyük rögvest hozzá: a férfi politikusok. Merthogy a leginkább a vulkánokról és gejzírekről híres — s persze a tavalyi Gorbacsov—Reagan csúcstalálkozó révén ismert — szigeten fontos tényezővé lépett elő a hölgyek alkotta feministák pártja. A hét végén tartott parlamenti választásokon az eddig kormányzó jobbközép koalíció vereséget szenvedett, s az új kormányból aligha lehet majd kihagyni a nőket. S a kabinetalakítási tárgyalásokon felettébb körüludvarolják a hölgyeket férfi kollégáik. Hermansson miniszterelnök haladó pártja és a vele szövetséges konzervatív függetlenségi párt — a jobboldali tömörülés — összesen 31 mandátumot szerzett a világ legrégibb parlamentjében, a 63 tagú Althingban. Elúszott tehát a többség. A nők pártja viszont képviselőinek számát megkétszerezve hat mandátumhoz jutott. Megfigyelők szerint az új kormány három párt képviselőiből alakul, de a koalíciós tárgyalások előreláthatólag elhúzódnak. A konzervatív függetlenségi párt és a hölgyek részvételét bizonyosra veszik, míg a harmadik partner a haladó párt vagy a szociáldemokrata párt lesz. A kérdés eldöntésében nem mindegy, merre húz a nők szíve. A nyugati polgári demokráciák történetében a nőpártok közül az Izlandi Feminista Párt jutott először parlamenti képviselethez: az öt éve alakult párt 1983 óta vesz részt az Althing munkájában. Am a mindössze 240 ezer lakosú Izlandon mélyebbek a női mozgalom gyökerei. A hölgypolgárok jó ideje a gejzírekével vetekedő hévvel folytatják küzdelmüket jogaikért, például a férfiakéval egyenlő bérezésért. A hátrányos megkülönböztetést igazán nem érdemlik meg az izlandi hölgyek. Hiszen a munkaerőgondokkal küszködő szigeten derekasan kiveszik részüket a termelésből, s a népesedés érdekében is áldozatokat hoznak: a lélekszámhoz mérve a világon a legtöbb leányanya éppen Izlándon van. A nőmozgalom persze ért már el szép sikereket a mostani jó választási szereplést megelőzően is. Vigdis Finnboga- dottir asszony személyében 1981-ben női államfőt választottak — a világon elsőként. Noha a szigeten a lányok- asszonyok mindinkább igyekeznek „nadrágot viselni”. Izland alighanem a jövőben is békés ország marad. A NATO tagja ugyan, s a kef- laviki támaszponton háromezer amerikai katona állomásozik, de nincs hadserege, s 1985-ben a parlament megtiltotta atomfegyverek tárolását. Bárha máshol is a világon a hölgyek szivéért folyna a legádázabb küzdelem ... L. Z. Erőszakkal tudja csak hatalmát fenntartani a fajüldöző ki sebbségi rezsim Az ANC-t támogató fekete bőrű fiatalok egy csoportja egy társuk temetésén, aki a terror áldozatául esett kérdés rendezésére is fel kíván hsználni. Noha Ausztria washingtoni nagykövetét konzultációra hazarendelték, Alois Mock alkancellár és külügyminiszter nem hagyott kétséget afelől, hogy továbbra is betöltik a nagyköveti posztot. Kurt Waldheim osztrák államfő kedden este rövid televíziós és rádiónyilatkozatot tett azzal kapcsolatban, hogy az amerikai kormány döntése értelmében magán- személyként nem utazhat be az Egyesült Államokba. Waldheim „megdöbbentőnek és érthetetlennek” nevezte az intézkedést, és hangsúlyozta: a vádak, hogy a háborúban, 40 évvel ezelőtt fiatal tisztként háborús bűnök részese lett volna, teljesen megalapozatlanok, lelkiismerete tiszta. Waldheim közölte: már korábban intézkedett, hogy fehér könyvet állítsanak össze háborús múltjáról, s ezt a dokumentációt hamarosan nyilvánosságra hozzák. A Fehér Ház a leszerelésről „Nem törekszik összekapcsolásra” Reagan elnök szóvivője szerint az Egyesült Államok nem kapcsolja össze az európai nukleáris eszközök egyes típusainak felszámolására vonatkozó tárgyalásokat a hagyományos fegyveres erők csökkentésének kérdésével. Mariin Fitzwater szóvivő kijelentette: az amerikai kormányt ugyan „nyugtalanítja az egyensúly hiánya” az európai fegyveres erőket illetően, de „ezt a kérdést nem kell felölelnie egy olyan egyezménynek, amely a közepes hatótávolságú eszközökkel foglalkozik”. A szóvivő azt hangoztatta, hogy a kormányzat „nem törekszik összekapcsolásra” — bár a hagyományos fegyveres erők csökkentését is a leszerelési folyamat részének tekinti. Sajátos választási kampány előzi meg Dél-Afriká- ban a május 6-án esedékes „csak fehéreknek” szavazást. Az önmagát polgári demokráciának valló államban még az előkészületek idejére sem oldották fel az érintett körzetekben a rendkívüli állapotot, változatlanul érvényesek a gyülekezést tiltó és a szabad véleménynyilvánítást korlátozó rendszabályok. A várakozásokkal ellentétben a fehér törvényhozási választások tisztasága érdekében nemhogy enyhítették volna az utóbbi két évben hozott megszorító intézkedéseket, de több vonatkozásban is megszigorították azokat. Ez év elején minden korábbinál drasztikusabb cenzúrát vezettek be, elkobzásra ítélve a rendszer elleni megmozdulásokról beszámoló lapokat. Az elmúlt napokban a hatóságok még tovább mentek: betiltottak minden olyan gyűlést, akciót vagy publikációt, amely a bírói döntés nélkül börtönbe vetett több mint tízezer ember sorsával foglalkozik. 'Az említett rendelkezések nem csupán a fekete lakosságot sújtják. Hatásukat elsősorban az apartheid-rendszer fehér liberális ellenzéke érzi, amelyet gyakorlatilag megfosztottak a kormányzat nyilvános bírálatának lehetőségétől. Az ellenzék egyik vezetője már hetekkel ezelőtt „gyalázatos manipulációkról” beszélt, később pedig a faji megkülönböztetést ellenző fehér mozgalmak képviselői a fekete többség legtekintélyesebb vezetőivel együtt foglaltak állást a Botha-kormány lépéseivel szemben. A külföldi lapoknak adott nyilatkozatokban a fehér liberálisok nyíltan kimondták: szó sincs szabad választásokról, hiszen az ellenzéknek alig van lehetősége programja propagálására, a szavazókat pedig a hatóságok fenyegetéssel és erőszakkal próbálják befolyásolni. Az apartheid bírálóit szélsőjobboldali, félfasiszta csoportok is terrorizálják: szerkesztőségeket, pártirodákat dúlnak fel, s halállal fenyegetik a liberális fehér vezetőket. A pretoriai vezetés különös választási hadjárata azt célozza, hogy bármilyen eszközzel biztosítsa a kormányzó Nemzeti Párt győzelmét. Ezt egyrészt a szavazók megfélemlítésével, a fehérek befolyását fenyegető külső és belső veszélyek állandó hangoztatásával, a „kommunista fekete uralom” rémképének felfestésével, másrészt pedig a fajvédő politika felszámolását követelő vélemények elhallgattatásával próbálja elérni. Pretoria erőszakos fellépése mögött az áll, hogy az előzetes felmérések a kormánypárt visz- szaesósét, valamint a jobb- és baloldali ellenzék előretörését jósolják. Ezt látszik alátámasztani a Nemzeti Párton belül megindult erózió is, melynek nyomán több neves személyiség is szembefordult a kormány politikájával. A bomlás megállítására az NP az apartheidhez mereven ragaszkodó szélsőjobboldal felé tett gesztusokat, újabb és újabb korlátozó intézkedéseivel onnan kíván szavazatokat nyerni. A szélsőjobbnak tett engedményként értékelhetők a frontállamokkal szembeni agresszív lépések is. A Bo- tha-kormány a Dél-Afrikai Köztársaság elleni szervezkedéssel és a fajvédő rezsim ellen harcoló Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) akcióinak támogatásával vádolja a szomszédos fekete irányítású országokat. A „fenyegető veszélyek” ellen Pretória csapatokat vont össze, sőt egységei átlépték egyes frontállamok határait is. A dél-afrikai kommandók külföldön végrehajtott akciói megnyerték ugyan a szélsőjobboldal tetszését, de a világosan gondolkodó közvélemény számára ismét bizonyították: az apartheidrendszer fenyegeti a térség államait, nem pedig fordítva. A frontországok — Angola, Botswana, Mozambik, Tanzánia, Zambia és Zimbabwe — éppen azért kényszerülnek összefogásra, mert gyengeségük miatt mind gazdasági téren, mind katonailag ki vannak szolgáltatva Dél-Afrikának. Ahhoz, hogy ezen változtassanak, mindenekelőtt gazdasági függőségük csökkentésére van szükség. Ezt a célt szolgálják a közös fejlesztési programok és azok az elképzelések, hogy az eddig főként Dél-Afrikán keresztül haladó kereskedelmi útvonalaikat más irányba tereljék. E tervek végrehajtásához azonban a frontállamok önmagukban nem elég erősek, ezért az apartheid felszámolását sürgető nemzetközi közvéleményhez fordulnak gazdasági és politikai támogatásért. Érvelésük meggyőző: Pretóriát csak erős nemzetközi nyomás kényszerítheti eddigi politikájának gyökeres megváltoztatására, s ehhez az apartheid ellen küzdő mozgalmak és országok segítése mellett az átfogó, mindenre kiterjedő gazdasági szankciók bevezetése a leghatékonyabb eszköz. Lengyel L. László Rendőrök tüntetőket tartóztattak le a CIA Langley központja előtt. A tüntetők az Egyesült Államok közép-amerikai politikája ellen tiltakoztak. (Talefotó: EPA—MTI—KS)
